Căutare

Izgalom és feszültség jellemezte a Szövetségi Képviselõk Tanácsának legutóbbi ülését. Bihar, a Partium azt köszönheti ennek az SZKT-nak, amit az RMDSZ köszönhet neki – a felismerést, hogy a közös érdekeket szem elõtt tartva, azokért lojálisan harcolva, érzelmeskedés és kompromisszum nélkül elérhetõ a siker. Biró Rozália akkor lesz jó elnöke a magyarság parlamentjének, ha – ugyanúgy, mint a polgármesterséget (kizárólag a pontosság kedvéért: -helyettességet) – tisztségviselõi feladatnak, nem pedig valami ráción túli, szent küldetésnek tekinti. Minél több hitszónok szeretne a „seregeink élére” állni, annál inkább meg kell értetnünk velük, hogy a politika mesterség.
No de izgalmat és feszültséget említettem. És ezeket nem elsõsorban a tisztújítás okozta. Hanem az európai parlamenti választások magyar eredményeinek kiértékelése. Meg az „elméleti nyugtalanság”, hogy milyen következtetések adódnak, azokat miként kell figyelembe venni és hasznosítani a következõ választásokon. Amelyek több szempontból teljesen másak lesznek, mint a november 25-i volt, akár a helyhatósági, akár a parlamenti, de akár a következõ európai választásokra gondolunk. Ahogy a szövetségi elnök fogalmazott ugyanis: gyõztünk, de ez csak azt jelenti, hogy kaptunk még egy esélyt. Véleményem szerint ezt az esélyt az RMDSZ úgy használhatja ki legjobban, ha vállalja az amúgy is elkerülhetetlen konfrontációt azokkal, akik ellene indulnak. A versengést lehet kárhoztatni, hiszen valóban oka és terméke a megosztottságnak, és ez a megosztottság politikai túlélésünket veszélyezteti – ám miután ténnyé vált, nem szabad a béke logikája szerint felvenni a versenyt avval, aki a háború logikája szerint cselekszik. Szomorú érdeklõdéssel hallottam, hogy a választók sok helyen az RMDSZ-t hibáztatták amiatt, hogy elmaradt a megegyezés Tõkés Lászlóval. Pedig én ezt könyörögve megírtam: ha ugyanolyan rosszul kommunikáljuk ezt is, mint az államelnök leváltására kiírt referendumon tanúsított – politikailag feltétlenül helyes! – magatartásunkat, akkor az rossz lesz. Sajnos, így történt, mert a belsõ ellenfelek, akik egyszerûen hazudtak a tárgyalások meghiúsulásának okáról, konfrontáció és a politikai kommunikáció szempontjából hatékonyabban, tehát „helyesen” jártak el. Ha van egy kis szerencséje az RMDSZ-nek és beválik az az SZKT-n is felmerült gyanú, hogy Szász Jenõék pártja román alakulatokkal együtt indul (esetleg bele is omlik a PD-L nagy fenekébe) – akkor a helyzet tragikus, de nem komoly, mert autonómiát, sõt kisebbségi törvényt gyûlölõ románokra közönségünk talán mégsem fog szavazni. A nemzeti populista beszédmód ellen a leghatásosabb az, amit Markó szintén felvetett: a modernizációs folyamat felgyorsítása. Modernebbé kell váljék a politizálás és a szervezetépítés, a gazdaság és a szociális dimenzió, a kapcsolattartás és kommunikáció a különbözõ társadalmi és egyéb rétegekkel, csoportokkal. A konfrontáción és a modernizáción kívül van még valami, amire oda kell figyelni. Ahogy az SZKT-n a kereszténydemokrata Frunda György megfogalmazta: az RMDSZ túl jobbra csúszott, ideje jobban odafigyelni a baloldal értékeinek a képviseletére. Alaposan át kellene értékelni az Európai Néppárthoz fûzõdõ viszonyunkat is, az a tény, hogy az Európai Parlamentben képviselõink egyetlen csoporthoz tartoznak, ellentmond pont a belsõ pluralizmus elvének.