Căutare

      Az elmúlt napokban az RMDSZ által az Európai Parlamentbe küldött megfigyelők közül ketten is (Kelemen Atilla és Szabó Károly) a romániai magyar nyilvánosságban kifogásolták azt, hogy Gál Kinga néppárti EP képviselő szóvá tette passzivitásukat, akkor, amikor a Külügyi Bizottság megtárgyalta Pierre Moscovici Romániáról szóló országjelentését. Mint ismeretes, Gál Kinga Tabajdi Csabával és Szent-Iványi Istvánnal példásan együttműködve (Tabajdi szavaival: „nemzeti összefogással”) elérte azt, hogy Románián továbbra is számon kérjék mindazokat a vállalásokat és elvárásokat, amelyek az Európai Bizottság és az Európai Parlament korábbi jelentéseiben is szerepeltek. Az új Moscovici-jelentés sürgeti a kisebbségi törvény elfogadását, az önálló államilag finanszírozott magyar felsőoktatás megteremtését és az elkobzott egyházi és közösségi vagyonok visszaszolgáltatásának felgyorsítását.
      A jelentésből a mérsékelt román sajtó is főleg azt húzta alá, hogy hála a román lobbinak, Gál Kinga javaslatai csak részben kerültek bele a jelentésbe. Erre joggal kérdezhetjük: hol volt ezalatt a brüsszeli romániai magyar lobbi? Nem fogják kitalálni: Bukarestben!
      „Bennünket hazarendeltek, hogy a bukaresti parlamentben vegyünk részt a költségvetés vitáján” – közölte Kónya-Hamar Sándor, a harmadik RMDSZ-es EP megfigyelő. Mialatt a három RMDSZ-es EP megfigyelő Bukarestben rostokolt az elfogadásra sem került költségvetés vitáján, a jövőnk szempontjából sokkal fontosabb brüsszeli vitán csak a szintén kormánypárti Demokrata Párt és Nemzeti Liberális Párt megfigyelői voltak jelen és küzdöttek vitézül a jelentéstervezet kisebbségvédelmi kitételei ellen. Jó lenne tudni, hogy ez a helycserés támadás (a román megfigyelők Brüsszelben, a magyarok pedig Bukarestben léptek pályára) hozzá nem értésből fakadt? Tizenhat év parlamenti jelenlét után a magyar képviselet még így be tudja venni a bukaresti cseleket, vagy pedig sajnálatos elszabotálással állunk szemben? Tény, hogy a három RMDSZ-es megfigyelő egy évvel ezelőtt is csak „megfigyelt”, mivel az EP Külügyi Bizottságának vitáján úgy hallgatott, mint a csuka. Most pedig a vita elől egyszerűen Bukarestbe távoztak. Az RMDSZ képviselet passzivitása igen káros, mivel az EP képviselők azt hiszik, hogy a romániai magyarság megfigyelői azért ülnek Brüsszelben, hogy ott érdemlegesen képviseljenek bennünket. Ebben az összefüggésben igencsak tanulságos a Bolyai Kezdeményező Bizottság két frissen kirúgott alelnökének, Hantz Péternek és Kovács Lehelnek tavaly szeptemberi brüsszeli esete. Mintegy harminc EP képviselő és asszisztenseik előtt előadást tartottak az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről. Megállapításaik erejét azonban nagyban csökkentette, hogy Szabó Károly, az RMDSZ jelenlévő brüsszeli megfigyelője hozzászólt és kijelentette: az előadók nem legitim szószólói az erdélyi magyarságnak, csak a több százezer szavazatot begyűjtő RMDSZ szólhat hitelesen a közösség nevében…
      A brüsszeli RMDSZ képviselet némasága, gyámoltalankodása egész nemzeti közösségünk jövőjét károsan befolyásolhatja. Ne felejtsük azt, hogy 2007. január 1-jétől megfigyelőkből szavazati joggal rendelkező jól fizetett európai képviselőkké válnak.
      Ebből a helyzetből kifolyólag úgy érzem, hogy fel kell vetnem egy olyan problémát, amely jóval általánosabb következményekkel jár, mint az EP képviselők munkásságának bírálata. A médiának – a határokon innen és túl – sokkal jobban kellene követnie az EP képviselők működését, és esetleges baklövéseiket a közvélemény tudomására kellene hoznia. Azt az állapotot is fel kellene számolni, hogy a határokon túli magyar szervezetek szent tehenekként mentesülnek a magyarországi kritikától (is). Mivel azt a romániai helyzet ismeretében határozottan állíthatom, hogy a sajtó az RMDSZ által irányított Communitas Alapítványtól (elnöke: Markó Béla) és a politikailag befolyásolt hirdetőktől függ, a romániai magyar újságírók százszor is megfontolják, hogy kritikus hangnemet üssenek meg az érdekvédelminek nevezett szövetség tevékenysége tárgyában.
      Ha a magyarországi média objektíven és szakszerűen bemutatná a határon túli világot, az egymás jobb megismerését is elősegítené.
      Befejezésül szeretném megnyugtatni Kelemen Atilla képviselőt és Szabó Károly szenátort, hogy a romániai magyarságot nem a pályáját a bukaresti szövetségi elnöki hivatalban kezdő fideszes Gál Kingától, az MSZP-s Tabajdi Csabától és az SZDSZ-es Szent-Iványi Istvántól kell félteni. Velük minél szorosabb együttműködést kellene kialakítani a romániai magyarság érdekeinek színvonalas brüsszeli megjelenítése érdekében.