Căutare

Bukarestben találkozott a magyar és a román állam legmagasabb közméltósága. Persze nem legjobb pillanatban, amirõl viszont nem õk tehetnek, hanem részben Sólyom László munkatársai, részben a székely nemzetség tanácsa. Merthogy nem éppen most kellett volna szavaztatni a népet a területi autonómiáról. Ezzel ugyanis sikerült kellemetlen helyzetbe hozni a magyar államfõt és lovat adni a román államelnök alá.

Amennyiben az SZNT kicsit is kitekintett volna saját határai mögül, akkor észrevette volna, hogy a belpolitikai szempontból nem a legmegfelelõbb pillanat látványosan megmutatni, amit úgyis mindenki tud: a székelyek autonómiát akarnak.

Ez a népszavazásnak nevezett játék több kárt okozhat, mint hasznot mind székelység, mind az egész romániai magyarságnak.

Amennyiben valaki nem vette volna észre, most éppen arról szólnak a hatalmi harcok, hogy valamilyen módon szorítsák le a porondról a magyarokat.

Jó alkalom adódik a mutogatásra, arra, hogy a romániai magyarok az alkotmányos rendet feszegetik, és ebben partner a szomszéd állam első embere.

Persze mindenki tudja, hogy ez a népszavazási játék nem feszeget semmit, legfeljebb az európai rekeszizmokat, de kapóra jön a nacionalista szólamokat puffogtatni szeretőknek.

Más kérdés – és ez nem az SZNT vétke –, hogy mind a román, mind a magyar államfő nem a legszerencsésebb módon kezelte az urnasétáltatást. Mindketten túlreagáltak valamit, aminek nem lehetnek jogi következményei. Bãsescu azért, mert a népszerűségét akarja biztosítani a nacionalisták köreiben is, Sólyom azért, hogy bizonyítsa: tartja az ígéretét, törődik a romániai magyarok, és ezen belül a székelység gondjaival.

Jól teszi, törődjön, de akkor úgy, hogy végre működni kezdjen az a sokat emlegetett stratégiai partnerség a két ország között. Mert az senkinek sem jó, a székelyeknek sem, ha feszült a légkör a két ország között. 

Bãsescu államfőtől a kisebbségi törvény jegelése óta nem sokat várhat a magyarság, de a magyar köztársasági elnöktől elvárhatta, hogy ne olajat öntsön a tűzre, hanem próbálja előrevinni a két ország kapcsolatát, és ezen belül a magyarság céljait úgy támogassa, hogy ezek ne ütközzenek a hatalmát féltő Bãsescu emelte falakba.

A diplomácia ugyanis a falak megkerülését is jelenti.
A román állam elnökének pedig tisztelnie kellett volna anynyira a vendégjogot, hogy ne a magyar elnök előtt fenyegesse meg meghívottja nemzettársait