Căutare

      Megítélésem szerint mindkét vélekedésnek van reális kiindulópontja, de mindkettő sarkít, torzít, túloz. Nem kétséges, az RMDSZ esetleges kibukása után is menne az élet tovább, de ez lenne az első olyan kudarc, mely felett nem lehet csak úgy elsiklani, mint például az eredmények terén tapasztalható meglehetős sikertelenség felett. Ez a kudarc sokkal látványosabb lenne, mit mondjuk a kisebbségi törvény kudarca és evidensebb lenne az elfogulatlan szemlélő számára, hogy végtére is a kudarc felelősei azok (tételesen az RMDSZ csúcsvezetőségének tagjai), akik módszeresen kiirtották az RMDSZ-ből a korábbi rendszerrel nyíltan szembeforduló, 1989 után a tényleges rendszerváltoztatásért síkra szálló személyiségeket Király Károlytól kezdve, Szőcs Gézáig, Kincses Elődtől Tőkés Lászlóig. Egy ilyen kudarcért már nem lehet román politikumot okolni, s meg lehet ugyan kísérelni a döglött macskát a kerítésen áthajítva a másik oldalra mutogatni, de azt már minimális értelemmel megáldott ember nem veheti komolyan. Ennyit a taktikai síkról.
      Stratégiai síkon azt kell szemügyre vegyük, hogy befolyásolja-e az EP választás kimenetele a magyarság ügye iránt elkötelezett tábor politikameghatározó erejét. A válasz egyértelmű igen, melyhez egy sőtöt is odatehetünk. Ha Tőkés László bejut, az két dolgot jelent egyszerre. Egyrészt azt, hogy az erdélyi magyarság mégoly médiafölény birtokában sem etethető propaganda-maszlaggal a végtelenségig, hogy esélye van az RMDSZ-ből kiszorult tiszta szándékú, tiszta kezű politikusoknak a két kormány által anyagilag és erkölcsileg támogatott, hatalmas gazdasági és médiahátterű RMDSZ legyőzésére. Ha Tőkés László nem jut be, de az RDMSZ sem, akkor is bízvást kijelenthető, hogy a 2008-as önkormányzati és parlamenti megmérettetés előtt esély van arra, hogy tető alá hozzák a méltányos versenyt, belső demokráciát, tényleges pluralizmust célzó, de az EP választás előtt az RMDSZ csökönyössége miatt kútba esett megállapodást. (Ha valakinek nem lenne egyértelmű: az RMDSZ azt játszotta, hogy mindenre rábólintott, ami elodázható, obstruálható, elsikkasztható. A tényleges hatalmat viszont nem kívánták megosztani. S miután a szemfényvesztő, s már a kampány során cáfolt RMDSZ-es ígéreteknek a nemzeti oldal tárgyalódelegációja nem dőlt be, az erdélyi magyar „egypárt” elindította befeketítő propagandáját arról, hogy Tőkés László és hívei „egyre többet” követeltek, eleve nem akartak megegyezni, Tőkés László megegyezett volna, de Szász Jenő nem hagyta, stb.) Van még két kevésbé valószínű forgatókönyv, érdemes ezeket is címszavakban megemlíteni. Ha mind az RMDSZ, mind Tőkés László bejut, akkor a helyzet hasonló az imént vázolthoz. Végül, ha netán bekövetkezik az a nemzetpolitikai katasztrófa, hogy a bukaresti zsoldoshadsereg, az RMDSZ győz, Tőkés László pedig kiesik, akkor nagyjából ott leszünk, mint 2004-ben, az MPSZ kudarcát követően. A nemzeti tábornak még mindig lesz alkupozíciója, de lényegesen kisebb, mint bármelyik másik alternatíva megvalósulása esetén.
      Végül paradigmális síkon azt kell vizsgálnunk, hogy van-e, s ha igen, akkor milyen kihatása van az EP-választásoknak az erdélyi magyarság középtávú sorsalakulására, megmaradási perspektíváira. Két tényt bízvást előrebocsáthatunk e tárgykörben axiomatikus jelleggel. Az egyik az, hogy az autonómia megteremtése nélkül a megmaradásnak aligha van esélye. A másik az – s itt sajátosan egybecsengenek állításaim Markó Béla választási szólamaival – hogy ennek megvalósításához szükséges az érintett közösség politikai képviseletének formális konszenzusa. Az RMDSZ mindeddig kizárólag akkor volt hajlandó autonómiáról egyáltalán csak beszélni is, ha erre ilyen-olyan okból (jellemzően a választási siker értekében) rá volt kényszerítve. Az EP választásokon elért nemzeti-autonomista siker nyilvánvaló módon növeli a nemzeti tábor nyomásgyakorlási képességét, így valószínűsíti a formális nemzetpolitikai konszenzust és implicit növeli az autonómia megvalósításának esélyeit is.
      Igen komoly tétje van tehát a november 25-i választásoknak: azon múlhat a jövendő, hogy lesz-e minden igaz és tisztánlátó magyarban hit, erő és kitartás arra, hogy a maga részéről mindent megtegyen azért, hogy erdélyi magyarságnak méltó képviselete legyen Tőkés László személyében az Európa Parlamentben.