VARGYAS

Vármaradványok

Az Udvarhelyszéket Erdővidékkel a Rika és a Hagymás erdőségein át összekötő hegyi átjárók útvonalában, illetve Oklánd és Vargyas között még teljesen fel nem kutatott vármaradványok találhatók, melyekre először Orbán Balázs hívta fel a figyelmet. A Hagymás vára néven ismert római őrtornyon kívül két középkori vár maradványát is megtalálhatjuk itt.

Kustaly vára Vargyastól északnyugatra, a Heveder hegyese és a Gyepűbükke közötti nyergen, erdő által benőtt helyen fekszik. Orbán Balázs 2 m magasságig fennálló négyszögletű torony maradványát látta itt, fallal és védőárokkal körülvéve (Orbán I. 227). Megállapításait az 1971-ben végzett régészeti kutatás csak részben igazolta, közben ugyanis 1902-ben az országút építéséhez a várrom köveinek jó részét elhordták. 1971-ben megállapítható volt, hogy Kustaly vára tojásdad alaprajzú, mészhabarccsal kötött kőfalú vár volt, védőárokkal övezve (Ferenczi— Ferenczi 1972. 311—312.). Belső torony vagy épület nyomai nem mutatkoztak, viszont a kutatóárkokból „díszített és díszítetlen koraközépkori (XI—XII. századi) edénytöredékeket, köztük fenékbélyeges fazekak aljának töredékeit sikerült felszínre hoznunk” — írják beszámolójukban a kutatók (i.m. 312.). A vár hadászati szerepe és történelmi jelentősége ugyanaz volt, mint az egykorú Budváré, Firtosé és Tartódé.

A Hegyestetői vagy Attila-vár a Rika erdőségében, a Felsőrákosról Oklándra vezető út közelében található. Orbán Balázs itt egy kör alaprajzú várat, ennek falához csatlakozó bástya omladékát és a vár belső terében egy kör alaprajzú torony maradványait figyelte meg (Orbán I. 229.). Az újabb kutatás a kör alakú várfalat, a vár közepén a donjont igazolta, és a falakon kívül védőárok is húzódott. Keletkezési korát a szakirodalom a XIV. századra helyezi (Székely 1976. 63.).

E vármaradványokat a Kakasborozda vagy Ördögborozda néven ismert és Alsórákostól az Almási barlang felé húzódó földtöltés és sáncrendszer is egybekapcsolja.

343. A hegyestetői vár alaprajza (Székely Zoltán után)

Vargyastól délre, a „Szenti Mart” nevű határrészben Orbán faragott kövekből álló alapfalakat és ezekhez tartozó épület maradványait figyelte meg, közlése szerint a helybeli hagyomány e romokat egy kápolna és szerzetesi lakások maradványainak tartja (Orbán I. 234.).

Volt Daniel-kastély

A vargyasi kastély, amint ma reneszánsz, barokk és klasszicista elemeivel előttünk áll, egy több szakaszú építési folyamat eredménye. Kezdetei a vargyasi előnévvel 1499-től feltűnő Daniel család megjelenésének idejére tehetők (SzOkl III. 135.). A nagyjából nyugat-keleti irányú hoszszanti épület nyugati szárnya a legkorábbi, reneszánsz ajtó- és ablakkereteit a későbbi építkezések során más épületrészekhez mozdították, átalakították, címeres, feliratos köveinek egy része elkallódott, más része múzeumok gyűjteményébe került. A nyugati szárnyat két délre néző, barokk oromzattal és manzardtetővel alakított oldalrizalit uralja, közöttük reneszánsz oszlopos árkádos tornáccal. E szárnyhoz csatlakozik kelet felé az ún. palotaszárny három helyiséggel, dél felé néző kerti bejáratát kannelurás szárakkal és tagozott párkánnyal képzett reneszánsz ajtókeret díszíti; az épületrész délkeleti sarkán kiugró körbástyát találunk. A palotaszárnyat 1937-ben kelet felé több helyiségből álló épületrésszel toldották meg. A kastély nyugati, régi részéhez észak felől két helyiség csatlakozik, északnyugaton sokszögű sarokbástyával. Ez a klasszicista kiképzésű épületrész 1853-ban, a bástya e században épült.

A kastély építéstörténetét legutóbb Kisgyörgy Zoltán foglalta össze a fellelhető írásos adatok és kőfaragványok alapján (A vargyasi és olaszteleki műemlék-kastélyok, 435—438.). Kutatása eredményeként hat építési periódust állapít meg. A legkorábbiról nincs konkrét adat, családi oklevelekből csak annyi bizonyos, hogy a XVI. században valamikor, de még 1580 előtt a család udvarháza elpusztult (Vajda Emil: A vargyasi Daniel család közpályán és a magánéletben. Bp. 1894, 23. és Daniel Gábor: A vargyasi Daniel család eredete és tagjainak rövid életrajza. Bp. 1896, 24.). Nyilvánvaló feltételezés, hogy e pusztulás után újjáépítették.

A második építést két évszámos faragvány igazolja. Köpeczi Sebestyén József rajzából ismeretes egy kőtábla töredéke, melyen a „D—46”

344. A Daniel-kastély alaprajza (Kisgyörgy Zoltán után)

felirat valószínűen „Daniel — 1646”-ra egészíthető ki (Kisgyörgy, i.m. 436.); és ma is látható az egyik ajtókeret fölé helyezett szemöldökkő DEUS PROVIDEBIT A. D. 1650 felirata. E dátumokhoz köthető a „pa

345. A Daniel-kastély kerti homlokzatának ajtókerete (Sebestyén György és Sebestyén Viktor rajza)

lotaszárny” építése. Nem sokkal ezután, 1661-ben a kastélyt feldúlták, javait felprédálták (Vajda, i.m. 254—256.).

Jóval nagyobb pusztulás érte a kastélyt a kuruc háborúk idején, erről és az 1723-ban történt javításról az az emléktábla szólt, melynek feliratát már csak Orbán Balázs leírásából ismerjük: PER ACERBAS BELLORUM CIVILIUM ADVERSITATES ALTERIUS QUONDAM FRANCISCI PRINCIPIS FILIO ET MOTU ILLORUM DUCE, AB ANNO 1703 CUM INGENTI HUNGARIAE ET TRANSILVANIAE RUINA AD ANNUM 1711 PROTRACTA PLURIMIS D. MAGNATUM ET NOBILIUM RESIDENTIIS DEVASTATIS, HAS QUOQUE AEDES SEMIRUTAS RELIQUERAT, QUARUM REPARATIONI AUXILIO DIVINO FRETUS, PRIMAS ADMOVIT MANUS STEPHANUS DANIEL SENIOR DE VARGYAS CUM FIDISSA VITAE SUAE SOCIA POLYXENA, COMITISSA PEKRI 1723 — STEPHANUS L. B. DE DANIEL DE VARGYAS SEDIS SICULICALIS UDVARHELY SUPR. JUD. REGIUS, CUM POLIXENA NATA COMITISSA PEKRI VITAE SUAE SOCIA AESTIMATISSIMA. (Orbán I. 228.) A székelykeresztúri múzeum egy szép barokk faragású nagy emlékkövet őriz, melyen Daniel István és Pekri Polixéna címere és neve, valamint az 1745-ös évszám látható. Ugyanott egy M. D. betűkkel jelzett Daniel-címeres reneszánsz kőfaragvány is található. Családi adatok szerint Daniel Elek „vargyasi udvarházát 1797-ben átalakította” (Daniel, i.m. 254. — idézi Kisgyörgy, i.m. 437.). A barokk homlokzatú keleti rizalitok valószínűen e XVIII. századi építkezések valamelyikében jöttek létre.

A nyugati szárny észak felé néző része 1853-ban készült klasszicista stílusban, ehhez 1920—22 között Daniel Ferenc egy sokszögű bástyát csatolt (Kisgyörgy, i.m. 438.).

A kastély javítására és a palotaszárnyhoz kelet felé csatolt épületrész kiépítésére 1937-ben került sor Köpeczi Sebestyén József tervei szerint (Kisgyörgy, uo.).

Lebontott középkori unitárius templom

A régi unitárius templom a falu alsó felében állott, ahova később egy kis református templomot építettek, számon tartva azt, hogy a régi templom „kriptája” a mai templom alatt megmaradt.

A lebontott régi templomról az 1789. évi unitárius püspöki vizitáció jegyzőkönyvében a következőket találjuk feljegyezve: „Nevezett funduson vagyon az Ecclesia tserép fedél alatt levő nagy Szép kő temploma mellyet körül mind összve 15 erős kő lábak erősittenek, az mellyekből 12 faragott kövekből, más hárma darás kőből vagyon készittetve. [...] négy nagy üvegablak a templom alsó részéhez, egy napnyugaton a karhoz, az ugy nevezett ablak szemöldökök faragott kövekből vagynak készittetve. [Három ajtó:] faragott kő ajtó szemöldökökbe ütköznek [...] a templom Napkeletről erős bolthajtással vagyon ékesitve, az melly Bolthajtás és [festékes, nyugati] mennyezet között vagyon mind egészében faragott kővekből álló Szivárvány [...] egészen faragott kövekből rakatott Prédikalló Szék [...]. A templom Bolthajtásos része alatt Észak felőll a Mlgs Dániel familia ülő Széke előtt egy faragott kő Lábon álló Faragott kő Asztal [...].” Továbbá említenek még két fakarzatot (északon és nyugaton), kőkerítést zsindelyfedéssel és nyugat felől különálló magas tornyot boltozott ülőfülkékkel, 1667-es és 1763-as évszámú harangokkal. A cserefából készült toronyajtó szemöldökén 1777-es évszám volt (UnitPüspVizit 1788. 416—417, 425.).

Ennek a templomnak anyagát, faragott köveit minden bizonnyal beépítették a falu belterületén 1813—1820 között emelt új templomba, de csak egyetlen darabot helyeztek el látható módon: egy fenyőtobozzal díszített kannelurás reneszánsz pillért a szószékfeljáró mellvédje elé. A templomfalak lábazati részébe sok hasáb alakú kő van beépítve, hoszszanti elhelyezésben, de szabadon álló oldala egyiknek sem profilált.

Az egyházvizsgálat idején készített templomleírás egy nagy részében középkori — gótikus stílusú — templomot mutat be. Ezt bizonyossá teszi Vargyas plébániájának az 1333. és 1334. évi pápai tizedjegyzékben való szereplése is. A fizetett tized udvarhelyszéki viszonylatban közepesnél nagyobb jövedelmű plébániát jelez. Ez időben tehát már volt temploma Vargyasnak. A leírásból a 15 kőből rakott támpillérre, a faragott kő ajtó- és ablakkeretekre, a kőfaragású diadalívre vonatkozó feljegyzések a leírt templom gótikus voltát bizonyítják, míg a reneszánsz szószékfeljáró — amelyet a mai templomba is átmentettek —, a karzat és festett mennyezet a hajóban a későbbi korok stílusjegyeit őrzi. A Daniel család egyháztámogató szerepét joggal feltételezhetjük. Egy elkövetkezendő templomjavításnál feltétlenül számolni kell a régi templomból esetleg átmentett faragványok meglétével.

Irodalom

Vármaradványok

Kővári 1852. 48. — Orbán I. 227, 229, 233—234. — Gerencze II. 948. — Jakab 1901. 144, 145. — Téglás Gábor: Dák várak Udvarhely megye keleti és északi hegyvidékén. ErdMúz 1895. 237—247. — B. Nagy 1970. 14. — Ferenczi 1971. 1140. — Ferenczi—Ferenczi 1972. 310—331. Kisgyörgy 1973. 105—106. — Székely 1976. 63. — Ferenczi 1978. 948.

Volt Daniel-kastély

Kelemen Lajos: Újabb adattár a vargyasi Daniel család történetéhez. Kv. 1913. — Kelemen Lajos: Vargyasi legidősebb báró Daniel Gábor. ErdMúz 1915. 67—68. és KerMagv 1915. 53—56. — K. Sebestyén József: Erdélyi reneszánsz emlékek. Kv., 1927. — Balogh Jolán: A renaissance építészet és szobrászat Erdélyben. MMüv 1934. 153—15-i”. — Biró 1941. 88, 128. — Ionescu II. 203. — Sebestyén 1963. 40, 46—47, 49, 62, 112—115, 234—233. — Dávid 1968². 546. — Dercsényi 1970. 246. — B. Nagy 1970. 45, 90. kk. — Kisgyörgy 1973. 39, 95. — Kisgyörgy Zoltán: A vargyasi és olaszteleki műemlék-kastélyok. Aluta 1976—77. 435—460.

Lebontott középkori unitárius templom

Kelemen 1922. 168. kk. — Juhász 1947. 13, 52, 143. — Kisgyörgy 1973. 98.