nyomtat

megoszt

A tényekre figyelve

Kuszálik Péter

A tényekre figyelve


Mottó: "... mert emberek lévén, sokszor ellentétes nézeteink vannak, és ha ezek a nézetek a szocializmus ügye iránti hűségből fakadnak, hadd csapjanak össze, tisztítsák az olvasó elmevilágát!" (Sütő András, Utunk, 1956. aug. 31.)

Aktualizált mottó: "... mert emberek lévén, sokszor ellentétes nézeteink vannak, és ha ezek a nézetek a tények megismerésének szent ügye iránti hűségből fakadnak, hadd csapjanak össze, tisztítsák az olvasó elmevilágát!" (Sütő-parafrázis, 2005 márciusában)

Az előbbi szövegemet (A Hét, 2005. márc. 3.) Sütő András egyik önvizsgálat-kezdeményének kritikájával zártam. Sütőre nem jellemző önhibáinak feltárása, az idézetten kívül hirtelenében csak egy lelőhelyet tudnék megnevezni (lásd alább). Az 1956-os forradalomról Tófalvi Zoltán írt riportsorozatot, ennek keretében szólaltatta meg Sütőt is, aki annak idején -- az események kortársaként -- elítélte a szocializmust felborítani akaró népharagot. (Az 1956-os párthű vélemények teljes gyűjteményét lásd: A szocializmus védelmében. Dokumentumok a Magyar Autonóm Tartományból az 1956 október-novemberi magyarországi ellenforradalommal kapcsolatban. ÁIMK, Marosvásárhely, 1957. -- Nota bene: a 254 oldalas, 5000 példányban kiadott könyvet 1990 után 'felsőbb utasításra' kiselejtezték a Maros megyei könyvtárakból. -- Mészáros József [requiescat in pace!] közlése.) A Tófalvi-féle megszólaltatásban olvashatjuk Sütő magamentő megnyilatkozását: "A lényeg: hogy magam is aláírtam valamit, aminek emberszelídítő hatásában hittem, s ami egészében tökéletes tévedés volt, a félrevezetés tudományában utolérhetetlen zsarnokság mesterműve. Egy ilyen tévedést nem lehet és nem kell sem védeni, sem kimagyarázni. Hanem egy életet kell vele szembeállítani." (Erdélyi Napló, 1997. jan. 15.)

Tévedés? Félrevezetés? Itt ismét a Bottoni által említett kettősséggel van dolgunk. Sütő "öntudatosan ötvözte hatalomközeli pozícióját a hatalomkritikával"; a "hatalom értelmiségének" tagjaként visszaélt az "értelmiség hatalmával". A zsarnokság valóban értett a félrevezetéshez, de Sütő nem félrevezetett volt, hanem félrevezető. Őt és társait azzal bízta meg 1945-ben Pártunk és Kormányunk, hogy a nép lelkébe beledaloljon egy kitalálása pillanatában is hazug ideológiát. Hogy mikortól és miként próbált ebből kihátrálni, az egy önálló monográfia tárgya lehetne.

Boncolgassuk egy kicsit a "szembeállított élet(mű)" kérdését. Akár a moráletika oldaláról, akár a népi etika szemszögéből vesszük szemügyre, egyik oldal sem ad feloldozást. Mengele dr. számára nem mentő körülmény, hogy szerette a rózsákat -- Sütő ne várjon össznemzeti vastapsot a följelentései (1956-os forradalom, Földes László, ...?) miatt, csak azért, mert megírta a Heinrich von Kleist-parafrázist (az Egy lócsiszár virágvasárnapjáról van szó). Ez két külön dolog, tisztelt hölgyeim és uraim! Más a mérce az erkölcs és más a szépliteratúra terén. Itt és most nem egy író műveit értékeljük, hanem egy hatalommal felruházott ember tetteit és közéleti magatartását -- szűkítve a kört: a Földes-ügyben játszott szerepét! -- mérlegeljük az etika szemszögéből. Mérlegelésről beszéltem, nem vádaskodásról.

Közbevetőleg elmondanék egy irodalmi példát. Sánta Ferencnek Az ötödik pecsét című művéről van szó, amelyet filmen is láthattunk. Lelkiismereti dráma arról, hogy miként töri össze a hatalom, az erőszak a kisembert, miként kényszeríti erkölcsi elveinek feladására. A letartóztatottak közül egyedül az órás pofozta meg a megkínzott, megkötözött foglyot, azért, hogy -- alávalónak tűnő tettével -- kiválthassa önmagát a börtönből. A mentő körülmény: otthon négy (vagy öt?) sorsüldözött gyermeket bújtatott, akik az ő hiányában veszélybe kerültek volna. A néző -- a mentő körülmény ismeretében! -- feloldozhatta az órást. A mi esetünkben (konkrétan: miért, mivel és milyen mértékben járult hozzá X, Y és Z Földes László meghurcoltatásához?) a mentő körülmények mibenléte még alig körvonalazódik.

P. úr, kortársként és vásárhelyi értelmiségiként, jól ismeri a Földes-ügyet és annak társadalmi-történeti kereteit. Véleményével magam is egyetértek: a szereplőktől annyit várunk el: ötven-száz sorban írják le őszintén a történeteket és vázolják a körülményeket. Gálfalvi Zsolt tényszerűen elismeri saját felelősségét az ügyben (A Hét, 2005. febr. 24.), ugyanakkor Földes téves hozzáállását is megemlíti. (Huszár Sándor könyvére alapozva magam is elmondtam már, hogy "Földesnek is megvoltak a saját, külön bejáratú hibácskái és szándékocskái.")

Szeretném tisztázni, hogy -- a szóbeszéddel ellentétben -- Stefano Bottoni nem a Marsról jött, hanem létező személy, aki az olaszt 'apanyelvi', a magyart pedig anyanyelvi szinten beszéli és évek óta a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetének feltárásával és dokumentumainak vizsgálatával foglalkozik. A MAT történetét egy nagyobb, szakemberekből álló csoport kutatja, 2003. ápr. 12-én a marosvásárhelyi közönség is tanúja lehetett egy ehhez kapcsolódó tudományos ülésszaknak.   

Nekem kevés újat mondott Bottoni írása (az egyik nóvum: a kulturális intézményekben csak 1957 után szaporodtak el a besúgók), de csak azért, mert másodízben lapozom át az 1945 utáni erdélyi magyar sajtót. Egyszer az 1940--1989 közötti korszak sajtóbibliográfiájához kellett, most pedig az Utunk repertóriumát készítem, tehát tűrhetően ismerem ezt a korszakot és az érintett emberek (elsősorban Sütő) közléseit. Ennek okán a véleményem (melyet igyekszem a birtokolt adatokra és dokumentumokra építeni) valamennyivel megalapozottabb, mint azoké, akik negyedannyit sem tudnak a korszakról. Ezért mertem szerepet vállalni a vitában. Nem kétlem: sokkal többen vannak, akik nálam sokkal többet tudnak, de közülük kevés olyan személyt találunk, akit szóra lehetne bírni.

Térjünk rá az érdemi dolgokra.

A vitában betöltött szerepemhez -- advocatus diaboli -- illően ellenőriztem Bottoni néhány levéltári forrását, az alább következő, pontonkénti elemzésnél idézem a tényfeltárás szempontjából fontos adatokat.

Bottoni dolgozata egy korszakot és egy jelenséget próbál meg elemezni és jellemezni. A feltárt eseményhalmaz egyik szereplője Sütő András. Mai szövegem főleg az ő szerepét próbálja tisztázni, Bottoni cikke, Sütő replikája és a tények mentén.  

Bottoni írásának két súlyos hibája van, az egyik, hogy fésületlen -- a Transindexes változatban egymást tapossák a helyesírási hibák. Úgy lehet, nem találtak korrektort (örökös gondunk: kevés az írástudó); ami ennél súlyosabb: az ellenőrizetlen források és az ebből adódó téves következtetések.

Sütő replikájának (A Hét, 2005. febr. 24.) egy része az ellenőrizetlen forrásokra építve sikeresen cáfol, de szép számmal találunk olyan mozzanatot is, amelyben a tények Bottonit igazolják. Sajnos a replika nem tisztáz bizonyos dolgokat, s újabb homályos csomópontok keletkeznek azáltal, hogy Sütő -- csupán az emlékezetére hagyatkozva -- ellentmondásba keveredik a tényekkel és a korabeli dokumentumok állításaival.

A replika lényeges eleme a 8. pont, amelyben Sütő megmagyarázza: nem vett részt tevőlegesen 1958. ápr.--1962. márc. között az Utunk szerkesztésében, csupán a neve szerepelt az impresszumban. (Ugyanolyan jutalom volt ez számára, mint 1990 után A Hét címszalagján és a Krónika főmunkatársai között szerepelni, az 1999-es alapítást követő néhány hónapban.) A Bottoni-közleménynek ez az egyik sarkalatos pontja, de -- magam is tanúsítom -- ingatag alapokon áll.

Bottoni akkor is téved, amikor így ír: "Részletes információk állnak rendelkezésre" Sütőről és Gálfalviról, de helyesebb lett volna azt mondani: "vázlatos és pontatlan adataink vannak". Ha az írószövetségi dossziéban (ahonnan merített) valóban részletes információkat talált volna, akkor azt is tisztázhatta volna, hogy 1958 tavaszán Sütő csak véletlenszerűen fordulhatott elő Kolozsváron, semmi esetre sem rendszeresen, s különösen nem 'információ-szerzés' céljából. Bottoni szövegéből (9. sz. jegyzet környezete) azt lehet kihámozni, hogy az írószövetségi dossziéból származik az az információ, miszerint Sütőt a Színház és Művészet főszerkesztőjévé nevezték ki. (Az írószövetségi dosszié pontatlanságát tükrözi a következő adat is: Sütő nem 1979-ig, hanem 1984-ig volt az RKP KB póttagja. -- Mentő körülmény lehet, ha a dosszié adatai 1979-ből származnak.)

Aki ismeri a korszakot, az tudja, hogy a folyóirat címe Művészet volt. [A szerkesztőség székhelye Marosvásárhely; a lap megjelent 1958. ápr.--1959. szept. között; utóda az Új Élet (1959. okt.--1989. nov.), amelynek szintén Sütő András volt a főszerkesztője 1989 júniusáig, amikor is lemondott. Közismert tény: mind a két folyóiratot az RMP (kultúr)politikai szervei alapították és pénzelték. Sütő replikájának vonatkozó adata ("1956 elejétől kezdve már a Művészet című havilap főszerkesztőjeként dolgoztam"), nyilvánvaló gépelési hiba, Sütő kéziratában 1958 szerepel.]

A replika 2. pontjának egyik eleme szintén a Színház és Művészet folyóirat címe körül forog. A kérdéses helyen (41. sz. jegyzet) Bottoni helyesen idéz (lásd alább) egy ma hamisnak tűnő adatot. A magyarázat: terv állapotában Színház és Művészet, megjelenésekor Művészet volt a folyóirat címe.

A Színház és Művészet címe a Földes-ügy szempontjából nem releváns. Mivel ez az ún. mentalitástörténeti tanulmány még nem végleges, hát semmi akadálya, hogy a szerző kijavítsa a feltárt hibákat. Ha hozzáértő vezeti a doktori tézist, akkor nem lesz nehéz. Ajánlanám még Bottoninak: ne vegye készpénznek Tóth Sándor minden állítását és ne mellőzze az első hozzászólásomban említett Huszár Sándor-könyvet (Sorsom emlékezete. Buk., 1982.) sem, mert perdöntő mozzanatokat tartalmaz!

Nincs terünk minden hibát kijavítani és minden utalást kihüvelyezni, így csak azokat említem meg, amelyekhez adataim vannak. Sütő András pontokba szedte replikája lényegét, így könnyebb eligazodni.

1. pont -- A Kolozsvár--Marosvásárhely közötti vetélkedés nem "kávéházi pletykológia", ahogy Sütő állítja, hanem tény, tanúsítja ezt az Utunk és az Igaz Szó számtalan korabeli cikke, továbbá a közelmúltban dúló "Hol legyen a Sapientia székhelye?" című népi felelgetős társasjáték is. Lásd még: "Kolozsvár és Marosvásárhely háború utáni vetélkedésének nagyon sok írott nyoma van." (Huszár, p. 163.) -- Egy pamflet (Kapufélfássy Félix: Új üstökösök irodalomkritikánk egén. Utunk, 1957. szept. 19.) azt karikírozza, hogy az Igaz Szóban megnövekedett az álnéven publikálók száma (Balogh Ádám, Beke Zoltán, Földi Mihály, Földi Lajos, Juhász Zoltán, Kis Péter, Kocsis Tamás, Nyárádi Géza, Sepsi Miklós, Somodi Zoltán, Veress Márton), ezek közül csak egyet tudtam azonosítani a RoMIL alapján (Kis Péter = Nagy Pál). Szeretném, ha valaki feloldaná ezeket a neveket; nemcsak én lennék hálás, hanem az irodalmi lexikon szerkesztősége is. 

2. pont -- Sütő azt írja: "1957-ben nem váltottak le Igaz Szó-beli beosztásomból..." [A folyóirat impresszumában 1957. dec.-ig szerepel. -- K. P.] A dokumentum mást mond. Sütő leváltásáról és kinevezéséről a megyei pártbizottság döntött az 1957. ápr. 29-én tartott ülésen (miként azt Bottoni 41. sz. jegyzete is említi). Az eredeti közlés: "9. -- Problema conducerii revistei "Igaz Szó" şi a revistei "Színház és Müvészet": La revista "Igaz Szó" se desfiinţează funcţiile de redactori adjuncţi. La revista cealaltă va fi redactor principal Sütö Andrei şi redactor adjunct Hajdu Zoltan." ["9. -- Az Igaz Szó és a Színház és Művészet folyóiratok vezetésének ügye: Az Igaz Szó folyóiratnál megszűnik a főszerkesztő-helyettesek feladatköre. A másik folyóiratnál Sütő András lesz a főszerkesztő, helyettes szerkesztő Hajdu Zoltán." Ford. K. P.] (Maros megyei levéltár; Megyei pártbiz. iratai, Dos. 181, p. 76.)

3. pont -- Bottoni két különböző forrást idéz, egy diplomáciait és egy titkosszolgálatit, ez megfelel a műfaji követelményeknek. Mindenképpen több egy "szellőrezdülésnél" (Sütő jelzője). 

4. pont -- Sütő azt állítja: a vitája Hajduval "politikai jellegű volt, nem pedig személyi". A tanúként felhozott írás, a Jónás, 1956. okt. 12-én jelent meg az Utunkban, de kötetben is megtalálható (S. A.: Évek -- hazajáró lelkek. Buk., 1980, p. 26.). A könyvbeli közléshez csatolt jegyzetekből sem derül ki, hogy kiről van szó, a mostani vitának kellett kirobbannia ahhoz, hogy megtudjuk: Hajdu Győző az írás tárgya. (Egyetlen dolog utal arra, hogy az írás címzettje egy marosvásárhelyi írástudó: az, hogy a kolozsvári lap közölte.) A sors fintora. Mármint az írás, és a jelenlegi helyzet. Idézem: "Szerencsés ember. Akár a mesebeli hős: alvás közben szabadult meg a púpjától. Számára tehát fölösleges minden önvizsgálat. Amely egyébként sem törvényes kötelezettség. [Ejsze, hiába várjuk akkor, itt és most! -- K. P.] Istenem! Mindenki a maga módján jut föl a paradicsomba. Ki sétálva, ki kúszva és verejtékesen." -- Vagy mint Villon: "megáldva és leköpve mindenütt". -- Sütő a jegyzetek közt elmond néhány titkot a korabeli módszerekről. "A rosszul értelmezett pártosság hivatalnokai jól tudták, hogy írót az íróval a leghatásosabb agyoncsapni. Kézbelit is ilyenformán, dorongnak, közülünk választottak maguknak. [Kiemelés tőlem. -- Szabad lenne úgy értelmeznem, hogy 1956-ban, amikor a Jónás íródott, akkor Hajdu támadta Sütőt, 1958-ban pedig Földes volt a támadás tárgya? -- K. P.] Amiből kiderül, hogy az írás minden percnyi követelménye: az önvizsgálat nem volt, nem lehetett egységes folyamat. De mifajta önvizsgálatról lehet szó? Mindenekelőtt a megváltozott valóság iránti viszonyunkról. Egyebek között: a korábban mesterségesen fölszított osztályharc dolgában már csak cinikus vagy ostobán fanatikus elme ragaszkodott a régi tételekhez. És a gyávaság persze, mely ha kikezdi a tehetséget: legnemesebb szerveit roncsolja széjjel. No és a vele járó vastagbőrűség." -- Szabad lenne úgy értelmeznem, hogy Sütő és Hajdú 1956-ban a "fölszított osztályharc dolgában" vitáztak? Netán "a megváltozott valóság iránti" viszonyukról? Ne feledjük a kor meghatározó eseményét: az SzKP 20. kongresszusán (1956. febr.) megfordították a köpönyeget, akik addig dicsérték a dogmát, azután vígan kritizálhatták; úgymond: megváltozott a valóság... (Vesd össze Orwell közismertebb műveivel!)

5. pont -- A "kulcsfontosság" kérdése avagy kinek volt nagyobb szerepe a Földes elleni akcióban? Bottoni ezt írja (34. jegyzet utáni rész): "Sütő szerepe kulcsfontosságú a Földes ügy kipattanásában, majd végkifejletében is. Ő volt az, aki már 1956-ban az erdélyi magyar ambivalens diskurzussal élt, aki öntudatosan ötvözte hatalomközeli pozícióját a hatalomkritikával." Úgy vélem, ez a magyarázat túl légies ahhoz, hogy bizonyítéknak számítson. Lehet, hogy az antropo-szocio-satöbbi teóriák szerint ez elég, a népi etika szempontjából kevés. -- Sütő replikája szerint a "kulcsfontosság" kérdése Szabó Gyula agyszüleménye [ti. Szabó tette közzé a Földest elítélő kolozsvári gyűlés (1959. jan. 7.) jegyzőkönyvét, in: Képek a kutyaszorítóból. Csíkszereda, 2001, 2. kötet, p. 175-202.; lásd még a 12. pontot]. -- A "kulcsfontosság" kérdését nagyon nehéz (lehetetlen?) eldönteni, mert senki sem adhat objektív választ arra, hogy melyik írott följelentésnek volt perdöntő ereje vagy a kolozsvári gyűlés melyik 'leleplező' beszédének volt nagyobb súlya. Mivel nincs reális mérce, a följelentések terjedelemére hagyatkozunk. Ez persze roppant csalóka dolog, ui. sokszor egy oldalnyi szöveggel többet lehet ártani, mint tízzel; lásd pl. Kovács György 'lényegre törő' néhány sorát: "az ilyen alakoknak ["asemenea figuri"] sem a pártban, sem az irodalomban nincs keresnivalójuk". Mondom: a terjedelem nem perdöntő, csupán a tények ismeretének kedvéért közlöm az alábbiakat. A már idézett lelőhelyen (Dos. 205, p. 92--147.) egy helyre gyűjtötték a Földessel kapcsolatos iratokat. Ezek között megtalálható Hajdu Győző (25), Gálfalvi Zsolt (7), Sütő András (5), Gagyi László (2) és Kovács György (1 oldalas) szövege. Megrázó olvasmány, nem ajánlom mimózalelkűeknek. A szövegek tartalma alapján úgy vélem, hogy nem Sütő volt ennek az ügynek a kulcsfigurája. Ezt Bottoni is így látja: "Minden kétséget kizáróan Hajdu lehetett az akció mozgatórugója [...]" (53. sz. jegyzet k.) Ez ellenkezik a fent idézett véleménnyel, ezért Bottoni további két szentenciáját is ide kell sorolnunk: "Ugyanakkor azt a "karakterológiai" olvasatot sem osztom, mely egyedül Hajdu Győzőre hárítja a felelősséget...", és: Hajdu "levelének sokkal nagyobb relevanciát kell tulajdonítanunk, mint egy egyszerű vádiratnak, amelynek egyetlen célja az egyéni bosszúállás. A tájékoztató/feljelentő írás a hatalom nyers nyelvét beszéli [...]" (59. sz. jegyzet k.) -- Mint mondtam: nem lehet objektív választ találni. -- Az 5. pont másik kérdésével (Földes, Hajdu és Sütő viszonya) kapcsolatban lásd még a 11. pontot.

6. pont -- Bottoni dolgozatából (35. és 36. sz. jegyzet k.) kiderül, hogy Pándi Pál Borbereken járt, ahol Tóth Sándorral, Földes Lászlóval és Sütő Andrással találkozott. Sütő kijelenti: "Borbereken [...] soha nem találkoztam sem Tóth Sándorral, sem Pándi Pállal." -- Sajnos Bottoni fogalmazása nem elég egyértelmű, nem lehet tudni, hogy Pándi, Földes és Sütő közül kire vonatkozva mondta Tóth Sándor: a Radnai havasokban tett hosszú sétákon "egymást túllicitáltuk arról, hogy itt mi van" (36. sz. jegyzet). -- Sütő András közlése ugyanerről, 1980-ból: "Ötvenhat nyarán népes írói társaság töltötte szabadságát Borbereken, az Írószövetség Alkotóházában. [...] Földes Lászlóval sokat bolyongtam az Alkotóház fenyőerdős környékén [...]" (S. A.: Évek... p. 17, 18.) -- Az ellentmondások föloldása érdekében tudnunk kellene, hogy a négy szereplő milyen időszakban tartózkodott az alkotóházban. Pándi cikkének tartalmát nem ismerem, s Bottoni közlése ebben sem egyértelmű: nem lehet tudni, hogy ki említi Pándi és Sütő beszélgetését: Pándi, egy cikkben (35. sz. jegyzet) vagy Tóth Sándor, az interjúban (36. sz. jegyzet)? Mivel arról sincs adatunk, hogy Földes mennyi ideig volt Borbereken, a kérdés nyitott maradt: nem tudjuk, hogy ki kivel hol és mikor nem sétált. 

Még néhány dolgot kell tisztáznunk. Nincs bizonyíték Bottoni feltevésére (47. sz. jegyzet), miszerint Sütő "tájékoztatta" volna Hajdu Győzőt a borbereki beszélgetésekről. Hajdunak bőven volt Földesre vonatkozó egyéb terhelő adata, saját forrásból. Hajdu 1958. aug. 20-án keltezett följelentésében ezt olvashatjuk: "Földes [...] gyakran átjárt Vásárhelyre, ahol sikerült hatása alá vonni az Igaz Szó egyes szerkesztőit, névszerint: Sütő Andrást, Gálfalvi Zsoltot, Nagy Pált és Oláh Tibort. [...] Az említett marosvásárhelyi írószövetségi gyűlés [a szövegkörnyezet alapján: 1956 nyarán -- K. P.] előtt Földes László lakásomon Sütő András és Marosi Péter jelenlétében pártellenes, ellenforradalmi kirohanásokat intézett pártunk Központi Vezetősége ellen, hangoztatván, hogy "ez a párt vezetés katasztrófába sodorta gazdaságilag és politikailag az országot", és hogy ő ezzel a párt vezetéssel nem tud dolgozni, mert állítása szerint "a Román Munkáspárt sztalinista vezetői nem hajlandók kijavítani azokat a hibákat, amelyeket a [SzKP] XX. kongresszus [1956. febr.] a személyi kultusz bírálatában megjelölt". Ezen a beszélgetésen hangoztatta, hogy: "A [RMP] II. pártkongresszus a régi sztalini vonalon haladt, ezért már nem is érvényes". Földes László a vita során Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs személyét is gyalázatos módon rágalmazta. Ez a vita, ami a lakásomon robbant ki [az áldozat házhoz jön! -- K. P.], még ugyanaz nap délután folytatódott tovább Marosvásárhely Borszék nevü cukrázdájában, ahol jelen volt Sütő András és Gálfalvi Zsolt. Ezen a vitán Földes László továbbfolytatta pártellenes kirohanásait és a legmocskosabb rágalmakat szórta pártunk vezetőségére [...]" satöbbi. -- A fenti idézet azt igazolja: Hajdu első kézből is gyűjthetett információkat Földessel kapcsolatban. Az sem titok (volt munkatársai a megmondhatói, de igazolja Bottoni 34. sz. jegyzete is), hogy környezetének minden óvatlanul elejtett és/vagy tudatosan továbbított információját Hajdu gondosan följegyezte és az első alkalommal fölhasználta. Följelentésének utolsó harmadában Hajdu azokat is denunciálja, akik őt spiclinek tartják. (Bottoni, 59. sz. jegyzet.) -- A Borszék cukrászdában történt további események két változatát lásd a 11. pontnál.

7. pont -- Sütő azt írja: "[A] romániai magyar írók jelentős része soha nem határozta el az Igaz Szó bojkottálását." Sütő egy irattári idézettel vitatkozik: "Romániai magyar írók jelentős része elhatározta az IGAZ SZÓ bojkottálását." Az eredeti szöveg a Magyar Külügyminisztérium egyik dossziéjában olvasható (Bottoni, 33. sz. jegyzet), a mennyiségre utaló mondatrésznek viszont nincs reális háttere. Bottoni szövegében még másutt is szó esik a bojkottról. Az idézett rész egy pártbizottsági kiértékelőn hangzott el, ahol -- Bottoni szerint -- Friedmann Ilona arról beszélt, hogy "mióta a lap Marosvásárhelyen jelenik meg (1955-ben kapott csak nyomdát), harcias és pártos orgánummá vált, és jól harcol a "néhány kolozsvári író" által indított "bojkott" ellen." (Bottoni, 25. sz. jegyzet) Az eredeti szöveg két kis részlete: "Tov. Friedman arată că de cînd redacţia revistei a fost mutată la Tg.Mureş [...] Redacţia a combătut o poziţia [sic] unor scriitori de la Cluj [...]" (Dos. 118, p. 91.) -- Bottoni rosszul értelmezi a román mondatot. Friedman(n) elvtársnő a szerkesztőség Marosvásárhelyre költözéséről beszélt, Bottoni pedig nyomdáról. A szerkesztőség átköltöztetése -- vélem én! -- arra utal, hogy az Igaz Szó (1. évf. 1. szám = 1953. jún/júl.) a Kolozsváron megjelent Irodalmi Almanach (utolsó száma = 1953. jan/febr.) utódjának tekinthető. Különben a folyóiratot már a 2. számtól (1953. aug/szept.) kezdődően Marosvásárhelyen nyomtatták. -- Nézzük a bojkott kérdését. A fenti román szöveg vonatkozó része magyarul így hangzik: "a szerkesztőség visszaverte egyes kolozsvári írók oppozícióját" (tekintve, hogy az opoziţie szónak hat magyar értelmezése lehetséges, kénytelen vagyok az eredeti szót használni). Megjegyzem, a román jegyzőkönyvben sok a nyelvi és a gépelési hiba (pl. "o poziţia" a nyilvánvaló "opoziţia" helyett). -- A fenti dokumentumban nincs és nem is lehet szó bojkottról, mert a szóban forgó pártgyűlés 1955. május 26-án volt, a "bojkott" pedig 1956 nyarán kezdődött (lásd alább). Ergo: a 25. jegyzet bekezdése téves szövegértelmezés eredménye, át kell fogalmazni! -- A bojkottálók létszámát Hajdu Győző csak hozzávetőlegesen határozza meg: "Kolozsváron éppen Földes László és néhány fiatal író barátja (Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Panek Zoltán és mások) bojkottot szervezett folyóiratunk ellen azzal a jelszóval, hogy az Igaz Szó "nemzetáruló", "sztalinista" irodalmi fórum, mely "elárulta a romániai magyarság érdekeit" [...]" (Dos. 205, p. 126. = Bottoni, 55. sz. jegyzet) -- A kis létszámú csapat komoly gondot jelentett az Igaz Szó szerkesztősége számára, erről Sütő András 1958. aug. 25-én keltezett szövege tudósít: "Két éven át tanúja voltam annak a harcnak, amelyet az Írókongresszus [1956. jún. közepe -- K. P.] után bojkottált Igaz Szó megvívott a liberális és negativista, sőt nem egy esetben pártellenes nézetek ellen." (Dos. 205, p. 92.) -- Hozzáteszem: a külügyminisztériumi jelentést 1956. júl. 30-án fogalmazták, tehát a magyarországi elvtársak nagyon is figyelték, mi történik a határon túl. Összefoglalva: 1. volt bojkott; 2. csak egy kis csoport vett benne részt; 3. a csapat hosszas harcra késztette az Igaz Szó íróit. -- Elnézést a hosszú fejtegetésért, ebből is láthatja a kedves olvasó, hogy a kérdés alapos elemzést kíván, a hibák javítása pedig sok szöszmötöléssel jár.

8. pont -- Lásd a tárgyi elemzés első részében. 

9. pont -- (A részletek tisztázása érdekében még újabb forrásokat kell bevonni, pl. Huszár könyvét.) Sütő írja: Hajdu replikára készült, "többünktől" véleményeket kért, "a Bottoni úr által említett magyar nyelvű szövegek valójában a Földesnek tervezett válasz részét képezték". Kétlem, ugyanis az idézett dossziéban Sütő András 5 oldalas szövegének a címe nem az, hogy: Följegyzés Hajdu Győzőnek, egy megírandó cikk számára, hanem: "A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének, Bukarest". Hangyányi különbség. A szöveg különben megfelel a műfaji követelményeknek, de távolról sem olyan jó, mint a Hajdu Győzőé, amely -- a maga nemében -- mestermű. (Vesd össze Bottoni, 59. sz. jegyzet környezete.) 

10. pont -- Sütő "idegenkezűségnek" tartja azt, hogy a neki tulajdonított iratban "Földes 'bűneként' említettem volna Páskándi Géza és Székely János fölpártolását". Tessék összevetni az alábbi Sütő-idézettel (Dos. 205, p. 94.): "2. Megjelent Székely János dekadens, világnézetileg reakciós jellegű verseskötete. Földes megírta ugyan tanulmányát a Korunkban, de a tanulmány végeredményben békülékeny szellemű, az Utunk pedig ugyancsak nem szólalt meg a kérdésben. -- 3.  Megjelent az Igaz Szóban az én cikkem Székely János kötetéről, Földes pedig embertelennek tartotta [...]. -- 4. Marosi [Péter] pedig félig-meddig a Földes véleményét variálva kifejtette, hogy e cikk után nem lett volna ildomos, hogy Székely Jánost az Utunk is megbírálja. " -- A Páskándi-passzus: "Meggyőződésem, hogy Földes nagymértékben hibás azoknak a fiatal íróknak a tévelygéseiért, akik a magyarországi ellenforradalom után sem vonták le hibás nézeteik tanulságait. Földes mindvégig elégedetlen volt Páskándi lefogatása miatt [...]"(Dos. 205, p. 95.; idézi Bottoni is, 58. jegyzet) -- Hm, érdekes. "Idegenkezűség" egy Sütő által aláírt 'levélben'?

Más. A Sütő által felsorolt emberek -- a "börtönviselt" személyek és az "osztályharc áldozataként kenyérkereseti lehetőség nélkül tengődő báró Kemény János, Zsuzsa lányával együtt" -- valóban a szerkesztőség munkatársai voltak, akárcsak T. L., akit Sütő emelt ki a névtelenségből: "megjelent Szabédi László könyve a magyar ritmus formáiról. Nem akadt hivatásos költő, aki a könyvről a szavát hallatta volna. Ezzel szemben fogta magát egy ifjú újságíró, egy munkásgyerek, villanyszerelő, Török Lászlónak hívják, aki [...] okos véleményt írt Szabédi könyvéről." (Utunk, 1956. jún. 1.) -- Miért ragaszkodott Sütő ehhez a csapathoz? A választ a népi etika egyik közhelye adja meg: "a lekötelezett ember mindig hálás".

11. pont -- [A kérdéses mozzanat: Földes Gheorghiu-Dejt szidja a Borszék cukrászdában. (Az előzményt lásd a 6. pontnál.) Hajdu följelentése három fültanút nevez meg: Sütő, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző.] Sütő "a nem éppen józan állapotban" lévő Földest igyekszik menteni: "Földest csitító halk igyekezetem immár semmit sem ért. Azzal, hogy gyorsan hazafelé -- lakásunkra -- indultam vele, a 'szörnyű esetet' már nem lehetett jóvátenni." -- Egy kortárs följegyzés más változatban közli a történteket: "Akkor éjszaka Földes Lászlóval lakásomon reggelig ezekről a kérdésekről vitatkoztam. Földes annyira el volt vakulva, és annyira az osztályellenség pozíciójából rágalmazott, hogy semmilyen érv nem hatott rá, csupán az a kijelentésem gondolkoztatta el hogyha tovább ilyen pártellenes nézeteket hangoztat, a börtönben a helye. Röviddel e vita után az illetékes pártfórumoknak jelentettem mindazt, amit Földessel kapcsolatban észleltem, és később információs anyagomat benyújtottam a helyi állambiztonsági szerveknek is." (Hajdu Győző följelentésének részlete; Dos. 205, p. 138.) -- Világos: Földes Lászlót Sütő támogatta haza, de mégis Hajdunál kötött ki.

12. pont -- Sütő szerint Szabó Gyula "zsigeri gyűlölet"-et érzett iránta, s emiatt kiáltott rá kígyót-békát. Szabó Gyula -- a Földes 'kicsinálása' témájú kolozsvári gyűlés (1959. jan. 7.) jegyzőkönyve alapján --, bőven idéz a felszólalók beszédéből (Képek a kutyaszorítóból. Csíkszereda, 2001, 2. kötet, p. 175-202). Sütő hozzászólását is idézi, majd saját szavaival értelmezi a történteket. Sütő szerint Szabó "azt igyekszik bizonyítani, hogy jómagam [S. A.] lettem volna a legaktívabb támadója Földesnek." (Lásd még az 5. pontot.) A dolog igazolására vagy cáfolására kb. 3-4 oldalnyit kellene idéznem Szabó Gyula könyvéből, nincs annyi terünk, s nem is kívánok ebben állást foglalni, csupán egy költői kérdést teszek föl. Sütő szerint a jegyzőkönyv hamis -- szakavatott irodalmárok, kortársak véleménye szerint nem az. Szabó Gyula könyve 2001-ben jelent meg, az író 2004. dec. 21-én halt meg. Ha Sütő tudta, hogy hamis a jegyzőkönyv, miért nem cáfolta meg azt idejekorán? Közel három éve volt hozzá. -- Nota bene: ha megjelent valahol a cáfolat, akkor máris megkövetem Sütő Andrást! De akkor elvártam volna, hogy a 12. pontnál ott álljon: cáfolatát lásd itt és itt.

Sütő András, replikájának utolsó bekezdésében a "zsurnál-maffia okádékairól" is szót ejt. Tudtommal a Tabu Magazin nem közölt semmit a Földes-ügy szereplőinek magánéletéről, ha mégis megtették, hát szégyelljék magukat!

*

Ennyit az érdemi dolgokról. Mivel én 'csak Sütőből készültem' és nem kívánom parttalanná szélesíteni a vitát, a többi hozzászólást nem kommentálom. 

Végezetül: értékelés a Földes-ügy egyik szereplőjétől, 1982-ből. Földes magatartását "el kellett szigetelni. Hatását meg kellett szüntetni. Csakhogy az élet ismét közbeszólt. Mert Földes helytelen magatartása helyett magát az embert semmisítették meg." (Huszár, p. 173.) [Kiemelés az eredetiben. -- K. P.]

A vita közepe táján még nincs mindenről közös véleményünk, de abban megegyezhetünk: a hatalom értelmisége -- az értelmiség hatalma témája kimeríthetetlen. Mi több: minden korban aktuális.