Az erdélyi magyar választópolgár bizonyára tövig rágta a körmét izgalmában, hogy vajon miképpen ért véget múlt pénteken ama utolsó telefonbeszélgetés Szász Jenõ és Kelemen Hunor között. Az A verzió valahogy így szól:
– Értse meg, ügyvezetõ elnök úr, ezt így mi nem tudjuk elfogadni.
– Sajnálom, elnök úr, hát akkor a viszonthallásra, azért sok szerencsét!
A B változatot ekképpen rekonstruálhatjuk:
– Erre még nem tudok igent mondani, konzultálnom kell.
– Rendben, elnök úr, akkor majd odacsörgök késõbb.
Nos, azt biztosan tudjuk, hogy az RMDSZ befejezettnek tekinti a belsõ koalícióról folytatott tárgyalásokat – e tényt alighanem megkönnyebbült sóhajba csapó csalódottsággal nyugtázták –, s bár az EMNT felé nyitva hagyták a kaput, mára nem sok maradt a bálványosfürdõi optimizmusból. Pedig, ne felejtsük, ott a jövõ évi EP-választás is a napirendi pontok között szerepelt. Ez a része is stornó a közeledésnek?
Egy hete még arról olvashattunk nyilatkozatot, hogy a két szervezet között már csupán matematikai jellegû nézetkülönbségek vannak a koalícióval kapcsolatban. Hallottunk két helyrõl, aztán a túloldal hattal válaszolt (négy mandátum a Székelyföldön, kettõ rest of the World), amit – szól a pontosítás – igazából háromnak kell érteni. Kíváncsi vagyok, ha csak a hármat mondják, eloszlott volna ama matematikai nézeteltérés?
Csakhogy az új választási rendszer éppen a dolgok kiszámíthatóságát teszi majdhogynem lehetetlenné, a magyar szempontból biztosnak mondható tizennégy választókörzet tizenöt százaléka valóban két mandátum körüli. Alighanem ez a szám növekedhetett volna, hogyha kedvezõen alakul a részvétel, s szerencsésen ér véget a bonyolult egyenletek számolgatása urnazárás után. (Azért ehhez egy olajozottan mûködõ választási együttmûködés kellett volna, aminek az eddigi megnyilatkozások után vajmi kevés realitása mutatkozik.) Mindennek viszont nincs semmi jelentõsége, ha Tõkés püspök hét végi nyilatkozatára hagyatkozunk, amely nem matematikai nézetkülönbséggel, hanem az RMDSZ által támasztott megalázó feltételekkel magyarázta a fiaskót. Például azzal, hogy megegyezés esetén az MPP nem alakíthatná önállóan a külpolitikáját. Ezt nem értem, e szerint Szász Jenõ csak Markó Béla jóváhagyásával találkozhatna Orbán Viktorral?
Jelen helyzetben az MPP-nek nincs esélye bejutni a parlamentbe, esetleg egy-két függetlenként induló jelöltje próbálkozhat némi eséllyel. Ha erre helyezik a hangsúlyt, akkor pártként legfeljebb arra jó az önálló megmérettetés, hogy négy-öt billegõ körzetben román pártok jelöltjeit juttassák be a Parlamentbe. Az RMDSZ jó eséllyel ott lesz ugyan a törvényhozásban, ám így is félõ, hogy marad több olyan régió, ahol múlt idõbe tehetjük az erdélyi magyar parlamenti képviseletet. Ha így alakulnak õsszel a dolgaink, ezért nem csak a matematikát tehetjük felelõssé.