HOMORÓDSZENTLÁSZLÓ

Református templom, középkori faragványokkal

A Nagyküküllő völgyétől délre, a Kányádi patak mellékvölgyeiben találjuk Miklósfalva, Homoródszentlászló és Abránfalva kisközségeket. Ezek, ameddig adataink visszamutatnak, közös egyházszervezetben éltek, s a XVIII—XIX. század fordulójáig templomuk is közös volt, Szentlászló központtal. Szentlászló határában Orbán Balázs két templom romjait látta: „A völgyet határozó dombok mindenikén némi figyelmet érdemlő rom van; az Ábránfalvára nézőt (kelet) Haranglábhegynek hívják, itt egy Ábránfalvával közös torony és kápolna romjai; a nyugat oldali dombot Haloványtetőnek hívják, itt szabályszerű vonalban helyezett mély gödrök látszanak, melyeknek rendeltetését nem tudnám meghatározni. E hegy aljában Cintorom-nak nevezett hely, hol régi templom s más mellette állott épület (hihetőleg kolostor) alapfalait lehet felismerni. A hagyomány azt tartja, hogy ottan szent László által épített templom és kolostor állott.” (Orbán I. 175.)

151. Kőfaragvány töredékek a templomból

Egy 1796. január 13-án kelt templomépítési kérésből tudjuk, hogy az említett két templom közül valamelyik nem sokkal kijavítása után suvadás áldozata lett; az új templom építésére szolgáló gyűjtést ezzel engedélyezi a parciális zsinat: „Tudva vagyon egész Partialis sz. Szinodusunk előtt ezen reménkedő Eclesia meg ujjitott Templomának a Suvadozás és Föld indulás által még ez előtt néhány esztendőkkel az hely hassággal [!] edgyütt Fundamentumostól való össze omlása, el annyira, hogy az időtől fogva tsak egy kitsiny Pitvarotskaba kéntelenittetik az Közönséges Isteni tiszteletet gyakorolni [...] szüksége vagyon tehát egy Ujj Templomnak épittésére.” (Protocollum 1793. 194.) Akkor építettek is új templomot a falu Abránfalva felőli végében, amit 1802—1913 között használtak. Szigyártó Miklós adatközlése szerint azonban „Ezt a templomot teljesen megrepedezett, személyi biztonságot veszélyeztető állapota miatt 1912. január 8-án hatóságilag bezárták és 1913-ban közmunkával lebontották. E régebbi templomunknak néprajzilag értékes, festett kazettás mennyezete volt, amelyet a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya vásárolt meg 1913-ban.” (A szentlászlói ref. templom története. Kézirat. EgyhLvt.) Az új templomot a parókia telkére tervezték, és a Cintoromról az ottani épületrom köveit ide hordták, az építésre azonban csak 1929-ben került sor, és akkor sem a tervezett helyen, hanem a falu között. Számunkra ez azért fontos, mert mind a mai templomban, mind a parókia telkén néhány régi kőfaragványt találhatunk.

Az 1929-ben épült templom alapzatába és kőkerítésébe nagy kváderkövek vannak beépítve, s ugyanilyen anyagú az a hengertaggal profilált töredék, amely a főbejárat lépcsőjének oldalában kapott helyet, s amely egy kapu szárköve lehetett. Olasztelekről azonos méretű hengertagos töredékek ismeretesek, ezek ott kora gótikus környezetben fordulnak elő. Hasonló anyagú kváderköveket találhatunk a parókia telkén szabadon is és a csűr fundamentumába, valamint a kerítésbe beépítve; ezek között egy vályúzatos faragott kő és egy gazdagon profilált reneszánsz ajtókeret-töredék fontos, ez utóbbi valamelyik régebbi templom XVI. század eleji építkezéséből való. A kő hátlapjába szabálytalan hornyolat mélyed, átellenes oldalán alakították ki a reneszánsz profilzatot, így feltételezhető, hogy a korábban használt követ a XVI. század elején újrafaragták.

Egy XV. századi kelyhet Orbán Balázs közléséből ismerünk. Minuszkulás felirata: ISTUM CALICEM F.O.P.U. (Orbán feloldása szerint Istum calicem fecit operare Petrus Ugron) — M.A.R.P.N. (Maria roga pro nobis) — J.R.X.A. (Jesus Rex Christus, Ave) (Orbán I. 175.). Ez a kehely már az első fennmaradt, a XVII. század végi egyházi leltárban is szerepel Szentlászló javai között: „Az Templumhoz való Bonumok. Egy Kehely Pohar egy Harangh vagyon. I. réz gyertya tartó is, mellyet ha a szükség mutattya, csak el kell adni. [Későbbi bejegyzés:] Factus est.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 122.) A középkori kelyhet a templomépítésre készülő egyházközség 1912-ben eladta a budapesti Nemzeti Múzeumnak (Leltári bejegyzés. EgyhLvt.).

A leltárban említett harang feliratos volt: GENER. D. PAUL. UGRON DE ABRÁNFALVA SED. SICULICALIS UDVARHELI VICE CAPITANEI ET JUDICIS REGI. IN HONOREM DEI OPT. MAX. 1616. Újraöntötték 1935-ben. Egyházi hagyomány szerint ez a harang az Ugron család által a Haranglábhegyen emelt fatoronyban állott, egy kápolna mellett; ezeket az épületeket 1815-ben vihar pusztította el (Szigyártó, i.m.).

A sokszori és mindig más helyen folytatott építkezés ma már elfedi előlünk azt, ami a középkorban épült; ennek tisztázását talán csak az Orbán által jelzett két helyen végzendő feltárástól lehetne várni. A kőtöredékek tanúsága alapján azonban így is valószínűnek látszik Szentlászlón egy XIV., majd egy XVI. század eleji építkezés. Bár a plébániát nem találjuk a pápai tizedjegyzékben, a falunak a védőszentről való elnevezése korai eredetre utal — ezt a helyi szájhagyomány I. László király ittjártával kapcsolja össze. Tárgyi anyagunk a XIV. századig vezet vissza, első okleveles adatunk pedig csak jóval későbbről, 1448-ból van: Hunyadi János Udvarhelyszék közgyűlésében véglegesít egy Jánosfalván levő malomhely ügyében hozott ítéletet, melyben az esküdtek között Georgius Weres de Zenthlazlo is szerepel (SzOkl I. 157.). Mivel az abránfalvi Ugron család csak 1566-ban tűnik fel (SzOkl II. 198, 210.), nem bizonyos, hogy a gótikus kehely Ugron Péter nevét jelzi. A család későbbi patrónusi szereplése viszont kétségtelen. Homoródszentlászló körül 10 km-es körzetben három helyen került elő a Szent László-legenda falképsora: Bögöz, Derzs, Szentmárton templomaiban. Bár lehet ez véletlen játéka is, az azonban bizonyos, hogy mind a Szent László-legendát megörökítő falképek, mind a falunak róla való elnevezése, mind a király személyéhez kapcsolódó hagyomány fennmaradása az 1192-ben szentté avatott és a székelyek között a középkorban nagyra becsült király emlékének tiszteletéből fakadt.

Irodalom

Orbán I. 175. — Juhász 1947. 43. — Dávid 1966. 168.