Căutare

Már az RMDSZ szatmári kongresszusa, a szövetség véglegesen párttá alakulása óta, nagyon sok erdélyi magyar tudta, hogy el fog érkezni annak is az ideje, amikor e politikai csoportosulás nem kapja meg a parlamenti bejutáshoz szükséges országos öt százaléknyi szavazatot, ha közben nem alakul vissza szövetséggé, vagy nem jut egyezségre a másként gondolkodó politikai társulásokkal. Ma már – amikor egyes becslések szerint – úgy félmillió erdélyi magyar keresi a kenyerét külföldön, de népes a jövőt nem az RMDSZ-ben látók száma is, a választók sokaságát nem hatja meg, ha Markóék sóhajtozni kezdenek, hogy nem kerülnek vissza a parlamentbe. A felmérések is bizonyítják, hogy mind kevesebb azoknak a száma, akik csak a Markó-csoportot szeretnék látni a törvényhozásban, a hatalom közelében.
      Persze, mint ilyenkor szokás, az RMDSZ-vezérek elbődülnek, hogy „Egységben az erő” és úton-útfélen kiabálják: az általuk felhalmozott politikai tőkét kell a következőkben kamatoztatni. Hogy ez a tőke szinte-szinte csak arra való volt, hogy Verestóy & Co meggazdagodjék és tele van tűzdelve balkáni beütésekkel, amiből az erdélyi magyar ember nemigen kér, erről mélyen hallgatnak. Pedig az éveken keresztül átvert transzszilván férfiak meg nők elvárnák, hogy mielőtt egy kicsinyke voksot is kikönyörögnének tőlük, néhány önbíráló szót is mondjanak, pár mondatot arról, hogy a polgárok jelenlegi helyzetéért nagymértékben ők a hibásak. Az pedig, hogy veszélybe került az erdélyi magyarság parlamenti képviselete, teljesen őket terheli. Egyszerűen azért, mert sokáig nem álltak szóba sem a belső, sem a külső ellenzékkel, kiszorítottak majd minden másként gondolkodót a szövetségből, s arrogáns módon viselkedtek és viselkednek mind a mai napig, arra alapozva, hogy az erdélyi magyarság végül is nem hagyja őket kimaradni a parlamentből, hiszen szegények a két rossz – a román pártok és az RMDSZ – közül megintcsak a saját kutyakölyköt választják. Mindezt miután beadják majd a köznépnek, hogy a magyar ellenzék még nem annyira erős és egységes, hogy őket képviselje. Mennyire számítanak jól vagy rosszul az RMDSZ-vezérek, az már az idén ősszel elválik. Sógor Csaba választócsalogatónak való bedobása – szerintem – csak a szenátor számára lesz rossz, mert a Tőkés László táborába tartozók aligha fognak másra voksolni.
      De nemcsak az RMDSZ ellenzéke, hanem a román pártok is számítanak a szövetségből lemorzsolódott szavazatokra. Mint köztudott, a liberálisok az elmúlt választáskor is elvittek jó néhány olyan voksot, amellyel az RMDSZ több képviselőt vihetett volna be a román törvényhozásba. Most a Demokrata Párt indított kampányt, s küldte el a magyarok lakta vidékekre előörsnek, Traian Băsescut. Látatlanban megjósolhatjuk, hogy lesz majd a PD listára magyar jelentkező, hiszen jó néhány hatalomra vágyó kerülhet így melegedni a tűz mellé. Az más kérdés, hogy mennyire tudják majd becsapni ígéretekkel a választópolgárt és kapják meg az áhított voksokat. Mert az legyen mindenki előtt világos: a PD is kemény nacionalista párt, vezetői a román többségi érdekeket képviselik és nem a kisebbségi jogokat.
      Persze, ezt az RMDSZ-ből kiábrándult erdélyi magyaroknak Markóék hiába szajkózzák. Ahhoz, hogy a szövetségnek valamelyes hitele legyen, meg kell újulnia, menesztenie kell a régi, magukat lejáratott vezetőket és végre le kell ülniük az ellenzékkel valóban tárgyalni egy olyan rendszer kiépítésén, amely megteremti az erdélyi magyar társadalomban is a demokratizmust, a választás lehetőségét, a közösségi érdekeknek az egyéni érdekek fölé emelését, valamint a közös gondok megoldási lehetőségeinek megvitatását és a többség által elfogadott variánsnak a hatalom előtti egységes képviseletét. Ha ez a következő helyi és országos választásokig nem valósul meg, akkor – zokogás ide, jajveszékelés oda – nem lesz erdélyi magyar képviselet a román parlamentben. És előre láthatóan jó néhány RMDSZ-vezér balkáni politikai tőkéjét – mert csak ez van nekik – román pártokban fogja majd kamatoztatni. Azokban a pártokban, amelyektől – egyelőre még reménykedve a hatalomba maradásban – most ők is „féltik” az erdélyi magyarságot. Ha változik a helyzet, majd kitalálnak valamiféle magyarázatot a pálfordulásra. Erre már példát az elmúlt esztendőkben nem egyet láttunk, hallottunk.