| 
 
 Numele cotidianului: Erdélyi NaplóAnul şi data apariţiei: 10.07.2006
 Tematica: legea minorităţilor naţionale
 Categoria articolului: reportaje
 Titlul articolului: A MIÉRT autonómia-kerekasztala: mindenki a magáét
 Numărul fotografiilor: 0
 Acces online: https://www.hhrf.org/erdelyinaplo/archivum.php?id_lapszam=205
           „Autonómia-csúcstalálkozóként” hirdette meg a MIÉRT azt a   kerekasztal-beszélgetést, melyet „EU tábor” névre keresztelt ellen-Tusványosán   tartott szombaton, mivel a meghívottak között szerepelt Szilágyi Zsolt   EMNT-alelnöki minőségében és Toró T. Tibor, az utolsó belső   ellenzékiek egyike. Ők Márton Árpád és Varga Attila   RMDSZ-képviselőkkel vitázgattak el félórányit, anélkül hogy az álláspontok   bármennyit is közeledtek volna. Egymilliárd lejből szervezte meg   táborát idén az RMDSZ utánpótlását előállítani hivatott Magyar Ifjúsági   Értekezlet. A rendezvényről indulásától kezdve lelkiismeretesen   bizonygatják, hogy nem a Tusványos helyét akarja elorozni, hanem   egyszerűen ők is szerveztek egy tábort, mindazonáltal az EU tábor   majdnem minden elemében Tusványosra hasonlít, néhány aprócska különbséggel: nem   szabadegyetem, hanem diákszeminárium; megesik, hogy este koncert helyett Markó   Bélát lehet hallgatni; egymilliárdos a költségvetése, és Orbán Viktor nem ígér   meg semmit a végén. És aki szeretné megismerni a teljes RMDSZ-fogatot, itt   megteheti, ingyen, ugyanis a résztvevő-csalogatás egyik többé-kevésbé   sikeresnek bizonyuló módszere a „jelentkezz be, s mi megtámogatunk a   részvétellel” technika.
 Így sem tolongtak a fiatalok, mikor – ahogy   az polgári hetilaphoz illik – ellátogattunk a beharangozott „autonomista   csúcstalálkozóra”. Megérkezésünkkor egy szuggesztív mikrofonhang ismételte tizenöt   percenként, hogy aki nem megy el az előadásokra, nem kap ebédet, mert   ebédjegy csak annak jár, aki a helyszínen kézjegyével bizonyítja   érdeklődését az Európai Unió és az oda hanyatt-homlok rohanó RMDSZ   különböző tisztségviselői iránt.
 Ha az érdeklődésére bizonyíthatóan nem   is, a korgó gyomrára egész biztosan sikerült hatni jó néhány fiatalnak, ugyanis   legalább negyven embert találtunk az autonomisták csúcstalálkozójának helyet   adó sátorban. A találkozót az utolsó pillanatban tették át az egyik kissátorból   a nagysátorba, de ezen kívül nem uralkodott különösebb csúcshangulat. Két másik   sátorban zajlottak párhuzamosan más előadások, s hogy a találkozó még   zavartalanabbul teljen, buszra tették és elvitték kirándulni az összes   csonka-magyarországi vendéget, nehogy felzaklassa őket az élőben   követhető erdélyi árokásás.
 A kerekasztal-beszélgetés azért sem volt az   autonomista kerekasztal-beszélgetések csúcsa, mert egyszerűen hiányzott az   SZNT és az MPSZ, de a jelenlévő szervezetek sem vezetői szinten   képviseltették magukat, pontosabban a résztvevők a saját véleményüket   képviselték: Márton Árpád és Varga Attila a kisebbségi törvénytervezet   megalkotóiként jelentek meg (mint később kiderült, ez gyakorlatilag   számukra „az autonómia” egy másik megnevezése), Szilágyi Zsolt az EMNT   alelnökeként szerepelt, elnöki rábólintással, de felhatalmazás nélkül, nem   pedig az MPSZ (még) választmányi elnökeként vagy éppen az abból jó magyar módon   kivált Magyar Polgári Egyesület képviselőjeként, Toró T. Tibor pedig az   utolsó vagy utolsóelőtti belső ellenzékiként, mondhatni az RMDSZ   lelkiismereteként lépett föl.
 A kerek-asztal nagy részét a vitaindítónak   szánt előadások tették ki, ezek témája természetesen az autonómia volt,   pontosabban az, amit ez a fogalom a résztvevők számára jelentett: Márton   Árpád csak az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről beszélt, elmondva, hogy   Európában nincs követendő modell, ezért alkották ők meg a   tervezetüket, mert abból valamennyi kisebbség a neki megfelelő elemeket   alkalmazza; a „széles spektrumból” azonban megtörténhet, hogy csak annyi marad,   amennyit a románok hajlandóak adni nekünk, s hogy ez mennyi, azt még nem tudni,   állapította meg.
 Szilágyi Zsolt örömének adott hangot, hogy   jelen lehet, hiszen szerinte a közösségi célok együttműködésre és   összefogásra kell hogy indítsanak, és a pluralizmus belső konszenzusát   megteremtő megegyezést szorgalmazott. Kifejtette azon véleményét, mely szerint   a kisebbségi törvénytervezet kudarca arra késztet, hogy parlamenten kívüli   békés eszközöket vegyünk igénybe céljaink elérésére, ilyen például a   diplomáciai eszközök felhasználása, az önálló külpolitika, a MIT által   szervezett biciklitúrához hasonló mozgalmi jellegű rendezvények, szakmai   műhelymunka vagy a Kárpát-medencei magyar–magyar párbeszéd.
 Toró Tibor is üdvözölte a párbeszéd   lehetőségét, majd az RMDSZ eddigi hibáit vázolta, mondván, hogy a   meghívóban erre csábították (ami ellen Kovács Péter MIÉRT-társelnök ismételten   erőteljesen tiltakozott), szerinte az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy   a párt nem teremtett össznemzeti konszenzust a törvénytervezete köré,   kamarillapolitizálást próbált érvényesíteni, a másik nagy tévedés pedig a mérce   túl alacsonyra helyezése volt, ez valójában lehetetlenné tette a vitát, ugyanis   nem volt már, miből lennebb adni.
 Toró felvetésére, hogy nem is esik szó a   területi autonómiáról a beszélgetés során, Varga Attila azt állította, hogy   ők elsősorban a kulturális autonómiáról beszéltek a kampányban, mikor   az „Együtt az autonómiáért!” jelmondatot meghirdették, de persze nem mondtak le   a területi autonómiáról sem. A tervezet azért lett olyan „puha”, magyarázta,   mert azt tartották szem előtt, hogy mit tudnának a románok elfogadni, nem   azt, hogy mi mutat jobban. Különben is évtizedekig tartó folyamat egy autonómia   kialakulása, tette hozzá.
 Az előadásokat követő rövid vita   során élesen kirajzolódott a két irányzat közti választóvonal: az RMDSZ   képviselői a román fél meggyőzése útján, alkudozással apránként   megszerzett jogok révén képzelik el az „autonómia állapotába való eljutást”,   míg az ellenzék egyebek között a kétszázötvenezres fogyásra hivatkozva azt   hangoztatja, hogy semmilyen érdemi előrelépés nem történt tizenhat év   alatt, és most is helyben topogunk, mert az RMDSZ minimalista és önfejű   politizálása lehetetlenné tesz minden előrelépést.
 | 
  Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize. |