nyomtat

megoszt

Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
TORZÓ

Alszol, s arcod jobb válladra bólint,
mint nap felé a napraforgótányér.
Fénylő pilláidon elsimult a tegnap,
csak a megbékélés fáradtsága
rezzenti meg néha.
Mint alkonyi s hajnali telihold,
tüdőd bodor felhőzetén (ringanak
tenyérnyi melleid.
Meztelen vagy,
félig kitakarva,
akár egy márványtorzó...

Simogatnálak,
de félek,
összetörsz.