Căutare

Lássuk, mirõl is lehetett volna összerakni egy másfél perces anyagot. A román–magyar külügyi csúcs elsõ számú apropója a tavalyi elsõ közös kormányülés novemberre idõzített folytatásának elõkészítése volt. Eredményekkel, a tavalyi megállapodások gyakorlatba ültetésével igazán egyik fél sem dicsekedhet, a (legalábbis számunkra) fontos ügyek között említett kisebbségi törvény éppen úgy vesztegel, mint a határon a vonatok. Pedig egy éve Bukarestben a két kabinet arra is parolázott, hogy az idén már megállás nélkül vámolnak s kezelik az útleveleket a szerelvényeken. A Gozsdu Alapítvány ügye sem rendezõdött, Verespatak kérdése is nyitott, s hogy a másik oldalról is keressünk példát: a magyar munkaerõpiac megnyitásáról sincs még döntés, az illetékes magyar tárcánál még készül a hatástanulmány. Nos, a tavalyi kormányközi megállapodások hetven százalékos teljesültségérõl beszélni – amint azt a miniszter asszony az ÚMSZ-nek adott nyilatkozatában tette – alighanem erõsen túlzó. Persze a lezáratlan ügyekért nem feltétlenül Budapest a felelõs.
Hiteles képet ad a román fél tárgyalási készségének, illetve a lényeges kérdésekben a megállapodási hajlandóságának felszínességérõl, hogy a román diplomácia vezetõje a kisebbségi törvény igényével szemben a magyarországi románság parlamenti képviseletének megoldatlanságát vetette fel. Függetlenül attól, hogy Magyarországon alig egy nagyközségnyi román nemzetiségû polgár él, s attól is, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletét Magyarországon elméletileg jogszabály tenné kötelezõvé, Ungureanu alighanem tisztában van azzal, hogy közel négy évvel az újabb választás elõtt ez a kérdés aligha rendezõdik rövid távon. A lényeg, egyelõre, nincs napirenden. De hivatkozni lehet rá, mondván: „Ha ti sem, akkor mi sem.” Ugyancsak mellékes az ügy szempontjából, de érdemes lenne egyszer megvizsgálni, hogy menynyire járul hozzá Romániában a kisebb létszámú nemzeti kisebbségek érdekvédelméhez a hivatalból járó kisebbségi honatyák mûködése. Sajnos több botrány kapcsán hallani jó néhányuk korábbi mûködésérõl (lásd ukránok, lásd törökök stb.), mintsem a kisebbség jogok, a kiemelt védelemre szoruló népcsoportok érdekében végzett eredményes munkájukról.
Nincs könnyû dolga annak, aki a második közös kormányülés napirendjén dolgozik. Hiszen ott a dilemma, érdemes-e új témák után nézni, ameddig a korábbi tárgyalások eredményeit zátonyra futtatják a koalíciós érdekviharok. Persze még mindig jobb ez a se hal, se hús állapot, mint az újabban pofonokkal és jegyzékváltásokkal tarkított szlovák–magyar szembekerülés.