Căutare

Articolul:

A reprimitivizáció jelensége érdekes alkalmat adhat a kultúrák összecsapása huntingtoni elméletének újragondolására. A bevándorlók vagy akár a terroristák problematikája nyilvánvalóvá teszi, hogy a kultúrák nem úgy csapnak össze, ahogy talán elképzeltük, reguláris hadseregekkel, hagyományos szabályok szerint.

A római gyilkosság nem volt előzménytelen. Történtek jóideje a „megélhetési” lopásokon, rablásokon kívül is olyan közvéleményt felkavaró merényletek, amelyek csak az elme, a tudat torzulásaival magyarázhatók. Ép ésszel nehezen érthető, miért kell valakit agyonverni, miután kifosztották, és még nehezebb, hogyan lehet – például – valakinek esernyővel kiszúrni a szemét egy mégoly nehéz sérelem után vagy a vita hevében.

Az előzmények pedig – és itt akkor gondolnunk kell nem csak a vendégmunkások bűntetteire, hanem akár a világjáró sportolók lopásaira is – azt jelzik, hogy cseppenként megtelő pohárról van/volt szó, amely Giovanna Reggiani halálával csordult túl. Mára kibontakozva áll és tobzódik az idegengyűlölet, a bosszú hisztériája, és minden eddiginél jobban kiéleződve a politikai vita és polarizáció – ott és itt.

A megindult kitoloncoltatási hullám újabb társadalmi gondokat okoz majd Romániában; s az olasz kormány némileg erőltetett, alkalmazását tekintve akár jogsértőnek nevezhető döntése a (potenciális) bűnözők hazaküldésére, bár gyakorlati indítékai érthetőek, nem fogja csillapítani sem a népi, sem a politikai indulatokat.

Hasonlóképpen, miután ezek az indulatok lassan mégis kialszanak (ha ugyan nem történik újabb szörnyűség, spontán vagy konstruált módon), a nemzetkarakterológiai értelmezés és a bélyeg még sokáig megmarad a románokon.

Felvethető a kérdés, hogy vajon nem a beilleszkedés valamiféle szervi képtelensége nyilvánul itt meg – nem annyira az európai intézményes rendbe, mint inkább az értékek és az eszmék világába? Vajon nem a tudattartalmak olyan végzetes elfajulása, amely a (re)primitivizáció sokirányú folyamatából ered és oda torkollik?

Továbbá vajon nem a tekintély elleni megannyi merénylet és a szabadjára engedett duhaj durvaság, a legmagasabb szinten is? Amikor az államelnök büdös cigánynak nevez egy előtte szexuálisan is megalázott nőt, elkobozza a mobiltelefonját – az nem hat rossz példaként, mintegy azt sugallva: „akkor egy kicsit nekünk is szabad”?

Hiszen egyáltalán nem cáfolja, sőt, inkább alátámasztja a képet, amit a mailatok terjesztenek. Nem, nem azt, hogy „a cigányok ilyenek”, hanem azt, hogy „a románok ilyenek”!

A reprimitivizáció jelensége érdekes alkalmat adhat a kultúrák összecsapása huntingtoni elméletének újragondolására. A bevándorlók vagy akár a terroristák problematikája nyilvánvalóvá teszi, hogy a kultúrák nem úgy csapnak össze, ahogy talán elképzeltük, reguláris hadseregekkel, hagyományos szabályok szerint.

Az új bunkóság hordozói akként hálózzák be a demokratikus társadalmat, mint a világjárványok kórokozói, és a védekező mechanizmusokat kijátszva belülről bomlasztanak.