Căutare

      Ugyanakkor az is tény, ha a román demokráciát tartjuk szem előtt, akkor éppenséggel fordítva áll a dolog, mint ahogy az RMDSZ a kampányban állította. Mit is olvashattunk újságokban, szórólapokon és plakátokon Aradtól a Székelyföldig? „Soha többé politikai rendőrséget, soha többé jogtalan telefonlehallgatást, soha többé pártos igazságszolgáltatást, soha többé diktatúrát; igen az adott szó betartására, igen a független igazságszolgáltatásra, igen a demokráciára, igen az államfő leváltására.” Vagyis mit sugallt az RMDSZ? Azt, hogy Băsescu leváltása a megoldás mindenre. A román politikai kultúrában ezek szerint az adott szó szentsége lesz az uralkodó a poszt-Băsescu korszakban, nem lesz több jogtalan lehallgatás, a bíróságok nem politikai befolyás mellett működnek majd. Holott ha megnézzük, kik álltak Băsescuval szemben, beleértve az ideiglenes államfőt, az egész posztkommunista PSD-s bagázst, a nagy-romániás hőbörgőket, nem annyira kabaréba, inkább tragikomédiába illő az RMDSZ kampányszövege.
      Székely István politológus szerint az RMDSZ „elvek” mellett szállt síkra s nem hangsúlyozta eléggé a korrupció elleni küzdelem fontosságát. Elvekért? Ugyanbiza milyen elvekért? Mert egy dolog egy kampányban elveket „hangoztatni” minden meggyőződés és hitelesség nélkül, s más dolog síkra szállni értük. Ez utóbbi feltételezi az őszinte azonosulást a hirdetett elvekkel. Márpedig a fentebb idézett Băsescu elleni kampányszöveg demagógiaindexe elérte a „magyar párt magyar érdek – román párt román érdek” szlogenét. (Gyengébbek kedvéért: az RMDSZ ezzel feketítette a Magyar Polgári Szövetséget 2004-ben. Kevesen láttak át a szitán, kevesen voltak tisztában azzal, hogy a „magyar párt” csupán nevében magyar, hiszen 1996 óta a román nemzetstratégia leghűségesebb szolgálója, mely karöltve a magyar diplomáciával a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb történelmi esélyét szalasztotta el, amikor nem követelte minden fórumon Románia EU-csatlakozása előtt a Székelyföld területi autonómiáját.)
      A magyar szavazók csattanós választ adtak az RMDSZ demagógiájára.
      Más kérdés, hogy ettől még semmi nem fog változni. Nemcsak Magyarország egy következmények nélküli ország, ahogy Fricz Tamás mondja. Románia is az. Markóék politikailag be vannak betonozva, s felettébb valószínűtlen, hogy a lelkiismeret hangjára hallgatva akár Markó, akár követőinek bármelyike lemondana, hisz erre már számtalan lehetőségük volt, az állami magyar egyetem megteremtésének meghiúsulásától a tanügyi törvényen keresztül a kisebbségi törvény bukásáig. Markóék jól érzik magukat ott, ahol vannak. Az épp aktuális román kormányerők aprópénzzel kifizetik őket a hitelesítésért cserébe, ők pedig tovább tetszeleghetnek a jogtalanul birtokolt forrásokból megteremtett médiabirodalom hamis dicsfényében.