f) A kisebbségek tanszabadsága

A saját anyanyelven való tanulás egyik eszköze annak, hogy a kisebbségek megőrizhessék sajátos faji tulajdonságaikat, nyelvüket és vallásukat. A kisebbségi szerződés elvben elismeri a kisebbségek tanszabadságát és számos intézkedést tartalmaz ennek biztosítására. Ezek a rendelkezések a kisebbségi állampolgárok részére egyrészt a saját anyanyelven való oktatást  — ideértve az államnak a kisebbségi oktatás anyagi terheinek részbeni viselésére vonatkozó kötelezettségét is,  — másrészt pedig a saját anyanyelven való tanulás jogát biztosítják.¹

A saját anyanyelven való oktatással kapcsolatban a kisebbségi szerződés a kisebbségeknek megadja a saját iskolák és más nevelésügyi intézmények létesítéséhez, igazgatásához és felügyeletéhez, továbbá ezekben a saját anyanyelv szabad használatához való jogot.² A kisebbségi szerződés értelme kizárja azt, hogy az állam bármely ismeret tanítására vonatkozóan más, mint az illető kisebbség nyelvének kötelezővé tételével kényszert gyakorolhasson.³ Külön biztosítja a szerződés azt, hogy az állam mindazokból a kiadásaiból, amelyeket a közvagyon terhére nevelési ügyekre fordít, a kisebbségek nevelési céljaira is méltányos részt juttasson.⁴ Mindezeken felül a szerződésben Románia ahhoz is hozzájárult, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek vallási és tanügyi önkormányzatot engedélyezzen.⁵

A saját anyanyelven való tanulás joga a kisebbségi szerződés szerint a kisebbségi állampolgárokat saját iskoláikban és nevelőintézményeikben  — amint láttuk  — minden korlátozás nélkül,⁶ az állam iskoláiban pedig azzal a korlátozással illeti meg, hogy az állam csak bizonyos fokú iskoláiban  — elemi iskolákban  — kötelezte magát a kisebbségek gyermekeinek saját anyanyelvükön való tanulása biztosítására, kifejezetten fenntartva magának azt a jogot, hogy ezekben az iskolákban is kötelezővé tehesse a román nyelvnek, mint tantárgynak oktatását.⁷ A saját anyanyelven való tanulás és oktatás joga  — a kisebbségi szerződés értelmében  — abszolut jog, amelynek gyakorlása tehát nem tehető függővé  — törvényhozási intézkedéssel sem  — az államhatalom további engedélyétől, akár az oktatást (pl. iskolák fenntartásának engedélyezése), akár a tanulást (pl. iskolakényszer) illetően.

A korábbi román alkotmánytörvények az állampolgári jogegyenlőség kinyilatkoztatása mellett a tanszabadságot is biztosítják az állampolgárok számára, anélkül azonban, hogy a kisebbségek tekintetében valamilyen külön intézkedést tartalmaznának.⁸ Az 1938-i alkotmány a tanszabadság tekintetében sem biztosítja azonban a kisebbségek törvény előtti egyenlő jogosultságát. A kisebbségek tanszabadságát teljes egészében a közönséges törvényhozás rendezi.

A román tanügyi törvényhozás bő anyaga meglehetősen tiszta képet ad arról, hogy miként tagadta meg a belső törvényhozás a kisebbségi jogokat és miként tért ki az államvezetés a kisebbségi szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítése elől. A tanügyi törvényhozás általános jellemzője az, hogy a nevelésügy elsősorban a román faji érdekeket törekszik maradéktalanul kiszolgálni és csupán másodsorban gondol az ország közművelődési színvonalának emelésére. Az elsődleges cél megvalósítása végett a törvényhozás minden tekintetben korlátozni igyekszik a kisebbségek saját anyanyelvükön való tanításának jogát és az egész oktatást az állam, kizárólagos teendőjévé törekszik tenni.  Ezt szolgálják a kisebbségi iskolák stb. létesítését, felügyeletét megnehezítő vagy teljesen kizáró intézkedései, az iskolák meglevő anyagi alapjainak elvétele, az iskolák stb. fenntartását az állami anyagi segítségnek  — nemzetközi jellegű, kötelezettség ellenére történt  — megvonásával megnehezítő vagy épen lehetetlenné tevő stb. stb. intézkedései, továbbá mindazok a rendelkezései, amelyekkel  — a szerződés világos kikötései ellenére  — a kisebbségi nyelveknek a saját tanintézményeiben való szabad használatát a legerősebb mértékben korlátozta és számos fontos tárgy tanítási nyelvének a román nyelvet tette meg. A nemzetközi közvélemény felé ezeket az intézkedéseket a román állam a kisebbségeknek  — az állami iskolákban  — a saját anyanyelven való tanulás tekintetében hozott törvényintézkedéseivel igyekezett ellensúlyozni. E törvény szövege szerint módot adott az államnak bármely fokú  — tehát nemcsak elemi  — kisebbségi tannyelvű állami iskola létesítésére. Román felfogás szerint tehát a törvényhozás többet adott a kisebbségeknek, mint amennyire a kisebbségi szerződés kötelezte volna.

A kisebbségi szerződés különbséget tesz a kisebbségi anyanyelven való tanítás és tanulás joga között és az egyik teljes megszüntetésére való intézkedéseket és nyílt törekvést nem lehet a másik terén tett engedményekkel ellensúlyozni. A szerződésben a tanügyi önkormányzat engedélyezésére vonatkozóan tett kötelezettség végrehajtására Románia semmiféle intézkedést nem tett. A kisebbségi tannyelvű állami iskolák létesítésére vonatkozó néhány  — alább a törvény értelmezéséhez példakép felhozott  — kormányintézkedés világosan mutatja, hogy a közönséges törvényhozásnak erre vonatkozó rendelkezései a valóságban mennyiben korlátozzák a kisebbségek tanszabadságát.⁹

aa) Az állami iskolákban

I. Az állami elemi iskolai oktatást első ízben egységesen az 1924. júl. 26-i 161. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami elemi iskolai oktatásról és tanítóképzésről szóló törvény (lege pentru învăţământul primar al Statului  — şcoale de copii mici, şcoale primare, şcoale şi cursuri de adulţi, şcoalele şi clasele speciale pentru copiii debili şi anormali educabili  — şi învăţământul normal, primar) szabályozza, amely az egész román oktatásügyi törvényhozás egyik legfontosabb és a kisebbségek jogi helyzete tekintetében is jelentős alkotása. A későbbi törvényhozás ugyanis általában ebben a törvényben lefektetett elvekhez igazodik. A törvény végrehajtásának egyes részleteit az 1926. márc. 10-i 57. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítás szabályozza.^9a

1. A törvény általános elvként kimondja, hogy az elemi iskolai oktatás irányítása és ellenőrzése állami feladat és egyetlen iskola sem állítható fel a közoktatásügyi minisztérium előzetes engedélye nélkül; leszögezi továbbá általános elvként azt, hogy az elemi iskolai oktatás az egész országban egységes.¹⁰ Már ezek a törvényi rendelkezések alapjaikban támadták meg a kisebbségi nevelési intézményeket, amelyek  — különösen a keleti erdélyi részeken évszázados történelmi fejlődés eredményeként  — a kisebbségek nevelési feladatait ellátták.

2. Az oktatás nyelve a román. Azokban a községekben, ahol a lakosság nyelve más, mint a román nyelv, a miniszter kisebbségi tannyelvű iskolákat állít fel. Ezekben az iskolákban a román nyelv tanítása kötelező.¹¹ A kormányzat azonban aránylagos iskolafenntartási kötelezettségének nem. tett eleget.¹²

3.  A törvény szerint azok a román eredetű állampolgárok, akik anyanyelvüket elveszítették, kötelesek gyermekeiket román tannyelvű közvagy magániskolában taníttatni.¹³

Ennek a törvényi rendelkezésnek a kisebbséghez való tartozás meghatározásával kapcsolatos jelentőségét, a vonatkozó bírói gyakorlat ismertetésével együtt már kimutattam.¹⁴ A rendelkezés  — amint láttuk, teljesen ellentétben a nemzetközi jogban és a nemzetközi bíráskodásban elfoglalt állásponttal  — kizárólag tárgyi ismérv, a román eredet alapján zár ki személyeket a kisebbségek köréből és kötelezi őket kényszerítőleg arra, hogy csupán az állam hivatalos nyelvén tanulhassanak.

4.    A 8. § rendelkezése módot adott az iskolai hatóságoknak arra, hogy minden egyes gyermeket ellenőrizhessenek abból a szempontból, hogy valamelyik ágról nincsen-e román eredetű, nevű, vallású stb. felmenő őse, amelynek alapján azután állami iskola látogatására kényszeríthető. A rendelkezés gyakorlati kivitelét a törvény akként biztosította, hogy mindazokat, akik gyermekeiket magániskolákba iratták be, arra kötelezte, hogy erről az állami iskola igazgatójának az iskolai év megkezdése előtt írásbeli nyilatkozatot adjanak.¹⁵

5.    A törvény meglehetősen súlyos pénzbüntetéssel bünteti meg azokat a szülőket, akik gyermekeiket nem járatják az iskolába. Ez a rendelkezés adott a gyakorlatban lehetőséget az állami iskolába való járás kikényszerítésére.¹⁶

6. Az óvodák felállításával kapcsolatos törvényi intézkedések rámutatunk az elemi iskolai oktatást megelőző oktatás románosító céljaira.¹⁷ Az elemi oktatás hasonló célkitűzéseit szolgálja a törvénynek másik intézkedése, amely meghatározza, hogy bizonyos számú iskolaköteles gyermek esetében az állam köteles elemi iskolát felállítani, azonban kimondja, hogy a kisebbségek által lakott vidékeken az iskolaköteles román eredetű gyermekek részére, számukra való tekintet nélkül kizárólag román tannyelvű elemi iskola állítható fel.¹⁸

7.   A felnőttek számára szervezett iskolák és tanfolyamok amelyeknek célja a felnőtteket írni-olvasni megtanítani és nekik a legelemibb ismereteket megadni  — kizárólagosan román tannyelvűek. Ez az intézkedés azért súlyos,¹⁹ mert a törvény minden 12 —18 év közötti analfabétát a felnőttek számára szervezett iskolákat látogatni kötelez,²⁰ egyben pedig kötelezi az összes iskolaszékeket, hogy az 1924 —25. iskolai évtől kezdődően ilyen tanfolyamokat állítsanak fel.²¹

8.   A vakok és siketnémák részére felállított különleges iskolák tannyelve kizárólag román lehet.²² Az oktatás célja tehát még a vakoknál és a siketnémáknál sem az, hogy számukra a nekik legmegfelelőbb módon adja meg a szükséges ismereteket és mindazokat a lehetőségeket a további ismeretek megszerzéséhez, amelyek számukra az életet  — fogyatékosságaik ellenére  — elviselhetővé tennék, hanem ezeknek elrománosítása.

9.   A tanítói állásra való képesítésre vonatkozó s a kisebbségeket érintő jogszabályokkal a kisebbségeknek a közhivatalokban való alkalmazása kapcsán foglalkozom.²³

10. A törvénynek a kisebbségek jogi helyzete szempontjából egyik legsúlyosabb intézkedése az ú. n. kultúrzóna felállítása. A törvény a kisebbségek által túlnyomó többségben lakott községekben letelepedett, más vidékről származó tanítóknak ugyanis 50%-os fizetéskiegeszítest, az előrehaladásnál nagy előnyöket, továbbá telepítési telkeket biztosít.²⁴ A törvényi rendelkezésnek az volt a célja, hogy a kisebbségi területekre a kisebbségek nyelvét nem beszélő, kiváló tanítókat telepítsen és így az iskolák útján megvalósítani kitűzött elrománosítás ütemét fokozza, a románosítás érdekei itt nyíltan megelőzik tehát az oktatás érdekeit. A kultúrzóna területébe beletartoznak nemcsak a tisztán magyarok által (Csík, Háromszék, Udvarhely) lakott vármegyék, hanem az összes vármegyék, amelyekben jelentős számú magyar (Maros-Torda, Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos), bolgár (Durostor, Caliacra) vagy orosz és ukrán (Vijniţa, Zastavna, Coţmani, Hotin, Tighina, CetateaAlbă, Ismail) kisebbség lakik.

11. A kisebbségi statutum több intézkedést tartalmaz az elemi iskolai oktatással kapcsolatban. A kisebbségek nevelésügyi, stb. intézményeinek fenntartására vonatkozó általános jellegű intézkedésén kívül²⁵ ugyanis megismétli az előbbi törvény 7. §-ában foglalt rendelkezést.²⁶ továbbá intézkedik a szülők iskolaválasztási joga tekintetében is.²⁷ A statutum rendelkezéseinek azonban gyakorlati értékük alig van.

A végrehajtási utasításnak az elemi iskolai törvény 7. §-ára való utalással tett igéretét, hogy t. i. a kormány a kisebbségeknek minden könnyítést meg fog adni, hogy gyermekeiket saját anyanyelvükön taníthassák, semmiféle törvényi rendelkezés nem követte és így e tekintetben a jogi helyzet változatlan maradt. A min. tan. naplónak az a rendelkezése pedig, hogy a gyermek neveléséért törvényszerint felelős személynek joga van a gyermek etnikai hovatartozandóságát megállapítani, az 1924. július 26-i elemi iskolai törvény 8. §-ának hatálya alatt törvényellenes, ennek hatályon kívül helyezése után pedig a végrehajtói hatalom egyes szervei között létrejött, de a bíróság által figyelembe nem vett megállapodás maradt.²⁸

Az új alkotmány életbelépése után az elemi iskolai oktatást megfelelően át kellett szervezni. Az új törvény  — a miniszteri indokolás szerint  — szakít a régi törvény individualista felfogásával és az elemi oktatást a közösségi érzés kifejlesztésének szolgálatába állítja. A törvény a kisebbségek külön helyzetével általában nagyon keveset foglalkozik.

1.    Az 1939. május 27-i 121. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami elemi iskolai oktatásról, valamint a tanítóképzésről szóló törvény (decretlege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului normal şi primar) az előző törvényt hatályon kívül helyezi.²⁹ A törvény az elemi iskolát kifejezetten a nemzeti nevelés szolgálatára, emellett bizonyos, az életben szükséges ismeretek nyújtására állítja be.³⁰

2.    A törvény szerint az iskolai oktatás nyelve a román nyelv, a kisebbségek által nagy számban lakott vidékeken azonban a román tannyelvű elemi iskolák mellé a kisebbségek nyelvével azonos tannyelvű elemi iskola állítható fel, amelyekben a román nyelvnek, továbbá Románia földrajzának és történelmének, valamint az állampolgári ismereteknek román nyelven való tanítása kötelező.³¹ Ez a rendelkezés tehát már egyes ismeretek oktatása számára az elemi iskolákban is kötelező tannyelvnek írja elő a kisebbségiek részére a román nyelvet,³³ amely rendelkezés hasonlóképen ellentétes a kisebbségi szerződésben foglaltakkal.

Bár a törvény kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a kisebbségi tanulók a vallást milyen nyelven tanulják, a korábbi gyakorlat az állami iskolák kisebbségi tanulói részére megengedte azt, hogy vallásukat anyanyelvükön tanulják. E törvény hatálya alatt azonban a miniszter ezt a gyakorlatot is megszüntette. Ld. a nemzetnevelésügyi miniszter 67.654 — 1939. sz. rendeletét, ld. MK XIX —1939., 268., amelynek értelmében az állami elemi iskolák VII. osztályos magyar növendékeit a református és róm. kat. vallásból román nyelven kell vizsgáztatni. A rendeletet a minisztérium később visszavonta.

3.    A törvény nem tartalmazza az előző törvénynek a román eredetű személyek gyermekeinek román nyelvű iskolában való kötelező oktatására vonatkozó rendelkezését.³³

4.    Az előző törvénynek a kultúrzónára vonatkozó rendelkezései  — új alakban  — hatályban maradtak. A törvény ugyanis azoknak a tanítóknak, akik a csatolt területeken levő, többségben idegen fajú népek vagy nemzetiségüket elveszített románok által lakott falvakban legalább 10 évi működésre kötelezik magukat, 50%-os fizetési pótlékot, gyorsabb előrehaladást és telepítési telket ad; felhatalmazván egyben a minisztériumot, hogy ezeknek a községeknek táblázatát állítsa össze.³⁴ A törvényi felhatalmazás alapján az 1939. szeptember 1-i 201. sz. Hiv. Lapban megjelent 154.205 —1939. sz. min. rendelet közli azoknak a községeknek a névsorát, amelyeket a törvény értelmében nemzeti jellegüket elveszített (desnaţionalizat) községeknek kell tekinteni. A névsor magában foglalja a magyarok által lakott összes erdélyi és keletmagyarországi községeket és városokat. Ezek a törvényi rendelkezések azt mutatják, hogy  — egybehangzóan az előbbivel  — az új törvény is az elemi iskolai nevelést elsősorban a románosítás szolgálatába állította s ennek minden más célt  — beleértve a nevelésügyi célokat is  — alávetett. Ezt a rendeletet az 1939. szept. 21-i 219. sz. Hiv. Lapban megjelent 163.817 sz. nemzetnevelésügyi miniszteri rendelet hatályon kívül helyezte.

II. Az állami elemi iskolai oktatásról szóló törvényt, amely  — amint láttuk  — Nagyromániában az állami oktatás terén az első egységes intézkedés volt, az állami középiskolai oktatást szabályozó törvény követi. E törvény hasonlóképen a románosítást tűzi ki elsődleges célul és a kisebbségek tanszabadságának több korlátozásával csupán másodrangúnak hagyja a nevelésügy szolgálatát.

1. a) Az 1928. május 15-i 105. sz. Hiv. Lapban megjelent s a középfokú oktatásról szóló törvény (lege pentru învăţământul secundar) szerint a középfokú oktatást az állami iskolák és a magánoktatási törvény alapján működő iskolák végzik.³⁵

b) A középfokú oktatás nyelve a román. Más nyelvek csak mint tantárgyak, a jelentős számú kisebbségi tanuló által látogatott iskolákban az illető kisebbség nyelve csak mint fakultatív tantárgy adhatók elő.³⁶ A kisebbségek által túlnyomó arányban lakott vidékeken az állami iskolák mellett tagozatok állíthatók fel, amelyeknek tannyelve az illető kisebbség nyelve. Ezekbe a tagozatokba csak olyan tanulók vehetők fel azonban, akiknek anyanyelve a tagozat előadási nyelvével azonos. Ezekben a tagozatokban is kötelező azonban a román nyelv, továbbá a Románia földrajzának, történelmének és alkotmánytanának román nyelven való oktatása.³⁷

c) A törvény szerint a középiskolai tanulmányokat befejezett tanulók, amennyiben tanulmányaikat felsőbb iskolákon kívánják folytatni, érettségi (ú. n. bacalaureatusi) vizsgát kötelesek tenni.³⁸ A vizsga tárgyai: román nyelv és irodalom, Románia földrajza, Románia történelme, alkotmánytan, francia nyelv és irodalom, természettudományok, valamint a minisztérium által évenként kijelölt két tantárgy. A vizsgát városonként vagy kerületenként olyan tanárokból álló bizottság előtt kell letenni, akik a vizsgára állókat a középiskolákban nem tanították. E vizsga tekintetében a magániskolákat (tehát a nem román tannyelvű iskolákat) végzett tanulók ugyanazon elbírálás alá esnek, mint az állami iskolák tanulói, azzal az egyetlen könnyítéssel, hogy a minisztérium által évenként kijelölt két tantárgyból saját anyanyelvükön vizsgázhatnak. Ez utóbbi rendelkezést  — amelynek amúgy sem volt semmi törvényi biztosítéka  — annyira nem tartotta be a tanügyi kormányzat, hogy a kisebbségi statutum külön rendelkezik a tekintetben, hogy az érettségi bizottságokba a minisztérium által kijelölt tárgyakból való vizsgáztatásra olyan tanárokat kell kinevezni, akik a kisebbségi tanulók anyanyelvét értik.^38a

Az érettségi vizsga e rendelkezések folytán a kisebbségi oktatásnak a legnagyobb nehézségeket okozó s a kisebbségi anyanyelvű tanulóknak az egyetemre való bejutását megnehezítő intézkedése lett.³⁹

d)     Az állami középiskolai tanári alkalmazással kapcsolatos kisebbségeket érintő jogszabályokkal a közhivatalnoki alkalmaztatással kapcsolatban foglalkozom.⁴⁰

e)      A törvény az oktatási intézmények közötti jogegyenlőséget sértő rendelkezést tartalmaz, amikor az erdélyi román felekezeti iskoláknak (brassói, balázsfalvi és belényesi középiskolák) ugyanazokat a jogokat adja, mint az állami középiskoláknak, a kisebbségi felekezeti iskolák részére pedig, amint látni fogjuk, a későbbi törvényhozás külön jogi helyzetet teremt.⁴¹

2. A törvény számos módosításon ment keresztül, amelyek az oktatás egész rendszerét több ízben gyökeresen megváltoztatták, a kisebbségek jogi helyzetére vonatkozó előbbi törvényi rendelkezések lényegileg azonban e módosítások ellenére sem változtak meg.

Az új alkotmány hatálybalépte után hozott új középiskolai törvény, amellett, hogy az előző törvénynek a kisebbségek jogi helyzetére vonatkozó összes rendelkezését általában hatályban tartja, megfelelően az alkotmány román nemzeti érdekeket kidomborító rendelkezéseinek, már kifejezetten is a román nemzeti nevelést igyekszik elsősorban megvalósítani.

1. a) Az 1939. nov. 4-i 256. sz. Hiv. Lapban megjelent s a középfokú elméleti oktatásról szóló rendelettörvény (decret-lege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului secundar teoretic) az összes előző törvényi intézkedést hatályon kívül helyezve⁴² a középfokú oktatás alapjait újból szabályozza. A törvény kifejezetten fenntartja a középiskolai oktatás intézményeire (állami- és magániskolák) vonatkozó előző törvényi rendelkezéseket,⁴³ továbbá a magániskolákról szóló törvény alapján a magánosokat vagy vallási és közművelődési közületeket megillető iskolalétesítési és fenntartási jogot,⁴⁴ mindezek tekintetében tehát az előző jogi helyzet nem változott.

b) A középfokú elméleti oktatás nyelve a román.⁴⁵ A nagyszámú kisebbség által lakott területeken az állam a kisebbségek számára külön kisebbségi tannyelvű iskolát vagy az állami iskolák mellett kisebbségi tannyelvű külön tagozatot tarthat fenn, ezekbe csakis az iskola tannyelvével azonos anyanyelvű tanulók járhatnak.⁴⁶ A román nyelven kívül más nyelv csak mint tantárgy szerepelhet,⁴⁷ a kisebbségek részére fenntartott kisebbségi tannyelvű állami iskolákban is kötelező a román nyelv tanítása, továbbá Románia földrajzának, történelmének és alkotmánytanának román nyelven való tanítása.⁴⁸

c) A törvény egészen újjászervezi az érettségi vizsgát⁴⁹ E rendelkezéseknek a kisebbségeket méltánytalanul érintő része az, hogy a román nyelv tudása az érettségin különös elbírálás alá esik.⁵⁰

d)     A nemzeti nevelést a középfokú oktatásnak az előbbi törvény által is kihangsúlyozott államosításán kívül⁵¹ az ifjúság nemzeti nevelését végző országőr-szervezettel,⁵² továbbá azzal a rendelkezéssel törekszik a törvény megvalósítani, hogy az összes középiskolai tanárokat kötelezi arra, hogy a Nemzeti Ujjászületés Arcvonalának  — amely politikai párt és amint láttuk, a románság nemzeti megszervezését célozza  — tagjai legyenek.⁵³ Ezt a célt szolgálja a törvénynek az a rendelkezése is, amely szerint a hivatalukat elfoglaló tanárok a román oktatásügynek szolgálatára esküsznek fel,⁵⁴ végül ugyancsak ennek a célnak szolgálatára áll az a törvényi rendelkezés is, amely a román nyelv tanárait a nyugellátással kapcsolatos beszámítás során a többiekkel szemben előnyben részesíti.⁵⁵

e)     A törvény az előléptetéssel kapcsolatban az erdélyi állami középiskolai tanároknak beszámítani engedi a lelkészi szolgálatban vagy a főhatalom átvételével kapcsolatban továbbképzésen, stb. eltöltött időt is.⁵⁶

f)      Az erdélyi román felekezeti iskolákra vonatkozó s azokat megkülönböztetett helyzetbe hozó előző törvényi rendelkezést ez a törvény is fenntartja, a kisebbségi jellegű hasonló nevelésügyi intézményekkel kapcsolatban azonban hasonlóképen nem rendelkezik.⁵⁷

g)     Az 1940. aug. 5-i 179. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami középfokú elméleti oktatás módosításáról szóló rendelettörvény (decret-lege pentru modificarea unor art. din decretul lege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului secundar teoretic din 4. Nov. 1939) elrendeli a német vagy olasz nyelvek egyikének kötelező oktatását a középiskolákban. A miniszteri indokolás szerint a rendelkezést a külföldi körülmények teszik szükségessé.^57a

A tanítóképzés törvényi rendezése szervesen összefügg az elemi iskolai oktatás szervezetével s azt mindig ugyanazon törvények szabályozzák, ennélfogva az elemi iskolai oktatásban érvényre jutott elvek a tanítóképzésben is érvényesülnek.

1. Az 1924. július 26-i s az állami elemi oktatásról szóló törvény szerint a tanítóképzés kizárólagosan állami feladat;⁵⁸ a  — korlátozva  — egyébként működni engedett magánoktatást a törvény a tanítóképzésből kizárja.⁵⁹

2. Az oktatás nyelve a román.⁶⁰ A törvény előírja ugyan, hogy azokban az iskolákban, ahol a kisebbségi tanulók legalább 20%-át teszik ki az összes tanulóknak, ezek részére saját nyelvük is tanítandó oly módon, hogy azon legalább előadni tudjanak,⁶¹ az állami tanítóképzőkbe beiratkozott kisebbségi tanulók kis száma miatt azonban ennek alkalmazására nem került sor.⁶²

3.        A törvény módot ad az erdélyi, bánsági és besszarábiai román lelkészeknek, akik 1918. után elemi iskolákban tanítottak, arra, hogy mint állami tanítók végleg elhelyezkedjenek.⁶³

4.   Az előző törvényt hatályon kívül helyező s az 1939. május 27-i állami elemi oktatási törvény szerint a tanítóképzés hasonlóképen állami feladat,⁶⁴ a törvény szerint az állam tarthat fenn a kisebbségek számára külön kisebbségi tanítóképzőket,⁶⁵ ilyen irányú intézkedés azonban nem történt soha. A tanítás nyelve a román; egyes iskolákban tanítható a szomszédos államok nyelve is.⁶⁶

Az elméleti oktatásban kifejezésre juttatott törekvések, amelyek a románosításnak az oktatásügyi érdekeket meghaladó fontosságot biztosítottak, a szakoktatás terén is érvényesültek. A szakoktatásra vonatkozó törvényi intézkedések között egész sor olyan intézkedést találunk, amelyekből felismerhető a törvényhozónak az a szándéka, hogy az elméleti oktatásban kifejezésre juttatott törekvést  — az iskolákon keresztül végzett románosításnak az oktatásügyi érdekeket meghaladó fontossága  — a szakoktatás terén is érvényesítse. A vonatkozó törvényi rendelkezések közül a szembetűnőbbek:

1. Az 1929. augusztus 2-i 169. sz. Hiv. Lapban megjelent s a mezőgazdasági és háziipari I. és II. fokú oktatás, valamint a népszerűsítő oktatás szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea învăţământului agricol şi casnic de gradul I. şi II. şi de popularizare) a mezőgazdasági oktatást, az elméleti oktatással azonosan, államosítja.⁶⁷

A mezőgazdasági oktatás nyelve az állam által fenntartott iskolákban a román. A faji kisebbségek által nagy arányban lakott vidékeken az állam másnyelvű iskolákat is tarthat fenn, ezekben az iskolákban is kötelező azonban a román nyelv tanítása, továbbá Románia földrajzának, történelmének és alkotmánytanának román nyelven való tanítása. A kisebbségi tannyelvű magániskolákban Románia földrajzát és alkotmánytanát románul kell tanítani, kötelező továbbá a román nyelv tanítása is.^{68 —69}

2.   Az 1936. április 1-i 76 sz. Hiv. Lapban megjelent s a középfokú kereskedelmi iskolákról szóló törvény (lege pentru organizarea învăţământului comercial secundar) hasonlóképen államosítja a kereskedelmi oktatást.⁷⁰ A kereskedelmi oktatás nyelve a román, más nyelv csak mint tantárgy, nem pedig mint valamely tananyag előadási nyelve szerepelhet.⁷¹ A középiskolai oktatásról szóló törvény alapján a kisebbségek részére fenntartott iskolákban a román nyelv oktatása, továbbá Románia földrajzának és történelmének, a kereskedelmi tudományoknak és a gazdasági jognak román nyelven való oktatása kötelező.⁷² A törvény külön intézkedést nem tartalmaz az állam által a kisebbségek részére fenntartott iskolákról.

Az 1936. április 16-i 88. sz. Hiv. Lapban megjelent s a középfokú ipari oktatásról szóló törvény (lege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului secundar industrial de băieţi şi de fete) az előbbi törvény rendszerét mindenben lemásolja. A törvény szerint az ipari oktatás az állam feladata.⁷³ Az ipari oktatás tannyelve kizárólag a román,⁷⁴ tekintet nélkül arra, hogy az iskolafenntartó hatóság az állam, vármegye, község, ipar- és kereskedelmi kamara, munkakamara vagy pedig az illető iskolát magánosok tartják fenn.⁷⁵

3.   Az 1936. április 30-i 99. sz. Hiv. Lapban megjelent s a szakmai előkészítésről és iparűzésről szóló törvény (lege pentru pregătirea profesională şi exercitarea meseriilor) ugyancsak e rendszerbe tartozik. Az ipari előkészítés célját szolgáló iparos-tanuló iskolákat, amelyek látogatása minden 18 évnél fiatalabb iparos-tanuló részére kötelező,⁷⁶ az államon kívül a munkakamarák, kereskedelmi társulatok és kamarák, egyházak, testületek stb. tarthatnak fenn.⁷⁷ Az oktatás nyelve a román.⁷⁸ A szakmai testületek, kulturális egyesületek és egyházak által fenntartott iskolák tannyelve az iskolafenntartó nyelve lehet, ezekben is kötelező azonban Románia földrajzának és történelmének román nyelven való tanítása.⁷⁹ Az állam saját maga tehát a törvény szerint a kisebbségeknek saját nyelvükön való szakmai előkészítésében nem vesz részt.

A törvény az iparos-tanulók megfelelő eltartására, iparos-tanuló otthonokat rendel felállítani.⁸⁰ Az otthonba való felvétel feltételéül előírja a törvény, hogy a tanuló román szülők-gyermeke kell, hogy legyen.⁸¹

A törvény nemcsak a szakmai előkészítés, hanem az egész szakmai érdekképviselet terén is gyökeresen megváltoztatja a kisebbséget jogi helyzetét. A fennálló ipartestületeket ugyanis feloszlatja és azok minden vagyonát a munkakamarák tulajdonába adja.⁸² E törvényi rendelkezésnek a kisebbségi szakmai testületek elleni élét legjobban az a körülmény mutatja, hogy ugyanakkor pl. a Kolozsvár székhellyel működő román kereskedők és iparosok egyesületét a törvény kifejezetten tovább működni engedi.⁸³

5. Az 1938. május 31-i 123. sz. Hiv. Lapban megjelent s a fiú-ipari oktatás működéséről szóló végrehajtási utasítás (regulamentul de funcţionare a şcoalelor de învăţământ industrial pentru băieţi) elismeri ugyan az államon kívül a testületek, magánosok stb. iskolafenntartási jogát is,⁸⁴ az oktatás nyelve azonban kizárólag a román nyelv.⁸⁵

6. Az 1938. szeptember 30-i 227. sz. Hiv. Lapban megjelent s az alsó fokú mezőgazdasági oktatásról szóló törvény (lege pentru organizarea învăţământului agricol mediu, inferior şi de popularizare) szerint mezőgazdasági középiskolát csak az állani tarthat fenn. A törvény végrehajtási utasításának az 1938. január 8-i 6. sz. Hiv. Lapban megjelent módosítása (decret regal pentru complectarea art. 22. din regulamentul pentru punerea în aplicarea a legii învăţământului agricol şi casnic) előírja, hogy a gazdasági szakoktatásban a román nyelv, Románia földrajza, történelme és az alkotmánytan kizárólag román nyelven adhatók elő s azokat csak a minisztérium által e tárgyak előadására külön feljogosított, fajilag román tanárok taníthatják.⁸⁶ E rendelkezés első részének  — a román nyelv stb. román nyelven való tanításának  — gyakorlati jelentősége a kisebbségek jogi helyzetét illetően nem volt, mert az állam, egyébként is csak román tannyelvű gazdasági iskolákat tartott fenn.⁸⁷

7. Az állami szakoktatási tanári alkalmazással kapcsolatos, kisebbségeket érintő jogszabályokkal á közhivatalnoki alkalmaztatás során foglalkozom.⁸⁸

A felhozott néhány törvényi rendelkezés csupán azokat a törvényi szakaszokat érintette, amelyeknél maga a törvényszakasz szövege a kisebbségek hátrányosabb jogi helyzetét jelenti. A törvényhozásnak azokkal az intézkedéseivel, amelyek a végrehajtás során a kisebbségekkel szembeni egyenlőtlen elbánásra adnak lehetőséget, mint a törvények végrehajtására tartozó kérdéssel, nem foglalkoztam.

III. Az egyetemi oktatásról szóló törvény szerint egyetemet csak az állam tarthat fenn.⁸⁹ A Romániához csatolt területeken fennállott egyetemeket külön törvények román egyetemekké alakították át.⁹⁰ A kisebbségek részvétele a felsőoktatásban egyedül a lelkészképző intézetekre volt korlátozva.⁹¹

bb) A magániskolákban

I. A kisebbségi szerződés, amint láttuk, a saját anyanyelven való tanítást a kisebbségek által fenntartott iskolai és más nevelésügyi intézményekben kívánta biztosítani. A tényleges helyzet egyébként évszázadok óta az volt, hogy a nevelésügyet Erdélyben és a keletmagyarországi részeken legnagyobb részt magyar és német nyelvű felekezeti intézmények látták el.

A kisebbségi szerződés egyes kisebbségek részére a már ismertetett, általános jellegű intézkedéseken felül még különös rendelkezésekkel is biztosítani kívánta a tanszabadságot és kötelezte Romániát arra, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek  — vallási ügyeik mellett  — tanügyi kérdésekben is helyi önkormányzatot engedélyezzen. (11. cikk.)

Az önkormányzat lényegileg azt jelenti, hogy az állam bizonyos közfeladatok ellátását az illető, önkormányzati közületekre bízza. A közoktatásügy terén az önkormányzati szervek által fenntartott iskolák az állam nevelésügyi feladatait látják el, az önkormányzati közületek az oktatásügy legfontosabb kérdéseiben is, mint pl. iskolák felállításának szüksége, az iskolák tannyelvének megállapítása, stb., az államhatalom befolyása nélkül, maguk döntenek.

A kisebbségi szerződés határozott rendelkezésével szemben azonban a román államvezetés semmit sem tett a tanügyi önkormányzat engedélyezésére, sőt a román közoktatásügyi törvényhozás egész rendszerében a kisebbségek csak az állami oktatásügyi intézményekkel konkurráló, másodrendű tevékenységet fejthetnek ki, nem pedig  — amint az a tanügyi önkormányzatból következnék  — az állami oktatásügyi tevékenységet helyettesítő, azt kizáró tevékenységet, amelyben az önkormányzati intézmények egyenrangúak a többi állami tanintézménnyel s élvezik ennek az egyenrangúságnak összes következményeit.

A közönséges törvényhozás nem vette számításba sem a nemzetközi kötelezettségeket, sem pedig a kisebbségi közületeknek a nevelésügy terén évszázadokon keresztül vitt szerepét sem, hanem egyetlen törvényi intézkedéssel mindezeket az intézményeket a magánosok által, esetleg hasznothozó jelleggel fenntartott tanintézetekkel egy csoportba sorolta, ugyanakkor, amikor a hasonló multú, de román jellegű tanintézményeknek megadta mindazokat a jogokat, amelyek az állami tanintézeteknek kijárnak.⁹²

A felsorolt néhány törvényi intézkedés világosan mutatja a törvényhozónak a saját anyanyelven való tanítás jogát minden tekintetben korlátozó célját és azokból megfelelő következtetést lehet levonni a törvény végrehajtása során e téren elért eredményekre.

1. Az 1925. december 22-i 283. sz. Hiv. Lapban megjelent magánoktatási törvény (lege asupra învăţământului particular) szerint az ál-  lami iskolákon kívül a gyermekek nevelése a magánosok, felekezetek és  közületek által fenntartott iskolákban eszközölhető.⁹³ Magániskolákat román állampolgárok akár egyenként, akár közületekbe tömörülve fenntarthatnak,⁹⁴ amennyiben annak felállítását a minisztérium megengedi.⁹⁵ A minisztérium a magániskolákat állandóan felügyeli és ellenőrzi.⁹⁶

Azoknak a magániskoláknak tannyelve, amelyeket román eredetű szülők gyermekei látogatnak, a román nyelv;⁹⁷ azokban az iskolákban, amelyeket más, mint románnyelvű szülők gyermekei látogatnak, az oktatás nyelvét az iskolafenntartó határozza meg, ezekbe az iskolákba azonban nem lehet felvenni csupán olyan gyermekeket, akiknek anyanyelve azonos az iskola tannyelvével.⁹⁸

A zsidók által fenntartott magániskolák tannyelve román vagy zsidó.⁹⁹ A szerzetesek és kongregációk által fenntartott iskolák tannyelve csak román lehet.¹⁰⁰ Bármilyen azonban az iskola tannyelve, a román nyelv tanítása, továbbá Románia földrajzának, történelmének és alkotmánytanának román nyelven való tanítása kötelező. Ezeket a tárgyakat csakis a román nyelvet ismerő, képesített tanárok taníthatják.¹⁰¹ A magánosok által fenntartott óvodák tannyelve, amennyiben abba román eredetű szülők gyermekei is járnak, csakis román lehet. A kizárólag kisebbségi szülők gyermekei által látogatott óvodák tannyelve a gyermekek anyanyelve lehet, ebben az esetben is azonban kötelező a román nyelvnek legalább napi egy órán át való tanítása.¹⁰²

Mindezek a rendelkezések a kisebbségek által fenntartott iskolákba járó tanulók számának korlátozását, illetve a kizárt tanulóknak állami iskolába való kényszerítését, végeredményben tehát a kisebbségi intézményeknek az oktatásügyből való teljes kiszorítását s az egész nevelésügynek  — az előbb vázoltak szerint  — az elsősorban román faji érdekeket szolgáló állami iskolákra való utalását célozták.

A magániskolák okleveleket nem állíthatnak ki, csupán egyszerű igazolásokat.¹⁰³

A minisztérium  — bizonyos előfeltételek mellett  — egyes magániskoláknak megadhatja a nyilvánossági jogot¹⁰⁴ és az államérvényes bizonyítvány kiadhatásához való jogot.¹⁰⁵ A vonatkozó rendelkezések az állami iskolákra vonatkozó intézkedések betartásán felül egész sor egyéb feltételt szabnak. A magániskolák magántanulókat nem vizsgáztathatnak még akkor sem, ha nyilvánossági joguk van.¹⁰⁶ A nyilvánossági joggal nem bíró magániskolák tanulói államérvényes bizonyítvány szerzése végett, mint magántanulók, az állami iskolákban vizsgázni kötelesek.¹⁰⁷

A törvény végül kivételt tesz az alól az általános törvényi rendelkezés alól, hogy tanítóképzőt magánosok nem tarthatnak fenn¹⁰⁸ és megengedi, hogy az 1918. december 1. előtt fennállott tanítóképzők  — amenynyiben az összes vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelnek  — továbbra is működhessenek,¹⁰⁹ ez időpont után felállított tanítóképzőket azonban megszünteti.¹¹⁰

2. A magániskolák tanszemélyzetére vonatkozóan a törvény egész sor rendelkezést tartalmaz.¹¹¹ A tanároknak román állampolgároknak kell lenniök, az állami iskolák megfelelő személyzetével azonos képesítéssel kell bírniok,¹¹² továbbá a román nyelvet ismerniök kell. A román nyelv ismeretét a román államban szerzett oklevéllel vagy egy külön, a román nyelvből, továbbá Románia földrajzából, történelméből és alkotmánytanából román nyelven letett vizsgával kell igazolni.¹¹³ A nyelvvizsgát a törvény hatályba léptétől számított öt éven belül kell letenni, akinek vizsgája nem sikerül, a magánoktatásból elbocsátható.¹¹⁴ A nyelvvizsga-kötelezettség alól kivételt csak a korábbi nyelvvizsgát sikerrel letett, továbbá az 55 évet betöltött vagy legalább 30 év óta működő tanárok képeznek.¹¹⁵ A tanszemélyzet összes tagjai azonban, amennyiben  — sikeres vizsga ellenére  — megállapítást nyer az állami ellenőrzés során, hogy a román nyelvet megfelelően nem beszélik, a működési engedélyük elvesztésének terhe alatt nyelvtanfolyamok elvégzésére kötelezhetők.^115a Ez a rendelet a magánoktatási tanszemélyzet állandó függőségét okozta. Ugyancsak a tanszemélyzet képesítésével egybefüggő rendelkezése a törvénynek, hogy a magániskolák nyilvánossági jogával kapcsolatban  — bár az állami iskolákra vonatkozóan erre vonatkozólag semmiféle kikötés nincsen  — a magániskolák számára a jog megadásának előfeltételéül szabja, hogy az, elemi iskoláknál legalább egy, illetve két végleges tanító, a középiskolák alsó tagozata részére pedig legalább két, a felső tagozat részére pedig külön legalább négy végleges tanár alkalmazását.¹¹⁶

A törvény végrehajtási utasítása¹¹⁷ lényegileg mindenben azonos rendelkezéseket tartalmaz.

II. A kisebbségi szerződésből felhívott annak a rendelkezésnek végrehajtására vonatkozóan, amely a román államot arra kötelezi, hogy az állam által közoktatási célokra juttatott összegekből megfelelő méltányos részt juttasson a kisebbségeknek, illetve a kisebbségek által ilyen célra fenntartott intézményeknek,¹¹⁸ a közönséges törvényhozás sehol sem tartalmaz semmiféle intézkedést vagy biztosítékot. A rendelkezésnek a román állam részéről történt végrehajtása ugyan a törvények végrehajtásának vizsgálatával kapcsolatos s mint ilyen, tanulmányom tárgyköret meghaladja, a közoktatás anyagi terheinek viseléséről szóló egyéb törvényhozási intézkedések azonban megfelelő képet adnak arról, hogy a nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségeknek az államvezetés miként tett eleget.

1. a) Az 1919. júl. 24-i 78. sz. Hiv. Lapban megjelent s az iskolaszékek szervezéséről szóló rendelettörvény (decret-lege pentru organizarea Comitetelor şcolare) az állami iskolák költségeinek viselését rendezi. Ezt a törvényt  — Nagyrománia megalakulása után  — az 1922. október 21-i 158. sz. Hiv. Lapban megjelent 97375/1922. október 7-i közokt. min. rendelet a Romániához csatolt részekre is kiterjesztette és így a törvény a bírói gyakorlat szerint az ország egész területén alkalmazást nyert.¹¹⁹

A rendelettörvény az állami iskolák költségeinek viselését a külön jogi személyiséggel rendelkező iskolaszékek terhére utalja.¹²⁰ Az összes iskolaszékek a közoktatásügyi minisztérium ellenőrzése alatt állanak, amely ellenőrzési jogát a központi iskolapénztár útján gyakorolja.¹²¹ A rendelettörvény az egyes iskolaszékek bevételeit külön-külön rendelkezésekkel biztosítja.¹²²

A rendelettörvény nem tartalmaz semmiféle intézkedést arra vonatkozólag, hogy ezekből a jövedelmekből a magániskolák is részesülhetnek s épen ezért a tényleges helyzet az volt, hogy a község adójövedelmeinek 14%-át, valamint egyéb bevételeket is az állami elemi iskola fenntartására fordították, ugyanakkor azonban a magánoktatás a kisebbségi szerződés kifejezett rendelkezései ellenére ezekből a jövedelmekből nem részesült.

b) Ez a helyzet lényegileg nem változott az 1924. július 26-i 161. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami elemi oktatásról szóló törvény (lege pentru învăţământul primar al statutului) hatálya alatt sem. A törvény kimondja azt, hogy az állami elemi oktatás költségeit a község hordozza, az állani csak a tanszemélyzet fizetésével járul hozzá ezekhez a költségekhez.¹²³ Kimondja továbbá a törvény azt is, hogy a más, mint román nyelvű nép-központokban, amelyekben a község az előbbi rendelkezéseknek megfelelően állami elemi iskolát tart fenn, az állam a nyilvánossági jogú kisebbségi magániskolák fenntartásához méltányos résszel hozzá fog járulni.¹²⁴ Részletesen szabályozza végül a törvény a község iskolafenntartási kötelezettségeit.¹²⁵

A jogi helyzet tehát az volt, hogy a törvény nem helyezte hatályon kívül a rendelettörvény előbb ismertetett rendelkezéseit,¹²⁶ az iskolaszékek jövedelmei továbbra is fennmaradtak, a községek azonban emellett kötelesek voltak az állami elemi iskolák anyagi terheit is hordozni. Ez természetesen kettős iskolafenntartási költséget rótt a kisebbségekre, akik amellett, hogy a község lakói s így az állami iskola anyagi terheinek hordozói voltak, ugyanakkor a kisebbségeknek is tagjai voltak, akik a saját felekezeti iskolájuk terheit is viselték. Az állam ugyanis semmiféle intézkedést nem tett arra vonatkozóan, hogy a kisebbségek iskolafenntartási kötelezettségét részben magára vállalja.¹²⁷

c) Annak ellenére, hogy ennek a helyzetnek megszüntetése a kisebbségek állandó törekvése volt, ez a jogi helyzet továbbra is fennállott. Az 1930. július 1-i 143. sz. Hiv. Lapban megjelent s a közoktatásügyi minisztérium szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea şi funcţionarea Ministerului Instrucţiunii publice şi al Cultelor) a Központi Iskolapénztárnak  — a minisztérium mellérendelt szervének¹²⁸  — hatáskörébe utalja az összes állami, tanügyi és közművelődésügyi állami intézmények kezelését, az intézmények helységeinek építését, fenntartását, javítását, az iskolaszékek működésének ellenőrzését stb.¹²⁹ A törvény felsorolja a Központi Iskolapénztár összes jövedelmeit.¹³⁰

Az összes jövedelmek előbbi felsorolásai között az a megkülönböztetés szerepel, hogy a községek és városok költségvetéseiben biztosított összegekkel kapcsolatban a törvény azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azok a községben lévő állami és magániskolák között aránylagosan felosztandók.¹³¹ Ez a törvényi rendelkezés tehát a Központi Iskolapénztár jövedelmeinek csupán nagyon csekély hányadát rendeli aránylagoson felosztani, a többi jövedelmekről ilyen irányú rendelkezést nem tartalmaz, arra tehát, hogy a nevelési célokra fordított összegekből a kisebbségi intézmények megfelelő méltányos részt kapjanak, már törvényi intézkedés sem volt, mint ahogy a gyakorlatban erre sohasem került sor.

d)     Az 1931. március 30-i 74. sz. Hiv. Lapban megjeleni s a Központi Iskolapénztárról szóló törvény végrehajtási utasítása (regulament pentru aplicarea legii privitoare pe Casa Şcoalelor si a Culturii Poporului) csak az állami iskolákra vonatkozóan írja elő kötelezően az iskolaszékek megszervezését, a kisebbségi iskoláknak az egyházi törvényeik által létesített hasonló szerveit azonban nem ismeri el ilyeneknek.¹³² A törvényhozásnak ilyen  — talán szándékos  — hézagai folytán gyakorlatilag ki volt zárva annak lehetősége, hogy a kisebbségi tanügyi intézmények ezekből a juttatásokból részesüljenek.¹³³

A kisebbségi statutumban foglalt rendelkezés, amely szerint¹³⁴ kisebbségi magániskoláknak megfelelő összeg juttatandó a község által szedett 14%-os adóból, arra mutat, hogy a kisebbségi szerződés ilyen irányú rendelkezésének teljes figyelmen kívül való hagyását már maga az államvezetés érezte. Eltekintve azonban attól, hogy a vonatkozó rendelkezésnek nincsen érvényességi jogforrási minősége, a törvényhozás a kisebbségi statutumot követőleg sem tett semmiféle intézkedést a méltányos rész juttatására vonatkozó kötelezettségének teljesítésére.

2.    Az 1933. április 13-i 87. sz. Hiv. Lapban megjelent s az összes középiskolák igazgatási személyzetének fizetését az iskolaszékekre való hárításáról szóló törvény (lege pentru trecerea plăţii personalului administrativ al şcoalelor secundare de toate categoriile asupra comitetelor şcolare) az összes középiskolák igazgatási személyzetének (igazgató, aligazgató, továbbá az 1928. május 15-i középiskolai törvény 109. §-ában irt segédszemélyzet, mint titkár, segédtitkár, könyvtáros, felügyelő, könyvelő, pénztáros, stb., végül az iskolai orvos és szolgaszemélyzet) fizetését 1933. április 1-től az iskolaszékekre hárítja.¹³⁵

Minthogy az 1930. július 1-i 143. sz. Hiv. Lapban megjelent s a közoktatásügyi minisztérium szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea şi funcţionarea Ministerului Instrucţiunii publice şi al Cultelor) szerinti (214. §.) iskolaszékek (comitete şcolare) csak az állami iskolák anyagi fenntartását szogálták, így csak az állami iskolák iskolaszékei részesültek az iskolaszékek számára a törvényben biztosított jövedelmekből,¹³⁶ ez a rendelkezés a magániskolák hasonló jellegű személyzetének fizetését nem érintette. Ennélfogva a magániskolák fenntartói továbbra is hordozták ezeket a terheket, míg az állam, mint iskolafenntartó ezeket a költségeket végeredményben a községekre és vármegyékre, illetve azok lakosságára hárította. Igy tehát ahelyett, hogy az állam méltányos részt adott volna a kisebbségeknek a tanügyi célokra adott összegekből, ugyanazon lakosságnak kétszeres megterhelésével  — mert a kisebbségi lakosság az állami iskolák fenntartásán kívül a saját közületeinek iskoláit is fenntartotta  — nehezítette meg e rendelkezésével is a kisebbségi oktatásügy anyagi helyzetét.

3.    Az 1926. március 10-i 57. sz. Hiv. Lapban megjelent s a magánoktatási törvény végrehajtásáról szóló rendelet szerint (regulament de punerea în aplicare a legei pentru învăţământul particular) a magániskolákat fenntartó felekezeteknek az iskola engedélyezését célzó kérés beadásával egyidejűleg nyilatkozniok kell arra vonatkozólag, hogy az iskola fenntartásához szükséges anyagi alapokkal rendelkeznek.¹³⁷ Ebből megállapíthatólag tehát az állam  — a tételes törvény szerint  — nem vállalt magára semmiféle  — még részleges  — kötelezettséget sem a kisebbségek tanügyi terheinek hordozását illetően.

cc) Az iskolánkívüli nevelésben

A közönséges törvényhozás az ifjúság egységes nevelését szabályozó intézkedéseivel az egész ifjúságnak román nemzeti nevelést törekedett adni. Ezek a rendelkezések nem számolnak a kisebbségek létezésével.

1.         Az 1934. május 9-i 106. sz. Hiv. Lapban megjelent s a Román Ifjúság Nevelési Hivatalának felállításáról szóló törvény (lege pentru înfiinţarea Oficiului de Educaţie a Tineretului Român-OETR) szerint mindkét nembeli, 18 éven alóli ifjúság nemzeti, erkölcsi és testi nevelését a közoktatásügyi minisztérium keretében felállított Hivatal végzi.¹³⁸ A törvénynek az 1934. november 24-i 272. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása (regulament pentru organizarea şi funcţionarea Oficiului de Educaţie a Tineretului Român) szerint az országban lakó mindkét nembeli 7 —18 év közötti ifjak kötelezően az „Országőr” szervezetbe tartartoznak.¹³⁹ A végrehajtási utasítás részletezi a román nemzeti nevelést, stb. célzó intézkedéseket.

2.         Az 1934. május 11-i 107. sz. Hiv. Lapban megjelent s a katonai előképzésről szóló törvény (lege pentru pregătirea premilitară) az előbbi törvénnyel szerves összefüggésben a 18 évet meghaladó ifjúság hazafias nevelését szervezi meg.¹⁴⁰ A törvény, valamint ennek az 1935. február 7-i 32. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása (regulamentul legii pentru pregătirea premilitară)  — az előbbihez hasonlóan  — semmiféle tekintettel nincs a kisebbségi ifjúság létezésére s azokat is a román ifjúsággal teljesen azonosan, román nemzeti szellemben kívánja nevelni.¹⁴¹ A katonai előképzés egyébként kötelező minden 18 —20 év közötti ifjúra, aki román állampolgár gyermeke.¹⁴²

¹    Ugyanígy Balogh, i. m. 151.

²  Kisebbs. szerz. 9. cikk 2. tétel: „Nevezetesen hasonló (t. i. a többi román állampolgárokhoz hasonló) joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vallásukat szabadon gyakorolhatják.”

³  Ez kitűnik abból is, hogy a román államnak a román nyelv tanításához való jogát  — a kisebbségeknek az állami elemi iskolákban saját anyanyelvükön való tanulás jogával kapcsolatban  — külön fejezi ki. (Kisebbs. szerz. 10. cikk I. bek. 2. tétel.)

⁴ Kisebbs. szerz. 10. cikk II. bek.: „Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban laknak faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó román állampolgárok, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak.”

⁵  Uo. 11. cikk: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román Állam ellenőrzése mellett, vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”

⁶  Uo. 9. cikk 2. tétel, ld. előbb 2. sz. jegyz.

⁷ Uo. 10. cikk I. bek.: „Olyan városokban és kerületekben, ahol nem román nyelvű román állampolgárok jelentékeny arányban laknak, a román Kormány a közoktatásügy terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni avégből, hogy íly román állampolgárok gyermekeit elemi iskolákban saját anyanyelvükön tanítsák. Ez a rendelkezés nem akadályozza a román Kormányt abban, hogy a román nyelv oktatását az említett iskolákban kötelezővé tegye.”

⁸ 1866-i alkotm. 23. §: „Invăţământul este liber ...” stb. 1923-i alkotm. 24. §: „Invăţământul este liber în condiţiunile stabilite prin legile speciale şi întrucât nu va fi contrar bunelor moravuri şi ordinei publice ...” stb. 1938-i alkotm. 21. §: „Invăţământul este liber în condiţiunile stabilite prin legi speciale şi întrucât nu va fi contra bunelor moravuri, ordinei publice şi intereselor de Stat.”

⁹ A bírói gyakorlat nyíltan is kijelenti, hogy a kormánynak az oktatás tannyelve tekintetében hozott intézkedései politikai jellegűek, amelyek  — ha a szükség megkívánja  — a törvénnyel ellentétben is állhatnak és a bírói hatalom ellenőrzése alá nem kerülő kormányzati ténykedést képeznek. Ld. a Semmítőszék III. tanácsának 1938. április 14-én hozott 865. sz. határozatának indokolását, amely szerint: „... Actele de guvernământ sunt măsurile de natură politică, luate de guvern, chiar în contra legilor, în caz de pericol, pentru a salvgarda interese superioare de Stat. Caracteristica actelor de guvernământ este, a) ca prin natura lor au un caracter politic, b) nu sunt supuse nici unui control jurisdicţional nici din punctul de vedere al oportunităţii, nici din punctul de vedere al legalităţii lui ... Ministerul Instrucţiunii publice ... în interesul superior al ţării ... a putut să ia dispoziţiuni absolute şi în interesul superior politic al Statului, în această materie. Astfel actul Ministerului Instrucţiunii Publice, concretizat prin ordinul prin care dispune, ca în şcoala confesională din Cărei să se introducă limba germană în loc de maghiară ... întruneşte toate elementele unui act de guvernământ.” Pand. Rom. XVIII —1939., III. 58.

^9a Alábbiakban végr. ut.

¹⁰ 1924. júl. 26-i törvény 4. §: „Indrumarea şi supravegherea generală a învăţământului primar sunt în sarcina Statului, care le exercită prin Ministerul Instrucţiunii.

Nici o şcoală nu se poate înfiinţa fără autorizarea Ministerului Instrucţiunii şi fără a se conforma cu dispoziţiunile legii în vigoare.”

Uo. 5. §: „Invăţământul primar este unitar în tot cuprinsul ţărei.” A miniszteri indokolás szerint ebben a tekintetben Románia megelőzi Franciaországot, Németországot stb., amelyeknek nincs egységes állami elemi oktatása, ami Romániában már 1896. óta megvan. („Noi avem o superioritate netăgăduită faţă de alte ţări, cari ... nu au avut un învăţământ unitar, o singură şcoală elementară pentru toţi copii, cum avem noi încă din 1896.” Expunere de motive. Cod. înv. 13.)

¹¹ 1924. júl. 26-i törvény 7. §: „Invăţământul primar în şcoalele Statului se predă în limba romană.

In comunele cu populaţie de altă limbă, decât cea română, Ministerul Instrucţiunii publice va înfiinţa şcoale primare cu limba de predare a populaţiei respective, în aceeaş proporţie, ca şi în comunele româneşti. In aceste şcoale, studiul limbii române va fi însă obligator în numărul de ore stabilit prin regulament.”

¹² PI. Anuarul învăţământului primar 1933. Bucureşti, 1933. c. hivatalos kiadványból (XXVIII. skk.) vett adatok szerint az állami elemi iskolák száma 4295. Ebből román tannyelvű 3978 (92.62%), magyar tannyelvű 248 (5.77%), német tannyelvű 67 (1.56%), orosz tannyelvű 2 (0.05%). Ezzel szemben az ország lakosságának nemzetiségi megoszlása az 1930. évi hivatalos népszámlálás adatai szerint: román 71.9%, magyar 7.9%, német 4.1%, orosz 2.3% stb. (Anuarul statistic, 1937/38. 62.) Megjegyzendő, hogy az előbbi hivatalos kimutatással szemben Kiss Árpád a tényleges helyzetet iskolánként részletezve megállapítja, hogy az 1934/35. év végén összesen csak 112, az 1935/37. év végén pedig összesen csupán 44 iskola, tehát alig egy százalék (17 magyar tannyelvű iskola és 27 magyar tagozat) működött. Ld. Kiss Árpád, Az állami elemi iskolák és magyar tagozatok: MK. XV —1936., 205. skk., Kiss Árpád, Az állami elemi magyar tannyelvű iskolák és tagozatok az 1936 —37. év végén: MK. XVI —1937., 419.

¹³ 1924. júl. 26-i törvény 8. §: „Cetăţenii de origină română, cari şi-au pierdut limba maternă, sunt datori să-şi înstruiască copii numai la şcoalele publice sau particulare cu limba română de predare.”

¹⁴ Ld. 66. skk.

¹⁵ 1924. júl. 26-i törvény 19. §: „... Acei, cari voesc a da copiilor lor instrucţiunea în familie sau în scoale particulare recunoscute de Stat, sau la o şcoală din altă circumscripţie, sunt datori să depună la şcoala circumscripţiei de care ţin, declaraţiunea scrisă, arătând institutul sau şcoala în care îi vor învăţa, sau că înstruesc în familie ...”

Annak ellenére, hogy a törvény világosan csak írásbeli nyilatkozat megtételét kívánja meg, a bírói gyakorlat ezt a rendelkezést úgy értelmezte, hogy nemcsak a nyilatkozat letételét, hanem az állami elemi iskola igazgatójának a gyermek faji eredetének megvizsgálása után adott írásbeli engedélyét követelte meg a felekezeti iskolába való beíráshoz. Igy pl. a marosvásárhelyi román törvényszék 1939. nov. 9-én Fülöp Albert ügyében hozott 387. sz. jogerős ítéletében (percsomószám Pf. 855/1938.) kimondja, hogy: „... prin depunerea declaraţiei la şcoală, fără să obţină în scris autorizaţia directorului şcolii de stat, pentru înscrierea copiilor în şcoala confesională se va putea face numai în urma încuviinţării directorului şcoalei de stat, care este obligat a încuviinţa dacă a găsit, că respectivii întrunesc condiţiile de a fi înscrişi în şcoala confesională ...” stb. Ugyanígy az 1939. nov. 9-én Nagy Dániel ügyében hozott 388. sz. jogerős ítéletében, az ugyanakkor Szakács Ferenc ügyében hozott 386. sz. jogerős ítéletében, stb., stb.

Azok a szülők, akik írásbeli nyilatkozatot nem adtak, a végrehajtási utasítás 30. §-a alapján pénzbüntetéssel sújtandók.

¹⁶ 1924. júl. 26-i törvény 25 —35. §. Az állami iskola igazgatója azoknak a gyermekeknek szüleit, akik  — megállapítása szerint  — román eredetűek lévén, a magániskolák látogatására nem voltak a törvény szerint jogosítva, az iskolalátogatási kötelezettség nemteljesítése miatt, még akkor is, ha a. gyermek időközben a felekezeti iskolát szabályszerűen látogatta, e szakaszok alapján pénzbüntetéssel sújtotta, amelyet az adóvégrehajtó közegek 20 nap alatt kötelesek voltak behajtani (törvény 29. §). A behajtás során vezetett ingó zálogolás ellen a bíróságoknál előterjesztéssel lehetett élni (az 1934. május 5-i 103. sz. Hiv. Lapban megjelent adóbehajtási törvény  — lege pentru perceperea şi urmărirea veniturilor publice  — 43. §). amelynek során bizonyítani lehetett a pénzbüntetés törvénytelenségét, adott esetben pl. azt, hogy a gyermek szülője nem román eredetű és így a gyermek jogosult a felekezeti iskolába járni. Minthogy a büntetéseket 15 naponként rótták ki s minden külön kirovást külön előterjesztéssel kellett megtámadni, sokszor megesett, hogy egyetlen többgyermekes szülő egyszerre 8 —10 előterjesztést volt kénytelen fenntartani.

¹⁷   a törvény szerint óvodát ott kell felállítani, ahol erre szükség van. (48. §: „Şcoalele de copii mici se vor înfiinţa oriunde se va simţi nevoie.”) A végrehajtási utasítás szerint elsősorban ott, ahol nemzetiségüket elveszített románok laknak. (Végreh. ut. 93. §: „... de preferinţă în localităţile cu populaţie de origine română, care şi-a pierdut limba maternă ...” stb.)

¹⁸   1924. júl. 24-i törv. 65. §: „In fiecare comună urbană şi rurală se vor înfiinţa atâtea scoale, câte sunt necesare spre a da instrucţie tuturor copiilor în vârstă de şcoală, socotindu-se câte 60 de şcolari de sală, clasă şi învăţător ...” stb.

Uo. ut. bek.: „In localităţile cu populaţiuni minoritare, în cari se va găsi un număr apreciabil de copii de origină română, în vârstă de şcoală, se va putea înfiinţa o şcoală cu limba de predare română.”

¹⁹   Uo. 81. § II. bek.: „Invăţământul în şcoalele şi cursul de adulţi se va preda în limba română.”

²⁰   Uo. 89. §: „Frecventarea cursurilor de adulţi este obligatorie şi gratuită atât pentru tinerii neştiutori de carte, cât şi pentru cei cari n'au absolvit învăţământul primar. Această obligativitate se împune tinerilor dela vârstă de 12 până la 18 ani împliniţi. Sunt scutiţi de restul anilor obligatorii acei, cari vor fi absolvit mai înainte învăţământul primelor patru clase primare ...” stb.

²¹ Uo. 86. §.

²² Végreh. ut.  192. §: „Invăţământul în şcoalele de orbi şi surdomuţi se predă în limba română.”

²³ Ld. 185. skk.

²⁴   Uo. 159. §: „Membrii corpului didactic primar şi normaliştii, cari nu sunt originari din judeţele de mai jos şi cari vor merge să funcţioneze în judeţele: Bihor, Sălaj, Satu-Mare, Maramureş, Odorheiu, Ciuc, Trei-Scaune, Mureş-Turda, Turda-Arieş, Hunedaoră, Vijniţa, Vaşcăuţi, Coţmani, Zastavna, Hotin, Tighina, Cetatea Albă, Ismail, Durostor şi Caliacra, vor lua angajamentul, că vor servi cel puţin 4 ani la şcoalele din aceste judeţe, vor primi pentru tot timpul, cât vor funcţiona la aceste şcoale, un spor de leafă de 50 la sută, termenele de gradaţie li se vor socoti din 4 în 4 ani, iar stagiul cerut de art. 118., 119. şi 120. pentru înaintări, li se va reduce cu un an.”

„Acestor învăţători li se vor acorda o primă de deplasare, egală cu trei ori salariul lunar, cu accesoriile, la cei căsătoriţi, şi cu de două ori la cei necăsătoriţi.”

„Invăţătorilor cari îşi iau angajamentul, că se fixează pentru totdeauna în localităţile de mai sus, termenele de gradaţie se vor socoti din 3 în 3 ani, şi vor putea primi şi un lot de colonizare de 10 hectare din cele disponibile.”

Ez  utóbbi rendelkezés végrehajtására vonatkozóan ld. 157. lap a) pont.

A kultúrzóna ügyét részletesen ismerteti Fritz László dr., Az erdélyi román kultúrzóna ügye a Népszövetség előtt: MK. XI —1932., 348. skk.

²⁵   A kisebbségi főkormánybiztosság felállításáról szóló rendelettörvény végreh. ut. 3. § 3. pont d. alpont: „Cetăţenii minoritari beneficiază în aceleaşi condiţiuni, ca şi ceilalţi cetăţeni români, de dreptul de a înfiinţa, conduce şi supraveghia, pe spesele lor instituţiuni de binefacere, religioase sau sociale, precum şi şcoli şi orice alte instituţiuni de educaţie, cu dreptul de a întrebuinţa propria lor limbă şi de a-şi exercita cultul în mod nestânjenit în conformitate cu legea (art. 10. din Constituţiune, art. 9. din legea din 26 Septemvrie 1920, art. 1., 14., 15., 16. şi 24. din legea regimului general al cultelor, legea Nr. 146 din 1925).”

²⁶   Uo. d. alpont: „In ce priveşte învăţământul public în localităţile locuite în mare proporţie de cetăţeni minoritari, Guvernul român acordă toate înlesnirile spre a asigura copiilor aceloraşi cetăţeni minoritari posibilitatea de a fi instruiţi în propria lor limbă, în şcolile de Stat (art. 7. din legea învăţământului primar).”

²⁷   1938. aug. 1-i min. tan. napló 5. §: „Persoanele legal responsabile de educaţia copiilor (tatăl, mama sau tutorele) sunt singurele în drept a determina apartenenţa etnică a copilului, putându-l înscrie la şcoala confesională, la şcoala de Stat, sau la şcoala oricărei alte confesiuni.”

²⁸   A marosvásárhelyi román ítélőtábla előbb (ld. 72. lap 45. sz. jegyz.) ismertetett 12/1939. sz. ítéletét 1939. június 5-én hozta, tehát az 1924. júl. 24-i törvényt hatályon kívül helyező 1939. május 27-i állami elemi oktatásról szóló törvény hatálya alatt, amely törvény nem tartalmazta az 1924-i törvénynek a névelemzésre vonatkozó szakaszát. Ennek ellenére azonban az ítélet megállapítja, hogy Voniga Győző felperes román eredetű, mert szülei román (gör. kat.) vallásúak voltak (nb. Voniga Győző anyja magyar nevű: Demeter Anna volt) és a kisebbségi statutumra való hivatkozással tett kifejezett nyilatkozata ellenére felperes gyermekének román tannyelvű iskolába való kényszerítését törvényesnek mondotta ki.

²⁹   1939. május 27-i törvény 255. §.

³⁰   Uo. 1. §: „Şcoala primară şi instituţiile de cultură elementară legate de ea au de scop să facă educaţie naţională, morală, religioasă şi socială a copiilor şi tinerilor, dându-le în acelaşi timp cunoştinţele absolut necesare pentru vieaţa.”

³¹   Uo. 7. §: „In toate şcolile de Stat, educaţia şi învăţământul se face în limba română.

In localităţile cu populaţie minoritară foarte numeroasă şi unde există un număr de cel puţin 20 de copii în vârstă de şcoală, se pot înfiinţa şcoli cu limba de predare a minorităţii respective sau secţii pe lângă şcolile româneşti, cu aprobarea Ministerului Educaţiei Naţionale.

In şcolile şi secţiile minoritare de Stat sunt obligatorii ca obiecte de învăţământ limba română, istoria şi geografia României precum şi noţiuni de instrucţie civică, care se vor preda în româneşte.”

³²   A törvénynek a magyar nyelvű állami elemi iskolák fenntartására vonatkozó rendelkezése a gyakorlatban nem volt végrehajtható, megfelelő, magyar nyelven is beszélő tanszemélyzet hiánya miatt. Ez minden kétséget kizáróan kitűnik Dragomir Silviu kisebbségi főkormánybiztosnak Bánffy Miklóshoz, a Romániai Magyar Népközösség elnökéhez 1939. febr. 24-én intézett leveléből, amelynek magyar szövege a következő: „Van szerencsénk tudomására hozni, hogy a nemzetnevelésügyi minisztérium 28.427/1939. sz. f. é. febr. 14-ről kelt határozatával közbenjárásunkra elrendelte, hogy a jelentékeny magyar lakossággal rendelkező helységekben és ott, ahol a tanköteles gyermekek elérik a törvényes számot, az állami elemi iskolákban magyar tagozatokat vagy magyar előadási nyelvű állami elemi iskolákat állítsanak fel.

Ezeknek az iskoláknak tanszemélyzetét az elemi oktatásról szóló törvény 113., 115., 126. cikkelyei alapján fogjuk összeállítani. Mindaddig tehát, míg az iskolák céljaira szükséges tanítókat külön állami tanítóképző intézetekben kiképezik, a meglevő tanítói kar fog tanítani ezekben az iskolákban különbözeti vizsga letétele után.” MK. XVIII —1939. 143. Az ígéret végrehajtására azonban a kormányzat egyetlen intézkedést sem tett.

³³ 1924. júl. 26-i törvény 8. §. Ld. erre még fennebb a 28. sz. jegyzetet.

³⁴ 1939. május 27-i törvény 220. §: „Invăţătorii cari funcţionează în prezent sau vor funcţiona în comunele din teritoriile alipite, cu populaţie în majoritate de altă origine etnică, sau cu români desnaţionalizaţi, şi care şi-au luat angajamentul, că vor servi cel puţin 10 ani în aceste comune, vor primi pe tot timpul cât vor funcţiona în aceste şcoli, un spor de 50 la sută faţă de salariul normal ce li s'ar cuveni. Pentru aceşti învăţători termenele de gradaţie se socotesc din 4 în 4 ani, iar stagiul cerut pentru înaintarea la gradul II. şi gradul I., li se reduce cu un an.

Invăţătorii din aceste comune vor putea fi împroprietăriţi cu câte un lot de 10 ha. de colonizare din terenurile disponibile.

Tabloul de comune se va întocmi de către Minister.” stb., stb.

³⁵ 1928. május 15-i törvény 2. §: „Invăţământul secundar se predă: In şcoalele statului (şcoalele publice), în şcoalele sau instituţiile particulare autorizate de Stat şi în familii, conform legii învăţământului particular.”

A magánoktatási törvényre vonatkozóan ld. 135. skk.

³⁶ Uo. 10. §: „Invăţământul în şcoalele secundare de Stat se predă în limba română. Alte limbi decât cea română pot figura în programele de învăţământ, numai ca obiecte de studiu, iar nu ca limba de predare pentru alte materii. In şcoalele cu populaţie minoritară importantă va putea figura în programa de învăţământ, ca obiect de studiu facultativ şi limba minoritară respectivă.”

³⁷ Uo. 11. §: „In regiunile cu populaţiune minoritară în număr precumpănitor se vor putea înfiinţa, în condiţiunile prevăzute la art. 7. şi 8. pe lângă liceele de Stat, secţiuni în cari învăţământul să se predea în limba minorităţii respective. In aceste secţiuni vor fi primiţi numai elevi de aceeaşi naţionalitate şi a căror limba maternă este aceeaşi cu limba de predare a secţiunii respective ... Oricare ar fi limba de predare a secţiunii minoritare, limba română, istoria Românilor, geografia României şi instrucţiunea civică se vor preda obligatoriu în limba română.”

³⁸ Uo. 21. §: „Absolvenţii liceelor de Stat sau particulare ... cari doresc să continue studiile în învăţământul superior, trebue să depună un examen de bacalaureat ...” stb., stb.

A törvényhozás az érettségi vizsga tárgyában már korábban is hozott az ország egész területén a középiskolai oktatás kérdésében hatályos intézkedéseket s a középiskolai törvény csak ezeket az intézkedéseket veszi át. Az 1925. március 8-i 54. sz. Hiv. Lapban megjelent s az ókirályságban hatályos középiskolai törvény 19. §-át módosító ú. n. érettségi (baccalaureatusi) törvény léptette először hatályba ezt a vizsgarendszert, lényegileg a középiskolai törvénnyel azonos módon. A törvény 19. §-ának C. pontja szerint: „După promovarea lor din ultima clasă a liceelor sau şcoalelor secundare de fete de gradul al II-lea, de orice categorie  — şcoale de Stat, confesionale sau particulare cu sau fără drept de publicitate  — elevii şi elevele vor depune un examen de bacalaureat ...”

^38a   1938. aug. 1-i min. tan. napló 8. §: „Pentru a examina în limba lor pe elevii cari şi-au făcut studiile la anumite obiecte în această limbă, la liceele minoritare confesionale, se vor numi la examenele de baccalaureat profesori, care să ştie limba maternă a acestor elevi.” Az igéret teljesítésére vonatkozóan törvényhozási intézkedés nem történt.

³⁹  A törvény alkalmazásának első három évében az erdélyi felekezeti iskolák növendékei a következő arányban tettek sikeres érettségi vizsgát: a) az első ízben jelentkezett tanulók közül 1925-ben 33.2°/o, 1926-ban 39.7%, 1927-ben 36.0%, a három év átlaga 37.0%, b) az ismétlők közül 1925-ben 28.1%, 1926-ban 36.9%, 1927-ben 17.0%, a három év átlaga 27.0%. A két csoport együttes három évi átlaga tehát 32.0%. Ld. Dima, G. A., Şcoala secundară în lumina bacalaureatului, Bucureşti 1928. c. műben: Rezultatele bacalaureatului la şcoalele minoritare din Ardeal pe ani şi confesiuni c. táblázatot. 49.

⁴⁰  Ld. 185. skk.

⁴¹    1928. május 15-i törvény 137. §: „Şcoalele secundare confesionale române din Braşov, Blaj şi Beiuş, se bucură de toate drepturile conferite prin prezenta lege şcoalelor secundare publice.” stb.

Az állam által fenntartott középiskolák száma Erdélyben és a keletmagyarországi részeken a Statistica Invăţământului din România pe anii şcolari 1921/22 —1928/29. Ministerul Instrucţiunii, al Cultelor şi Artelor, Bucureşti. 1931. c. hivatalos kiadványban közölt adatok szerint a következő volt: 37 fiú főgimnázium (lyceum, i. m. 148), 43 fiú algimnázium (gimnaziu, uo. 112) és 50 különféle típusú leányközépiskola (uo. 208), összesen tehát 130 középiskola. Ebből magyar tannyelvű volt 1 fiú algimnázium (Temesvár), magyar tagozata volt 1 főgimnáziumnak (Nagyvárad), 2 leányalgimnáziumnak (Arad és Temesvár) és német tagozata volt 1 leányalgimnáziumnak (Resica), összesen tehát 1 iskola és 4 tagozat; a leányfőgimnáziumok között sem kisebbségi tannyelvű iskola, sem román tannyelvű iskolának magyar tagozata nem volt.

Az ókirályságban kisebbségi tannyelvű állami középiskola nem volt.

⁴²  1939. nov. 4-i  törvény 153. §.

⁴³  Uo. 2., 6. §.

⁴⁴  Uo. 10. §: „Particularii, fie individual, fie constituiţi în societăţi culturale, sau în comunităţi religioase, pot înfiinţa şcoli secundare, particulare, după prevederile speciale din legea învăţământului particular şi din statutul minorităţilor.”

⁴⁵  Uo. 11. §: „Invăţământul din toate şcolile secundare teoretice de Stat se predă în limba română ...” stb.

⁴⁶   Uo. 12. §: „In regiunile cu populaţie minoritară numeroasă se vor înfiinţa şcoli secundare, cu limba de predare a minorităţii respective sau secţiuni minoritare pe lângă liceele de Stat în condiţiunile art. 8. şi 9.

In aceste şcoli sau secţiuni vor fi primiţi numai elevi de aceeaşi naţionalitate a căror limba maternă este identică cu limba de predare din secţiunea sau şcoala respectivă, conform dispoziţiunilor din statutul minorităţilor ...” stb.

⁴⁷   1939. nov. 4-i törvény 11. § II. tétel: „Alte limbi decât cea română pot figura în programele de învăţământ numai ca obiecte de studii.”

⁴⁸   Uo. 12. § III. bek.: „Oricare ar fi limba de predare a secţiunii respective (t. i. az állam által fenntartott iskolák kisebbségi tannyelvű tagozatában) se vor preda obligator în limba română următoarele obiecte: limba română, istoria  Românilor, geografia României şi instrucţia civică.”

⁴⁹   A miniszteri indokolás szerint a középiskolai oktatás reformjának egyik oka az volt, hogy az érettségi vizsgák látszólagos szigorúsága ellenére is az előző törvény alkalmazásának 14 éve alatt a jelölteknek közel öt százaléka bukott el az érettségi vizsgán (159.865-ből végleg elbukott 7100) s így az egyetemet igen megrohanták. (Referatul D-lui Ministru al Educaţiei Naţionale relativ la legea pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului secundar teoretic către Consiliul de Miniştri, közli Decret-lege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului teoretic din 4 Noemvrie 1939. CLR. 29. A. szám. Bucureşti, é. n. 33.) Az eredmény még kedvezőtlenebb megvilágításba helyezi a kisebbségieknek az érettségi vizsgán elért és előbb ismertetett (ld. 39. sz. jegyz.) eredményeit.

⁵⁰   Az érettségin a jelöltnek minden egyes tárgyból legalább 4,00-es átlagot, az összes tárgyakból pedig legalább 6,00-os átlagot kell elérni, a román nyelvből pedig hasonlóképen legalább 6,00-os átlagot. (1939. nov. 4-i törvény 25. §. NB. Az egyes feleletek, illetve írásbeli dolgozatok legjobb értékelése 10, legrosszabb 1.)

⁵¹   1939. nov. 4-i törvény 5. §: „Indrumarea şi supravegherea generală a învăţământului secundar cad în sarcina Ministerului Educaţiei Naţionale...” stb.

⁵²   Uo. 30. § IV. bek.: „Pe lângă aceste obiecte de studii programul liceelor va mai cuprinde şi străjeria.” Az országőr szervezetre ld. még 142. lap 1. és 2. pont.

⁵³  Uo. 68. § II. bek.: „Pentru ca cineva să fie numit profesor secundar trebue să îndeplinească următoarele condiţiuni: „... b) Să fie membru al Frontului Renaşterii Naţionale ...” stb.

⁵⁴  Uo. 99. §. Az eskü szövege: „... Jur în faţa lui Dumnezeu şi mă leg pe onoare şi conştiinţă, în faţa oamenilor că voiu păstra dragoste neţărmurită şi devotament şcoalei româneşti al cărei slujitor şi apărător devin de acum înainte ...” stb.

⁵⁵   Uo. 106. § IV. bek. b) pont.

⁵⁶   Uo. 144. §.

⁵⁷   Uo. 146. §: „Şcolile secundare confesionale române din Braşov, Blaj, Beiuş şi Brad se bucură de toate drepturile conferite prin prezenta lege şcolilor secundare publice.”

^57a  Min. ind.: „Atât împrejurările externe de azi, cât şi nevoile culturii noastre ... cer o mai largă răspândire şi adâncire atât a studiului limbei germane cât şi a studiului limbei italiene.”

⁵⁸ 1924. júl. 26-i törvény 199. §.

⁵⁹ Az 1925. dec. 22-i 283. sz. Hiv. Lapban megjelent magánoktatási törvény 8. §. Az általános jellegű rendelkezés alól kivételt tesz ugyanezen törvény 113. §-a, amely megengedi, hogy az 1918. dec, 1-én fennállott, magánosok által fenntartott tanítóképzők tovább működhessenek. Ld. még 136. lap 109. és 110. sz. jegyz.

⁶⁰ 1924. júl. 26-i törvény 201. §.

⁶¹ Uo. ut. bek.: „In şcoalele normale în cari vor fi elevi ai unei minorităţi în proporţie de cel puţin 20%, se va preda pentru aceştia, în mod obligatoriu şi limba lor maternă, în aşa fel, ca să poată preda în această limbă. Deasemenea şi religia.”

⁶² Vö. Statist. Inv. 90 —91.

⁶³ Uo. 227. § I. bek.

⁶⁴ 1939. május 27-i törvény 221. §.

⁶⁵ Uo. III. bek.

⁶⁶ Uo. 231. §.

⁶⁷ 1929. aug. 2-i törvény 1. §: „Invăţământul agricol de toate gradele şi de toate specialităţile se îndrumează, se conduce şi se controlează de Ministerul Agriculturii şi domeniilor şi funcţionează conform dispoziţiunilor prezentei legi.”

⁶⁸   Uo. 10. §: „In regiunile locuite de cetăţeni români, aparţinând unor minorităţi etnice, învăţământul agricol se poate preda şi în alte limbi, decât cea română, cu condiţia, ca Limba Română, Istoria Patriei, Geografia României şi noţiunile de drept să se predea obligatoriu în şcoalele de Stat în limba română. In şcoalele particulare cu limba minoritară se va preda în limba română: Geografia României, Limba Română şi noţiunile de drept.”

⁶⁹   A törvényi rendelkezés végrehajtására jellemző, hogy az Erdélyben és a keletmagyarországi részeken az állam által 1929-ben fenntartott 1 mezőgazdasági főiskola, 7 alsófokú mezőgazdasági iskola, 2 alsófokú szőlészeti iskola, 1 alsófokú kertészeti iskola, 1 alsófokú gyümölcsészeti iskola, 1 alsófokú mezőgazdasági ipariskola, 1 elemi mezőgazdasági iskola, 7 háziipari iskola, összesen 21 intézmény közül egyetlen magyar tannyelvű iskola sem volt. Ld. Popa, Valeriu, învăţământul agricol de toate gradele din Ardeal, Banat şi Părţile Ungurene. Ardealul, Banatul stb. II. 1057. skk.

⁷⁰   1936. ápr. 1-i törvény 5. §: „Indrumarea şi supravegherea generală a învăţământului comercial secundar sunt în sarcina Statului, care le exercită prin Ministerul Instrucţiunii.”

⁷¹   Uo. 8. §: „Invăţământul în şcoalele comerciale de Stat se predă în limba română.

Alte limbi decât cea română pot figura în programele de învăţământ numai ca obiecte de studii, iar nu ca limba de predare pentru alte materii.”

Az 1926/27. iskolai évben Erdélyben és a keletmagyarországi részeken az állam 12 fiú felsőkereskedelmi iskolát (Stat. Inv. 276), 9 fiú alsókereskedelmi iskolát (uo. 256) és 7 leány felsőkereskedelmi iskolát tartott fenn. A 28 iskola között kisebbségi tannyelvű egyetlen egy sem volt, 1 fiú felsőkereskedelmi iskola mellett (Kolozsvár) magyar tagozat működött. (Uo. 276.)

⁷²   Uo. 9. §: „In şcoalele minoritare care vor funcţiona conform prevederilor legii învăţământului secundar, limba română, istoria românilor, geografia, ştiinţele juridico-economice se vor preda obligatoriu numai în limba română.”

⁷³ 1936. ápr. 16-i törvény 4. §: „Indrumarea şi supravegherea generală a învăţământului secundar industrial sunt în sarcina Statului, care exercită aceste atribuţiuni prin Ministerul Instrucţiunii.”

⁷⁴   Uo. 9. §: „Invăţământul în toate şcoalele secundare industriale se predă în limba română.” Ez a törvényi rendelkezés már csak a fennállott tényleges helyzetet tartja fenn. Az 1926/27. évben az Erdélyben és a keletmagyarországi területeken fenntartott 38 ipariskola között sem kisebbségi tannyelvű iskola, sem kisebbségi nyelvű tagozat nem volt. (Ld. Stat. înv. 368.)

⁷⁵   Az iskolafenntartókra vonatkozólag uo. 7. §.

⁷⁶    1936. ápr. 30-i törvény 52. §: „Cursurile profesionale sunt obligatorii pentru toţi ucenicii, şi ucenicele din industrie şi comerţ mai mici de 18 ani.”

⁷⁷   Uo. 51. §.

⁷⁸   Uo. 58. §: „Limba de predare la cursurile profesionale pentru ucenici este cea română.”

⁷⁹   Uo. 59. §: „Prin derogare dela dispoziţia prevăzută la art. 58. limba de predare la cursurile profesionale înfiinţate de către asociaţiile profesionale, culturale, şi confesionale, va putea fi aceea a populaţiunii de confesiune respectivă, în afară de obiectele istoria şi geografia ţării, care vor fi predate obligator în limba română.”

⁸⁰  Uo. 71. §.

⁸¹   Uo. 86. §: „Condiţiile care se cer pentru ca ucenicul să fie înscris la concursul de admitere în cămin sunt: ... c) Să fie copil de român ...”

⁸²   Uo. 186. §: „Se desfiinţează: a) Corporaţiile înfiinţate prin art. 122. şi urm. din legea XVII-a 1884 pe teritoriul Ardealului, Banatului, Crişanei şi Maramureşului ...” stb.

Uo. 189. §: „Patrimoniul întreg al Corporaţiilor desfiinţate trece, din momentul publicărei prezentei legi în Monitorul Oficial, la Camera de muncă, în circumscripţia căreia se găseşte corporaţia ...” stb.

⁸³   Uo. 188. §: „Centrala reuniunilor de industriaşi, comercianţi şi muncitori români, cu sediul actual în Cluj, precum şi toate reuniunile membre ale Centralei, se menţin şi se recunosc ca persoane juridice cu toate drepturile şi atribuţiile Uniunilor şi Sindicatelor profesionale, conferite de legea Sindicatelor profesionale din 1921 ...” stb. stb.

⁸⁴   1938. május 31-i végreh. ut. 10., 11. §.

⁸⁵   Uo. 12. §: „Invăţământul în toate şcoalele secundare industriale de Stat sau particulare se predă în limba română, afară de limbile străine prevăzute în programă.”

⁸⁶   1938. jan. 3-i királyi rendelet 22. § f) pont: „Cursurile de limba şi literatura română, de istorie şi geografie şi de noţiuni de drept să fie predate în limba română şi numai de profesori români, şi recunoscuţi de minister ca fiind bine calificaţi pentru predarea acestor materii.”

⁸⁷   A fenntartott iskolákra vonatkozóan ld. előbb a 69. sz. jegyzetet.

⁸⁸   Ld. 185. skk.

⁸⁹     Az 1912. évi ókirályságbeli törvény 56. § II. bek.: „Universităţile sunt întreţinute de Stat. Ele sunt supuse controlului ministerului instrucţiunii.” Továbbá az 1932. április 22-i 96. sz. Hiv. Lapban megjelent s az előző törvényt hatályon kívül helyező, az egyetemi oktatásról szóló törvény (lege pentru învăţământul universitar). Ugyanezt szegezi le az 1925. dec. 22-i magánoktatási törvény 8. §-a. („Nu se pot înfiinţa pe cale particulară şcoale normale şi şcoale superioare cu caracter universitar.”)

⁹⁰ A kolozsvári magyar egyetemet az 1919. szeptember 23-i 126. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru transformarea Universităţii Maghiare din Cluj în Universitate românească) 11 hónappal a trianoni békeszerződés megkötése előtt román egyetemmé nyilvánította. (Törvény 1. §: „Universitatea maghiară din Cluj se transformă pe ziua de 1 Octomvrie 1919 în Universitate românească.”) Ugyancsak külön törvény, az 1919. szeptember 23-i 126. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru transformarea Universităţii Germane din Cernăuţi în Universitate românească) nyilvánítja román egyetemnek a csernoviczi volt német nyelvű egyetemet is. (Törvény 1. §: „Universitatea Germană din Cernăuţi se transformă pe ziua de 1 Octomvrie 1919 în Universitate românească.”)

⁹¹ 1928. ápr. 22-i kultusztörvény 14. §.

⁹²   Az 1928. május 15-i középiskolai törvény 137. § (ld. bővebben 127. lap 41. sz. jegyz.) és az 1939. nov. 4-i középiskolai törvény 146. § (ld. bővebben 129. lap 57. sz. jegyz.).

⁹³   1925. dec. 22-i törvény 1. §: „Invăţământul şi educaţia elevilor se pot face, în afară de şcoalele Statului şi în şcoalele particulare (ale confesiunilor, ale comunităţilor, ale particularilor) sau în familie.”

⁹⁴ Uo. 3. §. Az engedélyezés feltételei uo. 11 —33. §.

⁹⁵   Uo. 4. §: „Nici o şcoală particulară nu se poate înfiinţa decât în baza unei autorizaţiuni, date de Ministerul de Instrucţiune.”

⁹⁶   Uo. 5. §: „Toate şcoalele particulare sunt puse sub supravegherea şi controlul Ministerului de Instrucţie.”

⁹⁷   Uo. 34. §: „Limba de predare în şcoalele particulare, frecventate de elevi ai căror părinţi sunt de origină română, este limba Statului.”

⁹⁸   Uo. 35. §: „Limba de predare în şcoalele particulare frecventate de elevi a căror limba maternă este altă, decât a Statului, se va stabili de susţinătorii şcoalei. In aceste scoale nu se vor primi însă decât elevi a căror limba maternă este aceeaş cu limba de predare a şcoalei.”

⁹⁹   Uo. 36. §: „In şcoalele particulare evreeşti, limba de predare este limba română sau limba evrească.”

¹⁰⁰ Uo. 37. §: „Şcoalele particulare conduse de ordine călugăreşti şi congregaţii şcolare recunoscute vor avea limba de predare limba română.”

¹⁰¹Uo. 39. §: „Oricare ar fi limba de predare a unei scoale particulare, limba română, istoria Românilor şi geografia României se vor preda în limba română în toate şcoalele de orice grad şi categorie, începând dela clasa III-a primară în numărul de ore stabilit prin regulament.

Aceste materii nu se pot preda decât de profesori calificaţi şi cari cunosc limba română.”

¹⁰²   Uo. 47. §: „Dacă într'o şcoală de copii mici (grădină de copii) particulară sunt admişi şi copii de origină română, învăţământul se va face numai în limba română. In şcoalele de copii mici, frecventate numai de copii ai căror părinţi aparţin minorităţilor, lecţiunile se vor face în limba maternă a copiilor. Se vor face însă intuiţii şi conversaţii şi în limba română o oră pe zi.”

¹⁰³   Uo. 27. §: „Şcoalele particulare nu au dreptul să elibereze nici un fel de diplomă, ele nu pot da decât adeverinţe ...” stb.

¹⁰⁴ Uo. 62 —67. §.

¹⁰⁵   Uo. 68. §.

¹⁰⁶   Uo. 103 —106. §.

¹⁰⁷   Uo. 59. §: „Elevii şcoalelor secundare particulare cu programa Statului, cari vor să obţină certificate de Stat, vor trece clasa cu clasa examene particulare la şcoala Statului.”

¹⁰⁸   Uo. 8. §.

¹⁰⁹  Uo. 113. §: „Prin derogare dela art. 8, şcoalele normale particulare cari existau înainte de 1 Decemvrie 1918, şi cari au funcţionat neîntrerupt până astăzi, vor putea funcţiona şi în viitor, întrucât se vor conforma dispoziţiunilor legii învăţământului primar şi normal primar şi legii de faţă ...” stb.

¹¹⁰  Uo. 113. § ut. bek.: „Şcoalele normale înfiinţate după 1 Decemvrie 1918, şi cari au continuat să funcţioneze până astăzi, nu vor mai putea face înscrieri de elevi cu începere dela promulgarea acestei legi.”

¹¹¹  1925. dec. 22-i törvény 16. §.

¹¹² Uo. a) b) pontok.

¹¹³ Uo. c) pont: „Să cunoască limba română. Dovada cunoaşterei acestei limbi se face pentru diplomaţii şcoalelor româneşti cu posedarea diplomelor acestoc şcoale, iar pentru ceilalţi cu certificate că au trecut un examen de limba română, istoria Românilor, geografia României şi Constituţia ţării, înaintea unei comisiuni.”

¹¹⁴ Uo. 109. §: „Membrii corpului didactic ai şcoalelor particulare, cari nu cunosc limba română vor fi obligaţi a depune în termen de 5 ani un examen de limba română. Cei, cari nu vor reuşi pierd dreptul de a mai funcţiona în învăţământ.”

¹¹⁵ Uo. III. bek.

^115a Uo. IV. bek.: „Membrii corpului didactic, cari, deşi au reuşit la examenul de limba română, se vor constata la inspecţiuni, că nu posedă de ajuns aceasta limbă, vor fi obligaţi a urma cursurile speciale sub sancţiunea retragerei autorizaţiei.”

¹¹⁶ Uo. 63. §: „Pentru ca o şcoală particulară cu programa Statului să poată obţine dreptul de publicitate, trebuie să îndeplinească următoarele condiţiuni: ... c) Să aibă: la şcoalele primare cu un singur post un învăţător titular, iar la cele cu mai multe posturi cel puţin 2 învăţători titulari, la şcoalele secundare cel puţin 2 profesori titulari, pentru cursul gimnazial, şi cel puţin 4 profesori titulari pentru cursul superior.”

¹¹⁷ Az 1926. március 10-i 57. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítás (Regulamentul legii învăţământului particular).

¹¹⁸ Kisebbs. szerz. 10. cikk. II. bek. ld. 117. lap 4. sz. jegyz.

¹¹⁹ A Semmítőszék III. tanácsának 1925. jún. 25-i 1206. sz. határozata, közli Legea Comitetelor Şcolare LCD. 62. szám, Bucureşti é. n. 4. („Decretul lege pentru înfiinţarea şi organizarea Comitetelor şcolare, votat după Unire, se aplică în tot cuprinsul Ţării.” Pand. Săpt. 1925., 618. skk.)

¹²⁰ „... Comitete şcolare”, (1919. júl. 24-i rend. törv. 3. § I. bek.)

Általában minden falusi községben (uo. 7. § skk.) községi iskolaszék van, emellett minden városi elemi iskolának, óvodának (uo. 29. §), középiskolának (44. §) külön-külön iskolaszéke, továbbá ezek működését felügyelő egy városi iskolaszék van (38. §), végül megyénként külön iskolaszék alakul (22. §). Ugyancsak külön-külön iskolaszékük van a szakiskoláknak (55. §) és a teológiáknak (66. §) is.

¹²¹ „... Casa Şcoalelor ...” uo. 75. §.

¹²²   A falusi községi iskolaszékek bevételeit  — többek között  — a községi jövedelem 14%-a, az iskolák ingó és ingatlan vagyonának jövedelme, a községi korcsmák haszonbérének egyharmada, stb. stb. képezik. (Uo. 13. §.) A vármegyei iskolaszékek jövedelmét  — többek között  — a falusi iskolaszék kötelező hozzájárulása (amelyek jövedelmüknek legalább 15%-át erre a célra kötelesek fordítani, ld. uo. 26. § 1. pont), továbbá vármegyei és állami segélyek stb., a városi iskolaszékek jövedelmét pedig hasonlóképen az egyes iskolaszékek hozzájárulásai (42. § 1. pont), továbbá a vármegyei és állami segélyek képezik (uo. 2. pont).

¹²³   1924. júl. 26-i törvény 161. §: „Intreţinerea învăţământului primar este în sarcina comunelor.”

„Statul contribuie cu plata personalului didactic.”

¹²⁴   Uo. 161. § III. bek.: „In centrele de populaţie de altă limbă, decât limba română, în care comunele întreţin potrivit alineatelor de mai sus şcoale primare cu limba de predare română, Statul va contribui, într'o măsură echitabilă, la întreţinerea şcoalelor minoritare particulare cu drept de publicitate.”

A „centru de populaţie” alatt községet kell érteni. (Ld. Dr. Angelescu miniszter kijelentését a román kamara 1924. jún. 29-i ülésén, Cod. înv. 265.)

¹²⁵   Uo. 162 —184. §.

¹²⁶  Ugyanígy Cod. înv. 251. 3. sz. jegyzet.

¹²⁷  Az iskolaszékek által felhasznált összegekre vonatkozó adatokat közöl Bratu, Ioan, învăţământul secundar în Ardeal. (Ardealul, Banatul stb. II. 1019.) Eszerint az iskolaszékek költségvetése 1928-ban kb. 255 millió lei volt.

¹²⁸    1930. júl. 1-i törvény 3. § II. bek. 1. pont.

¹²⁹ Uo. 166. § II. bek. a), c), d) pontok.

¹³⁰   Uo. 186. § I. bek. A főbb jövedelmek: az egyenes adótörvényben az Iskolapénztár javára biztosított bevételek (uo. 1. pont), az iskolák petroleum- vagy bányajövedelme (uo. 3. pont), a községek és városok költségvetéseiben e célra előirányzott összegek (uo. 4. pont), a községi korcsmák haszonbérbeadásából eredő jövedelem felerésze (uo. 5. pont), a községek és vármegyék hozzájárulása (uo. 6. pont), a rádióengedményekről szóló törvényben biztosított jövedelmek (uo. 8. pont), az állami iskolák bennlakásainak jövedelme, az állami iskolák tandíjai, vizsgadíjai (uo. 10., 11., 12., 13.) stb. stb.

¹³¹   Uo. 186. §: „Veniturile speciale ale Casei Şcoalelor sunt următoarele: ...4. Cotele prevăzute în bugetele comunelor de orice categorie; aceste cote se vor repartiza proporţional tuturor Comitetelor Şcolare din comună, fie de Stat fie particulare.”

¹³²   1931. március 30-i törvény 94. §.

¹³³   Az előbbi jogi helyzet végrehajtását jellemzi pl. a Maros-Torda vármegye iskolaszékének 687/1935. sz. a. 1935. okt. 2-án a vármegye főnökéhez intézett megkeresése. Eszerint: „A Központi Iskolapénztár f. évi június 24-i kelettel megküldötte a 12.245. számú s a falusi községek jövedelméből való 14%-os hozzájárulás és a korcsmák jövedelméből való ¹/₃-os hozzájárulás szétosztására vonatkozó rendeletét, amelyet van szerencsénk másolatban mellékelni. E határozat következtében tisztelettel kérjük, szíveskedjék körrendelet útján úgy rendelkezni, hogy ott, ahol állami elemi iskola van, a 14%-os hozzájárulás és a korcsmák jövedelmének ¹/₃ része közvetlenül az állami iskolaszékeknek fizettessék ki, ahol nincsen állami iskola, a 14%-os hozzájárulás és a korcsmák jövedelmének ¹/₃ része közvetlenül a megyei iskolaszékeknek fizettessék ki éspedig azért, mert a hitvallásos elemi iskolák nem részesednek a 14%-os hozzájárulásban és a, korcsmák jövedelmének ¹/₃ részében, mivel abban az időben, amikor működési jogot, sőt nyilvánossági jogot kértek, nyilatkozatot adtak, amelyekben ezeket a jogokat azon az alapon kérték, hogy elegendő eszközük van önmagukat fenntartani minden más állami vagy községi segélyezés nélkül. Mivel a 14%-os hozzájárulást és a korcsmák jövedelmét az elemi iskolaszékekre vonatkozó rendelettörvény alkalmazását szolgáló törvények pontosan megállapítják, a fenti esetben a falvak rendes jövedelméből származó ezen jövedelmek  — nem lévén alapja a felekezeti iskoláknak való kifizetésnek  — jog szerint minket illetnek az állami elemi iskolák építését szolgáló alap táplálása céljából. Igy jártak el a multban is és így járnak el ma is Erdély különböző részeiben, sőt mi több, ez volt az eljárás Csík vármegyében is, amely megelőzött minket  — állami iskolákat emelvén  — amelyek ma e megye büszkeségei és díszei. Fentiek következtében nem kételkedünk abban, hogy a Megyefőnök Úr ezúttal szíves lesz ezek értelmében rendelkezni ...” Közli: Bölöni Miklós dr. és Ürmösi Károly dr., A 14%-os iskolai segély és a magyar felekezeti iskolák. Kisebbs. jogélet, 1937., 33. skk.

A tanulmány rámutat arra, hogy pl. Kolozsváron 1937-ig egyetlen esetben kaptak a 14%-os adóból a felekezeti iskolák együttesen 600.000 leit a város évi kb. 100 milliós költségvetéséből s megállapítja, hogy a felekezeti iskolákat a 14%-os adó helytelen elosztásával ért kár több, mint évi 4 millió lei. (Uo. 47.)

¹³⁴ 1938. aug. 1-i min. tan. napló 3. §: „Se va acorda şcolilor particulare minoritare o cotă proporţională din impozitul de 14 la sută, perceput de comună.”

¹³⁵   1933. április 13-i törvény 1. §: „Plata personalului administrativ al şcoalelor de grad secundar de toate categoriile... prin derogare dela dispoziţiile art. 110. şi 106. din numita lege (t. i. az 1928. május 15-i középiskolai törvény) şi art. 217. alin. 2. din legea Ministerului Instrucţiunii din 1 Iulie 1930, se face cu începere dela 1 Aprilie 1933 de Comitetele şcolare respective.”

¹³⁶   1930. július 1-i törvény 217. § I. bek., továbbá az 1919. július 24-i 78. sz. Hiv. Lapban megjelent s az iskolaszékek megszervezéséről szóló rendelettörvény 13. §.

¹³⁷   1927. márc. 10-i végreh. ut. 13. § c. pont, ut. bek.

¹³⁸ 1934. május 9-i törvény 1. §: „Pentru educaţia morală, naţională şi fizică a tineretului de ambele sexe până la 18 ani, ... se înfiinţează pe lângă Ministerul Instrucţiunii, al Cultelor şi Artelor, Oficiul de educaţie a tineretului român (OETR).”

¹³⁹ 1934. nov. 24-i végr. ut. 15. §: „Toţi tinerii de ambele sexe dela 7 —18 ani, fac parte în mod obligatoriu din Straja Ţării ...” stb.

¹⁴⁰ 1934. május 11-i törvény 1. §: „Pregătirea premilitară urmăreşte: Intărirea simţimintelor morale şi naţionale, cultivând spiritul de ordine şi disciplină cetăţeneasca.”

¹⁴¹ Uo. 12. §: „Invăţământul va consta din şedinţe, de ... c) Educaţia  naţională.”

¹⁴² 1935. febr. 7-i végreh. ut. 4. § II. bek.