CAROL al II-lea,

Prin graţia lui Dumnezeu şi voinţa naţională, Rege al României,

La toţi de fată şi viitori, sănătate:

Poporul Român dându-şi învoirea, Noi decretăm următoarea

CONSTITUŢIUNE¹

TITLUL I.

Despre teritoriul României

Art. 1. — Regatul României este un Stat Naţional, unitar şi indivizibil.

Art. 2. — Teritoriul României este inalienabil.

Art. 3. — Teritoriul României nu se poate coloniza cu populaţiuni de seminţie străină.

TITLUL II.

Despre datoriile şi drepturile românilor

CAPITOLUL I.

Despre datoriile Românilor

Art. 4. — Toti Românii, fără deosebire de origine etnică şi credinţă religioasă, sunt datori: a socoti Patria drept cel mai de seamă temei al rostului lor în viată, a se jertfi pentru apărarea integrităţii, independenţei şi demnităţii ei; a contribui prin munca lor la înălţarea ei morală şi propăşirea ei economică; a îndeplini cu credinţă sarcinele obşteşti ce li se impun prin legi şi a contribui de bună voie la împlinirea sarcinilor publice, fără de care fiinţa Statului nu poate vieţui.

Art. 5. — Toţi cetăţenii români, fără deosebire de origine etnică şi credinţă religioasă, sunt egali înaintea legii, datorându-i respect şi supunere.

Nimeni nu se poate socoti deslegat de îndatoririle sale civile ori militare, publice ori particulare, pe temeiul credinţei sale religioase sau de orice alt fel.

Art. 6. — Nu se admite în Statul Român nicio deosebire de clasă socială. Privilegiile în aşezarea dărilor sunt oprite. Micşorările şi măririle de impozite nu pot fi decât generale şi statornicite prin legi.

Art. 7. — Nu este îngăduit niciunui Român a propovădui prin viu graiu sau în scris schimbarea formei de guvernământ a Statului, împărţirea ori distribuirea averii altora, scutirea de impozite, ori lupta de clasă.

Art. 8. — Este oprit preoţilor de orice rit şi credinţă religioasă, a pune autoritatea lor spirituală în slujba propagandei politice, atât în locaşurile destinate cultului şi funcţiunilor oficiale, cât şi în afară de ele.

Propaganda politică, în locaşurile destinate cultului, ori cu prilejul manifestaţiunilor religioase, nu este îngăduită nimănui.

Orice asociaţiune politică pe temeiuri ori pretexte religioase este oprită.

In afară de persoanele, de condiţiunile şi de formele prevăzute în legi, nimeni nu poate lua ori presta jurăminte de credinţă.

Art. 9. — Românul, care fără prealabilă autorizaţie a Guvernului, va intra în orice serviciu al unui Stat străin, sau se va alătura pe lângă o corporaţie militară străină, pierde de plin drept cetăţenia română.

Supunerea, pentru oricât timp şi din orice fapt ar rezulta ea, la vreo protecţie străină, trage după sine pierderea de plin drept a cetăţeniei române.

Naţionalitatea română pierdută în condiţiunile aici arătate nu se poate redobândi decât prin naturalizare.

CAPITOLUL II.

Despre drepturile Românilor

Art. 10. — Românii se bucură de libertatea conştiinţei, de libertatea muncii, de libertatea învăţământului, de libertatea presei, de libertatea întrunirilor, de libertatea de asociaţie şi de toate libertăţile din care decurg drepturi, în condiţiunile statornicite prin legi.

Art. 11. — Naţionalitatea română se dobândeşte prin căsătorie, prin filiaţiune, prin recunoaştere şi prin naturalizare. Naturalizarea se acordă prin lege în mod individual; ea nu are efect retroactiv. Soţia profită de naturalizarea soţului şi copiii minori de aceea a părinţilor.

Art. 12. — Libertatea individuală este garantată.

Nimeni nu poate fi urmărit sau perchiziţionat, decât în cazurile şi după formele stabilite de lege.

Nimeni nu poate fi deţinut sau arestat decât în puterea unui mandat judecătoresc motivat şi comunicat în momentul arestării, sau cel mai târziu în 24 ore după arestare.

In caz de vină vădită ori de urgenţă, deţinerea sau arestarea se poate face imediat, iar mandatul se va emite şi comunica în 24 ore, conform alineatului precedent.

Art. 13. — Nimeni nu poate fi sustras, în contra voinţei sale, dela judecătorii pe care îi dă legea.

Art. 14. — Domiciliul este inviolabil.

Nici o vizitare a domiciliului nu se poate face decât de autorităţile competente în cazurile şi potrivit formelor stabilite de lege.

Art. 15. — Pedeapsa cu moartea se aplică în timp de războiu potrivit codului de justiţie militară.

Consiliul de Miniştri va putea decide aplicarea dispoziţiunilor din aliniatul precedent şi în timp de pace, pentru atentate contra Suveranului, Membrilor Familiei Regale, Şefilor Statelor străine şi demnitarilor Statului din mobile în legătură cu exerciţiul funcţiunilor ce le sunt încredinţate, precum şi în cazurile de tâlhărie cu omor şi asasinat politic.

Art. 16. — Proprietatea de orice natură, precum şi creanţele atât asupra particularilor cât şi asupra Statului, sunt inviolabile şi garantate ca atare.

Oricine poate dispune liber de bunurile ce sunt ale lui, după normele prevăzute în legi.

Bunurile care fac parte din domeniul public sunt administrate şi nu pot fi înstrăinate decât după regulile şi cu formele stabilite prin lege. Nicio lege nu poate înfiinţa pedeapsa confiscării averilor, afară de cazuri de înaltă trădare şi delapidare de bani publici.

Nimeni nu poate fi expropriat decât pentru cauză de utilitate publică şi după o dreaptă şi prealabilă despăgubire stabilită de justiţie conform legilor. Prin cauză de utilitate publică nu se poate înţelege decât aceea care este de natură a folosi în acelaşi timp tuturor şi fiecăruia în mod actual ori eventual.

In afară de cazurile de utilitate publică pentru apărarea naţională, pentru lucrările de interes militar, sanitar, cultural, pentru căi de comunicaţii terestre, nautice ori aeriene, pentru pieţe şi lucrări publice prevăzute în legile actuale, niciun alt caz nu se poate stabili decât prin legi votate de ambele Adunări cu majoritatea de două treimi.

Art. 17. — Zăcămintele miniere precum şi bogăţiile de orice natură ale subsolului sunt proprietatea Statului. Se exceptează masele de roci comune, carierele de materiale de construcţii şi depozitele de turbă, fără prejudiciul drepturilor dobândite de Stat pe baza legilor anterioare. O lege a minelor va determina normele şi condiţiunile de punere în valoare a acestor bunuri, va fixa drepturile proprietarului care vor fi de cel puţin 50% din redevenţa şi din preţul la hectar al concesiunii şi va arăta, totodată putinţa şi măsura în care aceştia vor participa la exploatarea acestor bogăţii.

Drepturile câştigate în favoarea Statului pe baza actelor de concesiune, încheiate până în prezent se respectă.

Art. 18. — Drumurile mari şi mici, uliţele care sunt în sarcina Statului, Judeţelor, Municipiilor şi Comunelor, fluviile şi râurile navigabile sau plutitoare, ţărmurile, adăugirile către mal şi locurile de unde s-a retras apa mării, porturile naturale sau artificiale, malurile unde trag vasele, spaţiul atmosferic, apele producătoare de forţe motrice de folos obştesc şi în deobşte toate bunurile care nu sunt proprietate particulară, sunt considerate ca dependinţe ale domeniului public.

Art. 19. — Libertatea conştiinţei  este absolută.

Statul garantează tuturor cultelor o deopotrivă libertate şi protecţiune, întrucât exerciţiul lor nu aduce atingere ordinei publice, bunelor moravuri şi Siguranţei Statului.

Biserica ortodoxă creştină şi cea greco-catolică sunt biserici româneşti. Religia creştină ortodoxă fiind religia marei majorităţi a Românilor, biserica ortodoxă este biserica dominantă în Statul Român, iar cea greco-catolică are întâietate faţă de celelalte culte.

Biserica ortodoxă română este şi rămâne neatârnată de orice chiriarhie străină, păstrându-şi însă unitatea, în privinţa dogmelor, cu biserica ecumenică a Răsăritului.

Chestiunile spirituale şi canonice ale bisericii ortodoxe române ţin de o singură autoritate sinodală centrală.

Raporturile dintre diferitele culte şi Stat sunt de domeniul legilor speciale.

Art. 20. — Actele stării civile sunt de atribuţia legii civile.

Intocmirea acestor acte va trebui să preceadă totdeauna binecuvântarea religioasă, care este obligatorie pentru toţi membrii cultelor.

Art. 21. — Invăţământul este liber în condiţiunile stabilite prin legi speciale şi întrucât nu va fi contrar bunelor moravuri, ordinei publice şi intereselor de Stat.

Invăţământul primar este obligator. In şcolile Statului acest învăţământ va fi gratuit.

Art. 22. — Constituţia garantează fiecăruia, în limitele şi condiţiunile legii, libertatea de a comunica şi publica ideile şi opiniunile sale, prin graiu, prin scris, prin imagini, prin sunete sau prin orice alte mijloace.

Art. 23. — Secretul scrisorilor, telegramelor şi convorbirilor telefonice este inviolabil. Se exceptează cazurile în care justiţia e datoare să se informeze conform legii.

Art. 24. — Cetăţenii români au dreptul a se aduna paşnici şi fără arme pentru a trata tot felul de chestiuni, conformându-se legilor care regulează exerciţiul acestui drept.

Intrunirile, procesiunile şi manifestaţiile pe căile publice ori în aer liber, sunt supuse legilor şi orânduirilor poliţieneşti.

Art. 25. — Oricine are dreptul a se adresa prin petiţiuni, subscrise de una sau mai multe persoane, la autorităţile publice, însă numai în numele celor subscrişi.

Autorităţile constituite au singure dreptul să adreseze petiţiuni în nume colectiv.

Art. 26. — Cetăţenii români au dreptul a se asocia, conformându-se legilor.      

Dreptul de liberă asociaţiune nu implică dreptul de a crea persoane juridice. Condiţiunile în care se acordă personalitatea juridică, se stabilesc prin lege.

Art. 27. — Numai cetăţenii români sunt admisibili în funcţiunile şi demnităţile publice, civile şi militare, ţinându-se seamă de caracterul majoritar şi creator de Stat al Naţiunii Române.

Supuşii străini nu pot ocupa atari funcţiuni, decât în cazurile statornicite prin legi.

Străinii aflători pe pământul României se bucură de protecţiunea dată de legi persoanelor şi averilor în genere.

Numai Românii şi cei naturalizaţi români pot dobândi cu orice titlu şi deţine imobile rurale în România. Străinii vor avea drept numai la valoarea acestor imobile.

Art. 28. — Decoraţiunile străine se vor purta de Români numai cu autorizarea Regelui.

Insignele, emblemele, medaliile, precum şi uniformele de orice fel, nu pot fi creiate, nici atribuite, nici purtate fără legiuită încuviinţare.

TITLUL III.

Despre puterile Statului

Art. 29. — Toate puterile Statului emană dela Naţiunea Română.

Ele însă nu se pot exercita decât prin delegaţiune şi numai după principiile îşi regulile aşezate în Constituţia de faţă.

Art. 30. — Regele este Capul Statului.

Art. 31. — Puterea legislativă se exercită de Rege prin Reprezentaţiunea Naţională care se împarte în două Adunări: Senatul şi Adunarea Deputaţilor.

Regele sancţionează şi promulgă legile.

Inainte de a i se da sancţiunea regală, legea nu e valabilă.

Regele ponte refuza sancţiunea.

Nici o lege nu poate fi supusă sancţiunii regale, decât după ce va fi fost discutată şi votată de majoritatea ambelor Adunări.

Promulgarea legilor votate de ambele Adunări se va face prin îngrijirea Ministrului de Justiţie, care este şi păstrătorul Marelui Sigiliu al  Statului.

Iniţiativa legilor este dată Regelui. Fiecare din cele două Adunări pot propune din iniţiativă proprie numai legi în înteresul obştesc al Statului.

Interpretaţiunea legilor cu drept de autoritate se face numai de puterea legiuitoare.

Nici o lege, nici un regulament de administraţiune generală sau comunală nu pot fi îndatoritoare decât după ce se publică în chipul hotărît prin ele.

Art. 32. — Puterea executivă este încredinţată Regelui, care o exercită prin Guvernul Său în modul stabilit prin Constituţie.

Art. 33. — Puterea judecătorească se exercită de organele ei.

Hotărîrile judecătoreşti se pronunţă în virtutea legii.

Ele se execută în numele Regelui.

CAPITOLUL I.

Despre Rege

Art. 34. — Puterile constituţionale ale Regelui sunt ereditare în linie coborîtoare directă şi legitima a Majestăţii Sale Regelui Carol I de Hohenzollern Sigmaringen, din bărbat în bărbat prin ordinul de primogenitură şi cu exclusiunea perpetuă a femeilor şi coborîtorilor lor.

Coborîtorii Majestăţii Sale vor fi crescuţi în religiunea ortodoxă a Răsăritului.

Art. 35. — In lipsă de coborîtori în linie bărbătească ai Majestăţii Sale Regelui Carol I. de Hohenzollern Sigmaringen, succesiunea Tronului se va cuveni celui mai în vârstă dintre fraţii Săi, sau coborîtorilor acestora, după regulile statornicite în articolul precedent.

Dacă nici unul din fraţii sau coborîtorii lor nu s-ar găsi în viaţă, sau ar declara mai dinainte că nu primesc Tronul, atunci Regele va putea indica succesorul Său dintr-o dinastie suverană din Europa, occidentală, cu primirea Reprezentaţiunei Naţionale dată în forma prescrisă de art. 36.

Dacă nici una nici alta nu va avea loc, Tronul este vacant.

Art. 36. — In caz de vacanţă a Tronului, ambele Adunări se întrunesc de îndată într-o singură Adunare chiar fără convocare şi, cel mai târziu până în opt zile dela întrunirea lor, aleg un Rege dintr-o dinastie suverană din Europa occidentală.

Prezenţa a trei pătrimi din membri cari compun fiecare din ambele Adunări şi majoritatea de două treimi a membrilor prezenţi sunt necesare pentru a se putea purcede la această alegere. In caz când Adunarea nu se va fi făcut în termenul mai sus descris, atunci în a noua zi la amiază Adunările întrunite vor păşi la alegere, oricare ar fi numărul membrilor prezenţi şi cu majoritatea absolută a voturilor.

Dacă Adunările s-ar afla disolvate în momentul vacanţei Tronului, se va urma după modul prescris la articolul următor.

In timpul vacanţei Tronului Adunările, întrunite, vor numi o Locotenenţă Regală compusă din trei persoane, care va exercita, puterile Regale până la suirea Regelui pe Tron.

In toate cazurile mai sus arătate votul va fi secter.

Art. 37. — La moartea Regelui Adunările se întrunesc chiar fără convocare, cel mai târziu zece zile după declararea morţii.

Dacă din întâmplare ele au fost disolvate mai dinainte şi convocarea lor a fost hotărîtă în actul de disolvare, pentru o epocă în urma celor zece zile, atunci Adunările cele vechi se adună până la întrunirea acelora care au a le înlocui.

Art. 38. — Delŕ data morţii Regelui şi până la depunerea Jurământului succesorului Său la Tron, puterile constituţionale ale Regelui sunt exercitate în numele Naţiunii Române de Miniştrii întruniţi în consiliu şi sub a lor responsabilitate.

Art. 39. — Regele este major la vârsta de 18 ani împliniţi.

La suirea Sa pe Tron El va depune mai întâi în sânul Adunărilor întrunite următorul Jurământ: „Jur a păzi Constituţia şi legile Naţiunii Române, a menţine drepturile ei naţionale şi integritatea teritoriului.”

Art. 40. — Regele poate numi un Regent şi doi Supleanţi cari, după moartea Lui, să exercite puterile Regale în timpul minorităţii succesorului Său.

Această numire se face cu primirea Reprezentaţiunei Naţionale, dată în forma prescrisă de art. 36. din Constituţia de faţă.

Regentul va exercita totodată şi tutela Regelui minor.

Dacă la moartea Regelui, Regentul nu s-ar găsi numit şi succesorul Tronului ar fi minor, ambele Adunări întrunite vor numi pe Regent şi pe cei doi Supleanţi, procedând după formele prescrise de art. 36. din Constituţia de faţă.

Regentul şi Supleanţii Săi nu întră în funcţiune decât după ce vor fi depus înaintea ambelor Adunări întrunite, jurământul prescris de art. 39. din Constituţia de faţă.

In caz de deces al Regentului, Supleantul cel mai în vârstă îi va lua de drept locul, procedându-se conform celor stabilite la alineatul precedent pentru alegerea unui nou Supleant.

Art. 41. — Dacă Regele se află în imposibilitate de a domni, Principele Moştenitor major, singur, ia de drept Regenţa. In cazul în care Principele Moştenitor ar fi minor, Consiliul de Miniştri, după ce s-a constatat legalmente imposibilitatea de a domni, convoacă îndată Adunările Legiuitoare reunite pentru a decide.

Art. 42. — Nici o modificare nu se poate face Constituţiei în timpul Regenţei.

Art. 43. — Regele nu va putea fi totodată şi Şeful unui alt Stat fără consimţământul Adunărilor.

Nici una din Adunări nu poate delibera asupra acestui obiect, dacă nu vor fi prezenţi cel puţin două treimi din membri cari le compun şi hotărîrea nu se poate lua decât cu două treimi din voturile membrilor de faţă.

Art. 44. — Persoana Regelui este inviolabilă. Miniştrii Lui sunt răspunzători.

Actele de Stat ale Regelui vor fi contrasemnate de un Ministru care, prin aceasta însăşi, devine răspunzător de ele.

Se exceptează numirea Primului Ministru care nu va fi contrasemnată.

Art. 45. — Regele convoacă Adunările Leguitoare cel puţin odată pe an, deschizând sesiunea prin mesaj, la care Adunările prezintă răspunsul lor.

Regele pronunţă închiderea sesiunii.

El are dreptul de a disolva ambele Adunări de odată sau numai una din ele. Actul de disolvare trebue să conţină convocarea alegătorilor si a noilor Adunări.

Regele poate amâna Adunările. Ele se întrunesc de plin drept la împlinirea unui an dela data amânării, dacă între timp nu au mai fost convocate.

Art. 46. — Regele numeşte şi revoacă pe Miniştrii Săi.

El are dreptul de a ierta sau micşora pedepsele în materii criminale, afară de ceea ce se statorniceşte în privinţa Miniştrilor.

El nu poate suspenda cursul urmăririi sau judecăţii, nici a interveni prin niciun mod în administrarea justiţiei.

El numeşte sau confirmă în funcţiunile publice potrivit legilor.

El nu poate crea o nouă funcţiune fără o lege specială.

El face regulamentele necesare pentru executarea legilor, fără să poată modifica legile şi scuti pe cineva de executarea lor.

El poate, în timpul când Adunările Leguitoare sunt disolvate şi în intervalul dintre sesiuni, să facă în orice privinţă Decrete cu putere de lege, care urmează a fi supuse Adunărilor spre ratificare la cea mai apropiată a lor sesiune.

El este Capul Oştirii.

El are dreptul de a declara războiul şi de a încheia pacea.

El conferă gradele militare în conformitate cu legea.

El conferă decoraţiunile române.

El acreditează Ambasadorii şi Miniştrii Plenipotenţiari pe lângă Şefii Statelor Străine.

El are dreptul de a bate monetă, conform unei legi speciale.

El încheie, cu Statele Străine, tratatele politice şi militare. Convenţiunile necesare pentru comerţ, navigaţiune şi altele asemenea de El încheiate, pentru a avea putere de lege în interior trebue să fie însă supuse Adunărilor Leguitoare şi aprobate de ele.

Art. 47. — Lista civilă se hotăreşte prin lege.

CAPITOLUL II.

Despre Reprezentarea Naţională

Art. 48. — Membrii Adunărilor Legiuitoare reprezintă Naţiunea şi nu-şi exercită mandatul decât după depunerea legiuitului jurământ.

Art. 49. — Fiecare Adunare determină prin regulamentul său modul după care se constitue şi îşi exercită atribuţiunile.

Art. 50. — Validarea alegerilor pentru ambele Adunări şi verificarea titlurilor membrilor aparţinând fiecăreia din ele, se face de înalta Curte de Casaţie şi Justiţie, înainte de data fixată pentru întrunirea Adunărilor.

Art. 51. — Nimeni nu poate fi totodată membru al uneia şi al celeilalte Adunări.

Art. 52. — Deputaţii şi Senatorii, numiţi de puterea executivă într-o funcţiune salariată pe care o primesc, pierd de plin drept mandatul lor de reprezentanţi ai Naţiunii.

Această dispoziţiune nu se aplică Miniştrilor si Subsecretarilor de Stat.

Art. 53. — Membrii Adunărilor Legiuitoare nu pot apăra interese particulare împotriva Statului; ei nu pot face parle din consiliile de administraţie ale întreprinderilor care au contractal cu Statul, Judeţele sau Comunele.

Art. 54. — Orice hotărîre se ia cu majoritate absolută a voturilor afară de cazurile statornicite în altfel prin Constituţie.

In caz de paritate a voturilor, propunerea în deliberare este respinsă.

Adunările ţin şedinţe cu jumătate plus unul din numărul membrilor înscrişi în apelul nominal.

Art. 55. — Fiecare membru al Adunărilor are dreptul a adresa Miniştrilor întrebări la care aceştia sunt obligaţi a răspunde în termenul prevăzut de regulament.

Art. 56. — Niciunul din membrii uneia sau celeilalte Adunări nu poate fi urmărit pentru opiniunile şi voturile de el emise în cursul exerciţiului mandatului.

Art. 57. — Niciun membru al uneia sau celeilalte Adunări nu poate, în timpul sesiunii, să fie urmărit sau arestat pentru vine penale, decât cu autorizarea Adunării din care face parte, afară de cazul de flagrant delict.

Detenţiunea sau urmărirea vreunuia din membrii Adunărilor este suspendată în tot timpul sesiunii, dacă Adunarea o cere.

Art. 58. — Fiecare din Adunări deliberează şi hotăreşte separat, afară de cazurile anumite arătate în Constituţia de faţă.

Art. 59. — Poliţia Adunărilor se exercită de Preşedintele fiecăreia din ele, care singur, după încuviinţarea Adunării, poate da ordine gărzii respective.

Art. 60. — Diurnele Deputaţilor şi Senatorilor se stabilesc prin lege.

SECŢIUNEA I.

Despre Adunarea Deputaţilor

Art. 61. — Adunarea Deputaţilor se compune din Deputaţi aleşi de cetăţenii români, care au vârsta de 30 ani împliniţi şi practică efectiv o îndeletnicire intrând în vreuna din următoarele trei categorii:

1.          Agricultura şi munca manuală;

2.          Comerţul şi industria ;

3.          Ocupaţiuni intelectuale.

Alegerea se face cu vot secret, obligator şi exprimat prin scrutin uninominal, pe circumscripţiuni care să asigure reprezentarea felului de îndeletnicire a alegătorilor.

Legea electorală va fixa circumscripţiunile şi va statornici după normele mai sus impuse, condiţiunile cerute pentru a fi alegător, pentru bărbaţi şi femei, incapacităţile, decăderile, incompatibilitatile, procedura votării şi garanţiile libertăţii alegerilor precum şi numărul deputaţilor.

Durata mandatului este de şase ani.

Art. 62. — Spre a fi eligibil în Adunarea Deputaţilor se cere:

a) A fi cetăţean român;

b) A avea exerciţiul drepturilor civile şi politice şi a practica efectiv îndeletnicirea respectivă a uneia din cele trei categorii arătate în articolul precedent, pe ai cărei alegători urmează a-i reprezenta;

c) A avea vârsta de 30 ani împliniţi;

d) A avea domiciliul în România.

Incapacităţile, decăderile temporale ori definitive şi incompatibilităţile, se vor stabili prin legea electorală.

SECŢIUNEA II.

Despre Senat

Art. 63. — Senatul se compune din Senatori numiţi de Rege, din Senatori de drept şi din Senatori aleşi cu vot obligator, secret şi exprimat prin scrutin uninominal de membrii corpurilor constituite în Stat, în numărul şi condiţiunile, pentru alegătorii şi eligibilii, bărbaţi şi femei, ce se vor stabili prin legea electorală.

Proporţia Senatorilor numiţi în raport cu cei aleşi este de jumătate.

Art. 64. — Sunt de dpept membrii ai Senatului, în virtutea înaltei lor situaţiuni în Stat şi Biserică:

a)      Moştenitorul Tronului dela vârsta de 18 ani împliniţi;

b)     Toţi Principii Familiei Regale, majori;

c)      Patriarhul şi Mitropoliţii Tării;

d)     Episcopii eparhioţi ai bisericilor ortodoxe române şi greco-catolice, întru cât vor fi aleşi conform legilor Ţării;

e)      Capii confesiunilor recunoscute de Stat, câte unul de fiecare confesiune, întru cât sunt aleşi sau numiţi conform legilor Ţării şi reprezintă un număr de peste 200.000 credincioşi;

f) Actualii Senatori de drept recunoscuţi până la data promulgării prezentei Constituţii.

Mandatul Senatorilor de drept, enumăraţi la paragrafele a—e inclusiv, încetează odată cu calitatea sau demnitatea în virtutea căreia îl deţin.

Durata mandatelor Senatorilor numiţi şi aleşi va fi de nouă ani. Mandatele Senatorilor aleşi se reînoiesc din trei în trei ani dela data depunerii jurământului prevăzut de art. 48 din Constituţie, în proporţie de o treime.

Ultima treime neieşită la sorţi pentru reînoire păstrează mandatele până la expirarea termenului de nouă ani.

Pentru mandatele ieşite la sorţi se va proceda la noui alegeri conform legii electorale.

CAPITOLUL III.

Despre Guvern şi Miniştri

Art. 65. — Guvernul se compune din Miniştri şi Subsecretari de Stat. Miniştrii exercită puterea executivă în numele Regelui, în condiţiunile stabilite de Constituţie şi pe a lor răspundere.

Miniştrii au răspundere politică numai faţă de Rege.

Art. 66. — Miniştrii întruniţi alcătuesc Consiliul de Miniştri, care este prezidat de acel care a fost însărcinat de Rege cu formarea Guvernului şi care poartă titlul de Preşedinte al Consiliului de Miniştri.

Departamentele Ministeriale şi Subsecretariatele de Stat nu se pot înfiinţa şi desfiinţa decât prin lege.

Art. 67. — Nu poate fi Ministru decât cel care este român de cel puţin trei generaţii. Se exceptează acei care au fost Miniştri până acum.

Art. 68. — Membrii Familiei Regale nu pot fi Miniştri.

Art. 69. — Miniştrii şi Subsecretarii de Stat care nu sunt Membri ai Adunărilor pot lua parte la desbaterea legilor dar nu pot vota; Adunările pot cere prezenţa Miniştrilor la deliberările lor. Desbaterile nu pot începe fără prezenţa unui Ministru.

Art. 70. — Regele şi fiecare din Adunări poate cere urmărirea Miniştrilor şi trimiterea lor în judecata înaltei Curţi de Casaţie şi Justiţie care, singură, în secţiuni unite, este în drept a-i judeca. In ceea ce priveşte exerciţiul acţiunii civile a părţii vătămate şi în ceea ce priveşte crimele şi delictele comise de ei afară de exerciţiul funcţiunii lor, sunt supuşi regulelor de drept comun.

Punerea sůb urmărire a Miniştrilor de către Corpurile Legiuitoare se va rosti prin majoritate de două treimi a membrilor de faţă.

Instrucţiunea se va face de o comisie a înaltei Curţi de Casaţie şi Justiţie compusă din cinei membri traşi la sorţi în secţiuni unite. Această cpmişiune are şi puterea de a califica faptele-şi de a decide sau nu urmărirea.

Acuzarea înaintea Inaltei Curţi de Casaţie şi Justiţie se va susţine de Ministerul Public.

Legea responsabilităţii Ministeriale determină cazurile de răspundere şi pedepsele aplicabile Miniştrilor.

Miniştrii de Justiţie ieşiţi din funcţiune nu pot exercita profesiunea de avocat timp de un an dela data ieşirii.

Miniştrii ieşiţi din funcţiune nu pot face parte din consiliile de administraţie ale întreprinderii cu care au încheiat contracte, în cei trei ani următori.

Art. 71. — Ori ce parte vătămată în drepturile sale printr’un decret sau dispoziţiune semnată de un Ministru, cu violarea unui text expres al Constituţiei ori legilor în vigoare, poate cere Statului despăgubiri băneşti pentru paguba suferită, conform dreptului comun.

CAPITOLUL IV.

Despre Consiliul Legislativ

Art. 72. — Consiliul Legislativ funcţionează pe baza legii sale organice.

Consultarea Consiliului Legislativ este obligatorie pentru toate proiectele de legi, atât înainte cât şi după amendarea lor în comisiuni, afară de cele care privesc creditele bugetare.

Nici un regulament pentru aplicarea legilor nu se poate face fără consultarea prealabilă a Consiliului Legislativ, afară de cazul prevăzut la alineatul următor pentru proiectele de legi.

Adunările Legiuitoare pot proceda la discutarea proiectelor de legi fără a mai aştepta aprobarea Consiliului Legislativ, dacă acesta nu-1 dă în termenul fixat de legea sa organică.

CAPITOLUL V.

Despre puterea Judecătorească

Art. 73. — Nici o jurisdicţiune nu se poate înfiinţa decât în puterea unei legi.

Comisiuni şi Tribunale extraordinare nu se pot creia, sub nici o numire şi nici un cuvânt în vederea unor anume procese, fie civile, fie penale, sau în vederea judecării unor anume persoane.

Juriul se desfiinţează.

Art. 74. — Pentru întreg Statul Român există o singură Curte de Casaţie şi Justiţie.

Art. 75. — Numai Curtea de Casaţie şi Justiţie în secţiuni unite are dreptul de a judeca constituţionalitatea legilor şi a declara înaplicabile pe acelea care sunt potrivnice Constituţiei. Judecata inconstituţionalităţii legilor se mărgineşte numai la cazul judecat.

Curtea de Casaţie şi Justiţie se va rosti asupra conflictelor de atribuţiuni.

Dreptul de recurs in casare este de ordin constituţional.

Art. 76. — Judecătorii sunt inamovibili. Inamovibilitatea se va statornici printr'o lege specială care va interveni cel mai târziu în termen de şase luni delŕ promulgarea prezentei Constituţii, In acest răstimp sancţiunile disciplinare se vor aplica prin Decret .Regal.

Art. 77. —Justiţia militară se organizează prin lege.

Art. 78. — Contenciosul administrativ este în căderea puterii judecătoreşti, potrivit legii speciale.

Puterea judecătorească nu are cădere să judece actele de guvernământ precum şi actele de comandament cu caracter militar.

CAPITOLUL VI.

Despre Instituţiunile Judeţene şi Comunale

Art. 79. — Instituţiunile administrative sunt statornicite prin legi.

TITLUL IV.

Despre Finanţe

Art. 80. — Nici un impozit de orice natură nu se poate stabili şi percepe decât pe baza unei legi.

Prin lege se pot crea impozite numlai în folosul Statului, Judeţelor, Comunelor şi Instituţiunilor Publice îndeplinind un serviciu de Stat.

Art. 81. — Nu se pot înfiinţa monopoluri decât prin lege şi numai în folosul Statului, Judeţelor şi Comunelor.

Art. 82. — Fonduri de pensiuni sau gratificaţiuni în sarcina tezaurului public nu se pot înfiinţa decât în virtutea unei legi.

Art. 83. — In fiecare an Adunările Legiuitoare încheie socotelile şi votează bugetul fără a putea spori cheltuielile propuse.

Toate veniturile şi cheltuielile Statului trebuesc trecute în buget şi socoteli.

Dacă bugetul nü se votează în timp util, puterea executiva va face faţă necesităţilor serviciilor publice aplicând bugetul anului precedent, fără a putea merge cu acel buget mai mult de un an peste anul pentru care a fost votat.

Art 84. — Controlul preventiv şi cel de gestiune al tuturor veniturilor şi cheltuielilor Statului se va exercita de înalta Curte de Conturi, care va supune în fiecare an Adunărilor Legiuitoare un raport general asupra conturilor de gestiune ale bugetului trecut, semnalând neregulile ce ar fi săvârşite de Miniştri în aplicarea lui.

Regularea definitivă a socotelilor trebue să fie prezentată Adunărilor Legiuitoare cel mai târziu în termen de doi ani dela încheierea fiecărui exerciţiu.

Un corp superior de control va avea misiunea de a supraveghea şi examina legalitatea şi corectitudinea executării gestiunilor în toate serviciile publice.

Acest corp va funcţiona pe lângă Preşedinţia Consiliului de Miniştri şi va lucra după ordinele Şefului Guvernului.

Art. 85. — Toate fondurile provenite dela Case Speciale, de care Guvernul dispune sub diferite titluri, trebuesc cuprinse în bugetul general al veniturilor Statului.

Art. 86. — Pentru toată România există o singură Curte de Conturi.

Art. 87. — Delapidarea de bani publici se califică crima şi se pedepseşte ca atare.

TITLUL V.

Despre oştire

Art. 88. — Toţi cetăţenii români sunt datori a face parte din unul din elementele oştirei, conform legilor.

Art. 89. — Gradele, decoraţiunile şi pensiunile militare nu pot fi retrase decât în virtutea unei sentinţe judecătoreşti.

Art. 90. — Contingentul oştirii se votează pentru fiecare an de Adunările Legiuitoare.

Art. 91. — Nici o trupă armată străină nu poate fi admisă în serviciul Statului şi nu poate intra sau trece pe teritoriul României decât în virtutea unei legi.

TITLUL VI.

Dispoziţiuni generale

Art. 92. — Culorile drapelului României sunt: Albastru, Galben, Roşu, aşezate vertical.

Art. 93. — Reşedinţa guvernului e în Capitala ţării.

Art. 94. — Limba română este limba oficială a Statului.

Art. 95. — Niciun jurământ nu leagă şi nu poate fi impus decât în puterea unei legi, care hotăreşte şi forma lui.

Art. 96. — Constituţia de faţă nu poate fi suspendată nici în total nici în parte.

In caz de pericol de Stat se poate institui starea de asediu generală sau parţială.

TITLUL VII.

Revizuirea Constituţiei

Art. 97. — Constituţia de faţă nu poate fi revizuită în total sau în parte decât din iniţiativa Regelui şi cu consultarea prealabilă a Corpurilor Legiuitoare care urmează a indica şi textele de revizuit.

Consultarea Adunărilor Legiuitoare se face prin mesaj Regal şi se exprimă cu majoritatea de două treimi ale Adunărilor întrunite într-una singură sub preşedinţia preşedintelui Senatului. Rezultatul consultaţiunii se aduce le cunoştinţa Regelui de preşedinţii celor două Adunări însoţiţi de o Comisiune specială.

Textele noui, urmând a înlocui pe cele revizuite, se votează cu majoritate de două treimi de fiecare Adunare în parte.

TITLUL VIII.

Dispoziţiuni transitorii şi finale

Art. 98. — Toate pământurile expropriate şi distribuite pe baza legii pentru reforma agrară a Vechiului Regat din 17 Iulie 1921; a legii pentru reforma agrară din Basarabia din 13 Martie 1920; a legii pentru reforma agrară din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş din 13 Iunie 1921 îşi a legii pentru reforma agrară din Bucovina din 30 Iulie 1921, sunt respectate ca drepturi câştigate şi vor fi cârmuite, pentru orice litigii relative la ele în prezent şi pe viitor, de acele legi.

Dispoziţiunile acestor legi întroduse în articolul 131 din Constituţia dela 1923 rămân cu caracter constituţional.

Toate drepturile politice dobândite în virtutea decretelor legi ratificate prin articolul 133 al Constituţiei din 1923, se respectă.

Toate codicele şi legile în vigoare se vor revizui în vederea unificării legislaţiei, punându-se în armonie cu principiile actualei Constituţii. Până atunci ele rămân în vigoare. Din ziua promulgării Constituţiei de faţă sunt desfiinţate acele dispoziţii din legi, decrete, regulamente şi orice alte acte care sunt contrarii celor înscrise în această Constituţie.

Se abrogă deasemenea din ziua promulgării prezentei Constituţii, Constituţia promulgată cu decretul regal No. 1.360 din 28 Martie 1923.

Juriul în materie criminală va mai funcţiona până la punerea Co dului Penal Carol al II-lea şi al Procedurii Penale în acord cu principiul statornicit în art. 73 al Constituţiei de faţă.

Până la convocarea Adunărilor Legiuitoare toate decretele au putere de lege fără a mai fi nevoie de ratificarea lor.

Statutul Familiei Regale are caracter Constituţional şi nu se poate modifica decât cu procedura pentru revizuirea Constituţiei.

Art. 99. — Pentru alegerea Adunărilor Legiuitoare ce urmează a fiinţa pe baza prezentei Constituţii, un decret regal cu putere de lege, în condiţiunile art. 98, va fixa condiţiunile cerute pentru a fi alegător şi ales, în Cameră şi Senat, circumscripţiunile electorale, numărul deputaţilor şi senatorilor, normele după care urmează a se face alegerea.

Acest decret are un caracter Constituţional şi nu se poate modifica decât cu majoritate de două treimi.

Art. 100. — Prezenta Constituţie, după ce va fi edictată de Rege, va fi supusă Naţiunii Române spre „bună ştiinţă şi învoire.”

Un decret Regal va fixa procedura după care se va urma în acest scop.

După terminarea acestei operaţiuni şi a aducerii rezultatului ei la cunoştinţa Regelui de către Preşedintele Consiliului de Miniştri, Constituţia de faţă va fi promulgată şi întră în vigoare.

CAROL

Preşedintele Consiliului de Miniştrii,

MIRON,

Patriarhul României.

General ARTHUR VĂITOIANU

Dr. AL. VAIDA-VOEVOD

G. G. MIRONESCU

N. IORGA

Dr. C. ANGELESCU

GH. TĂTĂRESCU

C. ARGETOIANU

Dr. VOICU NIŢESCU

GH. IONESCU-SIŞEŞTI

Dr. I. COSTINESCU

VICTOR IAMANDI

MIRCEA CANCICOV

ARMAND CĂLINESCU

General de Divizie I. ANTONESCU

CONSTANTIN ANGELESCU

General adj. PAUL TEODORESCU

N. PETRESCU-COMNEN.

II. Carol,

Isten kegyelméből és a nemzet akaratából Románia királya.

Az élőknek és jövendőknek egészséget:

A román nép beleegyezésével elrendeljük:

ALKOTMÁNY

I.   CÍM.

Románia területéről

1.    §. — A román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti állam.

2.    §. — Románia területe elidegeníthetetlen.

3.    §. — Románia területére idegen népfajok nem telepíthetők.

II. CÍM.

A románok kötelességeiről és jogairól

I. FEJEZET.

A románok kötelességeiről

4.  §. — Az összes románok faji és vallási különbségre való tekintet nélkül kötelesek a hazát életcéljuk legfőbb alapjának tekinteni és a haza területi épségének, függetlenségének és méltóságának védelmében magukat feláldozni, munkájukkal erkölcsi felmagasztalásához és gazdasági fejlődéséhez hozzájárulni, hűséggel viselni a közterheket, amelyeket a törvények előírnak és önként hozzájárulni a közfeladatokhoz, amelyek nélkül az állam nem élhet.

5.  §. — Az összes román állampolgárok faji és vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlőek és ennek tisztelettel és engedelmességgel tartoznak.

Senki sem érezheti magát felmentve polgári, katonai, köz- vagy magánkötelességeinek teljesítése alól, akár vallási, akár más meggyőződése alapján.

6.  §. — A román állam nem ismer el társadalmi osztálykülönbséget. Az adókivetésben előjogok alkalmazása tilos. Az adók csökkentése és növelésé csak általánosan és törvény által meghatározott módon történhetik.

7. §. — Egyetlen románnak sincs megengedve, hogy élőszóval vagy írással az állam kormányformájának megváltoztatását, mások vagyonának felosztását vagy szétosztását, adótörlést vagy osztályharcot hirdessen.

8. §. — Az összes rítusok és felekezetek papjai részére tilos, hogy szellemi tekintélyüket politikai propaganda szolgálatába állítsák, mind a hitélet és a szertartások számára fentartott helyiségekben, mind azokon kívül.

Senkinek sem engedtetik meg a politikai propaganda az istentiszteleti helyiségekben vagy a vallásos megnyilatkozásokon.

Tilos bármiféle politikai egyesülés vallásos alapon vagy címen.

A törvényekben előírt személyeken, feltételeken és módokon kívül senkinek sincs joga esküt kivenni vagy letenni.

9.   §. — Az a román, aki a kormány előzetes engedélye nélkül idegen állam szolgálatába lép vagy idegen katonai alakulathoz csatlakozik, jogszerint elveszíti román állampolgárságát.

Ha valaki bármely időtartamra és bármely okból idegen hatalom, védelme alá helyezi magát, jogszerint elveszíti román állampolgárságát.

Az ily módon elvesztett állampolgárság csak honosítás útján szerezhető vissza.

II. FEJEZET.

A románok fogairól

10.    §. — A románok élvezik a lelkismereti szabadságot, a munkaszabadságot, a tanszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, az egyesülési szabadságot, valamint mindazon szabadságokat, melyekből a törvényekben foglalt jogok származnak.

11.    §. — A román állampolgárság házasság, leszármazás, elismerés és honosítás útján szerezhető meg. A honosítás törvény által egyénenként adatik meg és nincs visszaható hatálya. A férj honosítása kiterjed a feleségre és a szülőké a kiskorú gyermekeikre is.

12.    §. — A személyes szabadság biztosítva van.

Senki ellen sem lehet eljárást vagy motozást lefolytatni másként, mint a törvények által meghatározott esetekben és módon.

Senki sem fogható el vagy tartóztatható le másként, mint indokolt bírói határozat alapján, melyet vele a letartóztatás percében vagy legkésőbb attól számított 24 óra alatt közölni kell.

Nyilvánvaló bűnösség vagy sürgősség esetén a letartóztatás nyomban megtörténhetik, a határozatot azonban 24 órán belül meg kell hozni és az előző bekezdés értelmében közölni.

13.    §. — Senkit sem lehet akarata ellenére törvényes bíróságoktól elvonni.

14.    §.— A lakás sérthetetlen.

Semmiféle házkutatás sem foganatosítható másként, mint az illetékes hatóságok részéről, a törvény által meghatározott esetekben és alakszerűségek szerint.

15.   §. — A halálbüntetés háború idején, a katonai büntető törvénykönyv által megállapított esetekben alkalmaztatik.

A minisztertanács elhatározhatja az előző bekezdés rendelkezéseinek alkalmazását békeidőben is, az uralkodó, a királyi család tagjai, külföldi államfők és állami méltóságokat betöltő személyek elleni merénylet esetén, ha a merénylet hivatásuk gyakorlása közben érte őket, továbbá rablógyilkosság és politikai gyilkosság esetén.

16.   §. — Mindennemű tulajdon, valamint a magánosokkal és az állammal szembeni hitellevelek sérthetetlenek és mint ilyenek biztosítva vannak.

Mindenki szabadon rendelkezik saját javai fölött, a törvényes előírásoknak megfelelően.

A közjavak csak a törvényben megállapított szabályok és mód szerint kezelhetők és idegeníthetők el. Semmiféle törvény sem állapíhatja meg a vagyonelkobzás büntetését, kivéve a hazaárulás és a közpénzek el sikkasztásának eseteit.

Senki tulajdona sem sajátítható ki másként, mint közérdekből, az igazságszolgáltatás által megállapított igazságos és előzetes kártérítés után a törvényeknek megfelelően. Közérdek alatt csak olyan esetek érthetők, amelyek természetük szerint mindenkinek a hasznára vannak, tényleges vagy esetleges módon.

A honvédelem, a katonai, közegészségügyi, kulturális érdekű munkálatok, szárazföldi, vizi és légi közlekedési utak, piacok és a törvények által meghatározott közmunkák közhasznú esetein kívül más esetek csakis a törvényhozás két háza szavazatainak kétharmada által megszavazott törvényekkel állapíthatók meg.

17.   §. — A bányarétegek, valamint az altalaj mindennemű kincse az állam tulajdona. Kivételt képeznek a közös kőtömegek, építési anyagokat szolgáltató kőbányák és a tőzegtelepek, az állam által korábbi törvények alapján szerzett jogok sérelme nélkül.

Külön bányatörvény szabályozza majd ezeknek a javaknak értékesítését, megállapítva a tulajdonos jogait, amelyek legalább ötven százalékát teszik majd a hozadéknak és az engedély hektáronkénti árának, egyben pedig utalva arra is, hogy milyen mértékben vesznek ezek részt az említett javak kihasználásában.

Az állam javára eddigi engedmények által szerzett jogok továbbra is tiszteletben maradnak.

18.    §. — A nagy és kis utak, utcák, amelyek az állam, a megyék, várósok és községek gondozása alá tartoznak, folyamok és hajózható vagy tutajozható folyók, a partnövedékek, azok a helyek, ahonnan a tenger vize visszavonul, a természetes vagy mesterséges kikötők, a partok, ahol a hajók horgonyt vetnek, a légür, azok a vizek, amelyek motorikus erőt állítanak elő és amelyek közcélokra felhasználhatók és általában mindazok a javak, amelyek nem képeznek magántulajdont, a köztulajdon tartozékainak tekintendők.

19.    §. — A lelkiismeret szabadsága korlátlan.

Az állam az összes vallásfelekezeteknek egyenlő szabadságot és védelmet biztosít, amennyiben gyakorlásuk nem ütközik a közrendbe, a jó erkölcsökbe és az állam biztonságába.

Az ortodox keresztény egyház és a görög katolikus egyház román egyházak. Az ortodox keresztény vallás a románok nagy többségének vallása lévén, az ortodox egyház az uralkodó egyház a román államban, míg a görögkatolikus egyháznak elsőbbsége van a többi felekezetek előtt.

A román ortodox egyház a jelenben és jövőben független minden idegen fennhatóságtól, a hitelvek tekntetében azonban megmarad egysége a keleti ökumenikus egyházzal.

Az ortodox keresztény román egyház lelki és kánoni kérdései egyetlen zsinati hatóság alá tartoznak.

Az állam és a különböző felekezetek viszonyát külön törvények szabályozzák.

20.   §. — Az anyakönyvi cselekmények a magánjog körébe tartoznak. tartoznak.

E cselekmények véghezvitelének mindig meg kell előznie az egyházi áldást, mely kötelező az összes felekezetek tagjaira.

21.   §. — Az oktatás szabad, a külön törvények által megállapított feltételek mellett, amennyiben nem ütközik a közrendbe és a jó erkölcsökbe, valamint az állam érdekeibe.

Az elemi oktatás kötelező. Ez az oktatás az állam iskoláiban ingyenesen történik.

22.   §. — Az alkotmány mindenkinek biztosítja a törvények által megszabott keretek között és feltételek mellett azt a jogot, hogy gondolatait és véleményét szóban, írásban, képben, hanggal vagy más eszközzel közölhesse és nyilváníthassa.

23.     §. — A levelek, táviratok és távbeszélgetések titka sérthetetlen. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az igazságszolgáltatás köteles a törvény értelmében értesüléseket szerezni.

24.    §. — A román állampolgároknak jogukban áll békésen és fegyvertelenül összegyűlni mindennemű kérdések megtárgyalására, alkalmazkodva ama törvényekhez, melyek e jog gyakorlását szabályozzák.

A közútakon vagy a szabadban történő gyűlések, felvonulások és tüntetések a rendészeti törvényeknek és rendeleteknek vannak alávetve.

25.   §. — Bárkinek jogában áll egy vagy több személy által aláírt kérvénnyel a köznatósagokhoz fordulni, a kérvényezés azonban csak az aláíró személyek nevében történhetik.

Csak szervezett hatóságokat illet meg az a jog, hogy a közösség nevében kérvényezhessenek.

26.   §. — A román állampolgároknak joguk van egyesülni, alkalmazkodva a törvényekhez.

A szabad egyesülés joga nem foglalja magában a jogi személyiség alkotásának jogát is. A feltételeket, melyek mellett a jogi személyiség elismertetik, törvény állapítja meg.

27.   §. — A polgári és katonai köztisztségek és méltóságok csak román állampolgárokkal tölthetők be, figyelembe véve a román nemzet többségi és államalkotó jellegét.

Külföldi alattvalók csak a törvény által megállapított esetekben tölthetnek be ilyen tisztségeket.

A Románia területén levő idegenek a személyek és javak általános törvényes védelmében részesülnek.

Romániában bármilyen címen csak a románok és a honosított románok szerezhetnek és bírhatnak tulajdonban földbirtokot. Idegennek csupán eme ingatlanok értékére van joguk.

28.    §. — Idegen kitüntetéseket románok csak a király engedélyével viselhetnek.

Törvényes felhatalmazás nélkül nem létesíthetők, nem adhatók és nem viselhetők semmiféle jelvények, címerek, érmek, vagy egyenruhák.

III. CÍM.

Az államhatalomról

29.   §. — Minden államhatalom a román nemzettől ered.

Ezek azonban nem gyakorolhatók máskép, mint megbízás útján és a jelen alkotmányban megállapított elvek és szabályok szerint.

30.    §. — A király az állam feje.

31.    §. — A törvényhozói hatalmat a király a nemzetképviselet útján gyakorolja, amely két házra oszlik: a szenátusra és képviselőházra.

A király szentesíti és hirdeti ki a törvényeket.

A királyi szentesítés előtt a törvény érvénytelen.

A király megtagadhatja a szentesítést.

Egyetlen törvény sem terjeszthető királyi szentesítés alá, mielőtt azt a két ház meg nem tárgyalta és többsége el nem fogadta.

A két ház által megszavazott törvények kihirdetéséről az igazságügyminiszter gondoskodik, aki egyben az állam nagy pecsétjének őre is.

A törvénykezdeményezési jog a királyé.

A két törvényhozó ház saját kezdeményezéséből csak az állam általános érdekében javasolhat törvényeket.

Csak a törvényhozói hatalom értelmezheti hitelesen a törvényeket.

Semmiféle törvény vagy általános, illetve községi közigazgatási rendelet nem bír kötelező erővel addig, amíg azt a benne meghatározott módon ki nem hirdetik.

32.   §. — A végrehajtói hatalom a királyt illeti meg, aki azt az alkotmányban meghatározott módon kormánya által gyakorolja.

33.   §. — A bírói hatalmat a bírói hatóságok gyakorolják. A bírói határozatokat a törvény nevében hirdetik ki. Ezeket a király nevében hajtják végre.

I. FEJEZET.

A királyról

34.   §. — A király alkotmányos hatalma Ő Felsége HohenzoliernSigmaringen I. Károly egyenes törvényes leszármazó inak ágában öröklődik, férfiről-férfire, az elsőszülöttség rendje szerint, a nők és ezek leszármazóinak állandó kizárásával.

Ő Felsége leszármazói a keleti ortodox vallásban nevelendők.

35.   §. — Ő Felsége Hohenzollern-Sigmaringen I. Károly király fiúleszármazóinak nemlétében a trónöröklés átháramlik fivérei közül a legidősebbre és azok leszármazóira az előző §-ban megállapított szabályok szerint.

Ha fivérei és azok leszármazói közül senki sem lenne többé életben vagy előre kijelentenék, hogy nem fogadják el a trónt, akkor a király az országgyűlés beleegyezésével kijelölheti utódját Nyugateurópa valamely szuverén uralkodóházának tagjai közül, az országgyűlés hozzájárulásával, mely a 36. §-ban meghatározott módon adatik meg.

Ha sem az egyik, sem a másik eset nem áll be, a trón üresedésben van.

36.   §. — Trónüresedés esetén mind a két ház együttes ülésre gyűl össze, még összehívás nélkül is és legkésőbb az összeülésétől számított nyolcadik napon királyt választ Nyugateurópa valamely szuverén uralkodóházából.

Mindkét ház tagjai háromnegyed részének jelenléte és a jelenlevő tagok kétharmad többsége szükséges e választás megejthetéséhez. Abban az esetben, ha a fentírt határidő alatt az országgyűlés nem jutna eredményre, akkor a kilencedik napon délben az egybegyűlt házak a jelenlevő tagok számára való tekintet nélkül abszolut szótöbbséggel megejtik a választást.

Ha a házak a trónüresedés idején fel volnának oszlatva, a következő §-ban meghatározott módon kell eljárni.

Trónüresedés esetén az egybegyült házak három személyből alkotott királyi helytartóságot neveznek ki, amely a király trónralépéséig gyakorolja a királyi hatalmat.

Az összes fentemlített esetekben a szavazás titkos.

37.   §. — a király halála alkalmával a házak összehívás nélkül is legkésőbb a holttányilvánítás utáni tizedik napon összeülnek.

Ha történetesen a házak előbb fel lettek volna oszlatva és a feloszlató határozatban, ennél a tíz napnál későbbi időpontra lettek volna összehíva, akkor a régi házak ülnek össze addig, amíg összejön a helyükre lépni hivatott országgyűlés.

38.   §. — A király halálának idejétől kezdve a trónörökös eskütételéig a király alkotmányos jogait a román nemzet nevében a miniszterek minisztertanácsban saját felelősségükre gyakorolják.

39.   §. — A király a betöltött 18. életévvel válik nagykorúvá. Trónralépése alkalmával az egybegyűlt házak kezébe a következő

esküt teszi le: „Esküszöm, hogy a román nemzet alkotmányát és törvényeit megőrzöm, nemzeti jogait és területi épségét fenntartom.”

40.    §. — A király kormányzót és két helyettest nevezhet ki, akik a király halála után a trónörökös kiskorúsága idejében a királyi hatalmat gyakorolni fogják.

Ez a kinevezés az országgyűlés beleegyezésével történik a jelen alkotmány 36. §-ában előírt módon.

A kormányzó egyszersmind a gyámságot is gyakorolja a kiskorú király felett.

Ha a király halálakor nincs ilyen kormányzó kinevezve és a trónörökös kiskorú, a két ház egybegyűlve nevezi ki a kormányzót és két helyettesét a jelen alkotmány 36. §-ában előírt módozatok szerint.

A kormányzó és helyettesei addig nem léphetnek tisztjükbe, amíg a két egybegyűlt ház előtt le nem teszik a jelen alkotmány 39. §-ában előírt esküt.

A kormányzó halála esetén az idősebb helyettes foglalja el helyét, amikor is az előző szakasz értelmében új helyettest kell választani.

41.    §. — Abban az esetben, ha a király képtelen az uralkodásra, a nagykorú trónörökös gyakorolja egyedül és jogszerint a kormányzói jogot. Ha a trónörökös még kiskorú, a minisztertanács, miután törvényes módon megállapította a királynak az uralkodásra, való képtelenségét, határozathozatalra azonnal összehívja a törvényhozó házakat.

42.    §. — Az alkotmányt a kormányzói uralom alatt módosítani nem lehet.

43.    §. — A király nem lehet egyben más állam feje is a házak beleegyezése nélkül.

Erről a kérdésről egyik ház sem dönthet, csak abban az esetben, ha tagjainak legalább kétharmada jelen van és a határozatot a jelenlevő tagok szavazatainak kétharmad többségével hozzák meg.

44.   §. — A király személye sérthetetlen. Miniszterei felelősséggel tartoznak.

A király államhatalmi ténykedéseit miniszternek kell ellenjegyeznie, ami által ezekért felelőssé válik.

Kivételt képez a miniszterelnök kinevezése, ami ellenjegyzés nélkül történik.

45. §. — A király évente legalább egyszer összehívja a törvényhozó házakat és az ülésszakot trónbeszéddel megnyitja, amelyre a házak választ

terjesztenek fel.

A király rendeli el az ülésszak bezárását.

Ő van jogosítva mindkét házat egyszerre vagy csak egyet közülük feloszlatni. A feloszlató határozatnak magában kell foglalnia a választók és az új házak összehívását.

A király elnapolhatja a házakat. A törvényhozó házak jogosultak az elnapolástól számított egy év után összeülni, ha időközben össze nem hívták őket.

46. §. —A király nevezi ki és menti fel minisztereit.

Jogában áll elengedni vagy csökkenteni bűnügyekben a büntetéseket kivéve a miniszterekre megállapítottakat.

Nem függesztheti föl a vizsgálatot vagy az ítélkezést és semmiképen sem avatkozhatik bele az igazságszolgáltatás menetébe.

A köztisztségeket a törvényeknek megfelelően Ő tölti be és Ő gyakorolja megerősítést.

Új tisztségeket külön törvény nélkül nem létesíthet.

Ő készíti a törvényekhez a szükséges végrehajtási utasításokat, anélkül, hogy a törvényt módosítaná és anélkül, hogy valakit felmentene ezek végrehajtása alól.

Azon idő alatt, amíg a törvényhozó házak fel vannak oszlatva, valamint két ülésszak között, bármire vonatkozólag törvényerejű rendeleteket hozhat, amelyek megerősítés végett a törvényhozó házak legközelebbi ülése elé terjesztetnek.

Ő a hadsereg feje.

Jogában áll háborút üzenni és békét kötni.

Ő adja a törvény értelmében a katonai rendfokozatokat.

Ő adja a román kitüntetéseket.

Ő küldi a nagyköveteket és meghatalmazott minisztereket az idegen államfők mellé.

Őt illeti meg a pénzverés joga külön törvény szerint.

Ő köt meg idegen államokkal politikai és katonai szerződéseket. Hogy az Általa megkötött kereskedelmi, hajózási és más hasonló egyezményeknek belföldön törvényes érvényük legyen, ezeket a törvényhozás házai elé kell terjeszteni és jóvá kell hagyatni.

47.  §. — A civillistát törvény állapítja meg.

II. FEJEZET.

Az országgyűlésről

48.    §. — A törvényhozó házak tagjai a Nemzetet képviselik és megbízásukat csak a törvényes eskű letétele után gyakorolják.

49.    §. — Minden ház maga állapítja meg házszabályaiban megalakulásának és működésének módját.

50.    §. — A mindkét ház választásának érvényesítését és a tagok jogosultságának megvizsgálását a Semmítőszék végzi a testületek összeülésére kitűzött időpont előtt.

51.    §. — Senki sem lehet egyidőben mindkét ház tagja.

52.    §. — Ha a végrehajtói hatalom képviselőket és szenátorokat nevez ki fizetéssel járó hivatalba, melyet elfogadnak, ezek jogszerint elvesztik nemzetképviselői megbízatásukat.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a miniszterekre és államtitkárokra.

53.    §. — A törvényhozó házak tagjai nem védelmezhetnek az állammal szemben magánérdekeket; nem vehetnek részt azoknak a vállalatoknak az igazgatóságaiban, amelyek szerződéses viszonyban állanak az állammal, megyékkel vagy községekkel.

54.    §. — Minden határozathozatal a szavazatok abszolut többségével történik, kivéve az alkotmány által megállapított eseteket.

Szavazategyenlőség esetén a tárgyalt javaslat elutasítottnak tekintendő.

A házak akkor tarthatnak üléseket, ha a névjegyzékbe felvett tagok felénél eggyel több tag van jelen.

55.    §. — A házak minden tagjának joga van kérdéseket intézni a miniszterekhez, amelyekre azoknak felelniök kell a házszabályokban előírt határidőn belül.

56.    §. — Egyik ház tagja ellen sem lehet vizsgálatot indítani megbízatása közben kinyilvánított véleményeiért és szavazataiért.

57.    §. — Tettenérés esetét kivéve, bűncselekmények miatt egyik ház tagja sem lehet az ülésszakok ideje alatt eljárás alatt, csak annak a háznak az engedélyével, amelynek az illető tagja.

A házak bármelyik tagjának a fogvatartása vagy az ellene való eljárás felfüggesztetik az ülésszak idejére, ha a ház ezt kéri.

58.    §. — A házak külön tárgyalnak és határoznak a jelen alkotmányban pontosan felsorolt esetek kivétel évei.

59.    §. — Az ülések rendészetét az elnökök egyedül gyakorolják, akik a házak jóváhagyásával rendelkeznek az illető őrséggel.

60.    §. — A képviselők és szenátorok napidíját törvény állapítja meg.

I. RÉSZ.

A képviselőházról

61. §. — A képviselőház választott képviselőkből áll, akiket 30 évet betöltött olyan román állampolgárok választanak, akiknek a következő három csoport valamelyikéhez tartozó tényleges foglalkozásuk van:

1.  Földművelés és kézimunka;

2.  Keresekedelem és ipar;

3.  Szellemi foglalkozások.

A választás titkos, kötelező és személyes szavazással történik olyan kerületi beosztással, amely biztosítja a választók foglalkozási ágának a képviseletét.

Választási törvény határozza meg a kerületeket és állapítja meg a fenti alapelvek szerint azt, hogy a férfiak és nők közül kik a választók, továbbá a választóképtelenség, a jogvesztés, az összeférhetetlenség eseteit, a szavazási eljárást és a választások szabadságának biztosítékait, valamint a képviselők számát is.

A megbízatás ideje 6 év.

62. §. — A képviselőház tagjává az választható, aki:

a) román állampolgár;

b)    polgári és politikai jogait gyakorolhatja és az előbbi §-ban felsorolt három csoport valamelyikéhez tartozó foglalkozást, amelynek választóit képviselni akarja, ténylegesen űz;

c)     30-ik életévét betöltötte;

d)    Romániában lakik.

A választójogi törvény fogja megállapítani a választhatósági képtelenség, az időleges vagy végleges jogvesztés és az összeférhetetlenség eseteit.

II. RÉSZ.

A szenátusról

63.   §. — A szenátust a király által kinevezett szenátorok, a hivatalból jogosult szenátorok és a választott szenátorok alkotják, akiket az államban alkotott testületek tagjai választanak kötelező, titkos és személyes szavazás útján a választási törvényben megállapítandó számban és a választók és választhatók, férfiak és nők számára megszabott feltételek mellett.

A kinevezett szenátorok számaránya a választottakhoz viszonyítva ezek fele.

64.   §. — Az államban és egyházban elfoglalt magas, helyzetük alapján a szenátusnak hivatalból jogosult tagjai:

a)      a trónörökös, betöltött 18 éves korától;

b)     a királyi család összes nagykorú hercegei;;

c)      az ország pátriárkája és metropolitái;

d)    a román-ortodox és görög katolikus egyházak megyéspüspökei, amennyiben az ország törvényei szerint választották meg őket;

e)   az állam által elismert vallásfelekezetek fejei, felekezetenként egyegy, amennyiben az ország, törvényeinek megfelelően vannak megválasztva vagy kinevezve és ha 200.000 lélekszámnál több hívőt képviselnek;

f)    a jelenlegi hivatalból jogosult szenátorok, akikét a jelen alkotmány kihirdetéséig ismertek el.

Az a)—e) pontok alatt bezárólag felsorolt hivatalból jogosult szenátorok megbízása azzal a minőséggel vagy méltósággal együtt szűnik meg, amelynek alapján azt nyerték.

A kinevezett és választott szenátorok megbízása kilenc évre szól. A választott szenátorok megbízását az alkotmány 48. §-ában előírt eskü letételétől számított három-három évenként újítják meg és pedig mindig egyharmad arányban.

A megújító sorsolásra nem került utolsó harmad megbízását a kilenc év leteltéig megőrzi.

A kisorsolt mandátumokra a választási törvény szerint új választás írandó ki.

III. FEJEZET.

A kormányról és a miniszterekről

65. §. — A kormányt a miniszterek és az államtitkárok alkotják.

A miniszterek a király, nevében gyakorolják a végrehajtói hatalmat az alkotmányban megállapított feltételek mellett és saját felelősségükre.

A miniszterek csak a királlyal szemben viselik a politikai felelősséget.

66. §. —A miniszterek együttvéve a minisztertanácsot alkotják, amelynek elnöke az, akit a király a kormányalakítással megbízott és aki a minisztertanács elnöke címet viseli.

Minisztériumokat és államtitkárságokat, csak törvény utján lehet létesíteni és megszüntetni.

67.    §. — Csak az lehet miniszter, aki legalább három nemzedék óta román. Kivételt képeznek azok, akik már eddig miniszterek voltak.

68.    §. — A királyi család tagjai nem lehetnek miniszterek.

69.    §. — Azok a miniszterek és államtitkárok, akik a házaknak nem tagjai, részt vehetnek a törvények megvitatásán, azonban nem szavazhatnak; a házak kérhetik a minisztereknek a tárgyalásokon való jelenlétét. A tárgyalásokat legalább egy miniszter jelenlétében lehet csak megkezdeni.

70.    §. — Mind a király, mind a házak bármelyike kérheti a miniszterek elleni eljárást és a Semmítőszék elé való küldésüket, amely teljes ülésben egyedül illetékes felettük ítélkezni. Az ellenük indított polgári perekben és hivatásuk gyakorlásán kívül elkövetett bűnügyekben és vétségeikben az általános jog rendelkezései alá esnek.

A törvényhozó testületek által a miniszterek elleni eljárás megindítása csak a jelenlévő tagok kétharmad többségével mondható ki.

A vizsgálatot a Semmítőszék egyik bizottsága folytatja le, amely teljes ülésen kisorsolt öt tagból áll. Ez a bizottság minősíti a cselekményeket és dönt az eljárás folytatásáról vagy megszüntetéséről.

A Semmitőszék előtt a vádat az államügyészség képviseli.

A miniszteri felelősségről szóló törvény állapítja meg a miniszterek felelősségének eseteit és az alkalmazandó büntetéseket.

A hivatalából kilépett igazságügyminiszter nem folytathat ügyvédi gyakorlatot, csak a kilépésétől számított egy év múlva.

A hivatalukból kilépett miniszterek nem vehetnek részt olyan vállalatok igazgatóságaiban, a következő három évben, amelyekkel szerződést kötöttek.

71.    §. — Bármely fél, akit valamely miniszter által kiadott vagy ellenjegyzett és az alkotmány vagy más érvényben levő törvény kifejezett szövegébe ütköző rendelet vagy intézkedés sért, az államtól az általános jog szerint pénzbeli kártérítést követelhet az elszenvedett kárért.

IV. FEJEZET.

A törvényhozási tanácsról

72.   §. — A törvényhozási tanács szervezeti törvényének alapján működik.

Minden törvényjavaslatnál kötelező a törvényhozási tanács meghallgatása, mind a bizottságókhoz való utalás előtt, mind utána, a költségyetési hitelekre vonatkozó javaslatok kivételével.

Egyetlen törvény végrehajtási utasítását, sem lehet elkészíteni a törvényhozási. tanács előzetes megkérdezése nélkül, kivéve a törvényjavaslatokra vonatkozó  alábbi bekezdésben megállapított esetet.

A törvényhozó testületek megkezdhetik a törvényjavaslatok tárgyalását a törvényhozási tanács beleegyezése nélkül is, ha ez a szervezeti törvényben előírt határidőn belül nem adja meg hozzájárulását.

V. FEJEZET.

A bírói hatalomról

73.   §. — Bírói hatóságot ceak törvény által lehet létesíteni;

Nem lehet létesíteni rendkívüli bizottságokat és törvényszékeket semmiféle címmel és elnevezéssel bizonyos bűnügyi vagy polgári perek eldöntésére vagy egyes személyek feletti ítélkezés céljából. Az esküdtbíróságok megszűnnek.

74.  §. — Az egész román állam számára egyetlen Semmítőszék áll fenn.

75.   §. — Csak a Semmítőszék teljes ülése dönthet a törvények alkotmányosságának a kérdésében és nyilváníthatja alkalmazhatatlanoknak az alkotmánnyal ellenkező törvényeket. A törvények alkotmányellenességének kimondása csak az elbírált esetre vonatkozik.

A Semmítőszék dönt a hatásköri összeütközések kérdéseiben.

A semmisség kimondása iránti panaszjog alkotmányjogi jellegű.

76. §. — A bírák elmozdíthatatlanok. Az elmozdíthatatlanságot külön törvény fogja megállapítani a jelen alkotmány kihirdetésétől számított legkésőbb hat hónapon belül. Ebben az időközben a fegyelmi büntetéseket királyi rendelet fogja kiróni.

77.    §. — A katonai igazságszolgáltatást törvény szabályozza.

78.    §. — A közigazgatási bíráskodás külön törvény alapján a bírói hatalom körébe tartozik.

A bírói hatalom nem illetékes a kormányzati és a katonai parancsjellegű ténykedések elbírálására.

VI. FEJEZET.

A megyei és községi intézményekről

79.   §. — A közigazgatási intézményeket törvények állapítják meg.

IV. CÍM

A pénzügyekről

80.   §. — Bármilyen természetű adót csak törvény alapján lehet megállapítani és beszedni.

Csak az állam, megyék, községek és állami megbízást betöltő közintézmények javára lehet törvény által adókat létesíteni.

81.     §. — Egyedáruságokat csak törvény útján lehet létesíteni és csak az állam megyék és községek javára.

82.     §. — Csak törvény által létesíthetők az államkincstárt terhelő nyugdíj- vagy kegydíjalapok.    

83.     §. — A törvényhozó testületek minden évben lezárják a számadásokat és megszavazzák a költségvetést anélkül, hogy növelhetnék a javasolt kiadásokat.

Az állam minden bevételét és kiadását fel kell venni a költségvetésbe és a zárszámadásokba.

Ha a költségvetést nem szavaznák meg a kellő időben, a végrehajtói hatalom a közszolgálatok szükségleteit az előző évi költségvetés alapján elégíti ki, azonban ezzel a költségvetéssel nem haladhatja túl egy évvel azt az évet, amelyre az megszavaztatott.

84.   §. — Az összes állami bevételek és kiadások előzetes és kezelési ellenőrzését a legfőbb állami számvevőszék végzi, amely minden évben a törvényhozó testülétek elé terjeszti az általános jelentést az elmult év költségvetésének kezelési részleteiről, a miniszterek által a költségvetés alkalmazásánál elkövetett szabálytalanságok feltüntetésével.

A számadások végleges rendezését a pénzügyi év lezárásától számított legkésőbb két évi határidő alatt kell a törvényhozó testületeknek előterjeszteni.

Egy felső ellénőrzőtestület fogja ellenőrizni és felülvizsgálni az öszszes közszolgálati ágakban a pénzkezelés törvényességét és helyességét.

Ez a testület a miniszterelnökség mellett fog működni a kormányelnök utasításai szerint.

85.     §. — Azokat a külön pénztárakból származó alapokat, amelyekkel különböző címeken a kormány rendelkezik, fel kell venni az állam bevételeinek általános költségvetésébe.

86.     §. — Egész Románia részére egyetlen legfőbb állami számvevőszék áll fenn.           

87.     §. — A közpénzek elsikkasztana bűntett és mint ilyen büntetendő.

V. CÍM

A haderőről

88.     §. — Minden román állampolgár köteles a törvények szerint a haderő valamelyik eleméhez tartozni.

89.     §. — A katonai rendfokozatok, kitüntetések és nyugdíjak csak bírói ítélet alapján vonhatók vissza.

90.     §. — A haderő létszámát minden évre a törvényhozó testületek szavazzák meg.

91.  §. — Semmiféle idegen fegyveres csapat másként nem fogadható az állam szolgálatába és nem léphet Románia területére vagy nem vonulhat át azon, mint valamely törvény alapján.

VI. CÍM

Általános rendelkezések

92.    §. — Románia zászlójának színei: kék, sárga és piros, függőleges elhelyezésben.

93.    §. — A kormány az állam fővárosában székel.

94.    §. — A román állam hivatalos nyelve a román nyelv.

95.    §. — Eskü csak akkor tehető le és csak akkor kötelező, ha törvény rendeli el, amely ennek szövegét is meghatározza.

96.   §. — Jelen alkotmányt sem egészében, sem részben nem lehet felfüggeszteni.

Államveszély esetén általános vagy részleges ostromállapot rendelhető el.

VII. CÍM.

Az alkotmány módosítása

97.     §. — Jelen alkotmányt csak a király kezdeményezésére és a tör vényhozó testületek előzetes megkérdezésével lehet egészében vagy részben módosítani. Ezek meg fogják jelölni á módosítandó szövegrészeket is.

A törvényhozó testületek megkérdezése királyi leirattal történik és ezek a szenátus elnökének elnökletével közös tanácskozásban kétharmad szavazattöbbséggel határoznak. A tanácskozás eredményét a két ház elnöke külön bizottság kíséretében a király tudomására hozza.

A módosított részeket pótló új szövegeket mindkét testület külön kétharmad többséggel szavazza meg.

VIII. CÍM.

Átmeneti és befejező intézkedések

98.   §. — Az Ókirályságban, az 1921. évi július 18-án, Besszarábiában, az 1920. évi március 13-án, Erdélyben, Bánságban, Körösvidéken és Máramarosban, az 1921. évi június 13-án, Bukovinában, az 1921. évi július 30-án kelt agrárreformot elrendelő törvények alapján kisajátított és szétosztott földbirtokok mint szerzett jogok tekintendők és úgy a jelenben, mint a jövőben minden, a fenti törvényekből fakadó vitás kérdés ezen az alapon bírálandó el.

Ezeknek a törvényeknek a rendelkezései, amelyeket az 1923. évi alkotmánytörvény 131. §-a foglal magában, alkotmányos jellegűek maradnak.

Az 1923. éyi alkotmány 133. §-ával jóváhagyott rendelettörvények, értelmében elenyert politikái jogok tiszteletben tartandók.

Az összes érvényben levő törvénykönyveket és törvényekét át kell vizsgálni a törvénykezés egységesítése és a jelen alkotmánnyal való összhangbahozataluk miatt. Addig érvényben maradnak. Jelen alkotmány kihirdetésétől számítva érvénytelenek mindazok a törvények, szabályzatok és mindennemű más okmányok, amelyek, az alkotmányban írtakkal ellentétben állanak.

Hasonlóképen hatályát veszti a jelen alkotmány kihirdetésének napjától az 1923. március 28-án 1360. számú rendelettörvénnyel kihirdetett alkotmány is.

Bűnügyekben az esküdtszék tovább működik, míg a II. Károly büntetőtörvénykönyvet és büntetőt perrendtartást a jelen alkotmány 73. §-ában megállapított alapelvvel összhangba hozzák.

A törvényhozó testületek összehívásáig a rendeletek törvényerejűek és nem szorulnak jóváhagyásra.

A királyi család törvényei alkotmányos jellegűek és csak az alkotmány módosítására előírt eljárással változtathatók meg.

99.   §. — A jelen alkotmány értelmében összehívandó törvényhozó testületek megválasztását az alkotmány 98. §-a szerinti törvényerejű királyi rendelet fogja szabályozni, megállapítva a választói és választhatósági feltételeket mind a képviselőház, mind a szenátus számára, a választási kerületeket, a képviselők és a szenátorok számát, valamint a választási eljárást.

Ez a rendelet alkotmányos jellegű és csak kétharmad többséggel módosítható.

100.   §. — Jelen alkotmányt, miután a király kibocsátotta, a román nemzet elé terjesztik „tudomásulvétel és hozzájárulás végett.”

Királyi rendelet határozza meg az erre vonatkozó eljárást.

E műveleteknek és ezek eredményének a miniszterelnök által a király tudomására hozatala után a jelen.alkotmány kihirdettetik és életbe lép.

CAROL

MIRON,

a minisztertanács elnöke, Románia pátriárkája.

ARTHUR VĂITOIANU tábornok

Dr. AL. VAIDA-VOEVOD

G. G. MIRONESCU

N. IORGA

Dr. C. ANGELESCU

GH. TĂTĂRESCU

C. ARGETOIANU

Dr. VOICU NIŢESCU

GH. IONESCU-SISEŞTI

Dr. I. COSTINESCU

VICTOR IAMANDI

MIRCEA CANCICOV ARMAND CĂLINESCU

ANTONESCU tábornok

CONSTANTIN ANGELESCU

PAUL TEODORESCU tábornok

N. PETRESCU-COMNEN.

Jegyzet. A Gyulafehérvári Határozatok fordítását közli Mikó Imre, Huszonkét év, Budapest, 1942. 265—267. A párisi kisebbségi szerződés magyar fordítását lásd Baranyai Zoltán, A kisebbségi jogok védelme, Budapest, 1922. 59., 61., 63., 65., 67., 69., 71. E fordításokat az eredeti szöveggel egybevetette, illetőleg javította, az 1923. és 1938. évi román alkotmányokat pedig dr. Balogh Artur és dr. Szeghő Imre, Románia új alkotmánya, Kolozsvár, 1923. c. munkájában, illetve a Magyar Kisebbség XVII—1938. évfolyamának 5. és 6. számában (fordító megnevezése nélkül) közölt fordítások felhasználásával fordította dr. Lőrinczi László.

¹ Monitorul Oficial No. 48. din 27 Februarie 1938, 1109—1127 lap.