c) A kisebbségek társulási szabadsága

Az alkotmánytörvények rendelkezései minden állampolgár részére a társulási szabadságot is biztosítják, sőt az 1923-i alkotmány ezzel kapcsolatban. is külön hangsúlyozza ki, hogy a fennálló faji, nyelvi vagy vallási különbség az állampolgárok jogát ebben a tekintetben sem korlátozza.¹

A tételes törvényhozás az alkotmányban lefektetett jogegyenlőség elvét a társulási jog terén is sérti és a kisebbségek társulási szabadságát több rendelkezésével korlátozza.

1.   Az 1924. február 6-i 27. sz. Hiv. Lapban megjelent s a jogi személyekről szóló törvény (lege pentru persoanele juridice) ilyen jogegyenlőséget sértő intézkedést nem tartalmaz. Az összes magánjogi személyeknek az állami ellenőrzés alá való helyezését tartalmazó rendelkezései azonban módot adtak arra, hogy egyes, kisebbségi jellegű társulatok és alapítványok jogi személyiségét a bíróságok megvonják² vagy ne ismerjék el, vagy hogy a jogi személyek működését a végrehajtói hatalom különféle okokból korlátozza.³

2.   A társulási szabadságnak különösebb jelentősége van a gazdasági jog terén. Az ide vonatkozó törvényi rendelkezések ugyan nem a kisebbségekre, mint ilyenekre, hanem az idegen állampolgárokra vonatkoznak. Az állampolgársági joggal kapcsolatban rámutattam arra, hogy az államvezetés elsősorban a kisebbségeket zárta ki az állampolgári jog megszerzésének lehetőségéből,⁴ ennélfogva azok a törvényi rendelkezések, amelyek a társulási jogot a gazdasági élet terén az állampolgárságtól függően korlátozzák, elsősorban az államban élő kisebbségek érdekeit sértették.

A tételes törvényhozás egész sor olyan intézkedést tartalmaz, amelyek a társulati jog terén a nem román állampolgárok lehetőségeit korlátozzák, így pl. az 1934. május 8-i 105. sz. Hiv. Lapban megjelent banktörvény (lege pentru organizarea şi reglementarea comerţului de bancă) szerint a Romániában működő bank-társulatok igazgatóságának és felügyelőbizottságának kétharmada román állampolgár kell, hogy legyen.⁵ Az 1934. július 16-i 161. sz. Hiv. Lapban megjelent s a román elemnek a vállalatokban való alkalmazására vonatkozó törvény szerint (lege pentru utilizarea personalului românesc în întreprinderi) bármilyen gazdasági, ipari, kereskedelmi és más polgári vállalat igazgatóságának, végrehajtóbizottságának és felügyelőbizottságának legalább fele, továbbá az igazgatóság elnöke román állampolgár kell, hogy legyen.⁶ Az 1938. november 10-i 262. sz. Hiv. Lapban közzétett kereskedelmi törvénykönyv (Codul Comercial Carol al II-lea) szerint a részvénytársaságnál az egyetlen igazgatósági tag, az igazgatóság elnöke és az igazgatóságnak legalább fele csak román állampolgár lehet,⁷ a részvénytársasági felügyelőbizottságnak többsége hasonlóképen román állampolgár kell, hogy legyen.⁸ Ugyanezek a rendelkezések vonatkoznak a betéti-részvénytársaság igazgatóságára, illetve felügyelőbizottságára is.⁹

3. A gazdasági szövetkezést szabályozó közönséges törvényhozásban hasonlóképen; számos olyan intézkedést találunk, amelyek a kisebbségek részére külön jogállast teremtenek.

A román törvényhozás az egész szövetkezeti mozgalmat központosította, a mozgalom román nemzeti jellegét kidomborította és e célból az államhatalomnak nemcsak ellenőrzést, hanem az egész mozgalom irányításában fokozott befolyást biztosított. Ez az irányzat természetesen korlátozta a kisebbségek szövetkezeti szervezetét, amely a kizárólagos román nemzeti jelleg biztosítására szolgáló törekvésekkel szemben elsősorban is a kisebbségek saját gazdasági érdekeit volt hivatva megvédeni. Ennélfogva a törvényhozási intézkedések közül — a szövetkezeti törvényeknek a nyelvhasználatra vonatkozó, máshelyt ismertetett rendelkezésein kívül¹⁰  — a kisebbségek jogi helyzetére vonatkozóan különös fontossággal azok a rendelkezések bírnak, amelyek a szövetkezeteknek sajátos céljaik megvalósításához szükséges önkormányzatot biztosítják. Az erdélyi és keletmagyarországi részeken volt magyar szövetkezetek eleinte továbbra is a megalakulásukkor hatályban volt magyar törvények alapján működtek.^10a Az 1929. március 28-i 71. sz. Hív. Lapban megjelent s a szövetkezés szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea Cooperaţiei) lehetőséget ad a Romániához csatolt területeken működő szövetkezeteknek és az ezek felügyeletét ellátó szövetségeknek, hogy 1938. szept. l-ig a korábbi törvényhozás alapján meghozott alapszabályaik szerint működhessenek.¹¹ Ez a törvény  — az állam ellenőrzése mellett  — bizonyos fokú önkormányzatot adott tehát a szövetkezeteknek, amelyeket a törvényhozás a szövetkezeti törvény többszöri módosítása során sem érintett.

Az 1938. jún. 23-i 141. sz. Hiv. Lapban megjelent s az előbbi törvényt módosító törvény azonban már ezt a jogi helyzetet is megváltoztatja. A törvény megszünteti a kisebbségi szövetkezetek közvetlen felügyeletét ellátó szövetségekét¹² és felállítja a Nemzeti Szövetkezeti Intézetet, amely a szövetkezés egyetlen s a nemzetgazdasági miniszter felügyelete alá tartozó központi ellenőrző és irányító szerve lett¹³ és ennek felügyelete alá rendelte az összes kisebbségi szövetkezeteket is. A szövetkezés teljes államosítását valósítja meg azután az 1939. jan. 20-i 17. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény (lege pentru complectarea, modificarea şi rectificarea legii pentru organizarea cooperaţiei), amely csak a Nemzeti Szövetkezeti Intézet által vezetett nyilvántartásba felvett szövetkezeteknek ad további működési lehetőséget.¹⁴ Ugyanez a rendelettörvény módot ad a minisztériumnak, illetve a Nemzeti Szövetkezeti Intézetnek, hogy  — minden indokolás nélkül  — bármely szövetkezet igazgatóságát és felügyelőbizottságát feloszlathassa és helyébe  — a választott igazgatóságot, illetve felügyelőbizottságot megillető teljes jogkörrel  — 7 tagból álló igazgatóságot nevezzen ki.¹³ Ez a törvényi rendelkezés lehetőséget adott az államhatalomnak arra, hogy egyetlen intézkedéssel a kisebbségek egész Szövetkezeti szervezetét megszüntethesse. A kisebbségi és többségi érdekeltségű szövetkezetek egymástól eltérő jogi és tényleges helyzetét bizonyítja a kisebbségi statútumban foglalt az a rendelkezés, hogy a kisebbségi szövetkezetek és bankok a jövőben teljesen szabadon és a hasonló román vállalatokkal teljesen azonos feltételek mellett működhetnek.¹⁶ A statutumnak ezt az igéretét semmiféle intézkedés nem teljesítette.

4. A közönséges törvényhozás a szakmai érdekképviseletekkel kapcsolatban is hozott a kisebbségek társulási jogát érintő rendelkezést. Az 1938. okt. 12-i 237. sz. Hiv. Lapban megjelent s a munkás-, magántisztviselő- és iparos-céhek elismeréséről és működéséről szóló rendelettörvény (decret-lege pentru recunoaşterea şi funcţionarea breslelor de lucrători, funcţionari particulari şi meseriaşi) a korábbi törvényhozás hatálya alatt létesült összes érdékképviseleti szerveket kötelezi arra, hogy megalakulásuk elismerését a minisztériumtól újból kérjék, az erdélyi román iparosok egyesületeit, valamint ezeknek kolozsvári központját a törvény mentesíti e rendelkezés alól.¹⁷

¹  1866-i alkotm. 27. §: „Românii au dreptul a se asocia, conformându-se legilor, care regulează exerciţiul acestui drept.”

1923-i alkotm. 29. §: „Românii, fără deosebire de origine etnică, de limbă sau de religie, au dreptul a se asocia, conformându-se legilor, cari regulează exerciţiul acestui drept. Dreptul de liberă asociaţiune nu împlică în sine dreptul de a crea persoane juridice ...” stb.

1938-i alkotm. 26. §: „Cetăţenii români au dreptul a se asocia, conformându-se legilor. Dreptul de liberă asociaţiune nu implică dreptul de a crea persoane juridice ...” stb.

²  Ld. 145. lap 17. sz. jegyz. Ld. továbbá: a nagyváradi Keresk. Csarnok feloszlatása, MK. XVIII —1939., 16. A jogi személyiség elismerését a bíróság adja meg, kikérvén először az illetékes minisztérium véleményét (végreh. utasítás 12. §), amely rendelkezés módot ad arra, hogy az elismerés nehézkesen történjék.

³  Pl. Az Erdélyi Múzeum Egyesület, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a marosvásárhelyi Teleki könyvtár esetében stb., amely intézmények jogi helyzetét rendezni ígéri az 1938. aug. 1-i minisztertanácsi napló (27. §), azonban ebben a tekintetben semmi intézkedés sem történt.

⁴  Ld. elébb 76. skk.

⁵  1934. május 8-i törvény 6. § utolsó bek.: „In toate societăţile bancare funcţionând în România, administratorul unic şi cel puţin două treimi din numărul membrilor consiliului de administraţie şi al consiliului de censori vor fi cetăţeni români.”  

⁶  1934. július 16-i törvény 1. §: „Intreprinderile economice, industriale, comerciale şi civile de tot felul, sunt obligate să aibă personal român în proporţie de ... şi cel puţin 50% din membrii consiliului de administraţie, comitetului de direcţie şi al censorilor, preşedintele consiliului de administraţie va fi Român.”

⁷  II. Károly keresk. törvénykönyv 235. § III. bek.: „Unicul administrator, preşedintele consiliului de administraţie şi cel puţin jumătate din numărul administratorilor vor fi români.”

⁸ Uo. 254. § utolsó bek.: „Majoritatea censorilor şi a supleanţilor vor fi români.”

⁹ Uo. 287. §: „Societatea în comandită pe acţiuni este reglementată de dispoziţiile referitoare la societăţile pe acţiuni, cu excepţia dispoziţiunilor de mai jos.”

¹⁰ Ld. 113. skk.

^10a Az erdélyi magyar szövetkezetek az 1875:XXXVII. tc. és az 1898:XXIII. tc. alapján működtek. Az 1920. szept. 26-án megjelent román törvény ezeket hatályon kívül helyezi és életbelépteti az 1903. március 29-i népbankokról szóló törvényt. Az igazságügyminisztérium kolozsvári igazgatóságának 33.000 — 1922. sz. rendelete alapján azonban a magyar szövetkezetek tovább működhettek a magyar törvények alapján, ezzel szemben azonban nem. részesültek a román törvényhozás által a román szövetkezeteknek nyújtott előnyökben. Ld. Oberding József György dr., A magyar szövetkezetek jogi helyzete Romániában: MK. XVIII —1939., 189. skk.

¹¹ 1929; márc. 28-i törvény 212. §: „Societăţile Cooperative şi Uniunile de Cooperative din ţinuturile alipite, constituite în baza legilor, care au fost în vigoare în acele ţinuturi, vor putea să continue să funcţioneze potrivit actualelor lor statute cel mult până la 1 Septemvrie 1938.”

¹² Az 1938. jún. 28-i törvény hatályon kívül helyezi az előbbi törvénynek a szövetségek (uniuni) szervezetére vonatkozó 82 —95. §-ait.

¹³ 1938. jún. 28-i törvény 22. §-a által létesített Institutul Naţional al Cooperaţiei.

¹⁴ 1939. jan. 20-i törv. 2. § II. bek.: „Societăţile cooparative de orice fel şi grad, azi existente sunt obligate a cere Institutului, până la data de 31 Mai 1939, înscrierea lor în registrul de cooperative de pe lângă institut, sub sancţiunea prevăzută de art. 208 din lege ...” A 208. § három hónapi fogházbüntetést és 10.000 leiig terjedhető pénzbüntetést ír elő.

¹⁵ 1939. jan. 20-i törv. 35. § II. bek.: „Ministerul Economiei Naţionale sau Institutul Naţional al Cooperaţiei, vor putea disolva consiliile de administraţie şi comisiile de cenzori ale unităţilor cooperative, numind consiliul de administraţie din 7 membri şi comisia de cenzori din 3 membri, care vor avea aceleaşi drepturi şi atribuţiuni, ca şi consiliile alese.”

¹⁶ 1938. aug. 1-i min. tan. napló 24. §: „Băncile şi cooperativele minoritare se pot desvolta în deplină libertate şi în condiţiuni asemănătoare cu întreprinderile similare româneşti.”

¹⁷ 1938. okt. 12-i törvény 51. § II. bek.: „Nu sunt supuse acestei obligaţiuni reuniunile de meseriaşi români din Ardeal şi Centrala lor din Cluj...”