Căutare

      Románia Európai Unióhoz való csatlakozását Egyházunk és erdélyi magyarságunk egészében véve Isten iránti hálaadással és örömmel fogadta. Mindamellett fenntartásainkat és megalapozott kritikánkat sem hallgathatjuk el – különösképpen a nemzeti közösségünket és egyházainkat hátrányos helyzetben tartó etnikai és felekezeti megkülönböztetés miatt. Amint erre mértékadó európai politikusok több rendben is rámutattak: az integráció nyomán a kisebbségek védtelenné és kiszolgáltatottá válhatnak, amennyiben ügyük előzetesen nem rendeződik; az utólagos rendezésre ugyanis hiányoznak a megfelelő és szükséges politikai eszközök. Ebből a szempontból sem a hagyományosan nacionalista román kisebbségpolitika, sem a túlzottan engedékeny magyarországi szomszédságpolitika nem túlságosan sok jóval kecsegteti az erdélyi magyarságot.
      Integráció utáni kedvezőtlen helyzetünket híven szemléltetik – egyebek mellett – a következők: a kisebbségi közösségi és önrendelkezési jogok megtagadása nemzeti közösségünktől; etnikai és felekezeti diszkrimináció tanügyi téren; az önálló állami magyar nyelvű felsőoktatás tilalmának a fenntartása; a magyar magánegyetemi tanintézetek hátrányos megkülönböztetése; az egyházi és közösségi tulajdonok helyzetének további rendezetlensége; a jogos egyházi követeléseinket figyelmen kívül hagyó most elfogadott egyházügyi törvény elégtelensége.
      Az európai csatlakozás mesterségesen is gerjesztett EU-fóriája közepette – egyebek mellett – kifejezetten botrányos a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen a kétnyelvű feliratok és az önálló magyar karok tilalma miatt fennálló helyzet, itt, Nagyváradon pedig a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot sújtó etnikai-vallási diszkrimináció az iskola elkobzott sportpályája dolgában. Sajnálatos és káros, hogy országunk ezeket a kisebbségi, etnikum- és felekezetközi konfliktusokat és feszültségeket az Európai Unióba „exportálja”.
      Az ország integrációjával szorosan összefügg, hogy idén Európa Kulturális Fővárosa lesz Nagyszeben, ezzel együtt pedig szintén az erdélyi szász közösség egykori központjában rendezik meg, ez év szeptemberében, a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlést. A romániai kisebbségi – a görög katolikus, a római katolikus és a protestáns – egyházak továbbra is fennálló hátrányos megkülönböztetése azonban komor árnyékot vet mind az Európa fővárosának kikiáltott Nagyszebenre, mind a fennen dicsért romániai ökuméniára.
      A keresztyénség egységét szolgálni hivatott, 2007. január 21–28. között esedékes Egyetemes Ökumenikus Imahét alkalmából közzétett üzenetében Teoctist román ortodox pátriárka azt szorgalmazza, hogy „mint az Egyesült Európa állampolgárai együtt… hirdessük a békét, és éljük meg azt tettekben mindazokkal együtt, akik hisznek az egyetemes értékekben, amilyen például a jóság, igazság és igazságosság”. „Kifejezzük azon reményünket, hogy a szeretet lelke, a jóakarat és a tolerancia győzni fognak a gyűlölet, az erőszak és az intolerancia mindenfajta megnyilvánulásán…” – írja körlevelében a Pátriárka. Csakhogy minémű „szeretetről” és „jóságról”, „igazságosságról” és „toleranciáról” lehet szó azon az egyetemen, ahol a magyar nyelvhasználatot erővel betiltják, vagy annak a többségi egyháznak – a szebeni Nagygyűlés főszervezőjének! – a részéről, amely a kisebbségi testvéregyházat és annak ifjúságát, a többségi hatalommal kollaborálva, megfosztja egyetlen sportpályájától, képviselőit pedig a rendőrség kezére adja?!
      Az országunkban továbbra is mindennapos nacionalista gyűlöletbeszéd kirívó példáival találkozhattunk éppen ezekben a napokban itt, Nagyváradon – példának okáért a Nagy-Románia Párt egyik sajtóértekezletén, valamint a helyi sajtó egyházellenes és személyeskedő propagandaakciója esetében (Bihoreanul). Ezekre is talál a mondás: „Az igazságtalanság szembefordítja, az igazság viszont egymás mellé állítja az embereket.”
      Meggyőződésünk, hogy az európaiság és az ökuménia csak akkor válik valósággá országunkban és térségünkben, hogyha a demokratikus jogállamiság és a társadalmi igazságosság jut érvényre a jogfosztó többségi nacionalizmussal és a kegyes frázisokba bújtatott vallási szupremáciával szemben. Nemzeteink és egyházaink csak ezen az úton járva kerülhetnek egymás mellé – Krisztus szeretetének közösségében.