Căutare

  A múlt héten a napisajtóból megtudhattuk, a Magyar Polgári Szövetség, ha az eltervezettnél sokkal lassabban is, de Bukarestet leszámítva mindenütt összegyűjtötte a pártbejegyzéshez szükséges aláírásokat. Nem mellékes vargabetű: a választásra vonatkozó jogszabályoknak nemcsak a kisebbségi szervezetekre vonatkozó része antidemokratikus. A pártbejegyzés rendkívül szigorú feltételei a pártrendszer oligopolisztikus jellegét erősítik, az új szereplőknek a politikai porondra való belépését feleslegesen nehezítik. 5%-os küszöb mellett a párttörvény lehetne éppoly megengedő, mint Magyarországon, ahol 10 választópolgár alapíthat egyesületet, és bármely egyesület indulhat a választáson. A szintén 5%-os parlamenti küszöbben – mely egyébként ismét csak antidemokratikus és feleslegesen magas – úgyis megbotlanak a komolytalan szerveződések. A 25 000 aláírás és a 18 megyében megkövetelt 700-as minimum abszurd és demokráciaellenes.
      Közben az MPSZ kebelében áll a bál, a bihari Magyar Polgári Egyesület (MPE) két oszlopos tagja, Szilágyi Zsolt és Orbán Mihály lemondott az országos szervezetben betöltött tisztségeiről. A lépés mögött nyilván az országos vezetéssel, jelesül Szász Jenővel való ellentét húzódik meg. Szász, aki információink szerint a két szervezet különválásának ötletgazdája, ez irányú hallgatólagos vállalása dacára sem engedett „békés elvonulást” a bihariaknak, ismét kijelentette azt, amivel már korábban is megrágalmazta őket, nevezetesen, hogy RMDSZ-hez közeli politikát folytatnak és az MPSZ-t a Szövetség platformjává akarják alakítani.
      Mint emlékezetes, a bihariak és a központi vezetés közötti konfliktus azóta mérgesedett el, hogy a szervezet bővített elnöksége „kizárta” az MPE két prominensét, Sárközy Zoltánt és Csúzi Istvánt. A kizárás alapszabályzat-ellenes volt, a bővített elnökségnek ugyanis az MPSZ alapdokumentuma szerint nincs kizárási jogköre. Az MPSZ kebelében eleddig ex lex állapotot előidéző döntés a legrosszabb RMDSZ-es időkre emlékeztet. (Hasonlót Markó Bélától láttunk, amikor a 2000-es önkormányzati választás kampányának teljében felfüggesztette Kincses Elődöt a megyei elnöki funkcióból és ismét csak erre szóló alapszabályzati felhatalmazás nélkül kinevezte helyébe Kelemen Atillát. Amikor az SZKT utóbb megerősítette a jogtalan döntést, a kompetens testület, a Szabályzat-felügyelő Bizottság jelentését Markóék nem engedték felolvasni. A csetepaté minden bizonnyal hozzájárult a marosvásárhelyi polgármesteri szék elvesztéséhez…) Szász azzal próbálta ismételten a koncepciós ízű justizmordot megindokolni, hogy Csúzi és Sárközy RMDSZ-platformmá akarták alakítani az MPSZ-t. E módszer is sajnálatosan emlékeztet az RMDSZ technikáira. Addig mondjuk, hogy sikertörténet az etnodiszkriminatív 1999-es oktatási törvény, vagy hogy benne van a kulturális autonómia a kisebbségi törvénytervezetben, amíg a kritikus tömeg hitelt ad a hamis információknak.
      Ugyan már hogy is alakíthatná bárki az MPSZ-t RMDSZ-platformmá? Ezt maga Szász sem tehetné meg, akkora ellenállásba ütközne alsóbb szinteken, hisz a szervezetet épp az hívta életre, hogy az RMDSZ-ben nem volt már levegő az autonomisták számára. Más szóval: az MPSZ kétségkívül elvszerű a politikai célokban, azonban az elnök a belső potenciális riválisokkal való leszámolásban előszeretettel használ bevált RMDSZ-es technikákat.
      A nagy kérdés, hogy mit tehetnek azok, akik nemcsak azt kifogásolták az RMDSZ-ben, hogy idegen érdekeket szolgál, hanem azt is, hogy vezetői a belső konfliktusok kezelésében fittyet hánynak alapszabályzatra, írott és íratlan erkölcsi normákra s olyan eszmei értékekre, mint az igazság és igazságosság.