"Lehet pozitív hozadéka"

Kérdezett: Bandula

A Horn-kormány a jelek szerint szakított elődjének kisebbségpolitikai stratégiájával: az alapszerződések esetleges megkötése előtt ugyan minden lényeges kérdésben konzultál a határon túli magyar szervezetekkel, s akceptálható igényeiket figyelembe veszi, ám világossá tette azt is, hogy Magyarország külpolitikáját a választott magyar kormány alakítja. Hogyan reagáltak erre az érintett kisebbségi magyar szervezetek?

- Lát‑e különbséget a szlovákiai és a romániai magyar szervezetek tárgyalási metódusa között?

- Igen, jól érzékelhető különbség van. Úgy látom, hogy a három szlovákiai magyar párt a lényeges kérdésekben - például a nemzeti önazonosság ügyében - egészséges kompromisszumkészségről tanúbizonyságot téve jeleníti meg politikai akaratát, szándékát. Ezek a pártok elsősorban saját választóikra építenek. Ugyanakkor Romániában az elmúlt négy év során az önszerveződésnek egy sajátos változata alakult ki. Ennek egyik legszembetűnőbb jele az, hogy hatalmas elvárások vannak mások irányába, egyrészt Budapest felé, másrészt saját államuk redisztributív  szerepével kapcsolatosan. Kevésbé látom viszont azt, hogy az RMDSZ - egy-két kivételtől eltekintve - saját magyar közösségének a civil társadalmára, gazdasági szereplőire, önigazgatásban részt vevő szakembereire támaszkodnék. A határon túli magyarság legitim szervezeteivel természetesen konzultálniuk kell a magyar kül- és kisebbségpolitika szereplőinek az alapszerződés kapcsán. Ám ebben a folyamatban nem jelent meg világosan az, hogy ne csak a határon túli magyarok közölhessék a magyar kormány képviselőivel, hogy mely követelések rögzítése mellett lehet aláírni vagy nem aláírni az alapszerződést, hanem a másik oldalnak is meg kell fogalmaznia, milyen gyakorlati lehetőségeket lát a szóban forgó követelések teljesítésére, mit tud azokból felelősséggel magára vállalni, mi az, amit például az RMDSZ konzekvensen végigvisz. Olyasmire gondolok, mint például az általuk megfogalmazott oktatási cselekvési program, amely nagyon pontosan megcélozza azt, ami manapság Romániában saját erőből, illetve nemzetközi pályázatok útján megszerezhető, támogatás segítségével megvalósítható. De ez, sajnos, üdítő kivétel csupán. Ezt a problémát azért tartom fontosnak, mert ebből fakad az olyasfajta szereptévesztés, amelyet a konkrét tennivalók előli szimbolikus politizálásba való menekülés jellemez. Ennek jó példája, hogy az RMDSZ egyszerre utasítja el a nemzetállamot - mely etnikai alapon szerveződik - és követeli a területi autonómiát, amely ugyancsak etnikai alapon szerveződik, de a "mienk". Én ezzel is magyarázom azt, hogy az alapszerződésekkel kapcsolatban tapasztalhatók igen illuzórikus várakozások is. Márpedig ezeket a szerződéseket a maguk helyén kell kezelni, a politika felgyorsult, így az alapszerződést olyan kiindulási alapnak kell tekinteni, amelynek lehet pozitív hozadéka. Természetesen a magyar félnek nagyon kell vigyáznia arra, hogy ezek semmiképpen se legyenek olyan megállapodások, amelyek a szomszédos országok magyar közösségeit hátrányos helyzetbe hoznák.

- Van‑e realitása a területi autonómia felvetésének?

- Ezekben a társadalmakban, ahol maga a gazdaság és a társadalom nincs abban az állapotban, hogy a legkülönbözőbb típusú autonómiák jelenhetnének meg, és az autonómiák eme rendszerére épülne a társadalmi és gazdasági élet, szinte elképzelhetetlen olyan pozitív diszkrimináció, ahol csakis a kisebbségek számára biztosítanának autonómiát, ráadásul területi autonómiát. Tehát ennek a követelése, ebben a térségben, itt és most irreális követelés. Az európai folyamatok az integrációs folyamatokkal párhuzamosan ott tartanak, hogy a helyi önigazgatási szintek egyre nagyobb helyi autonómiával rendelkeznek, mint az előző évtizedekben bármikor. Ezek olyan példaértékű modellek, illetve trendek, amelyek ebben a térségben is megjelentek és megcélozhatók, annál is inkább, mert ebben a kisebbség és a többség érdeke teljesen azonos: tudniillik, hogy a helyi és a központi hatalom egymáshoz való viszonyán célszerű a decentralizáció irányában változtatni. Ez viszont elvisz már a regionális problémához, amitől, úgy tűnik, mind Románia, mind Szlovákia elzárkózik. A magyar politikának rá kellene mutatnia arra, hogy ez minden egyes államnak jól felfogott érdeke lehet, és ily módon a kisebbségek is megtarthatják a maguk helyét a belső regionális együttműködéstől kezdve a határ menti regionális együttműködésig, illetve az európai integrációig mindenhol. Éppen ezért az alapszerződésekben ezt kell szorgalmazni.

Magyar Narancs, Budapest, 1995. március 16.