Căutare

Mit lát-hall közben az ember, a tévénézõ, újságolvasó polgár a kormányról? Ami rosszat csak lehet. Nézi a híradóban a miniszterelnököt, akirõl lerí, hogy nem neki találták ki a fedél nélkül maradt, kétségbeesett bánsági falusiakkal való társalgást. Képtelen arra, hogy gördülékenyen, szemrebbenés nélkül ígérjen fût-fát. Tãriceanu közben talán arra gondolt a házukat sirató, kétségbeesett embereket hallgatva, milyen politikai károkat okoz majd a kabinetnek a gázbérlet bevezetése, ez a burkolt, cinikus áremelés. Amirõl amúgy közel fél éve tudni lehet, hogy jön, a kormánypárti politikusok viszont sorra azt nyilatkozzák: õket meglepetésként érte a kis- és nagyfogyasztókat egyaránt sújtó bérlet híre. S miközben a hazai egészségügy elhúzódó válsága, a legújabb gyógyszerkrízis milliókat érintõ hatása sem a végrehajtás népszerûségét növeli, kevesen figyeltek fel arra, hogy pár napja maga a szeretett elnök bácsi követelte: több pénzt kellene a lakosságtól beszedni. Márpedig a bérbõl, fizetésbõl élõket tovább terhelni aligha lehet, a baj inkább az, hogy a leggazdagabb rétegek szerepvállalása a közterhek viselésébõl – köszönhetõen az év elejés nekik kedvezõ adóváltozásoknak is – arcpirítóan csekély. Ráadásul milliók hiányoznak a rendszerbõl, legalábbis erre utal az, hogy a huszonkétmilliós országban alig négy és fél millió állampolgár fizeti a biztosítást. Összehasonlításul: az alig tízmilliós Magyarországon ez a szám mintegy 3,6 millió. Hány lakosú, s milyen jövõjû ma ez az ország, ahonnan egy legutóbbi felmérés szerint csak a diplomásokból évi 15 ezer hagyja el az országot, s a friss diplomások negyede tervezi ugyanezt?
Legyen az õ bajuk, mondanám, ha nem gondolnék arra: a távozók s a távozást fontolók jó tizede olyan magyar, akit se kormányzati szerepvállalásunk, se az újabb és újabb autonómiakonferenciák nem tántorítanak el attól, hogy élhetõbb körülmények között keressék a holnapot. Miközben anynyi, de annyi cikket olvashatnak arról, milyen remekül fejlõdik az ország gazdasága. Ami lehet igaz, de a legkevésbé sem vigasztalja azokat, akik a fejlõdés hatásaiból semmit sem éreznek.
No, de sebaj, lesz kisebbségi törvényünk, ha a parlament két házának csekély kormánypárti többsége is így akarja. Lehet törvény annak ellenére is, hogy igen népes, tarka népfrontos tábora kerekedett ki immár az ellenzõknek, a jogszabályt egyenesen nemzetárulásként interpretáló Szász Jenõtõl az RMDSZ-t a parlamenten kívül látni akaró s az autonómiát a kettõs állampolgársággal szembehelyezõ Smaranda Enachén keresztül Adrian Cãºunean Vlad háromszéki (de hétpróbás!) szocdem megyei pártvezetõig, aki szerint a román kormány miniszterelnök-helyettese az alkotmányellenes területi autonómiáért harcol a törvényt szorgalmazva. Reggel nemzetárulás polgári olvasatban, délután alkotmánysértés nacionalista perspektívából. Talán szerencsésebb lenne, ha a közélet zavart fejû potentátjai a hiábavaló perlekedések helyett – az itthon fogyatkozó választópolgárokat követve – elmennének inkább spanyol epret szedni.