Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 04/9/2008
Tematica: transformarea sistemului electoral – problematica reprezentării minorităţilor în parlament
Categoria articolului: editoriale
Autorul articolului: Székedi Ferenc
Titlul articolului: Nyárutó, két tételben
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=373


Numele cotidianului

Allegro non molto. Lehetett kánikula, jöhetett zápor, zivatar, néhány évvel ezelőtt, júniusban, júliusban vagy éppen augusztusban az egyik erdélyi regionális rádió mindegyre a Vivaldi szerzemény egyik közismert tételével emlékeztetett a nyárra. Gondoltam, az idén sem lesz másképpen, de tévedtem. Valószínű, a műsorrácsba bármikor beékelhető MP3-asok között könnyebb volt megtalálni Gershwint, és rengeteg volt a Summertime, amikor könnyebb az élet, a halak fickándoznak, és a gyapot mifelénk is rendkívül forró. Közben az idősebb vagy középkorú nemzedékek aranyéveiből fel-felbukkant még Mungo Jerry, szintén a jól ismert nyári kompozícióval, ám éppen amikor arra gondoltam, hogy lám csak, miként oldódnak a nyári töltelék-műfajok, és ráadásul még csak nem is friss keltezésűek, újból előhúzták Vivaldit. Valószínű, a lehető leggyakorlatiasabb megfontolásból: jó, ha kéznél van, hiszen a négy évszakból immár nyakunkon az ősz és minek tovább keresgélni….
Valahogyan ugyanígy jártunk a romániai magyar közélettel is. Hogy ne legyen unalmas és töltse ki a nyári uborkaszezont, no meg a demokrácia műsorrácsait, mindegyre felhangzott, különböző változatokban, az alapgondolataiban ugyancsak jól ismert és többször megismételt közlemény, miszerint a romániai magyarság parlamenti jelenléte megköveteli, hogy…; minden szavazót csak akkor lehet elvinni az urnákhoz, ha…; a jövő imperativusza egyértelművé teszi, miszerint…; számunkra egyetlen érdek létezik, a ….; az elvekben nincsenek közöttünk lényeges különbségek, ám …; mi mindent megtettünk, de….; és a végén maradt minden a régiben. Különböző közéleti mutatványok után visszatértünk oda, ahonnan elindultunk: továbbra is a Romániai Magyar Demokrata Szövetség marad az a politikai erő, amely a november 30-i választások után is feltehetően a jelenlegi részvételi arányához mérten lehet ott a bukaresti parlamentben.
Persze, ha minél többen elmegyünk választani – teszik hozzá a kétkedők, minden bizonnyal elgondolkodva azon: az RMDSZ, az MPP és az EMNT többször is visszatérő nyáridős számai vajon vonzzák vagy taszítják majd a választókörzetek felé a romániai magyarságot?
Mert az elkövetkezőkben ez marad a nagy kérdés: a több fordulós politikai viták közömbössé vagy érzékenyebbé tették a romániai magyar társadalmat? Azt eszitek, amit főztetek jelszóval az ilyenszerű vitáktól undorodók jelentős része elzárkózik a politikai elittől, hiszen a hétköznapokban amúgy is van bőven amivel foglalkoznia, vagy úgy gondolja: nem annyira a parlamenti helyre vágyók, mint önmaga érdekében mégiscsak érdemes belépnie az urnákhoz?
Ezt a kérdést most már az egyetlen talpon maradt politikai erőnek, az RMDSZ-nek kell a maga javára billentenie. Az RMDSZ-nek kell bizonyítania, hogy hamisak azok a vádak, miszerint a Magyar Polgári Párttal, majd az Erdélyi Magyar nemzeti Tanáccsal folytatott tárgyalásai mindössze arculatépítő kommunikációs gyakorlatok voltak és valójában soha nem is akart megegyezni, hanem önmagát, illetve ellenfelei szerint a romániai magyar egypártrendszert akarta az elkövetkező négy esztendőre ismét átmenteni. Az RMDSZ-nek kell megmutatnia, hogy hiába próbált egyeztetni és engedményeket tenni bizonyos politikai elvek és intézmények tekintetében, a tárgyaló felek számára mindez csupán a parlamenti helyeket megszerző egyéni érdekek álcájának bizonyult. Az RMDSZ-nek kell mozgósítania az igazi cél, nem a magyar-magyar szembenállásból kikerekedő diadal, hanem az országos választási siker érdekében, hiszen ezután már a román pártokkal szembeni helytállás a tét. Ez utóbbiak ugyanis ünnepelnek és színezetükre való tekintet nélkül az RMDSZ-kudarcaként igyekeznek magyarázni az MPP-vel és az EMNT-vel folytatott tárgyalások kimenetelét. A romániai magyarság nem akar az RMDSZ ernyője alatt indulni – körülbelül így hangzik az a kulcsmondat, amelyet mindegyre ismételgetnek a párt- és sajtókommentátorok, és amelynek az a célja, hogy a választások előtt minél mélyebbre verjék azt a bizonyos éket a magyarság sorai között, nyilvánvalóan nem annyira a szavazatszerzés, mint inkább a szavazatcsökkentés és utóbbi közvetett előnyeinek a céljával. Az MPP feltételezhető függetlenjei óhatatlanul ennek a román álláspontnak a malmára hajtják a vizet, ezért a Takács Csaba vezetette kampánystábnak az elkövetkező hónapokban nem lesz könnyű dolga: több választási hadállásban is meggyőző erővel kell bizonyítania, hogy a minél nagyobb létszámú parlamenti részvétel, majd a kormányzati szerepvállalás az, amely a legtöbb hasznot jelenti a romániai magyarságnak. Ez teszi lehetővé azt, hogy önmaga értékeit megőrizve és fejlesztve zárkózzon fel az egyének és családok által olyannyira óhajtott európai civilizációs feltételrendszerhez. Miközben a román pártok a helyi, illetve a központ által a helyiek nyakába ültetett jelöltek között viaskodnak, az RMDSZ számára kimondottan jó húzásnak bizonyult, hogy gyakorlatilag az adhatta be parlamenti jelölti iratcsomóját, aki éppen akarta. A helyiség, vagy másképpen fogalmazva, a helyi ismertség igen nagy húzóerőt jelent, és amennyiben az általános választási jelszavakon túl a kampánystáb erre is képes alapozni, akkor nyert ügye lehet.

Adagio-presto. A nagy nyári erdélyi ifjúsági táborok lefutottak, és alighanem most egy évig el lehet töprengeni azon, hogy a politikai-gazdasági-társadalmi-művelődési-vidékfejlesztési, és ki tudja még milyen szakmai előadások jelentették-e a koncertek fedőnevét vagy csupán a pénzügyi támogatások fedezeteként szolgáltak. A tusnádi EU-táborról, akárcsak azidei Tusványosról már alig hangzik el vélemény, viszont az Erdélyi Magyar Ifjak gyergyószentmiklósi tábora még ébresztget visszhangokat, különösképpen az erdélyi, internetező fiatal erdélyi magyar értelmiségben, mindenekelőtt a balliberálisokban, hogy ezen utóbbi tábor szellemében egészen pontosan fogalmazzak. Ők mindenek előtt azt próbálják körüljárni, hogy léteznek-e Erdélyben szélsőjobbos mozgalmak, vagy csupán a magyarországiak próbálják önmagukat exportálni, s kérdés, milyen sikerrel, hogyan adhatók el ezek az eszmék elsősorban annak a középiskolás-társaságnak, akiktől tinédzser-ártatlanságukban még olyan messze áll mindennemű ideológia, akár a fogyasztói társadalom a két évtizeddel ezelőtti Romániától. Egyértelmű válasz még nincs, de alighanem egy kissé közelednénk a témához, ha a Magyar Gárdán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmon, az Árpád-sávos zászlókon, a zsidózáson és a kötelező gyurcsányozáson túl egy kissé azzal is foglalkoznánk, hogy itthon, mélyen és őszintén, milyen a magyarság viszonya – tömbben és szórványban – saját kisebbségéhez, a cigánysághoz. Mit beszélnek minderről az iskolákban, hogyan alakul a kérdés kezelése a bukaresti parlamentben, minisztériumokon és a csúcsértelmiségen túl a helyi közösségekben milyen a mindennapi román-magyar kapcsolat. A huszonegyedik század szellemiségében, tudományosságában és nyitottságában miért erősödhetnek fel olyan álmítoszok és legendásított magatartásformák, amelyek sok évszázad gondolatiságának eredményeit egész egyszerűen száműzik a könyvespolcokról, és miért terjedhet a ráció helyett valamiféle olyan nemzetieskedő halandzsa, amelyben minden összekeveredik: élet és halál, kereszténység és pogányság, keletiesség és nyugatiasság, cselekvés és pótcselekvés, a nyitottság és a zártság egyidejű igénylése, és még sok minden más, amit felsorolni is lehetetlen? A nyárnak vége, de talán ősszel és még inkább télen lesz majd időnk minderre. Wintertime. Az olyan cool.

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.