| 
 
 Numele cotidianului: Erdélyi NaplóAnul şi data apariţiei: 23.08.2005
 Tematica: legea minorităţilor naţionale
 Categoria articolului: reportaje
 Autorul articolului: Fábián Tibor
 Titlul articolului: V. Magyar Sziget, Verőce-Kismaros, augusztus 3–10. Szigetben őrzött identitás
 Numărul fotografiilor: 0
 Acces online: https://www.hhrf.org/erdelyinaplo/archivum.php?id_lapszam=143
         Pólóárus a Nyugati pályaudvar aluljárójában. Van   idő bámészkodásra a vonat indulásáig. Amúgy is esik odakint. Majd   mindegyik ismert klub- és nemzeti csapat mezére ráakadok. Igaz, silány   minőségben. Még horvátot is vehetnék. Ha akarnék. A magyar csapatok közül   Fradi és Újpest zöldje és lilája akad. A magyar válogatott mezét hiába keresem,   kérdezem. Nincs. Ez egy ilyen ország.
 
 Esősziget
 
 Esővel, villámlással indul a nap. Ez   sokakat elriaszt az ötödik Magyar Sziget második napján. Verőcén busz   várja az érkezőket. Alig hatan kapaszkodunk fel a sofőr mögé.
 Akik sátorral érkeztek, bőrig áznak,   míg felverik a vizes fűre. Az eső csak péntek estére áll el.   Szombaton „kegyelmi idő”: napfény, kánikula. Aztán ismét beborul.
 
 Ez az idei nyár
 
 Hétvégén a tavalyihoz hasonló többezres   tömeg lepi el a Verőce és Kismaros közötti Csattogó-völgyet. Gyermek- és   kézműves foglalkozások, íjászverseny, honfoglalás kori harci bemutató,   focikupa, előadások, filmvetítés, este pedig koncertek. Lehet választani.   Aki pedig csak pihenni, napozni akar, leheveredik a fűre és kortyolja a   sörét.
 A tavalyi győztes Édes Erdély ezúttal   savanykás produkciót nyújtott a zöld gyepen. Ez pedig csak az ötödik helyhez   volt elég a Magyar Sziget focibajnokságon, melyen idén kilenc csapat indult. Az   elszakított területekről idén is az erdélyiek voltak a legkevesebben   (számarányunkhoz képest mindenképpen). Az erdélyi csapatban is csupán ketten   rúgták a bőrt az egykori Kelet-Magyarországról.
 Az Atilla király téren áll a nagysátor. Az   előadásokra, koncertekre több százan, több ezren is begyűlnek,   beférnek. A vitéz Horthy Miklós körúton az étkező, a Hamvas Béla és a   Werth Henrik terem közelíthető meg. A Héjjas Iván úton árusok kínálják   portékáikat: könyveket, trikókat, zászlókat, kitűzőket, zenehordozókat   és még ki tudja mi mindent. A Prónay Pál téren jurták emelkednek, a Pongrácz   Gergely utcában pedig sátrak százai találhatók.
 Az idén elsősorban a polgári, nemzeti   sajtó tudósított a rendezvényről. Az MSZP-közeli Népszabadság is   elfogadható hangnemben tudósított. A tavaly tudósításaikban fasiszta rémképeket   kreáló erdélyi liberális és szocialista lapok távol maradtak. Igaz,   előzőleg Toroczkai László HVIM-elnök egy nyilatkozatában   kijelentette: kár lenne a Dunakanyarig utazniuk, nem engedik be őket... A román   sajtót is képviselte valaki. Tegyük hozzá: a román média a magyar revizionizmus   melegágyának tartja a Magyar Szigetet.
 
 A legnagyobb
 
 Szombat este nagy sikert aratott a   Kárpátia, a Kormorán és az erdélyi TransylMania. A Magyar Szigeten senki sem   szereti Trianont. Ennek megfelelően a zeneszámok közötti szünetekben zeng   a Vesszen Trianon! Itt nem kell elmagyarázni, hogy hol is van az a Kolozsvár,   miért beszél magyarul a Felvidékről érkező fiatal, miért fontos a   magyar állampolgárság visszaadása, miért kell nemzeti kormány az ország élére.   Ide azok jönnek, akik mernek és tudnak is gondolkodni, vitázni az ország   dolgairól. Így talán csak a bulvársajtó számára lenne meglepetés, hogy a több   nagynevű együttest is felvonultató rendezvényen a legnagyobb sikert a   legkisebb aratta. A kárpátaljai Credo verséneklő együttes Döbrentei   Kornél, Bogdán József, Ferenczes István, Jékely Zoltán, József Attila, Márai   Sándor, Illyés Gyula és mások megzenésített verseit adta elő   gitárkísérettel, és a rockerek nem engedték le őket a színpadról. A   kárpátaljai tanárokból álló csapat adományokból tudja kiadni lemezeit.   Nincsenek fent a zenetévék és rádiók toplistáin, azonban lemezeiket úgy   kapkodták el, mint a cukrot. Talán mert a kisebbségi sorsról, a hazaszeretetről,   a magyarság iránti hűségről énekeltek. Azokról a megélt   érzésekről, amelyek ma már sok „anyaországi magyar” számára ismeretlenek,   nevetségesek, megbotránkoztatók. Nem sorolom... Egyébként a Credo Erdélyben is   járt már: Baróton és Marosvásárhelyen.
 Hátha a jövőben több hitben (credo)   lesz részünk a falunapokon, ünnepségeken, és kevesebb Lagzi Lajcsiban...
 Egy másik nagy sikert aratott banda:   Waszlavik és Szabadcsapata. A „szabadcsapat” egyébként két csinos hölgyből   (egyikük PR vagy egyéb okokból kifolyólag semmiképpen nem akart elmosolyodni)   és hat derék huszárból állt. A villanyorgona némiképp Uhrin Benedekre hajazott   ugyan, de a nóták semmiképp. A legszebb magyar katonadalokat adta elő az   együttes. Waszlavik egyébként nem az a típusú előadóművész, aki a   fellépés után pakol és búcsút int. A rákövetkező együttes után még   többórás nótázást is beiktatott a táborlakók éjszakájába.
 
 Csikidám
 
 Kétségkívül a legérdekesebb fellépő   Szikora Robi és az R-Go volt. A szemtelenebb és a fiatalabb rockerek fel is   tették a kérdést: Szikora még él? Élni él, bár az éneklés már kevésbé megy   neki. Szerencsére besegített a playback. De még inkább a gidák. A rossz nyelvek   szerint nekik – a két bombázónak – köszönhető, hogy nem bukott nagyot a   „csikidám”.
 A legvisszatetszőbb az volt, hogy   Ripacs Robi megpróbálta eladni magát. A gidáknak 56-os zászlót nyomott a   kezükbe. A koncert felénél – minden átmenet nélkül – elénekeltette a Himnuszt.   És egy percig sem hagyta abba a ripacskodást. Egy kicsit elbizonytalanodott,   amikor felhangzott a „Vesszen Trianon!”, de hamar felvette a ritmust, és   magabiztosan megkérdezte: Na, ki volt ott közületek az Erzsébet hídon? S közben   magabiztosan felemelte a kezét. Az első sorban lelkes R-Go rajongók (a   szakács nénik) buliztak. Mind a hárman nagyon lelkesen csápoltak. Robi közben   még eldicsekedett azzal, hogy csomagot kapott a kanadai nagynénikéjétől   (mire a közönség: Vesszen Trianon!), és nem volt katona, mert nem engedte az   anyukája (közönség: Vesszen Trianon!). Jómagam az első sorokba   „verekedtem” magam, egyrészt gida-nézőbe, másrészt nevetni Robi   összekötő szövegein. Érdekes volt a hátam mögött állók arcát figyelni:   sokk, rettenet, kétségbeesés feszült a mozdulatlan arcokon.
 A koncert végén zengett a „Mindent   vissza!”, ezt Robi szerencsére nem vette magára és leoldalgott a színpadról. És   vitte a gidákat is.
 
 Véglegesek-e a trianoni határok?
 
 Raffay Ernő azonos című   előadása mintegy ezer nézőt vonzott. A jelenlegi helyzetben bármiféle   felvetés vagy tárgyalás lehetetlennek tűnik a trianoni határok   megváltoztatására – jelentette ki a történész. A határok fegyveres   megváltoztatására több példa is akadt az elmúlt 15 év során. Mert vannak gyáva   és vannak bátor népek... – tette hozzá Raffay.
 1920 után a revízió volt a magyar   külpolitika egyik prioritása. Horthy olyan miniszterelnököket nevezett ki, akik   az elveszített területek visszaszerzésére törekedtek. 1938-ig kellett várni az   első nemzetközi lehetőségre. Az előadó szólt a 45 után   elhallgatott és terroristákként emlegetett „rongyos gárdáról” is, melynek   tagjai életüket adták az elcsatolt területek visszaszerzéséért. A magyar   kommunisták és a körülöttünk élő népek kommunistái közötti különbségek   kapcsán Raffay kijelentette: a románok, szlovákok, szerbek a „vörös köpeny”   alatt nacionalisták voltak. A magyar kommunisták azonban a nemzeti tudat   kiirtásán munkálkodtak.
 Tegyük hozzá: eredménnyel.
 A jelenbe visszatérve, Raffay rámutatott:   „89 és 91 között két nagy történelmi folyamat kezdődött meg: a kommunizmus   bukása és a trianoni rendszer felbomlása. Románia még tartja magát, de   Jugoszlávia felbomlott.” Az előadó szerint legalább 6-8 történelmi   lehetőség volt a mindenkori magyar kormány előtt az elmúlt 15 év   során a revízióra. Elmulasztott lehetőségként említette december 5-ét is,   amikor megpattant valami. „A magyar lélek azt adta, ami. Beérett a kádári és a   magyarellenes gondolkodás.” Raffay szerint a következő évtizedekben is   jönnek majd lehetőségek. „A kérdés az, hogy lesz-e olyan magyar kormány,   amely csinál is valamit? Ezért perdöntő a jövő évi választás.”
 Raffay Ernő azt is beharangozta, hogy   Koltay Gáborral új filmen dolgoznak. A Horthy Miklósról szóló alkotást december   6-án mutatják be a mozikban, és mint a Trianon, várhatóan ez is nagy botrányt   okoz majd.
 
 Frontkatonák
 
 „Úgy jövünk ide, mint a frontkatonák,   amikor hazajönnek” – ecsetelte a délvidéki helyzetet Kovács Guna Márton, a   Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) határon túli szervezeteinek   bemutatkozóján. A közönség soraiból valaki megkérdezte, miért esik kevesebb szó   a Muravidékről, mint a többi elszakított területről. Toroczkai   László, a Magyar Sziget főszervezője és a HVIM elnöke válaszában   rámutatott, hogy a jelenleg Szlovéniához tartozó területen – csakúgy, mint   Horvátországban – nagyon kevés a magyar, és még kevesebben vannak azok, akik   küzdenek is magyarságukért. Viszont létezik egy őrvidéki ifjúsági   szervezet, mellyel a HVIM testvérszervezeti kapcsolatot ápol.
 A összmagyar ifjúsági fesztivál alatt   többször szóba hozták az előadók és a közönség a tavalyi kettős   népszavazást. Egy 80 év fölötti úr azt üzenete a határon túliaknak: szeretettel   gondolnak rájuk, és december 5. után sem feledkeztek meg testvéreikről.
 
 Csak az erőt tiszteli az ellenfél
 
 Idén is a Sajtóklub volt az egyik legtöbb   érdeklődőt vonzó rendezvény. A beszélgetésre a szervezők   évről évre nemzeti elkötelezettségű újságírókat hívnak meg, szemben   például az idei Tusványossal... De mindegy, az egy másik történet, és a   szervezők sem ugyanazok.
 „Én még azokat sem tekinteném magyarnak, akiknek   magyar nevük vagy állampolgárságuk van” – mondta Tóth Gy. László, majd   hozzátette: hanem azokat, akik ismerik a nemzet történelmét és kultúráját. Mert   családtag az, aki odatartozónak vallja magát. Ugyanez érvényes a nemzethez való   tartozásra is. A politológus szerint Magyarországon nincs nemzeti érzelmű   baloldal. Hozzátette: nem hagyhatjuk, hogy tovább folytatódjék a szellemi   Trianon előkészítése.
 „Igenis vissza kellene ütni!” – mondta a   magyarverésekről Ágoston Balázs, a Demokrata főmunkatársa. Csak az   erőt tiszteli az ellenfél. A témához kapcsolódva Haeffler András, a   Vasárnapi Újság szerkesztője Böjte Csabát idézte: Ha megdobnak kővel,   dobd vissza kenyérrel. De legyen erő abban a dobásban!
 A maradék Magyarországon szigetek vannak –   mondta Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője. Már csak   szigetekben őrizzük identitásunkat. Budapest olyan, mintha külföldi   megszállás alatt volna. Az az emberek érzése, mintha Demszky büntetné a   fővárost. Sokan vagyunk, csak van egy nagy hibánk: nem hisszük el – tette   hozzá Bencsik.
 
 Plakátok, célkereszt és   bevándorlás-politika
 
 Vasárnap az ifjúsági kerek-asztalt a   Jobbik, a Fidelitas, a MIÉP és az IDF képviselői ülték körül, Török   Petrovics Kristóf (HVIM) moderálásában. A Jobbik szerint a kormánypártok   valamiféle pótlékot próbálnak létrehozni a kettős állampolgárság helyett.   A MIÉP képviselője a Fidesz szemére vetette, hogy félgőzzel végezte   az aláírásgyűjtést, és a párt korábban nem állt határozottan az ügy mellé.   Az IDF szerint az országban a gazdasági problémák kerültek első helyre,   míg a határon túli magyarok ügye utolsó helyen szerepel a magyar   közgondolkodásban. Ez egy ilyen ország. Hozzátette: a kérdést a magyar   országgyűlésben kellett volna eldönteni. Ő is a Fidesz felelősségét   firtatta, mert nem a népszavazásra koncentrált, hanem arra, hogy megalázza az   MSZP-t.
 „Érzem a célkeresztet magamon, mindenki   minket kritizál” – kezdte felszólalását a Fidelitas képviselője, és   elismerte, a kérdés feltevésének időpontja a lehető legrosszabb volt.   Majd hozzáfűzte: a kérdésre a választás után kell visszatérni.
 A MIÉP részéről az is elhangzott, hogy   a Fidesz egyáltalán nem helyezett el Budapesten a kettős állampolgárságot   támogató plakátot. A Fidelitas azzal védekezett, hogy plakátjaik pártlogó   nélkül kerültek az utcákra, mert nem akartak pártkérdést kreálni az   ügyből.
 Az autonómiáról a MIÉP úgy vélekedett: még   Románia uniós felvétele előtt ki kellene kényszeríteni a területi   autonómiát. Ennek egyik alapköve az oktatás. Nemhiába félnek annyira Romániában   és Szlovákiában az önálló anyanyelvű oktatástól.
 Hogy lehet, hogy egy izraeli könnyebben   lehet magyar állampolgár, mint egy határon túli magyar? – tette fel a szónoki   kérdést a Fidelitas. A magyar bevándorlás-politikáról szólva a MIÉP   képviselője emlékeztetett: Budapest körül egyre több lakópark épül izraeli   állampolgárok számára.
 A jövő évi választásról szólva a   Jobbik képviselője kijelentette: pártja a Fidesz lelkiismereteként próbál   politizálni. Közös érdek a kormányváltás. A MIÉP fölemlegette: ők   kezdettől fogva hangoztatják a magyar összefogás szükségességét. De a   szavak nem elegendőek. Sok kérdésben közös jobboldali álláspontot kell   megfogalmazni – tette hozzá az IDF képviselője. A Fidelitas szerint a   Fidesznek érdeke, hogy a jobboldalon rajta kívül más párt is legyen. A   Jobbiknak és a MIÉP-nek egyezséget kellene kötnie, hiszen azonos a   szavazótáboruk, ugyanúgy, ahogy a Fidesznek és az MDF-nek.
 
 Nem a Trianontól, hanem egzisztenciájuk   elvesztésétől féltek a filmterjesztők
 
 Az ifjúsági kerek-asztal után a Hír Tévé   egyik legkedveltebb műsora: a Dunakorzó mutatkozott be a Magyar Szigeten,   Siklósi Beatrixszal, Koltay Gáborral, Toroczkai Lászlóval és persze a   műsorvezető Rákay Philippel.
 Siklósi Beatrix azt ecsetelte, mihez   fogott, miután kirúgták a Magyar Televíziótól. Jelenleg az elektronikus   médiában dolgozó újságírók szervezetének az alelnöke.
 Philip a mai napig büszke 2002-es Kossuth   téri szereplésére. A magyar médiáról kifejtette: Magyarország jelenlegi   lakosságának jelentős része valamiféle mintát lát egy diszlexiás   fiatalemberben (Győzike show). A kereskedelmi csatornák műsorairól   szólva feltette a kérdést: hamarosan akár nyilvános akasztást is közvetítenek   majd? A két kereskedelmi tévé évente 36 milliárd forintos reklámbevétellel   gazdálkodik. Ebből röhögve kifizetik a médiahatóság által rájuk kirótt   pármilliós büntetéseket. Siklósi rámutatott, hogy a politika, amelynek a   kezében lenne a lehetőség a média jelenlegi állapotának megváltoztatására,   gyakorlatilag nem tesz semmit. „Olyan korszakot élünk, amelyben a   természetellenes dolgokat akarják természetesként elfogadtatni. Ennek a   devianciára építő kornak el kell tűnnie” – mondta Siklósi. „Az emberek   gondolkodni felejtettek el, mert teljes mértékben lehet az agyakat mosni” –   tette hozzá Philip. „Ma a magyarországi lakosság vegetatív módon él. Így   válhatott Győzike-fogyasztóvá” – mutatott rá Toroczkai.
 Koltay Gábor arról beszélt, hogy a   kétmilliós Budapesten egyetlenegy mozi akadt, amely bemutatta a Trianont. A   filmforgalmazók elzárkóztak a terjesztésétől. Egyikük egyenesen szellemi   lépfenének nevezte. Vetítőhelyet sem tudtak bérelni. Amikor megtudták,   melyik filmről van szó, mindenki visszakozott. „Érdekes, hogy ugyanaz a   Cselényi László, aki az Uránia mozi igazgatójaként megengedte a Trianon   vetítését, a Duna tévé igazgatójaként már nem engedi meg ugyanazt – mondta a   rendező –, pedig gondoljunk csak bele: Trianon nélkül ez a tévé nem is   létezne!” Az okokról szóval Koltay kijelentette: egzisztenciális félelemben   vagyunk tartva. A rendszerváltás tizenötödik évében! Ennek ellenére csak   Magyarországon mintegy 500 ezren látták a filmet. Viszont ha egy kereskedelmi   tévé mutatná be, akár 4-5 millióan is megnéznék, és hatalmas igazságokra   döbbennének rá.
 Hétfőre már sokan hazaszállingóztak,   ezért az Erdélyi Sajtóklubot már csak alig százan hallhatták. Borbély Zsolt   Attila és alulírott egyebek között az idei Tusványosról, a Fidesz és az RMDSZ   közeledéséről, az MPSZ-ről, a kisebbségi törvényről, a   székelyföldi autonómiáról és a 2006-os magyarországi választásokról fejtette ki   véleményét.
 | 
  Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize. |