Căutare

Aki érdeklõdve követte az utóbbi hetek politikai fejleményeit, híreit, az tudhatja, hogy a két esedékes EU-tagjelöltrõl készült õszi országjelentések egyik fõ megállapítása, hogy a korábbi bolgár elõny eltûnése jórészt a választások utáni politikai válságnak, az új kabinet kései megalakulásának tudható be. Nos, ha Szófia esetében választásokat követõ válságról beszélünk, akkor Bukarestrõl szólva azt mondhatjuk: a választásokat megelõzõ politikai válság veszélyezteti az integrációt. Mert ahogy a dolgok mai állása mutat, ez a kabinet – nem tudva vagy nem akarva kormányozni – legfeljebb csodával határos módon képes további három esztendeig gyakorolni a végrehajtó hatalmat. (Ez esetben még az sem igaz, hogy a gyakorlat teszi a mestert.) Elsõsorban amiatt, hogy az utóbbi tíz hónap történései sem arra engednek következtetni, hogy a hatalmat igazából a Tãriceanu-kormány gyakorolná. Legjobb esetben is békétlenül osztoznak ebben az elnöki palota lakójával, továbbá a tisztázatlan szerepû és befolyásoltságú titkosszolgálatokkal, valamint a közbeszédben egyre gyakrabban megjelenõ gazdasági érdekcsoportokkal, amelyek jelenléte lassacskán oly természetes, mint futballmeccsen a szotyizás.
Mi sem jellemzi hívebben a hazai viszonyokat, mint az, hogy igazából nem is lett annyira vaskos botrány a miniszterelnöki telefonbeszélgetések tartalmának illetéktelen fülekhez történõ eljutásából, mint amekkorát ennek kavarnia illene egy demokratikus berendezkedésû államban. Summa summarum: markáns esélye van annak, hogy Tãriceanu helyébe hamarosan valaki más kerüljön, illetve ha mégsem, akkor a jövõ év elsõ hónapjaiban ismét az urnák elé szólítsák a választókat. Utólag nem szívesen változtat az ember véleményt, de lassacskán magam is úgy hiszem, Bãsescunak volt igaza, mégiscsak jobb lett volna májusban megtartani ama bizonyos elõrehozottat. Ki tudja, tán még árvíz se szakad a nyakunkba ennyi…
Mindennek a tetejébe most itt egy újabb általános tanügyi sztrájk. Mondhatni tanári módon idõzítve, s ha emlékezetem nem csal, két ciklussal ezelõtt a konvenciós koalíció erózióját is egy hasonló munkabeszüntetés siettette. Már csak egy szerelvénynyi zajos bányász kellene ahhoz, hogy déja vu érzésünk hamisítatlan legyen.
Botránykrónika helyett unalmas és szakszerû költségvetési vitáról kellene szólniuk a belpolitikai híradásoknak, a tavaszi országjelentést megelõzõ munkáról, arról, hogy legalább a hatalmon lévõ pártok szüneteltetik röpke fél évig az ellenségeskedést, a csöndes aknamunkát. Esténként a híradókban az integrációs miniszter asszony nyilatkozatait kellene viszontlátnunk, s nem egy extanácsos szõke szépség szövevényes ármányait. Kellene, kellene, bár igazából már rég nem hiszem, hogy a koalíciós négyes hajlandó, netán képes lenne egy irányba tartani. Pedig a nemzetközi helyzet sem kedvez: a franciaországi történések egész Nyugat-Európában az idegenellenességet fokozzák majd radikálisan, az EU régi tagállamaiban azok népszerûsége fog hamarosan emelkedni, akik a bezárkózás mellett s mindenfajta bõvítés, nyitás ellen agitálnak. Függetlenül attól, hogy Párizs környékén történetesen nem kelet-európaiak gyújtogatják az autókat.
Közhely, mert igaz, hogy a recsegõ-ropogó koalíción belül egyedül az RMDSZ sugall stabilitást. Ám ez, valljuk be: már nem sokra elég, olyan, mintha egy lezuhanni készülõ repülõgép utasait azzal vigasztalná a kapitány, hogy a világítás továbbra is remekül mûködik. Látjuk, a fontos pillanatokban az alkalmi politikai partnerektõl nem sok jóra lehet számítani, s a szószegések ellen kevés kényszerítõ eszköz áll a Szövetség rendelkezésére. Az is igaz, hogy amíg a választási programban megfogalmazott legfontosabb vállalások teljesítésére mutatkozik némi remény – lásd elsõsorban a kedvezõ nemzetközi hátszéllel is rendelkezõ kisebbségi törvényt –, addig húzni-tolni kell a kátyúba keveredett szekeret. Ám az idõ fogy, a hatalmi harcok rokonszenvindex-romboló hatása minden hatalmon lévõ formációt elérhet, a folyamatoknak az RMDSZ támogatottsága is kárát láthatja.
Ha nem következik be jelentõs fordulat – márpedig erre semmi jel nem mutat –, akkor hamarosan eljön az a perc, amikor több mint okafogyottá, immár ártalmassá válik a koalícióban maradás az érdekvédelmi szervezet számára. Igen, hamarosan eljön a választás ideje. Nem kell félni lépni.