Căutare

Már-már visszasírjuk 2005-öt, olyan unalmassá vált a román belpolitika. A vagyonbotrányok lassan már senkit nem érdekelnek. Ismerve a honi viszonyokat, bizonyára az Európai Uniónak mutatják fel a nagy fejhullást. Kérték Brüsszelbõl, megkapták. Látszólag. Ugyanis az országjelentés – jó esetben a csatlakozás – után ezek az ügyek is egy fiók mélyén landolnak.
Persze ha nagyon unalmassá válik a belpolitika, akkor mindig számítani lehet az államfõre. Már azt lehetett hinni, hogy történik valami ebben az országban, amirõl nincs véleménye. Tévedtünk. Basescunak van véleménye a kisebbségi törvényrõl, és az egy az egyben megegyezik a Demokrata Pártéval. Ebben nincs semmi meglepõ, amint abban sem, hogy nem itthon mondta el, mit vél errõl, hanem külföldrõl üzente meg: márpedig ebben az országban a kisebbségekkel minden a legnagyobb rendben van, modell ez az ország. Egyébként õ nem hallott arról, hogy Európában valahol lenne kulturális autonómiájuk a kisebbségeknek. És amirõl õ nem tud, az nincs. Nem az elsõ eset, hogy az állam elsõ embere valamirõl – finoman fogalmazva – nem elég tájékozott. Markó Béla és Eckstein-Kovács Péter sietett felvilágosítani az ország legmagasabb közjogi méltóságát: tessék csak megnézni, mi a helyzet Finnországban. Nem véletlen, hogy az Európa Tanácsban – ahol Basescu hangot adott véleményének – éppen a finn biztos érdeklõdött a kisebbségi ügyek felõl. S ha már az államfõ Strasbourgban megemlítette az ország határain kívül élõ románságot, akkor itt érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a kisebbségek önkormányzattal rendelkeznek. A románok is. Más kérdés, hogy ez mennyit ér.

Nehéz helyzetben van az RMDSZ, hiszen lapunk információi szerint Markóék sokáig bíztak abban, hogy az államfõ nem ellenzi majd a kisebbségek státusát szabályozó törvényt. Úgy látszik, még mielõtt tárgyalóasztalhoz ülhettek volna Basescuval, Bocék meggyõzték a demokraták volt elnökét: támogassa õket abban, hogy a jogszabály ne tartalmazza a kulturális autonómiát. A PD ugyanabba a csapdába esett, mint a PSD: úgy véli, a nacionalista retorika, a magyarság érdekeinek félretolása szavazatokat hoz majd a konyhára. Ám az sem kizárt, hogy a D.A. Szövetség nagyobbik alakulata arra számít, hogy az RMDSZ ezt már nem képes megemészteni, és kilép a koalícióból, illetve a kormányból. Egy ilyen válság pedig aligha használna a csatlakozásnak, de legalább a magyarok nyakába lehet varrni a kudarcot. Úgyis Markó az egyetlen, aki komolyan gondolja a felkészülést. Az RMDSZ mindenképpen keményen riposztozott Basescunak, az eredmény ezen a héten kiderül: elkezdi munkáját a törvényhozás, a szakbizottságok ismét elõveszik a kisebbségi törvényt.

A Nemzeti Liberális Pártra rájár a rúd. Nem elég a Patriciu körüli cirkusz, valamiért éppen most lépett a nyilvánosság elé Viorel Catarama. A hírhedt üzletember azt szeretné, ha Tariceanu lemondana a miniszterelnöki és a pártelnöki tisztségérõl. Elõbbi tisztséget átadná a demokratáknak, utóbbit nem mondta, kinek szánja, de ha tekintetbe vesszük, hogy a választások utáni kongreszszuson megpályázta az elnöki beosztást, akkor ki lehet találni. Igaz, akkor visszalépett, de nagyon rosszuleshetett neki, hogy nem kapott valamilyen magas funkciót a kormánypárti alakulatban. Stoica expártelnök és ex-igazságügyiminiszter továbbra is a fúziót szajkózza, nem tágít a szomszédból sugallt ötlettõl: egyesüljön a két párt, az új alakulat pedig soroljon be az Európai Néppártba. Mily véletlen: Catarama is szívesebben látná a liberálisokat a Néppárt soraiban, mint a libinternben. Vajon kinek a kezére játszik a két úriember?
Magabiztosnak és gondmentesnek tûnik közben a Demokrata Párt. Pedig az õ fejük fölött is gyülekeztek a viharfelhõk. A demokraták egyik célja, hogy a D.A. Szövetség két pártjának a fúziójával legalább olyan jelentõs szerepet töltsenek be a politikai életben, mint a PSD, illetve lehetõleg ne koalícióban legyenek kénytelenek kormányozni. Nem elég, hogy sehogy sem akar összejönni az egyesülés a liberális párttal, de mindenféle gyanú is rájuk veti árnyékát. Boc szó nélkül hagyta a Blaga belügyminiszter ügyeit feszegetõ sajtóhíreket – valamiért ez, eltérõen más ügyektõl, nem eszkalálódott a médiában –, de kénytelen volt megszólalni a független, ám a demokraták támogatta igazságügy-miniszterrel kapcsolatban. Macoveirõl ugyanis kiderült, hogy még a nagy csinnadrattával beharangozott reform elõtt találkozott Patriciuval. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a derék hölgy figyelmeztette a liberális üzletembert, milyen változtatásokra lehet majd számítani. Persze Macovei tagad, Boc pedig nem látja annak okát, hogy a párt felelõsségre vonja. Akkor sem tették, amikor az igazságosztó miniszter szülei igencsak vitatható körülmények között jutottak egy sokat érõ ingatlanhoz.

A Konzervatív Párt továbbra is csiki-csukit játszik: hol kilép a kormányból, hol nem. Most a Copos-botrány alaposan megrázhatta volna, de Voiculescu nem az államminiszterével van elfoglalva, hanem a párt hizlalásával. Egyre-másra sorolnak be hozzá a kipróbált nacionalisták. Tekintettel arra, hogy amikor Humanista Pártként a PSD vizein beevezett a kormányba, alig volt pár száz tagja, és arra, hogy a nacionalisták szívesen lépnek ki a lejáratott Vadim Tudor köpönyege alól, számítani lehet rá, hogy a konzervatívok valamilyen, a nacionalizmusra utaló nevet választanak maguknak, és a Néppárt helyett a szélsõségesekhez sorolnak be. Oda, ahol van elég üres hely.

A legnagyobb viharok a szocdemeknél dúlnak. Dan Ioan Popescu, majd Adrian Nastase került a vagyonokat vizsgáló hatóságok górcsöve alá a PSD nagyvadjai közül. Mindketten félreálltak, úgy mondták, ideiglenesen felfüggesztik magukat. Iliescu megpróbálta kihasználni a két vezetõ politikus hiányában támadt ûrt, és a szokásos „szegény, de becsületes” arccal besurranni a párt döntéshozói centrumába. Még támogatói is akadtak, mégsem sikerült. Geoana ugyanis megunta, hogy másodhegedûs legyen az ügyvezetõje mellett, és most, hogy végre Nastase nem zavarja a köreit, minél több hatalmat akar szerezni magának. Öszszegyûjtötte a híveit, és velük vezeti az amúgy minden eresztékében recsegõ alakulatot. Azonban az a tény, hogy minden korrupciógyanús ügylet ellenére a párt népszerûségi indexe mindössze két százalékkal csökkent, azt jelenti, hogy a PSD továbbra is a legerõsebb alakulat az országban. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ha kell, nagyon össze tudják kapni magukat. Lásd a törvényhozást, ahol a PSD-sek közül senki nem szavaz mellé. Geoana pedig Russzal megerõsítve keményebb elnöknek bizonyul, mint amilyennek képzeltük, és nacionalistábbnak, mint külügyminiszterként megismertük. Kell a népszerûség.

Felelõsséget vállal a kormány a csatlakozás szempontjából életbevágóan fontos két törvényért. Az egészségügyet és a közigazgatást átszabó jogszabály esetén kénytelen a kabinet ezt a gyors eljárást alkalmazni, különben rosszul néz majd ki a májusi országjelentés. A dolgot persze addig halogatták, míg a körmükre égett a gyertya, most meg kockáztatnak, nem is keveset. Mert mi történik, ha mondjuk, a konzervatívok nem kérnek valamelyikbõl? Mi történik, ha a demokraták így próbálnak megszabadulni a miniszterelnöktõl? Mi történik, ha az RMDSZ azt mondja: elõbb a kisebbségi törvényt tessék megszavazni, utána mi is szavazunk?
Egyszóval közeleg a vége az unalmas vagyonbotrányoknak, kezdõdik az igazi politikai szezon.