Numele cotidianului: Transindex Anul şi data apariţiei: 200-11-24 Tematica: problema emigranţilor români din Italia Categoria articolului: editoriale Autorul articolului: ACADEMIA CAŢAVENCU (trad. Demény Péter) Titlul articolului: Olaszország, megyünk! Jövünk! Numărul fotografiilor: 0 Acces online: https://itthon.transindex.ro/?cikk=6397
Numele cotidianului
Az Academia Caţavencu tudósítója
felült egy olaszországi buszra, hogy lássa, milyen a hangulat az oda utazó
románok között, s hogy mennek-e még, s ha igen, félve teszik-e.
|
|
Az Academia Caţavencu hetente közli honlapján a
nyomtatásban megjelent anyagok egy részének magyar fordítását. Ezek itt
olvashatóak. |
|
|
|
|
Felültem egy Olaszországba tartó
C&I-Ognivia autóbuszra, hogy lássam, milyen a hangulat az oda utazó románok
között s hogy mennek-e még s ha igen, félve teszik-e. Kevesen vagyunk, heten
üldögélünk. Az előttem levő széken egy „édesanya, édesapa és a gyermek”
típusú román család, amelyben a gyermek harmincvalahány éves lehet, az anyuka
betegesen kíváncsi s az apukának egyetlen vágya, hogy minél hamarabb igyon egy
vodkát.
Firencébe mennek.
Kétségbeejtő: egyikük sem mondja, hogy Florenţa (Firenze
román neve – a ford. megj.). Firence fent, Firence lent. Ettől
kétségek gyötörnek, hogy vajon mit taníthatnak az iskolában. Ha mindenki Londont
mondott volna, hogyan alakult volna ki az angol főváros román neve? (Londra – a ford. megj.) Ha mindenki, még az ott dolgozó románok is Firencét mondanak,
hogyan tanítanak meg bennünket, hogy a város román neve Florenţa? No
mindegy, a család egy keresztelőre megy. Az anyuka tönkretesz: „Gyakran
utazik? Hová megy? Volt még? Román? Biztos a repülőt sem tetszik bírni.
Olyan sárga tetszik lenni…”
Anyuka kissé idős fia a rendkívül elkényeztetett kategóriába tartozik.
Gátlás nélkül böfög, úgy, hogy az egész ablak bepárásodik. Minden széken
elnyúlik. Mikor elálmosodik, anyuka hamar a kobakja alá teszi a kabátját,
legyen a fiúcskának párnácskája. Időnként megkérdezi, fázik-e. De nem
várja meg a választ, hanem szalad a sofőrhöz, hogy adjon egy kis meleget.
Mikor a busz elindul, azt kiáltja, kapcsolja be a televíziót. „A televíziót!”
A faggatásra a sofőr elmondja, az útvonal Magyarországon és Szlovénián
keresztül vezet. A hölgy gyorsan felhívja az egyik rokonát és elmeséli, hogy a
busz Magyarországon és Szlovákián keresztül fog menni. A fiának is vannak
ötletei: „Tegyük be a Vacanţa Marét!” Amúgy csuda rokonszenvesek.
Mögöttem egy úr Rómába utazik.
Mikor a családjával beszél telefonon, azt hámozom ki, hogy azért jött haza,
mert a lánya kórházban van, egy csúnya műtétje volt és most mindenféle
katétereket vezettek ki a gyomrából. Ha nem beszélget, alszik. Két sorral odébb
két lány a népből. Az egyik cigány, a másik román. Az autóbusz
lépcsőjén álldogáló szomorú cigány kísérte ki őket. Mikor az ajtó
csukódik, a cigánylány azt mondja neki: „Légy jó!”
Halálomig bánni fogom, hogy nem ültem közelebb hozzájuk. Órákon keresztül nem
sikerült egy érthető bekezdést kihallgatnom, pedig egyfolytában beszéltek.
Vihorásztak, pletykáltak, szerelmi és dugási történeteket meséltek.
Időnként hallottam egy-egy félmondatot: „Azt mondta, milyen jó csöcsöd
van!” vagy „Van benne valami…” vagy „és miután… (nem érthető) azt mondtam, akarok (nem érthető)”. „És hogy mondtad, románul
vagy olaszul?” Nevetés, vihogás.
Egyszercsak cseng egyikük telefonja.
Amennyire értem, ez egy másik lány, aki várja őket Olaszországban. Mesél
neki valamit, ez meg kíváncsi. „Hallod, Giuseppe mit mondott?”
Ami a nagy eseményt illeti, amely miatt néhány hete Európa sztárjai vagyunk,
amíg a buszon voltam, keveset beszéltek róla. Először az indulásnál,
amikor a sofőrök megvizsgálták az egyik utas csomagját, vajon nincs-e
benne valami, ami gondot okozhat a vámnál. Másodszor, amikor az anya kérdésére
egyikük azt válaszolta: „Két hete, amikor az a nagy felfordulás volt, tele
busszal jöttünk haza. Volt, aki állva aludt az ülések között.”
Különben semmi más, mint manele, enyhe pálinkaillat, melynek forrása Predeal
körül jelent meg valahonnan, sok romantikus sláger, temesvári tájakról való
vidám manelék a temesvári Stana Izbaşcuval. No meg Steven Seagal-os filmek
a tévében. Az egyiktől aztán… Kínlódtam, hogy lássam a feliratozást s
ahogy átkanyarogtunk a Nistoreşti utáni szerpentineken, rosszul lettem.
Brassóig még bírtam,
ahogy bírtam, de Brassó után majd’ elpusztultam. Segesváron nem bírtam tovább,
leszálltam és bementem egy pizzériába. Az egyik asztalnál két olasz
beszélgetett valamiről. Akkor lettem figyelmes, amikor az egyik azt mondta
a másiknak románul és keserűen: „S-a descurcato. S-a descurcato omu’!”
(Talpraesett csávó! – a ford. megj.) Valószínűleg egy olyan
románról beszéltek, aki csőbe húzta őket vagy valaki mást.
fordította: Demény Péter
|
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|