nyomtat

megoszt

Útkeresés és integráció. Határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek dokumentumai 1989-2000.
BÁRDI NÁNDOR, ÉGER GYÖRGY (szerk.)

I. Románia

1.

Hívó Szó

A kolozsvári magyar demokrata értelmiségiek kezdeményezõ csoportja cselekvõen kívánja alakítani a véres Ceauşescu-diktatúra megdöntése utáni demokratikus kibontakozást, amelyhez súlyos áldozatokkal járult hozzá a romániai magyarság is. A Tõkés László nevével fémjelzett Temesvárról, a hõs városból indult szabadságmozgalom, fölszabadító harc számunkra a kettõs (társadalmi és nemzeti) elnyomás alól történõ fölszabadulás kezdetét kell, hogy jelentse, s meggyõzödésünk, hogy ez nemcsak a romániai magyarság, hanem a román nép alapvetõ érdeke is. Csakis ez járulhat hozzá a közös Európa-Ház megteremtéséhez. A független Románia alapján állunk, amelynek jogállamként biztosítania kell a nemzetiségek politikai-kulturális önrendezését és önkormányzatát is. A politikai határoktól függetlenül, amelyeket adottaknak, nem vitatandóknak, de spiritualizálhatóknak tartunk, nyelvi-kulturális-etnikai önazonosságunkhoz ragaszkodunk, és mint kollektív személyiség kívánunk részt venni a holnapi demokratikus Románia gazdasági, politikai, mûvelõdési életében. Saját intézményeink keretében is hozzájárulunk a pluralista demokrácia megteremtéséhez, amelyben önálló érdekképviseletre tartunk igényt.

Elítéljük mindazokat, akik megalkuvó magatartásukkal elõsegítették, kiszolgálták az egész ország lakosságára nehezõdõ személyi kultuszt és önkényuralmat, s elárulták a romániai magyar nemzetiség érdekeit. De azok sem szolgálták és szolgálják közös érdekeinket, akik bármilyen oldalról gyûlöltséget szítottak vagy szítanak. A Kárpátok térségében történelmileg egymásra utalt nemzetek, Közép-Kelet-Európa jelene és jövõje feltételezi a kölcsönös bizalmat és megértést, amelyre a termékeny együttmûködés épülhet. Ezen belül a nemzeti kisebbségekre fontos szerep hárul az anyaországok és a többségi nemzetek közötti kétirányú kapcsolatok ápolásában.

A legsürgõsebb feladat, hogy és intézményes biztosítékok teremtése az anyanyelv korlátlan használatára, a minden szintû magyar nyelvû oktatás visszaállítására — beleértve a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet. A romániai tudományos önismeret szabad ápolása, mûvelõdési intézményeink, elsõ helyen az Erdélyi Múzeum Egyesület mûködésének anyagi és szellemi biztosítása, a magyar nyelvû rádió- és televízió-adások felújítása, mûemlékeink védelme ugyancsak életfontosságú szükségletünk. Megtartó erõnek tekintjük a szabad vallásgyakorlás intézményes szavatolását. Hagyományaink letéteményeseirõl, a magyarok lakta településekrõl, falvakról, és kisvárosokról gondoskodnunk kell, hogy népünk vitális erõforrásai ne apadjanak ki.

Mindezeknek az érdekében meg kell teremtenünk nemzetiségi közéletünk korszerû intézményi kereteit, amelyek gondjainknak és törekvéseinknek nyilvánosságot biztosítanak. Természetesen részt kérünk ezeken keresztül az ország egészének társadalompolitikai irányításában.

Kolozsvár, 1989. december 23.

Balázs Sándor, Balogh Edgár, Balogh Ferenc, Benkõ Samu, Cseke Péter, Csép Sándor,
Cs. Gyímesi Éva, Csetri Elek, Gáll Ernõ,
Jakó Zsigmond, Jenei Dezsõ, Kántor Lajos,
Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár,
Nagy György

Szabadság 1989. december 24.

2.

A Nemzetmentõ Front Tanácsának közleménye
az országhoz

Honpolgárok!

Történelmi pillanatokat élünk. A Ceauşescu-klánt, amely katasztrófába sodorta az országot, eltávolították a hatalomból. Mindannyian tudjuk és elismerjük, hogy a gyõzelem, amelynek az egész ország örül, az összes nemzetiségû néptömegek és elsõsorban nagyszerû ifjúságunk áldozatos szellemének a gyümölcse, ifjúságunké, amely véráldozat árán származtatta vissza nekünk a nemzeti méltóság érzését. Különleges az érdeme azoknak, akik éveken át életük kockáztatásával is tiltakoztak a zsarnokság ellen.

Új fejezet kezdõdik Románia politikai és gazdasági életében.

Ebben a sorsfordító pillanatban úgy határoztunk, hogy a Nemzetmentõ Frontba szervezõdünk, amely a román hadseregre támaszkodik, és tömöríti az ország összes egészséges erõit, nemzetiségi különbség nélkül, mindazokat a szervezeteket és csoportosulásokat, amelyek bátran felemelték szavukat a szabadság és a méltóság védelmében a totalitáris zsarnokság évei során.

A Nemzetmentõ Front célja uralomra juttatni a demokráciát, a román nép szabadságát és méltóságát.

Ettõl a pillanattól kezdve feloszlik a Ceauşescu-klán minden hatalmi struktúrája. A kormányt menesztik, az Államtanács és intézményei megszüntetik tevékenységüket. Az egész államhatalmat átveszi a Nemzetmentõ Front Tanácsa. Neki rendeli alá magát a Katonai Fõtanács, amely koordinálja a hadsereg és a belügyminisztériumi egységek egész tevékenységét. Az összes minisztériumok és központi szervek jelenlegi felépítésükben folytatják normális tevékenységüket a Nemzetmentõ Front alárendeltségében, hogy biztosítsák az egész gazdasági és társadalmi élet normális kibontakozását.

Területi viszonylatban helyi államhatalmi szervekként megalakulnak a Nemzetmentõ Front megyei, municípiumi, városi és községi tanácsai.

A milícia hivatott a honpolgári bizottságokkal együtt biztosítani a közrendet.

Ezek a szervek minden intézkedést megtesznek, hogy biztosítsák a lakosság ellátását élelmiszerrel, villamos energiával, fûtéssel és vízzel, hogy biztosítsák a szállítást, az orvosi ellátást és az egész kereskedelmi hálózatot.

A Nemzetmentõ Front programként javasolja a következõket:

1. Az egypárti vezetõ szerep feladása és pluralista demokratikus kormányzási rendszer bevezetése.

2. Szabad választások megszervezése április folyamán.

3. A törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom szétválasztása az államban, és az összes politikai vezetõ választása egy vagy legfeljebb két mandátumra. Senki sem tarthat többé igényt örökös hatalomra.

A Nemzetmentõ Front Tanácsa javasolja, hogy az ország a jövõben a Románia nevet viselje.

Az új Alkotmány szövegezõ bizottsága azonnal dolgozni kezd.

4. Az egész nemzetgazdaság átszervezése a rentabilitás és a hatékonyság ismérvei alapján. A központosított gazdaságvezetés adminisztratív-bürokratikus módszereinek felszámolása, a szabad kezdeményezés és a hozzáértés érvényesítése az összes gazdasági szektorok vezetésében.

5. A mezõgazdaság átszervezése és a paraszti kistermelés támogatása. A falurombolás leállítása.

6. A román oktatás átszervezése a kortárs követelmények szerint. Az oktatási struktúrák visszahelyezése demokratikus és humanista alapokra. Az ideológiai dogmák felszámolása, amelyek annyi kárt okoztak a román népnek, és az emberiség igazi értékeinek felkarolása. A hazugság és az imposztorság kiküszöbölése, szakavatottsági és igazságossági ismérvek érvényesítése minden tevékenységi területen.

A nemzeti kultúra fejlesztésének új alapokra helyezése.

A sajtó, a rádió és a televízió átvétele egy zsarnoki família kezébõl a nép kezébe.

7. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása, és a románokkal való teljes jogegyenlõségük biztosítása.

8. Az ország kereskedelmének megszervezése azokból a követelményekbõl kiindulva, hogy kiemelt jelleggel fedezzék Románia lakosságának mindennapos szükségleteit. E célból megszüntetjük a mezõgazdasági élelmiszertermékek exportját, csökkentjük a kõolajtermékek exportját, elsõdlegességet biztosítva a lakosság fûtési és világítási igényei kielégítésének.

9. Az ország egész külpolitikájának a jószomszédság, a barátság és a béke elõmozdítását kell szolgálnia szerte a világon, beilleszkedve az egységes Európa, a kontinens minden népének közös otthona megteremtési folyamatába. Tiszteletben tartjuk Románia nemzetközi kötelezettségeit és elsõsorban a Varsói Szerzõdésre vonatkozókat.

10. Az emberi lény kibontakozása szükségleteinek és érdekeinek alárendelt bel- és külpolitika kidolgozása, az emberi jogok és szabadságjogok, közöttük a szabad közlekedés joga teljes tiszteletben tartása.

Ebbe a Nemzetmentõ Frontba szervezõdve szilárd elhatározásunk minden tõlünk telhetõt megtenni a romániai civil társadalom újrateremtéséért, szavatolva a demokrácia, az ország összes lakosainak szabadsága és méltósága diadalát.

Ideiglenes jelleggel a tanács összetételébe tartoznak a következõk: Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tõkés László, Dumitru Mazilu, Dan Deşliu, Ştefan Guşe tábornok, Victor Stãnculescu tábornok, Aurel-Dragoş Munteanu, Corneliu Mãnescu, Alexandru Bîrlãdeanu, Silviu Brucan, Petre Roman, Ion Caramitru, Sergiu Nicolaescu, Mihai Montanu, Mihai Ispas, Gelu Voican Voiculescu, Dan Marþian, Lupoiu Mihail kapitány, Voinea tábornok, Dumitrescu Emil I. osztályú kapitány, Neacşa Vasile, Ciontu Cristina, Baciu Marian, Bogdan Teodoriu, Eugenia Iorga, Negriþiu Paul, Manole Gheorghe, Vladimir Ionescu, Adrian Sîrbu, Cîrjan Constantin, Domokos Géza, Magdalena Ionescu, Marian Mierlã, Constantin Ivanovici, Ovidiu Vlad, Bucurescu Valeriu, Ion Iliescu.

Beolvasva a rádió- és televízióállomásokon ezt a közleményt, Ion Iliescu leszögezte: egyelõre az összetétel ideiglenes, igen operatívan elgondolt. A névjegyzék nyitva marad. Nem ez lesz a tanács teljes összetétele, hanem kiegészül azokkal, akiknek neve kapcsolódik az országban végbemenõ átalakulásokhoz, akik áldozatos szellemrõl tettek tanúságot a zsarnokság éveiben, fiatalok, akik ezekben a napokban ott voltak a barikádokon, akik kockáztatták életüket, munkások, diákok, értelmiségiek, a hadsereg képviselõi, azok az erõk, amelyek cselekedtek, jelen voltak az új hatalmi rendszer megteremtésének folyamatában. A névjegyzék tehát nyitva marad. A tanács összetételének kiegészítése céljából javaslatokat várunk az összes társadalmi kategóriáktól és erõktõl, azoktól, amelyek harcoltak és gyõztek.

Ez a közlemény az új romániai államhatalmi szerv programplatformjának elsõ formája. Megbízatást kaptam, hogy ismertessem önök elõtt.

1989. december 24.

Romániai Magyar Szó 1989. december. 24.

3.

A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség Kiáltványa

A BMDSz a bánsági magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szerve. Tagja lehet minden bánsági magyarajkú lakos.

Célunk a bánsági magyarság szerves beilleszkedése a Temesvárott elindított népi forradalom kiváltotta demokratizálási folyamatokba az élet valamennyi területén, a teljes jogegyenlõség, a kölcsönös lojalitás és testvéri szolidaritás alapján.

Támogatjuk a Nemzeti Megmentési Front programját, szoros kapcsolatokat építünk ki a helyi államhatalmi és közigazgatási szervekkel, valamennyi demokratikus szervezettel.

Alapelvünk és legfõbb célkitûzésünk a magyarajkú lakosság teljes jog- és esélyegyenlõségének a megvalósítása a politika, gazdasági, kulturális és szellemi élet minden területén.

Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az anyanyelv tanulására, mûvelésére, korlátlan használatára, a magyarságtudat kialakítására és ápolására.

Támogatjuk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezését a nemzetiségi statútum kidolgozására, a nemzetiségi minisztérium létrehozására.

Szükségesnek tartjuk a nemzetiség egyéni és kollektív jogainak a tiszteletben tartását, a romániai magyarság önrendelkezési jogainak biztosítását.

Célunk a minden területet átfogó tényleges demokrácia megvalósítása, sarkalatos kérdésnek tekintjük az alapvetõ emberi szabadságjogok maradéktalan, törvények által biztosított gyakorlását, az elfogadott nemzetközi normáknak megfelelõen.

Hazánk, az egységes demokratikus Románia, függetlenségének, szuverenitásának, területi sérthetetlenségének elismerése mellett szükségesnek tartjuk a hazai magyarajkú lakosság szervezési és kulturális önigazgatásának, önrendelkezési jogának megvalósítását és törvényes biztosítását.

A bánsági magyarság számára szükségesnek tartjuk biztosítani az intézményes és egyéni kapcsolatok kiépítését és ápolását a hazánk határain túl élõ magyarokkal, a szabad információcserét, a széles körû kulturális és tudományos kapcsolatokat.

Tevékenységünk vezérelve a román néppel és minden hazai nemzetiséggel szoros testvériség kialakítása és ápolása, hazánk demokratikus elõrehaladása és az európai közösségbe való beilleszkedése érdekében.

Ideiglenes Intézõ Bizottság

1989. december 24.

Temesvári Új Szó 1989. december 26.

Szándéknyilatkozat

1989. december 22-én Temesvárott, abban a városban, ahol a forradalmi mozgalom elindult, kezdeményeztük a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség megalakítását. Szövetségünk minden erejével támogatja a Nemzeti Megmentési Front programját az ország demokratikus újjáépítése és haladása érdekében. Szilárd meggyõzõdésünk, hogy a Nemzeti Megmentési Front programjában foglalt célkitûzések híven kifejezik hazánk valamennyi polgárának — románoknak, magyaroknak, németeknek, szerbeknek, bolgároknak és minden más nemzetiségûnek — közvetlen és távlati célkitûzéseit. Megfelelõ politikai keretet biztosít a legszélesebb tömegek tartós, cselekvõ összefogására, az eddig elért forradalmi vívmányok megszilárdítására és következetes kiteljesítésére. Ezt a programot garanciának tekintjük arra, hogy a soron következõ forradalmi átalakulásokban méltó figyelemben részesülnek és megoldást nyernek a hazai magyarság sajátos nemzeti problémái, a teljes egyenjogúság szellemében, az európai normák szerint.

A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség csatlakozik a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségéhez és magáénak tekinti a szövetség Ideiglenes Végrehajtó Bizottságának Kiáltványában megszövegezett célkitûzéseket.

Ennek szellemében vállaljuk:

— Bánság magyar nemzetiségû lakosságának mozgósítását Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége célkitûzéseinek véghezvitelére;

— valamennyi bánsági magyar sajátos érdekeinek megfogalmazását és képviseletét, politikai, társadalmi, vallási hovatartozásától és eszmei meggyõzõdésétõl függetlenül;

— a szoros együttmûködést Bánság más nemzetiségeinek szervezeteivel, ápolva az itt élõ magyarok testvéri szolidaritását a román, német, szerb és más nemzetiségû honpolgárokkal.

Tesszük ezt azon szilárd hittel, hogy országunk valamennyi polgárának egyetlen közös célja: a szabad, demokratikus Románia felépítése.

A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség1

1989. december 28.

Temesvári Új Szó 1989. december 28.

4.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Ideiglenes Intézõbizottságának kiáltványa

Testvérek!

Polgártársak!

Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség — a romániai magyarság nemzetiségi közképviseleti és érdekvédelmi szervezete. Tagjai sorába léphet országunk minden magyar nemzetiségû állampolgára. Demokratikus hagyományainkhoz híven Szövetségünk helyi és területi szervezetekre épül.

Kinyilvánítjuk, hogy magunkévá tesszük a Nemzeti Megmentési Front — az államhatalom egyetlen törvényes szerve — programját. Ennek politikai, gazdasági és kulturális megújhodási céljait elfogadjuk, és feltétel nélkül támogatjuk felhívását a frissen kivívott szabadság, demokrácia és nemzeti egyenjogúság védelmében és megvalósításában.

Ebben a felelõsségtudatra kötelezõ pillanatban hazánk összes állampolgárával együtt a legfontosabbnak a népi forradalom gyõzelmének stabilizálását véljük, és felhívunk mindenkit: támogassa a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának, országunk hadseregének, az egész népnek erre irányuló erõfeszítéseit, vegyen tevékenyen részt bennük. Ez létérdeke és kötelessége minden állampolgárnak, nemzetiségi különbség nélkül, s ugyanakkor a demokratikus kibontakozás elõfeltétele.

Tisztelettel és gyásszal hajtjuk meg fejünket a népi forradalom minden áldozata — románok, magyarok, németek és más nemzetiségûek — elõtt, akik önfeláldozásukkal arra figyelmeztetnek: csak együtt, egymást tisztelve teremthetünk értelmes emberi életet ezen a földön.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intézõbizottsága megkezdte a szervezést, programja kidolgozását és természetesen a kapcsolatok kiépítését a Nemzeti Megmentési Front Tanácsával.

Ezt a feladatkört addig látja el, amíg a megfelelõ idõben sorra kerülõ országos kongresszuson megválasztjuk Szövetségünk rendes Intézõbizottságát.

Felhívjuk a romániai magyarságot falusi, községi, városi és megyei szervezeteink megalakítására. Meggyõzõdésünk, hogy szövetségünk minden testületébe olyan tisztségviselõket választanak, akik rátermettségükkel, erkölcsi magatartásukkal, közösségünkhöz való viszonyulásukkal kiérdemlik ezt a bizalmat. A megalakult szervezetek építsék ki kapcsolataikat minden helyi és területi demokratikus szervezettel, a Nemzeti Megmentési Front helyi tanácsaival.

Célunk, hogy szoros együttmûködésben más demokratikus szervezetekkel, biztosítsuk nemzetiségünk közösségi jogainak tiszteletben tartását, valamint a tényleges gyakorlásukhoz szükséges intézmények és testületek létrehozását.

Az Ideiglenes Intézõbizottság új nemzetiségi statútum kidolgozását kezdeményezi. A tervezetet az újonnan választandó demokratikus parlament elé terjeszti megvitatás és törvényerõre emelés végett.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebbõl természetszerûen következik. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jogainak érvényesítését a szabad, demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni. Ennek értelmében szükségesnek tartja:

— A nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, az államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, közösségünk választotta, illetõleg jelölte személyek által, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik.

— Anyanyelvi oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelettel és irányítással.

— A magyar nemzetiség saját mûvelõdési és tudományos intézményeinek mûködését és létesítését.

— Magyar napilapok, mûvelõdési és tudományos folyóiratok kiadását, magyar rádió- és televízióadás biztosítását.

— A közigazgatásban és igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések kidolgozását.

— Nemzetiségügyi minisztérium létrehozását, valamint a szükséges nemzetiségi képviselet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben.

— Kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását, s ezek biztosítását a törvényekben, a végrehajtási utasításokban és a gyakorlatban.

A romániai magyarság méltányosnak és természetesnek tartja, hogy fenntarthassa és ápolhassa kapcsolatait a magyar nemzet más részeivel; ez a jog elmélyíti állampolgári hûségünket a szabad, demokratikus Románia iránt. E jog alapján építeni kívánjuk a román és a magyar nép közötti együttmûködést, minthogy a romániai magyar nemzeti kisebbséget kultúrája, történelme, hagyományai elválaszthatatlan szálakkal fûzik a magyar nemzethez.

Abban a hitben közöljük kiáltványunkat a romániai népforradalmat teljes erejükkel támogató polgártársainkkal, hogy a kiáltványunkban foglaltak alapján a román néppel és országunk többi nemzetiségi kisebbségével összefogva, a kölcsönös megbecsülés és megértés alapján szabad jövõnket építjük.

Bukarest, 1989. december 25.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Ideiglenes Intézõbizottsága nevében
Domokos Géza

 

Romániai Magyar Szó 1989. december 26.

 

5.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szándéknyilatkozata

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete. Elõmozdítja a demokrácia megteremtését, képviseli a romániai magyarság egészének érdekeit, és a közélet fórumain való részvételével elõsegíti egyéni és kollektív jogainak intézményes szavatolását és tényleges gyakorlását. Nem párt, hanem a romániai magyarság nemzeti alapon létesült szervezete, amely nem valamely ideológia alapján áll, hanem az említett cél érdekében tömöríteni kíván minden olyan mozgalmat, szervezetet vagy csoportosulást, amely elfogadja alapelveit, támogatja programját, és kész együttmûködni vele a mindannyiunkat érintõ célok elérésében.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatja mindazokat az országos politikai, társadalmi, szellemi megújhodást célzó programokat, amelyek a valódi demokrácia intézményeinek megteremtésére, az ország alkotó erõinek összefogására, az új társadalom építésére vállalkoznak. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsának a nemzeti kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatát olyan állásfoglalásnak tekintjük, amely a jogalkotásra és az államhatalom szerveire váró teendõk pontos meghatározásával új feltételeket teremt további viták, platformok alapján újabb javaslatok, programok kidolgozására, és ezáltal a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak intézményes szavatolása és tényleges gyakorlása számára. E jogok szavatolása és gyakorlása összhangban kell hogy álljon az egyéni és kollektív emberi jogokat garantáló nemzetközi dokumentumokkal, amelyeket Románia is elfogadott: az ENSZ Alapokmányával, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Helsinki Konferencia és a Bécsi Utótalálkozó Záródokumentumával.

A romániai magyarság cselekvõ részese volt a diktatúra rendszerét megdöntõ 1989. decemberi forradalomnak, és ugyanúgy cselekvõ részese kíván lenni az új alapokon szervezõdõ, demokratikus pluralista romániai társadalomnak. Nemzeti kisebbségként — a többi kisebbséggel egyetemben — tényleges jogegyenlõségben akar élni a román néppel, éppen ezért egyéni és kollektív jogainak szavatolását és érvényesítését a román demokrácia egyik sarkkövének tekinti, a valódi demokrácia ugyanis nemcsak az egyéni szabadságjogok gyakorlását feltételezi, hanem azon kollektív jogokét is, amelyek minden kisebbséget megilletnek. Ezek nem kiváltságok, nem elõjogok; elfogadhatatlannak tartunk minden olyan értelmezést, mely szerint jogaink gyakorlása sértõ lehet a román állam függetlenségére és szuverenitására, a román nép alapvetõ politikai érdekeire nézve. Az elõzõ rendszerek igazságtalanságainak felszámolása, saját jövõnk szilárd megalapozása érdekében szükségesnek véljük olyan politikai és jogelvek elfogadását és gyakorlatba ültetését, amelyek módot adnak arra, hogy politikai, társadalmi és kulturális törekvéseinket kinyilvánítsuk és valóra váltsuk, sajátos érdekeinknek érvényt szerezzünk.

A romániai magyarság számára megadatott az esély, hogy azok a demokratikus ígéretek és remények, amelyek 1918-ban, illetõleg 1944—45-ben születtek, ám utólag nem váltak valóra, most ténylegesen megvalósuljanak az új romániai jogállamiság keretei között. Szükségesnek tartjuk emlékezetbe idézni a Gyulafehérvári Határozat ama pontját, melyben ez áll: "Teljes nemzeti szabadság az itt lakó nemzeteknek. Mindenik nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját kebelébõl vett egyének által." Épp ezért emlékeztetni kívánjuk román honfitársainkat, hogy bármely jogfosztás, a kisebbség jogainak fokozatos megnyirbálása, az erõszakos asszimiláció gyakorlata — ahogyan az elmúlt évtizedek tapasztalata igazolja — szorosan összefügg az álalános állampolgári jogok megsértésével, ami elõbb-utóbb az alkotmány elõírásainak semmibe vételébe és végül a demokrácia teljes felszámolásába torkollik. Leszögezzük: nem követjük el azt a hibát, amelyet a megelõzõ korszakban kisebbségi szervezeteink elkövettek, vagyis nem folytatjuk a félmegoldások, a hátrányos egyezkedések és sorozatos lemondások politikáját, hanem készek vagyunk szervezetünkre támaszkodva a politikai küzdelem eszközeivel is érvényt szerezni meghirdetett jogainknak.

Létérdekünk és kötelességünk, hogy támogassuk a demokratikus kibontakozást, ami egyszerre feltételezi és megköveteli a román nép és a romániai magyar kisebbség közötti kölcsönös bizalom, egyetértés és szolidaritás szüntelen erõsítését, amelynek erejét az elmúlt hetek forradalma oly fényesen igazolta. A demokráciának lételeme a párbeszéd, a kölcsönös közeledés és érdekegyeztetés: ezek jegyében cselekedjünk! A román néppel és a többi nemzeti kisebbséggel közösen teremtsük meg a demokratikus Romániát, amelyben az ország minden állampolgárával együtt szabadok, de egyben a magunk nemzeti önazonossága szerint magyarok lehetünk — itt, szülõföldünkön: Erdélyben, Romániában s a szabad nemzetek tágabb, nagy otthonában: Európában!

I. Az RMDSZ felépítése és mûködése

1. Szövetségünk tagja lehet az ország minden, 18. életévét betöltött magyar nemzetiségû állampolgára, aki elfogadja és támogatja az 1989. december 25-i kiáltványunkban, illetve a jelen nyilatkozatunkban foglaltakat.

2. Az RMDSZ tagjai tetszés szerint tagdíjat fizetnek állandó összegben, amely havonta legkevesebb 5 lej.

3. Szövetségünk falusi, községi, városi, megyei szervezetek formájában és szakosztályokban alakul, illetve mûködik, munkaközösségi kapcsolattartással, területi központok irányításával.

4. A helyi és területi szervezetek élén a közgyûlés által demokratikusan megválasztott vezetõség — bizottság — áll, amelynek száma a szervezet taglétszámától függõen 5-tõl 25-ig terjed. A bizottság saját tagjai közül elnököt, alelnököt és titkárt választ.

5 A szövetség legfõbb döntéshozatali fóruma a kongresszus, amely kétévenként ül össze, határozatokat fogad el, jóváhagyja a szövetség munkatervét, és megválasztja a 75 tagból álló Központi Intézõbizottságot. Ennek élén 11 tagból álló elnökség áll.

A történelmi és jelenkori adottságoknak megfelelõen a szövetség Erdély-központú, az egyes tájegységek sajátos helyzete és hagyományai szerint szervezõdõ központokat az elnökség irányítja. Tevékenysége egyformán kiterjed a tömbtelepülésben és szórványokban élõ magyarságra, beleértve a csángómagyarokat.

6. A szövetség egybefog minden olyan szakmai, érdekvédelmi, mûvelõdési, vallási egyesületet vagy szervezetet, amely kész együttmûködni vele a közösen vállalt társadalmi és nemzeti célok érdekében. E szervezetek és egyesületek saját képviselõket választhatnak vagy küldhetnek a szövetség közgyûlésére (kongresszusára); tagjaik beválaszthatók a szövetség vezetõ testületeibe.

7. Szükségesnek véljük, hogy mind területi, mind országos szinten létrehozzunk egy olyan fórumot, ahol szövetségünk és a társszervezetek képviselõi demokratikus párbeszéd és vita formájában megtárgyalhatják az õket kölcsönösen érdeklõ kérdéseket.

8. A szövetség a mûködéséhez szükséges pénzalapokat tagdíjakból, adományokból, sajtótermékek és könyvek megjelentetésébõl, irodalmi és mûvészeti rendezvények bevételébõl, gazdasági vállalkozásokból teremti elõ.

9. A szövetség felépítését és mûködését részletesen rögzíti a szervezeti szabályzat, amelyet a kongresszus hagy jóvá.

II. Az RMDSZ részvétele a közéletben

1. A szövetség a maga soraiból jelölt, illetve választott képviselõk által részt vesz a törvényhozás, az államigazgatás és az igazságszolgáltatás központi, valamint területi és helyi szerveinek munkájában. Ennek megfelelõen:

— jelölteket állít az országgyûlési választásokon;

— javaslatokat tesz a kormányban a nemzeti kisebbségek számára fenntartott tisztségek betöltésére, beleértve a Nemzetiségi Minisztériumot is;

— szervezeteibõl a helyi önigazgatás elvének megfelelõen jelölteket állít, illetve választ az államigazgatás területi és helyi szerveibe.

2. A szövetség mind saját sajtótermékeinek, mind a tömegközlés más intézményeinek felhasználásával szüntelenül tájékoztatja a magyar, a román és a nemzetközi közvéleményt céljairól és törekvéseirõl, síkraszáll a valóban demokratikus, többszólamú, a hiteles információterjesztés, a nyílt és korrekt politikai párbeszéd szellemében mûködõ nyilvánosság kialakulásáért, a társadalmi konszenzus létrejöttéért.

3. A szövetség minden szinten párbeszédet kezdeményez más társadalmi mozgalmakkal és szervezetekkel, politikai pártokkal.

4. A szövetség azonnali feladatának tekinti, hogy szakbizottságokat jelöljön ki, amelyek részt vesznek:

— a választási törvény kidolgozásában;

— az alkotmány kidolgozásában;

— a nemzetiségi törvény tervezetének elõkészítésében.

Az illetékes szakbizottságok:

— indítványozzák valamennyi olyan törvény hatályon kívül helyezését, amelyek bármilyen formában sértik a kisebbségi jogokat;

— javaslatokat tesznek az ország közigazgatási felosztása során korábban hozott ésszerûtlen és méltánytalan döntések megváltoztatására, illetve kiigazítására.

III. Az RMDSZ gazdasági és szociális irányelvei

1. Az RMDSZ támogatja a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa és más demokratikus szervezetek programjának azon pontjait, amelyek elõirányozzák az egész nemzetgazdaság átszervezését a jövedelmezõség és hatékonyság kritériumai alapján, valamint a központosított gazdaságirányítás adminisztratív módszereinek felszámolását és a szaktudás elõtérbe állítását a gazdaságirányítás minden területén. Az RMDSZ úgy véli, hogy ennek érdekében:

— mielõbb el kell végezni a gazdaság állapotának sürgõs, pontos felmérését;

— ki kell dolgozni az energia- és nyersanyagintenzív iparágak helyett a tudásintenzív iparágak fejlesztési programját, különös hangsúlyt helyezve a csúcstechnológiák meghonosítására;

— intézkedési tervet kell elfogadni a könyezetrombolás lefékezésére és a környezetfeljavítás érdekében;

— sürgõsségi tervet kell kidolgozni a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátására vonatkozóan.

2. Az RMDSZ támogatja a centralizált gazdaságirányítás fölszámolásával helyreálló ágazati és vállalati önállóságot, és felkér minden szakembert, minden munkaközösséget, hogy vegyen részt a létfontosságú kutatásfejlesztési tervek kidolgozásában és támogatásában. Szorgalmazza a munkaközösségek demokratikus önszervezésének megindítását, a vezetõség személyi összetételébe való beleszólási jogot is beleértve.

3. A szövetség helyesli a foglalkoztatottak valamennyi kategóriája független érdekvédelmi szervezetei, a szabad szakszervezetek létrehozását. E demokratikus alapon, alulról szervezõdõ szakszervezetek rendeltetését abban látja, hogy a szakmai érdekvédelem követelményeit a demokratikus érdekegyeztetés feltételei között lássák el.

4. A szövetség társadalmunk egész jövõje szempontjából döntõ fontosságot tulajdonít annak, hogy a munka visszanyerje becsületét, és mindenki szakmai hozzáértése, teljesítménye, tehetsége szerint nyerje el az õt megilletõ helyet szûkebb közösségében és a társadalomban, s mindenki igazolódni lássa az elvet, mely szerint "méltó a munkás az õ bérére".

5. A szövetség támogatja az egyéni gazdasági kezdeményezés szabadságát, különös tekintettel a szolgáltatás korszerûsítésére és bõvítésére, a kisiparos szakmák felkarolására. Ennek érdekében sajátos feladatokat szán az újjászervezendõ oktatási intézményeknek is.

6. A szövetség támogatja a kisiparosok, kiskereskedõk, a szolgáltatásban dolgozók munkavállalói társulását az önkéntesség szigorú betartásával, valamint érdekvédelmi szervezeteik létrehozását.

7. A mezõgazdaság különbözõ ágazataiban szövetségünk szorgalmazza az önálló gazdálkodást, ami a termelésre, a piaci áron való értékesítésre, a feldolgozásra egyaránt kiterjed.

8. A gazdálkodás korszerû módszereinek terjesztése érdekében szövetségünk szaktanácsot állít fel, amely tanfolyamokat szervez, és a sajtó, valamint más kiadványai útján ismeretterjesztõ munkát folytat.

9. Szövetségünk kezdeményezi a közbirtokossági földek, erdõk, legelõk kisajátítására vonatkozó, 1948-as jogsértõ intézkedések fölülvizsgálását.

10. Szövetségünk egyetért egyházközségeinknek azzal a törekvésével, hogy vizsgálják felül az egykori községi és felekezeti birtokaik kisajátítását elrendelõ intézkedéseket.

11. Szövetségünk indítványozza, hogy mindenütt, ahol a termelõszövetkezetek nem mûködnek gazdaságosan, a tagok szabad döntése alapján számolják fel a szövetkezeti gazdálkodást.

12. A szövetség támogatja az értelmiségiek különbözõ kategóriáinak — tanárok, orvosok, mérnökök, tudományos kutatók, írók és mûvészek — saját érdekvédelmi szervezetekbe való tömörülését, és fokozott mértékben kíván együttmûködni velük egész munkájában.

IV. Az RMDSZ irányelvei az oktatás kérdéseirõl

1. A romániai magyarságot talán sehol nem érte az elmúlt évtizedekben annyi sérelem, talán sehol nem tett intézményeinkben annyi kárt az erõszakos asszimiláció gyakorlata, mint az anyanyelvi oktatásban. Éppen ezért itt van a leginkább szükség alapos, átfogó újjáépítésre és elõrelépésre. Ebben a munkában az alábbi elveket követjük:

— a romániai magyarságnak létre kell hoznia önálló anyanyelvi oktatási hálózatát az óvodától a tudományegyetemig;

— az államilag támogatott anyanyelvi oktatás szabadságát az új tanügyi törvénynek kell szentesítenie;

— a szövetség tanügyi munkabizottságot állít fel, amely szakemberek bevonásával, az Oktatási Minisztériummal együttmûködve a romániai magyarság sajátosságainak, valamint a korszerû oktatás követelményeinek megfelelõen kidolgozza az oktatási hálózat szerkezetét, a tankönyv-kiadás feladatait, a szak-tanfelügyelõségek megszervezését;

— a Kolozsvárott visszaállítandó Bolyai Tudományegyetem legyen a felsõfokú képzés anyanyelvi intézménye a humán és reál tudományok, az agrártudomány, a pedagógia és a mûvészeti oktatás terén; létre kell hozni a felsõfokú mûszaki, valamint az orvostudományi és gyógyszerészeti oktatás anyanyelvi intézményeit Kolozsvárott, illetve Marosvásárhelyen; a magyar egyetemi hallgatók megfelelõ számban részesüljenek egyetemi ösztöndíjban hazai, illetve külföldi fõiskolákon végzett tanulmányaik idején;

— létre kell hozni az önálló magyar tankönyvkiadást;

— munkabizottságunk tegyen javaslatokat a román iskolákban használatos történelemtankönyvek olyan szellemben való átdolgozására, hogy azok hitelesen tükrözzék az ország területén élõ népek közös történelmét, erõsítsék az ifjúságban e népek sorsközösségének gondolatát, fûzzék szorosabbra köztük a bizalom és a megértés szálait; a magyar iskolákban minden szinten oktassák a magyar nemzet történetét is;

— indítványozzuk a hitoktatás biztosítását azokban az iskolákban, ahol erre a szülõk részérõl igény mutatkozik;

— szükségesnek tartjuk a jövõben az egyházi iskolák visszaállítását;

— támogatjuk vallásfelekezeteink azon törekvését, hogy az egyházközségek szolgálatára megfelelõ számú lelkipásztort képezzenek.

Szövetségünk szorgalmazza az alábbi tennivalók mielõbbi elvégzését:

— mindazon törvények — köztük az 1978. évi tanügyi törvény — és intézkedések hatályon kívül helyezését, illetve felfüggesztését, amelyek korlátozzák az anyanyelvi oktatás szabadságát;

— a kizárólagosan román környezetbe kihelyezett (kinevezett) tanárok áthelyezését magyar iskolákba, az oktatásból önkényesen eltávolított tanítók és tanárok visszavételét.

V. A sajtó, az irodalom, a mûvészet, a közmûvelõdés, a hagyományápolás kérdéseirõl

1. Szövetségünk abból az elvbõl indul ki, hogy a sajtó és az irodalom, a mûvészet és a közmûvelõdés meghatározó szerepet tölt be a nemzeti kultúra és a nemzeti identitás megõrzésében, az anyanyelvû mûveltség ápolásában és gyarapításában. Éppen ezért azt vallja, hogy biztosítani kell a kulturális és egyházi intézmények önállóságát és szabadságát, hogy azok akadálytalanul betölthessék a rájuk váró hivatást a romániai magyarság szellemi javainak, etikai értékeinek gazdagításában, hagyományai ápolásában, a román és a magyar nép közötti kulturális értékek közvetítésében. Ennek érdekében a szövetség szükségesnek véli:

— a teljes sajtószabadságra alapozott romániai magyar sajtó korszerûsítését és bõvítését, beleértve az anyanyelven történõ központi és területi rádió- és televízióadások sugárzását;

— saját országos sajtóorgánumának megjelentetését, valamint egy román nyelvû tájékoztató kiadását;

— tiszteletben kell tartani az írók és a mûvészek teljes alkotási szabadságát; az irodalom és a mûvészet nem lehet alárendelve sem politikai pártnak, sem állami irányításnak;

— az irodalom és a mûvészet demokratikus szabadsága jegyében támogatunk minden olyan magánkezdeményezést, amely valódi mûvészi értékek létrehozását és terjesztését tûzi ki célul;

— az anyanyelvû közmûvelõdés korszerû, helyi kezdeményezésre épülõ hálózatának (mûvelõdési egyesületek, szabadegyetemek stb. ) kiépítését, a népi kultúra értékeinek tanulmányozását és ápolását;

— a mûemlékvédelem azonnali és távlati teendõinek kidolgozását;

— fontos mûvészeti rendezvények (Szárhegyi Írótalálkozó, Sepsiszentgyörgyi Színházi Kollokvium) újraindítását, újabbak szervezését, beleértve a jelentõs évfordulók megünneplését is;

— nagy hagyományú múzeumi intézményeink (Erdélyi Múzeum Egyesület) visszaállítását, illetve a múzeumok valóban tudományos alapon álló, a történelmi valóság ismérvei szerinti átszervezését;

— levéltárak, emlékházak létesítését, illetve visszaállítását;

— az irodalom és a mûvészetek szerepének fokozását a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolásában és erõsítésében.

VI. Az RMDSZ ifjúságpolitikája

Szövetségünk támogatja a Romániai Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget sajátos célkitûzéseinek elérésében, és szükségesnek véli, hogy a fiatalság képviselõi minden szinten jelen legyenek vezetõ testületeiben. Nem irányítója kíván lenni, hanem partneri viszonyba lépni vele, a közösen vallott célok megvalósításáért.

VII. Az RMDSZ intézményes kapcsolatairól

1. A szövetség szorgalmazza tagszervezetei, a hozzá csatlakozó szervezetek és társulások kapcsolatainak kiépítését a megfelelõ román szervezetekkel.

2. A szövetség kapcsolatokat teremt az országban élõ más kisebbségek érdekvédelmi szervezeteivel, és együttmûködik velük közös platformok kidolgozásában.

3. A szövetség kapcsolatokat létesít a Magyarországon és a környezõ országokban, valamint szerte a világon mûködõ olyan szervezetekkel, amelyek információ- és tapasztalatcsere formájában elõsegítik szövetségünk mûködését, bekapcsolódását a népek és kultúrák közeledésének demokratikus, össz-európai folyamatába; hangsúlyt helyez arra, hogy a romániai magyar kisebbség a kulturális egyezmények, intézményes kapcsolatok jóvoltából bekapcsolódjék az egyetemes magyar kultúra áramkörébe.

4. A szövetség bekapcsolódik a helsinki folyamat továbbvitelébe, és képviselteti magát az e folyamatban részt vevõ országokban élõ kisebbségek irodalmi, mûvészeti, tudományos stb. rendezvényein.

5. A szövetség képviselteti magát vagy megfigyelõi útján van jelen nemzetközi fórumok olyan rendezvényein, amelyek napirendjén a kisebbségi kérdés valamely jelensége szerepel.

6. A szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy a Romániában élõ kisebbségek aktív szerepet töltsenek be a környezõ országokkal való jószomszédi viszony megszilárdításában, a közép-kelet-európai népek közötti kulturális és politikai közeledésben.

Jelen szándéknyilatkozatunkat azzal a meggyõzõdéssel tesszük közzé, hogy a benne foglaltak nemcsak a romániai magyar kisebbség érdekeit fejezik ki, hanem beleilleszkednek abba a történelmi folyamatba is, amelynek célja a demokratikus Románia megteremtése, az ország felzárkózása az Európát átfogó, földrészünk népei között a bizalom, a barátság és az együttmûködés új távlatait megnyitó politikához.

Marosvásárhely, 1990. január 13.

Romániai Magyar Szó 1990. január 18.

6.

A MISZSZ szándéknyilatkozata

I. A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) a romániai magyar fiatalok érdekvédelmi szervezeteinek szövetsége, világnézetre, pártállásra való tekintet nélkül.

II. Az ifjúság nem társadalmi kisebbség, amely elsõsorban különleges jogokat kérne, hanem gondolkodásmód. Minket nem terhel felelõsség az elõttünk járó generációk hibás döntéseiért, annál inkább felelõsséggel tartozunk a máért és a holnapért.

III. A MISZSZ jogi személyként kíván tagja lenni egy magyar, természetes és jogi személyeket összefogó romániai demokratikus szövetségnek.

IV. A következõk mellett foglalunk állást:

1. Politikai vonatkozásban:

a) többpártrendszeren alapuló kétkamarás parlamenti demokrácia;

b) a törvényhozás, az államhatalom és az igazságszolgáltatás szétválasztása, az igazságszolgáltatás politikamentessége;

c) egyéni és kollektív jogok biztosítása — jogállam;

d) nyilvánosság minden szinten és területen — jog az információhoz;

e) a romániai magyarság mind egyéni, mind kollektív szinten részt vállal Románia politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében;

f) Románia többnemzetû állam. Románia területi sérthetetlensége egy össz-európai integráción belül.

2. Kisebbségpolitikai vonatkozásban:

a) a romániai magyarság nemzeti kisebbség, nyelvét, kultúráját és hagyományait tekintve az egyetemes magyarság része, és az is kíván maradni. Szoros kapcsolatot kíván tartani a határainkon kívül élõ magyarsággal;

b) a romániai magyarság számarányának megfelelõen hozzájárul és részt kíván az állami költségvetésbõl;

c) szoros együttmûködést kívánunk kiépíteni Románia más nemzeti kisebbségeivel és nemzetiségeivel;

d) fenntartjuk saját intézmények és szervezetek alapításának, mûködtetésének és fejlesztésének a jogát;

e) elfogadhatatlannak tartunk minden olyan nemzeti érdekként feltüntetett szándékot, amely az egyén és közösségei szabad akaratát korlátozza.

3. Kulturális vonatkozásban:

a) a romániai magyarság kulturális és hitéleti önberendezkedése, saját intézmények és szervezetek rendszere által;

b) anyanyelvi oktatás minden szinten:

— az igények szerint visszaállított vagy létesített egyházi és közösségi iskolák egyenjogúsága az állami iskolákkal;

— az oktatási intézmények irányítása diák, szülõ, tanár, gazdasági támogató egyenlõ súlyú döntési jogával;

— az állami költségvetés oktatásra esõ részének kizárólag az adott intézetbe beiskolázott tanulók száma szerinti elosztása;

— egy minimális kötelezõ kerettanterv, amely az iskolák sajátosságai és igényei szerint kiegészíthetõ;

— vizsgakötelezettség, az állampolgárok az iskolától független állami intézmények elõtt adjanak számot végzettségükrõl és tudásukról;

— kihelyezési rendszer helyett versenyvizsga bevezetése minden területen, ahol erre igény mutatkozik;

c) kiemelt fontosságot tulajdonítunk egy kulturális híd kiépítésének az egyetemes román és az egyetemes magyar kultúra között. Szoros kulturális együttmûködést kívánunk kiépíteni Románia más nemzeti kisebbségeivel és nemzetiségeivel;

d) saját független tömegkommunikációs hálózat a tömegkommunikáció minden területén;

e) hatékony mûemlék-rehabilitáció és -védelem, illetve helységvédelem.

4. Ifjúságpolitikai vonatkozásban:

a) az ifjúság szerepének átértékelése, hogy súlyának megfelelõen vállalhasson részt Románia politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében;

b) ehhez szükséges anyagi és pénzügyi támogatás;

c) jog a fantáziához és a nevetéshez;

5. Gazdasági vonatkozásban:

a) vegyes tulajdonú piacgazdaság;

b) az állami, intézményi és magánszektor egyenjogúsága, a gazdasági ésszerûség meghatározta egyensúlyuk;

c) mûködõképes struktúrával rendelkezõ ipar;

d) a mezõgazdasági szektor méltányos átrendezése a helyi viszonyok figyelembevételével.

6. Szociális és egészségügyi kérdésekben:

a) létminimum megállapítása, a létminimumot felvállaló indexált szociális háló kiépítése és fenntartása állampolgári jogként;

b) sajátos társadalmi kategóriák kiemelt támogatása (gyermekvédelem, csökkent munkaképességûek és nyugdíjasok védelme);

c) hatékony egészségvédelem, a létminimum szintjén elérhetõ egészségügy;

d) a munkaerõ dinamikáját ne lehessen erõszakos asszimiláció céljaira felhasználni.

7. Az adminisztráció területén:

a) csökkentett számú, hatékony, nem bürokratikus adminisztráció;

b) közösségek adminisztratív önrendelkezése;

c) az adminisztráció nyelvhasználata (ügyintézés, okmányok, feliratok stb. ) legyen két- vagy többnyelvû, ha az illetõ adminisztrációs egységen belül 10 százalék fölötti számarányt, avagy 5000 fölötti számú lakost jelentenek nem román ajkú közösségek (Bukarest kivételével);

d) az adminisztráció bármely szintjén legyenek kellõ súllyal képviselve az illetõ adminisztrációs egységen belül élõ nemzeti kisebbségek és nemzetiségek.

8. A katonai tömbök felszámolását, Európa és a világ fegyvermentességét akarjuk.

9. A természetet nem örököltük, hanem gyermekeinktõl kaptuk kölcsön. Gyermekeink számára is lakható környezetet!

Sepsiszentgyörgy, 1990. február 17—18.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1981.

7.

Nyilatkozat

(A marosvásárhelyi eseményekrõl)

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség folyó hó 17-én keltezett nyilatkozatában, amelyet a fokozódó provokációs akciók láttán adott ki, erélyesen figyelmeztette az ország vezetését a fenyegetõ veszélyre, arra, hogy a beadványok sorozatos mellõzése a szélsõséges elemek, s mindenekelõtt a magát Vatra Româneascãnak nevezõ szervezet térnyerését segíti elõ.

A március 19-én Marosvásárhelyen bekövetkezett rettenetes események sejtelmeinket sajnos beigazolták. Az a tény, az a szégyenletes tény, hogy decemberi gyõztes forradalmunk után a marosvásárhelyi események egy szélsõségesen nacionalista irányzat felfutásáról, vandál garázdálkodásáról tanúskodnak, politikai életünk ingatag voltát igazolja, amelyért elsõsorban az ország politikai vezetése a felelõs.

A magát "mûvelõdési egyesületnek" tituláló Vatra Româneascã lényegében alig egy hónapja hallat magáról, ám minden egyes újabb közéleti szereplése fokozódó vadságáról tanúskodott, nyíltan a világ elé tárta sovén, nacionalista, idegengyûlölettõl áthatott törekvéseit. A kisebbségi bizottság ismételten jelentésekben tájékoztatta az ország vezetõ fórumait, sajtószemlék összeállításával igazolva észrevételeinek helytállóságát. Jelzéseinket nem vették figyelembe.

A marosvásárhelyi "békés"-nek induló tüntetés mihamar tobzódássá fajult, szövetségünk marosvásárhelyi székházának megostromlása, tagjaink, a szervezet vezetõségének és közöttük Sütõ András írónak, a helyi szervezet elnökének súlyos testi bántalmazása a karhatalmi szervek jelenlétében olyan nehezen minõsíthetõ cselekmény, amely miatt a romániai magyarságot méltán tölti el növekvõ aggodalom, a megfélemlítettség érzése, amely a diktatúra éveiben életünk állandó kísérõje volt. Holnapunkat bizonytalannak és a román nép demokratikus jövõjét emiatt távolodónak látjuk.

Azzal a határozott kéréssel fordulunk az ország politikai vezetéséhez, vizsgáltassa ki a lehetõ legmesszebbmenõ szigorral, kik garázdálkodtak egy teljes napon át Marosvásárhely utcáin, törve és zúzva, és rettegést keltve minden becsületes emberben, kik szervezték meg a vandál akciót, kik biztosították a görgényi bunkósbotos zsoldosok beszállítását és leitatását, kik irányították a tomboló, fékezhetetlen tömeget a város legkülönbözõbb pontjain elõre feltérképezett célpontok ellen, amelyek között ott volt a Nemzeti Liberális Párt helyi szervezetének székháza is. És kérjük a vétkesek — az egész ország, a becsületes románság, a demokratizálódás e nyílt ellenségeinek — példás felelõsségre vonását, megbüntetését. Mert akik az országépítõ szándék vezérelte, a szülõföldhöz való ragaszkodástól eltöltött és egész jövendõjüket a román nép és Románia sorsához kötõ magyarság ellen törnek, azok nem lehetnek életünk részesei, azok a történelmi haladást fékezni kívánó, múltat visszaállítani kívánó erõk — saját népük és országuk ádáz ellenségei.

Követeljük a több mint kétmilliós magyarság egész súlyával és az országban vállalt hivatásteljesítése jelentõségével, hogy a bûnös Vatra Româneascã mozgalmat, amely forradalmunkat megszentségtelenítette, és véráldozatait beszennyezte, azonnali hatállyal szüntessék be, vezetõit vonják felelõsségre, és sújtsák a törvény teljes szigorával. Ellenkezõ esetben, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleménye szerint, az ország a pusztító polgárháború szakadékába zuhanhat, s ezzel mérhetetlen károkat mér magára, kihullik az össz-európai fejlõdésvonalból, elszakad a civilizált világtól.

Abban a reményben fordulunk az ország politikai vezetéséhez, Ion Iliescu elnökhöz és Petre Roman miniszterelnökhöz, hogy az ország jövõje iránti felelõsségvállalás szellemében járjanak el, állásfoglalásukkal igazolva forradalmi szerepük átérzését és a haza sorsával szembeni gondoskodástól áthatott magatartásukat. Mivel a romániai magyarság veszélyhelyzetben van, és fenyegetettsége nyilvánvaló, mindkettõjüktõl kérjük: még a mai nap folyamán forduljanak rádió- és televízióbeszéddel a lakossághoz, hiszen a helyzet másként véres összecsapásokká fajulhat. A rendõrség, a hadsereg teljesítse maradéktalanul hivatását, védelmezze a közrendet és nyugalmat, szavatolja a lakosság, a politikai pártok és mozgalmak székházainak, tisztségviselõinek védelmét.

Arra kérjük testvéreinket — románokat, ukránokat, cseheket, németeket, lipovánokat, törököket, görögöket, örményeket, szerbeket, zsidókat és cigányokat —, álljanak mellénk e követelésünkben, alkossunk közös frontot demokratikus jogaink, jövõnk megvédelmezéséért.

Köszönjük szövetségünk tagjainak, minden romániai magyarnak, hogy becsülettel helytállt, nem engedett a provokációknak, hiszen emberi méltóságunk, igazság- és becsületérzetünk most és mindig arra biztat: soha erõszakhoz ne folyamodjunk.

Kérjük a romániai magyarságot: õrizze meg nyugalmát, higgadtságát, bízzon politikai vezetõségünk józanságában és szilárdságában.

Európa vár bennünket — legyünk méltók hozzá.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Elnöksége

1990. március 21.

Romániai Magyar Szó 1990. március 21.

8.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusának határozata

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa, amely 1990. április 21—22-én Nagyváradon folytatta munkálatait, messzemenõ gonddal és felelõsségtudattal elemezte a szövetség létrejöttének és megerõsítésének kérdéseit, a megalakulása óta eltelt négy hónap során kifejtett sokrétû tevékenységét, küzdelmét azoknak a törvényes kereteknek kialakításáért, amelyek szavatolni hivatottak nemzetiségi viszonyaink rendezését az európai demokráciákban megvalósult legjobb, legkorszerûbb modellek szerint, s biztosítják az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok szabad érvényesítését.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint azt a kongresszus megállapította, az 1989. decemberi forradalom sodrában alakult, és azóta elkötelezetten támogatta a törekvéseket és programokat, amelyek a valódi demokrácia szellemének meghonosítására, intézményrendszerének kiépítésére, az ország alkotóerõinek összefogására, az új, demokratikus Románia megteremtésére irányulnak.

A kongresszuson elõterjesztett elnökségi beszámoló, majd a beszámoló megvitatása kidomborította, hogy bár az RMDSZ elhatárolta magát minden, a Románia szuverenitását és területi épségét sértõ, kétségbe vonó vagy veszélyeztetõ megnyilvánulástól, és jóllehet, minden téren cselekvõen részt vett az új alapokon szervezõdõ demokratikus, pluralista román civil-társadalom létrehozására irányuló törekvésekben, a szövetséget szüntelen vádak és támadások érték, amelyek az 1990. március 19—21-i marosvásárhelyi tragikus kimenetelû provokációban csúcsosodtak ki.

A kongresszus a helyzet realista elemzése és felelõsségtudattól áthatott értékelése eredményeként szükségesnek tartja leszögezni álláspontját, amelyet a Románia, a román nemzet és a romániai nemzeti kisebbségek sorsa és jövõje iránti felelõsségtudat és elkötelezettség hat át, és e szellemben elhatározza:

1. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében.

2. Elmarasztalja és elítéli a Vatra Româneascã szövetség magatartását és akcióit, azt a törekvést, hogy az összrománság, mindenekelõtt pedig az erdélyi románság egyedüli képviselõjének tekintse, mindezzel kétségbevonva a pluralista módon szervezõdõ román társadalom összes többi politikai, szociális, kulturális vagy más jellegû szervezeteinek, mozgalmának, pártjának létjogosultságát.

3. Védelmébe veszi mindazokat a kisebbségi vagy a román néphez tartozó személyiségeket, akiket a demokrácia, a stabilizálódás és az elõrelépés terén kifejtett munkásságukért vádak és fenyegetések értek és érnek.

4. Csatlakozik a Temesvári Nyilatkozathoz, és elkötelezi magát a forradalom továbbvitele és gyõzelemre jutása mellett.

5. Tekintettel arra, hogy az elmúlt 4 hónap során szükségszerûen felmerült a demokratikus társadalom építésébe kapcsolódó személyek múltbeli erkölcsi magatartásának tisztázása, a kongresszus leszögezi:

— tiszta embernek minõsül mindenki — a volt párttagok is —, aki a diktatúra éveiben nem tagadta meg magyarságát, nem volt a diktatúrarendszer kisebbségellenes politikájának, elítélendõ intézkedéseinek szolgája, elvakult végrehajtója, vagyis nem követett el olyasmit, amivel közvetlenül vagy közvetve ártott volna szûkebb közösségének vagy a társadalomnak.

6. Felmérve, hogy a magyar kisebbség jövõjére, az ország demokratikus átalakításában vállalt szerepének betöltésére, az egész ország fejlõdésére rendkívül káros módon hat ki a fõként a marosvásárhelyi tragikus események óta felgyorsult emigrálás, a kongresszus felhívja Románia politikai vezetésének figyelmét a lakosság fizikai és szellemi alkotóerejét ily módon fenyegetõ veszélyre, és követeli az emigrációt kiváltó okok haladéktalan és õszinte feltárását és az ilyen irányban ható tényezõk elleni határozott fellépést az emigráció leállítása céljából.

7. Az RMDSZ világnézeti állásfoglalásának kikristályosítása céljából leszögezzük, hogy szövetségünk osztja a keresztény világnézet és erkölcs elveit, s e tényt alapszabályzatába iktatja.

8. A politikai hatalom gyakorlásában való részvétel céljából a szövetség részt vesz a parlamenti választásokon, képviselõjelölteket állít a romániai magyarság érdekeinek reprezentálását leginkább biztosító tagjainak sorából. A választási harcban minden más politikai és társadalmi szervezet iránt partneri magatartást tanúsít, és nem él, csak a törvény biztosította módszerekkel és eszközökkel.

9. Tekintettel arra, hogy a kulturális autonómia létezésének és mûködésének alapvetõ feltétele az anyanyelv szabad használata és az anyanyelvi oktatás megvalósítása minden fokon, az RMDSZ újólag leszögezi:

— igényt tart a magyar nyelvû iskolahálózat kiépítésére és mûködtetésére az óvodától kezdve a Bolyai Tudományegyetem létrehozásáig.

Az ifjúság a kisebbségi magyarság demokratikus fejlõdésének reménysége, és ezért számára a nevelésben és az oktatásban a lehetõ legjobb feltételeket kívánjuk biztosítani (eljövendõ szerepének maradéktalan betöltése végett).

10. Az RMDSZ-nek az ország demokratikus építésében vállalt szerepe erõsítése céljából elfogadjuk az RMDSZ programját és alapszabályzatát, s ezeket e határozat szerves részének tekintjük.

11. Az RMDSZ az országban kialakult állapotok tisztázása és hitelesen demokratikus rendezése céljából az alábbi nyilatkozatban foglalja össze álláspontját:

— Nyilatkozat a közös földrõl, nemzeti totalitarizmus ellen; amelyet kolozsvári szervezetünk dolgozott ki, a kongresszus pedig az azóta bekövetkezett eseményekbõl fakadó újabb értékeléssel kiegészítve saját dokumentumának fogadott el.

— Nyilatkozat egyes demokrata értelmiségiek megbélyegzése és eltávolítása ellen;

— Nyilatkozat a nemzeti viszálykeltés és uszítás megtiltásáról és e cselekmények bûntettnek való minõsítésérõl.

E nyilatkozat a kongresszusi határozat szerves része.

Nagyvárad, 1990. április 22.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa.
RMDSZ, Nagyvárad, 1990. 210—212.

9.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség programja

(Részlet)2

1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete, amely összefogja a társadalmi önszervezõdés különbözõ formáit. Feladatának tekinti olyan törvényes keretek kialakítását, amelyek szavatolják nemzetiségi viszonyaink rendezését az európai demokráciákban megvalósult legjobb modellek szerint, biztosítják az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok szabad érvényesítését, az önrendelkezést.

Céljának tekinti továbbá a romániai magyarság életkedvének és méltóságának a visszaadását, életerejének és alkotókészségének felszabadítását, az egészséges magyarságtudat ápolását.

2. Az RMDSZ a decemberi forradalom sodrában alakult, és elkötelezetten támogatja mindazokat a törekvéseket, intézkedéseket és programokat, amelyek a valódi demokrácia szellemének meghonosítására, intézményrendszerének kiépítésére, az ország alkotó erõinek összefogására, az új, demokratikus Románia megteremtésére irányulnak.

Az RMDSZ egyértelmûen leszögezi, hogy elhatárolja magát minden olyan megnyilvánulástól, amely sérti, kétségbe vonja vagy veszélyezteti Románia szuverenitását és területi épségét. Elutasítja a nacionalizmus és sovinizmus bármely megnyilatkozási formáját, küzd a megbuktatott diktatúra maradványai és egy esetleges más diktatúra bevezetése ellen, függetlenül annak természetétõl.

Az RMDSZ kijelenti, hogy a romániai magyarság cselekvõ része kíván lenni az új alapokon szervezõdõ hazai demokratikus, pluralista társadalomnak, s a többi nemzetiségekhez hasonlóan, teljes jogegyenlõségben, harmóniában és egyetértésben akar együtt élni a román néppel.

3. Az RMDSZ a romániai magyarságot, beleértve a csángómagyarokat is, államilag Romániához tartozónak, etnikailag, történelmileg és hagyományai révén a magyar nemzet részének tekinti.

4. Az RMDSZ a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak biztosítását a román demokrácia egyik sarkkövének fogja fel.

Ezek a jogok nem kiváltságok és nem adományok, hanem a nemzetiségek létébõl, az egyetemes emberi jogokból, a demokrácia lényegébõl fakadnak, és szavatolásukért a román állam, a Gyulafehérvári Határozat nemzetiségpolitikai elveinek szellemében, az ENSZ Alapokmányának, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, a Helsinki Konferencia és a Bécsi Utótanácskozás Záródokumentumainak aláírásával kötelezettséget és felelõsséget vállalt.

Következésképpen az RMDSZ elutasít minden olyan próbálkozást, amely a román állam függetlenségét, szuverenitását és a román nép alapvetõ érdekeit sértõ szeparatista törekvésnek akarja minõsíteni a nemzetiségek kollektív és egyéni jogainak biztosítását, az önrendelkezés elvére való hivatkozást és annak gyakorlását.

Ugyanakkor meggyõzõdéssel vallja, hogy a nemzeti kisebbségek bármilyen természetû jogfosztása, az erõszakos asszimiláció és a homogén nemzetállam megvalósítására irányuló bármely kísérlet elkerülhetetlenül az egyetemes emberi jogok és a demokrácia korlátozását, elsorvadását eredményezi.

Éppen ezért a román nemzettel közösen vállalt küzdelem a demokráciáért nem zárja ki, hanem feltételezi, hogy az RMDSZ következetesen és bátran kiálljon minden romániai nemzeti kisebbség egyéni és kollektív jogainak védelméért.

Ebben a szellemben a szövetség elhatárolja magát az elõzõ korszakok kisebbségi szervezeteinek megalkuvásaitól, nem kívánja folytatni a félmegoldások, a hátrányos egyezkedések, a sorozatos lemondások és önpusztító hazugságok politikáját, kész a politikai küzdelem minden törvényes eszközét latba vetni a kisebbségi jogok érvényesítése és védelme érdekében.

5. Az RMDSZ nem párt, mentes minden tételes ideológiai kötöttségtõl, elhatárolja magát mindenfajta — akár kommunista, akár fasiszta — totalitarizmustól; a demokrácia elveit, az európaiságot elkötelezetten vállaló, nemzeti alapon álló szervezet.

Figyelembe véve a romániai magyarság társadalmi rétegzõdését, az érdekek sokféleségét és az ezt kifejezõ elkerülhetetlen politikai pluralizálódást, a szövetség arra törekszik, hogy a közös, alapvetõ kisebbségi érdekek hatékony képviseletével összefogja a romániai magyarság különbözõ rétegeit, csoportjait és azok szervezeteit. Az RMDSZ ezzel elismeri mind az egyéni, mind pedig a kollektív tagságot.

Következésképpen a szövetség egybefog minden olyan érdekvédelmi, tudományos, vallási, szakmai, gazdasági, mûvelõdési, ifjúsági, társadalmi vagy akár politikai platformjellegû tömörülést, amely elfogadja az RMDSZ programját, és kész együttmûködni vele a közösen vállalt társadalmi és nemzeti célok valóra váltása érdekében.

A szövetségen belüli pluralizálódás szükségessé teszi a platformok folyamatos egyeztetését, különös tekintettel a választásokra.

Politikai alapelvek

6. Az RMDSZ kiveszi részét az ország demokratikus újjáépítésébõl, szoros együttmûködésben a román társadalom haladó erõivel. Hozzájárul a politika, a gazdaság és a kultúra országos intézményrendszerének olyan radikális újjászervezéséhez, amely biztosítani képes minden állampolgár számára az általános jólétnek, közbiztonságnak, társadalmi igazságosságnak és szabadságnak társadalmilag elfogadható, méltányos szintjét. Ennek a célnak a valóra váltását a parlamentáris, demokratikus jogállam megteremtése és folyamatos fejlesztése szavatolja Romániában.

7. Következésképpen az RMDSZ szükségesnek ítéli a kormányzati rendszer demokratikus, pluralista alapokon nyugvó megszervezését, s az európai jogrendek szellemének és követelményeinek megfelelõen az államhatalmi szervek szabad választását, valamint a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom tényleges elkülönítését.

Elkerülhetetlennek tartja a különbözõ társadalmi csoportok és mindenféle kisebbségek kollektív jogainak és szabadságjogainak alkotmányba foglalását.

Ahhoz, hogy az alapvetõ emberi és szabadságjogokat — így a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülésnek, az egyén közéleti szereplésének a jogát, a személyi szabadsághoz való jogot, a lelkiismereti szabadságot, a lakhely szabad megválasztásának jogát — tiszteletben lehessen tartani, alkotmányos garanciákra van szükség, a gyakorlati alkalmazásukat pedig az alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság felállítása hivatott szavatolni.

8. Az RMDSZ megítélésében a vázolt alkotmányjogi és államszervezési keretek teszik lehetõvé országunkban a civil társadalom kiépülését, a fokozatos decentralizáció, az alulról jövõ kezdeményezések és az autonómiával való élni tudás elvi alapján.

Fontos közéleti feladat annak a meggyökerezett mítosznak a lebontása, amely szerint egyetlen, osztatlan társadalmi érdek, illetve közjó létezik, s ez minden egyéni és csoportérdek fölé helyezhetõ. Pluralizmuson az eltérõ nézetek és érdekek elismerésének és képviseletének jogossága értendõ. A szabadság ugyanis elsõsorban az egyének szabadsága — a polgároké az állammal szemben, a dolgozóké a munkáltatókkal szemben, a vállalkozóké a hatóságokkal szemben, a különféle kisebbségeké a mindenfajta többséggel szemben —, hiszen csak szabad egyének alkothatnak szabad közösségeket.

9. A civiltársadalom sejtjeinek, hálózatainak és intézményeinek kialakulásához elengedhetetlen a gazdasági, kulturális és politikai alanyok autonómiájának megteremtése, az érdekvédelem és a közösségi akarat érvényesítése, az állami monopólium ésszerû korlátok közé szorítása. A társadalmi szolidaritás és a mindenfajta másság iránt tanúsított tolerancia eszményétõl áthatott közhangulatnak és a közügyekben való felelõs állampolgári részvételnek ugyanis nélkülözhetetlen feltétele az önrendelkezés.

10. A civil társadalom szerves részét képezõ helyi és kisebbségi társadalmak kiépüléséhez szükség van a helyi önkormányzati rendszer bevezetésére, a Helyi Önkormányzat Európai Chartája Strasbourgban elfogadott dokumentumainak szellemében.

A helyi önkormányzatok létének elvi lehetõségét, létrejöttüknek körülményeit, az önkormányzatokon belüli döntéshozatal hatás- és jogkörét, valamint a központ és a helyi önkormányzati hatalom együttmûködésének a módját a kidolgozandó alkotmánynak kell rögzítenie.

11. Az RMDSZ politikai meggyõzõdése tehát a következõképpen foglalható össze:

— Szabad, demokratikus Romániát!

— Pluralizmust, parlamentáris jogállamot!

— Az alapvetõ emberi és szabadságjogoknak az európai jogrendekhez méltó alkotmányos szavatolását!

— Decentralizációt, önrendelkezést!

— Az önrendelkezési elv alapján önmagát fölépítõ és igazgató civiltársadalmat!

Kisebbségi önszervezõdés

12. Azonosságtudat nélkül nem lehet autonóm módon élni és cselekedni.

Az RMDSZ megfelelõ erkölcsi, szellemi és szervezeti kereteket biztosíthat az egészséges, senki ellen nem irányuló és sérteni senkit nem kívánó azonosságtudat kialakításához, ápolásához és fenntartásához.

Következésképpen feladatának tekinti az ehhez szükséges alkotmányos, jogi és intézményes feltételek megteremtését. Az esetleges jogsértések és vitás ügyek megoldására szükségesnek látszik egy kisebbségügyi bíróság felállítása, és hatáskörének pontos behatárolása.

13. A különféle személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelõbb biztosítéka a helyi önkormányzati rendszer kialakítása.

Ezeken a kiépítendõ kereteken belül lehetõség nyílik a szabad nyelvhasználatra, az államnyelv mellett más nyelv megválasztására a közigazgatásban és a közéletben, az anyanyelvi oktatás megszervezésére az óvodától az egyetemig, a közmûvelõdési intézmények és egyesületek autonóm mûködtetésére, az önálló gazdasági és pénzügyi élet kibontakoztatására, az anyanemzettel fenntartott kapcsolat tartalmának és formájának a meghatározására, vagy akár a kisebbségek lakta területek etnikai arculatának a megváltoztatására irányuló központi törekvések gátlására és ellensúlyozására.

14. Hosszabb távon az RMDSZ támogatja az önkormányzati rendszer csúcsszerveként mûködõ, a különbözõ politikai platformokat, érdekvédelmi, gazdasági, kulturális, felekezeti és tudományos egyesületeket tömörítõ kisebbségi parlament tervét és elgondolását, amely a kisebbségi társadalom koordinálását, önszervezését és önvédelmét hivatott biztosítani.

15. Az RMDSZ meggyõzõdéssel vallja, hogy a kisebbségi kérdés méltányos rendezése csupán a szabad, demokratikus Románia keretein belül képzelhetõ el. Fellép a kivándorlás ellen, az azt kiváltó okok megszüntetéséért. Meggyõzõdése, hogy a kisebbségi kérdés Európához méltó kezelése valóságos próbaköve a fejlõdõ román demokráciának. Ennek jegyében kérjük a Nemzetiségügyi Minisztérium felállítását.

Az RMDSZ kisebbségpolitikai alapelvét következésképpen így fogalmazhatnók meg:

— fokozatosan kiépülõ önkormányzatot, hiszen a bennünket érintõ sorskérdésekben senki sem dönthet helyettünk.

(…)

Az RMDSZ és az ifjúság

52. Az RMDSZ szerint a romániai magyar ifjúság saját sorsát alakítani tudó, önmaga teljesítõképességének kihasználási módozatait mozgékonyan keresõ és érvényesítõ, jellegzetes arculatú társadalmi kategória. Nemcsak a diktatúra megdöntésének volt egyik bátor kezdeményezõje, hanem ugyanakkor az egész demokratizálódási folyamatnak is dinamizáló tényezõje. Saját képviseleti szervezete az önálló és független MISZSZ, amelyet partneri társszövetségnek tekintünk. Céljaink és szándékaink közösek, vállaljuk és szorgalmazzuk a közös fellépést a MISZSZ-szel. Elismerjük annak jogosságát, hogy az ifjúság a maga céljait saját maga által megválasztott úton és saját eszközökkel kövesse.

53. A MISZSZ partner mind az RMDSZ tevékenységében, mind döntéseiben. Ennek értelmében az ifjúsági szervezetek tagjai — társadalmi jelentõségüknek megfelelõen — részt vesznek az RMDSZ vezetõ testületeiben, minden szinten.

54. Együttmûködésünk az ifjúsággal két, önirányított szövetség kapcsolata formájában valósul meg. A két szövetség szakosított bizottságai, a kölcsönös tisztelet alapján, szorosan együttmûködnek a felmerülõ problémák megoldásában.

55. Az RMDSZ-ben kollektív tagként mûködõ szervezeteket, egyesületeket arra ösztönözzük, hogy mind nagyobb számban vonják be munkájukba a fiatalokat. Ugyanakkor a MISZSZ-szel együtt szorgalmazzuk és támogatjuk a különbözõ arcélû — vallásos vagy világi — ifjúsági szervezetek megalakítását, segítjük munkájukat, hogy minél sokrétûbbé váljon a fiatalok szervezeti élete. Hasznosnak tartjuk, ha ifjúságunk belekapcsolódik a nemzetközi ifjúsági szervezetek tevékenységébe, így a cserkészmozgalomba.

56. Az RMDSZ ifjúságpolitikájának tulajdonképpeni értelme azon feltételek megteremtésének elõsegítése, amelyek mellett ifjúságunk társadalmi jelentõségének megfelelõen vehet részt az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében.

Az ifjúság társadalmi beilleszkedésének és hatótényezõvé válásának záloga a sokoldalú, rugalmas képzés biztosítása, a tanulmányaikat folytató, családalapító és pályakezdõ fiatalok kiemelt anyagi-szociális támogatása. Természetesen a beilleszkedés elképzelhetetlen az anyanyelvû oktatás, a sajátos és korszerû identitástudat és a kulturális kibontakozás feltételeinek megteremtése nélkül.

Az RMDSZ intézményes kapcsolatai

57. Mivel a szövetségnek kollektív tagszervezetei is vannak, az RMDSZ felkarolja a társaságok, egyesületek együttmûködését a megfelelõ román és külföldi szervezetekkel.

58. A szövetségnek eltökélt szándéka, hogy szorosan együttmûködik az országban élõ más kisebbségek érdekvédelmi szervezeteivel, kezdeményezi, hogy egyes — minden kisebbséget érintõ — kérdésekben közös nézeteket alakítsunk ki, és közös platform alapján lépjünk fel.

59. Az RMDSZ nem kötelezi el magát egyetlen felekezet mellett sem, jó kapcsolatok kiépítésére törekszik minden hívõvel és nem hívõvel, a vallásos szervezetekkel, az egyházakkal, különösképpen azokkal, amelyeknek hívei zömével magyarok. Az egyházakkal való együttmûködés terjedjen ki minden szükséges területre, különösképpen elmélyült legyen a közoktatás és a mûvelõdés kérdéseiben.

60. A szövetség szorgalmazza, hogy a különbözõ pártokban tevékenykedõ tagjai a saját pártjukon belül — a platformszabadság jegyében — dolgozzanak ki olyan cselekvési módozatokat, amelyek a romániai magyarság érdekeivel, az RMDSZ célkitûzéseivel összhangban vannak.

61. Az RMDSZ-nek a politikai pártokhoz való viszonyát elsõsorban az szabja meg, hogy ezeknek a politikai alakulatoknak milyen a hozzáállása a nemzeti kisebbségi jogok biztosításához. Keresni fogjuk az építõ párbeszédet velük, akár a koalíció lehetõségét sem kizárva. Ugyanakkor határozottan visszautasítunk minden, e pártok részérõl jövõ alaptalan támadást.

62. A szövetség — ha nem is közvetlenül, de az általa kijelölt vagy a választásokon indított, az államhatalmi és helyhatósági szervekbe bekerült tagjain keresztül — részt kér a hatalomból. Szükségesnek tartja, hogy a helyi és központi államhatalmi szervekbe az RMDSZ javaslatára nevezzék ki a magyar tisztségviselõket.

63. A szövetség nem kötelezi el magát feltétel nélkül semmilyen romániai politikai szerv, szervezet mellett. Kapcsolatai a mindenkori kormánnyal attól függnek, hogy az miként viszonyul az ország demokratikus kibontakozásának általános ügyéhez és ezen belül nemzeti kisebbségi érdekeinkhez. A parlamentbe beválasztott RMDSZ-tagok támogatnak minden, e célokkal összhangban lévõ határozatot, s kezdeményezik a kisebbségi jogok biztosítását, kiszélesítését szolgáló döntéseket.

64. Nemzetrészként szoros kapcsolatot tartunk anyanemzetünkkel, a Romániában élõ többi kisebbséggel — németekkel, cigányokkal, szerbekkel stb. —, a más országokban élõ magyar kisebbséggel, Európa más kisebbségeivel, a nyugati magyarsággal, illetve azok szervezeteivel. Az RMDSZ csatlakozni kíván a Magyarok Világszövetségéhez.

65. A szövetség arra törekszik, hogy a Romániában élõ kisebbségek érdemben hozzájáruljanak a környezõ országokkal kiépítendõ jószomszédi viszony megszilárdításához, a közép-kelet-európai népek kulturális és politikai közeledéséhez, különösképpen a Románia és Magyarország közötti baráti együttmûködéshez. Hangsúlyt helyezünk arra, hogy a romániai magyar kisebbség a kulturális egyezmények, az intézményes és személyi kapcsolatok révén bekapcsolódjék az egyetemes magyar mûvelõdés áramkörébe. Támogatjuk a különbözõ országok települései közötti kapcsolatteremtést, a testvérfalvak, ikervárosok és -megyék szervezõdését.

66. A szövetség tevékenykedik a helsinki folyamat kibontakoztatásáért, támogatja a kisebbségvédelem európai chartájának kidolgozását és elfogadását, kiépíti nemzetközi kapcsolatait, képviselteti magát a nemzetközi fórumokon, a kisebbségi ügyeket érintõ rendezvényeken. Mivel az RMDSZ a nemzeti kisebbségi kérdést nem tekinti kizárólag belügynek, fenntartja magának azt a jogot, hogy tájékoztassa a nemzetközi közvéleményt, a nemzetközi intézményeket a romániai magyarság helyzetérõl, beleértve ebbe azokat a sérelmeket, amelyeket a hazai hatalmi szervek nem orvosoltak.

1990. április 22.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa.
RMDSZ, Nagyvárad, 1990. 185—190; 202—205.

10.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés programnyilatkozata

"A nacionalista jogot sért

(más népekét, önzõ elõnyért);

a patrióta jogot véd

(voltaképp nem is a maga népéét,

hanem az Emberét, az Emberiségét)."

Illyés Gyula, 1970

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés jellege

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) a kereszténységét és a magyarságát alapvetõ fontosságúnak tartó RMDSZ-tagság platformja.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés tehát platformként, mint az RMDSZ-tagság egyik csoportjának szervezõdése mûködik, mégpedig a demokrata elkötelezettségû romániai magyarság politikai cselekvésének kívánatos egysége jegyében, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belül. Szövetségünk ugyanis — az RMDSZ alapszabályzata szerint — "a romániai magyarságot felölelõ szervezetek érdekegyeztetõ, közképviseleti és érdekvédelmi koalíciója."

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés tehát, mint keresztény és nemzeti érdekeket vállaló szervezõdés tevékenykedik, szoros kapcsolatot kiépítve az egyházakkal, de a keresztény értékrend érvényesítése révén széles körû együttmûködést vállal a demokratikus alapeszmék legkülönbözõbb színezetû (kereszténydemokrata, keresztényszociális, népi radikális, valamint konzervatív és liberális) csoportjaival is, így a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párttal és a Romániai Magyar Kisgazdapárttal. Az EMK-platformhoz csatlakozó személyek — természetszerûen — tiszteletben tartják az RMDSZ programját és alapszabályzatának elõírásait, illetve a fent említett két koalíciós párt programjának célkitûzéseit.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a kereszténység legszentebb tanításait vallja és vállalja annak érdekében, hogy — Románia valamennyi etnikumával együtt — a romániai magyarság elérhesse a társadalom megújítását, a magán- és a közéleti erkölcs megtisztítását. Az EMK a romániai magyarság jövõjének megtisztítása érdekében a politikai cselekvés társadalmasítására és nemzeti erõink összefogására törekszik. Nem egy szûk csoport feladata vagy kiváltsága társadalmi érdekvédelmünk. A romániai magyarság jövõjének biztosítása érdekében azoknak is, akik eddig okkal, ok nélkül tartózkodtak a politizálástól, tehát minden igazi keresztény magyarnak lelkiismereti kötelessége érdekvédelmi harcunk felvállalása.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés különösen fontosnak tartja a korszerû nyugati társadalom, gazdaság és kultúra összeegyeztetését legjobb közép-európai, legjobb nemzeti hagyományainkkal. A vallási meghatározottság és a nemzeti közösségben való lét a hívõ ember alapvetõ sajátossága. A kommunizmus által megcsúfolt, következetesen pusztított-sorvasztott európaiságunk helyreállítását kezdeményezi az EMK. Kereszténységünk és nemzeti létünk fenyegetettsége emberi mivoltunkat is veszélyezteti. Az EMK szerint nemzettudatunk épségének megõrzése egyéni lelki egészségünk vonatkozásában is meghatározó jelentõségû, ezért megállapítja, hogy a társadalmi igazságosság és méltányosság megteremtése számunkra egyéni szabadságjogaink védelme, közösségi szabadságjogaink gyakorlása nélkül elképzelhetetlen. Az EMK szerint elengedhetetlen az egyéni érdek és a közjó harmóniájának, egyensúlyának megteremtése.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés az egyetemes keresztény érdekek jegyében alapvetõ követelménynek tekinti az egyes személyek és a nemzetek, a népek, a népcsoportok önrendelkezési jogának érvényesítését. Ezen jog ugyanis az emberiség egyetemes joga, amely ugyanolyan jelentõségû, mint a szabadságeszmény védelme, mint a fegyverzetcsökkentés, vagy mint környezetünk megóvása a jövõ számára.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a korszerû nemzetközi jogi normák figyelembevételével igyekszik elérni minden Romániában élõ etnikum (kisebbség, népcsoport, társnemzet), így a magyarság fennmaradása érdekében kollektív jogainak biztosítását. Ezek közül különösen fontosnak tartja a sérthetetlenséghez és a kibontakozáshoz-fejlõdéshez, a nemzeti, etnikai, nyelvi identitáshoz (önazonossághoz), valamint a szülõföldhöz való jogot is. Az önazonossághoz való jog a társadalmi élet minden területére kiterjed, és valamennyi etnikum jogát jelenti saját kultúrájának, nyelvének, szokásainak, hagyományainak, történelmi szimbólumainak, jelvényeinek használatához, továbbéltetéséhez. A szülõföldhöz való jog szerint valamennyi etnikumnak joga van az õsi lakóterületén való társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális kibontakozáshoz, más szóval szülõföldje megóvásához az elidegenítéstõl, a szétdarabolástól, etnikai viszonyainak erõszakos megváltoztatásától, vagy az önvédelemhez az onnan való elköltöztetéssel, elûzetéssel szemben.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elengedhetetlennek tartja a tudósok társadalmi felelõsségének megfelelõ — keresztény normák szerinti — szabályozást is, mivel a tudomány és a technika az emberiség sorsának alakulását döntõen befolyásoló tényezõvé, esetenként éppenséggel veszélyforrássá vált. Az EMK kitüntetett jelentõséget tulajdonít a természeti, kulturális és pszichológiai (családi, iskolai, munkahelyi) környezetvédelemnek. A természeti és a humán környezet védelme az együttélõ romániai etnikumok, társadalmi rétegek és csoportok közös feladatává kell, hogy váljon; az EMK szorgalmazza velük — különösképpen a románsággal — ilyen természetû közös gondjaink enyhítése, megoldása végett is az együttmûködést meg a közös cselekvést.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés alapvetõ feladatának tekinti — lehetõségeihez képest — elõsegíteni a romániai rendszerváltáson belül a gazdasági és a pénzügyi élet megújítását. Támogatnunk kell a pályakezdõ fiatalokat, illetve a kisvállalkozókat és a földmívelõket.

Céljaink elérése érdekében szoros kapcsolatra törekszünk anyaországunkkal, az összmagyarsággal, valamennyi európai úgynevezett kisebbségi etnikummal és a román demokratikus erõkkel csakúgy, mint a nemzetközi élet demokratikus erõivel, intézményeivel.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés alapelvei, célkitûzései

— Isten elõtt minden ember egyenlõ;

— kötelességünk a romániai magyarság kollektív jogainak érvényesítése, valamennyi következményével együtt;

— Isten adta jogunk, hogy sorsunkról döntsünk;

— elutasítunk mindenfajta nacionalista szélsõséget;

— a magunk jogait kivívjuk, a másokét nem sértjük;

— minden ember (vallásos és nem vallásos, keresztény és nem keresztény, magyar és nem magyar) testvérünk;

— mivel csak magyarokként tudjuk elképzelni jövõnket, az együttélést az ország többi etnikumával, csak a teljes jogegyenlõség alapján vállalhatjuk;

— viszonyunk az államhatalomhoz a hatalom irántunk való viszonyulásának függvénye;

— a számbeli kisebbségben élõ magyarság Romániában államalkotó tényezõ (társnemzet), ugyanakkor a magyar nemzet része;

— kereszténység nélkül nincs új Európa;

— döntõ fontosságú az egészséges társadalmi értékrend, így a szakmai hozzáértés és a szorgalom becsületének visszaállítása;

— népcsoportunk megõrzõ erejét a következõ századokra is a kereszténység, valamint nemzeti hagyományaink összessége és töretlen nemzettudatunk alkotják;

— célunk az önrendelkezés valamennyi (személyi és közösségi) formájának megvalósítása — az általános, törvényes feltételeket betartva —, így a kulturális, a gazdasági és a területi, illetve a funkcionális (mûködési) autonómia megteremtése — sajátos körülményeink figyelembevételével — a tömbmagyarság, a vegyes lakosságú településeken élõk, valamint a szórványban élõk számára;

— célunk létrehozni a funkcionális (mûködési) autonómiát biztosító, közjogi személyiséggel felruházott saját intézményeinket, testületeinket a társadalmi élet minden területén, így a kultúrában, a közoktatásban stb.;

— erõnkhöz képest támogatjuk a romániai rendszerváltást, elutasítva a terrorisztikus elvek és gyakorlat minden (kommunista, fasiszta) formáját;

— a civiltársadalom kiépítése érdekében fellépünk az állam hatalmának növelése, az etatizmus ellen;

— célunk a romániai demokratikus kibontakozást akadályozó valamennyi intézkedés és törvény megváltoztatását vagy visszavonását elérni;

— széles körû küzdelmet kezdeményezünk a politikai indíttatású jogsérelmek orvoslásáért;

— mindenki számára — vagyoni, nemzetiségi, életkori, vallási megkülönböztetés nélkül — esélyegyenlõségért küzdünk, különös tekintettel a hátrányos helyzetû szórványmagyarságra, illetve társadalmi rétegekre, így a cigányságra;

— valljuk, hogy egyenlõséget a számbeli kisebbségben lévõk, a gyengébbek számára a célirányos pozitív diszkrimináció révén lehet és kell biztosítani;

— társadalmunk megújulásának útja a valláserkölcs gyakorlati érvényesítése;

— társadalmunk alapjának a családot tekintjük;

— biztosítanunk kell az idõsek, a nyugdíjasok, a rokkantak, illetve a munkanélküliek létfeltételeit és megfelelõ érdekvédelmét;

— különös fontosságúnak minõsítjük az anya-, a gyermek- és az ifjúságvédelmet;

— szükségesnek ítéljük, hogy ifjúságunk minden szinten jelen legyen a közéletben;

— piacgazdálkodást akarunk, de szociális védõhálóval a pályakezdõk, a munkavállalók számára;

— fontos feladatunk kisvállalkozóink és falusi gazdálkodóink érdekvédelme;

— küzdünk a magántulajdonon esett sérelmek orvoslásáért, a földtörvény méltányos módosításáért (az egyházi földtulajdon, valamint a közbirtokosság ügyeinek méltányos rendezéséért);

— el kell érnünk az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatását;

— támogatjuk önálló pénzügyi- és hitelrendszerünk kiépítését;

— követeljük anyanyelvünk használati jogának az európai normákkal összhangban lévõ érvényesítését, a hivatali többnyelvûség intézményes biztosítását;

— elengedhetetlenül szükségesnek ítéljük anyanyelvi oktatásunk visszaállítását minden fokon, az óvodától az egyetemig, állami támogatással;

— az állami, a felekezeti és magániskolák mûködtetéséhez fejkvóta szerinti azonos támogatást igénylünk.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform tagsága kész hasonló elkötelezettségû hazai és külföldi politikai tényezõkkel együttesen fellépve érvényt szerezni meghirdetett elveinek.

(Végleges szövegként elfogadta az EMK-platform Kolozsvárott, az 1992. március 14-én tartott ünnepélyes alakuló ülésén.)

1992. március 14.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1982.

 

11.

A Szabadelvû Kör szándéknyilatkozata

"A szabadság mindig a másképpen gondolkodók szabadsága."

Fábián Ernõ

Mi, a Szabadelvû Platform kezdeményezõi, vállalva Erdély liberális hagyományait, a tolerancia és a megbékélés szellemét, szükségesnek tartjuk, hogy nacionalista etatizmusokkal terhes térségünkben a modern liberális eszmék társadalomszervezõ elvvé váljanak.

Meggyõzõdésünk, hogy az önszervezõdõ polgári közösségekre épülõ liberális állammodell intézményrendszere biztosítja mindazokat a lehetõségeket, amelyekben az egyén megvalósíthatja önmagát. Ezáltal magyarságunk számára is garantált a szabad identitásválasztás, az identitás megõrzése. Az állam közhatalmi jogosítványokat kell hogy átruházzon a jogalanyként megjelenõ közösségekre, ilyen közösségnek tekintjük a romániai magyarságot is. Kollektív jogok szükségesek a közösségi jogegyenlõséghez, amely a tényleges esélyegyenlõség biztosítéka.

Támogatjuk a különbözõ döntéshozatali hatáskörök lehetséges legalacsonyabb szintekre történõ levitelét.

A nemzeti kisebbségek integrációja úgy valósítja meg a társadalmilag, gazdaságilag, politikailag szükségszerû együttélést, hogy lehetõvé teszi a saját nemzeti önazonosság megtartását. Szükségesnek tartjuk az európai föderalizációs és integrációs folyamatokba való bekapcsolódást.

Síkraszállunk az állam újraelosztó szerepének minimálisra való csökkentéséért, az azonnali és hatékony privatizációért, vállalkozásélénkítõ politikáért, a magántulajdon megerõsödéséért és általánossá válásáért, a piaci viszonyok jogi kereteinek megteremtéséért.

Elengedhetetlennek tartjuk az oktatás szabadságát és a különbözõ oktatási formák egyenjogúságát — a polgár szabadon választhatja meg az oktatás tartalmi összetevõit és intézményes kereteit. A nemzeti, etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatása elidegeníthetetlen jog, amelynek minden szinten történõ megvalósítását a mindenkori költségvetés köteles támogatni.

Alapelvünknek tekintjük ugyanakkor a szabad vallásgyakorlást, síkraszállunk az állam és az egyház teljes szétválasztásáért és a különbözõ vallási felekezetek egyenlõségéért.

A szociális kérdések megoldását egy hatékony társadalombiztosítási rendszer kiépítésében látjuk. Az állam szerepe az alapellátásra korlátozódjék, a többletigényeket a piacorientált magánszektor bevonásával lehet kielégíteni. Fontosnak tartjuk a jótékonysági intézmények szerepét.

Környezetünket nem örököltük, hanem gyerekeinktõl kaptuk kölcsön. A környezetkárosítás anyagi felelõssége az elkövetõt terheli. Szükségesnek tartjuk a környezetvédelmi törvény sürgõs megalkotását.

Elítéljük a hadsereg és a hatalmi ágak közötti bármilyen összefonódást. Elengedhetetlennek tartjuk a hadsereg politikamentességét és az országon belüli semlegességét. A hadsereg semmilyen körülmények között nem lehet az állampolgárok elnyomásának eszköze.

A Szabadelvû Platform a vállalt eszmerendszer szellemében kíván együttmûködni mindazokkal a politikai csoportosulásokkal, amelyekkel célorientált érdekközösséget feltételez.

A koalíció elvén szervezõdõ Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belül létrejött Szabadelvû Kör szándéknyilatkozatának közzétételével támogatókat kívánunk megnyerni elveinkhez, elsõsorban az aktívan politizáló polgárokra számítva.

Kolozsvár, 1992. március 20.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1983.

12.

Az RMDSZ II. kongresszusa

Szõcs Géza fõtitkári jelentõje

(…) Miközben századunk álmélkodó tanúja lehetett annak, hogy a szovjet birodalomban a Kutuzov-iskolához tartozó politikusok és közgazdászok bevonult idegen hadseregek hiányában is meglepõ kitartással alkalmazzák a felperzselt és elpusztított orosz föld hagyományos taktikáját,

miközben a nyolcvanas évek derekára ez odáig fejlõdött, hogy a birodalom sikeres atomcsapást is képes volt már mérni önmagára,

s miközben a kommunista tábor összeomlásának recsegése-ropogása sem tudta elnyomni a drámai ordítást: VILÁG PROLETÁRJAI, MIT CSINÁLTATOK?!

miközben a hidegháború után beköszöntõ hidegbéke hõmérõjén is emelkedni kezdett a higanyszál. A nemzetközi politikában az enyhülés korszakát felváltotta a konszenzusé.

Ez tette lehetõvé azt, hogy most elmondhatjuk: szemünk elõtt bontakozik ki a világtörténelem legnagyobb szabású vállalkozása.

A vállalkozó: az atlanti és észak-mediterrán társadalmak tömbje — melynek egyik kontinentális tengelye Norvégiától húzódik le a Balkán fele, és ott találkozik a másikkal, amely Ibériától Olasz-, Görög- és Törökország mentén hullámvonalat ír le egészen Izraelig. Az interkontinentális tengely az óceánon túlról fut be a La Manche csatorna országain keresztül ugyanoda.

A vállalkozás fõ próbája: a német újraegyesítés.

A vállalkozás: a Baltikumtól a Balkánig terjedõ zóna talpraállítása, újrafelépítése, ha úgy tetszik: társadalmi-gazdasági angolparkosítása, mikor is és ahol is a politikai sivatag és földrengések e tartományában a gyûlölet, a nyomor és a katasztrófa — hadd karikírozzunk — át fogja adni a helyét a stabilitásnak, az erkölcsnek, a gazdaszellemnek és a szeretetnek.

Messzire vezetne, és nem is tartozik szorosan ide annak elemzése, hogy milyen politikai és gazdasági, milyen stratégiai és üzleti érdekek tették lehetõvé és a történelem mélyszerkezetében elkezdõdött milyen folyamatok hordozzák e változásokat. Nekünk e pillanatban elég fölismernünk, hogy e mozgások túljutottak a no return point-on, túlléptek azon a küszöbön, amelyen túlról már nem lehetséges visszatérni a társadalmakat mint totális ellenõrzés alatt álló, monolit és homogén blokkot felfogó kelet-európai modellekhez. E modellek — épp az ellenõrizhetõség végett — az egynemûséget tekintették optimálisnak, ami követelményként feltételezte a világnézeti-politikai egynemûséget ugyanúgy, mint a nyelvi-nemzetiségi egyformaságot, azaz kizárólagosságot, vagyis etnokráciát.

E modell a társadalomban a sokféleséget, a másságot, a különbséget veszélyként érzékelte és ezért követelte meg — Romániában éppúgy, mint Bulgáriában — nemcsak az ideológiai Kalahárit és a társadalom madáchi-orwelli falanszterét, hanem a homogén nemzetállamot is.

A totalitarisztikus kommunista modell e természetébõl két olyan következmény adódott, amely meghatározta az erdélyi magyarság sorsát is.

Az egyik következmény az volt, hogy e modellhez éppen az az ország ragaszkodott a legcsökönyösebben és legtovább, amelyben a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség volt található. Ez az ország Románia volt, amelynek vezetõi azért is vállalták, hogy a doktrinér kommunizmus fanatikusai legyenek, mert tudták, hogy ez a világon az egyetlen olyan ideológiai és társadalmi modell, amely lehetõvé teszi, sõt feltételezi, mi több megköveteli a kisebbségek eltüntetését egy ország belsõ térképérõl.

Ez volt a kommunizmus jövõképének természetébõl, az egy nyelven és ugyanazt skandáló társadalmak látomásából mint negatív utópiából fakadó egyik következmény.

És íme a másik következmény: az az ország, amely a legkevésbé tekinthette magát érdekeltnek egy ilyenszerû modell általánossá válásában és végleges felülkerekedésében Kelet-Európán belül, az éppen a földrész legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségének anyaországa volt, vagyis Magyarország.

E két körülmény nemcsak magyarázza a Románia és Magyarország közötti rendkívüli és növekvõ feszültséget, hanem egyben rávilágít arra is: miként lehetett az erdélyi magyarság katalizáló tényezõ a világkommunizmus halálában.

A kelet-európai rendszerek összeomlásának szimbolikus történése a berlini fal, vagyis a vasfüggöny egyszerû díszletté válása és használaton kívül helyezése. Mindenki tudja, hogy ezt a fejleményt a magyar kormánynak az a döntése tette lehetõvé, hogy továbbengedi nyugat felé a kelet-német állampolgárokat. De ez a döntés — a kommunizmusnak megadott kegyelemdöfés — csak egyszerû és logikus következménye volt annak a másik, két-három évvel korábban meghozott döntésnek, hogy Magyarország nem küldi vissza Romániába az onnan menekült tízezreket — akiknek nagy része erdélyi magyar volt —, hanem továbbengedi õket nyugatra vagy megengedi nekik, hogy Magyarországon telepedjenek le. A világ az erdélyi magyarok esetén keresztül szokott hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy egy kommunista államnak nem kell föltétlenül visszatoloncolnia közelebbi vagy távolabbi szomszédjának a polgárait, s ez a felismerés döntötte meg végül is az államkommunizmust.

Az erdélyi magyarságnak ez a közvetett, majd ’89 decemberében Temesvárott Tõkés László és hívei révén játszott közvetlen történelmi szerepe nemcsak kivételes helyzeti energiát biztosított és biztosít számára, nemcsak kivételes forrása a közösségi öntudatnak, önérzetnek és önbizalomnak, hanem mintegy jelzi azt is, hogy a most következõ évtizedekben az erdélyi magyarság fontos szerepet játszhat Románia gazdasági és politikai stabilizálásában, az említett folyamatok felgyorsításában.

Ezt a sokakat talán meglepõ prognózist két körülmény valószínûsíti.

Egyik az, hogy a térségben az említett történések óta nyilvánvalóan növekszik Magyarország gazdasági és politikai súlya, ami lehetõvé teszi számára, hogy saját gazdasági és technológiai potenciáljával is részt vegyen Románia újjáépítésében, de egyúttal azt is — és talán ez a fontosabb —, hogy e kivételes helyzeténél fogva a közvetítõ szerepet is játszhasson a Nyugaton rendelkezésre álló szabad beruházási kapacitások Románia felé irányításában.

A másik szóban forgó, az erdélyi magyarság szerepét felértékelõ körülmény az, hogy a világszerte igen kedvezõ gazdasági helyzetben levõ és igen nagy megbecsülésnek örvendõ magyar diaszpóra erõs erdélyi elkötelezettségû. Ez annyit jelent, hogy olyan hatalmas gazdasági potenciál áll készenlétben elsõsorban fõként Erdélybe áramlani, mely nem az azonnali és busás üzleti haszon reményében mozdulna meg, hanem egy történelmi haszon reményében.

E történelmi haszon részletezése elõtt hadd mondjuk ki: természetes, hogy e tõlünk nyugatabbra esõ térségekbõl felénk irányuló és egész Románia számára regeneráló hatású beruházások csakis meghatározott feltételek közepette valósulhatnak meg. Legáltalánosabban fogalmazva, azt lehetne mondani, e feltételek: a gazdasági-politikai stabilitás és a demokrácia — az a demokrácia, amely természetesen és értelemszerûen magába foglalja az alapvetõ nemzetiségi jogokat is.

Mivel itt is ördögi körrel állunk szemben — ha nincs stabilitás és demokrácia, nincs beruházás; és ha nincs beruházás, csökken a stabilitás —, a válságmenedzselésnek egy olyan lehetõsége körvonalazódik, amely arra épül, hogy a befektetõ megelégszik a demokrácia ígéretével, valamint a stabilitás, vagyis a mûködõ piacgazdaság felé megtett elsõ tétova lépésekkel is. Olyan alkotmányos és törvényhozási keretek létrehozásáról van szó, amelyek ha nem is garanciát, de lehetõséget jelentenek egy bizonyos típusú kibontakozásra.

Mindez pedig a bevezetõnkben említett kontinentális újjáépítés tempóban és intenzitásban nagyságrendileg különbözõ, sokkal kedvezõbb paramétereit biztosítaná Romániának.

E folyamatban az erdélyi magyarság nemcsak közvetítõ, hanem érdekelt is.

A kérdés — mindenki tudja — nem is a nyugati térfél segítõkészsége, hanem az: mikorra lesz képes Románia megfelelni azoknak a minimális feltételeknek, melyek az újjáépítés sine qua nonjai.

A legdöntõbb lépés megtörtént: Románia megszûnt zárt társadalomnak lenni, amely a demokráciára és a kisebbségekre nézve a legvégzetesebb modell.

Azt persze nem állíthatjuk, hogy Románia mára teljesen nyitott társadalommá vált volna.

Kétségtelen, hogy ma az országban jelen van és egyre aktívabb egy nagyon is számottevõ ellenérdekelt erõ: az elõzõ rezsim hatalmi monopóliumának birtokosai, a nómenklatúra, a párt-prominencia, az erõszakszerveztek oligarchiája.

Ezek a demokrácia elleni polgárháborújukat egyelõre magyarellenes mundérba bújtatták, de tisztánlátó román elmék már felismerték, hogy a román társadalom elõtt álló fõ célkitûzésként nem a magyarság asszimilációját vagy eltüntetését kell megjelölni, hanem az ország polgárosítását és az európai civilizációs vérkeringésbe való bekapcsolását.

E két célkitûzés viszont egymást kizáró stratégiákat feltételez.

Nem lehetséges asszimilálni és felfejlõdni társadalmilag-politikailag-gazdaságilag. E kijelentés különben nem is erkölcsi megfontolásokon alapszik. Mert nemcsak morálisan lehetetlen megvalósítani párhuzamosan e kettõt, hanem gyakorlatilag is az.

Egy diszkriminációra épülõ, vagy azt tartalmazó struktúra a mai Románia körülményei között nem lehet képes megfelelni a piacgazdaság törvényeinek és szükségszerû összeomláshoz vezet.

E kérdés s a rá adott válaszok már átvezetnek a külpolitikai erõtérbõl a belpolitikaiba. Konklúzióképp elégedjünk meg egyelõre annyival, hogy a nemzetközi konstelláció Erdély aranykora óta talán még egyszer sem volt annyira kedvezõ számunkra, mint most: ugyanis az erdélyi magyarság partikuláris érdekei százszázalékosan egybeesnek a világpolitikában érvényre jutó általános érdekekkel és erõvonalakkal, ami már a nyolcvanas évek végétõl lehetõvé teszi számára, hogy egyik katalizáló elemét képezze a kelet-európai politikai folyamatoknak.

Sajátos körülmény, hogy a Romániában élõ magyarság alapvetõ érdekei ma a románság alapvetõ érdekeivel is megegyeznek. Ez nem volt mindig így. (Például a nemzeti kommunizmus kisebbségfaló politikájának idején nem sok érdekünk fûzõdhetett mondjuk ahhoz, hogy a Pruton túli területek visszatérjenek Romániához. Ma más a helyzet. A Besszarábiában élõ összesen több milliós nagyságrendû szláv és egyéb népességek — ha e tartományok Románia részévé válnak — még egyértelmûbbé tehetik azt a letagadható, de meg nem változtatható igazságot, hogy Románia több nemzetiségû állam.)

A románok alapvetõ érdekei ma: a polgárosodás, a középosztály és az értelmiség megerõsödése, a civil társadalom felépítése. Ezek az általános és tartós stabilizáció elõfeltételei, amely a magyarságnak is érdeke.

Tudjuk azt, hogy a románságban hatalmas életerõ, leleményesség és szívósság van. Ez tette a románokat az utóbbi nem egészen másfél évszázad legdinamikusabban és leglátványosabban felfejlõdõ nemzetévé. Elmondhatjuk, hogy az erdélyi magyarságnak nem akármilyen ellenfél jutott — mert kétségtelen, hogy századunk nagy részében a két etnikum legalábbis versenyhelyzetben állott egymással, s voltak olyan pillanatok, amikor a bennünket fenyegetõ közvetlen fizikai megsemmisülés sem tûnt elvont víziónak.

E folyamatos történelmi stresszhelyzetben az erdélyi magyarság ellenállóképességbõl és kitartásból már 1989 decemberéig is jelesre vizsgázott. Mikor ezelõtt 14 hónappal, több mint hároméves távollét után visszatértem ebbe az országba, még nem tudtuk, hogy az erdélyi magyarság önszervezõ képességének, fegyelmezettségének, öntudatának, higgadtságának és szorgalmának milyen hatalmas tartalékaival rendelkezünk. Ennek a bölcsességnek, ennek a politikai érettségnek talán a legfõbb bizonytéka az a hatalmas kollektív történelmi életmû, ami maga az RMDSZ.

Az RMDSZ híre két összefüggõ oknál fogva marad fenn a politikatörténet kézikönyveiben.

Egyik ok az, hogy megvalósította azt a bravúrt, hogy egy nagyon is differenciált kétmilliós közösség egyedüli képviseleti szervezeteként képes volt létrehozni egy konszenzust a legkülönbözõbb érdekcsoportok között; képes volt egy blokkba tömöríteni a földmûvelõ gazdákat, az ipari munkásságot, a vállalkozókat — egyszóval munkaadókat és munkavállalókat — és fiatalokat, nyugdíjasokat, katolikusokat és protestánsokat, és zsidókat, értelmiségieket és képzetlen embereket, kereszténydemokrata jobbközépet és liberális-radikális jobbközépet, szociáldemokratákat és talán még néhány kommunistát is — noha tudjuk, hogy kevés számú kommunistáink zömmel a nemzetmentõ arcvonalra szavaztak tavaly májusban.

Az RMDSZ kialakította saját politikai képviseletét, s mint ilyent, Európa legnagyobb olyan parlamenti csoportját, amely valamelyik kisebbségben élõ nemzeti vagy nyelvi közösség pártja.

Az RMDSZ egyik nagy teljesítménye tehát az, hogy létrehozott egy konszenzust. A másik teljesítménye az, hogy közel másfél éven keresztül képes volt fenntartani és megújítani ezt egy olyan közegben, amely a dolgok természeténél fogva instabil, kialakulatlan, zavaros és ezért átláthatatlan.

E kongresszusnak sok kérdést kell megoldania, de ezek közül talán egyik sem olyan nagy horderejû, mint a Romániában élõ magyarság önmeghatározásának kérdése. Ez különösen azóta lett akuttá, mióta a Front egy csoportja keresztülvitte a parlamentben Románia nemzetállamként való deklarálását, ami máris alkalmat adott egyeseknek furcsa értelmezések és konklúziók megfogalmazására. Többek között ismét kísért a magyarul beszélõ román víziója. De egyéb spekulációk is napvilágot láttak, ami azt eredményezte, hogy a romániai magyarság kénytelen állást foglalni önnön definíciójának kérdésében — ami mostanig nem különösebben foglalkoztatta.

Egymástól függetlenül többen is megkísérelték végiggondolni történelmi és mai helyzetünket és a konklúziók egybecsengenek (…) Helyzetünk ismérveit két definíció tömöríti viszonylag pontos fogalmazásban…

Egyik — és ez a radikálisabb — Borbély Imre temesvári kutató és forradalmár konklúziója: mely szerint Romániában a magyarság társnemzet s mint ilyen, államkonstituáló tényezõ.

A másik konklúzió mérsékeltebb, amennyiben a társnemzeti státust a többséget alkotó románság ilyenértelmû és ezt szavatoló elismerésétõl teszi függõvé. Amíg ez nem történik meg, addig a magyarság társnépnek tekinti magát Romániában. E konklúziót annak a nemzetiségi törvénycsomagnak a kidolgozásakor fogalmaztam meg ebben a formában, amely törvénycsomagból: egy-egy példánya remélhetõleg még a mai nap folyamán minden küldött rendelkezésére fog állani, s amelyet én magam alapdokumentumként szeretnék elfogadtatni az RMDSZ-szel. A szöveg így szól:

Önmeghatározás: "A Romániában, elsõsorban Erdélyben élõ magyar közösség kinyilvánítja: történelmi, nyelvi és kulturális azonosságát tekintve a magyar nép olyan része, amely román állami keretek között él, és saját magát mint testületet önálló politikai alanynak, s mint ilyent, egyenjogú társnépnek tekinti."

Az ebbõl következõ egyik logikus (bár nem kötelezõ) gondolatmenet így hangzik:

Az erdélyi magyarság csak egy olyan alkotmány alapján tekintheti magát a román államot alkotó politikai nemzet részének, társnemzetként, amely alkotmány õt — mint pl. a finn alkotmány a svédeket — államkonstituáló tényezõként ismerné el

— figyelembe véve a magyaroknak Erdély történelmében közel ezer évig játszott szerepét;

— szavatolva az ebbõl az elismerésbõl következõ jogokat; és

— levonva a megfelelõ politikai és államszervezési konklúziókat.

E változat egyértelmûen a Gyulafehérvári Határozatokból származtatható le, amely teljes önigazgatási és bíráskodási szabadságot biztosított az együttlakó népek számára. A szöveg részletesebb indoklásakor hivatkozni kell az ENSZ kisebbségvédelmi albizottságának 1949. dec. 27-i dokumentumára (Définiton et classification des minorités), amely alapján világos különbséget kell tenni a kisebbségek különbözõ típusai között — például nem lehet azonos módon megítélni egy mostanában bevándorolt népességet egy olyannal, amely nemrég még egy másik nemzet részeként államkonstituáló elem volt ugyanabban a tartományban, amelyben akkor is élt és ma is él és amelyet soha nem hagyott el, hanem amely fölött az államhatárok változtak meg.

Végezetül, mindként szövegváltozatból nyilvánvaló, hogy általuk a Romániában élõ magyar közösség fenntartás és hátsó szándék nélkül tudomásul veszi és elfogadja a román állami kereteket és ezeken belül határozza meg önmagát. (…)

Az általános helyzetelemzésbõl, a csoportmozgásokból és deklarált értékválasztásokból én azt a következtetést vontam le, hogy az RMDSZ mint koalíció továbbra is alkalmas lehet — még legalább egy ideig — a hazai magyarságot alkotó különbözõ réteg- és csoportérdekek képviseletére.

Ehhez azonban — ahhoz, hogy ez jól mûködjön — az szükséges, hogy ezek az érdekek és értékválasztások világosan definiálják önmagukat. És azokat az engedményeket is, amelyek az illetõ érdekek hordozóinak kompromisszumkészség-határát jelzik.

Végül is ha leszámítjuk az ideológiai, a szociális, a politikai, a generációs és a felekezeti különbségeket, no meg a személyi ellentéteket, igazán egységes csapat volnánk.

(Rövidített szöveg; elhangzott 1991. május 21-én).

1991. május 21.

Romániai Magyar Szó 1991. május. 29.

Az RMDSZ II. kongresszusának határozatai

Az RMDSZ 1991. május 24 és 26. között Marosvásárhelyen tartotta meg második Kongresszusát. A 269 küldött a sajtó képviselõinek és nagyszámú bel- és külföldi meghívott jelenlétében, nyílt tanácskozáson elemezte az 1990. áprilisi nagyváradi alakuló kongresszus óta eltelt idõszakot, a Szövetség tevékenységét és az elõtte álló feladatokat.

Az 1989 decemberében elkezdõdött átalakulási folyamat lelassulása, a politikai visszarendezõdés közepette az RMDSZ helyzete ellentmondásossá vált. Mint az 1990. május 20-i választásokon második helyre került politikai erõ, a parlamenti ellenzék számottevõ tényezõjévé lett. Ennek ellenére politikai mozgástere korlátozott maradt. Szervezetünk az egyre erõsödõ nacionalista támadások kereszttüzében végzi munkáját. Ugyanakkor a parlamenten kívüli ellenzékkel kiépülõben vannak az együttmûködés formái (amelyek fölcsillantják egy távolabbi jövõben a civil társadalom olyan lehetõségét, amely nagyobb esélyt biztosíthat a romániai magyarság státusának a rendezéséhez. Ebben a helyzetben a Szövetségen belül az elmúlt idõszakban különféle magatartásformák is jelentkeztek, s ennek megfelelõen elfogadott programhoz mérten mérsékeltebb és radikálisabb elképzelések is megfogalmazódtak. Mindkettõ fontosnak tartja a kollektív önazonosság újfajta meghatározását, s így a Kongresszus határozata értelmében programba is foglalta, hogy a romániai magyarság önálló politikai szubjektumnak, államalkotó tényezõnek s mint ilyen, a többségi román nép egyenjogú társának tekinti magát. E státusának rendezése az európai stabilitást szolgálja.

Az újfajta önszemlélethez kell igazodnia a társadalmi önszervezõdésnek is. Az RMDSZ a továbbiakban mint öntevékeny szervezetek koalíciója kíván mûködni, megerõsítvén ezáltal a Szövetségen belül létezõ pluralizmust. Az új alapszabályzat egyúttal lehetõséget teremt a feladatkörök pontosabb elhatárolására, egy mûködõképesebb szervezeti struktúra kiépítésére. Az RMDSZ Kongresszusa az új Program és Alapszabályzat elfogadása mellett több fontosabb határozatot hozott:

— a temesvári forradalom folytonossága szellemében támogatjuk Claudiu Iiordache indítványát a Securitatés dossziék megvizsgálására, és szükségesnek tartjuk kiterjeszteni a romániai magyarság tisztségviselõire;

— országos szintû román—magyar kerekasztalt kezdeményezünk a romániai magyarság jogi státusáról és mindent megteszünk a folyamatos párbeszéd érdekében Románia társadalmának minden szintjén;

— a Pruton túli románság önrendelkezési törekvéseit jogosnak és a pozitív európai folyamatokkal egyezõnek tartjuk;

— tudatában lévén az ortodox és a görög katolikus egyház meghatározó szerepének a románság történetében, együttérzésünkrõl biztosítjuk a görög katolikus egyházat, elítéljük Teoctist pátriárka testvérietlen, katolikusellenes felhívását, támogatjuk az elmúlt évtizedekben kifosztott egyházak jogos követeléseit, és sürgetjük a tizenöt romániai egyházfelekezet egyezségével kidolgozott vallás-törvénytervezet parlamenti jóváhagyását, elítéljük a vallási türelmetlenség minden megnyilvánulási formáját;

— a romániai magyarság létkérdésének tartjuk az anyanyelvi oktatás minden szintû biztosítását, követeljük a bukaresti, dévai és más, még az utóbbi években is elvesztett és megszüntetett magyar iskola visszaállítását;

— halaszthatatlannak tekintjük a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem újraindítását, s ennek érdekében minden bel- és külföldi tényezõ hatásos támogatását kérjük, mert a magyar egyetem léte és mûködtetése a romániai magyar ifjúság itthonmaradásának egyik legfõbb biztosítéka lehet;

— a hazai magyarság jövõjének alakítása, nemzeti önismeretünk fejlesztése, és a gazdasági fellendülés érdekében biztosítani kell a folyamatos kutatás és tudományos felmérés intézményes kereteit, önálló kutatóintézeteket kell létrehozni;

— a szórványmagyarságról való gondoskodás Szövetségünk alapvetõ gondja: külön komplex kutatások szükségesek a romániai magyar szórványok helyzetének föltérképezésére és igényeinek kielégítésére, hatékony intézkedések végrehajtásával;

— szorgalmazzuk a többi nemzeti és etnikai kisebbségi csoport képviseletével való kapcsolattartást, beleértve a cigányság érdekképviseletét is, tiltakozunk az õket ért jogsértõ eljárások ellen;

— minthogy a bukaresti állami televízió áldatlan manipulációs eszköze a neokommunista hatalomnak, a totalitarizmus elleni harc fontos részének tekintjük a televízió függetlenségének biztosítását: tiltakozunk az ellenzéki és a magyar, valamint a német nyelvû mûsorok mindenfajta korlátozása ellen;

— fölhasználunk minden rendelkezésünkre álló eszközt, hogy a világ tudomására hozzuk az 1989. decemberi oroszhegyi, és az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kapcsán hozott törvénytelen ítéleteket és a folyamatban lévõ törvénysértõ pereket; lépéseket teszünk a törvényesség helyreállításáért;

— az egész ország népének közös érdekében sürgetjük a helyhatósági választások mihamarabbi kiírását, ezzel is felvéve a küzdelmet a visszarendezõdés ellen;

— újfajta együttmûködést, rendezett társszervezeti kapcsolatot tartunk fenn a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségével;

— a Kongresszus küldöttei egyöntetûen elhatározták Tõkés László Királyhágómelléki református püspöknek az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé választását, külképviseleti joggal ruházva fel õt.

Marosvásárhely, 1991. május 26.

Romániai Magyar Szó 1999. május 27.

Felhívás az egész román társadalomhoz

1989 december végén kimondták a hatalom régi struktúrái, beleértve a hajdani Szekuritáté struktúráinak feloszlatását, azzal a kitétellel, hogy az illetõ intézmények volt alkalmazottai még három hónapon át fizetést kapnak, hogy ez idõ alatt valahogy megoldás kerüljön helyzetükre. A megszabott határidõ lejárta elõtt három nappal kitörtek a marosvásárhelyi etnikumközi összecsapások, amelyek elõidézésében döntõ szerepet játszottak a volt szekuritáté és nómenklatúra tagjai, akik közvetlenül érdekeltek korábbi privilégiumaik megõrzésében. Közvetlenül a tragikus események után megalakult a Román Hírszerzõ Szolgálat, amely szinte teljesen átvette a volt Szekuritáté tagjait, megoldván ekként gondjukat, miközben a félrevezetett román közvéleménybe beoltották a magyar veszély pszichózisát. Az utóbbi hetekben majdnem ugyanezt a forgatókönyvet követték: mikor Románia parlamentjében a nemzetbiztonsági törvény került volna vitára — amely a régi szekuritáté által elkövetett majd minden túlkapást törvényerõre kívánt emelni —, újabb magyarellenes hecckampány indult egy, a magyarországi Egerben rendezett szimpózium kapcsán, amelyhez képest a kampányt eltúlozták. Úgy tûnik, a "magyar veszély" állandó hangoztatása nem más, mint amibe a jelenlegi hatalom elõszeretettel csomagolja az általa hozott, a régi struktúrákat átmentõ antidemokratikus intézkedéseket. A módszer különben nem új, a Ceauşescu-rendszertõl vették át.

E mérgezõ propaganda hatékonysága nagyobbrészt abban rejlik, hogy a románok zömének nagyon kevés hiteles fogalma van a magyarokról. Azokat az információkat, melyekhez az utóbbi idõben jutott, gondosan kigyomlálták, hogy a magyarokat a románok mindenkori ellenségeiként tüntessék föl. A történelemkönyvek bõven ecsetelték azokat a szenvedéseket, megaláztatásokat, amit a románok szenvedtek el, viszont tudatosan megkerülték vagy kisebbítették mind a századokon átívelõ együttmûködés mozzanatait, mind a magyarok szenvedéseit a történelem bizonyos, igen sötét idõszakaiban, azt a hamis látszatot keltve, hogy a két nép örökös ellenségeskedésre ítéltetett, ezért pedig kizárólag a magyarok a hibásak. Ekként sikerült a gyanakvás oly légkörét gerjeszteni, melyben bármikor könnyen felszíthatók a magyarellenes érzelmek — rágalmak terjesztésével, legyenek azok bármilyen képtelenek, vagy a romániai magyarok szándékainak és követelésének rosszindulatú beállításával. Sajnos, a románság jó részének semmi lehetõsége arra, hogy ellenõrizze, mennyiben igazak a sajtó egy része és a román televízió terjesztette információk, s így gyakran könnyû áldozatává lesz mindenfajta manipulációnak. A magyar nyelvet ismerõ románok, akik a magyar sajtót olvasnák, kevesen vannak, a közvélemény hiteles tájékoztatására való lehetõségeink pedig korlátozottak. A televízió 1-es mûsora magyar nyelvû adásának csökkentése azt a célt is követte, hogy leszûkítse a románok esélyeit a magyarok megismerésére, e hírzárlat fenntartása pedig létfontosságú a mindenkori nemzeti uszítók számára. Így kerülhetett sor olyan tragikus helyzetre, hogy a magyarok és románok közti szolidaritás érzelmei, amelyek annyiszor megmutatkoztak a kommunista diktatúra és az 1989. decemberi események során, aggasztóan mind esetlegesebbek. Szomszédok, kollégák, rokonok, nem egyszer élettársak közé szomorúság, gyanakvás telepedett, amely mind a románok, mind a magyarok életét megkeseríti.

Éppen ezért mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség II. kongresszusának résztvevõi, mélyen aggódva a jelenlegi helyzet okán, felhívással fordulunk valamennyi románhoz, az ország minden demokratikus erejéhez, hogy lépjenek föl ama ultranacionalista megnyilvánulásokkal szemben, melyeknek elsõrendû célja a demokratikus folyamatok fékezése vagy elgáncsolása. A románok és magyarok, az ország valamennyi polgára közötti természetes kapcsolatok megteremtése közös érdek, amiért együtt kell megküzdenünk. Számítunk a román nép erkölcsi erõforrásaira, s ismételten kinyilvánítjuk a nemzeti megbékélés iránti õszinte szándékunkat. Egyúttal reméljük, hogy a román társadalom megérti sajátos gondjainkat, amelyek megoldása demokráciánk sarkköve, ez pedig nem épül föl a demagóg kijelentésektõl. Tisztában vagyunk vele, hogy problémáink megoldásának feltétele az egész román társadalom demokratizálódása, a jogállam megteremtése, a hatalmak szétválasztása az államban, a decentralizáció és a politikai-gazdasági élet strukturális megváltoztatása, az önkormányzatokon nyugvó közigazgatás. Céljaink beleillenek a demokratizálódási folyamatba és meggyõzõdésünk, hogy semmivel sem sértik a románok érdekeit, ellenkezõleg, egybeesnek velük: a kulturális önállóság biztosítása tartós alapja lesz a természetes, civilizált együttélésnek, jelentõsen hozzájárul a megfosztottság érzésének enyhítéséhez. Nem kívánunk egyebet, mint egy olyan Romániát, melyben valamennyi honpolgár otthon érzi magát, s az esélyegyenlõség elvébõl kiindulva, egyazon jogoknak örvend, ugyanolyan kötelességei vannak.

Az uniformizáló és egynemûsítõ totalitarizmus összeomlásával mindannyiunkat utolérte a sokféleség sokkja. Tisztában vagyunk azzal, hogy a bármiféle: nyelvi, mûveltségbeli, vallási, eszmei, elvi stb. különbözõségek iránti gyanakvás, megértéshiány vagy akár türelmetlenség nem tûnik el máról holnapra. A román társadalom érdeke hát meggyorsítani a demokratizálódás folyamatát, széleskörûen érvényesítve a tolerancia, a másság elfogadásának szellemét. Egy demokratikus pluralista, különféle véleményeket és érdekeket éltetõ társadalomban egy biztos: nem az a dolgunk, hogy eldöntsük, mindenkinek ugyanaz a joga, kultúrája, nyelve legyen, hanem hogy elfogadjuk egymást, ki-ki sajátosságával együtt.

Az európai integráció folyamatában a különbözõ népek és közösségek között kapcsolatokat gerjesztõ ellenségeskedés és rendellenességek eltûntek vagy eltûnõben vannak. Nem hisszük, hogy mi, magyarok és románok alábbvalók lennénk a többi európai népnél s képtelenek volnánk a nemzeti megbékélésre. A szándék mindkét oldalon él. Ne hagyjuk hát, hogy sanda, és reméljük, idõleges érdekek útját állják a megbékélésnek. Felhívással fordulunk valamennyi vallásfelekezet papjaihoz, hogy szent kötelességüknek megfelelõen hirdessék az embertársaink iránti szeretetet, a hit mindenható értékeire alapozva. Felszólítunk minden politikai alakulatot, továbbá a nem politikai szervezeteket, a médiát, foglaljon állást a gyûlölet hirdetésével szemben, amely megmételyezi a köztudatot, az álhazafisággal szemben, amely tulajdonképpen az ország valós érdekeit ássa alá. Bízunk benne, hogy az élet ma esélyt kínál erre. Ne szalasszuk el!

Marosvásárhely, 1991. május 26-án.

Magyar Szó 1991. május 29.

13.

Az RMDSZ nyilatkozata a nemzeti kérdésrõl

"Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásából született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk."

Tamási Áron: Hitvallás
Vásárhelyi Találkozó, 1937. október

"…Az új román állam megalakításának alapelveiként, a Nemzetgyûlés kinyilvánítja a következõket:

1. A teljes nemzeti szabadság az összes együttélõ népek számára. Minden nép saját kebelébõl való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.

2. Egyenlõ jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezeteinek."

(III. 1—2. )

Gyulafehérvár, 1918. december

Románia politikai életének egyik legsúlyosabb, megoldásra váró politikai-társadalmi problémája a nemzeti kérdés. Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról gyõztek meg bennünket, a romániai magyarságot és annak legitim képviselõjét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy mind a mai napig sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínált elfogadható megoldást számunkra.

Vállalva nemzeti entitásunkat, nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülõföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk.

A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényezõ, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa. Éppolyan felelõsséggel tartozunk jövõjéért, mint bármely más állampolgár, s mikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, az ennek okán jelentkezõ elvándorlást, kötelességünk cselekedni.

Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebbõl a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban.

Állítjuk, hogy ez az út a belsõ önrendelkezés útja. A belsõ önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is elõre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló közösségi önkormányzat utal arra, hogy Európa mûködõ demokráciáiban ez a gyakorlat sikeres.

A romániai magyarság közösségkénti betagolódása a hazai társadalomba része az ország európai közösségekbe való integrációjának.

Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetiségi kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenõen új dimenziókat nyert, és ma már az európai biztonság és stabilitás fontos tényezõje.

Meggyõzõdésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerõsödéséhez, és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának.

A nemzeti kérdés megoldása általános érdek, számítunk az ország demokratikus erõinek a közremûködésére abban a fáradságos munkában, amely megteremti e megoldás alkotmányos és jogi kereteit.

Kolozsvár, 1992. október 25.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségi Küldöttek Országos Tanácsa és Parlamenti Csoportja

5 éves a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Emlékkönyv.
RMDSZ Ügyvezetõ Elnökség, Kolozsvár, 1995. 5—6.

14.

Az RMDSZ III. kongresszusának határozatai

(Részletek)3

Az RMDSZ III. kongresszusa elfogadta:

1. A szövetség módosított programját.

2. A szövetség szerkezeti modelljében a belsõ önrendelkezési alapelveket érvényesítõ alapszabályzati határozatokat.

3. A Temesvári Kiáltvány 8-as pontját és annak érvényesítését.

4. Megválasztotta a szövetség vezetõ tisztségviselõit, valamint a Képviselõk Tanácsát, a Szabályzatellenõrzõ Bizottságot, az Etikai Bizottságot, az Ellenõrzõ Bizottságot.

5. A kongresszus elkötelezte a szövetséget az 1989-es romániai forradalom és demokratikus átalakulás irányvonalának, Temesvár szellemének folytatása mellett, követeli Temesvár, Bukarest, Marosvásárhely, Szeben, Kolozsvár és más helységek véres eseményei áldozatainak ügyében az igazságtételt.

6. A kongresszus szükségesnek tartja az 1989-es események idején Temesvárott, majd az egész országban megvalósult nemzeti-nemzetiségi egymásra találás megbékélési irányvonalának folytatását.

7. Az RMDSZ elsõrendû politikai célkitûzésének tekinti a gazdasági válságkezelés és kibontakozás szolgálatát, a kongresszus elõirányozza egy Gazdasági Tanács létrehozását a romániai magyarság gazdasági helyzetének orvoslására.

8. Tekintettel a Románia stabilitását is már-már veszélyeztetõ súlyos gazdasági helyzetre, és mert a válság kedvezõ talajt jelent a kommunista visszarendezõdésnek és a szélsõséges nacionalizmus elõretörésének, az RMDSZ kéri az Egyesült Államok Kongresszusától a Romániai Demokratikus Konvenció által is kívánt Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezmény megadását Románia számára. Tudatában annak, hogy Románia kormányzata még távolról sem tett eleget a kereskedelmi kedvezményt lehetõvé tevõ követelményeknek, országunk elszegényedett, nélkülözõ népe érdekében terjesztjük elõ támogató kérésünket, és kérjük az Egyesült Államok kormányzatát, hogy következetesen ellenõrizze a kedvezménynek a nép érdekeit szolgáló felhasználását.

9. Az RMDSZ indítványozza a Kárpát-medencében élõ magyarság törvényes és reprezentatív szervezeteinek, hogy Strasbourgban kisebbségi magyar fórumot, össztalálkozást rendezzenek a magyar népközösségek életének bemutatására, illetve az európai demokratikus erõk mozgósítására a kisebbségi magyarság helyzetének megoldása érdekében.

10. 1568 januárjában, 425 évvel ezelõtt, világviszonylatban elõször, Tordán foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot. Az erdélyi vallási türelem Temesvár szellemével rokon hagyományának jeles évfordulója tiszteletére tanulságul és példa gyanánt, a jelenlegi feszült közép-kelet-európai viszonyok között, az RMDSZ III. kongresszusa az Úr 1993. esztendejét az Erdélyi Tolerancia Évének nyilvánítja, és a nemzeti megbékélés jegyében évfordulós mûsorok és ünnepi rendezvények szervezését irányozza elõ, a romániai egyházak és nemzetiségek részvételével.

11. Az RMDSZ ismételten kezdeményezi a román—magyar kerekasztal összehívását, valamint országos ökumenikus találkozót, amelyen a civil társadalom jeles képviselõi részvételével az etnikumközi kapcsolatok kérdései kerülnek módszeres megvitatásra.

12. Az RMDSZ kifejezi azon igényét, hogy részt vállalhasson a román—magyar államközi szerzõdés elõkészítésében, a jó szándékú közvetítés igényével és azon elv szerint, hogy a minket érdeklõ kérdésekben véleményt nyilváníthassunk.

13. Az RMDSZ tiszteletteljesen javasolja, hogy Románia is írja alá a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.

Brassó, 1993. január 17.

Markó Béla szövetségi elnök

Tõkés László tiszteletbeli elnök

Az RMDSZ III. kongresszusán jóváhagyott alapszabályzat-határozatok

Határozat szervezetünk önkormányzati modelljének alapelveirõl

A romániai magyarság megmaradásának és fejlõdésének biztosítéka a belsõ önrendelkezés elvén alapuló közösségi önkormányzat intézményeinek kiépítése. Ezek megvalósítása érdekében az RMDSZ III. kongresszusa az alábbiakat határozza el:

1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a szervezeti önkormányzat elve alapján mûködik.

Az országos és területi vezetõ testületek kialakításánál, hatáskörök megállapításánál ezt az elvet tiszteletben kell tartani akkor is, ha az RMDSZ alapszabályzata minden esetben a megbízásról nem rendelkezik.

Az önkormányzati elv tiszteletben tartásával kell egybehangolni a szövetség egészének irányítását felvállaló testületek, a parlamenti csoport, a területi szervezetek, valamint a társult tagság vezetõségeinek tevékenységét, továbbá el kell különíteni és jól körülhatárolni a döntéshozó, a végrehajtó, illetve ellenõrzõ szférákat.

2. A szövetségi tisztújításra általános és titkos, lehetõleg közvetlen választással kerül sor, amelyen az általános tagnyilvántartásban szereplõ tagok vesznek részt.

Ennek érdekében a majdan összeálló Ügyvezetõ Elnökség 3 hónapon belül kidolgozza és a Szövetségi Képviselõ Tanács elé terjeszti a tagnyilvántartás egységesítésének módszerét.

A szövetségi tisztújítást e határozat megszavazásának idõpontjától számított két éven belül kell megszervezni.

3. A belsõ önrendelkezés gyakorlati megvalósítására, társadalomtudományi kutatási céllal létre kell hozni egy alapítványt.

Az elõzõ bekezdés végrehajtásáról az Ügyvezetõ Elnökség gondoskodik.

4. A kongresszus az alapszabályzat, illetve a program módosításának és kiegészítésének hatáskörét átruházza a Szövetségi Képviselõk Tanácsára.

Kivételt képeznek a jelen határozatba foglalt rendelkezések, amelyeket a Szövetségi Képviselõk Tanácsa nem módosíthat.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa ugyancsak nem módosíthatja a saját szerkezetére és hatáskörére vonatkozó kongresszusi határozatokat, kivéve, ha azok szûkítésérõl vagy átruházásáról van szó. Nem módosíthatja a program alapelveit sem, a programot azonban szükség szerint kiegészítheti.

5. A szövetségi tisztújító választások elõtt össze kell hívni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következõ kongresszusát.

(…)

I. Alapszabályzat-módosító határozat

III. Tagság

6. Az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján együttmûködõ társult tagok szövetsége.

Társult tagok lehetnek:

a) az RMDSZ országos bejegyzése alapján mûködõ, területi elv szerint szervezõdõ szövetségi területi szervezetek;

b) az RMDSZ országos bejegyzése alapján mûködõ belsõ szervezõdései, melyek nem területi elv szerint szervezõdnek;

c) Romániában bejegyzett jogi személyek. A társult tagok a szervezeti önkormányzat elve alapján saját belsõ szabályzatuk és programjuk szerint mûködnek.

Ezeknek összhangban kell állniuk a szövetség alapszabályzatával és programjával.

A jogi személyiséggel rendelkezõ szervezetek felvételi kéréssel fordulnak a Szabályzatfelügyelõ Bizottsághoz. A kérésnek tartalmaznia kell a jogi személyiséget igazoló bírósági végzés másolatát, a szervezet saját szabályzatát és programját, valamint írásos kötelezettségvállalást arra vonatkozóan, hogy betartják a szövetség alapszabályzatát és elfogadják a szövetség programját.

A tagfelvételrõl a Szabályzatfelügyelõ Bizottság javaslatára a Képviselõk Tanácsa dönt.

7. Az egyéni tagok a társult tagok szervezeti keretei között fejtik ki tevékenységüket. Az egyéni tagokra vonatkozó szabályozásokat a társult tagok saját szabályzatai tartalmazzák.

8. Az RMDSZ-en belül szabadon alakulhatnak belsõ szervezõdések, melyek nem jogi személyek. Belsõ szervezõdésnek minõsülnek azok az RMDSZ-en belüli, a társult tagok egyéni tagjaiból álló csoportok, melyek:

a) saját szervezeti és mûködési szabályzattal rendelkeznek;

b) egy szándéknyilatkozatban nyilvánosan deklarált cél érdekében kívánnak mûködni;

c) teljesítik a Képviselõk Tanácsa belsõ szervezõdésekre vonatkozó határozatainak elõírásait;

d) kérik belsõ szervezõdésként való elismerésüket a Szabályzatfelügyelõ Bizottságtól.

9. Politikai célok elérésének érdekében alakult belsõ szervezõdések a platformok.

10. A társult tagok nem határolhatják el magukat a kongresszus, a Képviselõk Tanácsa határozataitól, valamint az Egyeztetõ Tanács elvi állásfoglalásaitól.

A társult tagok kötelesek:

a) az alapszabályzatot betartani;

b) a tagdíjból származó jövedelmük 20%-ával negyedévenként hozzájárulni a szövetség fenntartásához;

c) saját belsõ szabályzatukat és programjukat kidolgozni és a Szabályzatfelügyelõ Bizottsághoz eljuttatni.

11. Az a társult tag, amely megszegi a szövetséggel szemben vállalt kötelezettségeit, kizárható.

A kötelezettségszegést a Szabályzatfelügyelõ Bizottság állapítja meg saját, valamely etikai vagy ellenõrzõ bizottság, vagy valamely társult tag kezdeményezésére. A kizárásról a Szabályzatfelügyelõ Bizottság határoz. A döntés ellen a Képviselõk Tanácsához lehet fellebbezni egy alkalommal, amely új döntést hozhat a kérdésben.

Újrafelvételt csak a kizárási ok teljes elhárítása esetén és három hónap elteltével lehet kérni.

(…)

V. Alapszabályzat-módosító határozat
Az ügyvezetõ elnök és az Ügyvezetõ Elnökség felállásáról és hatáskörérõl,
valamint az Operatív Tanács szerkezetérõl és hatáskörérõl

1. Az ügyvezetõ elnököt a Képviselõk Tanácsa választja meg, és ugyanez hívja vissza.

Az ügyvezetõ elnök felelõsséggel tartozik a Képviselõk Tanácsának.

Az ügyvezetõ elnök fõállású alkalmazott. Székhelye Kolozsvár.

2. Az ügyvezetõ elnök hatásköre:

a. vezeti az Ügyvezetõ Elnökség munkáját;

b. képviseli a szövetséget illetékességi területein;

c. a képviseleti minõségét átruházhatja az Ügyvezetõ Elnökség tagjaira, a mûködési szabályzatnak megfelelõen;

d. kidolgozza és a Képviselõk Tanácsa jóváhagyására javasolja az Ügyvezetõ Elnökség szervezeti és mûködési szabályzatát;

e. megerõsítésre javasolja és kinevezi az ügyvezetõ alelnököket

f. félévente jelentést készít a szövetség állapotáról;

g. megfigyelõként részt vesz a Képviselõk Tanácsa és az Egyeztetõ Testület ülésein;

h. megköti a munkaszerzõdéseket a Szövetség alkalmazottaival;

i. az ügyvezetõ elnök szabályzatsértés esetén a Szabályzatfelügyelõ Bizottság javaslatára visszahívható. A felmondásról a Képviselõk Tanácsa dönt.

Az ügyvezetõ elnököt, mûködésképtelensége vagy távolléte esetében az általa erre kijelölt alelnök helyettesíti, halála esetén a politikai kérdésekkel foglalkozó ügyvezetõ alelnök helyettesíti.

3. Az Ügyvezetõ Elnökség az ügyvezetõ elnökbõl és az alelnökökbõl áll, valamint hivatalból tagja a parlamenti csoport két vezetõje, akik alelnöki minõséget élveznek.

Az Ügyvezetõ Elnökség feladata az operatív döntések meghozatala és ezek végrehajtása. Neki alárendelve mûködik a szövetség végrehajtó hivatala. Az elnökség testületi döntéseit tagjai kétharmadának jelenléte mellett abszolút többséggel hozza. Az elnökség tagjai saját szakterületükön az elnökség szabályzata szerint önálló döntéseket hozhatnak, amirõl tájékoztatják az elnökséget.

4. Az RMDSZ Operatív Tanácsa a szövetségi elnökbõl, az ügyvezetõ elnökbõl, a Képviselõk Tanácsa és az Egyeztetõ Tanács elnökeibõl, az RMDSZ képviselõházi és szenátusi frakcióinak vezetõibõl, valamint a politikai jellegû területeket vezérlõ ügyvezetõ alelnökökbõl áll. Az utóbbi esetben, ha több ilyen létezik, akkor az ügyvezetõ elnök az Ügyvezetõ Elnökségre tett javaslatában megjelöli az Operatív Tanácsban részt vevõ ügyvezetõ alelnököt.

Az RMDSZ Operatív Tanácsának hatásköre:

a) operatív politikai döntések meghozatala különleges helyzetekben;

b) a Képviselõk Tanácsának összehívása;

c) az Egyeztetõ Tanács összehívása;

d) kötelezõen végrehajtandó utasítások kiadása az Ügyvezetõ Elnökség vagy bármely egyes tagja számára;

e) az Ügyvezetõ Elnökség Operatív Tanácsban részt nem vevõ tagjainak más személyekkel való helyettesítése.

Az Operatív Tanács döntéseit legalább öten kell hogy megszavazzák.

Az Operatív Tanács különleges helyzetekben mûködik. Különleges helyzetnek minõsül, amikor:

a) a demokrácia szabályai olyan mértékben sérülnek, hogy ez felfüggesztésük veszélyét hordozza magában;

b) a Képviselõk Tanácsa vagy az Egyeztetõ Tanács tagjainak több mint fele nem tud a tanács ülésén részt venni;

c) szükséges az egész szövetséget elkötelezõ politikai döntések meghozatala, de ugyanakkor nem lehetséges a Képviselõk Tanácsának idõben való összehívása.

Egy adott állapot különleges helyzetnek való minõsítésérõl az Operatív Tanács dönt. Az Operatív Tanácsot a szövetségi elnök és az ügyvezetõ együtt hívják össze.

1993. január 16.

RMDSZ Közlöny 1993. 1. sz. 1—5.

15.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség programja

Alapelvek

1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a romániai magyarság különbözõ autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyarság közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszervezõdés különbözõ formáit. A szövetség elismeri a demokratikus pártok, platformok szabad szervezõdését. Az RMDSZ-en belüli platform minden olyan ideológiai, politikai csoportosulás, amely programja és tevékenysége révén a romániai magyarság belsõ tagolódását, sokféleségét teljesíti ki anélkül, hogy ezáltal megbontaná a szövetség egységét. Az érdekvédelmi koalíció elvi alapját az egyetemes emberi jogok, illetve a kollektív nemzeti kisebbségi jogok, a jogállam, a piacgazdálkodás és a civil társadalom értékei képezik. A szövetség elutasít minden totalitarista, fasiszta, kommunista ideológiát és gyakorlatot, az antiszemitizmust, a nacionalizmust, a sovinizmust.

Az érdekvédelemben és a közképviseletben az RMDSZ-nek társult tagjai a programját elfogadó gazdasági, tudományos, szakmai, kulturális, vallási, ifjúsági stb. szervezetek, amelyek részt vesznek a saját területükhöz tartozó döntések kidolgozásában és meghozatalában.

2. A romániai magyarság, beleértve a csángómagyarságot is, állami hovatartozását tekintve Románia állampolgárainak közösségébe tartozik. Ezen belül önmagát mint õshonos közösséget államalkotó tényezõnek, önálló politikai alanynak, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társának tekinti. Nyelve, etnikuma, azonosságtudata, kultúrája és hagyományai szerint a magyar nemzet szerves része, ugyanakkor régi, történelmi és kulturális szálak kötik azokhoz a népekhez, elsõsorban a románokhoz és németekhez, akikkel évszázadokon át együtt élt. Romániai mivoltát vállalva nemzeti identitását továbbra is meg akarja õrizni; nem akar sem elvándorolni, sem a román nemzetbe beleolvadni. Kizárólag csak számbelileg tekinti magát kisebbségnek, szülõföldjét otthonának vallja, amelynek gazdasági és kulturális fejlõdéséhez maga is hozzájárult.

3. Ezek az adottságok határozzák meg a romániai magyarság alapvetõ érdekeit.

a) A romániai magyaroknak, mint román állampolgároknak, érdekük a román társadalom mielõbbi demokratizálása, a jogállam megteremtése, a gazdasági szerkezet korszerûsítése, a privatizáció és a piacgazdálkodás, Romániának az európai közösségbe való integrálódása.

b) Mint nemzeti kisebbségnek, legfõbb érdeke, hogy nemzeti identitásának háborítatlan megtartásához minden feltétele meglegyen, beleértve saját intézményrendszerét is.

c) Érdeke, hogy a román nemzettel és más nemzeti kisebbségekkel konfliktusmentes együttélési formákat alakítson ki, hogy otthon érezhesse magát hazájában; ennek alapja a szabad, egyenjogú állampolgárok mellérendelõ viszonya, amely eleve kizárja a hátrányos megkülönböztetést, a nemzeti kizárólagosság és felsõbbrendûség bármely formáját.

d) Mint a magyar nemzet szerves részének, érdeke, hogy szabadon ápolhassa kapcsolatait anyanemzetével és a bárhol élõ magyarsággal.

Mindezek megvalósítása nemcsak a romániai magyarok érdeke, hanem, közvetlenül vagy közvetve, Románia minden olyan állampolgárának is, aki felelõsséget érez az ország jövõjéért.

4. Szövetségünk a belsõ önrendelkezés joga és a biztonság elve alapján feladatának tekinti olyan politikai, gazdasági, kulturális, jogi és közigazgatási keretek létrehozását, amelyek szavatolják a teljes jogegyenlõséget, a romániai magyar nemzeti kisebbség és más nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak szabad érvényesítését. Célja egy olyan civil társadalom, amely biztosítja minden állampolgár számára a jólét, a biztonság, a társadalmi igazságosság és szabadság méltányos szintjét, valamint a különbözõ nemzetiségû román állampolgárok harmonikus együttélését.

Következésképpen az RMDSZ az alábbi célok megvalósítását szorgalmazza:

a) A román társadalom általános demokratizálása és korszerûsítése terén:

— az alapvetõ emberi jogok és szabadságjogok, a szólás- és sajtószabadság, az emberi méltósághoz és a szülõföldhöz való jog, a vallás- és lelkiismereti szabadság, az egyesülés, az egyén közéleti szerepének joga, a lakhely szabad megválasztásának joga, a személyi szabadsághoz való jog, valamint minden nemzeti kisebbség kollektív jogainak alkotmányos garanciája és tényleges tiszteletben tartása, amire Románia különbözõ nemzetközi dokumentumok — az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Helsinki Konferencia és a Bécsi, illetve a Koppenhágai Utótanácskozás záródokumentumai, a Párizsi Charta az új Európáért, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet (EBEÉ) genfi szakértõi jelentése stb. — aláírásával kötelezettséget és felelõsséget vállalt;

— a parlamentáris jogállam megteremtése és folyamatos fejlesztése, a politikai rendszer demokratikus, pluralista alapokon nyugvó megszervezése és mûködtetése, az európai jogrend szellemének és követelményeinek megfelelõen; a pluralizmus szellemének meghonosítása, az eltérõ nézetek és érdekek tiszteletben tartása, képviseletük jogosságának elismerése; a romániai magyarság arányos képviseletének biztosítása a helyi és központi államigazgatási hivatalokban;

— a gazdasági szerkezet korszerûsítése egy megfelelõ gazdasági reform alapján, a privatizáció és a piacgazdálkodás megvalósítása;

— az állampolgárok szociális védelme érdekében olyan intézkedések foganatosítása, amelyek ellensúlyozzák az ipari szerkezetváltással és a piacgazdálkodással együttjáró munkanélküliség és infláció káros hatásait;

— a gazdasági, társadalmi, kulturális intézmények decentralizációja, a kommunista diktatúrától örökölt struktúrák és módszerek felszámolása;

— a helyi önkormányzatok s a helyi társadalmak, az önfenntartó civil társadalom intézményrendszerének kialakítása és mûködtetése, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának szellemében.

b) A romániai magyarság identitásának megõrzésével kapcsolatos érdekek védelme, a nemzetiségi kérdés méltányos rendezése terén:

— az ehhez szükséges, jogi és intézményes feltételek megteremtése, a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak szavatolása;

— a törvényes keretek biztosítása az anyanyelv szabad használatára a társadalmi élet különbözõ területein, a fentebb említett nemzetközi dokumentumok, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája szellemében;

— a romániai magyarság saját közmûvelõdési intézményhálózatának, az oktatás és a szakemberképzés minden formáját és fokát magába foglaló anyanyelvi oktatási hálózat létrehozása;

— önálló magyar nyelvû rádió- és tévéstúdiók mûködtetésének a biztosítása;

— a romániai magyar nemzeti kisebbség számaránya szerinti részesedése az állami költségvetés kulturális és oktatási célokra fordított pénzalapjából;

— a nemzeti közösségek belsõ önszervezõdésének biztosítása oly módon, hogy a romániai magyarság maga döntsön minden rá és csakis rá tartozó kérdésben;

— olyan társadalmi feltételek kialakítása, hogy minden állampolgár szabadon vállalhassa, megõrizhesse és ápolhassa nemzeti identitását, használhassa nemzeti szimbólumait, anélkül, hogy ezáltal bármiféle társadalmi, erkölcsi vagy jogi diszkriminációnak volna kitéve;

— a nemzeti identitás megõrzését s a kisebbségi társadalom önszervezõdését lehetõvé tevõ autonómiák biztosítása; ebben a kérdésben az EBEÉ 1991. júniusi genfi szakértõi jelentését tartjuk mérvadónak; ez kiemeli azon intézkedések jelentõségét, amelyek különösen a demokratikus intézményeket most kialakító országokban figyelembe veszik a nemzeti kisebbségek történelmi és területi feltételeit; az aláíró államok pozitívnak minõsítik a területi autonómiaként mûködõ helyi és autonóm közigazgatást, amely magába foglalja a szabad és idõnkénti választással létesített konzultatív, döntéshozó és végrehajtó szerveket, s ott, ahol a területi autonómia nem alkalmazható, a nemzeti kisebbségek saját identitását érintõ kérdésekben önkormányzatot javasol. A történelmi és földrajzi sajátosságainkat tekintetbe véve, a romániai magyar nemzeti kisebbség számára a helyi és regionális önigazgatás a személyi és kulturális autonómiát tekintjük irányadónak és követendõnek. A személyi autonómia kiterjed identitásának megõrzése céljából a kultúra egészére, az anyanyelv használatára, a vallásra, az oktatásra, a társadalmi szervezõdésre és az információáramlásra.

c) A különbözõ nemzetiségû román állampolgárok közötti harmonikus együttélési formák kialakítása terén:

— sokrétû interetnikus kapcsolatok kialakítása, egymás valóban kölcsönös megismerése érdekében;

— a nacionalizmus, a sovinizmus és antiszemitizmus, a gyanakvás és a nemzeti elõítéletek, a verbális agresszió visszaszorítása, bármelyik fél részérõl nyilvánulna meg; a mindenfajta másság iránti tolerancia és a társadalmi szolidaritás szellemétõl áthatott közhangulat kialakítása;

— a nacionalista, soviniszta és antiszemita uszítás bármely formájának (alaptalan vádaskodás, rémhírterjesztés, kollektív bûnösség sugalmazása, faji elõítéletek propagálása stb.) törvény általi büntetése;

— a felmerülõ érdekkonfliktusok esetén az érdekek jóhiszemû, civilizált párbeszéd révén való rendezése;

— össztársadalmi szinten a megbékélés megvalósítása, aminek elengedhetetlen feltétele Románia minden állampolgárának teljes jogegyenlõsége, a társadalmi igazságtalanságok és az etnikai alapon történõ hátrányos megkülönböztetés teljes felszámolása és jóvátétele, a nemzeti kisebbségek tagjai azon jogának feltétlen elismerése, hogy országukat otthonuknak tekintsék, és senki se minõsíthesse õket másodrendû állampolgároknak.

d) Az anyanemzettel, a világon bárhol élõ magyarsággal való kapcsolatok ápolása terén:

— az állampolgárok szabad mozgásának biztosítása;

— az intézmények (szervezetek, egyesületek) közötti kapcsolatok fejlesztése, a szakembercsere rendszeresítése;

— az információk (könyvek, újságok, folyóiratok stb. ) szabad áramlása az országhatárokon át.

5. Az RMDSZ ezen célok megvalósítása érdekében tevékenyen részt vesz a politikai életben. Politikai stratégiájában abból indul ki, hogy sajátos célkitûzései egybeesnek a román társadalom demokratizálódásával. Éppen ezért a román társadalom demokratikus erõit és pártjait természetes szövetségeseinek tekinti, s az etnikai érdekvédelem terén együttmûködik az ország nemzeti kisebbségeinek szervezeteivel. Nem köt elvtelen kompromisszumokat a hatalommal.

A parlamentben aktívan részt vesz a jogalkotásban és a törvényhozásban.

Tevékenységét nem korlátozza fõ feladatára, a romániai magyar nemzeti kisebbség érdekeinek képviseletére, hanem ezt folyton szem elõtt tartva, következetesen küzd azért, hogy a parlamentben elfogadott törvények minél hatékonyabban segítsék elõ az egész társadalom demokratizálását, tartalmukban és formájukban jobban illeszkedjenek a modern európai elvekhez és normákhoz. Ezek az elvek vezérlik mind a parlamenti vitákban, mind javaslatainak vagy módosító javaslatainak megtétele során, mind pedig abban, ahogyan a szavazatra bocsátott törvényjavaslatok elfogadása vagy elutasítása mellett dönt.

Sürgetõ gondjaink megoldását interpellációk benyújtásával próbálja elõsegíteni. A parlamenti tevékenységének hatékonysága növelése érdekében együttmûködik más demokratikus parlamenti csoportokkal.

A helyi önkormányzatot és a helyi társadalmakat (az ún. civil társadalmat) a demokratikus megújulás döntõ láncszemének tekinti. Tevékenyen részt vesz a helyi tanácsokban, vállalja a közigazgatás demokratikus megújítását, a régi intézmények és mûködési elvek lebontásáért folytatott küzdelmet. Támogatja ugyanakkor a helyi társadalmak, az ún. civil társadalom önfenntartó intézményeinek, az öntevékeny gazdasági, mûvelõdési egyesületeknek, társulásoknak létrejöttét és mûködését.

Keresi az együttmûködés lehetõségeit, és ápolja a kapcsolatokat a demokratikus elveket követõ független román sajtóval, avégett, hogy a román közvélemény számára ismertté tegye a romániai magyarság problémáit és saját céljait. Ennek érdekében román nyelvû kiadványokat is megjelentet. Propagandájának alapelve a korrekt tájékoztatás. A nemzeti megbékélés elõsegítése céljából támogatja az olyan kezdeményezéseket (kulturális és más természetû találkozók rendezése, magyar—román baráti társaságok létesítése stb.), amelyek hozzájárulhatnak az interetnikus feszültségek csökkentéséhez. Az RMDSZ együttmûködik az egyházakkal, az összehangolt tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében egyezteti az azonos célú akciókat; támogatja az egyházakat céljaik elérésében, és számít az egyházak támogatására.

Külkapcsolatai terén az RMDSZ igyekszik jó viszonyt teremteni és lehetõség szerint együttmûködni az olyan külföldi pártokkal, amelyeknek politikai platformja és tevékenysége nem áll ellentétben az RMDSZ politikai alapelveivel; e kapcsolatok célja, hogy az illetõ pártokat megismertesse a román társadalom és a romániai magyarság gondjaival, valamint saját törekvéseivel, s hogy ezek megvalósításához megnyerje azok erkölcsi és más természetû (információ- és szakembercsere stb.) támogatását. Külföldi pártokkal való kapcsolataiban az RMDSZ megõrzi teljes függetlenségét, és fenntartja azt a jogát, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség érdekvédelmében legjobb belátása szerint járjon el. Adott esetben csatlakozik a különbözõ nemzetközi demokratikus szervezetekhez és szövetségekhez, hogy ezzel is hozzájáruljon az össz-európai integrációhoz. Abból kiindulva, hogy az alapvetõ emberi jogok kérdését nem lehet az egyes országok belügyének tekinteni, az RMDSZ arra törekszik, hogy jó együttmûködési kapcsolatokat alakítson ki a különbözõ nemzetközi kisebbségvédelmi és emberjogi szervezetekkel (Ligue pour les droits de l’homme, Amnesty International, Helsinki Watch, Hungarian Human Rights Foundation, Gesellschaft für Menschenrechten), szorgalmazza, hogy ezeknek Romániában képviseletük legyen, dokumentumokat bocsát rendelkezésükre. A nemzetközi közvélemény tájékoztatása végett kapcsolatot tart a külföldi mass mediával, és képviselteti magát a különbözõ nemzetközi kongresszusokon, konferenciákon.

Gazdaság

A központi tervutasításos gazdasági modell elõidézte válságból a kiút a gazdasági reform, amelynek lehetõvé kell tennie a piacgazdaság létrehozását.

1. Az RMDSZ alapvetõ gazdasági célkitûzése a magántulajdonra épülõ korszerû piacgazdaság kiépítése.

2. A piacgazdálkodásra való áttérés idõszakában a hatékony társadalmi védõintézkedésekkel társított, mélyreható gazdasági reform a meghatározó.

3. A gazdasági reformnak teljes szerkezeti átalakítást szavatolónak és általános hatásúnak kell lennie.

4. Az átfogó és következetes gazdasági átalakítás feltétele a méltányos kártalanítás, a gyors privatizálás, valamint egyenlõ esély szavatolása a piacgazdaságra jellemzõ versenyben való részvételre.

5. Szükségszerûnek tartjuk az általános privatizációt, ugyanakkor a stratégiai gazdasági ágakban (energiahordozók kitermelése, energiatermelõ iparág, energiaszolgáltatás, hadiipar, erdõgazdálkodás, vasút) és a létfontosságú közszolgáltatás területén elismerjük az állami tõke jelenlétét.

6. A gyors privatizáció területe a mezõgazdaság, a szolgáltatás, a kisipar, a hitelszövetkezetek, a takarékpénztárak, a kereskedelem, a biztosítás, a kereskedelmi bankok.

7. Nélkülözhetetlennek tekintjük a társadalmi és a gazdasági védõintézkedésként megjelenõ állami költségvetési támogatást, valamint a veszteséges termelõegységek gyors felszámolását.

8. Az RMDSZ, elismerve a gazdasági versenyhelyzetet, a szerkezetátalakítást elõidézõ reform szükségképpeni következményeként fogja fel a valódi munkanélküliséget, s elkerülhetetlennek tartja annak kezelését és a rejtett munkanélküliség felszámolását.

9. A munkanélküliség várható magas szintje, az infláció fokozódása közepette kell megtalálni és alkalmazni a gazdasági stabilizációt szavatoló beavatkozásokat. A gazdasági reform elõidézte feszültségeket csakis a társadalmi védõintézkedések, az állami vagyonkezelõ vállalatok és kereskedelmi társaságok közgazdasági eszközökkel való szabályozása révén lehet enyhíteni. Az infláció fékezése és elfogadható értékek között tartása érdekében szükségszerûnek tartjuk:

— a kormány szigorúan korlátozza az állami tõkével mûködõ gazdasági egységek makroköltségeit;

— ne jelenjenek meg ellenõrizhetetlen szubvenciók a veszteséges gazdasági ágakban;

— a vállalkozók és munkavállalók megállapodásaiban a termelékenység növelésével összhangban levõ béralku alkalmazását; a szabad árszint és jövedelemszint inflációarányos összehangolását;

— a magánvállalkozások elterjedését és versenyképességének elõsegítését.

10. A gazdasági stabilizáció összetevõinek tartjuk a hazai és külföldi forrásokból létrehozható árualapot, a vállalkozásokat nem akadályozó adórendszert, a magánvállalkozóknak kedvezményes hitelek juttatását, a bankrendszerben és a társadalombiztosítás terén a konkurencia megteremtését.

11. A reformfolyamat széles körû ismertetése és társadalmi elõkészítése a társadalmi átalakítás, a piacgazdaság kiemelt meghatározója. Az állampolgárokkal idejében ismertetni kell minden reformintézkedést, szükségszerû elérni a közmegegyezést, mert enélkül hatástalanná válik a reformtörekvés.

12. Támogatunk minden gazdasági programot, amely védi és szavatolja a magántulajdont, a versenyben egyenlõ esélyt szavatol a különbözõ tulajdonformáknak.

13. Szorgalmazzuk különbözõ regionális együttmûködési formák kiépítését a gazdaság minden területén.

14. Kezdeményezzük a helyi költségvetés és a központi költségvetés közötti viszony törvényes rendezését, a helyi önkormányzati autonómia elve alapján.

15. Alapkövetelményként hirdetjük az egyházi javak természetben vagy pénzben történõ, teljes értékû visszaszolgáltatását.

16. Szorgalmazzuk a külföldi hiteleket a kis- és középvállalkozásoknak.

17. Hozzájárulunk a kereskedelmi és iparkamarák létrehozásához, a menedzser szakemberek kiképzésének megszervezéséhez.

18. A gazdasági reform sikerének feltételei:

— a gazdasági szerkezet gyökeres átalakítása, a kereskedelmi társaságok önálló mûködését korlátozó jogi és adminisztratív szabályozók megszüntetése;

— a külföldi tõke bevonása a részvénytársaságokba és magánvállalkozásokba, az exportkorlátozások megszüntetése, a barter jellegû kereskedelmi cserék elõsegítése.

19. A reformfolyamatban a romániai magyarság a többszintû integrációt vállalhatja, ezáltal hasznosítva az esélyegyenlõséget és a piac elõnyeit. Szorgalmazzuk a szabad versenyt és az ezt akadályozó állami monopóliumok megszüntetését.

20. A gazdasági reform nélkülözhetetlen elemének tartjuk a rendszeres elemzésen alapuló operatív és távlati programértékelést, a megalapozott elõrejelzést, a kiterjedt piackutatást.

21. Olyan vámpolitikát tekintünk elfogadhatónak, amely elõsegíti a magánvállalkozók export-import tevékenységét; ezzel együtt olyan pénzintézményrendszerre van szükség, amely a magántõkével mûködõ intézményeket is magába foglalja.

22. Sürgetjük a tõzsde megszervezését, a szelektív hitelpolitika kidolgozását, új biztosítási vállalkozások létrehozását.

23. Programként jelöljük a termõföld feletti magántulajdonjog korlátozások nélküli visszaállítását. A föld feletti tulajdonjogot és a rendelkezési jogot az állami tulajdonba jutott területek esetében is vissza kell állítani.

24. Kiemelt jelentõségûnek tekintjük az egyházi földtulajdonok visszaszolgáltatását.

25. Igényeljük a községi erdõk községi tulajdonba adását és a közbirtokossági tulajdonok visszaállítását.

26. Alapkövetelmény az egyéni gazdálkodás fejlesztése, versenyképességének erõsítése, célszerû törvénykezéssel. Támogatjuk a legváltozatosabb társasági formák létrejöttét, a vállalkozói kapcsolatok kiépítését.

Stratégiai megoldásként szelektív állami támogatású mezõgazdaságot szorgalmazunk.

27. A piacgazdaságnak társulnia kell a szociális biztonsággal. Elfogadhatatlannak tartjuk az életszínvonal további csökkentését, ezért sürgetjük a gazdasági centralizáció lebontását, a csõdhelyzet megfelelõ kezelését, az állami tõkével mûködõ gazdasági egységek mûködõképes részlegekre bontását, bérbe adását és fokozatos privatizálását.

28. Szükségesnek tartjuk a privatizációs törvény és a földtörvény magántulajdonjogot sértõ rendelkezéseinek megszüntetését, a külföldi mûködõ tõkének vegyes tulajdonú magánvállalkozásokba való bevonását.

29. Gazdasági programunk elvi alapja: a gazdasági megerõsödés népcsoportunk etnikai és szociális biztonságának egyik kiemelt tényezõje.

Oktatás, tudomány

1. Az oktatáspolitika szervezési és mûködési elve az autonómia, a demokrácia és a sokszínûség legyen.

2. Iskoláinkban az oktatás és nevelés egyik fontos célja, a jó szakemberképzéshez szükséges alapok megszerzése mellett, a nemzeti identitás megõrzéséhez elengedhetetlen mûveltség elsajátítása.

Ennek érdekében létre kell hozni az önálló anyanyelvû oktatási hálózatot: óvodákat, alsó- és középfokú iskolákat, illetve, ahol erre nincs lehetõség, tagozatokat, valamint felsõoktatási intézményeket. Induljon újra a Bolyai Egyetem. Külön figyelmet kell fordítani a szórványvidék anyanyelvû oktatási hálózatának fejlesztésére.

3. Iskoláinkban és az anyanyelvû tagozatokon a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat anyanyelven oktassanak, és teremtsék meg a feltételeket arra, hogy minden tanuló alaposan elsajátítsa saját nemzete történetét és kultúráját.

Ugyanakkor a román nyelv és kultúra átfogó ismerete érdekében külön programok és tankönyvek szükségesek. A nemzetiségi iskolákban a román és az idegen nyelveket magyarul tudó tanerõk tanítsák.

4. Az oktatás állami, felekezeti és magánjellegû intézményekben történjék. Az anyanyelvû állami oktatás anyagi feltételeinek biztosítása az állam feladata legyen. Az egyházak, testületek, alapítványok, magánszemélyek joga minden szintû oktatási intézmény alapítása. A felekezeti és magánjellegû szakmai, líceumi és fõiskolai oktatás kapjon állami támogatást.

Iskoláinkban a beiskolázási tervet a reális igényeknek megfelelõen állítsák össze.

5. A líceumok, posztliceális iskolák és szakiskolák minden formájában legyen magyar nyelvû oktatás. Különös gondot fordítsanak a nemzetiségi oktatás számára szükséges tanerõk képzésére és továbbképzésére.

6. Létfontosságúnak tartjuk a magyar nyelvû felsõoktatási hálózat megvalósítását, amely magába foglalja a Bolyai Egyetemet, beleértve az agrártudományi és mûszaki oktatást, a Színmûvészeti Akadémiát, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet, a Képzõmûvészeti és Zenemûvészeti Intézetet, a különbözõ kollégiumokat. Diákjaink a líceumokba, szakiskolákba, kollégiumokba, fõiskolákra és egyetemekre anyanyelvükön felvételizhessenek.

7. Továbbra is szükségesnek tartjuk a hitoktatást az alap- és középfokú oktatásban, az önkéntesség alapján.

A különbözõ felekezetek teológiai intézeteiben, fõiskoláin, egyetemein képezzenek ki megfelelõ számú lelkipásztort és hitoktatót.

8. Hozzanak létre az Oktatás- és Tudományügyi Minisztériumban kisebbségi osztályt, amelyet egy államtitkár vezet, akinek fõ feladata legyen anyanyelvû oktatási hálózatunk megszervezése, irányítása és ellenõrzése. Az oktatás demokratizálásának távlatában fontosnak tartjuk, hogy az oktatási intézmények autonómiája növekedjen, és ennek megfelelõen mind az oktatói állások betöltése, mind pedig az oktatás ellenõrzése az oktatási intézmények igazgatóságának és iskolaszékének feladatkörébe kerüljön át.

9. A magyar nyelvû oktatás érdekvédelmét a szövetségen belül a Bolyai Társaság és az RMPSZ látja el. Szorgalmazzuk anyanyelvû módszertani központok létrehozását a szaktanácsadás biztosítása céljából.

10. Tegyék lehetõvé, hogy a hazai és nemzetközi alapítványok és ösztöndíjak segítségével minél több diák, oktató és kutató jusson el külföldi egyetemekre, tudományos és más jellegû intézetekbe, továbbképzés és tapasztalatcsere céljából. Az RMDSZ-hez csatlakozott szervezetek által kapott posztgraduális ösztöndíjak odaítélésérõl a Bolyai Társaság, az EME és az EMT dönt, pályázati alapon.

11. A Bolyai Társaság, az EME és EMT irányítja, illetve szervezi meg a hazai posztgraduális tanfolyamokat, amelyeknek elvégzése után kiadott diplomákat vagy bizonyítványokat ismerjék el.

12. A diákok számára felajánlott ösztöndíjak elosztásakor az egyetlen kritérium az alkalmasság legyen. A Bolyai Társaság és az RMPSZ dönt pályázati alapon a felajánlott ösztöndíjak felhasználásáról és odaítélésérõl. A Bolyai Társaságban az ifjúsági, illetve diákszervezetek részt vesznek az ösztöndíjak elosztásában.

13. Oktatásunk megfelelõ színvonalának biztosítása érdekében mûködjék egy magyar tankönyvkiadó.

14. Az oktatás minõsége érdekében ne akadályozzák az információ szabad áramlását és a külföldi szakirodalom hozzáférhetõségét.

15. A tovább-, illetve átképzés céljából biztosítani kell a szakismeretek oktatását anyanyelven, tekintettel a munkanélküliség várható következményeire.

16. A tudományos kutatás fejlesztése érdekében támogatni kell a magyar nyelvû tudománymûvelés intézményes és személyi kereteinek kiépítését.

A Bolyai Társaság, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME), az Erdélyi Mûszaki Tudományos Társaság (EMT), a Romániai Magyar Közgazdászok Társasága (RMKT) és más magyar tudományos intézmények vagy társaságok mûködhessenek együtt a hazai és külföldi tudományos intézményekkel, állíthassanak össze kutatási programokat, új kutatási módszerek és technikák alkalmazásával. Tegyék közzé a tudományos kutatás eredményeit magyarul, románul, illetve nemzetközi érdeklõdés esetén a megfelelõ világnyelven is.

17. Magyar nyelvû mûszaki és természettudományos könyv- és folyóirat-kiadás érdekében szorgalmazzuk alapítványok létrehozását.

18. A tudományos társaságok támogassák a mûszaki alkotások megfelelõ iparjogi védelmét.

19. Szükségünk van olyan tudományos intézetre, amely eleget tesz a romániai magyar nemzetiség önismereti igényeinek, rendszeres nyelvészeti, történelmi, néprajzi, társadalomtudományi és jogi kutatásokat folytat, beleértve az interetnikai, elsõsorban a román—magyar kapcsolatok múltjának és jelenének vizsgálatát is.

Mûvelõdés

Mivel a kultúra a nemzetiségi létünk identitásának alaprétege, kultúrpolitikánk legfõbb célkitûzése egyrészt nemzetiségünk kultúrateremtõ képességének megõrzése és fejlesztése megfelelõ intézményi keretek között, másrészt a hazai etnikumok mûvelõdési értékeinek cseréje, az interetnikus partnerkapcsolatok kiteljesítése. Mûvelõdési életünk biztosítéka a kulturális autonómia, és eszköze a kisebbségi társadalom önszervezõdése.

Az önszervezõdés normái a koppenhágai záródokumentum által is javasolt önkormányzat elvére épülnek. Ez egyfelõl megköveteli még az elsõ világháború után született kisebbségi kulturális szerzõdés elõírásai értelmében a méltányos részt az állami, községi, városi és megyei költségvetésbõl, nemzeti közösség kulturális mozgalmainak támogatására, másfelõl azt, hogy az önkormányzati szervek, amelyekben számarányuknak megfelelõen részt vesznek a számbeli kisebbségiek is, vállalják át a központi állami szervek hatáskörének egy részét az oktatásban, mûvelõdésben.

1. Ezért a vegyes lakosságú vidékeken biztosítani kell a nemzeti kisebbségek tagjainak alkalmazását minden közmûvelõdési, állami, területi szervben, elejét véve így minden kizárólagossági kísérletnek. Alkalmazzanak a mûvelõdési minisztérium területi szakbizottságaiban nemzetiségi szakfelügyelõket, a mûvelõdési házakban igazgatót és szakirányítókat, a könyvtárakban magyar anyanyelvû szakembert, a kulturális intézményekben magyar kutatókat és szakszemélyzetet, a népesség arányszámának megfelelõen.

2. A kulturális autonómiát biztosító mûvelõdési élet anyagi alapjának megteremtéséért a szövetség elvárja az állami alapokból való arányos részesedést, ugyanakkor ösztönzi a közösségi adakozó kedvet, s támogatja közmûvelõdési társaságok, egyesületek, alapítványok létrehozását.

3. Ösztönözzük és ápoljuk az egyetemes magyar mûvelõdési élettel fenntartott kapcsolatainkat, beleértve a külföldi és a magyar nemzeti kisebbségek intézményeit, a mûvelõdési értékek folyamatos, kölcsönös cseréjét.

4. A kulturális autonómia szellemében ápoljuk az azonosságunkat szavatoló valamennyi mûvelõdési ágazat sajátos hagyományait, gondoskodni kívánunk magas szintû mûvelésérõl. Igyekszünk kiépíteni az ehhez szükséges intézményrendszert.

5. Támogatjuk az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületet (EMKE), amely mûvelõdési életünket koordinálja, s egyben ellátja az érdekvédelmi feladatokat is.

6. Az RMDSZ síkraszáll a Nemzetiségi Kulturális Statútum megalkotásáért, amely államilag szavatolná a kulturális autonómia gyakorlását is, beleértve a nemzeti kisebbségek mûvelõdési intézményrendszerének állami dotálását.

7. Mindezekbõl következik, hogy anyanyelvi intézményeink megõrzése mellett és újak létesítésének jogát fenntartva, síkraszállunk azért, hogy a vegyes lakosságú területeken az állami kulturális intézményekben is tegyék lehetõvé a saját kultúránk mûvelését. Szavatolják:

— múzeumokban (történelmi, képzõmûvészeti, néprajzi) a nemzetiségi állagok megõrzését, gyarapítását, kiállítását a történelmi igazság jegyében, két- vagy háromnyelvû feliratozással;

— közkönyvtárakban a magyar állomány gyarapítását és használatát, a szakszerû kezeléshez szükséges, a nemzetiségek nyelvét jól ismerõ szakszemélyzet alkalmazását, képzését, továbbképzését;

— a levéltárakban kutatóink, valamint az érdeklõdõk számára a romániai levéltárak teljes anyagának hozzáférhetõségét, és az elszállított állagok visszaszolgáltatását az eredeti tulajdonosaiknak, így a kimondottan magyar anyakönyvek, parókiális jegyzõkönyvek visszajuttatását jogos tulajdonosaiknak;

— egyenlõ feltételek mellett a mûvelõdési otthonok használatát a nemzeti kisebbségek mûvelõdési tevékenysége számára;

— a mûemlékvédelem terén arányos részesedést az állami alapokból a romániai magyar nemzeti kisebbségek múltjával kapcsolatos mûemlékek gondozása és restaurálása érdekében;

— a mûemlékeinkkel kapcsolatos döntések meghozatalakor a nemzetiségi szakemberek, így a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság véleményének figyelembe vételét.

8. A Nemzetiségi Kulturális Statútum írja elõ, hogy a Mûvelõdési Minisztérium hálózatában mûködõ minden központi felügyelõségi szervben részt vegyen a romániai magyar nemzeti kisebbség képviselõje, aki nyomon követi a kulturális autonómia elveinek gyakorlati alkalmazását, így a könyvtárhálózat munkájában, a könyv- és lapterjesztõ tevékenységben, s minden olyan területen, amelyet eddig manipuláltak.

9. A mûvelõdési életünkben megmutatkozó katasztrofális szakemberhiány leküzdésére létre kell hozni felsõoktatási rendszerünkben a népmûvelõ szakot, ahol kiképezik mûvelõdési életünk hivatásos irányítóit. Az RMDSZ kiáll az anyanyelvû zenész-, képzõmûvész-, színész-, rendezõképzés újjászervezése, bõvítése mellett.

10. Szükségesnek tartjuk városaink és falvaink magyar elnevezésének, emlék- és kegyhelyeink eredeti megnevezéseinek és feliratainak visszaállítását, illetve használatát.

11. Ünnepeinken, összejöveteleinken szabadon akarjuk használni, az állami mellett, nemzeti jelképeinket.

12. Az RMDSZ szorgalmazza az életerõs magyar könyvkiadók mûködési feltételeinek biztosítását. Részt kívánunk venni az államközi kulturális szerzõdésekben rögzített közös könyvkiadási és könyvcsereakciókban, abból kiindulva, hogy mindenkinek joga hozzájutni az ízlés- és értékpreferenciáinak és a szakmai szükségleteinek megfelelõ könyvekhez és kiadványokhoz. Az anyanyelvû könyvkiadás támogatásáért az RMDSZ igyekszik mozgósítani anyagi alapjait, saját nyomda és könyvterjesztõ hálózat kialakítása céljából.

13. Az RMDSZ elutasít bármilyen ideológiai vagy politikai cenzúrát. Minden eszközzel felkarolja azokat a törekvéseket, amelyek a demokratikus közvélemény elhallgattatása ellen irányulnak. Hozzájárul a romániai magyar sajtóstruktúra korszerû mûszaki, anyagi alapjának megteremtéséhez, különös figyelmet fordít a nyomdászszakemberek képzésére. Az RMDSZ igyekszik létrehozni a szövetség magyar és román nyelvû sajtóorgánumát. Különös gondot fordít a romániai magyarság helyzetével és a szövetség munkájával kapcsolatos külföldi sajtótájékoztatás megszervezésére, idegen nyelvû tájékoztatókat szerkeszt és terjeszt.

14. Az RMDSZ következetesen harcol azért, hogy a központi és helyi rádió, televízió magyar adásai mûsoridejét népességi arányszámunknak megfelelõ idõtartamban állapítsák meg, szorgalmazza, hogy államközi szerzõdés révén váljék lehetõvé Erdély központi és keleti övezetében is a szomszédos államok, a mi esetünkben a magyarországi televízió adásainak vétele.

15. Igényeljük a külföldi (elsõsorban a magyar nyelvû) sajtótermékek, könyvek, hanglemezek, kazetták szabad elõfizetését, illetve forgalmazását.

16. Az országos szakszövetségekben tevékenykedõ hivatásos alkotómûvészeink az RMDSZ keretében létrehozzák szakbizottságaikat, ezek ösztönzik a szabad értékalkotást, önkifejezést, és vállalják a közmûvelõdési tevékenység szervezését.

Egyházak

1. Mivel az egyházak, sajátos szerepkörükön túl, az erdélyi magyarság évszázados hagyományokkal rendelkezõ, hiteles társadalmi szervezetei is, az RMDSZ szoros kapcsolatot kíván kiépíteni velük: fontosnak tartja az együttmûködést, és állandó konzultációt kíván velük folytatni minden olyan területen, ahol ez szükséges, igényli az egyházak részvételét a döntések elõkészítésében és meghozatalában.

Egyformán nyitott minden egyház és felekezet felé, tiszteletben tartja tagjainak — híveknek és felekezeten kívülieknek — lelkiismereti szabadságát. Síkraszáll a vallásszabadság teljes körû érvényesüléséért, az egyházak autonómiájának tiszteletben tartásáért.

2. Az RMDSZ támogatja a diktatúra idején elkobzott ingó és ingatlan egyházi vagyon (termõföldek, épületek, erdõk, alapítványok, könyvtárak, irat- és levéltárak, kegytárgyak stb. ) visszajuttatását jogos tulajdonosaiknak, a megszüntetett egyházi intézmények (iskolák, kórházak, aggmenházak, árvaházak, könyvtárak stb.) helyreállítását, tevékenységük feltételeinek biztosítását, valamint a szerzetesrendek újbóli szabad mûködését.

3. Szövetségünk a maga eszközeivel támogatja az egyházak hitoktatói, szeretetszolgálati, oktatási, közmûvelõdési munkálkodását.

4. Rendeljék a gyulafehérvári római katolikus érsekség joghatósága alá a temesvári, a nagyváradi és a szatmári egyházmegyéket. Az állam és a iaşi-i püspökség ne ellenezze és ne akadályozza a magyar nyelvû hitoktatást és lelkipásztori szolgálatot a moldvai csángómagyarok körében.

5. Az RMDSZ törvényes intézkedést vár el a következõkre nézve:

— szavatolják a vallásfelekezetek egyenlõségét;

— helyezzék hatályon kívül az 1948-as vallásügyi törvényt;

— fogadják el a 15 elismert kultusz által kidolgozott vallásügyi törvényjavaslatot;

— biztosítsák az egyházak számára a szubvenciót, az egyházak szolgálatában állók kapjanak állami fizetést;

— tegyék lehetõvé a hadseregben a lelkipásztori szolgálatot, felekezeti hovatartozás szerint;

— lelkiismereti okok miatt tegyék lehetõvé az alternatív katonai szolgálatot;

— az egyházi építkezéseket csak közigazgatási engedélyekhez kössék, a célszerûségi szempontokat viszont csak az egyház állapíthassa meg;

— az egyház nem üzleti tevékenysége legyen adómentes;

— törvényesen biztosítsák a lelkigondozást a kórházakban, börtönökben és a katonaságnál;

— az állam támogassa anyagilag az egyházi jellegû mûemlékek állagmegõrzõ javítását és felújítását;

— húsvét másodnapja legyen munkaszüneti nap azok számára is, akik nem a görögkeleti rítus szerint ünneplik meg a húsvétot.

Ifjúság

1. Az RMDSZ a romániai magyar ifjúságot a maga sorsának alakítására képes, jellegzetes arculatú társadalmi kategóriának tekinti. Az ifjúság saját képviseletei a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (a MISZSZ), a magyar egyetemi diákságot vagy szervezeteit országos szinten tömörítõ Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), amelyek önálló és független szervezetek. Az RMDSZ mindkettõt partneri társszövetségének tekinti; vállalja és szorgalmazza a velük való közös fellépést, elismerve ugyanakkor annak jogosságát, hogy az ifjúság saját céljait a saját maga által megválasztott úton és saját eszközökkel kövesse.

2. Az ifjúság országos szövetségei partnerek mind az RMDSZ tevékenységében, mind döntéseiben. Ennek értelmében az ifjúsági szervezetek tagjai — társadalmi jelentõségüknek megfelelõen — részt vesznek az RMDSZ vezetõ testületeiben, minden szinten.

3. Az RMDSZ együttmûködése az ifjúság országos szövetségeivel önirányított szövetségek kapcsolata formájában valósul meg, a kölcsönös tisztelet alapján, szorosan együttmûködve a felmerülõ problémák megoldásában.

4. Az RMDSZ a kollektív tagjaiként mûködõ szervezeteket, egyesületeket arra ösztönözi, hogy mind nagyobb számban vonják be munkájukba a fiatalokat. Ugyanakkor szorgalmazza és támogatja a különbözõ arcélû ifjúsági szervezetek megalakítását, segíti munkájukat, hogy minél sokrétûbbé váljon a fiatalok szervezeti élete. Ennek jegyében az RMDSZ, a romániai magyarság érdekképviseleti szerveként, minden szinten támogatja a diákok iskolán belüli önrendelkezésre irányuló tevékenységét (lásd: diáktanácsok, diákszövetségek), valamint a törvények megszabta keretek között elõsegíti azok létjogosultságának törvényes elismerését a román törvénykezésben és a közvéleményben. Ugyanakkor az RMDSZ elismeri a MAKOSZ-t (Magyar Középiskolások Szövetsége) mint a romániai magyar középiskolások érdekeinek képviselõjét.

5. Az RMDSZ ifjúságpolitikájának tulajdonképpeni értelme azon feltételek megteremtésének elõsegítése, amelyek mellett ifjúságunk társadalmi jelentõségének megfelelõen vehet részt az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében.

Az ifjúság társadalmi beilleszkedésének és hatótényezõvé válásának záloga a sokoldalú, rugalmas, korszerû képzés biztosítása, a tanulmányaikat folytató, családalapító és pályakezdõ fiatalok kiemelt anyagi, szociális támogatása, és természetesen az egyéni kezdeményezéseket felkaroló és érvényesítõ szervezeti keret, társadalmi, közösségi közeg létezése.

Ugyanakkor a beilleszkedés elképzelhetetlen az anyanyelvû oktatás, a sajátos és korszerû identitástudat és a kulturális kibontakozás feltételeinek megteremtése nélkül.

Szociális és egészségügyi kérdések

1. Szociálpolitikánk legfõbb célkitûzése a létbiztonság megõrzése, a létminimum biztosítása a jelenlegi átmeneti idõszak általános elszegényedési körülményei között. Szorgalmazzuk olyan gazdasági-szociális reformok bevezetését, amelyek enyhítik a tömegekre nehezedõ terheket. Szükségesnek tartjuk az RMDSZ keretén belül létrehozni saját szociális segélyhálózatunkat.

2. Küzdünk olyan politikai-gazdasági viszonyok kialakításáért, melyekben a munkavállaló tisztességes bért kap, és a szellemi munka is teljes elismerést nyer. Szorgalmazzuk a termelõk és a fogyasztók érdekvédelmének a felvállalását. Bátorítjuk a vállalkozói kezdeményezéseket, a kis- és középvállalkozásokat, amelyek új munkahelyeket teremtenek. A növekvõ munkanélküliség körülményei között szándékunkban áll — az állam által szervezett átképzési lehetõségek mellett — szakmai tanfolyamokat indítani. Szorgalmazzuk, hogy az ipari munkaerõ-felesleg térjen vissza a mezõgazdaságba, ami enyhítené a munkanélküliséget, és élénkítené falvaink életét. Állandó feladatunknak tekintjük a munkanélküli-segélyrendszer javítását, különös tekintettel az elhelyezkedni nem tudó pályakezdõkre.

3. Az RMDSZ következetes család- és népességpolitikát szándékszik folytatni, annál is inkább, mert a nagyméretû kivándorlás miatt számarányunk rohamosan csökken. Felvilágosító munkát kell folytatnunk a gyermekvállalás, gyermeknevelés érdekében és az egykézés ellen, az egyre romló gazdasági körülmények között is. E célból szorosan együtt kívánunk mûködni az egyházakkal, valamint oktatásügyi, egészségügyi és jogi intézményekkel. Támogatunk minden olyan elképzelést, amely elõnyöket biztosít a gyermekes családoknak (kedvezményes adórendszer, elõnyös, hosszú lejáratú és kedvezményes kölcsönök, méltányosabb gyermektáppénzrendszer, 1—3 éves fizetett gyermeknevelési szabadság, amit az anya vagy az apa egyaránt igénybe vehet stb. ). Célunk, hogy a nõk szabadon dönthessenek: hosszabb távon a keresõ foglalkozást választják-e, vagy a családanya szerepét vállalják. Az állam ismerje el nyugdíjra jogosító munkaviszonyként a fõhivatású anyaságot.

4. Lakáspolitikai alapelvünk a lakástulajdon biztonságának helyreállítása. Mindenkinek joga van az emberi létfeltételek minimumához, az önálló — a lehetõségekhez képest saját tulajdonú — lakáshoz. Ezért érdekeltté kell tenni az állami tulajdonban lévõ lakások lakóit azok megvásárlásában. Elengedhetetlennek tartjuk az államosított családi ingatlanok reprivatizálását. Lakbértámogatást kell biztosítani azok számára, akik a növekvõ lakbéreket képtelenek megfizetni. A kormányzat biztosítson hosszú lejáratú, kedvezményes kölcsönöket a fiatalok, pályakezdõk számára, lakásvásárlás vagy lakásépítés céljából. Ésszerûnek tartjuk az elnéptelenedett falvak épületállagának vállalkozói közvetítéssel történõ újrahasznosítását.

5. Felül kell vizsgálni társadalombiztosítási rendszerünket. A társadalombiztosítás ne legyen állami monopólium. Különös gondot kell fordítani a nyugdíjasokra: a minimális nyugdíjakat állandóan a létminimum felett kell tartani, bizonyos szintû alapnyugdíj mindenkit megillet, amit az eltérõ teljesítménybõl adódó munkadíj egészítsen ki. Biztosítani kell a nyugdíjak reálértékének megõrzését. Szüntessék meg a politikai okokból indokolatlanul magas nyugdíjakat.

Elkötelezettek vagyunk az idõs emberek problémáinak megoldásában, az anyagi életkörülményeik javításán túlmenõen is. Óvjuk meg öregeinket az elszegényedéstõl, elmagányosodástól, kilátástalanságtól. Ösztönözzünk minden olyan kezdeményezést, amely a társadalmilag rászorultak megsegítését szolgálja. Ez nemcsak állami, hanem egyházi, jótékonysági, esetleg magánjellegû is lehet. Szükségesnek tartjuk egy szociális védõhálózat kialakítását, a rászorulók, létminimum alatt élõk, magukra maradt öregek, hátrányos helyzetûek számára, e célból szociális nõvérképzõ iskolák létrehozását és teljes komfortú aggmenházak létesítését. A városi közszállítás legyen ingyenes minden 70 évnél idõsebb állampolgár számára. Részesüljenek ingyenes szociális és gyógyszerellátásban az erre rászorulók.

6. Az RMDSZ szorgalmazza az országos egészségügyi ellátás korszerûsítését, ezen belül síkraszáll a kisebbségi egészségvédelem fejlesztéséért. E célból érvényesíteni kívánja a beteg azon jogát, hogy lehetõség szerint anyanyelvén tárhassa fel panaszát orvosának. Tudatosítani kívánja az orvostársadalom minden tagjában, hogy az elkövetkezõ nehéz évek során erkölcsi kötelessége népének szolgálatában maradni. Szorgalmaz minden olyan alkotó törekvést, amelynek segítségével gátat lehet vetni az orvosok és fõleg a fiatal orvosok elvándorlásának.

7. Egészségvédelmünk javításának érdekében az RMDSZ támogatja önsegélyzõ betegcsoportok létrejöttét, valamint az õket gondozó orvoscsoportok mûködését. Célszerûnek tartja egy, a kisebbségi lakosság területi eloszlásának, valamint a kor igényeinek megfelelõ országos diagnosztikai és gondozási hálózat kialakítását, egyházi, valamint karitatív segédlettel; továbbra is szorgalmazza az egyházi kórházak visszaállítását.

8. Az RMDSZ szerint egészségvédelmünk jelenlegi súlyos hiányosságai megoldhatatlanok egy hatékony önkénteshálózat kialakítása nélkül, amely az orvosi kar, valamint az egyházak védnöksége alatt mûködne. Ennek feladatai közé tartozna a magányos betegek gondozása, a betegek lelkigondozása, a modern családtervezés kérdéseinek tisztázása, valamint a szenvedélybetegségek elleni küzdelem.

Környezetvédelem

1. Szövetségünk kifejezi alapvetõ érdekeltségünket ökoszisztémáink természeti egységének és egyensúlyának megõrzésében, újabb természetvédelmi területek létesítésében.

2. Az RMDSZ olyan környezetvédelmi intézkedéseket támogat, amelyek összhangban vannak az ide vonatkozó nemzetközi normákkal és egyezményekkel. E célból sürgeti a Kárpát-medence ökológiai egyensúlyának megõrzésében érdekelt államok együttmûködését, az erre vonatkozó államközi egyezmények aláírását és betartását, valamint újabbak kidolgozását.

3. Támogatjuk egy, a parlamentnek alárendelt Országos Környezetvédelmi Hatóság felállítását, amely a területi (megyei) Környezetvédelmi Felügyelõségeken keresztül hatékonyan ellenõrzi környezetünk minõségét, és hathatósan õrködik a környezetvédelmi normák betartása felett. A bioszféra-rezervátumok és nemzeti parkok esetében javasoljuk az Országos Környezetvédelmi Hatóságnak alárendelt igazgatóságok létrehozását, melyek ezen létesítmények adminisztratív, tudományos és turisztikai problémáinak megoldására hivatottak. Nem értünk egyet azzal, hogy a környezetvédelmi feladatokat valamely minisztériumi hivatal hatáskörébe utalják, ez az intézkedés ugyanis alkalmat ad arra, hogy a mindenkori kormány ezt a hatóságot alárendelje gazdasági elképzeléseinek. A környezetvédelmi szempontok mérlegelése és érvényesítése elõzze meg a gazdasági döntéseket.

4. Égetõen sürgõsnek tartjuk egy új európai szintû környezetvédelmi törvény kidolgozását. Ennek a törvénynek tükröznie kell az élõ és élettelen rendszerek között fennálló összefüggést és dinamikus egyensúlyt. Egységes egészként védelmezzük az atmoszférát, hidroszférát, litoszférát, azok vízi és szárazföldi élõvilágával együtt. Ennek megfelelõen kell helyreállítani az ember és környezet között megbomlott biológiai egyensúlyt is, környezetkímélõvé téve a termelést, humanizálva a mesterséges urbánus környezetet. A törvény erejével kötelezõvé kell tenni:

— A környezetvédelmi tanulmányok elvégzését bármely ipari vagy mezõgazdasági létesítmény felépítésének jóváhagyása elõtt, annak érdekében, hogy elkerüljük az ökológiai rendszerek károsítását.

— Hulladékszegény, környezetkímélõ technológiák kutatását, kidolgozását és használatát, a szennyezõ ipari egységek mûködésének felülvizsgálatát.

— Az ásványi és általában a természeti kincsek racionális felhasználását.

— A mezõgazdaságban lehetõség szerint a természetes növénytermesztést, valamint az erdõgazdaságban a tartamos eljárásokat.

— Olyan tájvédelmi programok kidolgozását, amelyek hathatós védelmet nyújtanak történelmi, mûvi környezetünk számára; a nemrég még pusztulásra ítélt falvaink, községeink, történelmi városrészeink, kastélyaink, templomaink, régi gazdasági épületeink és ipari mûemlékeink állagának megvédését.

— Újabb nemzeti parkok, rezervátumok és tájvédelmi körzetek létrehozását, a veszélyeztetett fajok feltérképezését és védelmezését.

— A mérgezõ anyagokra, a zaj- és sugárvédelemre vonatkozó normák kidolgozását és ezek betartását a termelés minden területén.

— A környezetvédelmi normákat megszegõkkel szemben a szigorú büntetést.

5. Az aktív környezetvédelmi magatartásforma kialakítása feltételezi az ökológiai nevelés kiterjesztését az óvodától az egyetemig. Az RMDSZ e cél érdekében felhasználja mind az intézményes kereteket, mind a tömegtájékoztatás nyújtotta lehetõségeket.

Vezessék be az iskolai oktatásban az ökológiát mint önálló tantárgyat, a környezetvédelemre vonatkozó fejezetekkel. Biztosítani kell a megfelelõ szakemberképzést az ökológiai oktatás hatékonnyá tétele érdekében, felhasználva a hazai és nemzetközi alapítványok segítségét, különbözõ ösztöndíjakat. Lehetõvé kell tenni — a külföldi továbbképzés formájában is — a nemzetközi szintû tájékozódást.

Intézményes kapcsolatok

1. Az RMDSZ a romániai magyarság érdekvédelmét és közképviseletét a különbözõ autonóm területi, politikai, társadalmi, szakágazati (RMKT, RMGE, EMKE, EME, EMT, RMPSZ, a csángómagyarság szövetségei, Bolyai Társaság stb. ) szervezetekkel és azokat minden téren támogatva látja el.

Az RMDSZ támogatja szervezeteinek együttmûködését a megfelelõ román és külföldi szervezetekkel.

2. A szövetségnek határozott szándéka, hogy szorosan együttmûködik az országban élõ más nemzeti kisebbségek érdekvédelmi szervezeteivel, kezdeményezi, hogy egyes kérdésekben közös állásfoglalást alakítsunk ki.

3. A szövetség nem kötelezi el magát feltétel nélkül semmilyen politikai szervezet mellett. Az RMDSZ-nek az ország politikai pártjaihoz, valamint a kormányhoz való viszonyát elsõsorban az szabja meg, hogy ezeknek milyen a hozzáállása az ország demokratizálódási folyamatához, ezen belül a nemzeti kisebbségi jogok biztosításához, az 1989. december elõtti rendszerhez, nemkülönben a decemberi tömeggyilkosságokért felelõsök példás megbüntetéséhez. Fenntartjuk az építõ párbeszédet velük, elfogadva a pártokkal a koalíciós lehetõségeket is. Ugyanakkor határozottan visszautasítunk bármilyen párt részérõl jövõ alaptalan támadást.

4. A szövetség az általa kijelölt vagy a választásokon indított, a központi államhatalmi és a helyhatósági szervekbe bekerült tagjain keresztül részt kér a hatalomból. Szükségesnek tartja, hogy a helyi és központi államhatalmi közigazgatási szervekbe az RMDSZ javaslatának figyelembe vételével nevezzék ki a magyar tisztségviselõket.

5. A parlamentbe beválasztott képviselõink az RMDSZ célkitûzéseivel összhangban álló törvényhozói tevékenységet fejtsenek ki.

6. Szoros kapcsolatot tartunk fenn anyanemzetünkkel, a más országokban élõ magyar kisebbségekkel, Európa más nemzeti közösségeivel. Adott esetben csatlakozunk a különbözõ nemzetközi demokratikus szervezetekhez és szövetségekhez.

7. Az RMDSZ arra törekszik, hogy a Romániában élõ magyar nemzeti kisebbség képviselõjeként érdemben hozzájáruljon a környezõ országokkal kiépítendõ jószomszédi viszony megszilárdításához, a közép-kelet-európai népek kulturális és politikai közeledéséhez, ezzel is hozzájárulva az össz-európai integrálódáshoz. Támogatjuk a különbözõ országok települései, így a testvérfalvak, -városok és -megyék közötti kapcsolatteremtést. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség, mind intézményes, mind a személyi kapcsolatok révén, kötõdjék az összmagyarsághoz. Ennek egyik fontos eszköze a kolozsvári magyar fõkonzulátus visszaállítása.

8. A szövetség tevékenykedik a helsinki folyamat kibontakozásáért, támogatja a kisebbségvédelem európai chartájának kidolgozását és elfogadását, kiépíti nemzetközi kapcsolatait, képviselteti magát a nemzetközi fórumokon, a nemzetiségi ügyeket érintõ rendezvényeken. Mivel az RMDSZ a nemzetiségi kérdést nem tekinti kizárólag belügynek, fenntartja magának azt a jogot, hogy tájékoztassa a nemzetközi közvéleményt, a nemzetközi intézményeket a romániai magyarság helyzetérõl, beleértve ebbe azokat a sérelmeket, amelyeket a hazai hatalmi szervek nem orvosolnak.

Brassó, 1993. január 16.

Elfogadta az RMDSZ III. kongresszusa.

RMDSZ Közlöny 1993. 4. sz. 18.

16.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsának mûködési szabályzata

(Részletek)4

I. A tanács megalakulásáról

1.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa (a továbbiakban tanács) a Romániai Magyar Demokrata Szövetség döntéshozói jogkörrel felruházott vezetõ testülete két kongresszus között.

2.

A tanácsot a szövetségi elnök hívja össze a választást követõ 9 napon belül.

3.

1. A szövetségi, valamint önkormányzati képviselõk megbízólevelüket a területi szervezetektõl, illetve a Területi Önkormányzati Konferenciáktól kapják. Nem szükséges a megbízólevél, amennyiben a területi szervezet írásban közli a Szabályzatfelügyelõ Bizottsággal a megválasztottak névsorát. Mind a megbízólevélnek, mind a listás közlésnek tartalmaznia kell a megválasztás módját, illetve a választásra vonatkozó határozat betartását.

2. A képviselõk és szenátorok mandátumukat parlamenti igazolványukkal bizonyítják.

4.

1. A mandátumokat az elsõ ülés kezdetekor a Szabályzatfelügyelõ Bizottság 5 tagjából legalább 3 hivatott ellenõrizni és igazolni. Ha a Szabályzatfelügyelõ Bizottságnak nincsen jelen 3 tagja, a szövetségi elnök nevezi ki a legkevesebb 3 tagú mandátum-ellenõrzõ bizottság hiányzó tagjait, a szövetségi képviselõk közül.

2. A tanács munkálatait csak a mandátumellenõrzõ jelentés elhangzása után kezdheti meg.

5.

1. A tanács alakuló ülését a szövetségi elnök nyitja meg.

2. Az alakuló ülésen a mandátumvizsgáló bizottság által igazolt szövetségi képviselõk nyílt szavazással megalakultnak nyilvánítják a tanácsot.

6.

1. Az igazolt mandátum személyre szóló, nem ruházható át, és a következõ választásig érvényes.

2. A mandátumát elvesztõ képviselõ helyettesítésérõl a szövetségi választásokról szóló határozat rendelkezik.

7.

A tanács elsõ ülését, az Állandó Bizottság, illetve a tanács elnökének megválasztásáig, a szövetségi elnök vezeti, a vendéglátó területi szervezet megbízottja segítségével.

8.

Az alakuló ülésen kötelezõ:

a) az ülés rendjének meghatározása;

b) a tanács elnökének, alelnökeinek és titkárainak megválasztása;

c) az ügyvezetõ elnök megválasztása és az alelnökök megerõsítése;

d) határozathozatal az állandó szakbizottságok létrehozásáról. Az alakuló ülésen kötelezõen létre kell hozni legalább a költségvetési, valamint az önkormányzati állandó szakbizottságot.

II. A tanács mûködésérõl

9.

1. A tanács rendes és rendkívüli ülésekre hívható össze.

2. A tanács rendes ülésszakon legalább háromhavonta, de évente legalább ötször ül össze és tagjai 3/5-ének jelenlétében határozatképes.

3. Mind a rendes, mind a rendkívüli üléseket a szövetségi elnök hívja össze, a tanács Állandó Bizottságának, de legalább elnökének konzultálásával.

(…)

III. A tanács üléseirõl és tanácskozási rendjérõl

16.

A tanács üléseinek napirendjét és idõtartamát az Állandó Bizottság javasolja, és a tanács szavazás útján dönti el.

17.

A tanács Állandó Bizottságának, a Szövetségi Egyeztetõ Tanácsnak, illetve a szövetségi képviselõk egyötödének írásbeli kérésére a szövetségi elnök köteles a tanács rendkívüli ülését összehívni. A kérelemben az összehívás indokát, a javasolt idõpontot, helyet és napirendet meg kell jelölni.

18.

1. A tanács ülésein az Ügyvezetõ Elnökség kötelezõ módon részt vesz, és tanácskozási joga van.

Tanácskozási joggal részt vehetnek:

a) a szövetségi elnök,

b) az RMDSZ tiszteletbeli elnöke,

c) a Szövetségi Egyeztetõ Tanács elnöke,

d) a szövetségi elnök vagy a frakcióvezetõk által meghívott szakértõk.

IV. A tanács Állandó Bizottságáról

19.

A tanács, üléseinek elõkészítésére, munkálatainak levezetésére és határozatainak életbeléptetésére — munkálkodásának teljes idejére — elnökbõl, három alelnökbõl és három titkárból álló Állandó Bizottságot választ.

(…)

V. Az állandó szakbizottságok és idõszakos bizottságok mûködésérõl

29.

A tanács saját kebelébõl bizottságokat hoz létre legalább a költségvetés (gazdaság és pénzügy), önkormányzat, tanügy és kultúra, emberi jogok és szociális problémák, valamint a kül- és belpolitika témakörében. Szakbizottságok létrehozhatók más munkaterületen is.

30.

Konkrét problémák megoldására idõszakos bizottságok is létrehozhatók. A bizottságot létrehozó határozatnak tartalmaznia kell a bizottság pontos feladatát és munkája elvégzésének határidejét.

(…)

VI. A frakciókról

40.

A tanácson belül a képviselõk frakciókba tömörülhetnek.

41.

1. Bármely frakció létrehozásához és mûködéséhez legkevesebb tíz képviselõ aláírásával igazolt támogatása szükséges. A frakciók, megnevezve a frakcióvezetõt, írásban jelentik be létüket az Állandó Bizottságnak.

2. A frakcióból való kilépést, illetve más frakcióba való belépést az érdekelt képviselõ köteles írásban bejelenteni az Állandó Bizottságnak.

3. Amennyiben egy frakció taglétszáma tíz alá csökken, a frakció nem létezõnek tekintendõ.

42.

Az operatív döntéshozás érdekében a tanács elnöke bármikor szünetet rendelhet el avégbõl, hogy az Állandó Bizottság, a frakcióvezetõk, a szövetségi elnök, valamint az ügyvezetõ elnök esetleg az illetékes ügyvezetõ alelnök konszenzusos megoldást próbáljanak kidolgozni.

VII. Az Egyeztetõ Kerekasztalról

43.

1. Az egyeztetõ kerekasztal a konszenzusos döntések elérésének fóruma.

2. A tanács lehetõleg konszenzusos döntései elérése érdekében mûködik az Egyeztetõ Kerekasztal, melynek összeülését kezdeményezheti a tanács elnöke, valamint az Egyeztetõ Kerekasztal bármely két tagja.

44.

Az Egyeztetõ Kerekasztal kizárólag a frakciók egy-egy képviselõjébõl áll. Minden frakciómegbízott maximum két tanácsadó segítségét veheti igénybe.

45.

A kerekasztal döntéseit kizárólag konszenzussal hozza.

46.

A kerekasztal fölkérheti valamely meghívott RMDSZ-tisztségviselõt ülése levezetésére. Egyébként az üléseket rotációs elv alapján, sorshúzással kijelölt személy vezeti.

47.

A kerekasztal üléseirõl jegyzõkönyv készül.

48.

Az ülésvezetõ köteles gondoskodni arról, hogy az ülés jegyzõkönyve, a konszenzussal hozott döntésekkel együtt a legrövidebb idõn belül eljusson a tanács Állandó Bizottságához.

VIII. A határozathozatalról

49.

1. A tanács határozatait az Ügyvezetõ Elnökség által kidolgozott és benyújtott határozattervezetek, valamint az alapszabályzatban feljogosítottak határozatjavaslatai alapján hozza, miután azokat az illetékes állandó szakbizottság véleményezte.

2. Amennyiben valamely állandó szakbizottság él határozatjavaslati jogával, azt az Ügyvezetõ Elnökségnek kell véleményeznie.

50.

Sürgõs esetben, ha a fenti véleményezésre nincs kellõ idõ, mind a határozatjavaslatot, mind a határozatkezdeményezést az Egyeztetõ Kerekasztal véleményezi.

51.

A tanács döntéseinek megnyilvánulási formái:

a) organikus határozatok,

b) egyszerû határozatok,

c) elvi állásfoglalások.

(…)

65.

1. A tanács üléseirõl szó szerinti jegyzõkönyvet kell készíteni. A jegyzõkönyvet az elnök és a soros titkárok írják alá.

2. A felolvasott iratokat a jegyzõkönyvhöz eredetiben csatolni kell.

3. Az elnökség gondoskodik arról, hogy a jegyzõkönyvet 10 napon belül minden frakcióvezetõnek és állandó szakbizottsági elnöknek eljuttassa.

IX. Az interpellációról és kérdésfeltevési jogról

66.

1. A tanács tagjai interpellációt intézhetnek az Ügyvezetõ Elnökséghez.

2. A tanács tagjai a szövetségi elnökhöz, az Ügyvezetõ Elnökséghez, a Szövetségi Egyeztetõ Tanács elnökéhez és az RMDSZ parlamenti csoportja tagjaihoz kérdéseket intézhetnek a feladatkörükbe tartozó minden ügyben.

3. A képviselõi kérdést legkésõbb az ülés megkezdése elõtt kell benyújtani, írásban, a megkérdezettnek illetve a tanács elnökének.

(…)

X. Átmeneti és záró rendelkezések

70.

A romániai magyarság belsõ választási rendszerének kidolgozásáig, illetve az ezen alapuló Szövetségi Képviselõk Tanácsa megalakulásáig:

1. Az SZKT- tagság megszûnik:

a) elhalálozással,

b) lemondással.

2. A megüresedett helyek feltöltése a következõ módon történik:

a) A viselt tisztség alapján tanácsi tagságot nyerõk (a parlamenti csoport tagjai, a területi szervezetek elnökei vagy politikai alelnökei, valamint a társult szervezetek és pártok képviselõi) automatikusan, az elnyert tisztség igazolásának a függvényében. Amennyiben egy területi, vagy társszervezet elnöke, vagy politikai alelnöke más minõségben tagja a tanácsnak, az illetõ szervezetnek jogában áll még egy alelnökét delegálni, amely delegáláshoz külön megbízólevél szükséges.

b) A Területi Önkormányzati Konferenciák küldöttei az ott meghatározott módszer szerint, azaz vagy az elõzõ konferencia listáján következõ automatikusan, vagy újabb ülésén dönt az illetõ Területi Konferencia.

c) Kijelölt képviselõk esetében a megbízó testület általi megbízólevéllel.

3. Azt a képviselõt, aki lemondott, ugyanabban a választási ciklusban nem lehet újra jelölni.

(…)

1993. február

RMDSZ Közlöny 1993. 5. sz. 35.

17.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség memoranduma Románia felvételérõl az Európa Tanácsba

1989 decemberében Romániában bukott meg a legkeményebb diktatúra. Annak ellenére, hogy a politikai pluralizmus, a piacgazdaság, a jogállamiság kritériumrendszerének több eleme létrejött, ezzel párhuzamosan a társadalomban olyan jellegû változások mentek végbe, amelyek inkább a visszarendezõdést, semmint a jogállam tényleges létrejöttét szolgálják. A mélyülõ politikai-társadalmi-gazdasági válságban a hatalom, belsõ és külsõ hitelének erõsítése érdekében, az Európa Tanácsba való felvételre összpontosít.

Az RMDSZ fontosnak tartja Románia jogrendjének, társadalmi struktúráinak közelítését az európai normákhoz, az ország integrációs törekvéseinek a sikerét. Szövetségünk véleménye szerint azonban Románia mindaddig, amíg jogrendjében a szükséges változtatásokra nem kerül sor, és amíg alapvetõ intézményeinek mûködése nem kielégítõ, az Európa Tanács-tagság feltételeit lényegileg nem teljesíti.

Memorandumunk célja: megfogalmazni a romániai magyarság mintegy kétmilliós közössége érdekeit képviselõ RMDSZ-nek az általános jogrenddel — beleértve a kisebbségvédelmet — kapcsolatos észrevételeit, és kifejezésre juttatni javaslatait.

Románia jogrendjével kapcsolatos fõbb kifogások

A romániai társadalom átalakulásával, a politikai struktúrákkal és a jogrenddel kapcsolatosan az alábbi fõbb kifogásokat fogalmazzuk meg:

1. A politikai pluralizmus esélyegyenlõtlenséggel társul: állami pénzügyi támogatás híján még a parlamenti képviselettel rendelkezõ politikai pártok és mozgalmak is hátrányos helyzetben vannak a hatalmon lévõ párttal szemben.

2. A román politikában elsõrendû legitimációs tényezõvé a felfokozott nacionalizmus lépett elõ. A hatalom megtûri, sõt olykor bátorítja a szélsõséges nacionalista pártok mûködését. Megjelentek az ország politikai erõterében a legionárius (fasisztoid) mozgalmak, és ezek a politikai folyamatok nem csupán potenciális, de bizonyíthatóan reális veszélyt jelentenek a romániai demokráciára.

3. Romániában 1918 óta a nemzeti hegemóniára való törekvés érvényesülése a közélet minden területén — közigazgatás, igazságszolgáltatási intézmények, állami gazdasági szféra — a kisebbségi elem vezetésbõl való kiszorítását eredményezte.

4. Az elektronikus médiát ellenõrzõ Audiovizuális Tanács a politikai többség akaratát képviseli (tagjai közül kettõt az államfõ, hármat a kormány és hatot a parlament nevez ki), a televízió ekként az aktuális politikai hatalom manipulációs eszközévé vált. E helyzet, az életszínvonal rohamos csökkenése mellett, a szellemi élet tudatos háttérbe szorítását eredményezte, szinte lehetetlenné téve a kommunizmus legsúlyosabb örökségének felszámolását, az elszemélytelenített tömegek mentalitásának megváltoztatását.

5. Az igazságszolgáltatás területén megnyilvánuló diszkrimináció egyik bizonyítéka, hogy koncepciós perek eredményeként (az 1989. decemberi Hargita megyei, illetve az 1990. márciusi marosvásárhelyi események nyomán) kizárólag kisebbséghez tartozó személyeket (magyarokat, cigányokat) ítéltek el.

6. A decentralizáció alkotmányos elve a gyakorlatban nem érvényesül. Helyi költségvetési törvény hiányában a helyi közigazgatás (önkormányzat) a központi hatalom kiszolgáltatottja.

7. A magántulajdonhoz való jog szavatolását, amelynek alkotmányos alapelvnek kellene lennie, Románia alaptörvénye sarkalatos törvényekre bízza (41. szakasz).

8. Azon államosított földek visszaszolgáltatását, amelyek egykor kisebbségek lakta települések tulajdonát képezték, diszkriminatív módon az 1991-es földtörvény nem szabályozza.

9. A gazdaság jogi szabályozottságának alacsony szintje tovább fokozza a gazdaság alanyai között ma már meglévõ esélyegyenlõtlenségeket, a fokozódó infláció és munkanélküliség okozta általános elszegényedés közepette statisztikailag kimutatott tény, hogy a munkanélküliség elsõsorban a szórványban élõ kisebbségieket sújtja.

10. Az alkotmány a nemzeti kisebbséghez tartozó mintegy hárommillió állampolgár másodrendûségét sugallja, diszkriminációs, illetve asszimilációs szándékról tanúskodik, tételesen megfogalmazva, hogy Románia egységes nemzetállam (1. szakasz), kizárólag a román nemzet államalkotó tényezõ (4. szakasz), és az állam egyedüli hivatalos nyelve a román nyelv (13. szakasz). Ezen szakaszok megváltoztatását az alkotmány tiltja.

11. A nemzeti kisebbségek identitásának megõrzésére és fejlesztésére vonatkozó alkotmányos alapelv érvényesítését a román alaptörvény nem garantálja (6. szakasz). Az alkotmányosan megfogalmazott jogokat egyrészt leszûkítik hatályos törvények, másrészt érvényesítésüket akadályozza az idevágó törvények hiánya.

12. Az igazságügyi eljárások nyelve kizárólagosan a román. A hivatalos nyelvet eléggé nem ismerõ személyek számára tolmács alkalmazható, ám hatóságilag ezt ingyenesen csak büntetõperek esetén biztosítják. A helyhatósági tanácsok ülésein kötelezõ a román nyelv használata akkor is, ha a tanács valamennyi tagja egyazon kisebbségi közösség nyelvét beszéli. Az állampolgárok folyamodhatnak — szóban és írásban — anyanyelvükön a helyhatóságokhoz, ám az írásbeli beadványt hiteles román nyelvû fordításnak kell kísérnie, ami egyértelmûen az anyanyelv használatának korlátozását jelenti.

13. A romániai oktatás feltételrendszere korszerûtlen, miniszteri rendelet korlátozza a tanerõk ideiglenes külföldre távozását, akár továbbképzésre is. A kisebbségiek számára anyanyelvû szakképzés nem létezik. A közel kétmilliós magyar kisebbség nem rendelkezik önálló felsõoktatási intézménnyel. Az 1959-ben gyakorlatilag megszüntetett, ám jogilag még mindig létezõ, önálló magyar tannyelvû Bolyai Egyetemet nem indították újra.

14. Az államosított egyházi javak visszaszolgáltatásában megnyilvánuló diszkrimináció a nemzetiségi és vallási kisebbségek ellen irányul.

15. Az alkotmány értelmében az állam támogatja a kisebbségben élõ románok intézményes kapcsolattartását az anyanemzettel, de ugyanezt nem fogalmazza meg a Romániában élõ kisebbségek számára.

Szükségszerû változások Románia jogrendjében

Jogállamiság és demokrácia csak ott alakulhat ki, ahol minden egyén és minden közösség egyenlõ jogokat élvez. A kisebbségi jogokat korlátozó, felsorolt jogszabályok megváltoztatása elengedhetetlen feltétele a romániai magyarság számára elfogadható megoldásnak, a demokratikus román állam keretében közösségünk belsõ önrendelkezési joga biztosításának.

Fontosnak tartjuk és igényeljük

A. a politikai pártok arányos költségvetési támogatásának törvény általi biztosítását;

B. a sajtószabadság és a közszolgálati médiák függetlenségének törvény általi szavatolását;

C. a helyi közösségek és közigazgatás anyagi függetlenségének megteremtését, megfelelõ költségvetési törvény elfogadását;

D. a magántulajdon sérthetetlenségének alkotmányos biztosítását;

E. a piacgazdaság mûködését meghatározó törvényes keretek mielõbbi megteremtését;

F. a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezõként való elismerését, az állampolgárok közötti egyenlõség alkotmányos elvének tényleges megvalósításaként;

G. a nemzeti kisebbségekkel szembeni pozitív diszkrimináció elvének jogi biztosítását, az elfogadott nemzetközi egyezmények szellemében;

H. az Európa Tanács 1201-es és 1203-as ajánlásainak figyelembevételével a nemzeti kisebbségek helyzetét általánosan szabályozó törvény elfogadását, amely biztosítja jogukat nyelvi, kulturális, vallási önazonosságuk megõrzéséhez, fejlesztéséhez;

I. olyan államhatalmi struktúra — minisztérium, államtitkárság — létrehozását, amelynek feladata a kisebbségi intézményhálózat felügyelete, kisebbségi irányítás alatt;

J. a nemzeti kisebbségek anyanyelvének szabad használatát a magán- és közéletben, a többnyelvû feliratok helyzetének megnyugtató szabályozását;

K. olyan oktatási törvény megalkotását, amely szavatolja az önálló, kisebbségek által irányított anyanyelvi iskolahálózat kiépítését minden szinten és formában;

L. az anyanemzettel való szabad kapcsolattartás és információcsere biztosítását a Romániában élõ kisebbségek számára;

M. a jogtalanul elkobzott egyházi javak teljes mértékû visszaszolgáltatását;

N. a politikai okokból államosított, kisajátított és elkobzott magántulajdonok visszaszolgáltatását, vagy az érintett személyek méltányos kárpótlását.

IGÉNYELJÜK, hogy Románia aláírja és ratifikálja az Európa Tanács okmányait, elsõsorban:

— az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságjogok Európai Egyezségokmányát és kiegészítõ jegyzõkönyveit,

— az Önkormányzatokról szóló Európai Chartát és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.

Állásfoglalásunkban, miként rendre jeleztük, az európai normarendszert vettük alapul; meggyõzõdésünk, hogy figyelembevétele, Románia jogrendjébe való beépítése elõsegíti az ország bekapcsolódását az európai integrációs folyamatokba, növelvén a térség stabilitását. Ily módon egy demokratikus értékekkel rendelkezõ új tagállam az Európa Tanács tekintélyét növeli.

Kolozsvár, 1993. augusztus 26.

Markó Béla szövetségi elnök

Takács Csaba ügyvezetõ elnök

Magyarság és Európa 1993. 3. sz. 88—91.

18.

Állásfoglalás
(A "Neptun-ügyrõl")

Az SZKT szeptember 25-i ülésén a tiszteletbeli elnök és a politikai alelnök helyzetelemzései, valamint Tokay György és Borbély László képviselõk beszámolói és a frakciók állásfoglalásai alapján megállapította, hogy az amerikai PER5 által szervezett és támogatott — köztük a gerzensee-i és a neptuni — megbeszéléseken az RMDSZ 3 közismert politikusa: Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselõk mandátum nélkül, személyre szóló meghívás alapján vettek részt, és tárgyaltak a hatalom képviselõivel, ami következményeivel jelentõs politikai károkat okozott a szervezetnek.

Ezek a megbeszélések elõzményeikkel és következményeikkel egyetemben nem morális, hanem politikai ügynek minõsülnek.

A PER-folyamat lehetõséget teremtett a hatalomnak arra, hogy belsõ RMDSZ-irányzatok preferálásával kísérletet tegyen szervezetünk megosztására. Olyan politizálási stílus állandósulásának veszélye jelent meg az RMDSZ-ben, amely eltekint a legitim képviselet szabályaitól, a belsõ döntéshozói illetékességektõl.

Tehát újólag igazolódott, hogy a hatalommal való tárgyalás kívánatos formája a már többször ajánlott kerekasztal-megbeszélés. Szorgalmazni kell annak megszervezését.

Az SZKT szükségesnek tartja a tárgyalási mandátumok, felhatalmazások és beszámolók olyan rendszerének a bevezetését, amely megakadályozza hasonló helyzetek kialakulását, és megvédi az RMDSZ-t szabálytalan eljárások okozta politikai károktól és nemkívánatos befolyásoktól.

Marosvásárhely, 1993. szeptember 26.

Szövetségi Küldöttek Tanácsa

RMDSZ Közlöny 1993. 78. sz. 2.

19.

Nyilatkozat
A hatalomnak az anyanyelvi oktatás visszaszorítására
és az etnikai összetétel erõszakos megváltoztatására tett újabb kísérleteirõl

Augusztus 8-án a Román Televízió Hitélet címû mûsorában a Har-Kov-jelentésre emlékeztetõ hangvételû film került bemutatásra. E mûsort két nap múlva a "közönség kérésére" megismételték. A történelemhamisítás és a tömbmagyarság elleni uszítás iskolapéldája volt ez az adás. Ugyanakkor egyértelmûen elõkészítette a talajt bizonyos majdani lépésekre, melyeket a magyarok erõszakos beolvasztására készülnek tenni. A szándék annál nyilvánvalóbb, mivel az anyag a Kovászna megyei prefektúra támogatásával készült.

Lerombolt templomokról, elûzött papokról, megfélemlített és beolvasztott románokról, azaz a magyarság "évezredes bûneirõl" szóltak a képsorok. Elhangzott az az állítás is, hogy a székelyek több mint fele elmagyarosított román.

Néhány hét múlva, éppen akkor, amikor Lalumiere asszony Kovásznán ebédelt, e "dokumentum" kommentárjára került sor, ugyanazon mûsor keretén belül. Négy történész bizonygatta, hogy a Székelyföldön mindig is románok éltek. Legfeljebb a grófok voltak magyarok, a lakosság neve is (Oláh, Boér) azt igazolja, hogy a jelenlegi lakosok legalább 40%-a elmagyarosított román.

Tiszta és világos volt, hogy a cél újból érvénybe léptetni az 1924. július 26-án elfogadott tanügyi törvény hírhedt 8. paragrafusát, mely elõírta, hogy azok a román származású polgárok, akik anyanyelvüket elfelejtették, gyermekeiket csak román iskolába adhatják. Ezen elõírásnak, valamint a 159. paragrafusnak — mely a kultúrzóna intézményét vezette be — köszönhetõen, 1936-ra egész Háromszéken állami iskolában már csak egy magyar tagozat mûködött. Csík, Maros és Aranyostorda megyékben egy sem.

Azok, akik csak spekulációnak hitték e reálisnak tûnõ veszélyt, rövidesen meggyõzõdhettek, hogy egyáltalán nem az, hiszen néhány nap múlva Bukarestbõl érkezett tanfelügyelõk hozzáláttak a gyermekek neveinek elemzéséhez. Röviddel azután pedig, hogy Románia zöld utat kapott az ET6 felé, Kovászna megye prefektusa az 52/1993-as számú rendelettel próbálta kötelezni a tanfelügyelõséget arra, hogy a megye minden településén, függetlenül attól, hogy van-e igény rá vagy sem, román oktatást hozzon létre mind elemi, mind pedig gimnáziumi szinten. Ezen intézkedés végrehajtása egyrészt azt eredményezné, hogy színmagyar falvakban román oktatás létezhet, anélkül, hogy valaki azt igényelné, viszont magyar nem, mert amennyiben a gyerekek létszáma 10 alatt van, tiltja azt a 283/1993-as kormányhatározat 6. cikkelyének 2. bekezdése. Ugyanakkor ezen kis lélekszámú falvakban, a szükséges tanügyi káderek és családtagjaik megjelenése által, a román lakosság arányszáma hirtelen 0—2%-ról 10—20%-ra nõne.

Ezen eseményekkel kapcsolatban az RMDSZ megállapítja:

1. A 283/1993-as kormányhatározat azon elõírásai, melyek értelmében más elbírálás alá esik a román nyelvû oktatás, és más alá a kisebbségek nyelvén történõ, a negatív etnikai diszkrimináció megnyilvánulásai, és ellentétben állnak mind az alkotmány, mind pedig azon nemzetközi szerzõdések vonatkozó cikkelyeivel, melyeknek Románia is aláírója.

2. Elfogadhatatlanok a Román Televízió és a Tanügyminisztérium egyes alkalmazottainak a közelmúltban lefolytatott, a faji eredetet vizsgáló névelemzési eljárásai, melyek megkérdõjelezik az egyén nemzeti önazonosság-tudatához való jogát. E lépéseket egy majdani "újrarománosítás", azaz erõszakos beolvasztás elõjátékának tartjuk. Mindezek ellenkeznek az alkotmány, az audiovizuális törvény, az ENSZ Charta és az elmúlt 48 év összes nemzetközi vonatkozó dokumentumainak alapelveivel, betûjével és szellemével, beleértve a Helsinki-, az EBEÉ-határozatokat, az általánosan elfogadott össz-európai normákat.

3. A Kovászna megyei prefektus cselekedetét, amelyet a jelenlegi román hatalom támogat, a régió etnikai összetételének erõszakos megváltoztatására és az anyanyelven való oktatás visszaszorítására tett, jól átgondolt kísérletnek nyilvánítjuk, ezért szükségesnek tartjuk az 52/1993-as rendelet hatálytalanítását.

4. Egyértelmû számunkra, hogy az események valójában az egész romániai magyarság létét és jövõjét fenyegetik, hiszen a tömbmagyarság felszámolásával, a megyében most bevezetett, faji eredetet kutató, fajelméletet ébresztõ, már kipróbált módszerekkel problémamentesebben olvaszthatják majd be az akkorra már csak szórványosan létezõ egész etnikumunkat.

5. Ezen rendelkezések alkalmazása könnyen olyan helyzetet teremthet, melyet a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kilátástalannak értékelve, elõidézheti azok masszív kitelepedését. Az a folyamat pedig, mely tudatosan hozza olyan helyzetbe a nem többségi nemzethez tartozó egyéneket, hogy azokat szülõföldjük elhagyására bírja, nem minõsíthetõ másképp, mint egy nem erõszakos, mód felett rafinált etnikai tisztogatásnak.

6. Ezen és ehhez hasonló jogtalan és alkotmányellenes intézkedések foganatosítása ellen csupán autonóm intézményrendszerünk kiépítése jelenthet garanciát.

1993. augusztus

Az RMDSZ Szövetségi Képviselõk Tanácsa
Állandó Bizottságának elnöke
Csiha Tamás

RMDSZ Közlöny 1993. 78. sz. 34.

 

20.

RMDSZ törvénytervezet
a nemzeti kisebbségekrõl és autonóm közösségekrõl

Románia Parlamentje

elismerve, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek, amelyekhez román állampolgárságú személyek tartoznak, és Románia területén számbeli kisebbségben vannak, önálló történelmi hagyományokkal, valamint etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek;

tudomásul véve, hogy ezen közösségek fennmaradásának feltétele e hagyományok és sajátosságok megõrzése;

elismerve, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek jelentõs mértékben hozzájárulnak az európai népek és nemzetek sokszínûségéhez, kulturális sokféleségéhez;

hirdetve a demokrácia és a humanizmus eszméi iránti elkötelezettséget, a népek és nemzetek közötti megértés és baráti együttmûködés szándékát;

figyelembe véve, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek problémáinak megoldása a demokrácia, az igazságosság, a stabilitás és a béke alapvetõ tényezõje;

meggyõzõdve arról, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek harmonikus együttélése a többségi nemzettel a belsõ és nemzetközi stabilitás alkotóeleme;

tudatában annak, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek és az ezekhez tartozó személyek jogainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének alapvetõ alkotóeleme, és mint ilyen, a nemzetközi együttmûködés egyik területe;

megerõsítve, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók egyéni jogait, valamint a kollektív identitáshoz való jogát az egyetemesen elismert emberi jogok részeként tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell egyéni és közösségi jogaik tényleges gyakorlását;

elfogadva, hogy a belsõ önrendelkezéshez, a saját intézményrendszerhez való jog minden, önmagát autonóm közösségnek nyilvánító nemzeti kisebbséget megillet;

célként megfogalmazva a szubszidiaritás elve alapján az egész társadalomra kiterjedõ demokrácia megteremtését és a jogállam felépítését;

Nemzetközi Egyezségokmányából, a Párizsi Chartából, az Emberi Jogok Európai Egyezményébõl, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájából, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet Helsinki Záródokumentumából, koppenhágai és genfi dokumentumaiból származó kötelezettségeket, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában, az Európa Tanács 114. (1990), 1177. (1992) és 1201. (1993) számú ajánlásaiban, valamint a 232. (1992), 273. (1993) számú határozataiban megfogalmazott állásfoglalásokat és az ENSZ-nek a Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól szóló 1992. decemberi Nyilatkozatát;

kinyilvánítja, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvetõ szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, és elismerésük biztosítására, érvényesítésük szabályozására a következõ törvényt alkotja:

I. Fejezet
Általános rendelkezések

1. szakasz

Jelen törvény a Románia területén számbeli kisebbségben élõ nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek, valamint a kisebbségekhez tartozó román állampolgárságú személyek sajátos jogait szabályozza.

Jelen törvény értelmében autonóm közösség az a nemzeti kisebbség, amely saját elhatározásából a belsõ önrendelkezés elve alapján gyakorolja jogait.

2. szakasz

A nemzeti önazonosság olyan alapvetõ emberi jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet.

Bármely nemzeti kisebbség elidegeníthetetlen joga, hogy magát autonóm közösségként határozza meg.

A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek a román nemzettel együtt politikai szubjektumként államalkotó tényezõk.

Az autonóm közösségek elidegeníthetetlen joga a belsõ önrendelkezés, amely az autonómia különbözõ formáiban nyilvánul meg.

A magukat autonóm közösségként meghatározó nemzeti kisebbségeket megilleti a hozzájuk tartozó személyek egyéni kisebbségi jogain alapuló személyi autonómia, valamint a helyi önigazgatási és regionális autonómia.

3. szakasz

Az állam elismeri és garantálja valamennyi nemzeti kisebbség és autonóm közösség, annak etnikumai és tagjai számára a teljes és sérthetetlen egyenjogúságot, továbbá a nemzeti vagy etnikai identitás szabad kinyilvánításához való jogot, és annak szabad gyakorlását a politikai, társadalmi, kulturális, gazdasági élet minden területén.

4. szakasz

A nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek, etnikumaiknak és a hozzájuk tartozó személyeknek joguk van szabadon és zavartalanul élni szülõföldjükön, és ott létfeltételeik biztosításához, történelmileg kialakult települési és etnikai viszonyaik fenntartásához, anyanyelvük szabad használatához és vallásuk szabad gyakorlásához.

5. szakasz

A nemzeti kisebbségek jogosultak képviseltetni magukat a közhivatalokban és a bírói hatalomban.

A személyi autonómiával rendelkezõ közösséget önigazgatási és e körben sajátos döntési és végrehajtási jog illeti meg az oktatás, a kultúra, a közélet, a szociális tevékenység és a tájékoztatás terén.

6. szakasz

Azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben az egy nemzeti kisebbséghez vagy autonóm közösséghez tartozó személyek többségben vannak, a helyi önigazgatási autonómiát és ezek társulásaiban a területi alapon mûködõ regionális autonómiát gyakorolhatják.

Az elsõ bekezdésben megjelölt esetekben az illetõ kisebbség hivatalos nyelvként is használhatja anyanyelvét.

7. szakasz

A közigazgatási egységek és a választókerületek határainak megvonásakor, a település- és gazdaságfejlesztési, valamint környezetvédelmi tervek kidolgozása és elfogadása során figyelembe kell venni a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek települési viszonyait, kapcsolatait, gazdasági érdekeit és kialakult hagyományait.

8. szakasz

Azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbség és autonóm közösség a lakosság számához viszonyítva számbeli kisebbségben van, az önazonosságát érintõ kérdésekben korlátozott vétójog illeti meg.

9. szakasz

Az állam támogatja a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek, a hozzájuk tartozó személyek kapcsolatait azokkal az országokkal, amelyekhez õket etnikai, nyelvi, kulturális vagy vallási kötelékek fûzik.

10. szakasz

A nemzeti kisebbség és autonóm közösség vagy a hozzá tartozó személyek rágalmazása, hátrányos megkülönböztetése, valamint az ellenük irányuló gyûlöletre való felbujtás törvény által büntetendõ.

Tilos a nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek politikai, kulturális, nyelvi, szociális vagy gazdasági eszközökkel történõ erõszakos asszimilálása. Tilos életkörülményeik és létfeltételeik megnehezítése, munkahelyi vagy egyéb vonatkozású hátrányos megkülönböztetésük, illetve ilyen irányú szándék kinyilvánítása.

Tilos a nemzeti kisebbségek és az autonóm közösségek által lakott területeken és közigazgatási egységekben az etnikai arányoknak a kisebbségekre nézve hátrányos megváltoztatása, továbbá az érintett közösségek egyetértése nélkül a közigazgatási határok és települési viszonyok módosítása, a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek erõszakos ki- és áttelepítése.

Ezek be nem tartása esetén a nemzeti kisebbségeknek, autonóm közösségeknek, valamint a hozzájuk tartozó személyeknek joguk van minden törvényes eszközt felhasználni egyéni és közösségi létük megõrzésére.

Tilos a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek kulturális objektumainak, történelmi mûemlékeinek és emlékmûveinek, hagyományos építészeti emlékeinek megrongálása, lerombolása, más módon való felszámolása, nemzeti jellegüktõl való megfosztása.

11. szakasz

A kisebbségek közjogi alanyisággal rendelkezõ intézményeit az állam anyagilag támogatja.

A kisebbségi intézmények és szervezetek anyagi forrásai:

a) állami költségvetés;

b) saját bevételek;

c) alapítványi támogatás;

d) hazai és külföldi szervezetektõl kapott támogatás;

e) adományok;

f) más, jogszabályba nem ütközõ források.

12. szakasz

A kisebbségi intézményeket és szervezeteket anyagilag külföldi szervezetek, alapítványok és magánszemélyek is támogathatják.

A nonprofit céllal nyújtott adományok vámmentességet élveznek.

II. Fejezet
A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek általános jogai

A. Egyéni kisebbségi jogok

13. szakasz

Valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás az egyén szabad döntésén alapul.

A nemzeti önazonossághoz való jog és bármilyen kisebbséghez tartozás vállalása és kinyilvánítása nem zárja ki a kettõs vagy többes kötõdést.

E hovatartozás vállalása vagy az arról való lemondás semmiféle hátrányt nem vonhat maga után.

14. szakasz

A nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személynek joga, hogy kisebbséghez tartozását az országos népszámlálás alkalmával titkosan és nevének nyilvánosságra hozatala nélkül megvallhassa.

15. szakasz

A nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon kinyilvánítani, megõrizni és fejleszteni etnikai, nyelvi, kulturális és vallási önazonosságát, és akarata ellenére nem vethetõ alá semmiféle asszimilációs kísérletnek.

16. szakasz

Tilos bármely személy valamely nemzeti kisebbséghez való tartozását névelemzéssel vagy más módszerrel megkérdõjelezni, illetve befolyásolni, hogy önként vállalt hovatartozását megváltoztassa.

17. szakasz

A nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van a törvény elõtti egyenlõséghez és az egyenlõ bánásmódhoz politikai, gazdasági, szociális és kulturális téren, valamint a közélet minden más területén.

18. szakasz

A nemzeti kisebbséghez tartozó személy joga:

a) az anyanyelv szabad használata a magán- és közéletben, a közigazgatásban, a bíróságon;

b) saját egyesületekben, szervezetekben, tudományos, kulturális, egyházi intézményekben, politikai pártokban való részvétel és azok fenntartása;

c) saját oktatási rendszerben való részvétel;

d) az anyanyelvû oktatást szolgáló intézmények létrehozása az oktatás minden szintjén;

e) anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismerése, ápolása, gyarapítása és továbbadása;

f) vallása gyakorlása, beleértve a vallási kegytárgyak beszerzését, birtoklását és használatát, valamint az anyanyelven való tanulást a felekezeti iskolákban is;

g) az anyanyelven való szabad véleménynyilvánítás, tájékozódás, tájékoztatás és információcsere;

h) saját társaságokat létrehozni, nem kormányzati nemzetközi szervezetek tevékenységében részt venni;

i) egyenlõ feltételek között hozzájutni munkahelyhez, közhivatali állásokhoz;

j) kisebbségi voltával kapcsolatos személyi adatainak védelme.

19. szakasz

A nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van család- és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez és annak hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez, gyermeke utónevének szabad megválasztásához.

20. szakasz

A nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga, hogy anyanyelvén is feltüntesse a cégtáblák szövegét, a feliratokat és a nyilvánosságnak szánt egyéb tájékoztatást.

21. szakasz

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van a családra vonatkozó hagyományaik és családi kapcsolataik ápolásához, családi ünnepeik anyanyelven történõ megtartásához és az ezekhez kapcsolódó egyházi és polgári szertartások anyanyelven való lebonyolításához.

B. Közösségi jogok

22. szakasz

A kisebbségi önazonosság megõrzése, ápolása, fejlesztése és átörökítése elidegeníthetetlen közösségi jog.

A törvény elismeri és védi a nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek mint politikai szubjektumoknak történelmi, területi, települési, kulturális, nyelvi, vallási és etnikai hagyományait.

23. szakasz

A nemzeti kisebbségeknek és az autonóm közösségeknek joguk van:

a) szabadon gyakorolni, fejleszteni, megõrizni hagyományaikat és meghatározni kulturális, nyelvi, vallási identitásukat;

b) kinyilvánítani önálló jogi és politikai alanyiságukat;

c) a belsõ önrendelkezéshez;

d) önazonosságuk szabad érvényesítéséhez a történelmi és területi sajátosságaiknak, hagyományuknak megfelelõ autonómiák révén;

e) hogy az általuk lakott településeken, ahol a hozzájuk tartozó személyek a lakosság számának legalább 10 százalékát teszik ki, anyanyelvükön tüntessék fel a helységneveket, az utcák, terek, intézmények és közületek nevét;

f) hogy az állam területi integritásának tiszteletben tartásával, szabadon és akadálymentesen kapcsolatokat tartsanak azokkal az országokkal, amelyekhez õket etnikai, nyelvi, kulturális vagy vallási kötelékek fûzik;

g) hogy a közszolgálati rádió és televízió biztosítsa a nemzetiségi mûsorok rendszeres készítését és sugárzását;

h) közösségi jogaik megsértése esetén bármely legitim szervezetük révén is tényleges jogorvoslásért az állami szervekhez, illetve nemzetközi szervezetekhez és intézményekhez folyamodni.

24. szakasz

Az állami költségvetés biztosítja a pénzügyi feltételeket a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózatának kialakításához és mûködtetéséhez, valamint mûemlékeinek karbantartásához és azok eredeti állagának megõrzéséhez.

25. szakasz

A nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek joguk van rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális és vallási emlékeik, hagyományaik megõrzéséhez, ápolásához, átörökítéséhez, nemzeti jelképeik használatához.

A nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek jogukban áll saját vallásuk hagyományai szerint megválasztani a hivatalos munkaszüneti napnak minõsülõ egyházi ünnepek dátumát.

C. Nyelvhasználat

1. Oktatásban

26. szakasz

A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy anyanyelvükön tanuljanak, anyanyelvû állami intézményekben oktatásban és képzésben részesüljenek az oktatás valamennyi szintjén.

A természetes személyeknek, egyházaknak, szervezeteknek és társaságoknak joguk van ahhoz, hogy felekezeti és magán tanintézeteket létesítsenek és tartsanak fenn.

27. szakasz

Az állam garantálja:

a) az anyanyelvû óvodai oktatást, igények szerint önálló óvodákban vagy óvodai csoportokban;

b) az anyanyelvû elemi iskolai oktatást, igények szerint önálló iskolákban, iskolai tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;

c) az anyanyelvû középiskolai (líceumi) oktatást, igények szerint önálló iskolákban, tagozatokon, iskolai osztályokban vagy csoportokban;

d) az anyanyelvû szakiskolai oktatást, igények szerint önálló iskolai tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;

e) az anyanyelvû egyetemi, fõiskolai, szakkollégiumi oktatást, igények szerint önálló egyetemeken, fõiskolákon, szakkollégiumokban, egyetemi karokon, tagozatokon, évfolyamokon vagy felsõoktatási csoportokban;

f) az anyanyelvû posztgraduális oktatást;

g) a didaktikai fokozatok és különbözõ tudományos címek anyanyelven való megszerzésének lehetõségét.

28. szakasz

Ha valamely helységben nincs meg a tanügyi törvény által kért minimális tanulószám ahhoz, hogy osztály vagy csoport indulhasson, akkor a nemzeti kisebbségi tanulók esetében ugyanaz az eljárás követendõ, amelyet létszám alatti román tanulók esetében alkalmaznak a nemzeti kisebbségek által lakott helységekben. Ez a minimális szám az elemi és gimnáziumi oktatásban nem lehet nagyobb mint 4, a líceumokban és fõiskolákon pedig 7.

29. szakasz

A kisebbségi állami és felekezeti oktatást az állam és részarányosan a helyi közigazgatási hatóságok finanszírozzák, a magántanintézményeket pedig támogatják.

30. szakasz

a) Azon közigazgatási egységekben, amelyekben valamely nemzeti kisebbség és autonóm közösség legalább 30%-os részarányt képvisel, az állam köteles biztosítani a többségi nemzet számára az illetõ nemzeti kisebbség és autonóm közösség nyelvének és kultúrájának megismerési lehetõségét.

b) A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek oktatási-nevelési intézményeiben biztosítani kell a kisebbségi népismeret, a nemzeti kisebbség és autonóm közösség, valamint az anyanemzet történelmének tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését.

31. szakasz

A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvû oktatásához szükséges pedagógusok képzési feltételeinek megteremtésében az állam feladata az anyagi és infrastrukturális háttér biztosítása.

32. szakasz

Az állam támogatja azoknak a más országokból érkezõ oktatóknak a romániai vendégtanári alkalmazását, akik a nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek oktatását vállalják.

Az állam elismeri a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek tagjainak külföldi tanintézményekben szerzett diplomáját, a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek legitim képviselõi és a Tanügyminisztérium által közösen szabályozott módon.

A kisebbségi oktatási intézményeknek biztosítaniuk kell a román nyelv elsajátításának lehetõségét.

33. szakasz

A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek oktatási-nevelési intézményeinek ellenõrzésére, felügyeletére létrehozzák az állami és a helyi közigazgatási hatóságok által fenntartott kisebbségi tanfelügyelõségeket, illetve a tanfelügyelõségek keretében a kisebbségi igazgatóságokat, valamint, amennyiben a hálózat nagysága ezt szükségessé teszi, a szakminisztériumon belül autonóm igazgatóságot vagy államtitkárságot.

2. Közmûvelõdésben

34. szakasz

Az állam támogatja:

a) a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének használatát a közmûvelõdésben;

b) anyanyelvû alkotások létrehozását, az anyanyelvû mûbírálatot, kutatást és szakirodalmat és az ezekhez való hozzájutást;

c) fordítás, szinkronizálás, feliratozás révén más nyelveken létrehozott alkotásokhoz anyanyelven való hozzájutást;

d) a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének és kultúrájának ismertetését és megismerését;

e) a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek által is lakott területeken, amennyiben önálló intézmények létrehozására nincs lehetõség, a létezõ közmûvelõdési intézményekben olyan személyek alkalmazását is, akiknek feladata a kisebbségek anyanyelvi közmûvelõdésével foglalkozni;

f) a mûszaki ismeretek kisebbségi nyelven történõ terjesztését;

g) a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvû irodalommal való ellátását, kisebbségi könyvtári rendszer létrehozását.

35. szakasz

A kisebbségi szervezetek tudományos és közmûvelõdési tevékenységet is folytathatnak, és e célból intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn.

36. szakasz

Az állam támogatja:

a) a kisebbségi kultúrák tárgyi emlékeinek feltárását, gyûjtését, közgyûjtemények alapítását, gyarapítását;

b) a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek könyvkiadását és idõszaki kiadványainak megjelentetését;

c) színházak és más mûvelõdési intézmények fenntartását.

Az állam biztosítja a közérdekû közleményeknek a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvén történõ ismertetését.

3. Parlamentben és közigazgatásban

37. szakasz

A parlamentben különleges alkalmakkor a nemzeti kisebbséghez és autonóm közösséghez tartozó, választott képviselõ az anyanyelvét is használhatja. A felszólalás megtartásáról fordítás biztosítása végett a parlamentet elõzetesen tájékoztatni kell.

38. szakasz

Azok a helyi közigazgatási egységek, amelyekben egy nemzeti kisebbséghez, illetve autonóm közösséghez tartozó személyek a lakosság számának kisebbségenként legalább 10 százalékát teszik ki, két- vagy többnyelvûek; ezekben az illetõ nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek anyanyelvük használatára szóban és írásban egyaránt jogosultak.

Az elõzõ bekezdésben leírt esetben a helyi tanácsban a tanácsos az anyanyelvét is használhatja; ilyen esetben az ülés jegyzõkönyvéhez a felszólalás román nyelvû szövegét is csatolják.

A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének a helyi és a regionális közigazgatásban való akadálytalan használatáért az illetékes helyi és regionális adminisztrációban és hivatalokban a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvét ismerõ, illetve a kisebbségekhez és közösségekhez tartozó személyeket is kell kinevezni vagy alkalmazni.

A két- vagy többnyelvû helyi közigazgatási egységekben a közösségi képviseletek igényeinek megfelelõen a helyi közigazgatási hatóság köteles:

a) az illetõ nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek nyelvén is feltüntetni a helységneveket; az utcák, terek nevét.

b) rendeleteit és közleményeit az illetõ nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvén is közzétenni;

c) a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványokat az illetõ nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek nyelvén is kiadni.

A két- vagy többnyelvû helyi közigazgatási egységekben, a közösségi képviseletek igényeinek megfelelõen, az illetékes hatóságok kötelesek a hozzájuk tartozó intézmények és közületek nevét az illetõ kisebbségek és autonóm közösségek nyelvén is feltüntetni.

A költségek az illetékes hatóságokat terhelik.

39. szakasz

A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy egyenlõ feltételek mellett alkalmazzák õket a közhivatalokban és a közszolgálatban.

40. szakasz

A két- vagy többnyelvû közigazgatási egységekben:

a) a közigazgatási hatóságok az illetõ nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvét is használják;

b) a közigazgatási dokumentumokat e nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvén is, illetve két- vagy többnyelvû kiadványok formájában terjesztik;

c) a közigazgatási hatóság köteles a jogi dokumentumokat az illetõ nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvén is közreadni.

41. szakasz

Azokban a helyi közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek a lakosság számához viszonyítva egyszerû többségben vannak, a törvény elõírja a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének használatát is:

a) a regionális vagy helyi hatóságok munkájában;

b) szóban és írásban a helyi hatóságokkal való kapcsolatukban;

c) a regionális és helyi hatóságok hivatalos közleményeinek megfogalmazásakor és nyilvánosságra hozatalakor.

4. Hadseregben

42. szakasz

A hadseregben a nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó, szolgálatot teljesítõ személyek magánbeszélgetéseikben és magánlevelezésükben szabadon használhatják anyanyelvüket.

5. Igazságszolgáltatásban

43. szakasz

A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek jogosultak anyanyelvük használatára az igazságügyi szervek elõtt.

44. szakasz

Az állam megteremti a feltételeket a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének használatára az igazságszolgáltatásban.

A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek szabadon használhatják anyanyelvüket a büntetõ, polgári és közigazgatási eljárás során.

A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy:

a) az eljárás során az anyanyelvükön megfogalmazott iratokat a hatóság teljes értékûnek fogadja el;

b) az eljárással kapcsolatos minden iratot anyanyelvükön megismerjenek;

c) az eljárás során tolmácsot vegyenek igénybe.

A tolmács igénybevételével kapcsolatos és a fordítás során felmerült költségeket az állam fedezi.

Amennyiben a feltételek adottak, az eljárást a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek nyelvén kell lefolytatni, ha:

a) a büntetõ eljárás során a terhelt kérelmezi;

b) a polgári eljárás során a felek kérelmezik;

c) a közigazgatási eljárás során a felek kérelmezik.

Az eljárás összes iratait román nyelven, illetve az eljárásban érintett személy anyanyelvén rögzíteni kell.

45. szakasz

Az állam garantálja, hogy kérésre a törvények, kormányhatározatok, kormányrendeletek a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvén is megjelenjenek.

6. Orvosi ellátásban

46. szakasz

A két- vagy többnyelvû helyi közigazgatási egységekben az ott élõ nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek tagjainak joguk van az anyanyelvû orvosi ellátáshoz.

Az illetõ közigazgatási egységben az illetékes egészségügyi szervek kötelesek a klinikákon, valamint a kórházakban, nyugdíjasházakban, életkori vagy egyéb okokból gondozásra szorulók otthonaiban megfelelõ számban olyan orvosokat és személyzetet is alkalmazni, akik ismerik és használják az illetõ nemzeti kisebbség és autonóm közösség anyanyelvét, illetve ahhoz tartoznak.

Ha az illetékes egészségügyi szervek úgy döntenek, vagy ha a személyi feltételek e döntés nélkül is adottak, az 1. és a 2. bekezdés rendelkezései olyan helyi közigazgatási egységekben is alkalmazhatók, ahol valamely nemzeti kisebbség és autonóm közösség ott élõ tagjainak számaránya nem éri el a 10 százalékot.

7. Tájékoztatásban

47. szakasz

Az illetékes közigazgatási hatóságok a tájékoztatás függetlenségét tiszteletben tartva:

a) lehetõvé teszik az arányos nemzetiségi adásidõ fenntartását a közszolgálati rádióban és televízióban;

b) elõsegítik a nemzetiségi helyi rádióadók és televíziócsatornák létesítését és mûködését;

c) támogatják a kisebbségi audiovizuális mûsorok készítését.

48. szakasz

Az állam elõsegíti azon országok rádió- és televízióadásainak közvetlen vételét, amelyek a nemzeti kisebbségek nyelvén sugároznak és azoknak az audiovizuális adóknak a mûködését, amelyek az azonos anyanyelvû régiók felé sugároznak.

8. Gazdasági és társadalmi életben

49. szakasz

A törvény biztosítja:

a) a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének a gazdasági és társadalmi életben való zavartalan használatát;

b) a kisebbségi nyelv használatát a gazdasági és társadalmi élettel kapcsolatos okmányokban, különösen a munkaszerzõdésekben és az olyan technikai okmányokban, amelyek bizonyos termékek vagy létesítmények használatára vonatkozó utasításokat tartalmaznak.

50. szakasz

A két- vagy többnyelvû közigazgatási egységekben az állam garantálja, hogy a gazdasági és a társadalmi életben mûködõ ellenõrzõ szervek a szervezett ellenõrzések során használják az illetõ nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvét.

D. Személyi autonómia

51. szakasz

A magukat autonóm közösségként meghatározó nemzeti kisebbségeknek joguk van a személyi autonómiához.

52. szakasz

A személyi autonómia keretében a közösséget önigazgatási és végrehajtási jog illeti meg az oktatás, a kultúra, a társadalmi és szociális tevékenység és a tájékoztatás terén.

Az autonóm közösség saját testületeit és tisztségviselõit szabad és idõszakos választásokon választja meg.

53. szakasz

A személyi autonómiával rendelkezõ autonóm közösség kidolgozza önkormányzatára vonatkozó, törvényerejû statútumát.

E. Sajátos státusú helyi önkormányzatok

54. szakasz

Azok a közigazgatási egységek, ahol valamely nemzeti kisebbség és autonóm közösség a lakosság számához viszonyítva számbeli többségben van, a helyi önigazgatási autonómia alapján törvényben szabályozottan sajátos státust kaphatnak, és hivatalos nyelvként az illetõ nemzeti kisebbség és autonóm közösség anyanyelvét is használhatják.

55. szakasz

A sajátos státusú önkormányzatokban a román nemzethez tartozó személyek, illetve a más kisebbségekhez tartozó személyek részvételének lehetõségét biztosítani kell.

56. szakasz

A sajátos státusú önkormányzatok hatáskörére a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának rendelkezései az irányadók.

F. Regionális autonómia

57. szakasz

A sajátos státusú önkormányzatok társulása a helyi önigazgatási autonómia alapján biztosított.

58. szakasz

A regionális autonómia alapján létrejött önkormányzati társulásokban az autonóm közösség hivatalos nyelvként anyanyelvét is használhatja.

59. szakasz

A regionális autonómiát gyakorló autonóm közösség maga határozza meg önkormányzatának szervezeti és mûködési szabályzatát.

III. Fejezet

Záró rendelkezések

60. szakasz

A romániai nemzeti kisebbségek intézményeitõl, szervezeteitõl, egyesületeitõl vagy ezek jogelõdeitõl és felekezeteitõl 1945 után magántulajdont megsértõ törvények révén, illetve erõszakkal, törvénytelenül állami vagy szövetkezeti tulajdonba juttatott ingatlanokat, mûkincseket, könyvtárakat, levéltárakat és egyéb javakat természetben, vagy amennyiben ez nem lehetséges, ellenértéküket pénzben vissza kell juttatni a jogos tulajdonosoknak vagy a jogutódoknak.

61. szakasz

Egy éven belül kötelezõ a hatályos jogrendet jelen törvény rendelkezéseinek megfelelõen módosítani.

62. szakasz

Az állam garantálja a jogszabályokban a kisebbségekre hátrányos rendelkezések módosítását vagy hatályon kívül helyezését.

63. szakasz

Jelen törvény érvénybe lépésekor minden, ezzel ellentétes rendelkezés hatályát veszti.

Jelen tervezetet az RMDSZ Szövetségi Képviselõinek Tanácsa 1993. november 14-én, Marosvásárhelyen elfogadta, és a megbízott szakértõi csoport véglegesítette.

1993. november 14.

Markó Béla szövetségi elnök

Takács Csaba ügyvezetõ elnök

RMDSZ Közlöny 1993. 7—8. sz. 4—11.

 

21.

A Reform Tömörülés szándéknyilatkozata

"Kötelességünk elõmozdítani a liberalizmust és nem hanyagolni el nemzetiségünket, noha e hitre-bízottság érdekei olykor meghasonlanak, útjai keresztülvágják egymást, irányai különszakadnak."

Kemény Zsigmond

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozsvári Nyilatkozata és az ott elfogadott autonómiamodell intézményes kereteit megteremtõ brassói kongresszus határozatai fordulatot és egyben cezúrát jelentenek a romániai magyarság történetében. A felvázolt új struktúra szerint az RMDSZ egy olyan önkormányzat, amely alkalmas a magyar társadalom értékeinek és érdekeinek plurális megnyilvánulására, alkalmas az e mentén meghozott döntések képviseletére, mind társadalmunk, mind pedig a romániai politikai élet irányába.

Az ide vezetõ út azonban hosszú volt és göröngyös. A politika logikája mentén történõ szervezõdés óhatatlanul veszteségekkel jár. Kialakult egy helyzet, amelyben politikusaink, a társadalom felett átbeszélve, hitvitázó lendülettel próbálják egymást meggyõzni saját igazuk kizárólagos voltáról.

Az intézményrendszer felépült. Alkalmas arra, hogy az adott keretek között megteremtse a legtöbb ember legnagyobb boldogságának feltételeit. Tartalommal kell feltölteni. Integrálni mindazokat az értékeket, amelyeket társadalmunk létrehozott. Mert a modernizáció csupán ez értékek mentén képzelhetõ el. Mert a rendszerváltozás garanciája az élmény személyessé tétele, az emberek minél szélesebb körének bevonása.

Mi, a Reform Tömörülés kezdeményezõi, a nemzeti liberalizmus eszmerendszerének értékeit kívánjuk a politika színterén megjeleníteni. Tudjuk, hogy az egy fogalomba vont két irányzat, az individuum szabadságát hirdetõ liberalizmus és egy sajátos közösséget központba állító nemzeti eszme belsõ koherenciája aligha teremthetõ meg, azonban úgy gondoljuk, hogy e két eszme a politikai gyakorlat szintjén összeegyeztethetõ, e két értékrendszerbõl fakadó kettõs feladat egyidejûleg megvalósítható, egymás ellenébe való fordulása megakadályozható. A történelem azt bizonyítja, hogy a haza és haladás elkötelezettjei, ha e két érték között választásra kényszerültek, mindnyájan a vesztesek közé kerültek.

Úgy gondoljuk, hogy a romániai magyar társadalom érték- és érdekpluralizmusa alapján minden, magát demokratikusként tételezõ politikai csoportosulásnak létjogosultsága van, azonban elutasítunk minden olyan gondolatot, amelynek forrásvidéke túlmutat közösségünk határain.

Kiemelt szerepet tulajdonítunk a társadalommal való folyamatos párbeszédnek. A rendszerváltás letéteményese az ifjúság. Egy olyan társadalmat kívánunk létrehozni, amelyet saját képére formál, amelyben az otthonosság érzetével megjeleníti mindazokat az értékeket, amelyek birtokában van. Kiemelt szövetségesünk, bázisunk, útitársunk õ.

Intézményes kapcsolatot kívánunk kialakítani a korporatív alapon szervezõdõ szakmai testületekkel, a létrehozandó Egyeztetõ Tanácsot széles jogkörrel kívánjuk felruházni.

Számunkra a politika ésszerû kompromisszumok célirányos sorozatát jelenti, szándékunk az RMDSZ-ben meglévõ politikai természetû feszültségek tompítása, feloldása, a társadalomban meglévõ törésvonalak depolitizálása. Elõnyben részesítjük a pozitív gondolkodást, a konstruktivitást, ellenfelei vagyunk bármilyen fundamentalizmusnak.

A Reform Tömörülés az általa vállalt eszmerendszer szellemében — és nem utolsósorban a képviselt magatartásforma mentén — együtt kíván mûködni mindazokkal a politikai csoportosulásokkal, amelyekkel bármilyen kohéziós erõt feltételez.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belül létrejött RT kezdeményezõ csoportja szándéknyilatkozatának közzétételével támogatókat kíván megnyerni elvei számára, számítva azokra, akik még nem vesztették el hitüket a politika értékhordozó és értékõrzõ szerepében.

Lehet, hogy álmodozónak tartasz,

Ám én mégsem vagyok egyedül,

Remélem, egyszer közénk állsz majd,

És a világ eggyé nemesül.

Imagine — John Lennon

(Elfogadták a MISZSZ Kongresszuson, a MISZSZ Toró T. Tibor vezette politikai szárnyának képviselõi.

Nagyvárad, 1993. december 10—11.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1984.

 

22.

Aide-mémoire
az Európa Tanács teljes jogú tagságának elnyerésekor vállalt kötelezettségek betartásáról Romániában

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 46. ülésszakán, 1993. szeptember 28-án elfogadott 176. sz. véleményezés értelmében Romániának az e dokumentumban elõírt határidõn belül életbe kellene léptetnie azokat az ajánlásokat, amelyeknek valóra váltására az Európa Tanács teljes jogú tagságának elnyerése érdekében kötelezettséget vállalt.

Az Európa Tanács tagállamainak demokratikus tapasztalatai szellemében megfogalmazott ajánlásokat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség fenntartás nélkül támogatja, és úgy értékeli, hogy ezek nélkülözhetetlenek a román társadalom demokratikus átalakításának folyamatában.

Meggyõzõdésünk, hogy az Európa Tanács nagylelkû ajánlásainak célja támogatni Románia mielõbbi integrálódását az európai szervezetekbe, ami teljes mértékben megegyezik a román nép érdekeivel. Annál meglepõbb számunkra, hogy bizonyos politikai erõk, nevezetesen maga Románia kormánya sem nyilvánította ki politikai akaratát az ajánlások megvalósítására vonatkozóan.

Véleményünk szerint ezek az ajánlások négy kategóriába sorolhatók:

1. Nemzetközi egyezmények aláírása és ratifikálása.

2. Nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos kérdések.

3. Jogalkotásra vonatkozó kérdések.

4. Jogállamiságra vonatkozó kérdések.

1. Nemzetközi egyezmények aláírása és ratifikálása

Az ajánlott egyezmények közül Románia mindössze az Emberi Jogok Európai Egyezményét írta alá (1993. október 7-én), ám mindmáig nem történt kezdeményezés a ratifikációs eljárás megkezdésére Románia Parlamentjében.

Románia nem írta alá, és nem is tartja be az alábbi, aláírásra javasolt dokumentumok elõírásait:

— a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája,

— a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája.

A román hatóságok nem tartják be írásban megfogalmazott nyilatkozatukat, miszerint kisebbségpolitikájukat az ET Parlamenti Közgyûlésének 1201-es Ajánlására alapozzák.

2. Nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos kérdések

Az 1. pontban jelzett kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt megoldatlanok maradnak az alábbi problémák:

— az anyanyelv használata a közigazgatási és az igazságügyi szervek elõtt;

— az anyanyelv használata az oktatási intézményekben, minden fokon és az oktatás minden formájában;

— a nemzeti szimbólumok szabad használata;

— kétnyelvû feliratok alkalmazása;

— egyenlõ esély az érvényesülésre a gazdaságban, különösképpen a privatizációs folyamatokban;

— az egyén azon jogának tiszteletben tartása, hogy szabadon megvallhassa nemzeti önazonosságát és hovatartozását;

— alkotmányos elõírások alkalmazása a pszichológiai nyomás, valamint a szélsõséges sajtóban és a parlamentben tapasztalható nacionalista támadások leküzdésére;

— hazai és nemzetközi törvények alkalmazása a mûemlékvédelemben.

3. Jogalkotásra vonatkozó kérdések

Románia Parlamentjében halogatják az aláírt nemzetközi egyezmények ratifikálásának napirendre tûzését.

A többi ajánlásra vonatkozóan:

— a kisebbségi törvénytervezet nem került megvitatásra a parlamentben;

— a parlament tanügyi szakbizottsága, amely megvitatja az oktatásügyi törvénytervezetet, nem hajlandó figyelembe venni a nemzeti kisebbségek módosító javaslatait, amelyek a nemzeti kisebbségi oktatásra vonatkoznak;

— halogatják a helyi illetéki és adózási törvény tervezetének megvitatását;

— a szenátusban elvetették az Európa Tanács azon javaslatát, hogy módosítsák a Büntetõ Törvénykönyv 200., a homoszexualitásra vonatkozó szakaszát;

— nem módosították az 1992/92. sz. törvény 19. cikkelyét, amely lehetõvé teszi az igazságügy-miniszternek, hogy utasításokat adjon a bíróknak.

4. Jogállamiságra vonatkozó kérdések

A jogállam megteremtésére vonatkozó elvárások tekintetében, amelyek az ajánlások közt szerepelnek, megoldatlanok maradnak az alábbiak:

— a hatalmi ágak szétválasztása;

— a bírói hatalom függetlensége;

— a közigazgatási, gazdasági, kulturális és oktatási intézmények decentralizációja;

— az államosított egyházi javak visszaszolgáltatása;

— az elektronikus sajtó függetlensége.

Annak az ajánlásnak a megoldását, hogy "vizsgálják felül kedvezõ módon azon személyek ügyét, akiket politikai, illetve etnikai alapon börtönöztek be", december elsejéhez, Románia nemzeti ünnepéhez kötötték, amint arra Ion Iliescu államelnök egy megbeszélés alkalmával ígéretet tett F. König úrnak, az ET romániai fõraportõrének.

Románia külügyminisztere, Teodor Meleşcanu úr König és Jansson uraknak küldött leveleiben (amelyeket hivatalos leveleknek minõsítettek, és a Jelentéshez csatoltak) szintén utalt Ion Iliescu elnök ez irányú ígéretére.

Szövetségünk törvényes eljárás útján kérte, hogy a nyolc, etnikai alapon elítélt oroszhegyi, zetelaki, illetve marosvásárhelyi illetõségû személyt részesítsék személyes kegyelemben. A kegyelmi kérelmeket 1993 májusában nyújtottuk be, 1993 novemberében még intenzívebb jogi tevékenységet folytattunk a megkegyelmezés érdekében.

E probléma sürgõs megoldásra vár, hiszen a szóban forgó személyeket nem törvényes bírói határozatok alapján ítélték el.

*

Jelen dokumentumban nem szándékoztunk kimeríteni a jogállam megteremtésére, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartására vonatkozó valamennyi kérdést. Csupán megkíséreltünk lehetõséget nyújtani az Európa Tanácsnak arra, hogy felmérje, miképpen viszonyulnak a Románia által vállalt kötelezettségek azok gyakorlati megvalósításához.

Reméljük, hogy az Európa Tanács, amely bizalmát fejezte ki Románia iránt azáltal, hogy teljes jogú tagjai közé fogadta, megtalálja majd azokat a hatékony eszközöket, amelyekkel támogathatja országunkat az európai struktúrákba való tényleges beilleszkedés érdekében.

Bukarest, 1994. január 21.

Markó Béla szövetségi elnök

Takács Csaba ügyvezetõ elnök

Magyarság és Európa 1994. 3. sz. 71—73.

 

23.

Oktatási memórium
Az RMDSZ ellenérveit és követelményeit tartalmazó memóriuma a Romániában élõ nemzeti kisebbségek, különösképpen a magyar közösségek anyanyelven történõ oktatásával kapcsolatban

Románia Alkotmánya 32. szakaszának 3. bekezdése "garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy megtanulják anyanyelvüket, és ezen a nyelven képezhessék magukat".

A nemzeti kisebbségek nyelvén történõ oktatás szervezésének és mûködtetésének jogi kereteit vizsgálva, ellentmondás van Románia Alkotmányának elõírásai és a tanügyet szabályozó kormányrendeletek és határozatok között. Az alkotmányban rögzített jogot nem korlátozhatják más jogszabályok.

• A tanügyi törvénytervezet, amelyet a kormány Románia Parlamentjének elõterjesztett, és amelyet a Képviselõház Oktatás- és Tudományügyi Szakbizottsága megvitatott, az alkotmány elõírásainak ellentmondó korlátozásokat tartalmaz. A tanügyi törvénytervezet XIII. fejezetének 120. szakasza — "A nemzeti kisebbségeknek az oktatás bármely szintjén és formájában joguk van az anyanyelvû oktatáshoz és szakképzéshez" — átveszi ugyan az alkotmány 32. szakaszának 3. bekezdésében írottakat, de olyan kiegészítéseket tartalmaz, amelyek korlátozzák vagy ellentmondanak az alkotmányos alapelveknek.

— 122. szakasz, 2. bekezdés: "Az oktatás minden szintjén, az elemi kivételével, Románia történelmének és földrajzának tanítása, valamint az állampolgári nevelés román nyelven folyik."

— 124. szakasz: "Az orvosi, mûszaki, mezõgazdasági, jogi, közgazdasági és katonai szakképzés román nyelven folyik."

— 125. szakasz: "A felsõfokú oktatásban tanár- és mûvészképzésre a nemzeti kisebbségek nyelvén csoportokat és tagozatokat szerveznek."

A tanügyi törvénytervezet azáltal, hogy kötelezõvé teszi bizonyos tantárgyak román nyelven való tanítását, és tiltja az anyanyelvû szakoktatást, korlátozza az anyanyelvû képzéshez való jogot. Ennek a korlátozásnak a következményeit mutatja be a 11. sz. melléklet. A nemzeti kisebbségek felsõfokú anyanyelvû oktatását a mûvész- és pedagógusképzésre korlátozza.

A törvénytervezet 10. szakasza azáltal, hogy az egyházaknak csak a felekezeti személyzet felkészítését célzó oktatási formák megszervezését engedélyezi, megfosztja õket régi, hagyományos joguktól, hogy különbözõ típusú (akár szakmai vagy gyógypedagógiai) iskolákat szervezzenek.

A Képviselõház Tudomány- és Oktatásügyi Bizottsága — a képviselõk többségének minimális politikai akarata hiányában — figyelemre sem méltatta azokat a javaslatokat, amelyeket a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa az 1993. július 14-i gyûlésén a tanügyi törvénytervezet kapcsán megfogalmazott.

• 1990-tõl kezdve a romániai tanügy fõként kormányhatározatok alapján mûködik; minden újabb kormányhatározat egy-egy hátralépést jelent az elõzõekhez képest, újabb korlátozásokat vezetve be a nemzeti kisebbségek oktatását tekintve.

— Az 521/1990. és a 461/1991. kormányhatározatok minden szaktantárgy, valamint Románia történelmének és földrajzának román nyelven történõ oktatását írják elõ. Így a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok hátrányos helyzetbe kerülnek a román diákokkal szemben, akik ezeket a tantárgyakat anyanyelvükön tanulják.

— A 283/1993. kormányhatározat diszkriminatív bekezdést tartalmaz. A 8. bekezdés számbeli korlátozás nélkül engedélyezi a román nemzetiségû tanulókból álló csoportok megszervezését a többségében nemzeti kisebbségek által lakott vidékeken. Ugyanez nem vonatkozik a kisebbségekhez tartozó tanulókra, annak ellenére, hogy az alkotmány 16. szakaszának 1. bekezdése minden állampolgár számára egyenjogúságot biztosít "a törvény és a közhatóság elõtt, elõjogok és megkülönböztetés nélkül."

• Az EBEÉ Emberi Dimenziók Koppenhágában tartott értekezletének záródokumentuma (1990. június 29. ) elõírja a nemzeti kisebbségek ama jogát, hogy akadály nélkül kapcsolatot teremtsenek és tartsanak fenn egymással vagy más országban élõ, azonos nemzeti, etnikai eredetû, kulturális örökségû vagy vallású állampolgárokkal. Románia Alkotmányának 7., valamint a 283/1993. kormányhatározat 10. szakasza elõírja a "határokon túl élõ románokkal való kapcsolat megerõsítését". Ezzel szemben a Tanügyminisztérium 29633/04. 05. 1993. rendelete, miszerint egyetlen tanügyi káder sem hagyhatja el az országot a tanév idején miniszteri jóváhagyás nélkül, megnehezíti ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartását, sõt lehetõséget teremt a megakadályozásukra is.

• Az elemi és középiskolák igazgatóinak és aligazgatóinak kinevezésérõl szóló 10660/21. 09. 1993. tanügyminisztériumi határozat központosító szándékú, és lehetõséget teremt a tanfelügyelõségeknek arra, hogy önkényesen, a nemzeti kisebbségek hátrányára válthassanak le igazgatókat. Ilyen esetek történtek Váradon (Oradea) (Jankó Szép Sándor és Major József igazgatók), Székelyhídon (Sãuieni Bihor) (Wilhelm Sándor igazgató) és Pusztadarócon (Dorolþ) (Székely Endre igazgató). Székely Endre önkényes leváltása elleni tiltakozásképpen két Szatmár megyei igazgató (a börvelyi — Berveni — Végh Béla és a csanálosi — Urziceni — Lángh László) beadta lemondását.

A jogi korlátok és a romániai joggyakorlat okozta több évtizednyi korlátozás és szorongatottság után a nemzeti kisebbségek anyanyelvû oktatása kritikussá vált:

• Magyar nyelvû felsõfokú oktatási intézmények szûntek meg (1952-ben a Mûegyetem katedrái és kurzusai, 1959-ben az Agronómiai Fõiskola tagozata, 1985-ben a kolozsvári Képzõmûvészeti Fõiskola és a Zeneakadémia elméleti órái).

• 1959-ben egyesítették a magyar tannyelvû Bolyai Egyetemet a kolozsvári V. Babeş Egyetemmel, és a mai napig sem engedélyezték újraindítását, annak ellenére, hogy számos európai országban (Finnország, Németország, Dánia, Olaszország, Spanyolország, Belgium, Hollandia, Anglia stb. ) önálló egyetemek mûködnek, ahol anyanyelvû oktatásban részesülnek a Romániában élõ magyarságnál sokkal kisebb számú nemzetiségek is. Finnországban a lakosság 6%-a svéd anyanyelvû (összesen 297 591), és mindössze 20 000 egyetemista számára három svéd tannyelvû egyetem (több fakultással és katedrával) és egy mûegyetem (Helsinki Technikai Egyetem) mûködik. Az egymilliós baszk kisebbségnek is anyanyelvû egyeteme van, Bilbaóban, San Sebastianban és Vitoriában mûködõ fakultásokkal. A magyar kisebbségnek (amely közel 2 000 000 tagot számlál) nincs önálló magyar tannyelvû egyeteme, a magyar egyetemisták számát pedig csak 10 000-re becsülik (lásd a Bolyai Társaság beadványait és nyílt leveleit, amelyeket a Tanügyminisztériumhoz, Ion Iliescu elnökhöz és a parlamenthez intézett).

• Az anyanyelvû felsõfokú oktatás fokozatos megszüntetésének köszönhetõen a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyetemi hallgatók száma aggasztóan lecsökkent, fõként azokon a fakultásokon, ahol Románia történelme és földrajza felvételi tantárgy: jog, közgazdaság, történelem, földrajz (lásd a 4., 5., 7. sz. mellékleteket). Az egyetemi oktatók száma is lecsökkent, a Babeş — Bolyai Egyetemen 1989-ben 12,7%-ra, 1993-ban 14,5%-ra az 1959. évi 41,4%-hoz képest (ebben az évben szûnt meg az önálló magyar tannyelvû Bolyai Egyetem). Pedagógusképzésre szerveztek ugyan magyar csoportokat, de a magyar nyelvû oktatás csak részben oldódott meg (lásd a 8. sz. mellékletet).

• Annak ellenére, hogy mind Románia Alkotmányának 32/3. szakasza, mind a nemzetközi dokumentumok (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Romániai Munkaügyi Diszkriminációkat Kivizsgáló Bizottságának következtetései és ajánlásai) elismerik és elõírják a nemzeti kisebbségek jogát az anyanyelvû szakképzéshez, a tanfelügyelõségek a beiskolázási tervek készítésekor önkényesen megfosztják a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákokat attól, hogy anyanyelvû szakiskolákban és szakközépiskolákban folytathassák tanulmányaikat. Ezzel magyarázható a magyar tannyelvû líceumoknak a magyar lakosság részarányához viszonyított alacsony beiskolázási száma (lásd a 9. sz. mellékletnél az 5. táblázatot) és a szakcsoportok, szaklíceumi és oktatási egységek, osztályok állandó csökkenése, fõleg a kedvelt szakmákban. A Szatmár megyei Pedagógusok Szövetségének sûrû levélváltása (48 levél a Megyei Tanfelügyelõség, Románia Parlamentje, Képviselõház, Tanügyminisztérium között. A minisztériumi beadványok iktatószámai: 36763/20. 06. 1991, 32831/24. 06. 1992, 10095/02. 07. 1992, 10128/27. 07. 1992, 25380/02. 02. 1993) és a diákok konkrét, írásban megfogalmazott igénylése ellenére, a magyar tannyelvû szakosztályok száma egyre csökken.

• A tanfelügyelõségek — kivéve a Hargita, Kovászna és Szatmár megyeieket — nem biztosítják kisegítõ iskolák mûködését a nemzeti kisebbségek nyelvén, pedig pszichopedagógiai okokból a fogyatékos gyermekek még inkább rászorulnak az anyanyelvû oktatásra. A magyar gyermekeket felkészítõ egyetlen süketnéma iskola nem képes ellátni az arra rászorulókat. A vakok oktatására, országos szinten, egyetlen magyar tannyelvû intézet sem mûködik.

• A szórványvidékeken a nemzeti kisebbségek nyelvén mûködõ iskolák megszûntek, a tanfelügyelõség és a Tanügyminisztérium a törvény elõírásai ellenére és a szülõk határozott kérésére sem indítja újra azokat. Szatmár megyében például (Szamosdob — Doba, Csengerbagos — Boghiş, Hirip — Hrip, Szatmárpálfalva — Pãuleşti, Amac — Amaþ, Érkõrös — Chereuşa, Gombástanya — Ciuperceni), a magyar nyelvû oktatás beindítását igénylõ szülõk kérését elutasították (15/23. 10. 1991 sz., minisztériumhoz címzett átirat).

• A 283/1993. kormányhatározat 62. szakasza szerint: "A nemzeti kisebbségekhez tartozó fiatalok számára, akik a román tannyelvû oktatást választják, kérésre biztosítják anyanyelvük tanítását." A racilai (Bákó megye) Feer Ecaterina esete kirívó példája ezen jog megsértésének (lásd a Parlamenthez címzett 341/24. 03. 1993 és 132/30. 03. 1993 sz. átiratokat).

• A magyar tannyelvû iskolahálózat a magyar lakosság részarányához viszonyítva állandó csökkenést mutat (lásd az 1., 2., 3., 5., 9. sz. mellékleteket).

• Mivel a tanfelügyelõket a Tanügyminisztérium, az iskolaigazgatókat pedig a tanfelügyelõség nevezi ki, és nem a tantestület választja, a nemzeti kisebbségek nem képviseltethetik arányosan magukat a vezetõi és határozathozó testületekben (lásd a 10. sz. mellékletben: a magyar kisebbség statisztikai jelenléte a tanfelügyelõségekben).

• Az anyanyelvû oktatás nem rendelkezik megfelelõ számú és minõségû, a kisebbségekhez tartozó szerzõk által szerkesztett nemzetiségi tankönyvvel.

• A nemzeti kisebbségek történelmét, kultúráját és hagyományait nem tanítják tantárgyként.

Kötelességünk feltárni azt a megoldást, mely kiutat jelent ebbõl a válságból: ez az önrendelkezés elvén alapuló, a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatási rendszer.

Számos európai ország (Finnország, Olaszország /Dél-Tirol/, Dánia, Németország, Spanyolország, Belgium) nemzeti kisebbségi közössége bizonyítja, hogy az önrendelkezési elv biztosítja a kisebbségek nemzeti azonosságának megõrzését és fejlõdését, megóvja õket mindenféle, akaratuk elleni beolvasztási kísérlettõl (lásd a 12. sz. mellékletet).

A fentiek alapján igényeljük:

• a demokratikus, decentralizált jogi keretet, amely az alkotmány és a nemzetközi szerzõdések elõírásaival összhangban, a nemzeti kisebbségek számára is szavatolja:

— az anyanyelvû képzést az oktatás minden szintjén és formájában (az óvodától az egyetemig);

— az önálló, anyanyelvû oktatási hálózatot bármely, a tannyelvre vonatkozó korlátozás nélkül;

• az anyanyelv használatának jogát bármilyen vizsgán (felvételi, szakképesítési, állás vagy tisztség betöltésére) és továbbképzésen;

• a nemzeti kisebbségek nyelvén történõ oktatás autonóm adminisztrálását és a román állam általi finanszírozását (ha igény van az önrendelkezésre);

• az egyházak hagyományos iskolaalapítói jogaiba való visszahelyezését és a felekezeti iskolák állam általi finanszírozását;

• a Bolyai Egyetem újraindítását;

• az anyanyelvû felsõfokú oktatás megszervezését a társadalmi élet minden területén szükséges szakmák elsajátítására, nem csak a pedagógus- és mûvészképzésre. (A nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás folytonosságának hiánya súlyos következményekkel jár a nemzeti azonosság megõrzését tekintve);

• az anyanyelvû szakoktatás (szakiskolák, szakközépiskolák és speciális kisegítõ iskolák) megszervezését, tekintettel arra, hogy ezek száma az utóbbi években lecsökkent;

• az anyanyelv sajátosságait õrzõ, önálló (alternatív) tankönyvek használatát;

• kifejezetten a kisebbségek számára kidolgozott tankönyvek használatát a román nyelv és irodalom tanítására;

• a nemzeti kisebbségek történelmének, kultúrájának és hagyományainak tantárgyként való bevezetését;

• a nemzeti kisebbségek intézményes kapcsolatainak biztosítását más országok azonos etnikai eredetû, azonos kulturális vagy vallási hagyományokkal rendelkezõ lakóival;

• a külföldi egyetemeken vagy továbbképzõ tanfolyamokon szerzett diplomák honosítását (ahogyan azt az EBEÉ 1991-es genfi találkozójának jelentése elõírja);

• a nemzeti kisebbségek statútumának elfogadásáig és gyakorlatba ültetéséig a nemzeti kisebbségek anyanyelvû oktatási intézményeinek vezetését egy olyan államtitkárság biztosítsa, amelynek külön költségvetése van, és amelynek élén egy, a kisebbségi közösség legitim szakmai szervezetei által javasolt, és a közösség legitim csúcsszerve által felhatalmazott államtitkár áll. Az anyanyelvû oktatási egységek és tagozatok irányítását a területi tanfelügyelõség biztosítaná, az illetõ közösség által választott, és a közösség legitim csúcsszerve által felhatalmazott tanfelügyelõk segítségével. Így az anyanyelvû oktatás, megõrizve sajátosságait, szervesen beilleszkedhet az ország oktatási rendszerébe.

Mellékeljük Románia Alkotmányának és azoknak a nemzetközi dokumentumoknak a javaslatait, amelyeket Románia is aláírt (12. sz. melléklet), valamint a memóriumban hivatkozási alapként felhasznált dokumentumokat (1—11. sz. mellékletek).7

Kolozsvár, 1994. január

Takács Csaba ügyvezetõ elnök

Fischer Fülöp Ildikó oktatási alelnök

RMDSZ Ügyvezetõ Elnökség, RMDSZ Dokumentumok 2., 1994., 16—21.

24.

Mûvelõdési memórium

Marin Sorescu miniszter úrnak

Mûvelõdési Minisztérium

Bukarest

Abból az elvbõl kiindulva, hogy a nemzeti kisebbségek egyenlõ jogú, szerves részei annak a társadalomnak és államnak, melyben élnek, hozzájárulván ennek sokoldalú gazdagításához, valamint kiemelve azt, hogy ennek a ténynek a valóraváltásáért szükséges a nemzeti kisebbségek kulturális, nyelvi, vallási önazonosságának védelme és gyakorlása, az RMDSZ III. Kongresszusán elfogadott program a romániai magyar nemzeti kisebbség számára a belsõ önrendelkezés elvét ajánlja, mint a nemzeti önazonosság megõrzésének és fejlesztésének zálogát, amely megvédi a Romániában élõ nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket az akaratuk elleni mindenfajta asszimiláló szándéktól; szavatolja a nemzeti önazonossághoz való jogot, amelyet mind az Alkotmány, mind az országunk által aláírt nemzetközi egyezményrendszer elõirányoz.

Ezek az alapdokumentumok hangsúlyozzák a saját mûvelõdési élethez való jog törvényes szavatolását, a nemzeti kisebbség sajátos történelmi és területi hagyományai figyelembevételének szükségességét. Ez kiemelt módon igénylendõ azokban a földrajzi övezetekben, ahol a demokratikus intézményrendszer megszilárdulóban van, és a nemzeti kisebbségek kérdését — akik az elõzõ években jogfosztottságban éltek —, különleges figyelemmel kell kezelni.

Tény, hogy a jogállamiság megvalósítása és az európai integráció útján a romániai magyar kisebbségnek megadatott a lehetõség néhány alapvetõ emberi- és szabadságjog gyakorlására (saját szervezetek és mûvelõdési egyesületek létrehozása, hivatásos mûvészeti intézmények mûködtetése, minimális állami támogatás biztosítása lapkiadásra, gyülekezési szabadság), de nem jött létre az önazonosságunkat döntõ módon szavatoló mûvelõdési ágak törvényesített és intézményesített kerete, ami nem vet gátat az asszimilációs folyamatnak, a diszkriminációs magatartásnak, (a sajátos történelmi és kulturális hagyományok intézményesített mûvelésének és megõrzésének szavatolását biztosító feltételrendszer hiánya, különös tekintettel a mûemlékekre, régészeti övezetekre, a ránk vonatkozó levéltári anyagokra; a nemzetiségi kultúra támogatásában nem érvényesül az állami költségvetésbõl való arányos részesedés elve; a hungarológiai kutatások gyakorlásának akadályozása; az anyanyelv nyilvános használatának tiltása mûvelõdési intézményekben, levéltárakban és múzeumokban).

Abból a célból, hogy felszámoljuk a romániai magyarságnak ezt a hátrányos helyzetét, amely veszélyezteti önazonosságunkat, az alábbiakban szíves figyelmükbe ajánljuk a következõ kéréseinket és elvárásainkat, hogy alkalmazhassuk a nemzeti kisebbségekrõl és autonóm közösségekrõl szóló törvény-tervezet mûvelõdési fejezetébe foglaltakat, amely szavatolja a kulturális önkormányzat elveinek gyakorlatba ültetését is:

— egy kisebb fõosztály újralétesítése, élén egy államtitkárral a jogok gyakorlásának intézményesített garantálására;

— azon szervezetek, egyesületek, intézmények számára, melyek hivatása a sajátos mûvelõdési, tudományos hagyományok megõrzése, általában a romániai magyar kisebbség szellemi életének európai mérce szerinti megszervezése, kérjük az anyagi és technikai eszközökre vonatkozóan az arányos részesedést az állami költségvetésbõl, hogy ezek mûködését biztosíthassuk;

— jogi bizottság létrehozását egy javaslatsorozat kidolgozására, mely kiegészíti a jelenleg érvényben levõ jogszabályokat és biztosítja:

a) a nemzeti kisebbségek történelmi és kulturális örökségét képezõ tárgyak állagának épségben való megõrzését, kiállítását a múzeumokban, melyeket azon nemzeti kisebbség nyelvén írott feliratokkal is ellátnak, akire vonatkoznak;

b) a nemzeti kisebbségek egyházi, tudományos, mûvelõdési, stb. intézményeinek egykori tulajdonát képezõ dokumentumok saját gondozásba való visszahelyezését, valamint a Nemzeti Levéltár és dokumentációs könyvtárak anyagának akadálymentes tanulmányozását a nemzeti kisebbségek múltjának kutatása érdekében;

c) az összes olyan intézkedések eltörlését, melyek sértik a nemzeti kisebbségek hagyományos intézményeinek, tudományos és mûvelõdési egyesületeinek tulajdonjogát; következésképpen kérjük az összes javak visszaszolgáltatását, melyek ezek tulajdonát képezték (ingatlanok, levéltári anyagok, könyvtárak, gyûjtemények, kegytárgyak stb). Ezt az igényt foglalják be az új, a kulturális nemzeti vagyonról, ill. a Nemzeti Levéltári Alapról szóló törvénybe;

d) a kulturális infrastruktúra (mûvelõdési otthonok, technikai felszerelések stb. ) használatának jogát a nemzeti kisebbségek közmûvelõdési szervezeteinek és amatõr mûvészeti csoportjainak számára;

e) a nemzeti kisebbségek történelméhez és kultúrájához tartozó mûemlékek védelmére és megõrzésére szolgáló elkülönített anyagi alapok létrehozását;

f) a nemzeti kisebbségek nyelvén írott feliratok használatát minden olyan mûemlék, emlékház, kegyhely, vagy bármilyen más létesítmény megjelölésére, mely a nemzeti kisebbségek szülõföldjének fontos történelmi és kulturális eseményeit õrzi;

g) korlátozásmentes kapcsolattartást minden olyan határon túli állampolgárral, intézménnyel, melyhez a romániai magyar kisebbség etnikai eredet, nemzetiségi, kulturális örökség és vallás révén kapcsolódik. Ilyen értelemben úgy véljük, hogy jogos az RMDSZ képviselõinek bevonása azokba a küldöttségekben, melyek kulturális együttmûködési szerzõdéseket fognak kötni azokkal az országokkal, melyek területén magyar lakosság él;

h) egy államilag támogatott hungarológiai intézet létrehozását, mely magába foglalja az identitástudat megõrzését szolgáló összes szakterületet (nyelvészet, régészet, történelem, népmûvészet és folklór, irodalomtörténet, kultúrtörténet, mûemlékvédelem, muzeológia, szociológia, színháztörténet stb. ), biztosítva az etnikumunk által teremtett maradandó értékek kutatását, amelyek részei az egyetemes emberi szellemi körforgásnak, hozzájárulván ugyanakkor a népek és kisebbségek együttélésének tanulmányozásához.

— a nemzeti kisebbségek nyelvén közlõ kiadók és szerkesztõségek támogatási rendszerének elemzését és létük anyagi alapjainak megteremtését;

— az egyetemek beiskolázási tervének alapos elemzését annak érdekében, hogy olyan terv szülessék, mely biztosítja a kisebbségek számára a szakemberképzést az anyanyelvi kultúra területén (pl. kulturális manager, könyvtáros stb.);

— sürgõs megoldást kér a falusi, városi és megyei könyvtáraknak a nemzeti kisebbségek nyelvén kiadott könyvekkel való ellátása mindenütt, ahol vegyes lakosság él.

Melléklet

I. A román törvénykezés által szavatolt jogok

Románia Alkotmánya:

a 6. szakasz elõírja:

"1. Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megtartásához, fejlesztéséhez és kifejezéséhez."

"2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitásának megtartását, fejlesztését és kifejezését célzó állami védõintézkedéseknek a többi román állampolgárhoz viszonyítva meg kell felelniük az egyenlõség és megkülönböztetéstõl való mentesség elveinek."

a 36. szakasz elõírja:

"A nagygyûlések, a tüntetések, a felvonulások vagy bármely más gyülekezések szabadok és csakis békésen, bármilyen fegyver nélkül szervezhetõk meg és bonyolíthatók le."

a 37. szakasz elõírja:

"1. Az állampolgárok szabadon egyesülhetnek politikai pártokba, szakszervezetekbe és más egyesületi formákban."

II. Románia által aláírt nemzetközi egyezményekbe foglalt jogok

"Nemzeti kisebbségek vagy regionális kultúrák. Ismervén azt a hozzájárulást, melyet a nemzeti kisebbségek vagy regionális kultúrák jelentenek az államok közötti együttmûködésben, a résztvevõ országok javasolják, amennyiben saját területükön léteznek ilyen kisebbségek vagy kultúrák, figyelembe véve ezek törvényes érdekeit, segítsék elõ ezt a hozzájárulást." (Az 1975. augusztus 1-jén, Helsinkiben aláírt Európai Biztonsági és Együttmûködési Konferencia Záródokumentuma.)

"Azokban az országokban, melyekben etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ezekhez tartozó személyeket nem lehet megfosztani attól, hogy gyakorolhassák vallásukat, vagy használhassák saját nyelvüket." (A Polgári és Politikai Jogokra Vonatkozó Nemzetközi Egyezmény 27. szakasza.)

"…IV. …a résztvevõ országok érdeklõdéssel veszik tudomásul, hogy közülük egyesekben pozitív eredményeket értek el, megfelelõ demokratikus úton, többek közt:

— a konzultatív és határozathozó testületeken keresztül, melyekben a kisebbségek is képviseltetik magukat, különösen az oktatás, mûvelõdés és a vallás terén…

— egy nemzeti kisebbség önkormányzatán keresztül, a saját identitását szolgáló ügyek intézésében ott, ahol a területi autonómia nem megvalósítható…

— azon nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyagi és technikai támogatásán keresztül, akik élni akarnak a saját intézményeik, szervezeteik, kulturális, oktatási és vallási egyesületeik megteremtésének jogával…

V. A résztvevõ országok tiszteletben tartják a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek azt a jogát, hogy egyénileg, vagy a többiekkel együtt létrehozzanak és fenntartsanak intézményeket és egyesületeket saját országukban, és részt vegyenek nemzetközi, nem kormányzati szervezetekben.

A résztvevõ államok újra kinyilatkoztatják, hogy nem fogják gátolni a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek azon jogát, hogy létrehozzák és fenntartsák saját intézményeiket, szervezeteiket, oktatási, mûvelõdési, vallási egyesületeiket." (A nemzeti kisebbségek problémái szakértõinek jelentése az EBEÉ genfi Értekezletén, 1991. )

"(32. )… a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van teljesen szabadon fejleszteni etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, megõrizni és ápolni kultúrájuk minden megnyilvánulási formáját, védelemben részesülve minden akaratuk ellenére történõ asszimilációs próbálkozás ellen. Kiemelten joguk van:

(32. 1) — szabadon használni anyanyelvüket mind a magán-, mind pedig a közéletben;

(32. 2) — létrehozni és fenntartani saját kulturális, oktatási, mûvelõdési, egyházi egyesületeiket, szervezeteiket vagy intézményeiket, melyek önkéntes, vagy más anyagi hozzájárulást igényelhetnek (…)

(32. 4) — egymás között, saját országukban, vagy a határokon túl élõ más, de közös etnikai, nemzeti vagy vallási eredetû állampolgárokkal kapcsolatot teremteni és fenntartani, akikkel a közös kulturális vagy vallási örökség is összekapcsolja õket.

(32. 6) — szervezeteket és egyesületeket létrehozni és fenntartani saját országukban, és részt venni nemzetközi, nem kormányzati szervezetek tevékenységében."

(Az EBEÉ-nek az Emberi Dimenzióra Vonatkozó Koppenhágai Értekezlete Záródokumentuma, 1990. június 29. )

Kolozsvár, 1994. január 5.

Markó Béla, Takács Csaba, Kötõ József

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1984.

25.

A Szabadelvû Kör RMDSZ-platform programelvei

(Részlet)8

A Szabadelvû Kör országos programadó gyûlésének záróközleménye

1. Az 1992 márciusában, az RMDSZ platformjaként megalakult Szabadelvû Kör 1994. március 25—27. között Csíkszeredában megtartotta elsõ országos programadó gyûlését. A gyûlés a Szabadelvû Kör szervezeti és mûködési szabályzatának és programelveinek kidolgozását és elfogadását, valamint tisztségviselõ testületének megválasztását tûzte ki céljául.

2. Az elfogadott szervezeti és mûködési szabályzat intézményes keretet biztosít az RMDSZ platformjaként mûködõ Szabadelvû Körnek. A szabályzat olyan mûködést ír elõ, amely tovább erõsíti a Szabadelvû Kör réteg- és szakpolitikai elkötelezettségének hatékonyságát, ugyanakkor megteremti a platformszervezés optimális keretét, segíti a belsõ választásokra való felkészülést, és lehetõvé teszi a liberális csoportosulások régiók szerinti szervezõdésének a megjelenítését.

3. A Szabadelvû Kör programadó gyûlése elvként fogalmazta meg, hogy programelveivel alternatív javaslatot tesz az RMDSZ belsõ választásain a szavazóknak, illetve programszintû kapcsolódási lehetõségeket kínál a román és külföldi liberális irányzatokkal való rendszeres együttmûködéshez. A Szabadelvû Kör közvetlen kapcsolatokat kíván kiépíteni a Liberális Internacionáléval.

A megfogalmazott programelvek a következõ fejezetekbe csoportosulnak:

— szabadelvûség és nemzet;

— a kollektív jogok helye a szabadelvû gondolkodásban;

— gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszer;

— a közigazgatási reform és az önkormányzati politika alapelvei;

— a kulturális önszervezõdés stratégiája.

A programadó gyûlés az országos politikai közvélemény figyelmébe ajánlja a nyílt társadalom modelljéhez illeszkedõ nyitott önkormányzat eszméjét, amelyre saját programalkotó stratégiáját alapozza.

4. A Szabadelvû Kör az elfogadott szervezeti és mûködési szabályzat alapján a jóváhagyott programelvek képviseletére megválasztotta a Szabadelvû Kör vezetõ tisztségviselõit. A testület névsora: Eckstein-Kovács Péter (elnök), Zsigmond László (alelnök, pártkapcsolatok), Kolumbán Gábor (alelnök, önkormányzati tevékenység), Szilágyi Zsolt (alelnök, külkapcsolatok), Birtalan Ákos (alelnök, gazdasági kérdéskör), Egyed Péter (alelnök, civil társadalom és mûvelõdés).

Szabadelvûség és nemzetfogalom

A XX. század végének Európa-politikai jelenségei, a romániai társadalmat érõ történelmi kihívások a liberális alternatíva számára is kötelezõvé teszik a nemzeti kérdésekkel kapcsolatos sajátos álláspont kidolgozását.

Az erdélyi hagyományokban megtalálhatók azok az elemek, amelyekre a liberális gondolkodás szervesen építhet. Ezek:

— a reformkor nagy gondolkodói: Wesselényi Miklós és Szász Károly,

— a századforduló gazdasági liberalizmusa,

— a két világháború közötti polgári sajtó értékrendje (Krenner Miklós — Spectator) és a kisebbségi jogvédelem európai szintû megvalósítása (Jakabffy Elemér).

A liberális nemzetpolitika kiindulópontja és elvi alapja csak az egyén szabadsága lehet. A szabadság az önmeghatározás lehetõségét, az önkormányzat képességét jelenti, feltételezi az önrendelkezés gyakorlását. Az egyéni cselekvések szabadságfokának növelését a társadalmi intézmények sokaságával és pluralitásával látjuk biztosíthatónak.

A szabad identitásválasztás jogát, így a nemzeti önazonossághoz való jogot is alapvetõ emberi jognak tartjuk.

Alapvetõ szabadelvû értékeknek tartjuk a toleranciát, pluralizmust, jog- és esélyegyenlõséget, polgári biztonságot, méltóságot.

Ezeket figyelembe véve nemzeti értékeink közül azokat tekintjük döntõ fontosságúaknak, amelyek összekötik és nem elválasztják az embereket.

A kisebbségi helyzet vállalása eleve feltételezi a nemzeti elkötelezettséget. Ezért a nemzeti értékrend kisajátítását nem fogadhatjuk el egyetlen csoportosulás részérõl sem.

Helyesnek tartjuk, ösztönözzük és támogatjuk az önkormányzati elven alapuló kisebbségi önkormányzati rendszer megfogalmazását és megvalósítását.

Megítélésünk szerint ez az elképzelés összhangban áll a jelenlegi európai jogfejlõdéssel.

A mostani helyzetben a Szabadelvû Kör kiemelt feladatként jelöli meg a helyi autonómiák megerõsítését, mûködõképessé tételét, valamint a személyi elven mûködõ önkormányzatok támogatását, menedzselését, a kapcsolatrendszereik kiépítésében nyújtott segítséget.

Az állami struktúrák átalakítását olyan módon képzeljük el, hogy a különbözõ elven szervezett önkormányzatoknak maximális mozgásteret lehessen biztosítani.

El kívánjuk kerülni a nemzeti bezárkózást, részt kívánunk venni az országos politika alakításában, kapcsolatokat keresünk, és együttmûködési formákat alakítunk ki hasonló eszmeiségû román politikai erõkkel, társadalmi szervezetekkel, intézményekkel.

Részt kívánunk venni azoknak a szervezeteknek a munkájában, melyek a társadalmi párbeszédet gyakorolják.

A társadalmi pluralizmusnak, a civiltársadalom kiépülésének fontos tényezõje az etnikai csoportok különbözõ szervezeteinek léte, amelyekkel kapcsolatokat kívánunk fenntartani.

A civiltársadalom intézményeinek kialakulása tágabb esélyt biztosít az egyéni és közösségi érdekérvényesítés számára. Így gyorsítani kívánjuk ezek megjelenését és megerõsödését.

A szabadelvû eszmerendszer egy olyan változatát kívánjuk kialakítani és képviselni, amely egyrészt sajátos kérdéseinknek megfelelõen használja a különbözõ liberális alternatívák elképzeléseit és módozatait, másrészt megfelelõ válaszokat ad sajátosan összetett erdélyi és romániai problémákra.

Liberalizmus és kollektív jogok

Az egyéni jogok, a politikai és polgári jogok elsõdlegesek minden ember, így a kisebbségi egyén számára is.

Az egyéni és közösségi jogegyenlõség teremti meg a nemzeti kisebbségek társadalmi integrációjának lehetõségeit és feltételeit, kiküszöbölve ezáltal a beolvasztást célzó asszimilációs törekvéseket.

Léteznek olyan sajátos egyéni jogok, amelyeket az egyén a nemzeti önazonossághoz való jogának csorbulása nélkül nem tud, vagy nem kíván gyakorolni, ezen jogokat közösségében kívánja érvényesíteni. Az egyén, aki valamely, a szabad társulás jogán létrejött közösség tagja, bizonyos egyéni jogokat közösségén keresztül gyakorol, ebben az esetben a közösség képviselete lép fel azok érvényesítésekor. A egyén megõrizheti csatlakozási és kiválási szabadságát a közösség által létrehozott intézmények körébõl.

Az állam elismeri az egyén és közösség között létrehozott "egyezséget", "társulást", elismeri az így létrejött közösségi intézményeket, bizonyos egyéni jogok nem állami, hanem közösségi intézményrendszeren keresztül történõ megnyilvánulását.

A kollektív jogok biztosította közösségi jogegyenlõség teremtheti meg egyben az esélyegyenlõséget olyan többletjogok (nem privilégiumok) formájában, melyek éppen a nemzeti kisebbségi létbõl adódó hátrányos helyzetet kívánják kiegyenlíteni.

A korlátozott közhatalmi jogosítványokkal felruházott nemzeti kisebbségeknek ezáltal lehetõségük nyílik sajátos érdekeik, identitásuk megfogalmazására, az ezeket biztosító kollektív (közösségi) jogok érvényesítésére, gyakorlására.

A nemzeti kisebbségek közjogi autonómiája a kisebbségi civil társadalmak fejlett, autonóm intézményei nélkül nem érvényesíthetõ.

A személyi elvû autonómia felel meg a legjobban az egyéni jogokból levezetett önálló intézményrendszerek kiépítésének. Az egyén szabadságjogainak nagy részét, területi elhelyezkedésétõl függetlenül, egy, a közösség által kiépített, az egyén szabad választásának eredményeképpen létrejött testület által vezetett intézményrendszeren keresztül gyakorolja.

Azon egyének számára, akik tömbben élnek, nemzeti közösségük körében biztosított területi autonómia létrehozásának lehetõsége.

A kisebbségi egyén és az állam viszonya az állami kötelezettségek teljesítését követõen sem változik. Így a lojalitás kérdésének felvetése értelmetlen az állam részérõl, amennyiben az állampolgár többségi nemzethez tartozó polgártársaihoz hasonlóan teljesíti kötelezettségeit.

(…)

Csíkszereda, 1994. március 25—27.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1985.

26.

Állásfoglalás
az Európai Stabilitási Egyezmény tervezetérõl

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség,

— meggyõzõdve arról, hogy a nemzeti kisebbségek harmonikus együttélése a többségi nemzettel a belsõ és nemzetközi stabilitás alkotóeleme,

— tudatában annak, hogy Európa meghatározó politikai tényezõi az Európai Stabilitási Egyezmény megkötését célzó kezdeményezésükkel történelmi jelentõségû folyamatot indítottak el,

— tekintettel arra, hogy a kelet-európai nemzeti kisebbségek helyzete örökölt, megoldatlan kérdések sokasága miatti feszültségek forrása,

— hangsúlyozva, hogy ezen feszültségek feloldása egy általános és megnyugtató rendezést igényel,

— ennek érdekében, a helyi sajátosságokat figyelembe véve, az alábbi elveket ajánlja a térség, valamint az Európai Unió országai figyelmébe:

1. Kelet-Európa volt kommunista országainak demokratizálása feltételezi, hogy a folyamat által megkövetelt intézményes változások külön megoldásokat eredményezzenek a kisebbségi közösségek számára.

2. Az általános emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények aláírása, elfogadása nem jelenti automatikusan a kisebbségi közösségekhez tartozó személyek jogállásának megfelelõ rendezését. A kisebbségek jogállásával kapcsolatosan külön szabályozásra van szükség.

3. A rendezést szavatoló, a szubszidiaritás elvén alapuló területi, illetve közösségi önkormányzat biztosítja az esélyegyenlõséget a kisebbségi helyzetbõl fakadó objektív hátrányok kiegyenlítésére. A megfelelõ mechanizmusok létrehozása, e folyamat eredményeként megszületendõ nemzetközi garanciák nélkül a tartós megoldás elképzelhetetlen.

Az RMDSZ mint a romániai magyar nemzeti kisebbség érdekszervezete, alkotóan kíván hozzájárulni azon társadalom demokratizálásához, amelyben él. Ennek fontos eleme a kisebbségi kérdés megoldása, a rendezés biztosítéka a nemzeti kisebbségek politikai szubjektumként való elismerése.

A fentiek értelmében, az Európai Unió által kezdeményezett Stabilitási Egyezményre vonatkozó eddigi konzultációk nyomán kialakult elvekkel és módszerekkel kapcsolatosan, az alábbi észrevételeket tartja szükségesnek megfogalmazni:

Az egyezmény tervezete nem fordít figyelmet olyan nemzetközi jogi dokumentum kidolgozására, amely a nemzeti kisebbségek számára egy elfogadható rendezést biztosítana. Általánosságban említi a nemzeti kisebbségek helyzetére alkalmazandó elveket. E dokumentum hiánya lehetõséget nyújt a többségi nemzet szupremációjának gyakorlására a kisebbségek fölött. A többségi demokrácia módszereivel a térség országaiban élõ kisebbségek érdekeiket csupán képviselhetik, de érvényesíteni nem tudják.

A Stabilitási Egyezmény legújabb változatából sajnálatos módon kimaradt a kollektív jogok fogalma, amelynek elismerése elõfeltétele egy reális, a nemzeti kisebbségeket megnyugtató rendezésnek. Szükségesnek tartjuk a térségben élõ nemzeti kisebbségek politikai jogalanyiságának elismerését.

A stabilitás megõrzését célzó kétoldalú és regionális megállapodások esetében szükségesnek tartjuk olyan jellegû egyezmények kidolgozását, amelyeknek nemcsak politikai, hanem jogi dimenziójuk is van. A kétoldalú egyezményekre vonatkozóan ez idáig megfogalmazott nézetek nem biztosítanak olyan garanciákat, amelyek lehetõvé teszik az ugyanolyan súlypontú tételek kölcsönös elfogadásának imperativuszát.

Továbbá, szükségesnek tartjuk, hogy az egyezmény kidolgozásának különbözõ szakaszaiban a nemzeti kisebbségek legitim politikai képviseletei szerepet kapjanak. A nemzetközi dokumentumok elõírják: az államoknak konzultálniuk kell a nemzeti kisebbségek önazonosságának megõrzését célzó döntések meghozatala végett az ezeket képviselõ szervezetekkel, egyesületekkel (Európa Tanács 1134/1990 Ajánlása, EBEÉ Koppenhágai Záróokmánya, 1990, EBEÉ genfi dokumentuma, 1991). A kisebbségeknek az országos szintû döntéshozatalban való részvételén túl "az államok közötti együttmûködési és segítségnyújtási programokat a kisebbségekhez tartozó személyek jogos érdekeinek kellõ figyelembevételével kell megtervezni és végrehajtani" (ENSZ Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, 5. paragrafus 2. pontja).

Az Európai Stabilitási Egyezmény elõkészítésének folyamata mindezekkel szemben igyekszik legitimizálni, nemzetközi szinten, a nemzeti kisebbségek kizárására vonatkozó gyakorlatot.

Továbbá, mindezek ellentmondanak az Európai Unió Maastrichti Szerzõdése óta (1992) kötelezõ jogi erõvel bíró szubszidiaritás elvének is, melynek értelmében a különbözõ szinteken felvetõdõ problémákra vonatkozó döntéseket az érintettek bevonásával kell meghozni. A Stabilitási Egyezmény centralizált, autoriter döntéshozási mechanizmusokra épít, melyek jellegükbõl adódóan nem a feszültségek feloldásához, hanem azok elodázásához vezethetnek.

A kisebbségek részvételét mellõzõ politikai gyakorlat elfogadásával és alkalmazásával megkötendõ kétoldalú megállapodások nem jelenthetnek garanciát a kisebbségi problémák valós és hosszú távú rendezésére, ez a múltban kötött hasonló jellegû szerzõdések kudarca is. Ezáltal az Európai Stabilitási Egyezmény éppen kitûzött célját, Európa valós stabilitását nem tudja megvalósítani.

Szükségesnek tartjuk, hogy az egyes országokban a folyamat elsõ szakaszában konzultációkra kerüljön sor a kormányok és az érintett kisebbségek között, annak érdekében, hogy megoldásra törekedjenek a további tárgyalások eredményességét szavatolva. Ezt segítené elõ, az európai normáknak megfelelõen, a törvények módosítása, illetve törvények meghozatala, a kisebbségi kérdés megoldását biztosító intézményrendszer létrehozása.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint a romániai magyar kisebbség legitim érdekképviseleti szervezete, megállapítja, hogy a folyamat egészében, a tárgyalások minden szintjén biztosítani kell az érintett kisebbségek legitim képviselõinek részvételét és a velük való konzultációt, mivel meggyõzõdésünk, hogy a tervezett folyamat csak így érheti el célját.

Marosvásárhely, 1994. május 20.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa

RMDSZ Közlöny 1994. 10—11. sz. 2—3.

27.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség állásfoglalása a román—magyar alapszerzõdésrõl

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint a romániai magyarság legitim érdekvédelmi szervezete, figyelemmel kíséri a román—magyar alapszerzõdés elõkészítésének folyamatát, remélvén, hogy ennek során olyan bizalomkeltõ lépésekre kerül sor, amelyek jó irányú változásokat hozhatnak a két ország kapcsolataiban, valamint a romániai magyar nemzeti kisebbség életében.

1989-tõl kezdõdõen a közép- és kelet-európai térségben történelmi horderejû változások mentek végbe. A kétpólusú világ megszûnése, a régió országaiban megtartott szabad választások, a kibontakozó európai integráció folyamatai új tartalmat adtak a szomszédsági viszonyoknak.

Ebben az összefüggésben az RMDSZ úgy véli, hogy Románia és Magyarország viszonyában döntõ jelentõségû az a tény, hogy Romániában közel kétmilliós magyar, Magyarországon pedig több tízezres román közösség él kisebbségi helyzetben.

Az RMDSZ alapvetõen fontosnak tartja:

I. A két ország kormánya és parlamentje a jószomszédi viszonyt rögzítõ egyezmények kidolgozásába vonja be a romániai magyar és a magyarországi román nemzeti kisebbség legitim képviselõit is.

II. Az alapszerzõdésnek integráns módon tartalmaznia kell egy részletesen kidolgozott kisebbségvédelmi megállapodást, mely a romániai magyarság és a magyarországi románság legitim szervezetei által megfogalmazott jogok és összeállított igénylista figyelembevételével készül el.

A kisebbségvédelmi rendelkezések elvi alapjának a következõket tekinti:

A. A román és a magyar nemzeti kisebbségek aktívan elõmozdíthatják a jószomszédi kapcsolatok kialakulását és megerõsödését, részt vállalhatnak a Románia és a Magyar Köztársaság közti sokoldalú és kölcsönös együttmûködés európai integrációt elõsegítõ formáinak a kialakításában.

B. A Románia és a Magyar Köztársaság területén õshonos magyar és román nemzeti kisebbségek saját történelmi hagyományokkal, ezekbõl eredeztethetõ intézményi formákkal, etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, melyeknek megõrzése e kisebbségek fennmaradásának alapfeltétele.

C. A román és magyar nemzeti kisebbség identitásának megõrzését szolgáló, jogi érvényû egyezmény általános keretéül a nemzetközi emberjogi, szabadságjogi és kisebbségvédelmi dokumentumokba (az ENSZ Alapokmánya; a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya; a Párizsi Charta; az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet Helsinki Záródokumentuma és Genfi Ajánlása; a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája) foglalt normákat kell alapul venni, különös tekintettel az EBEÉ koppenhágai dokumentumára, az ENSZ Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól szóló 1992-es Nyilatkozatára; az Európa Tanács 1201-es (1993) Ajánlására. Példaértékûnek kell ugyanakkor tekinteni azokat az Európában létezõ modelleket — az Olaszországban, Spanyolországban, Finnországban, Belgiumban létezõ autonómiaformákat —, melyek nemzetközi viszonylatban is elismert alkotmányos megoldásoknak számítanak.

D. Romániára a Gyulafehérvári Nyilatkozat értelmében, valamint az I. világháborút követõ kisebbségi szerzõdésbõl következõen felelõsség hárul a kisebbségi kérdés megfelelõ megoldása tekintetében.

A kisebbségvédelmi megállapodásnak rögzítenie kell a két országban élõ nemzeti kisebbségeket megilletõ jogokat és szabadságjogokat, a szerzõdõ felek kötelezettségvállalását ezek biztosítását illetõen.

Tartalmaznia kell, hogy:

1. védelemben részesítik a kisebbség nemzeti identitását, valamint elõsegítik és biztosítják annak megõrzését, ápolását, fejlesztését és átörökítését megfelelõ jogi, jogalkotási, közigazgatási és más intézkedésekkel, biztosítva a saját kultúrához való jogot, az anyanyelv és a szimbólumok használatának a lehetõségét;

2. elismerik és biztosítják a jogát arra, hogy megfelelõ törvényes keretek közt önazonossága megõrzésére, ápolására és továbbadására vonatkozóan autonóm módon döntéseket hozzon, azokat saját, önálló intézményrendszerén keresztül érvényesítse, illetve az identitását érintõ állami döntésekben közremûködjön, azok végrehajtásában részt vegyen;

3. elismerik a romániai magyar kisebbséghez tartozó személyek jogát — a belsõ önrendelkezés elve alapján — a személyi, a helyi önigazgatási és regionális autonómiához, biztosítják a gyakorlásukhoz szükséges jogi, intézményes és anyagi feltételeket;

4. biztosítják, hogy azokon a területeken, ahol a magyar kisebbséghez tartozó személyek többségben vannak, a választott helyi hatóságok különleges jogállást élvezzenek;

5. kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem hoznak olyan intézkedéseket, amelyek a nemzeti kisebbségek által is lakott területek etnikai összetételét az illetõ kisebbség rovására mesterségesen megváltoztatná;

6. elismerik és biztosítják a nemzeti kisebbség jogát arra, hogy saját egyesületeket, önálló kulturális, vallási és szociális intézményeket hozzon létre és tartson fenn;

7. elismerik a romániai magyar kisebbséghez tartozó személyek azon jogát, hogy anyanyelvükön tanuljanak, anyanyelvi képzésben részesüljenek az oktatás valamennyi szintjén, valamint az e kisebbséghez tartozó természetes személyek, a kisebbségi egyházak, szervezetek és társaságok azon jogát, hogy felekezeti és magánintézeteket létesítsenek és tartsanak fenn; biztosítják a nemzeti kisebbségek számára mûemlékeik védelmének és megõrzésének a feltételeit;

8. biztosítják az oktatás és szakemberképzés minden formáját és fokozatát magába foglaló oktatási hálózat kiépítését;

9. elismerik a romániai magyar kisebbséghez tartozó személyek jogát anyanyelvük használatához a magánéletben és a közéletben, vagyis a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, az orvosi ellátásban, az egyházi életben, az oktatásban és kultúrában, a közintézményekben, a közszolgálati médiában;

10. biztosítják a személy- és családnevek anyanyelvû anyakönyvezését és használatát; történelmi személyiségek család- és keresztnevének anyanyelvû használatát;

11. biztosítják a törvény elõtti egyenlõséghez és az egyenlõ bánásmódhoz való jogot politikai, gazdasági, szociális és kulturális téren; jogi, jogalkotási és közigazgatási intézkedéseket hoznak az esélyegyenlõség megvalósítása érdekében;

12. biztosítják a romániai magyar kisebbséghez tartozó személyek, valamint azok egyesületei és szervezetei számára a sokoldalú, szabad és közvetlen kapcsolattartás lehetõségét a Magyar Köztársaság polgáraival, állami és közintézményeivel.

Kormányintézkedés vagy más rendelkezés útján olyan kérdésekben, amelyek nem feltételeznek nehézkes jogi procedúrát, a felsorolt jogok és védelmi kötelezettségek elismerése mellett, a lehetõ legrövidebb idõn belül megoldásra számítunk, éspedig a következõkben:

1. a magyar nemzeti kisebbség felekezeteitõl, kisebbségi egyesületektõl, intézményektõl 1945 után magántulajdont sértõ törvények révén, illetve erõszakkal, tehát törvénytelenül eltulajdonított ingatlanokat és javakat azok eredeti, jogos tulajdonosainak — természetben — visszajuttatják;

2. visszaállítják a Bolyai Egyetemet, a romániai magyar felsõfokú képzés átfogó intézményeként;

3. megoldják a külföldön szerzett oklevelek honosítását;

4. kötelezõvé teszik a helyi hatóságok számára azokban a helyi közigazgatási egységekben, melyekben a magyar kisebbséghez tartozó személyek a lakosság számának 10 százalékát teszik ki:

— a helységek, utcák, terek, közintézmények nevének magyar nyelvû feltüntetését is;

— a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványok magyar nyelven való kiadását is;

— a kérvények, beadványok magyar nyelven való elfogadását, illetve azokra anyanyelvû válaszok biztosítását;

5. az önálló intézményrendszer kialakítását megelõzõen addig is biztosítják a demográfiai jelenléttel arányos képviseletet a közintézményekben;

6. visszaállítják a kolozsvári magyar — illetve a debreceni román — konzulátust.

Megfelelõ garanciákat kell tartalmaznia a megállapodásnak. Ilyen garanciáknak tekintjük az alábbi jogalkotási kötelezettségeket, intézményeket és mechanizmusokat:

a) a felek vállalják, hogy az alapszerzõdés rendelkezéseinek megfelelõen alakítják jogrendjüket; ratifikálják a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; létrehozzák a kisebbségi biztos intézményét;

b) a kisebbségvédelmi megállapodás végrehajtásának felügyeletére vegyes bizottságot hoznak létre, amelyben helyet biztosítanak a legitim román és magyar kisebbségi szervezetek képviselõinek is;

c) segítik az EBEÉ kisebbségi fõbiztosának tevékenységét, biztosítják az ET monitoring-mechanizmusainak érvényesülését.

Szükségesnek ítéljük, hogy az alapszerzõdés elõkészítésének során a szerzõdõ felek, alapvetõ szándékaik bizonyságaként, az illetõ országban élõ — magyar, illetve román — kisebbségek által jogos igényként megfogalmazott kérdésekben pozitív döntéseket hozzanak.

Állásfoglalásunkat a román—magyar együttmûködés történelmileg igazolt lehetõségeire és az európai integráció perspektíváira építve fogalmaztuk meg. Meggyõzõdésünk, hogy ezekre alapozva a két ország olyan alapszerzõdést köthet, amely mintaként szolgálhat a térség országai számára, miáltal — életbe léptetése után — jelentõs mértékben növelheti a térség stabilitását és biztonságát.

Kolozsvár, 1994. augusztus 26.

Markó Béla szövetségi elnök

Takács Csaba ügyvezetõ elnök

Magyarság és Európa 1994. 6. sz. 72—75.

28.

Törvényhozási kezdeményezés
A nemzeti kisebbségek nyelvén történõ oktatásról

Tervezet

Románia Alkotmánya 73. szakasza 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelõen alulírottak, sürgõsségi eljárással történõ letárgyalásra és elfogadásra beterjesztjük A nemzeti kisebbségek nyelvén történõ oktatás törvénytervezetét.

Indoklás

Jelen törvénytervezet megszerkesztésénél a következõ szempontokat vettük figyelembe:

— a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelve, kultúrája, nemzeti azonossága biztosításának objektív és sajátos szükségletei;

— Románia Alkotmányának 6. és 11. szakaszai;

— egyes nemzetközi dokumentumok elõírásai, amelyekhez Románia szerzõdõ félként csatlakozott (A);

— más nemzetközi dokumentumok elõírásai, amelyekhez Románia csatlakozása küszöbön áll;

— belföldi hivatalos dokumentumok elõírásai.

A.

1. Nemzetközi egyezmény a gazdasági, szociális és kulturális jogokról, 1966. december 19.

2. Az EBEÉ helsinki-i Záródokumentuma, 1975.

3. Az EBEÉ madridi értekezlet Záródokumentuma, 1980.

4. Az EBEÉ bécsi értekezlet Záródokumentuma, 1986.

5. A koppenhágai összejövetel dokumentuma, 1990.

6. Párizsi Charta az új Európáról, 1990.

7. A moszkvai értekezlet dokumentuma, 1991.

8. A genfi EBEÉ dokumentumai, 1991.

9. A helsinki EBEÉ dokumentumai, 1991.

10. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Romániára vonatkozó 617. számú ajánlásai, Genf, 1991.

11. ENSZ Nyilatkozat a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi jogairól, 1992. december;

12. Az Európa Tanács Parlamentjének Határozatában foglalt ajánlások, amelyeket Románia teljes jogú tagként történt felvétele alkalmából fogadtak el;

13. Az Európa Tanács Parlamentjének Határozatában foglalt ajánlások, amelyeket Románia teljes jogú tagként történt felvétele alkalmából fogadtak el;

14. Az Európa Tanács Parlamentjének 176. számú Ajánlása (1993), amelyet Románia Kormányához intézett.

B.

1. A regionális vagy kisebbségi nyelvek Európai Chartája, 1992.

2. Az Európai Tanács 1201. számú ajánlása (1993).

C.

1. A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa által 1993. július 14-én egyhangú szavazással elfogadott javaslatok.

2. A Romániai Oktatási Reform Országos Tanácsa által kidolgozott Oktatási Törvénytervezet (1993). A Románia Kormánya elé terjesztett 1990. január 22-i Opciós Nyilatkozat.

3. A Romániában elismert vallásfelekezetek törvénytervezete a vallásokról és a vallásszabadságról, 1990. december 17.

4. Az erdélyi történelmi magyar egyházak kiegészítései Románia Alkotmányának tervezetéhez, amelyeket Románia parlamentje elé terjesztettek, 1991. július 18.

5. Erdélyi történelmi magyar egyházak, RMDSZ: Memórium a vallásról és a vallásszabadságról, valamint a tanügyrõl szóló törvények tervezeteirõl, 1992. január 17.

6. Erdélyi történelmi magyar egyházak, RMDSZ: Memórium az ország elnökéhez, 1994. június 28.

7. Kolozsvár-Napocai Bolyai Társaság: Memórium és Aide-Memoire, dr. Gheorghe Stefan egyetemi tanár, miniszter úrhoz, — mellékelve hozzá 1990. január-júniusából 5 további memórium másolatát, 1991. augusztus 8—14.

8. Kolozsvár-Napocai Bolyai Társaság: Memórium, 1993. október 17. Ion Iliescu úrnak, Románia elnökének, Nicolae Vãcãroiu úrnak, Románia miniszterelnökének, dr. Liviu Maior egyetemi tanár úrnak, tanügyminiszternek.

Törvény
A nemzeti kisebbségek nyelvén történõ oktatásról

1. Szakasz.

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás minden szintjén joguk van az anyanyelven történõ tanuláshoz.

2. Szakasz.

A kiskorú gyermek azon opcióját, hogy iskoláit valamely nemzeti kisebbség nyelvén a megfelelõ oktatási egységekben végezze, a szülõ vagy a törvényes gyám határozza meg.

3. Szakasz.

1. A kifejezésre kerülõ kérések és szükségletek szerint, az oktatást teljes körben a nemzeti kisebbségek nyelvén szervezik meg, a társadalmi-gazdasági, oktatási és a kulturális-mûvészeti élet összes területein, éspedig:

a) az óvodai oktatásban, külön óvodákban vagy csoportokban;

b) az elemi oktatásban, külön iskolákban, tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;

c) az általános oktatásban (gimnáziumok, líceumok, szakoktatás), külön iskolákban, tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;

d) a szakoktatásban, külön iskolákban, tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;

e) az egyetemi, fõiskolai oktatásban, külön egyetemeken, fõiskolákon, kollégiumokban illetve karokon, tagozatokban, évfolyamokon vagy csoportokban;

f) az egyetem utáni posztgraduális oktatásban és továbbképzésben.

2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó természetes és jogi személyeknek joguk van arra, hogy egyházi és magánjellegû oktatási intézményeket alapítsanak és tartsanak fenn anyanyelvükön.

4. Szakasz.

A Román nyelv oktatása a Románia összes nemzetiségeihez tartozó személyek érdekében történik.

A román nyelvet elemi, gimnáziumi és líceumi fokon külön az illetõ kisebbség számára kidolgozott tantervek és tankönyvek alapján tanítják.

5. Szakasz.

A nemzeti kisebbségek nyelvén történõ gimnáziumi és líceumi oktatásban az illetõ nemzeti kisebbségek történelmét és hagyományait tantárgyként bevezetik.

6. Szakasz.

A román nyelven vagy világnyelven mûködõ oktatási intézménybe iratkozott, nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók számára tantárgyként az illetõ kisebbségek történelmének és hagyományainak az oktatását is biztosítják. A tanulók vagy a szülõk kérésére, etnikai hovatartozásuktól és az iskola oktatási nyelvétõl függetlenül, biztosítják a lehetõséget, hogy valamely hazai nemzetiség nyelvét is tanulhassák.

7. Szakasz.

A mûszaki, mezõgazdasági, közgazdasági, jogi és orvosi oktatásban a szakképzés anyanyelven történik, a román szakkifejezések elsajátításának a biztosításával.

8. Szakasz.

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek etnikai identitása megõrzésének érdekében, az olyan helységekbõl származó tanulók és fõiskolások számára, ahol létszámuk a törvényben meghatározott alatt marad, otthonokat és bentlakásokat rendeznek be a legközelebbi anyanyelvû oktatási intézményekben, illetve a törvényes feltételek között, szállítási feltételeket biztosítanak számukra.

Jelen elõírás valamennyi oktatási szintre, típusra és formára vonatkozik.

9. Szakasz.

A felvételi és versenyvizsgákon, a záró- és államvizsgákon, disszertációkon és doktori címvédéseken a jelöltek választásuknak megfelelõen anyanyelvükön, vagy azon a nyelven vizsgázhatnak, amelyen tanulmányaikat folytatták.

10. Szakasz.

1. A Tanügyminisztérium biztosítja a tanszemélyzet anyanyelven történõ kiképzését és továbbképzését, valamint tankönyveket és más oktatási felszereléseket a nemzeti kisebbségek nyelvén.

2. A tanszemélyzeti szükségletek kielégítésére meghívhatnak oktatókat más országokból, a törvényes keretek között, óraadói minõségben.

11. Szakasz.

A külföldön szerzett iskolai és fõiskolai oklevelet a törvényes keretek között és a kétoldalú egyezményeknek megfelelõen honosítják és elismerik.

12. Szakasz.

1. A Tanügyminisztériumban Államtitkárságot hoznak létre a kisebbségek nyelvén történõ oktatás felügyeletére, amely ezen oktatást a megyei és a területi tanfelügyelõségeken mûködõ ügyosztályok révén irányítja és koordinálja.

2. Ezen irányítási rendszer vezetõ tisztségeit a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek töltik be a megyei, területi vagy országos számarányuknak megfelelõen.

13. Szakasz.

Mindazon oktatási egységek és intézmények vezetõségében, ahol a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató tagozatok, osztályok, csoportok vagy formációk léteznek, biztosítják az illetõ nemzeti kisebbségekhez tartozó tanárok számarányos képviseletét.

14. Szakasz.

1. Az állam által elismert egyházak hívei nyelvén újra szervezhetnek, alapíthatnak és fenntarthatnak minden szinten, formában és típusban felekezeti oktatási egységeket és intézményeket

a) vallási személyzet kiképzésére;

b) általános és szakmûveltség elsajátítására.

2. A vallási jellegû tárgyak tanterveit és programjait a megfelelõ egyház illetékes szervei határozzák meg. Az általános és szakmai mûveltséget nyújtó tárgyak tanterveit és programjait, valamint a szervezési és mûködési szabályzatokat, a Tanügyminisztériummal és az Egyházügyi Államtitkársággal egyetértésben dolgozzák ki.

3. A nemzeti kisebbségek államilag elismert egyházainak oktatási egységeibe ezen egyházak szervei nevezik ki a tanszemélyzetet, az illetõ egyház statútumának megfelelõen. A tanerõknek a megfelelõ szintû állami oktatásban érvényes szabályok szerinti szakképesítéssel kell rendelkezniük.

4. A felekezeti oktatási egységek által kibocsájtott oklevelek és bizonyítványok egyenértékûek az állami oktatás által kibocsájtott hasonló bizonylatokkal.

5. A vallásfelekezetek saját oktatási egységeiket kiszolgáló diákbentlakásokat és otthonokat tarthatnak fenn.

15. Szakasz.

Az állam és az önkormányzatok finanszírozzák a nemzeti kisebbségek állami és felekezeti oktatását és támogatják a magán tanintézeteiket.

16. Szakasz.

Jelen törvény hatályba lépésekor újjászervezik és újraindítják

— a kolozsvári Bolyai Egyetemet, az igényelt karokkal és tagozatokkal, beleértve a tanárképzõ és a tudományos szakokat is;

— a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet;

— a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fõiskolát, mint magyar nyelven mûködõ, önálló intézményeket. Továbbá magyar nyelvû tagozatokat hozzanak létre;

— a kolozsvári Zenemûvészeti Fõiskolán;

— a kolozsvári Agronómiai Fõiskolán;

— a kolozsvári Képzõmûvészeti Fõiskolán;

— a marosvásárhelyi Tanárképzõ Fõiskolán;

— magyar tannyelvû tanszékeket a kolozsvári Mûszaki Egyetemen, valamint a nemzeti kisebbségek nyelvén mûködõ összes olyan fõiskolákon, amelyek léteznek, s amelyek újraindítását az illetõ kisebbség kéri.

17. Szakasz.

A nemzeti kisebbségekhez tartozó természetes és jogi személyek, a jelen törvény elõírásainak megfelelõen, jogosultak újabb intézmények, fakultások, vagy fõiskolai tagozatok létrehozására az illetõ nemzetiség nyelvén.

18. Szakasz.

1. Jelen törvény által hatályát veszti a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyûlése Elnökségének 1948. augusztus 2-i 176. sz. Dekrétuma (közzétették 1948. augusztus 3-án a Hivatalos Közlöny I. részében), az egyházi, felekezeti, közösségi vagy magánjavak állami tulajdonba vételérõl, amelyek az általános, mûszaki és a szakoktatást szolgáló tanintézetek mûködtetésére és fenntartására szolgálnak. Jelen törvény hatálya által elrendelik a tulajdonjog visszaállítását a hatálytalanított törvények révén elvett összes ingó és ingatlan javakra vonatkozóan.

2. A jelen törvény hatályba lépésével egyidejûleg az 1948. évi 176. sz. Dekrétum táblázat-mellékletei által tartalmazott mindazon javakat, amelyek fölött a tulajdonjogot a jelen törvény hatálya által visszaállítják, természetben visszaszolgáltatják azon intézményeknek vagy azok jogutódjainak, ahonnan, bármely formában, az állam tulajdonába átkerültek.

3. Abban az esetben, ha az anyagi javak már nem léteznének, kártérítést fizetnek a tulajdonos intézménynek, vagy azok jogutódjainak, a közjogi szabályoknak megfelelõen.

19. Szakasz.

1. Jelen törvény a Hivatalos Közlönyben való közzétételétõl lép hatályba. Ugyanazon idõponttól minden, a jelen törvény elõírásaival ellentétes intézkedés hatályát veszti.

2. Jelen törvény közzétételétõl számított 60 napon belül a Tanügyminisztérium megalkotja a jelen törvény alkalmazásából származó szabályokat.

(A tervezetet az RMDSZ Ügyvezetõ Elnökség Oktatási Fõosztálya dolgozta ki. 1994 szeptemberében 492 000 aláírással együtt Románia Szenátusához nyújtották be törvényjavaslatként.)

1994. augusztus—szeptember

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 99/2872.

29.

33. számú határozat az RMDSZ belsõ politikai szervezõdéseiként mûködõ platformok státusáról

1. A platformok, az RMDSZ országos bejegyzése alapján mûködõ belsõ politikai szervezõdések a szövetség olyan társult tagjai, melyek nem területi elv szerint szervezõdnek.

2. A platformok

a) betartják az RMDSZ alapszabályzatát;

b) saját szervezési és mûködési szabályzattal rendelkeznek;

c) egy szándéknyilatkozatban nyilvánosan deklarált cél érdekében kívánnak mûködni, mely nem lehet ellentétes az RMDSZ programjával;

d) teljesítik az SZKT belsõ szervezõdésekre vonatkozó határozatainak elõírásait;

e) igénylik belsõ szervezõdésként való elismerésüket a Szabályzatfelügyelõ Bizottságtól.

3. Az RMDSZ belsõ politikai szervezõdéseként való elismerésük céljából a platformok a következõ dokumentumokat kell hogy benyújtsák a Szabályzatfelügyelõ Bizottsághoz:

a) szándéknyilatkozat, melyben meghatározzák a platform politikai célkitûzéseit;

b) program és mûködési szabályzat;

c) bemutatnak egy 30 támogató által aláírt listát, mellyel igazolják létrejöttük politikai igényét és társadalmi hátterét.

4. A platformok az SZFB pozitív határozata esetén az RMDSZ bejegyzett tagjaivá válnak. Ennek a státusuknak megfelelõen joguk van:

a) tevékenységükhöz erkölcsi és anyagi támogatást kapni az SZKT határozata alapján az RMDSZ költségvetésébõl;

b) részt venni az RMDSZ területi és központi politikai testületeiben a területi, illetve a belsõ választásokon elért eredményeiknek megfelelõen;

c) mûködésükhöz és rendezvényeik megtartásához lehetõséget kapni a területi szervezetek székházaiban, figyelembe véve a helyi adottságokat, a területi elnökséggel kötött megegyezés alapján.

5. Az RMDSZ-en belül politikai konszenzus alapján eddig elfogadott platformok a jelen határozat elfogadásának dátumától számított 60 napon belül kötelesek az elismerésükhöz szükséges — a 3. pontban rögzített — dokumentumokat az SZFB-hez benyújtani. A határidõ lejártáig nem jelentkezõ platformok RMDSZ-en belüli mûködési jogosultsága a kiírt dátummal felfüggesztõdik, mindaddig, míg a bejegyzési kötelezettségeknek eleget nem tesznek.

6. A platformok bejegyzési kérésére a dokumentumok iktatását követõ elsõ SZKT-én a Szabályzatfelügyelõ Bizottság köteles a tanács elé terjeszteni a bejegyzési határozatot.

7. A platform elleni dokumentált kifogásokat a Szövetségi Etikai Bizottság vizsgálja ki. Az Etikai Bizottság kizárási javaslatát az SZFB határozattervezetbe foglalva terjeszti az SZKT elé. Az SZKT döntése jogerõs.

1994. december 10.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa

RMDSZ Közlöny 1995. 13. sz. 4—5.

30.

Az atlantai kerekasztal tanácskozás résztvevõinek közleménye

A Project on Ethnic Relations (PER) által 1995. február 14—15-én az egyesült államokbeli Atlantában szervezett kerekasztal-megbeszélés résztvevõi megvitatták a romániai magyar kisebbséget érdeklõ problémákat. Mindannyian egyetértettek abban, hogy párbeszéddel tisztázhatók e problémák, és megfelelõ megoldásokat kell rájuk találni.

A résztvevõk javasolják, hogy a párbeszédet Romániában folytassák, és bõvítsék ki a politikai pártok, kormányintézmények és a kérdésben szakértõk szintjére, annak érdekében, hogy elhárítsák az akadályokat a parlamentben és a kormányban hozandó határozatok útjából.

E célból egy sor olyan témát jelöltek meg, amely tárgyát képezheti a párbeszédnek:

a) az etnikumok közti kapcsolatokkal összefüggõ politikai légkör feszültségmentesítése;

b) autonómiaelképzelések;

c) az oktatási törvény és az anyanyelvi képzés helyzete;

d) az anyanyelv használata a helyi közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a társadalmi, gazdasági és közéletben;

e) kétnyelvû feliratok;

f) a kisebbségi törvény;

g) a felekezeti törvény és az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdése;

h) a helyi költségvetési törvény;

i) a Cseresznyés Pál-ügy;

j) a diszkrimináció kérdése a gazdasági életben.

A megbeszélés romániai résztvevõi köszönettel nyugtázták a PER érdeklõdését az általuk szervezett kerekasztal-tárgyaláson megvitatott kérdések iránt.

Úgyszintén a résztvevõk értékelték az atlantai Carter-központ vendégszeretetét, különösképpen a Jimmy Carter exelnökkel tartott találkozó színvonalát.

Atlanta, Egyesült Államok, 1995. február 15.

RMDSZ Közlöny 1995. 14. sz. 4.

31.

A belsõ választások alapelvei

1. A szövetségi tisztújításra általános, titkos és közvetlen választással kerül sor.

A magyar nemzeti közösséghez tartozó személyek belsõ nyilvántartásának — kataszterének — elkészítéséig a területi szervezetek küldöttgyûlései a képviseleti választás alkalmazása mellett is dönthetnek.

2. Közvetlen választás esetén a választói névjegyzékeket az általános tagnyilvántartásban szereplõkbõl (beleértve a társ- és tagszervezetek, pártok, platformok tagnyilvántartásait is) és az RMDSZ-székházakban a választást megelõzõ idõszakban önként jelentkezõk névsorából kell összeállítani.

A választási névjegyzékre önként feliratkozók (a tagnyilvántartás véglegesítéséig) tagjaivá válnak az RMDSZ-nek, illetve valamelyik politikai vagy civil társadalmi társszervezetének, esetleg az RMDSZ pártoló tagjai lesznek.

A választási névjegyzékre feliratkozók választási igazolványt kapnak, amelyet a választás alkalmával felmutatnak.

A választói névjegyzékek a választás lezárásáig nyitottak.

3. A jelöltállítás joga a társult tagságot illeti (területi szervezetek, pártok, platformok).

A jelöltállítás területi listákon történik, azokra a mandátumokra, amelyeknek számát választókerületenként (megyénként) az 1992-es parlamenti választásokon az RMDSZ-re leadott szavazatok arányában állapítják meg. Mind a mandátumok leosztását, mind a jelöltlisták összeállításának módját a belsõ választásokat szabályozó választási határozat rögzíti.

4. A választási rendszer körzetcentrikus. A választókerületek a földrajzilag behatárolt megyéknek felelnek meg.

A választókerületeken belüli szavazókörzeteket a helyi feltételek figyelembevételével a területi RMDSZ-szervezetek alakítják ki.

5. Közvetlen választás esetén a szavazatok érvényessége nem függ a részvételi aránytól.

6. A szövetségi elnök a kongresszustól számított egy éven belül írja ki a választásokat.

Rendkívüli körülmények esetén a szövetségi elnök kéri az SZKT-t, hogy vizsgálja felül a választások kiírásának lehetõségét.

Csíkszereda, 1995. április 8.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa

RMDSZ Közlöny 1995. 15. sz. 1.

32.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség IV. kongresszusának határozatai

1. A Szövetségi Képviselõk Tanácsa két éven belül összehívja az RMDSZ rendkívüli kongresszusát.

2. A kongresszus megerõsíti az RMDSZ parlamenti csoportjának tiltakozó nyilatkozatát az oktatási törvénytervezetnek a szenátusi szakbizottságban elfogadott változata ellen.

3. A romániai magyar nemzeti közösség érdekképviseleti szervezete, az RMDSZ több mint nyolc hónapja nyújtotta be a szenátushoz oktatási törvénytervezetét, közel félmillió aláírással alátámasztva. A törvénytervezetet az alkotmánybíróság és a kormány küldözgeti teljesen indokolatlanul az egyik intézménytõl a másikig, megakadályozva, hogy a parlament napirendre tûzhesse. A kongresszus az eljárást a kétmilliós magyar nemzeti közösséggel szembeni diszkriminációnak, jogos elvárásai figyelmen kívül hagyásának tartja, és tiltakozását fejezi ki ellene.

4. A kongresszus elhatározza, hogy az RMDSZ programjában megfogalmazott autonómia-koncepció támogatására vonatkozó népszavazás kérdését átutalja a Szövetségi Képviselõk Tanácsához, megvitatás végett.

5. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény legutóbbi megítélése óta eltelt két évben a román kormány távolról sem tett eleget az Egyesült Államok által támasztott feltételeknek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusa kéri az Amerikai Egyesült Államok kormányát, a diplomácia eszközeivel hasson oda, hogy a román kormány tartsa tiszteletben a fokozott ütemû demokratizálódás követelményeit, valamint az emberi és kisebbségi jogokat.

Kolozsvár, 1995. május 26—28.

Az RMDSZ IV. kongresszusa

RMDSZ Közlöny 1995. 16. sz. 20.

33.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség programja

(Részletek)9

Alapelvek

3. A romániai magyar kisebbségnek mint autonóm nemzeti közösségnek legfõbb érdeke:

a) hogy nemzeti identitásának háborítatlan megtartásához minden feltétele meglegyen, beleértve saját intézményrendszerét is;

b) a román társadalom mielõbbi demokratizálása, a jogállam megteremtése, a gazdasági szerkezet korszerûsítése, a privatizáció és a piacgazdálkodás megvalósítása, Romániának az európai közösségbe való integrálódása;

c) a román nemzettel és más nemzeti kisebbségekkel konfliktusmentes együttélési formákat alakítson ki, hogy otthon érezhesse magát hazájában; ennek alapja a szabad, egyenjogú állampolgárok mellérendelõ viszonya, amely eleve kizárja a hátrányos megkülönböztetést, a nemzeti kizárólagosság és felsõbbrendûség bármely formáját;

d) hogy a magyar nemzet szerves részeként szabadon ápolhassa kapcsolatait anyanemzetével, illetve minden magyarral;

Mindezek megvalósítása nemcsak a romániai magyar nemzeti közösség érdeke, hanem, közvetlenül vagy közvetve, Románia minden olyan állampolgáráé is, aki felelõsséget érez az ország jövõjéért.

b. A romániai magyarság identitásának megõrzésével kapcsolatos érdekek védelmét, e jogok garantálását, valamint az esélyek és eszközök biztosítását csak a jogállam keretei között létrehozott autonómiák intézményei révén tartja lehetségesnek.

Ilyen értelemben az RMDSZ az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése 1201/1993. sz. Ajánlását és az 508-as számú Határozatát, az EBESZ Koppenhágai és Helsinki Határozatait, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját tartja irányadónak és kötelezõnek.

Az autonómia:

— elv, melynek a jogállam intézményei kiépítése során kell érvényesülnie;

— a nemzeti közösség joga, melyet identitása védelmének kibontakoztatása, fejlesztése és megõrzése érdekében gyakorol;

— eszköz, mellyel a romániai magyarság szülõföldjén megalapozhatja gazdasági és kulturális fejlõdését, megteremtheti megmaradásának anyagi, politikai és jogi feltételeit;

— stratégiai cél, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében s a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ.

Az RMDSZ az autonómiaformák — beleértve a területi autonómiát is — jogi megfogalmazását és törvényhozás útján való érvényesítését kívánja elérni, szorgalmazva az általános decentralizálást és a szubszidiaritás elvének alkalmazását. E cél megvalósítása érdekében az erdélyi nemzetiségek együttélésének pozitív hagyományaiból, valamint az Európában megvalósult, példaértékûnek tekinthetõ önkormányzati modellekbõl indul ki.

— A személyi elvû autonómia révén létrejön a romániai magyarság saját intézményrendszere az oktatás, a mûvelõdés, a tájékoztatás, valamint a hagyományõrzés és mûemlékvédelem területén. Ezen autonómiát a romániai magyarsághoz tartozó személyek által választott köztestületek gyakorolják: a magyar nemzeti közösség önkormányzata a szabad identitás elvét érvényesítõ regisztráció alapján létrejövõ választási névjegyzékek és az ezek alapján megtartott általános, titkos és közvetlen választás útján jön létre.

— A sajátos státusú helyi önkormányzatok által gyakorolt autonómia azon helyi közigazgatási egységeket illeti meg, amelyekben számottevõ arányban élnek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, és a lakosság e státust népszavazás útján elfogadja.

— A területi autonómia a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre.

Kiemelkedõ fontosságot tulajdonítunk a következõknek:

— olyan társadalmi feltételek kialakítása, hogy minden állampolgár szabadon vállalhassa, megõrizhesse és ápolhassa nemzeti identitását, használhassa nemzeti szimbólumait, anélkül, hogy ezáltal bármiféle társadalmi, erkölcsi vagy jogi diszkriminációnak volna kitéve;

— a törvényes keretek biztosítása az anyanyelv szabad használatára a társadalmi élet különbözõ területein, a fentebb említett nemzetközi dokumentumok szellemében;

— a romániai magyarság saját közmûvelõdési intézményhálózatának, az oktatás és a szakemberképzés minden formáját és fokát magába foglaló anyanyelvi oktatási hálózat létrehozása;

— önálló magyar nyelvû rádió- és tévéstúdiók mûködtetésének a biztosítása;

— a romániai magyar nemzeti kisebbség számaránya szerinti részesedése az állami költségvetés kulturális és oktatási célokra fordított pénzalapjából.

c. A különbözõ nemzetiségû román állampolgárok közötti harmonikus együttélési formák kialakítása terén:

— sokrétû interetnikus kapcsolatok kialakítása, egymás valóban kölcsönös megismerése érdekében;

— a nacionalizmus, sovinizmus és antiszemitizmus, a gyanakvás és a nemzeti elõítéletek, a verbális agresszió visszaszorítása, bármelyik fél részérõl nyilvánulna is meg; a mindenfajta másság iránti tolarancia és a társadalmi szolidaritás szellemétõl áthatott közhangulat kialakítása;

— a nacionalista, soviniszta és antiszemita uszítás bármely formájának (alaptalan vádaskodás, rémhírterjesztés, kollektív bûnösség sugalmazása, faji elõítéletek propagálása stb.) törvény általi büntetése;

— a felmerülõ érdekkonfliktusok esetén az érdekek jóhiszemû, civilizált párbeszéd révén való rendezése;

— össztársadalmi szinten a megbékélés megvalósítása, aminek elengedhetetlen feltétele Románia minden állampolgárának teljes jogegyenlõsége, a társadalmi igazságtalanságok és az etnikai alapon történõ hátrányos megkülönböztetés teljes felszámolása és jóvátétele, a nemzeti kisebbségek tagjai azon jogának feltétlen elismerése, hogy országukat otthonuknak tekintsék, és senki se minõsíthesse õket másodrendû állampolgároknak;

— felvállaljuk közösségi jogsérelmeink orvoslását, nevezetesen az 1989. decemberi események, illetve az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után igazságtalanul meghurcoltak, valamint politikai számûzetésbe kényszerítettek jogi és erkölcsi rehabilitálása végett indított küzdelmet.

d. Az anyanemzettel, a világon bárhol élõ magyarsággal való kapcsolatok ápolása terén:

— az állampolgárok szabad mozgásának biztosítása;

— az intézmények, szervezetek, egyesületek közötti kapcsolatok fejlesztése, a szakembercsere rendszeresítése;

— az információk szabad áramlása az országhatárokon át.

5. Az RMDSZ ezen célok megvalósítása érdekében tevékenyen részt vesz a politikai életben. Politikai stratégiájában abból indul ki, hogy sajátos célkitûzései egybeesnek a román társadalom demokratizálódásával. Éppen ezért a román társadalom demokratikus erõit és pártjait természetes szövetségeseinek tekinti, s az etnikai érdekvédelem terén együttmûködik az ország nemzeti kisebbségeinek szervezeteivel. Nem köt elvtelen kompromisszumokat a hatalommal.

Aktívan részt vesz a jogalkotásban. Tevékenységét nem korlátozza fõ feladatára, a romániai magyar nemzeti kisebbség érdekeinek képviseletére, hanem ezt szem elõtt tartva, következetesen küzd azért, hogy a parlamentben elfogadott törvények minél hatékonyabban segítsék elõ az egész társadalom demokratizálódását, tartalmukban és formájukban jobban illeszkedjenek a modern európai elvekhez és normákhoz. Ezek az elvek vezérlik mind a parlamenti vitákban, mind javaslataink vagy módosító javaslatainak megtétele során, mind pedig abban, ahogyan a szavazatra bocsátott törvényjavaslatok elfogadása vagy elutasítása mellett dönt. Sürgetõ gondjaink megoldását interpellációk benyújtásával próbálja elõsegíteni. A parlamenti tevékenységének hatékonysága növelése érdekében együttmûködik más demokratikus parlamenti csoportokkal.

A tényleges helyi autonómiát megvalósító helyi önkormányzatokat a demokratikus átalakulás alapjainak tekinti. Tevékenyen részt vesz a helyi tanácsok munkájában.

6. Támogatja a civil társadalom önfenntartó intézményeinek, az öntevékeny gazdasági, mûvelõdési egyesületeknek, társulásoknak létrejöttét és mûködését.

7. Keresi az együttmûködés lehetõségeit, és ápolja a kapcsolatokat a demokratikus elveket követõ független román sajtóval, avégett, hogy a román közvélemény számára ismertté tegye a romániai magyarság problémáit és saját céljait. Ennek érdekében román nyelvû kiadványokat is megjelentet. Propagandájának alapelve a korrekt tájékoztatás. A nemzeti megbékélés elõsegítése céljából támogatja az olyan kezdeményezéseket (kulturális és más természetû találkozók rendezése, magyar—román baráti társaságok létesítése stb. ), amelyek hozzájárulhatnak az interetnikus feszültségek csökkentéséhez. Az RMDSZ együttmûködik az egyházakkal, az összehangolt tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében, egyezteti az azonos célú akciókat: támogatja az egyházakat céljaik elérésében, és számít az egyházak támogatására.

8. Külkapcsolatai terén az RMDSZ igyekszik jó viszonyt teremteni, és lehetõség szerint együttmûködni az olyan külföldi pártokkal, amelyeknek politikai platformja és tevékenysége nem áll ellentétben az RMDSZ politikai alapelveivel: e kapcsolatok célja, hogy az illetõ pártokat megismertesse a román társadalom és a romániai magyarság gondjaival, valamint saját törekvéseivel, s hogy ezek megvalósításához megnyerje azok erkölcsi és más természetû (információ- és szakembercsere stb.) támogatását. Külföldi pártokkal való kapcsolataiban az RMDSZ megõrzi teljes függetlenségét, és fenntartja azt a jogát, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség érdekvédelmében legjobb belátása szerint járjon el. Adott esetben csatlakozik a különbözõ nemzetközi demokratikus szervezetekhez és szövetségekhez, hogy ezzel is hozzájáruljon az összeurópai integrációhoz. Abból kiindulva, hogy az alapvetõ emberi jogok kérdését nem lehet az egyes országok belügyének tekinteni, az RMDSZ arra törekszik, hogy jó együttmûködési kapcsolatokat alakítson ki a különbözõ nemzetközi kisebbségvédelmi és emberjogi szervezetekkel (Ligue pour les droits de l’homme, Amnesty International, Helsinki Watch, Hungarian Human Rights Foundation, Gesellschaft für Menschenrechten), szorgalmazza, hogy ezeknek Romániában képviseletük legyen, dokumentumokat bocsát rendelkezésükre. A nemzetközi közvélemény tájékoztatása végett kapcsolatot tart a külföldi mass mediával, és képviselteti magát a különbözõ nemzetközi kongresszusokon, konferenciákon.

Gazdaság

A gazdasági program alapelvei:

I. Össztársadalmi szinten

1. Magántulajdonra épülõ, korszerû piacgazdaság kiépítésének szükségessége;

2. Az állam (központi és helyi szintû) gazdasági szerepvállalásának fokozatosan minimális szintre csökkentése;

3. Olyan gazdasági stabilizáció, amely figyelembe veszi a társadalom szociális érzékenységét és tûrõképességét;

4. Döntõen vállalkozásösztönzõ környezet kialakítása;

5. A gazdaságnak, az európai (nemzetközi) integrációs trendekkel összeegyeztethetõ átalakítása.

II. Össztársadalom — a magyar közösség vonatkozásában

1. A tulajdonviszonyok olyan rendezése, amely felvállalja a vagyoni reprivatizációt, illetve esetenként a kártalanítást és/vagy kárpótlást;

2. Olyan decentralizált költségvetés-politika kialakítása, amely tényleges támogatást nyújt a kisebbségi közösségeknek;

3. A kompetencia elve alapján esélyegyenlõség biztosítása a gazdasági élet átalakításában való részvételhez.

III. Magyar közösségi szinten

1. Olyan információ közvetítésére épülõ gazdaságszervezés, amely elõsegíti a vállalkozói és közösségi érdekek egyeztetését;

2. Vállalkozásbarát önkormányzati gazdaságpolitika kidolgozása, határozott helyi, országos és nemzetközi szintû vállalkozói érdekképviselet felvállalása;

3. Gazdasági szakemberképzés és továbbképzés támogatása, a piacgazdálkodás elemeinek közösségi mediatizálása;

4. Belsõ átvilágíthatóság a szövetség pénzforrásainak elõteremtésére és kezelésére vonatkozóan.

Oktatás—tudomány

I. A romániai magyarság nemzeti identitásának megõrzése és a versenyképes szakemberképzés feltétele az oktatási rendszer autonómiája és korszerûsítése. Célunk a rangos hagyományainkhoz méltó tudományos kutatás intézményes kereteinek és szakmai feltételeinek megteremtése, a felsõfokú oktatásban pedig a képzés és a tudományos kutatások összehangolása.

II. Oktatáspolitikai tevékenységünknek három síkja van: a politikai és civil érdekvédelem, valamint a reformfolyamat jegyében kibontakozó szakmai tevékenység összehangolása. Ennek megfelelõen:

a) Az oktatási intézmények általános autonómiáját szorgalmazzuk és képviseljük. Elsõrendû célunk: az önálló magyar oktatási rendszer megvalósítása az óvodától az anyanyelvû egyetemi és fõiskolai hálózatig, a szakképzés minden területén.

b) Helyi és országos szinten eljárunk az anyanyelvû oktatást és annak intézményes kereteit érintõ jogsérelmek orvoslásában.

c) A programunkban foglalt önkormányzati modellnek megfelelõen ösztönözzük, összehangoljuk a keretek bõvítésére, új intézmények megteremtésére, valamint a nevelõi és oktatói szemléletváltásra irányuló sikerorientált, bátor és szakmai szempontból igényes kezdeményezéseket.

A.

1. Országos szinten (a parlamentben, a kormány, a minisztérium felé) következetesen érvényesítjük a teljes anyanyelvû oktatási hálózat biztosítására irányuló törekvéseinket, melyek benne foglaltatnak az oktatásban érdekelt civil szervezetekkel egyeztetett és az SZKT által 1995. február 26-án elfogadott oktatási programunkban.

2. Három intézménytípus mûködését szorgalmazzuk: az oktatás állami, önkormányzati, felekezeti és magánjellegû intézményeit egyaránt fontosnak tartjuk. Az anyanyelvû állami oktatás anyagi feltételeinek biztosítása az állam feladata legyen. Románia adófizetõ polgáraiként határozottan igényeljük, hogy az állam a magyar felsõoktatási intézmény(ek) finanszírozását is magára vállalja. Az egyházak, alapítványok és magánszemélyek minden szinten alapíthassanak oktatási intézményeket. Ezeknek fenntartásában is méltányosnak tartjuk és igényeljük az állami támogatást.

3. Minden oktatási intézményünkben igényeljük, hogy minden tárgyat magyarul oktassanak, kivéve a román nyelvet és irodalmat. Határozottan érvelünk amellett, hogy a román nyelv és kultúra megismerése érdekében a magyar tanulók számára külön programokat és tankönyveket dolgozzanak ki.

4. A beiskolázási számok meghatározásában a tanfelügyelõségek és a minisztérium döntéseit az anyanyelvû általános, líceumi, szakiskolai és felsõoktatási képzés reális igényeire alapozva hozzák meg. Követeljük az anyanyelvû felvételi vizsga lehetõségét minden iskolai fokozat és a doktorátus esetében. Kérjük az anyanyelvû doktorképzés kiterjesztését.

5. A fenti igényekkel összhangban biztosíttatni kívánjuk a megfelelõ közoktatási és felsõoktatási szakemberképzés és -továbbképzés korszerû feltételeit.

6. Sürgetjük a Románia és Magyarország közötti diplomahonosítási és más oktatási egyezmények részletes kidolgozását. Addig is szorgalmazzuk a külföldön szerzett képzettség és doktori fokozat hivatalos elismertetését.

B.

Az anyanyelvû oktatás kereteit sértõ bármely szinten történõ visszaélések (diszkrimináció, törvénysértések, helyi önkény stb. ) esetében igénybe vesszük a civil érdekvédelem lehetséges formáit.

1. Növelni kívánjuk a helyi társadalom, önkormányzat, szülõk, diákok, iskolaszékek beleszólásának súlyát és ellenõrzésének mértékét bármely iskola ügyeibe. Segítséget és politikai hátországot biztosítunk a szülõknek abban, ha gyermekeik érdekében a törvények betartására, a keretek bõvítésére, az oktatás színvonalának megváltoztatására tesznek közös lépéseket. Különös hangsúlyt fektetünk a szórványiskolákban tanuló gyermekek érdekeire. Nem lévén külön iskolájuk, a magyarul tanulni vágyó csángómagyar gyermekek részére biztosíttassék tanulási lehetõség erdélyi magyar iskolákban.

2. Támogatjuk a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét a pedagógusok, iskolák, tanulók érdekeinek érvényesítéséért folyó érdekvédelmi tevékenységében. A frissen végzett pedagógusok egzisztenciateremtõ törekvésében felmerülõ bármiféle adminisztratív akadály, igazgatói vagy tanfelügyelõi önkény esetében bevetjük érdekvédelmi eszközeinket.

3. Az oktatási intézmények fenntartásának feltételrendszerében nagy szerepet tulajdonítunk a helyi önkormányzatok és a vállalkozói réteg együttmûködésének. Szorgalmazzuk, hogy — a magyar vagy magyar többségû településeken — a helyhatóságok és a vállalkozói réteg teremtse meg a fiatal értelmiség letelepedésének feltételeit, különös tekintettel a külföldrõl hazatérni kívánó szellemi munkaerõ életfeltételeinek biztosítására.

4. Annak érdekében, hogy az identitásunk megõrzéséhez és gazdasági, szociális, kulturális életünk fellendítéséhez nélkülözhetetlen értelmiség a szülõföldjén maradjon, kiállunk az itthon tanuló fõiskolai és egyetemi ifjúság érdekeiért, azért, hogy tanulmányaik alatt megfelelõ ösztöndíjak alapításával saját erõnkbõl is támogassuk õket. Ugyancsak szorgalmazzuk a helyi társadalmi erõfeszítéseket, ilyen irányú önkormányzati programok beindítását.

C.

Oktatáspolitikai tevékenységünk alapfeltétele, hogy elismerjük az oktatás valamely részterületének problémáit számon tartó, azok megoldására hivatott társadalmi szervezetek, egyesületek, alapítványok autonómiáját. E politika minden szintjén szükségesnek tartjuk a folytonos egyeztetést az RMPSZ, a Bolyai Társaság, az EMT, az EME, az RMKT, az OMDSZ, a MAKOSZ, a Domokos Pál Péter Alapítvány, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és más testületek képviselõivel.

1. Az RMDSZ oktatásra érvényes Cselekvési irányelveinek megfelelõen az oktatás minden szintjén fontosnak tartjuk a szakmai-minõségi színvonal folytonos emelését. Ennek megfelelõen a különbözõ társaságok, szervezetek közötti összhang és megfelelõ munkamegosztás kialakítását kívánjuk elõsegíteni, hogy az oktatási követelményrendszer tekintetében közös nevezõre jussanak.

2. Stratégiánk kiemelt szerepet szán az önálló magyar felsõoktatás szakmai megalapozásának. A Bolyai Egyetem beindításáig célunk az önálló magyar felsõoktatási kezdeményezések támogatása, a magyar tagozatok kialakítása és körültekintõ fejlesztése, az oktatói utánpótlás kinevelésétõl a posztgraduális és a PhD-képzés célirányos megtervezéséig.

3. Az önálló tudományos kutatási programok irányításában és menedzselésében érdekelt összes szakmai intézmények törekvéseivel összhangban szorgalmazzuk a tudományos kutatásban elért eredmények, dolgozatok, tanulmánykötetek, monográfiák anyanyelven történõ kiadását. Elengedhetetlennek tartjuk a megfelelõ infrastruktúra, külföldi könyv- és folyóirat-állomány biztosítását. Nagy fontosságot tulajdonítunk az egyetemisták kutatóvá képzésének, a fiatal kutatók támogatásának ösztöndíjakkal és publikációs lehetõségekkel minden tudományágban.

4. Önálló magyar tudományos kutatási intézmény(ek) létesítésére törekszünk, és addig is szorgalmazzuk a koncepciózus kutatási programok beindítását és anyagi támogatását.

5. Egész oktatási rendszerünkben szükségesnek tartjuk a reformfolyamat beindítását, a korszerû követelményekhez igazodó és tudományosan megalapozott nevelõi és didaktikai szemléletváltást, melyben a gyermek, az ifjú személyiségének teljes kibontakoztatása válik legfõbb céllá. Ennek érdekében támogatjuk az alternatív taneszközök és oktatási formák bevezetését az oktatás minden szintjén.

6. Ennek érdekében önálló magyar tankönyvkiadó(k) alapítását tartjuk célravezetõnek.

(…)10

Ifjúság

1. Az RMDSZ a romániai magyar ifjúságot a maga sorsának alakítására képes, jellegzetes arculatú társadalmi kategóriának tekinti. Az ifjúság önálló és független szervezeteit, valamint a különbözõ oktatási, kulturális és egyházi intézmények védnöksége alatt megalakult ifjúsági csoportokat elismeri a romániai magyar ifjúság legitim képviselõinek. E szervezetek országos képviseleti és egyeztetési fóruma a Romániai Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), amelynek tagszervezetei közül a Romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a Romániai Magyar Középiskolák Szövetsége (MAKOSZ) és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) az RMDSZ társszervezetei.

2. Az RMDSZ vállalja és szorgalmazza az ifjúsági szervezetekkel való közös fellépést, elismerve ugyanakkor annak a jogosságát, hogy az ifjúság saját céljait saját maga által megválasztott úton és saját eszközökkel kövesse.

3. Az ifjúság országos szövetségei partnerek mind az RMDSZ tevékenységében, mind döntéseiben. Ennek értelmében az ifjúsági szervezetek — társadalmi jelentõségüknek megfelelõen — részt vesznek az RMDSZ vezetõ testületeiben minden szinten.

4. Az RMDSZ az ifjúságnak szánt jogosítványokat és juttatásokat a MIT hatáskörébe utalja. E juttatások és támogatások a MIT tagszervezeteit illetik meg. Az újraelosztás kiemelt szempontja a területi képviselet elve.

5. Az RMDSZ együttmûködése az ifjúság országos szövetségeivel önirányított szövetségek kapcsolata formájában valósul meg, a kölcsönös tisztelet alapján, szorosan együttmûködve a felmerülõ problémák megoldásában.

6. Az RMDSZ a kollektív tagjaiként mûködõ szervezeteket, egyesületeket arra ösztönzi, hogy mind nagyobb számban vonják be munkájukba a fiatalokat. Ugyanakkor szorgalmazza és támogatja a különbözõ arcélû ifjúsági szervezetek megalakítását, segíti munkájukat, hogy minél sokrétûbbé váljon a fiatalok szervezeti élete. Ennek jegyében az RMDSZ, a romániai magyarság érdekképviseleti szerveként, minden szinten támogatja a diákok iskolán belüli önrendelkezésre irányuló tevékenységét (lásd: diáktanácsok, diákszövetségek), valamint a törvények megszabta keretek között elõsegíti azok létjogosultságának törvényes elismerését. Kezdeményezi továbbá, hogy Románia új költségvetési tervezetének kidolgozásánál jelenjen meg egy elkülönített tétel, amelyet az állam az országos ifjúsági szervezetek mûködési és fejlesztési támogatására fordít.

7. Az RMDSZ ifjúságpolitikájának tulajdonképpeni értelme azon feltételek megteremtése, amelyek mellett ifjúságunk társadalmi jelentõségének megfelelõen vehet részt az ország társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életében.

A távlatokban való gondolkodás szempontjából az RMDSZ számára stratégiailag fontos a generációs alapon és az ifjúság minden kategóriáját magába foglaló ifjúsági kulturális tér kialakítása, helyi és területi intézmények mellett mûködõ, általuk támogatott ifjúsági intézmények, hivatalok létrehozása, amelyek a helyi költségvetési keretbõl az ifjúságot hivatottak támogatni.

8. Az ifjúság társadalmi beilleszkedésének és hatótényezõvé válásának záloga a sokoldalú, rugalmas, korszerû képzés biztosítása, a tanulmányaikat folytató, családalapító és pályakezdõ fiatalok kiemelt anyagi, szociális támogatása, s természetesen az egyéni kezdeményezéseket felkaroló és érvényesítõ szervezeti keret, társadalmi, közösségi közeg létezése. Ugyanakkor a beilleszkedés elképzelhetetlen az anyanyelvû oktatás, a sajátos és korszerû identitástudat és a kulturális kibontakozás feltételeinek megteremtése nélkül.

A települési önkormányzatok

Alapelvek:

a. Az RMDSZ alapvetõ elvi álláspontjának megfelelõen a települési önkormányzatok lehetõ legszélesebb körû autonómiája, a központi hatalom maximális decentralizációja kell hogy képezze az önkormányzati élet alapját.

b. A települési önkormányzatok egész tevékenységét a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában foglaltak szellemében kell szabályozni, és ennek megfelelõen végezni.

c. A szubszidiaritás elvének megfelelõen biztosítani kell a helyi közösségek és polgárok részvételét minden olyan döntésben, melynek következményei kihatással vannak életükre.

d. Az önkormányzati munkát a lakossággal való szoros kapcsolattartásnak és a teljes transzparenciának kell jellemeznie.

e. Az RMDSZ-színekben megválasztott önkormányzati tisztségviselõk egész tevékenységüket a szövetség programja, alapszabályzata és a vonatkozó hivatalos RMDSZ-dokumentumok ismeretében és szellemében kell hogy végezzék.

f. Az RMDSZ területi szervezeteinek és az önkormányzatokban dolgozóknak szorosan együttmûködve kell tevékenykedniük a szövetség programjának megvalósítása érdekében.

g. Az RMDSZ vállalt érdekvédelmi szerepkörének megfelelõen az önkormányzati munkában minden esetben össze kell egyeztetni a települési, lakóközösségi érdekeket a kisebbségek sajátos érdekvédelmi feladataival.

h. Az önkormányzatoknak — közös területeiken — jó kapcsolatokat kell kialakítaniuk, együtt kell mûködniük egyházainkkal.

i. A szövetség önkormányzati programjának részletes kidolgozását, megvalósítási tervét a helyi, települési szinteken kialakított programokra alapozza, melyek a területi szervezetek, pártok, platformok és önkormányzati tisztségviselõk együttmûködésével alakulnak ki.

Alapvetõ célkitûzések:

a. Mindazoknak a törvényeknek és szabályozóknak a módosítása, amelyek ellentmondanak az önkormányzati autonómia elvének, illetve kisebbségellenes kitételeket tartalmaznak. Ez elsõsorban az 1991/69-es törvényre vonatkozik, de a földtörvényt, a nyelvhasználattal, oktatással, egészségüggyel stb. kapcsolatos törvénymódosításokat is érinti. E törvényeket szövetségünk a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája, az Európa Tanács 1201-es Ajánlása és más vonatkozó nemzetközi dokumentumok szellemében kívánja elvégezni. A parlamentben továbbra is szorgalmazzuk/kezdeményezzük azoknak a törvényeknek az elfogadását, melyek elengedhetetlenek az önkormányzatok hatékony mûködéséhez.

b. Szövetségünk olyan tevékenységi keretprogramot hoz létre, amely lehetõvé teszi, illetve modellként szolgál helyi cselekvési programok kidolgozásához, a településfejlesztéssel, a kisebbségek védelmével, a privatizációval, az erdõgazdálkodással, a kárpótlással, a környezetvédelemmel stb. kapcsolatban.

c. A szövetség szorgalmazza és támogatja olyan konkrét kisebbségi érdekvédelmi programok kidolgozását, melyek differenciáltan kezelik a különbözõ helyzetben élõ romániai magyar közösségek sajátos problémáit. Ennek érdekében támogatjuk az olyan programok létrejöttét, melyek mintául szolgálhatnak azon önkormányzatok érdekvédelmi tevékenysége számára, melyekben a magyarság többséget képez. Ugyancsak sajátos programokat kell kialakítani a vegyes lakosságú településeken és kitüntetett fontosságú szórványhelyzetben élõ magyar közösségek önkormányzati kérdéseinek megfogalmazása és a programok végrehajtása érdekében.

d. A szövetség, az Országos Önkormányzati Tanáccsal együttmûködve, programot dolgoz ki a helyhatósági választásokra való felkészülésre, szakmai képzésre és a tisztségviselõk kiválasztására vonatkozóan.

e. Az Ügyvezetõ Elnökség folyamatosan mûködteti szakmai tanácsadó programjait és az önkormányzatokkal közös rendezvényeit.

f. Az Ügyvezetõ Elnökség áttekinti a testvértelepülési kapcsolatok rendszerét, javaslatcsomagokat dolgoz ki tartalmas együttmûködési formákra, felkérés esetén menedzseli a már meglévõ kapcsolatokat, új kapcsolatokat és együttmûködési formákat igyekszik kialakítani.

g. A szövetség támogatja a települési önkormányzatok közötti társulások, regionális és nemzetközi együttmûködések hatékony formáit.

h. A közigazgatási reform keretében a szövetség szorgalmazza a községek újjászervezését, új kistáji vagy regionális vonzáskörzetek létrehozását.

Szociálpolitika és egészségügy

9. Létrehozza a szociális védelem kérdéskörével foglalkozó RMDSZ-intézményrendszert.

10. Elkészíti a karitatív szervezetek és segélyszolgálatok munkáját megkönnyítõ nyilvántartásokat.

(…)11

Intézményes kapcsolatok

1. Az RMDSZ a romániai magyarság érdekvédelmét és közképviseletét a különbözõ autonóm területi, politikai, társadalmi, szakágazati (RMKT, RMGE, EMKE, EME, EMT, RMPSZ, RMDE, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, Bolyai Társaság stb.) szervezetekkel és azokat minden téren támogatva látja el.

Az RMDSZ támogatja szervezeteinek együttmûködését a megfelelõ román és külföldi szervezetekkel.

5. A szövetség Románia Parlamentjébe beválasztott képviselõi és szenátorai kötelesek az RMDSZ kongresszusa által elfogadott programjában rögzített elvekkel és célkitûzésekkel összhangban álló törvényhozói tevékenységet kifejteni.

Kolozsvár, 1995. május 26—28.

Elfogadta az RMDSZ IV. kongresszusa

RMDSZ Közlöny 1995. 16. sz. 1—11.

34.

Közlemény
(Az RMDSZ oktatási törvénykezdeményezésérõl)

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulása óta következetes politikai küzdelmet folytat a romániai magyar közösség és minden kisebbségben élõ közösség jogaiért. Kezdettõl fogva egyértelmûen kinyilvánítottuk, hogy a nemzeti önazonosság megõrzése és továbbfejlesztése teljes körû anyanyelvû oktatás nélkül nem lehetséges. 1989 elõtt éppen az anyanyelvû oktatás visszaszorítása volt a kisebbségek asszimilációjának leghatékonyabb eszköze, és ezen a helyzeten kívánt parlamenti eszközökkel változtatni az RMDSZ.

Románia Alkotmányának 32. cikkelye szavatolja a teljes körû anyanyelvû oktatáshoz való jogot, és csak e jog gyakorlásának módozatait utalja a törvény hatáskörébe. Ennek ellenére 1994 júniusában a képviselõház által megszavazott törvénytervezet súlyosan korlátozta ezt a jogot, és most a szenátus újabb diszkriminatív intézkedésekkel kívánja csorbítani a kisebbségek nyelvén történõ oktatás lehetõségeit.

1994 szeptemberében hiába nyújtottunk be 492 000 aláírással támogatott állampolgári törvénykezdeményezést a szenátusba, mert ez a tervezet az Alkotmánybíróságtól, ahova ellenõrzés végett elküldték, azóta sem került vissza a szenátusba.

Sem erre a törvénykezdeményezésre, sem számtalanszor megismételt indítványunkra, hogy tegyük politikai dialógus tárgyává ezt a rendkívül fontos kérdést, semmiféle konkrét, pozitív választ nem kaptunk, holott meggyõzõdésünk, hogy sajátos helyzetben élõ közösségek sorsáról dönteni véleményük meghallgatása, akaratuk figyelembe vétele nélkül a demokrácia legelemibb szabályainak lábbal tiprása.

Így történhetett meg, hogy az oktatási törvény vonatkozó cikkelyei, beleértve az ezzel a kérdéssel közvetlenül foglalkozó XII. fejezetet, a kisebbségek nyelvén történõ állami és egyházi oktatás jogi kereteinek pozitív megfogalmazása helyett, a jogszabályozás elemi logikáját is mellõzve, valójában a jogfosztás módozatait, az anyanyelvû oktatás nyílt visszaszorításának eszközeit tartalmazzák.

Sem az alkotmánynak, sem az európai integrációs követelményeknek nem felel meg ez a törvény, amely egyértelmûen csorbítja a kisebbségi jogokat, amint azt más szervezetek, köztük a romániai németek, csehek, szlovákok képviselõi is kifejezték tiltakozásukban.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem fogadhatja el az általa képviselt közösség akaratának teljes mellõzését, és minden lehetõséget megragadunk, hogy bel- és külföldön, a megfelelõ politikai fórumokon és a mass mediában ezt a helyzetet leplezetlenül föltárjuk, az anyanyelvû oktatást korlátozó törvény alkotmány- és demokráciaellenességét bebizonyítsuk.

Ugyanakkor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség minden alkotmányos eszközt fel fog használni arra, hogy a teljes körû magyar oktatást, mint a nemzeti önazonosság megõrzésének és továbbfejlesztésének egyik legfõbb garanciáját, biztosítani lehessen.

Marosvásárhely, 1995. június 16.

Markó Béla szövetségi elnök

Takács Csaba ügyvezetõ elnök

RMDSZ Közlöny 1995. 17. sz. 3.

35.

A tanügyi törvény
nemzeti kisebbségeket érintõ szakaszainak elemzése
és következményei

A.
A nemzeti kisebbségek anyanyelvû oktatásának korlátozása

Az alkotmány 32. szakaszának 3. bekezdése a kisebbségi oktatásra vonatkozólag a következõket tartalmazza:

"Garantált a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga anyanyelvük tanulásához és a jog ahhoz, hogy ezen a nyelven oktathassák õket; e jogok gyakorlásának a módozatait törvénnyel állapítják meg."

A tanügyi törvény XII. fejezetének 118. szakasza megfelel a fent idézett paragrafus szellemének:

"A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás minden szintjén és formájában joguk van az anyanyelvû oktatáshoz és képzéshez".

Ennek ellenére a törvény nem az alkotmányos jog garanciáit dolgozza ki a továbbiakban, hanem módszeresen arra irányul, hogy ezt a jogot olyan mértékben korlátozza, amely az anyanyelvû oktatás tudatos felszámolásához vezet:

a) A 8. szakasz 1. bekezdése az 1970/80-as évek gyakorlatát szentesíti:

"Az oktatás minden szinten román nyelven folyik. Minden helységben román tannyelvû osztályokat szerveznek és mûködtetnek."

Ennek érvényre juttatásával a magyarlakta falvakban, ahol eddig nem volt igény a román tannyelvû osztályokra és iskolákra, a hatalom befolyásolni tudja a magyar szülõket abban, hogy az anyanyelvû oktatás folytonosságának hiányában (a szakoktatás és felsõoktatás jórészt román tannyelvû) gyermekeiket eleve román tannyelvû osztályba írassák. Kis létszámú iskolák esetében pedig, akár 1—2 román tagozatos gyermek miatt, az anyagi lehetõségek korlátaira hivatkozva, csak a román tannyelvû osztályokat fogják mûködtetni, magyar tagozatok vagy önálló iskolák egész sorát szüntetve meg.

b) A törvény 9. szakaszának 2. bekezdése értelmében az állam az általa elismert felekezeteket csak a sajátos közép- és felsõfokú oktatási intézményeik szervezésében, az egyházi személyek képzésében támogatja. Más típusú és szintû oktatási egységeket a felekezetek csak a magánoktatás szerves részeként, és az erre vonatkozó törvények értelmében, állami támogatás nélkül szervezhetnek. Miután az elkobzott felekezeti és magániskolákat, valamint vagyonukat nem szolgáltatják vissza, ez igazságtalanságot jelent a központi államgépezet minden szigorának amúgy is kitett magán- és felekezeti oktatással szemben. A demokratikus országok legtöbbjében az állam minden gyermek számára, függetlenül attól, hogy állami, felekezeti vagy magániskolában tanul, "fejkvótát" biztosít.

c) Románia földrajzának és a románok történelmének, valamint a szaktantárgyaknak román nyelven történõ tanításával a törvény korlátozza a kisebbségek anyanyelvû tanulásához való jogát, és kizárja az anyanyelvû képzés lehetõségét:

"A gimnáziumi és líceumi oktatásban Románia földrajzát és a románok történelmét a román tannyelvû osztályokéval azonos tanterv és tankönyv alapján románul tanítják. Ezekbõl a tantárgyakból a vizsgáztatás románul történik. Az elemi oktatásban ezeket a tantárgyakat anyanyelven tanítják" (120. szakasz, 2. bekezdés)

"Az állami szakiskolai, líceumi — mûszaki, közgazdasági, közigazgatási, mezõgazdasági, erdészeti, turisztikai — és posztliceális oktatásban a szakképzés román nyelven folyik, a lehetõségek függvényében biztosítva a szakkifejezések anyanyelven történõ elsajátítását." (122. szakasz, 1. bekezdés)

Azokon a szakokon (jog, történelem, mûvészettörténet, közgazdasági, agrártudományok, állatorvosi stb.), ahol a kötelezõ módon románul tanított tantárgyak felvételi tárgyak, a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok nem indulhatnak egyenlõ eséllyel azokkal a diákokkal szemben, akik ezeket anyanyelvükön tanulták.

d) Az anyanyelvû felsõoktatást a tanár- és mûvészképzésre redukálja a törvény, és az anyanyelvû orvos- és gyógyszerészképzést sem jogi, hanem konjunkturális kérdésként kezeli — gyakorlatilag az egyetlen létezõ, marosvásárhelyi intézményhez kötve azt.

"Az állami felsõoktatásban, kérésre és e törvény keretein belül, tanár- és mûvészképzésre anyanyelvû csoportokat és tagozatokat szervezhetnek." (123. szakasz)

"Az anyanyelvû orvos- és gyógyszerészképzés, a már mûködõ tagozatokon — a román szaknyelv elsajátításának kötelezettségével — anyanyelven folytatható." (122. szakasz, 2. bekezdés)

e) A tanügyi törvény legveszélyesebb szakasza a 124.:

"Az oktatás minden szintjén a felvételi és záróvizsgák román nyelven folynak. Anyanyelven vizsgázhatnak — jelen törvény keretein belül — azokban az iskolákban, osztályokban, illetve azokon a szakokon, amelyeken az oktatás anyanyelven történik".

Figyelembe véve, hogy a szak- és inasiskolák, szaklíceumok, mesteriskolák, posztliceális osztályok és a felsõoktatási intézmények — mint az a mellékletek, táblázatok statisztikai adataiból kiderül — nagyon kevés kivétellel román tannyelvûek, a magyar és más kisebbség igen elenyészõ hányada felvételizhet ezentúl anyanyelvén az állami közép-, illetve felsõoktatási intézményekbe. Az elõírás értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó felvételizõk az anyanyelvükön tanult tantárgyakból is román nyelven kell hogy versenyezzenek azokkal, akik az illetõ tárgyakat anyanyelvükön tanulták.

B.
Helyzetelemzés

Azzal a szándékkal, hogy konkrét adatok ismeretében mérhessék fel azt a veszélyt, amelyet a törvény hatályba lépése jelentene, a továbbiakban bemutatjuk a romániai nemzeti kisebbségek és elsõsorban a romániai magyarság anyanyelvû oktatásának helyzetét, valamint eddigi tendenciáit. Nem mellékes megjegyeznünk, hogy az oktatás szervezésére és irányítására vonatkozó eddigi törvények és kormányhatározatok kevésbé korlátozták a nemzeti kisebbségekre vonatkozó anyanyelvû oktatást.

Az általános iskolai osztályokban az 1993/94-es tanévben 1 558 980 tanulóból 79 508 (6,4%) magyar nemzetiségû, de csak 4,9% tanul magyar tannyelvû iskolákban. Azokban a megyékben, ahol a magyarság szórványban él, a magyar nemzetiségû gyermekek több mint fele vagy még nagyobb hányada kényszerült/kényszerül román tagozatra már elemi és gimnáziumi osztályokban (1. táblázat).

A szakoktatás elrománosítása évek óta módszeresen folyik. A magyar tannyelvû szaklíceum illetve szakiskola már csak névlegesen az, hiszen a profiltól függõen a tantárgyak közel 50%-át illetve 71%-át román nyelven tanítják. A szakoktatási hálózat, fõleg a keresett és rangos szakmákban, egyre szûkül. A szülõ és diák döntésre kényszerül: vagy ragaszkodik ahhoz, hogy anyanyelvén tanuljon tovább, és kevésbé rangos szakmát tanulhat ki, esetleg szándéka és képességei ellenére elméleti líceumba, tanítóképzõbe, illetve felekezeti iskolába megy, vagy a jobb szakma mellett dönt, de ennek az ára a román tannyelvû iskola elvégzése.

A Romániában tanuló 727 421 középiskolás diákból 5,64% magyar, de csak 4,2% tanul magyarul. Felméréseink alapján a gimnáziumot végzett diákok kb. 60%-a választaná líceumi szinten a keresett, megbecsült és megfizetett szakok valamelyikét. A magyar tannyelvû osztályokban a diákok 65,4%-a tanul elméleti, teológiai, illetve tanítóképzõ osztályokban, és csak 34,6%-a tanul különbözõ profilokon. Ezzel szemben a román tannyelvû osztályok tanulói a társadalmi igénynek megfelelõen oszlanak meg az elméleti és szakoktatás között: a diákoknak mindössze 44,8%-a tanul elméleti, teológiai, illetve tanítóképzõs osztályokban, és 56,2%-a szakmai képzésben részesül. A profilokon belüli százalékos megoszlást követve megállapítható, hogy sokkal rosszabb a magyar osztályokban tanuló diákok helyzete. Míg a román tannyelvû osztályokban tanulók 30,1%-a tanulhat ipari, illetve 8,6%-a közgazdasági profilokon, addig a magyar tannyelvû osztályokban tanulók csak 17,4% illetve 4,5%-ban. Vannak olyan profilok, amelyeken egyáltalán nincs magyar tannyelvû osztály (2. táblázat). Az anyanyelvû szakoktatás mutatóit a székelyföldi iskoláink javítják. A valós helyzet ennél sokkal aggasztóbb: tipikus a Szatmár megyei helyzet (3. táblázat). Itt a magyar tannyelvû osztályokban tanuló diákok 73,1%-a tanul elméleti, tanítóképzõs, illetve teológiai osztályokban és csak 26,9%-a ettõl eltérõ profilú osztályokban, de teljesen kimaradva a keresett sport, kereskedelmi és metrológia12 szakról. Az ipari profilt lebontva a diszkrimináció még nyilvánvalóbb: könnyûipari, közlekedési, távközlési, élelmiszeripari szakokat csak román tannyelvû osztályokban engedélyeznek. Az építõipari, gépipari és faipari szakokon még egy-egy magyar osztály mûködését is jóváhagyják. Megjegyzendõ, hogy a megye lakosságának 38%-a magyar nemzetiségû. A szórvány megyékben gyakorlatilag nem létezik magyar tannyelvû szakoktatás.

Azokban a megyékben, ahol létezik magyar nyelvû líceumi hálózat — 141 intézmény —, az 1993/94-es tanévben az 51 697 magyar nemzetiségû középiskolás diákból 10 611 tanuló, azaz 20,53% kényszerült román tagozatra, éppen a szakoktatás elrománosítása miatt (4. táblázat).

Az ország szakiskoláiban tanuló 390 681 diák 6,5%-a (25 394) magyar, de csak 1,6%-uk (6242) tanul magyar nyelven.

Az 1993/94-es tanévben összesen négy megyében és 12 intézményben mûködött 25 szakiskolai osztály. Ezekben az osztályokban is a tantárgyak 70%-át románul tanítják. Gyakorlatilag nem beszélhetünk magyar tannyelvû szakiskolai oktatásról.

A felsõoktatásban csak a tanár- és színészképzésben folyik magyar tannyelvû oktatás, a többi szakokon diákjaink románul tanulnak. A magyar nemzetiségû hallgatók számának lassú növekedése ellenére, az ország hallgatói összlétszámához viszonyított részarányuk gyors ütemben csökken, és az új törvény szabta feltételek között a további csökkenõ tendencia kétségtelenné válik (5. táblázat és 4. melléklet). Kevesen jelentkeztek és még kevesebben jutottak be azokra a szakokra, amelyeken románul tanult tantárgyból kellett felvételizni: jog, közgazdaság, történelem, filozófia. Eklatáns példa erre az ország állami egyetemein tanuló magyar joghallgatók minimális részaránya: a 11 932 joghallgatóból mindössze 98 (0,8%) magyar nemzetiségû. Hasonló következtetéseket vonhatunk le a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, szakokra és nemzetiségekre lebontott, diáklétszámára vonatkozó adataiból (6. táblázat).

Kolozsvár, 1995. július 17.

Fischer Fülöp Ildikó
oktatási elõadó

Prof. Dr. Cs. Gyímesi Éva
ügyvezetõ alelnök

1. táblázat. Román tagozaton tanuló magyar nemzetiségû általános iskolások

Megye Elemi oszt. Gimnáziumi oszt.

Arad 42,2% 54,2%

Hunyad 69,4% 62,8%

Máramaros 48,1% 61,5%

Szeben 46,8% 64,0%

Temes 74,0% 79,6%

2. táblázat. A tanulók profilok szerinti megoszlása

Iskolatípus Román osztályban tanulók Magyar osztályban tanulók

Ipari 30,1% 17,4%

Mezõgazdasági 6,0% 3.9%

Erdészeti 0,4% 0,4%

Kereskedelmi 8,6% 4,5%

Metrológia 0,2% —

Mûvészeti 1,1% 2,0%

Sport 1,8% 0,7%

Katonai 0,7% —

Fogyatékosok 0,1% —

3. táblázat. A tanulók profilok szerinti megoszlása Szatmár megyében

Iskolatípus Román osztályban tanulók Magyar osztályban tanulók

Elméleti 1080 (37,0%) 360 (46,2%)

Informatika 120 (4,1%) 30 (3,8%)

Tanítóképzõ 60 (2,05%) 30 (3,8%)

Sport 60 (2,05%) —

Mûvészeti 30 (0,1%) —

Metrológia 30 (0,1%) —

Kereskedelmi 270 (9,3%) —

Mezõgazdasági 240 (8,2%) 180 (7,7%)

Ipari 1030 (35,3%) 120 (14,4%)

Teológiai — 180 (23,1%)

4. táblázat. A magyar nemzetiségû középiskolások megoszlása
a magyar, illetve román tannyelvû líceumi osztályok között

Megye Magyarul tanul Románul tanul

Arad 41,0% 59,0%

Beszterce-Naszód 36,8% 63,2%

Bihar 59,4% 40,6%

Brassó 56,9% 43,1%

Fehér 73,5% 26,5%

Hargita 95,8% 4,2%

Hunyad 14,6% 85,4%

Kolozs 77,4% 22,6%

Kovászna 94,9% 5,1%

Maros 70,3% 29,7%

Máramaros 23,4% 76,6%

Szatmár 53,2% 33,1%

Szeben 31,8% 68,2%

Szilágy 66,9% 33,1%

Temes 21,7% 78,3%

5. táblázat. A magyar nemzetiségû egyetemi hallgatók részarányának alakulása
a román felsõoktatásban

1970—1980 között 5,4%—5,8%

1991—1992-es tanév 8 777 hallgató 4,5%

1993—1994-es tanév kb. 10 000 hallgató 3,7%

Megjegyzés: Az 1993/94-es tanévre a Tanügyminisztérium az állami felsõoktatásban tanuló teljes hallgatói létszámon kívül semmiféle más, a nemzetiségi megoszlásra vonatkozó adatot nem közölt. A magyar nemzetiségû hallgatók számát felméréseink alapján csak hozzávetõlegesen tudtuk megállapítani.

6. táblázat. A magyar nemzetiségû egyetemi hallgatók részaránya
a Babeş—Bolyai Tudományegyetem Jogi és Közgazdasági Karán

Kar 1989/90 1990/91 1991/92 1992/93

Jog R 92,78% 92,39% 96,32% 96,57%

M 7,43% 7,41% 3,57% 3,53%

Közgazdasági R 87,43% 91,80% 91,95% 91,38%

M 12,47% 8,16% 7,97% 8,59%

R: román nemzetiségû egyetemi hallgatók.

M: magyar nemzetiségû egyetemi hallgatók.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1986.

36.

Tõkés László levele Göncz Árpád
és Ion Iliescu államfõkhöz

Göncz Árpád úrnak,
a Magyar Köztársaság elnökének
Budapest

Ion Iliescu úrnak,
Románia államelnökének

Bukarest

Tisztelt Elnök Úr!

A közép-európai kormányfõk október eleji, varsói tanácskozásai keretében sorra került találkozójuk alkalmával Horn Gyula és Nicolae Vãcãroiu miniszterelnökök kölcsönösen megállapították, hogy mivel a két ország alapszerzõdésének ügye egyelõre holtpontra jutott, a közeli jövõben nem idõszerû újabb egyeztetést tartani — viszont a román—magyar történelmi megbékélést célzó három román dokumentumtervezettel összefüggésben esetleg magas szintû szakértõi fórumot hoznának létre.

Tekintettel a küszöbön álló megbékélési tárgyalásokra, és attól a szándéktól vezéreltetve, hogy a román—magyar államközi kapcsolatok rendezésében és a történelmi megbékélés megvalósításában a romániai magyar nemzetközösség is építõ módon kivegye a részét — ezennel tisztelettel kérem az Elnök urat, hogy a rövidesen elkezdõdõ megbeszélések jó elõmenetele érdekében, kiemelkedõ tekintélyét és befolyását latba vetve, támogassa és segítse érvényre jutni a következõ alternatív megbékélési indítványomat.

A francia—német megbékélési modell helyett a felek az olasz—osztrák, illetve a dél-tiroli mintát tekintsék mértékadónak és követendõnek — az alábbi meggondolásokból:

a) A francia—német modell nem annyira releváns a román—magyar viszonyokra nézve, mint a dél-tiroli. Míg az Elzász-Lotaringia ügyében megkötött egyezség a hagyományos német—francia revansizmustól terhes államközi viszonyokat volt hivatott rendezni — ezzel szemben a magyar—román kapcsolatok tétje nem annyira az államközi kapcsolatok, mint inkább a romániai magyar nemzetközösség helyzetének a rendezése, miként az a dél-tiroli németek esetében is történt.

b) A román—magyar történelmi megbékélés legfõbb akadálya a román—romániai magyar kapcsolatokban keresendõ — következésképpen a tulajdonképpeni megbékélésnek nem két állam között, hanem hazai román—magyar viszonylatban kell megvalósulnia.

Mindezeknek megfelelõen a román—magyar történelmi megbékélés egyetlen útja, feltétele és lehetõsége: a romániai magyar nemzetközösség autonóm státusának, egyéni és kollektív emberi jogainak a biztosítása — az olasz—osztrák megegyezés jól bevált mintája szerint. Amennyiben a kibontakozás és a megnyugtató rendezés õszinte szándékától vezéreltetve a felek ezt az utat követnék — egyúttal a jogi szempontból kívánatos és a végleges és tényleges megoldást szavatoló államközi alapszerzõdés megkötésének az útjából is természetszerûen elhárulnának az akadályok.

Alternatív megbékélési indítványom megtételére még egy nyomós ok késztet. Románia, illetve Erdély ezredéves történelmi-államalkotó közösségeként, mint olyan nemzetközösség, mely — a hazai németséggel együtt — döntõ módon és mértékben hozzájárult országunk és térségünk politikai, kulturális, gazdasági és civilizációs fejlõdéséhez: a romániai magyarság semmiképpen nem óhajt az elzászi németek szomorú sorsára jutni. Mi nem az asszimiláció, hanem a társadalmi integráció útján járva szeretnénk hasznos állampolgáraivá, alkotó nemzeti közösségévé válni Romániának — annak az országnak, melynek sorsfordító 1989-es változásaiban mi is tevékeny módon kivettük a részünket.

Tisztelt Elnök úr!

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség már az 1991-es marosvásárhelyi kongresszusán, majd utóbb az 1993 januárjában sorra került III. kongresszusa alkalmával síkraszállt egy olyan kétoldalú román—magyar kerekasztal-értekezlet összehívása mellett, amely megegyezéses alapon volna hivatott "rendezni végre közös dolgainkat", s mely ugyanakkor "biztos alapja lehetne a román—magyar államközi megegyezésnek, és meghatározó fórumává válhatna az egyetemes román—magyar megbékélésnek". Magyar keresztyén egyházaink is, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel karöltve, ennek a megbékélésnek és kétoldalú nemzeti egyezségnek a megvalósításán fáradoznak.

Kérem az Elnök urat, hogy fontolja meg tiszteletteljes, a román és a magyar érdekeket egyaránt szem elõtt tartó alternatív megbékélési indítványomat, mely a látszólagos megbékélés és az alapszerzõdés kudarcát kompenzálni akaró törekvések zsákutcáját elkerülve, reális lehetõséget kínál a tényleges történelmi megbékélésre.

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel:

Tõkés László püspök,

az RMDSZ tiszteletbeli elnöke

Nagyvárad, 1995. október 31.

RMDSZ Közlöny 1995. 19. sz. 2—3.

37.

Nyilatkozat
(Az 1996-os helyhatósági és parlamenti választások elõtt)

I. A romániai magyar közösségnek legfõbb célja, hogy nemzeti identitásának háborítatlan megtartásához minden feltétele meglegyen egy demokratikus Romániában, amelynek kialakításában a romániai társadalom alkotó és meghatározó tényezõjeként, a többségi román nemzet partnereként kíván részt venni.

A IV. kongresszuson elfogadott program alapelvei értelmében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a romániai magyarság különbözõ autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten biztosítja a romániai magyarság közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszervezõdés különbözõ formáit. Az RMDSZ elengedhetetlennek tartja olyan politikai környezet kialakítását, amelyben az érdekvédelem elvi alapját az egyetemes emberi jogok, illetve a kollektív nemzeti közösségi jogok, a jogállam, a piacgazdaság és a civiltársadalom értékei képezik, egy olyan államban, amely elutasít minden totalitarista, fasiszta, kommunista ideológiát és gyakorlatot, az antiszemitizmust, a nacionalizmust, a sovinizmust.

Ennek a célnak a megvalósításához az RMDSZ elengedhetetlenül szükségesnek tartja:

— a romániai magyar közösség politikai, gazdasági, kulturális megerõsödését;

— a belsõ önrendelkezés jogának fokozatos érvényesítését, ami önkormányzati elven mûködõ, a román jogrendbe beilleszkedõ saját intézményrendszert feltételez;

— az aktív szerepvállalást a romániai politikai életben, a társadalom mielõbbi demokratizálása, a jogállam megteremtése, a gazdaság szerkezetének korszerûsítése, a privatizáció és a piacgazdaság megvalósítása érdekében;

— Romániának az európai és euroatlanti közösségbe való integrálódását;

— Románia és Magyarország viszonyának kölcsönös politikai és gazdasági érdekeken alapuló rendezését, amely csak a romániai magyarság helyzetének méltányos megoldásával valósulhat meg;

— a román nemzettel és más nemzeti kisebbségekkel konfliktusmentes és konstruktív együttélési formák kialakítását, egy olyan közös haza megteremtését, amelynek alapja a plurális társadalom elismerése, a szabad, egyenjogú állampolgárok mellérendelõ viszonya, eleve kizárva a hátrányos megkülönböztetést, a nemzeti kizárólagosság és felsõbbrendûség bármely formáját.

II. Tudatában annak, hogy az 1996-os esztendõ hosszú idõre meghatározza az ország demokratizálódásának lehetõségeit, és a választások döntõ jelentõségûek lesznek a romániai magyar nemzeti közösség számára, kiemelten fontosnak értékeljük azt a szerepet, amelyet szövetségünk az elkövetkezõ idõszakban vállal. A helyhatósági és a parlamenti választások döntik el, hogy a romániai magyarság képes-e olyan helyzetbe hozni saját érdekképviseleti szervezetét — az RMDSZ-t —, hogy az döntéshozói, akár kormányzati tényezõként is érvényesíteni tudja érdekvédelmi feladatait.

Támogatni kívánjuk mindazokat a román politikai erõket, amelyek valós garanciát jelenthetnek a jogállamiság, a piacgazdaság, a demokratikus törvényhozás és kormányzás, a széles körû helyi autonómia megvalósításában, és ismételten szorgalmazzuk a többségi román nemzet képviselõivel való párbeszédet, amelynek célja az érdekegyeztetés, a fogalomtisztázás, a megoldáskeresés, valamint a közösen kidolgozott megoldások érvényesítése. Meggyõzõdésünk, hogy egy olyan dialógus, amely a szubszidiaritás, az önkormányzatiság és a különbözõ autonómiaformák fogalmának a román közvélemény elõtti tisztázásához, az ezek érvényre juttatásához fûzõdõ össztársadalmi érdek felismeréséhez is elvezet, fontos szerepet játszhat egy pozitív irányú választási kampányban. Egy magyarellenességre kiélezett, nacionalista központú kampány újabb négy évre az ország elszigetelését és az integrálódás folyamatát gátló erõk elõretörését eredményezné. Ennek megakadályozásáért felelõs minden politikai erõ.

Részt veszünk és felelõsséget vállalunk az ország demokratikus fejlõdését meghatározó helyi és országos döntések meghozatalában, szövetségeket kötve a többségi román nemzet azon erõivel, amelyek egyértelmûen vállalják az európai és euroatlanti integrációt, ezáltal szavatolva a reformfolyamat következetes véghezvitelét, és célul tûzik ki a demokratikus gyakorlat, a plurális társadalom megvalósítását Romániában. Fontosnak tartjuk, hogy a választási kampány során a társadalom valós problémái és az azok gyakorlati megoldását célzó programok kerüljenek elõtérbe. Az RMDSZ tudatában van annak, hogy a demokratikus választások egyik meghatározó tényezõje a kampány hangvétele. Olyan európai stílusú kampány hívei vagyunk, amely kizárja annak lehetõségét, hogy szélsõséges, sovén erõk a közvélemény megtévesztésével, valótlan ellenségkép kialakításával megszerezhessék a politikai hatalmat, amelyet Románia valós érdekei ellen gyakorolnának.

III. Az RMDSZ az 1996-os választások jelentõségét abban is meghatározónak látja, hogy — az elmúlt évek ilyen irányú negatív tapasztalatával ellentétben — a jövõben a romániai helyhatóságokban és a parlamentben a minõségi kritériumoknak kell érvényesülniük. Ennek érdekében a maga részérõl vállalja jelöltjei szakmai hozzáértésének és megbízhatóságának szigorú megmérettetését. A jelöltek kiválasztásának folyamatában az eddiginél nagyobb szerepet kívánunk biztosítani a civil társadalmi szervezeteknek, hogy ez a szféra is hatékonyabb társadalomalakító erõvé váljék. Általában szükségesnek véljük a minél szélesebb közvélemény bevonását a jelöltek kiválasztásába. A szövetség és választói közötti bizalom erõsítéséhez elengedhetetlennek tartjuk az elmúlt négy év tapasztalatainak átvilágítását és kritikus elemzését.

Ugyanakkor az RMDSZ-nek meg kell találnia a belsõ érdekegyeztetésnek azokat a módozatait, amelyek a vitás kérdéseket nyugvópontra juttatják, érvényesítik a szövetség által meghatározott prioritásokat, biztosítják testületeink mûködését és a társadalommal való kapcsolat zavartalanságát.

Következésképpen: programunk alapelveinek, az RMDSZ taktikai-stratégiai elképzeléseinek érvényesítésében prioritásnak tekintjük a romániai magyarság súlyának növelését az ország politikai, gazdasági életében és a közigazgatásban, részvételünk erõsítését az ország sorsát befolyásoló központi és helyi szervekben.

Meggyõzõdésünk, hogy jelen nyilatkozatunk nemcsak a romániai magyar nemzeti közösség egységes akaratát fejezi ki, hanem a fenti célok megvalósítása Románia valamennyi állampolgárának közös érdeke is.

Székelyudvarhely, 1996. január 14.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1986.

38.

Alappal szerzõdni
A marosvásárhelyi SZKT-SZET ülés állásfoglalása

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa és a Szövetségi Egyeztetõ Tanács 1996. szeptember 6-án Marosvásárhelyen tartott együttes ülésén,

tudatában annak, hogy a Románia és a Magyar Köztársaság közötti alapszerzõdés küszöbön álló aláírása a romániai magyar nemzeti közösség számára új helyzetet teremt;

megerõsítve, hogy a két ország — és egyben a két nép — közeledése, több évtizedes feszültségek eloszlatása, az európai és euroatlanti struktúrákba való integrálódás alapvetõ érdeke a kisebbségben élõ romániai magyar nemzeti közösségnek is;

figyelembe véve, hogy egy, a megbékélését elõsegítõ alapszerzõdés feltételét képezi a kölcsönös elõnyökön alapuló együttmûködésnek és az európai és euroatlanti integrációnak;

szem elõtt tartva az egész romániai társadalom ebbõl fakadó politikai és gazdasági érdekeit,

a következõ állásfoglalást teszi közzé:

1. A romániai magyar nemzeti közösség és annak képviseletében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt években az alapszerzõdést a kisebbségi helyzet rendezése kiemelkedõ jelentõségû eszközének tekintette, és ma is annak tekinti, de véleményünk szerint ez a dokumentum a neki tulajdonított szerepet csak részlegesen tudja betölteni.

2. Az RMDSZ tudomásul veszi a Románia és a Magyar Köztársaság kormányai által kidolgozott alapszerzõdést, bár a dokumentum több vonatkozásban nem elégíti ki a romániai magyar nemzeti közösséget, mivel jelenlegi formájában sok tekintetben nem lép túl a szándéknyilatkozat szintjén.

3. Úgy véljük, hogy — bár az RMDSZ következetes fellépésének köszönhetõen az 1201-es Európa Tanács-i Ajánlás jogi erejû kötelezettséggé válik — csak megfelelõ törvényalkotás, végrehajtás és ellenõrzés esetén lesz lehetõség arra, hogy az anyanyelvû oktatásra, a kétnyelvû feliratokra, a saját médiára, az erõszakos asszimiláció tiltására vonatkozó rendelkezések már a közeljövõben helyzetünk jó irányú változásához vezessenek.

4. Kijelentjük, hogy az RMDSZ változatlanul kiáll a programjában kiemelkedõ helyet elfoglaló jogállamiság, szociális piacgazdaság, európai és euroatlanti integráció, valamint a kisebbségi kérdésnek az elõremutató európai gyakorlat szerinti rendezése mellett, az oktatás, a mûvelõdés, a nyelvhasználat, a tájékoztatás területén, a különbözõ autonómiaformák érvényesítésével, mint ahogyan azt többszöri politikai állásfoglalásában is kinyilvánította.

5. A kollektív jogok elvetése, a nyelvhasználatot korlátozó rendelkezés, illetve más, a jelenlegi állapoton nem változtató kitételek ellentmondanak, vagy nem felelnek meg az RMDSZ törekvéseinek. Ugyanakkor számunkra elengedhetetlen követelmény az elkobzott egyházi és közösségi javak helyzetének rendezése. Nem tartjuk kielégítõnek a dokumentumba foglaltak betartását és alkalmazását biztosító garanciákat sem.

6. Aláírás elõtt még egyszer emlékeztetjük az aláíró feleket politikai és történelmi felelõsségükre. Az aláírás helyszínének kiválasztásával az aláíró felek egyértelmûen elfogadták Temesvár szellemét, csakhogy a dokumentum tartalma és szándéka nem annak jegyében fogantatott. A dokumentum csak akkor tölthet be pozitív szerepet, ha az abban foglaltakat teljes jóhiszemûséggel, valamint jobbító szándékkal alkalmazzák, és a korlátozó rendelkezéseket, illetve a súlyos hiányosságokat a megbékélési folyamat továbbvitelének során felszámolják. Az RMDSZ elvárja, hogy ez a folyamat a romániai magyar nemzeti közösség számára is elfogadható rendezéshez vezessen, amelyet a dokumentumba foglalt minimális szint nem biztosít.

7. A fenti elvek megvalósulása az egész romániai magyar nemzeti közösség létfontosságú érdeke, ugyanakkor a közösség közképviseleti súlyával, gazdasági erõtartalékaival, önszervezõ képességével — a program körüli egységével ennek a legfõbb eszköze is.

8. Mindezek tükrében az RMDSZ kiemelten hangsúlyozza, hogy a romániai magyar nemzeti közösségnek a jövõben még inkább olyan közképviseletre van szüksége, amely mind támogatottságával, mind parlamenti súlyánál fogva hatékonyan lép fel e célok megvalósításáért.

9. Ezt a közképviseletet csak a romániai magyar nemzeti közösség egységes és aktív hozzáállása biztosíthatja. A parlamenti képviselet megerõsítése szavatolja olyan törvények kezdeményezését, amelyeknek elfogadtatásával és végrehajtásuknak ellenõrzésével a gyakorlatban megvalósíthatók a dokumentum számunkra elfogadható elõírásai, és lehetõség teremthetõ a továbblépésre.

Marosvásárhely, 1996. szeptember 6.

Szövetségi Képviselõk Tanácsa

Szövetségi Egyeztetõ Tanács

Szövetség 1996. szeptember 12.

39.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kormánykoalíciós cselekvési prioritásai

Kormányzati mûködés

— A kormányzati feladatok újratervezése és a kormányzati szervek hatékony reformja.

— Az államhatalmi szervek közötti információáramoltatás, a döntéshozási mechanizmusok és eljárások újratervezése.

— A pártpolitika és a kormányzati tevékenység összehangolásának szorgalmazása.

Külpolitika

— a mielõbbi NATO-felvétel további támogatása;

— az európai integrációs tárgyalások egyidõben való elkezdésének szorgalmazása;

— az európai jogharmonizációt biztosító törvénytervezet-csomag összeállítása és elfogadása;

— a vízumkényszer eltörlésének szorgalmazása minden EU-hoz társult ország esetében;

— a Románia által aláírt alapszerzõdések és a hazánk által ratifikált kisebbségvédelmi egyezmények alkalmazása;

— az ET, a NATO és a WEU parlamentáris közgyûlésében, illetve az EP — román parlament közös bizottságaiban való hatékonyabb tevékenység érdekében megfigyelõi státus kérése az EU konzervatív pártjait tömörítõ Európai Néppártban (EPP);

— a jószomszédi kapcsolatok, a Románia és Magyarország közötti együttmûködés kibõvítése.

Gazdaság

— a privatizációs folyamat felgyorsítása, a vállalatok részvényeinek és aktívumainak piaci úton történõ értékesítésével;

— szakmai befektetõknek történõ eladás esetén komplex-feltételrendszer kialakítása;

— veszteséges vállalatok esetén csõdeljárást követõ privatizáció, különös tekintettel a nagy nyersanyag- és energiaigényes vállalatokra;

— az önkormányzatok számára résztulajdon biztosítása a privatizáció során;

— a reprivatizáció esetében teljes vagyonvisszaadás természetben, ahol ez nem lehetséges, ott teljes körû kárpótlás;

— a szövetkezeti vagyon teljes visszaadása a szövetkezetek tulajdonába;

— a szakminisztériumok által elkészítendõ ágazati stratégiák véglegesítése;

— a fejlesztési alapokhoz való hozzáférés biztosítása a környezetkímélõ technológiák meghonosítása érdekében;

— ipari parkok létesítése;

— a saját elhatározáson alapuló társult termelés ösztönzése a mezõgazdaságban;

— mezõgazdasági termékegyesülések (agrárkamarák) kialakítása;

— a turizmus kiemelt ágazatként való kezelése, turizmusfejlesztési alap létrehozása, helyi, regionális és országos fejlesztési programok kidolgozása az önkormányzatok bevonásával;

— az infrastruktúra fejlesztése a költségvetési erõforrások jelentõs részének átirányításával, illetve a külföldi tõke és leasingtársaságok bevonásával;

— átgondolt közlekedéspolitikai koncepció kidolgozása a közép-kelet-európai tendenciákkal összhangban;

— a közüzemi szolgáltatások ellátóhálózatának fejlesztése a magántõke bevonásával is;

— regionális programok kidolgozása a falusi települések ivóvízellátásának és csatornahálózatának a megvalósítása érdekében;

— az új törvényes keret megalkotását követõen a szövetkezeti mozgalmat támogató átfogó program kidolgozása;

— a kis- és középvállalkozások támogatási rendszerének véglegesítése, mely magában foglalja a beruházások támogatását a pénzügyi kötelezettségek módosításával, a leasingtörvény megalkotását és törvénybe ültetését, egy szakosított bank létrehozását a kis- és közepes vállalatok számára és a lehetõség megteremtését az állami szférában kihasználatlan termelési felületek és kapacitások használatára;

— a személyi jövedelemadó bevezetése;

— a vállalkozások profitadójának csökkentése és kedvezményes adózási rendszer kialakítása a termelõ, munkahelyteremtõ és technikai fejlesztést megvalósító vállalkozások számára;

— az adók és illetékek nyilvántartására és bevételezésére felhatalmazott intézményrendszer modernizációja, decentralizációja és az önkormányzatok felügyelete alá helyezése;

— egyes adónemek helyi adóvá történõ átalakítása;

— a Hozzáadott Érték Adó (TVA) fizetési kötelezettsége a számlák kiegyenlítésekor és nem a számlák kibocsátásakor;

— a központi költségvetési leosztások növelése a helyi érdekeltségû közberuházások területén;

— a társadalombiztosítási alapok szakszerû, értékvédõ kezelése az érdekelt társadalmi rétegek bevonásával;

— az infláció mérséklése, fékezése, a lej belsõ és külsõ értékállandóságának megteremtése, illetve az árfolyamváltozás kiszámíthatóságának biztosítását célzó gazdaságpolitikai intézkedések foganatosítása;

— a "körbetartozás" felszámolása a csõdeljárást követõ privatizációval;

— a bankok privatizációja elõzetes (vagy a vevõvel közös) konszolidálásuk és a kétes hitelektõl való megtisztításuk után;

— az értéktõzsde és a tõzsdén kívüli piac mûködését befolyásoló korlátozások megszüntetése;

— a külföldi tõke beáramlásának ösztönzése, a szakmai befektetõk elõnyben részesítése;

— az EU-társulási egyezménybe foglalt közös engedmények hatékony felhasználása az iparágak versenyképességének növelésére;

— külön stratégia kidolgozása a regionális kooperáció terén, a Románián belül létrejött nyolc régió közötti együttmûködés felgyorsítása és intézményesítése;

— a határ menti régiók együttmûködésének ösztönzése és intézményesítése.

Munkaerõ-gazdálkodás

— A munkaerõképzés piacérzékennyé alakítása;

— kedvezõ körülmények teremtése a pályakezdõk számára, a pályakezdõt alkalmazó munkaadó bértámogatása;

— a helyi közösségek és közigazgatási szerveik bevonása a munkaerõ-gazdálkodási szakpolitikák kialakításába és végrehajtásába;

— olyan adórendszer kialakítása, amely a munkaadókat a személyzeti állomány (át)képzésére, minõségi fejlesztésére serkenti;

— az Országos Foglalkoztatási és Munkaerõképzési Ügynökség létrehozása a munkahely elvesztésének kockázatát csökkentõ kontributív alap kezelésére.

Szociális védelem

— Szociális lakások építése költségvetési alapokból és/vagy nemzetközi szervezetek támogatásával;

— Országos Lakásalap létrehozása, amely biztosítja a kedvezményes hitelek felvételét lakásépítés céljából;

— szociális szolgáltatások normatív finanszírozásának bevezetése; a normamegállapítás alapja a létminimum (vagy regionális létminimum);

— nyugdíjtörvény kidolgozása, amely tartalmazza az alternatív nyugdíjrendszer bevezetését;

— idõs emberek támogatása; öregek háza hálózatának kialakítása üzleti alapon, állami támogatással.

Egészségügy

— Szakmailag hatásosabb, gazdaságilag mûködõképesebb rendszer kialakítása;

— az egészségügyi szociális biztosítási rendszer szervezeti kereteinek kialakítása, a finanszírozási rendszer biztosítása;

— a szolgáltatások szervezeti hálózatának decentralizációja;

— a privatizáció folyamatosságának biztosítása alapellátási és szakhálózati szinten;

— a szakmai szolgáltatások és szolgáltatók akkreditációja;

— az egészségügy különbözõ szereplõi együttmûködésének szabályozása;

— az egészségügy és civil társadalmi szférák szociális és egészségügyi tevékenységének összehangolása;

— a közegészségügyi intézményrendszer szervezeti és szakmai funkcióinak átalakítása;

— az alapellátási rendszer területi, családorvosi és célcsoportokat ellátó rendszerének kialakítása;

— az egészségügyi szakemberképzés és posztgraduális képzés decentralizációja.

Önkormányzatok

— A Helyi Közigazgatási törvényt módosító sürgõsségi kormányrendelet parlamenti megerõsítése;

— a helyi önkormányzati vagyonról szóló törvény megalkotása;

— a helyi költségvetést szabályozó törvény megalkotása;

— a helyi népszavazásról szóló törvény megalkotása;

— a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája szellemének és betûjének betartása és érvényre juttatása a belsõ normaalkotás során;

— a közalkalmazottak és köztisztviselõk jogállását szabályozó törvények megalkotása;

— a helyi pénzügyi intézmények — az önkormányzatok bankja — létrehozása.

Kisebbségpolitika

Az RMDSZ a kisebbségi kérdés megoldását továbbra is a szubszidiaritás elvének következetes alkalmazásában látja, amely a kisebbségvédelmi jog- és intézményrendszer kiépítését feltételezi.

Ennek érdekében jogalkotási prioritásaink a következõk:

— a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálása és alkalmazása;

— a közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatásának törvényi szabályozása;

— a helyi autonómiát megerõsítõ törvények kisebbségvédelmi vonatkozásainak kidolgozása, a nemzetközi egyezmények elõírásainak jóhiszemû értelmezésével és a hazai jogszabályokba való foglalásával;

— az erõszakos beolvasztás és a kisebbséglakta övezetek demográfiai összetételének módosítását tiltó rendelkezések felügyelete; elvárjuk a kormánytól, hogy betartsa a programjában ezzel kapcsolatosan tett ígéreteit;

— a közalapítványokról szóló törvény kidolgozása;

— a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatáshoz szükséges intézményrendszer mûködésének biztosítása;

— a kisebbségvédelmi kerettörvény elfogadása.

Oktatás

— Az oktatási rendszer decentralizációjának és reformjának folytatása; az oktatás szerkezetének a következõ évtizedek szakemberigényéhez igazodó átalakítása, azoknak a távlatos célkitûzéseknek a jegyében, amelyeket az RMDSZ önálló oktatási törvénytervezete tartalmaz;

— az Oktatási törvényt módosító sürgõsségi kormányrendelet parlamenti megerõsítése;

— az anyanyelvû oktatást korlátozó intézkedések megszüntetése;

— minden szükséges profilt magába foglaló magyar nyelvû oktatási rendszer kiépítése a közoktatásban;

— az anyanyelvû felsõoktatás szükségletek szerinti kiszélesítése, a kolozsvári központú, önálló, államilag támogatott magyar tudományegyetem visszaállítása, székelyföldi és partiumi felsõoktatási intézmények létrehozása és támogatása;

— a szórványoktatás sajátos gondjainak kezelése, a csángómagyar oktatás helyi igényeinek érvényesítése, beleértve a csángóság történetének oktatását is.

Kultúra

— Nemzetiségi Kulturális Statútum kidolgozásának kezdeményezése;

— a következõ jogszabályok megalkotása: Kulturális tárgyi örökség törvénye, Mûemlékvédelmi törvény, Közkönyvtárak törvénye, Színházi törvény, Múzeumok törvénye;

— pályázati rendszer bevezetése a Nemzetiségi Fõigazgatóság pénzalapjának hatékonyabb, értékorientált felhasználása érdekében;

— kormányhatározat kezdeményezése a Humán Tudományok Kutató Intézetének létrehozására;

— a Nemzeti Levéltárak közszolgálati intézményekké való alakítása az 1996/16-os Törvény módosításával.

Egyházak

— Az Egyházügyi törvény mielõbbi elfogadása;

— az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása;

— minden szintû és profilú felekezeti oktatási intézmény létrehozása és ezek állami támogatása;

— azon egyházpolitikai intézkedések támogatása, amelyek a moldvai csángó hitközségek érdekében a magyar nyelvû egyházi szolgálat — mise celebrálás — visszaállítását célozzák.

Ifjúságpolitika

— Szorgalmazzuk, hogy a szubszidiaritás elve alapján jöjjön létre az ország ifjúsági szervezeteit tömörítõ Román Ifjúsági Tanács, mely a mindenkori kormány partnere kell legyen az érdekegyeztetésben és az állami támogatások áttekinthetõ elosztásában;

— a diákszervezetek külföldi kapcsolatainak kibontakozása érdekében szorgalmazzuk, hogy Románia csatlakozzon azokhoz a nemzetközi egyezményekhez, melyek lehetõvé teszik hogy az ISIC kártyával rendelkezõ diákok kedvezményekben részesüljenek külföldön;

— kezdeményezzük a munkaerõ-gazdálkodás intézményesítését, hogy a fiataloknak lehetõségük legyen versenybe szállni képességeiknek megfelelõ állásért.

Elfogadta az RMDSZ V. Kongresszusa

Marosvásárhely, 1997. október 3—4.

RMDSZ Közlöny 1997. november 27. sz. 20—24.

 

 

 

 

1 1991. január 25-én a BMDSZ az RMDSZ Temes megyei szervezetévé nyilvánította magát.

2 A közlésre nem került fejezetek: 16—24: Gazdasági irányelvek; 25—28: Környezetvédelem; 29—35: Szociálpolitika, családvédelem, egészségügy; 36—44: Oktatás, tudomány; 45—51: Mûvelõdés.

3 A közlésre nem került fejezetek: Alapszabályzat-módosító határozat: I. A szövetség megnevezésérõl, céljairól és tagságáról; II. A kongresszus összetételérõl és hatáskörérõl; IV. A szövetségi elnök megválasztásáról és hatáskörérõl; VI. A Szabályzatfelügyelõ, Szövetségi Etikai és a Szövetségi Ellenõrzõ Bizottságról. A Képviselõk Tanácsára vonatkozó rendelkezéseket is elhagytuk mivel ezeket külön, a 16. dokumentumban közöljük.

4 A mûködési szabályzatból a házszabály jellegû rendelkezéseket nem közöljük.

5 Project on Ethnic Relations.

6 Európa Tanács

7 A mellékleteket terjedelmi okokból nem közüljük: 1. Óvodás gyermekek nemzetiségi összetétele. 2. Elemi iskolai tanulók nemzetiségi összetétele. 3. Líceumi tanulók nemzetiségi összetétele. 4. A diákság nemzetiségi összetételének alakulása 1958 és 1993 között a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. 5. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak nemzetiségi összetétele. 6. Líceumi nemzetiségi statisztika. 7. A felsõoktatás helyzete a Babeş-Bolyai egyetemen 1989 után. 8. Összesítés (magyar—román nyelvû elõadások) Kolozsvári Babeş-Bolyai egyetemen. 9. Tájékoztató a romániai magyar nyelvû oktatásra vonatkozóan 1990—1993. 10. Jegyzék a magyar nyelvû iskolák megyei tanfelügyelõire vonatkozóan. 11. A tanügyi törvénytervezet 124-es cikkelyének következményei. 12. Romániai és nemzetközi vonatkozó jogszabályok.

8 A közlésre nem került fejezetek: Gazdaságszervezés; Települési és közösségi önkormányzatok; Kulturális önszervezõdés.

9 A kihagyott szakaszok megegyeznek az 1993-as brassói kongresszuson elfogadott program szövegével. Lásd a 14. dokumentumot.

10 A Mûvelõdés és az Egyházak fejezet megegyezik az 1993-as programban megfogalmazottakkal.

11 A környezetvédelmi fejezet megegyezik az 1993-as programban megfogalmazottakkal.

12 Szabvány és mértékhitelesítés (szerk.).