Monitorizare de presă
|
Căutare Numele cotidianului: Új Magyar Szó Numele cotidianului
Talán sokunkban megragadt Obama kampányának egyik utolsó epizódja. Pár nappal a cél előtt, feleségével az oldalán, megjelent a színen Bill Clinton, és fergeteges buzdításba kezdett Obamáért. Ilyesmiket mondott: „Az igaz, hogy Obama fölényesen vezet, de nincs vége a meccsnek, ezért ne bízzuk el magunkat, mert az utolsó pillanatban is lehet meglepetés. Inkább kapcsoljunk még nagyobb sebességre, és szóljunk barátnak, szomszédnak, munkatársnak, rokonnak, a sarki trafikosnak és akit csak ismerünk, hogy menjenek el szavazni, mert az ő voksuk is nagyon fontos!” Az a Bill Clinton volt ilyen lelkes Obamáért, aki két-három hónappal előbb, mint felesége vetélytársát, még pokolra kívánta. Az előmeccs nem Clintonék javára dőlt el. Ám ők túltették magukat a vereség kellemetlenségén, és a demokraták érdekének megfelelően, teljes energiájukkal volt ellenfelük mellé álltak. Ki tagadná, hogy Clintonék magatartásának van üzenete az erdélyi magyarság számára is? A júniusi helyhatósági választás egyféle vízválasztó, ha úgy tetszik, a mostani parlamenti választás előválasztása is volt. Az MPP bejegyzésével immár a „választás szabadsága” nevében dönthettük el, hogy rá vagy az RMDSZ-re voksolunk. Az eredmény ismert: a hazai magyarság 85 százaléka szavazott az RMDSZ és csupán 15 százaléka az MPP jelöltjeire. Lesújtó vereség ez a polgáriak számára azért is, mert korábban mind azt hangoztatták, hogy az RMDSZ-ből kiábrándult tömegek futnak hozzájuk. Kiderült: nem futnak, mert az erdélyi magyarok sokkal gyakorlatiasabbak, pragmatikusabbak, tisztán látják, mit lehet, és mit nem, s nem ülnek fel olcsó ígéreteknek, még ha oly csábító nemzeti mezbe öltöztetik is. A júniusi fiaskóból az következett volna, hogy az MPP a mostani parlamenti választáson, a sérelmeket félretéve, az összmagyarság érdekében, az RMDSZ jelöltjei mellé álljon, hisz a magyarság érdeke egyértelműen ezt követeli, mert nincs más lehetőség. Ezzel szemben olyan „független” magyar jelölteket támogat, akiknek csak arra van esélyük, hogy a parlamenti bejutáshoz szükséges magyar szavazatok számát csökkentsék. Íme, nem csak Szász Jenőben, de Kincses Elődben és Garda Dezsőben is sokkal erősebb a vágy a bosszúra, az RMDSZ vezetőinek „megbüntetésére”, mint az erdélyi magyarság sorsa iránt érzett felelősség! Sajnálatos, hogy Tőkés László, aki Brüsszelben az erdélyi összmagyarság nevében beszél, itthon azokat támogatja, akik ártanak a magyarság parlamenti képviseletének. Lám, ő sem egy Clinton! Talán sokunkban megragadt Obama kampányának egyik utolsó epizódja. Pár nappal a cél előtt, feleségével az oldalán, megjelent a színen Bill Clinton, és fergeteges buzdításba kezdett Obamáért. Ilyesmiket mondott: „Az igaz, hogy Obama fölényesen vezet, de nincs vége a meccsnek, ezért ne bízzuk el magunkat, mert az utolsó pillanatban is lehet meglepetés. Inkább kapcsoljunk még nagyobb sebességre, és szóljunk barátnak, szomszédnak, munkatársnak, rokonnak, a sarki trafikosnak és akit csak ismerünk, hogy menjenek el szavazni, mert az ő voksuk is nagyon fontos!” Az a Bill Clinton volt ilyen lelkes Obamáért, aki két-három hónappal előbb, mint felesége vetélytársát, még pokolra kívánta. Az előmeccs nem Clintonék javára dőlt el. Ám ők túltették magukat a vereség kellemetlenségén, és a demokraták érdekének megfelelően, teljes energiájukkal volt ellenfelük mellé álltak. Ki tagadná, hogy Clintonék magatartásának van üzenete az erdélyi magyarság számára is? A júniusi helyhatósági választás egyféle vízválasztó, ha úgy tetszik, a mostani parlamenti választás előválasztása is volt. Az MPP bejegyzésével immár a „választás szabadsága” nevében dönthettük el, hogy rá vagy az RMDSZ-re voksolunk. Az eredmény ismert: a hazai magyarság 85 százaléka szavazott az RMDSZ és csupán 15 százaléka az MPP jelöltjeire. Lesújtó vereség ez a polgáriak számára azért is, mert korábban mind azt hangoztatták, hogy az RMDSZ-ből kiábrándult tömegek futnak hozzájuk. Kiderült: nem futnak, mert az erdélyi magyarok sokkal gyakorlatiasabbak, pragmatikusabbak, tisztán látják, mit lehet, és mit nem, s nem ülnek fel olcsó ígéreteknek, még ha oly csábító nemzeti mezbe öltöztetik is. A júniusi fiaskóból az következett volna, hogy az MPP a mostani parlamenti választáson, a sérelmeket félretéve, az összmagyarság érdekében, az RMDSZ jelöltjei mellé álljon, hisz a magyarság érdeke egyértelműen ezt követeli, mert nincs más lehetőség. Ezzel szemben olyan „független” magyar jelölteket támogat, akiknek csak arra van esélyük, hogy a parlamenti bejutáshoz szükséges magyar szavazatok számát csökkentsék. Íme, nem csak Szász Jenőben, de Kincses Elődben és Garda Dezsőben is sokkal erősebb a vágy a bosszúra, az RMDSZ vezetőinek „megbüntetésére”, mint az erdélyi magyarság sorsa iránt érzett felelősség! Sajnálatos, hogy Tőkés László, aki Brüsszelben az erdélyi összmagyarság nevében beszél, itthon azokat támogatja, akik ártanak a magyarság parlamenti képviseletének. Lám, ő sem egy Clinton! |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize. |