Căutare

Közel egy esztendeje, 2007 júliusának elején levélben javasolt személyes találkozót Markó Béla, az RMDSZ elnöke Tõkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének. Levél ezúttal is született, de most szerepcsere történt, Tõkés László kezdeményezte Markónál, hogy újfent üljenek asztalhoz. Közben azért igen sok minden változott.
Mindenek elõtt túl vagyunk két választáson. A tavalyi, nyárutói, õszi tárgyalássorozat a két fél között eredménytelenül zárult, nem lett közös lista, ám ennek ellenére mindkét oldal sikerként könyvelte el a kettõ plusz egy mandátum szerzését a novemberi EP-választáson. Aztán immár az új esztendõben is történt némi tapogatózás, ám az RMDSZ által szervezett elõválasztásokon nem indultak a polgáriak, majd a júniusi megmérettetésen az RMDSZ képes volt megismételni négy évvel korábbi teljesítményét. Annak ugyan vajmi kevés konkrét hozadéka van, hogy országosan meghaladták az öt százalékos támogatottságot, ám polgármestereik száma nagyjából ugyanannyi, mint korábban. A Magyar Polgári Párt viszont saját várakozásait messze alulmúlta, ám székelyföldi skalpjai – Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely –, illetve szerzett mandátumai azzal a hivatkozással, hogy formálisan alig két hónapja léteznek, illetve, hogy az RMDSZ és az MPP együtt több elöljárói és tanácsosi helyet szerzett, mint az RMDSZ 2004-ben, részükrõl komoly tárgyalási alapot jelentenek. Markóék dilemmája egyszerû: a mostani támogatottság elegendõ lehet-e az õszi parlamenti választások hasonló sikerû abszolválásához, vagy – elsõsorban a Székelyföldön – érdemes-e kompromisszumokat kötni. A Partiumban egészen más a helyzet, ott az MPP jobbára annyit ért el csupán, hogy akarva-akaratlanul a román érdekeket erõsítette, miközben az RMDSZ immár egész sor román többségû településen tudott községi, városi és megyei sikereket elkönyvelni. Ugyan formálisan ez kiszámíthatatlan, de valószínû, hogy a szövetség az ország nyugati megyéiben több román szavazatot szerzett, mint amennyien e térségben az MPP-re voksoltak. Hogy ez a folyamat erõsíthetõ-e, adott esetben ad abszurdum akár román jelöltek állításával az eleve vesztesnek látszó képviselõházi választókörzetekben, ez még a nem is oly távoli jövõ zenéje. Addig is sok múlik az RMDSZ káderpolitikáján, hiszen minél több, a júniusi sikeremberekhez hasonló hiteles figurát tud csatasorba állítani, annál kevésbé szorítja a megegyezési kényszer.
Ami nem egyértelmû, hogy pontosan mirõl is kíván tárgyalni az EP-képviselõ püspök, aki EMNT-elnöki minõségében egyféle pártok feletti, semleges szerepre törekszik. Persze ennek erõsen ellentmond a kampány során tanúsított magatartása, még akkor is, ha az eredmények értékelése kapcsán bírálatából jutott az MPP vezetésének is. Közben az érdemi párbeszéd felgyorsulhat, amikor kirajzolódnak az egyéni parlamenti választókörzetek, s tudni lehet majd, hol mutatkozik reális esély magyar mandátumok szerzésére. Ekkor derül ki, hogy az õszi kampányküzdelmekben mekkora szerepet kap a verseny és mekkorát az összefogás.