„Összetartozunk?!” – az idei rendezvény alapkérdése a jelenlegi körülmények között különösen aktuális, hiszen válság van a sorsunkat jelentősen befolyásoló valamennyi területen: a magyar–magyar viszony mindkét szintjén, a román politikai életben s ennek következtében a román–magyar kapcsolatokban, de válság van magában az Európai Unióban is. Ezt Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke jelentette ki megnyitóbeszédében, s eszerint csoportosítható az idei Tusványos fontosabb előadásainak sorozata.
      

Kérdőjeles csatlakozás

      „Van-e értelme egy olyan Európai Uniónak, amely alkotmányt sem képes alkotni, költségvetése elbukik, és szégyelli saját gyökereit?” – tette fel a kérdést Németh Zsolt. A szabadegyetem előadóinak válasza szinte kivétel nélkül borúlátó volt, bár az EU értelmét egyikük sem vonta kétségbe. Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke a válság fő okát abban látta, hogy a nemzeti érdekek előtérbe kerülése a kompromisszumkészség rovására megy, ezért szerinte újra kell gondolni a működési mechanizmusokat. Németh Zsolt úgy vélte, a tagállamok korlátozva érzik mozgásterüket, Gál Kinga fideszes EP-képviselő pedig azzal magyarázta a krízishelyzetet, hogy a régi tagállamok egyszerre tűrőképességüket meghaladó nehézségekkel találják szemben magukat. Hozzátette, minkét fél számára hasznos lenne, ha Magyarország és Románia összehangolná és az EU-ban együtt képviselné nemzeti fejlesztési terveit. Varga László Fidesz-alelnök az Eurozóna lehetséges csődjét vetítette előre, Pálfi István fideszes EP-képviselő pedig kerek perec kijelentette, nemhogy a 2007-es, de még a 2008-as román csatlakozásban sem hisz, szerinte a tagállamok egyszerűen nem fogják ratifikálni a csatlakozási dokumentumot. Emlékeztetett, a csatlakozási szerződés aláírásán csak a román, a magyar és a luxemburgi fél volt jelen (utóbbinak kötelező volt, mivel Luxemburgban írták alá a dokumentumot).
      

Esély az autonómiára – követeljünk többet?

      Valamennyi tusványosi előadó kedvezőnek minősítette a jelenlegi helyzetet az autonómiatörekvések számára, az önkormányzás elnyerésének mikéntje, illetve az autonómia működésének tekintetében azonban más-más vélekedések hangzottak el. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szerint Brüsszeltől nem lehet elvárni, hogy Bukarestet az autonómia megadására kényszerítse, hiszen még a regionalizmus megvalósítására sincs politikai akarat, ezért nem marad más, mint a kölcsönös bizalomerősítés útja, Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő szerint ellenben kedvező a csatlakozás előtt álló Románia helyzete az autonómia kivívásához, ezt erősíti az a tény is, hogy Európa-szerte felértékelődő tendenciát mutat e megoldás. Hasonlóképpen látta a kérdést Adrian Severin volt külügyminiszter is, mondván, hogy a csatlakozó országoknak újra kell gondolniuk a szuverenitásról alkotott felfogásukat, mégpedig a szubszidiaritás elvének alapján.
      Akárcsak Eva Maria Barki lapunknak adott legutóbbi interjújában, Elisabeth Naudér, a finnországi Åland-szigetek adminisztrációjának vezetője is kijelentette: a kisebbségeknek mindig több jogot kell kérniük ahhoz, hogy a majdani tárgyalások számukra sikert hozzanak. Emlékeztetett, a szigetlakók az elszakadást követelték, így egyeztek meg végül autonómiában a finn állammal 1920-ban.
      Nem lehet csak az EU-tól remélni az autonómiát, figyelmeztetett Gál Kinga. Tagállamai közt számos ország van, melynek pozitív példájára hivatkozni lehet, azonban nincs az őshonos és a nem őshonos kisebbségek közti különbségekre vonatkozó norma, bár lassan már körvonalazódnak a jogi megoldások. A nemzetközi jog ezzel kapcsolatos fogalmainak tisztázódását jelezte Michl Ebner dél-tiroli képviselő is, elmondta, bizakodik abban, hogy a székelységnek nem kell húsz évet várnia az autonómiára, mint őnekik. Hatalmas tapsot váltott ki azon ígérete, hogy legjobb tudása szerint fogja képviselni a székelyföldi autonómia ügyét Brüsszelben és Strasbourgban.
      Az autonómia esélyei és korlátai Közép-Európában című előadás nemcsak nagy érdeklődést, heves vitákat is kiváltott. Csapó József SZNT-elnök kifejtette: az autonómia nem cél vagy eszköz, hanem a székely közösség magyarként való megmaradásának záloga, az alapvető emberi és szabadságjogok része. Az elnök szerint új esélyt teremtett a statútum újbóli parlamenti benyújtása, mert így a román parlament lehetőséget kapott arra, hogy válaszoljon az Európai Bizottság által elfogadott ajánlásokra, melyek a szubszidiaritás elvét javasolják Romániának az erdélyi magyarság problémájának rendezésére. Toró T. Tibor beszámolt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács statútumairól és azok sorsáról, Márton Árpád képviselő pedig az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét mutatta be. Sógor Csaba szenátor cáfolta azon álláspontot, mely szerint csak gazdasági megerősödés után lehet az autonómiát követelni, Garda Dezső képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben nem sikerül a famaffiát leállítani, Székelyföld gazdaságilag tönkremegy, mire önkormányzását kivívja. Kónya-Hamar Sándor bejelentette: egy megbízott EP-képviselőnek a hónap végéig le kell tennie az asztalra az európai autonómiákról szóló chartát. Kónya szerint ennek kedvező hatása lehet a mi autonómiatörekvéseinkre is. A kérdések igencsak kellemetlen helyzetbe hozták Márton Árpád és Máthé András RMDSZ-képviselőket, mikor egyebek mellett a kisebbségi törvénytervezet antidemokratikus passzusait, a Szövetség kirekesztő politizálását, vagy a tömb és a szórvány autonómiájának szembeállítását kellett megvédeniük vagy kimagyarázniuk a hallgatóság ismételt felmordulása közepette.
      

Változatok a magyar–magyar egységre

      A magyar–magyar viszony mindkét szintjének válsága legalább akkora súlyt kapott, mint az autonómia esélyei. A magyarországi előadók szinte kivétel nélkül elemezték a nemzetpolitika krízishelyzetét, amely december 5-ével lett mindenki számára nyilvánvaló, a legtöbbet mégis az RMDSZ és az ellenzéke közt feszülő ellentétekről lehetett hallani Tusványoson. Szász Jenő elnök és Szilágyi Zsolt, az MPSZ országos választmányának elnöke többször hangoztatta: előválasztások után az RMDSZ jelöltjeivel közös listán indulnának, de ha ez nem sikerül, pártként jegyeztetik be magukat, hogy indulhassanak a választásokon.
      Valamennyi táborlakó kételkedett a pénteki nap eseményében, Markó Béla eljövete- lében és a Tőkés Lászlóval való vitájában, a szövetségi elnök azonban idén valóban megjelent Tusnádon. Emil Boc és Gheorghe Ciuhandu távolmaradásával Martonyi János, a polgári kormány külügyminisztere, Schöpflin György fideszes EP-képviselő, Tőkés László EMNT-elnök és Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök (moderátor) voltak az elnök vitapartnerei. A Markó Bélát fogadó füttykoncert közben Szilágyi Zsolt a magyar összefogás követelményére hivatkozva kérte a résztvevőket, legyenek méltók a rendezvény szelleméhez, így a továbbiakban a hallgatóság – a biztonságiakkal együtt – több alkalommal maga intette csendre a véleménynyilvánítókat.
      A két magyarországi meghívott az előadás címét és témáját tiszteletben tartva szólalt fel, Tőkés László és Markó Béla azonban a várakozásoknak megfelelően leginkább a köztük és általuk megjelenített (erdélyi) magyar–magyar konfliktusról vitázott. Tőkés László az értékorientált politizálás szükségességét hangoztatta, majd idézve az Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) alelnökét, aki szerint a cél szentesíti az eszközt, kijelentette: nincs politika erkölcsi dimenziók nélkül. Ebből kiindulva beszélt az RMDSZ erkölcsi válságáról, visszataszítónak nevezve az SZDP és Năstase melletti kiállást és szavaztatást és az RMDSZ anyagiakra alapozó politizálását. Értetlenségét fejezte ki az RMDSZ párbeszédfelfogása fölött: az SZDP-vel leülnek tárgyalni, az MPSZ-szel, az EMNT-vel vagy az SZNT-vel viszont nem, mi több, kifejezetten Fidesz-ellenes hangokat üt meg a vezetőség. Amíg nem valósul meg a párbeszédkultúra, sem a románsággal, sem Európával nem fogunk szót érteni, figyelmeztetett a püspök.
      Markó Béla egyetértett Tőkéssel a párbeszéd szükségességében, és megígérte, le fog ülni tárgyalni mind az autonómia, mind az előválasztások ügyében, tagadta azonban, hogy identitásválság lenne „az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság körében”; inkább dilemmáról és meg nem értésről beszélhetünk, mondotta. Az elnök hangot adott ama véleményének, hogy nem bal- és jobboldal vitatkozik egymással Erdélyben, hanem konzervatív és ultrakonzervatív, közép-jobb és szélsőjobb. Reményét fejezte ki, hogy szót tudnak érteni, hiszen alapvető érdekünk a politikai egység, „de csak a helyesen értelmezett egység”, tette hozzá. Ezt kérdésre közérthetőbben is kifejtette: „Az ernyő alá be kell férnie minden tisztességes politikusnak és közéleti személyiségnek.” Állítása szerint ezt a Szövetség reformjával lehet elérni, a vezető testületeket akár többlistás választásokkal is meg kell újítani, mert egységes politikai képviseletre van szükség.
      Tőkés László a maga során kegyesnek nevezte a mérsékelt és radikális jobb szerinti megosztást, a magyarságot ugyanis a titkosszolgálatok osztották meg, állította. Tőkés is sürgette az összefogást, szóvá tette ellenben: nehéz elfogadni ennek szorgalmazását éppen azoktól, akik politikai leszámolással kizárták őt és másokat az RMDSZ-ből, és visszás, mikor azt mondják, maradj benn, miközben kitaszítanak.
      Kérdésre válaszolva Markó kijelentette: nem támogatja az erdélyi magyar politikai pluralizmust, annak tudatában sem, hogy ez a demokrácia durva megsértése. Az sem volt demokratikus, ahogyan kisebbségbe kerültünk, indokolta álláspontját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.