nyomtat

megoszt

Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
NYÁRI VÁNDORLÁSOK

A havasokról éjszakánként Szent Lőrinc könnyein
hazasikong az asszonyokhoz a borzolt férfiálom,
s megreccsenti a vásott deszkaágyat...

Varázsszőnyeggé simul a foszlott gyapjúcserge,
elmeddült melleket duzzaszt áldottá
a Hold tejszínű fénye,
s ilyenkor megtermik a piros rózsát
a pállott szalmazsákok . ..

Elmennek, elmennek, hosszú útra mennek
a terhessé lett vágyak,
megűzve a ribanc haláltól,
el-elpottyantanak az úton
egy-egy gyermeket.

Toprongyos ősök szelleme lángol
a falu mögötti dombon,
őrzi ezt a misztikus csendet, melyet esőfelhőkkel bélel ki az augusztusi éjszaka.

Aládöcög a hegyekről,
mint kenetlen szekér nyekken,
s fejszét ragad
az ezredévnyi férfisóhaj –

otthon megerőszakolja a gyermeklányokat
a liliomtipró magány,
s izmos menyecskecombok őrlik félájultan
a kapcabetyár bánatot.