Căutare

Kicsiben vagy nagyban – nézõpont kérdése – valami olyas konfliktus bonyolódik a Parasztpárt körül, mint amilyen gumicsontot az erdélyi magyar politikusok rágnak hetek óta. Hiszen a komoly történelmi gyökerekre büszkén tekinthetõ politikai tömörülés – más egyébbel manapság nem is igen dicsekedhet – esélytelen arra, hogy a parlamenti választáson bejusson Románia törvényhozásába. Ezt legfeljebb úgy érhetnék el, ha Temes megye valamennyi képviselõi és szenátori választókörzetében elindítanák a Bega-parti nagyváros polgármesterét, a párt egyetlen, komoly választói támogatottsággal rendelkezõ reprezentánsát. Csakhogy õ egyedül akkor sem alkothatna frakciót, ha az alternatív küszöböt egymaga is képes lenne ily módon átlépni. Tehát a pártja egy része egy – számunkra ismerõs – választási koalíciót kötne a liberálisokkal, a PNL farvizén evezve juttatva mandátumhoz néhány politikusát. A párt vezetõinek másik része viszont elutasítja ezt a megoldást, hiszen – nem minden alap nélkül – attól tartanak, hogy a patinás tömörülés ezen az úton haladva lassan, de biztosan búcsút mondana önálló létének, felszívódva a liberális pártban. A dilemma ilyen formán egyszerûsíthetõ le: lenni vagy ott lenni?
Valahol ez itt a kérdés rommagyar viszonylatban is. Itt ugyan még nincsenek a parasztpártihoz hasonló párhuzamos kongresszusok, viszont az idõ ez esetben is szûkre szabott: napokon belül el kell dõlnie annak, lesz-e bármilyen szervezeti kompromisszum. Van, aki már nem kívánta ezt sem kivárni, példa erre a polgáriak egyik markáns bihari vezetõje, aki a múlt héten elfogadta az RMDSZ felkérését, hogy az egyik billegõnek mondott nagyváradi körzetben jelöltesse magát a Szövetség színeiben.
Az már bizonyosnak látszik, hogy az RMDSZ és az MPP között nem lesz megegyezés, ebben az összefüggésben talán nem tévedek, ha a meghiúsult egyeztetéseket immár lezártnak tekintem. Az egyedüli, a két, illetve három felet érintõ lehetséges megoldás, ha bekövetkezik az, amirõl a sajtó ír ugyan, de az érintettek nem mondják ki nyíltan: két befutó hely felajánlása az EMNT alelnökeinek, Szilágyi Zsoltnak, aki korábban, illetve Toró T. Tibornak, aki ma is az RMDSZ képviselõje az alsóházban. Minden egyéb ma már mellébeszélés, közvetítõi szereprõl, harmadik oldalról, stb. Persze, a nyilvánosság elõtt az sem egyértelmû, hogy az RMDSZ hajlandó-e megtenni ezt az ajánlatot, netán már meg is tette. Pedig a számításokba belefér ennyi, hiszen a két helyet az MPP-nek is megadták volna. Igaz, itt már nem mûködik a támogatottság logikája, hiszen az EMNT soha, semmilyen választáson nem indult.
Ha tényleg hajlandóak a felek bármiféle együttmûködésre, szavazat-maximálásra, akkor tessék, itt az ideje egy világos ajánlatnak, s arra egy egyértelmû válasznak. Utána akár Egyeztetõ Fórumot is alakíthatnak, elvekrõl beszélgethetnek, illetve kudarc esetén mindenki mehet a dolgára. Ez ilyen egyszerû. Ez miért nem ilyen egyszerû?