Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
DÉLUTÁN
A mosatlan edények körül
szürkébe foszlik a délután,
fakó kedved sápadtan ténferül,
botlik a szőnyeg rojtozatán.
Az albérleti gyanús csendben
sápítanak síkos művirágok,
szirmaik tépném dühödten,
de inkább magamba robbanok.
Majdnem fáj, s álmosít a meleg,
az ebéd fölötti lusta gőz,
békében vagyunk békétlenek:
egyik sem veszít, egyik sem győz.