Căutare

Mit tennék a bányai tanács helyében? A kérdést nem azért tetsszük fel, hogy azonnal üdvözítõ válaszokat adjunk rá. Nem is azért, hogy megkerüljük azt az embermagasságú falat, amelyet a három lerobbant cigánytömb és a lakótelep többi boldogtalanja közé húzott az önkormányzat, hogy „megvédje a dolgos fehéreket szurtos petiéktõl”. És ha már ott állunk a nyomorgó, munkanélküli, rongyos, ablaktalan, fûtést, mindenfajta szolgáltatást nélkülözõ csõd elõtt – nem azért, hogy igét hirdessünk.

Holott a fal nem magától született, – akár tetszik, akár nem – társadalmi igény nyomán, valószínûleg ezer beadvány, kérvény, panasz és javaslat után épült meg. Igaz, csak a fal egyik oldalán élõk igényeit tükrözi. A másik oldal – ha meg tudná szabatosan fogalmazni a követeléseit – mást mondana. Ha azok az emberek ki tudnának törni sorsuk zárkájából, nem élnének ott egy percig sem tovább. Elmennének, másutt élnének, jobbat keresnének. Mást is csinálnának, mint jövendõ nyomorultakat, kéregetõket, betörõbandákhoz balekot. Volnának bizonyára elképzeléseik. Erre utal az, hogy a legsanyarúbb nincstelenség, promiszkuitás közepette is kikandikál a tányérantenna, a hozzálopott árammal. Ui. ha azokat nézzük, akik a születés és kasztrendszer dacára vagy éppen ennek segítségével kitörtek a sors etno-kalodájából és vajdai, királyi vagy császári méltóságra emelkedtek, láthatjuk: azok palotákat építenek. Egyforma etnocentrikus alaprajz szerint, egyre beljebb a történelmi belvárosokhoz. Azok álomverdákkal repesztnek, luxusjachton járnak Szaud-Harácsiából hetedhét esküvõre Resicára, varázsszõnyegen Tijuanaból, színarany Elvis-kosztümben dádétemetésre Temesvárra.

Ha én a bányai bíró lennék, szétköltöztetném õket. Munkára fognám a vastagját. Más segélyprogramot ajánlanék föl. Tanítókat hozatnék számukra Indiából és Pakisztánból. Õshazára tanítanám õket. Földet adnék, közmunkákat találnék ki. Tisztasági mozgalmat indítanék. Zenére, mûvészetre tanítanám. Írni-olvasni. Megálljt parancsolni a primér ösztönnek. Valamit – valamiért. Ha én a bányai bíró lennék, leülnék a koronás fõkkel tágyalni – bár a tanács nem drágakövekkel kihányt tárgyalóasztal mellé ültetné nábobéket – azt kérdezném a vajdától és az alvajdától, a kenéztõl és a fõ pénzmosótól: ti mit tesztek testvéreitekért, hogyan segítitek õket? Munkát, kenyeret, fedelet adtok-e? Megosztjátok- e vele kincseiteket? Avagy kicsiben/nagyban/EU-ban naponta újratermelitek az ókori India kegyetlen kasztrendszerét. De, tudom, õk úgy szólnának, mint Káin, midõn a jó öreg isten Ábelrõl kívánt adatokat gyûjteni.