Căutare

Észrevették, hogy az idei választási csata előtt milyen kevés volt az előzetes felmérés? S a napvilágot látottak, nagyon eltérő képet mutattak. Nem lehet világosan tudni, látni, hogy melyik lesz a győztes párt, de még azt sem, hogy a politikai csoportosulások melyike nem jut be a román parlamentbe. Innen eredően az sem ismeretes, hogy ki, kik kormányoznak majd a következő négy esztendőben. Sőt, még az sem száz százalékosan biztos, hogy lesz-e választás november utolsó vasárnapján. Két párt, a nagyromániások és a demokrata-liberálisok nagyon szeretnék, ha nem lenne, mert minden jel arra mutat: elgondolásaik, vágyaik nem teljesül(het)nek. Megtörténhet, hogy a nagyromániások nem jutnak be a törvényhozásba, a demokrata-liberálisok pedig nem kerülnek kormányzati pozícióban. Annál inkább, mert szinte nincs olyan politikai csoportosulás, amelyik ne húzódozna az államelnöki párttól. Sem a liberálisok, sem a szoc-demek, sem a konzervatívok, sem pedig az RMDSZ-esek nem szeretnék, ha jövő évben újra Traian Băsescu kerülne a cotroceni-i bársonyszékbe. Egy demokrata-liberális győzelem esetén növekszik ennek az esélye. Ezért szállt be – valljuk be alkotmányellenesen – szinte teljes mellhosszal az államelnök a választási küzdelmekbe. A felsorolt pártokkal sincs jó viszonyban, de mindenekelőtt a jelenlegi kormányfőt, Călin Popescu-Tăriceanut szeretné a politika szemétdomjára vetni, még, ha az ország beleroppanna is ebbe.

Kétségtelenül, Călin Popescu-Tăriceanu a kormányzása alatt néhány alapvető hibát vétett. Az egyik, hogy szolgaian lemásolta néhány nyugati országban dívó vadliberalizmust, amelynek nyomán a társadalom nagyszámú szegényre és kisszámú nagyon gazdagra tagozódott. A középső réteg szinte teljesen hiányzik. A gazdagokat még jobban meggazdagította, a szegények tömegét pedig szinte a nyomorszint alá süllyesztette. És amikor nyugaton az ellenőrizetlen piacgazdaság, de főleg az állam, valamint a felső tízezer túlzott fogyasztása, na meg a kölcsönök mérhetetlen felfuttatása miatt kipukkadt a vadliberalizmus lufija, a világ más tájain, így Romániába is felszínre kerültek az addig elrejtett aránytalanságok. Amíg néhányan mesés összegeket vágtak zsebre, addig a többség – köztük a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók, a köztisztviselők és, persze a mindenkor minden bakit megfizető nyugdíjasok – csak a tengődéshez elégséges pénzt kapott. Akkor is ez a helyzet, ha néhány százalékkal emelték ezek havi juttatását is. A felső tízezer által inkasszált pénzeket, amiként ez több európai országban történt, Tăriceanu nem akarta, de nem is tudta hathatósan csökkenteni, s a pénzügyi, na meg a nyomában mindinkább növekvő gazdasági válság költségeit megint a közemberekkel akarta megfizettetni. Ezt használta ki előbb a parlamenti ellenzék, majd az államelnök, Traian Băsescu, gondolván, hogy ezzel megtartja a választó polgárok szimpátiáját, s ez az elkövetkezendő választásokon, mind a demokrata-liberálisoknak, mind neki jól fog kamatozni. Pedig mindenki jól tudja, hogy nem a bérek emelése, hanem az árak csökkentése hozhatja el a tartós jólétet. Az előbbi csak inflációt gerjeszt. Persze a pénzügyi és gazdasági válságból való kikecmergést meg kell fizetni. De ezt nemcsak a közembernek, hanem főleg az elitnek, amely éppen a polgárok hátán tollasodott meg különböző törvényes és törvénytelen utakon.

Az egész válság, a romániai helyzet az RMDSZ-t kutyaszorítóba terelte. Mint kormányban résztvevő pártnak, különböző tisztségviselői haszonélvezői voltak a vadliberalizmusnak. Az óriásbéreket és más pótlékokat felvevők között nem egy szövetségi magyart találni. Jól jövedelmezett tehát a „nemzet szolgálata”. De az erdélyi magyarok többsége is – köztük a pedagógusok – csak alig-jövedelmet vittek, visznek haza. Markóék tudták, tudják ezt, de mint a liberálisokkal együttmenetelők ők sem szavazták meg a pedagógusok fizetésének emelését. Sőt, utána még az elfogadott törvény alkalmazása ellen is kiálltak. Nem hiszem, hogy a tanárok, tanítók ennek tapsolnának. És mivel nem egy választási körzetben független – értsd RMDSZ-ellenes – magyarok is indulnak, nagy a valószínűsége annak, hogy jó néhány jelenlegi élpolitikusuk nem jut vissza a szenátusba vagy a képviselőházba. Néhány eddigi felmérés is erről tanúskodik. És mivel az RMDSZ véd- és dacszövetséggé vált, amelyet az érdekek tartanak egybe, egy választási kudarc esetén könnyen kikövetkeztethető a jövője...

Na, de erről majd a voksok után. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy sem a kormánynak, sem az államelnöknek, sem a kormányzó pártoknak – beleértve az RMDSZ-t is –, de sem az ellenzéknek a pénzügyi és gazdasági válság megoldására nincs elgondolása. Vak vagdalkozás folyik a hatalomért. És mire valaki győzne, addigra nagy a lehetősége annak, hogy egy leszegényedett – majdnem azt írtam legatyásodott – ország romjain királykodna. És amiként Balkán e táján a történelem nem egyszer, nem kétszer bizonyította: a gazdasági gondokat palástoló túlzott nacionalizmus felfuttatásával terelnék el a mindennapi gondokról a figyelmet. Ennek az első jelei a liberális-demokraták és a nagyromániások közötti nagy puszilózásban és az „országrontó” román–magyar kormány elítélésében már mutatkoznak is.