Căutare

Az SZKT-n lezajlott szóváltások jelzik: az RMDSZ felső vezetése által hangoztatott magabiztos retorika paravánja mögött az önkormányzati választásokat követően ellentétek is feszülnek a szövetségen belül. Ez persze részben természetes, hiszen bevett gyakorlat, hogy a választásokat követően a pártok vezetői tisztújítást szorgalmaznak azon helyi szervezetekben, amelyek gyengén teljesítettek.

Az RMDSZ-ben azonban ezúttal a feszültséget tovább erősíti, hogy immár teljesen jogszerűen működő közvetlen riválisa, az MPP helyi és megyei közgyűlési, valamint polgármesteri tisztségeket nyert el a szövetség elől. Ez még akkor is kínzó tüske az RMDSZ oldalában, ha kifelé megpróbál magabiztosan, a 85–15 százalékarányban győztes párt pozíciójából kommunikálni. Bár a hivatalos szólamok szerint az RMDSZ nem kételkedik abban, hogy egyedül is átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt, jobb szeretne biztosra menni az őszi választásokon. Ennek jele a tárgyalásra való hajlandóság Tőkés Lászlóval. Kérdés ugyanakkor, pontosan kit is képvisel majd Tőkés, hiszen az általa vezetett EMNT közvetlenül nem vesz részt a politikai harcban, ráadásul az utóbbi időben úgy tűnt, nem a legfelhőtlenebb a közte és Szász Jenő MPP-elnök között fennálló viszony.
A Szász által a hétvégén megfogalmazott javaslat az RMDSZ és az MPP közötti választási koalícióról a polgármesteri szék és a megyei tanácselnöki választások elvesztése után egyre ingatagabb lábakon álló MPP-elnök előremeneküléseként is értelmezhető – vélhetően azt szeretné, ha az RMDSZ-es jelölteknek nyújtott MPP-s támogatás fejében a szövetség belemenne, hogy egyes választókerületekben MPP-s legyen a magyar jelölt. Kétes azonban, hogy az RMDSZ hajlandó lenne elfogadni ezt anélkül, hogy előzetesen előválasztásokon méretkezzenek meg a két fél jelöltjei. Ugyanakkor, ha az MPP azt szeretné, hogy jelöltjei eséllyel szálljanak harcba a voksokért, hiteles, koherens programot és az ellentmondásos megítélésű politikusok helyett hiteles arcokat kell felvonultatnia.
Érdemes lenne megvizsgálni emellett, hogy az önkormányzati választásokon tapasztalt magyar választói érdektelenség mennyire lesz visszaszorítható egy ilyen megegyezéssel. Megtörténhet ugyanis, hogy a távolmaradás csak részben tudható be a felek acsarkodása miatti csömörnek. Egyszerűen azt is jelentheti, hogy az RMDSZ-ből kiábrándult szavazók egy része számára az MPP kereszténykonzervatív retorikája sem szimpatikus.