Căutare

Végre Csíkban is van egy darab Magyarország – örvendezik ismerõsöm az új csíkszeredai fõkonzulátus, illetve konzuli rezidencia megnyitása után, azt követõen, hogy immár két, magasra vont magyar zászló hirdeti: a néhány árnyi terület, rezidenciástul, konzulostul a magyar államé. Megnyitása, mûködtetése, úgy tûnik, sínen van, ha a felújítási munkálatok az eredeti elképzelések szerint alakulnak – és a csíki mínuszok sem jelentenek túl nagy akadályokat –, márciustól meg is nyílik a lakosság számára az új magyar külképviselet.

Évekig tartó huzavona

Elsõsorban a román belpolitikai, de akár a román–magyar viták miatt is, a csíkszeredai konzulátus ügye hosszú ideig nem volt több egy reménytelen napirendi pontnál a kétoldalú tárgyalásokon. Elõször 1999-ben hangzott el magyar részrõl hivatalosan az igény újabb romániai külképviseletre, amikor az akkori román és magyar kormányfõ, Radu Vasile és Orbán Viktor találkozott Budapesten. Akkor Orbán hozta szóba a kolozsvári mellett két újabb magyar konzulátus megnyitásának szükségességét Romániában, s ezek közül az egyiket Csíkszeredában képzelte el. (A magyar fél alighanem diplomáciai megfontolásból Konstancára is hasonlót igényelt, a tengerparti városban végül tiszteletbeli konzul kezdte meg mûködését egy román nemzetiségû üzletember személyében.)
A két miniszterelnök látogatása után az Adevarul napilap meg nem nevezett román külügyminisztériumi forrásokra hivatkozva azt írta, „a csíkszeredai magyar konzulátus megnyitásának lehetõsége csak néhány magyar diplomata és újságíró fantáziájában létezett”. Mindenesetre idõközben Csedõ Csaba, Csíkszereda polgármestere levélben fordult az akkori magyar miniszterelnökhöz azzal, hogy támogatja a kirendeltség megnyitásának az ötletét az általa vezetett városban. Erre a levélre reagálva írta Németh Zsolt, hogy reméli, egy éven belül megnyílik a székelyföldi külképviselet.
Csíkszeredai konzulátus azonban nemhogy 2000-ben nem lett, de a Fidesz-kormánynak mandátuma végéig sem sikerült létrehoznia. És bár öt évvel az „Orbán-óhaj” után újra napirendre került a csíkszeredai magyar külképviselet ügye – immár Medgyessy Péter és Adrian Nastase miniszterelnökök között –, román részrõl nem hangzott el konkrét ígéret arra vonatkozóan, hogy mikortól is indulhatna el annak mûködése. Nyilvánvaló, a román félnek nem volt érdeke sürgetni a dolgot: a nagy-romániások vehemens tiltakozásaival a PSD sem mert szembeszállni, és a közelgõ választásokra való tekintettel a szociáldemokraták nem akarták felvállalni az esetleges konfrontációt a román választókkal amiatt, hogy megnyitják a magyar külképviseletet.
Változnak az idõk, változnak a kormányok, Markó Attila kisebbségügyi államtitkár az Erdélyi Riportnak nemrég már azt nyilatkozta, nem kell komolyan venni a konzulátus létrehozása ellen felhozott érveket. „Úgy látom, hogy a román politikai élet, beleértve a miniszterelnök urat is, most a kisebbségi törvényre összpontosít, ezért elõször az fog terítékre kerülni. Bízom benne, hogy rövidesen elfogadják a törvényt. A fõkonzulátus egy következõ lépés lesz, de be kell látniuk, hogy ez szükséges, és azok az érvek, melyeket korábban a létesítése ellen felhoztak, valójában komolytalanok és félre kell söpörni õket” – mondta az államtitkár.

De mitõl is jó?

A dolgok kiszámíthatatlanságát bizonyítja, hogy elõbb lett konzulátus, mint kisebbségi törvény. Utóbbi elfogadásának határidejét maga az RMDSZ-elnök is túlbecsülte, hiszen a tavalyi év végéig nem sikerült megegyezniük a koalíciós partnerekkel a tervezetrõl. A konzulátus kérdése azonban az októberi, közös román–magyar kormányülés során került újból terítékre, és akkortól már konkrétabbá vált a határidõ. Természetesen, ahogy az várható volt, a PRM máris kikelt a javaslat ellen. Cristian Stanescu nagy-romániás honatya a közös kormányülés utáni parlamenti felszólalásában azt mondta, „nem volt elég egy konzulátus Kolozsvárott, kellett még egy Csíkszeredában, Hargita megyében is. Valószínû, hogy (az RMDSZ) hamarosan Kovászna megyébe is kéri egynek a megnyitását, és akkor Erdélyt máris magyar területté nyilváníthatjuk”.
A hasonló megnyilvánulások valóban nem érdemelnek többet egy mosolynál, érdemesebb inkább azon elgondolkodni, hogy a csíkszeredai fõkonzulátus megnyitásának olyan hátrányai is vannak, amelyekkel a Székelyföldrõl származó magyarországi munkavállalók korábban nem számoltak. Mivel ugyanis az ország megyéi különbözõ konzulátusi kerületekhez tartoznak, a székelyföldieknek ezentúl Csíkba kell járniuk magyar vízumért, és nem Kolozsvárra, ahogyan azt eddig tették. A legtöbb vízumkérelmezõ azonban nem a Székelyföldrõl jár Kolozsvárra, hanem Magyarországról, és többnyire egy nap alatt sikerül is elintéznie a vízumhosszabbítást vagy -kérelmet. Ezentúl viszont a kolozsvári külképviselet „megkönnyebbül”, a munkavállalóknak pedig nagyobb utat kell megtenniük az illetékes diplomáciai intézményhez.

Magyar zászló a Páll-portán

Hosszas elõzményei voltak Csíkszeredában a magyar konzulátus megnyitásának, már ami a külképviselet helyszínét, a megfelelõ ingatlan kiválasztását illeti. Kezdetben több találgatás is napvilágot látott, amikor a Magyar Köztársaság képviselõi tárgyalásokba kezdtek a fõkonzulátus kapcsán a város vezetõivel. Elsõ nekifutásra nyolc épületet néztek meg a szakemberek Csíkszereda belvárosában.
Az épületek körüli bizonytalanság után végül december elsõ felében – többszöri megbeszélés eredményeként – született a végsõ döntés: a Magyar Köztársaság Fõkonzulátusa a Páll Gábor-féle házban lesz. Az impozáns épület, amely a Petõfi utcában van, a sétálóutcát zárja le. A ház egykori tulajdonosa köztiszteletben álló csíkszeredai polgár volt, akinek megadatott az a kiváltságos helyzet, hogy a csíki embereket képviselhette a román, majd a magyar parlamentben is. A házat államosították, késõbb itt kapott helyet a Kommunista Ifjak Szövetsége (KISZ), majd ifjúsági klub mûködött benne. A kilencvenes évek elején diszkót és bárt is mûködtettek az épületben, amelynek állaga folyamatosan romlott. Páll Gábor lánya az Apor családba ment férjhez. A magyar nagykövetség munkatársainak így már az Apor család képviselõivel kellett tárgyalásokat folytatniuk az ingatlanról.
„Elégedettek lehetünk, közel másfél havi kölcsönös elõfeszítések után úgy érezzük, hogy sikerült egy olyan megállapodást kötnünk a Páll Gábor-féle házra vonatkozóan, amely kielégíti mind a jövõbeni magyar fõkonzulátus, mind a tulajdonos igényeit. Egy hosszú távú bérleti szerzõdést, illetve ingatlanhasznosítási szerzõdést kötöttük a családdal, ami azt jelenti, hogy megteremtõdtek a feltételek ahhoz, hogy a csíkszeredai fõkonzulátus rendezett körülmények között elkezdhesse mûködését. Ez az épület maga a hivatali székhely lesz” – nyilatkozta Terényi János nagykövet még december elsõ felében.
A konzulátus épületének felújítására a magyarországi törvényeknek megfelelõen közbeszerzési eljárást írtak ki, és azt egy csíkszeredai cég nyerte meg. A szerzõdéses feltételek szerint február 20-ra az épület belsõ felújítási munkálatai készen lesznek. Április 30-ra, tekintettel a helyi klimatikus viszonyokra, a külsõ munkálatokat is elvégzik.
„Reményeink szerint március közepén ezen a székhelyen el fogja kezdeni mûködését a hivatal. A tervek szerint a fõkonzulátus már január elején mûködni fog ideiglenes jelleggel. A fõkonzuli rezidencia épületében kerül kialakításra egy iroda, ahol a konzuli segítségnyújtáshoz szükséges feltételek rendelkezésére fognak állni az ügyfeleknek” – mondotta szintén a decemberi látogatása során Terényi.
A fõkonzulátus épületének javítási munkálataihoz már az ingatlan bérleti szerzõdésének aláírása utáni napon hozzálátott a kivitelezõ.
Az új év elsõ munkanapján, január 3-án ünnepélyes keretek között felhúzták a csíkszeredai fõkonzuli rezidencia udvarán a Magyar Köztársaság zászlaját. Az ünnepi pillanatnak sok csíkszeredai polgár volt tanúja. A nagyszámú érdeklõdõ zsúfolásig megtöltötte a rezidencia termét, ahova pezsgõs fogadásra hívták be a jelenlevõket. Az elsõ pohárköszöntõ után a székely himnuszt is elénekelték a vendégek.
„Tény, hogy az emberekben felhalmozódott várakozás következtében az esemény nem teljes egészében a forgatókönyv szerint zajlott, és ez örömteli, hiszen nem csak a magyar himnusz éneklésénél kapcsolódtak be a csíki polgárok, hanem ezt követõen még a székely himnuszt is elénekelték, ezzel fejezve ki azt, ami tulajdonképpen bennük érzelmileg felgyülemlett. Rendkívül jelentõs, rendkívül fontos, szimbolikus jellege van ennek, hogy a magyar zászlót immár felhúzták ide. Várhatóan a következõ napokban nagyon sokan le fognak sétálni ezen az utcán, csak azért, hogy megnézzék, tényleg ott van-e a zászló és megcsodálják azt” – mondta a zászlófelvonás után Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere.

Vélemények és érzelmek

Dr. Csedõ Csaba István volt polgármester idején is több alkalommal szóba került a magyar konzulátus kérdése. Az ünnepélyes zászlófelvonás után a korábbi elöljáró emlékezett vissza a folyamatra: „Hálát adok a csíksomlyói Szûzmáriának, hogy végre ez a közös akaratunk, szándékunk megvalósult, mert a Székelyföldnek, a tömbmagyarságnak, a szórványnak is, mindazoknak, akik majd ide fognak tartozni, feltétlenül szükségünk van erre. Gondolok azokra az idõkre, amikor a kárpótlási jegyek kérdése olyan bonyodalmasan folyt, már akkor is igen-igen fontos lett volna ez a kérdés. De hát minden késik ebben a hosszasan változó társadalmunkban. Úgy érzem, hogy a székelység egyik álma vált valóra. Visszaemlékszem a tíz évvel ezelõtt történtekre, Horn Gyula akkori miniszterelnökkel Sepsiszentgyörgyön találkoztunk, és már akkor szóba került a konzulátus. Akkor egy adott pillanatban oda jutottunk, hogy már azon osztozkodtunk, hol is lesz ez a konzulátus: Sepsiszentgyörgyön vagy Csíkszeredában.”
„Végül is azt kaptuk meg, ami már megvolt, csak visszakaptuk. 1940-bõl nekem is megvan a magyar állampolgárságom, a hivatalos magyar koronás címeres állampolgársági bizonyítványom. Ez minket már megilletett réges-régen” – válaszolta kérdésünkre Molnár Jolán csíkszeredai nyugdíjas. Joci néni nem ért egyet azokkal, akik úgy gondolják, hogy a konzulátus székelyföldi megnyitása a kivándorlást gyorsítaná fel. „Egyesek azt kifogásolták, hogy kár volt ezt itt megnyitni, hiszen a fiatalok könnyebben el fognak menni. Aki el akart menni, az elment eddig is. Az itteni ügyintézés azt jelenti, hogy egy kicsivel könynyebben lehet mindent elrendezni. Egy nagyon-nagyon jó gondolata volt annak, aki ezt idehozta. Nagyon szépen köszönjük nekik” – fejtette ki véleményét Molnár Jolán.

Gumicsont és realitás

Talán kevésbé ismert, hogy már Grósz Károly is említette találkozásukkor a székelyföldi konzulátust Ceausescunak, de az akkori romániai helyzetet tekintve vélhetõen csak viccelt. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy feltételezzük, Orbán Viktornak miért jutott eszébe éppen 1999-ben a konzulátus: kormányra kerülve feledtetni akarta a Fidesz kettõs állampolgárságot célzó, választások elõtti ígéreteit. Elképzelhetõ, hogy a miniszterelnök komolyan is gondolta, bár a Vasile-kabinet mozgásterét, tehetetlenségét ismerve, nem tûnt reális javaslatnak. Aztán jobb ötlete támadt – a státustörvény –, a konzulátus pedig megmaradt gumicsontnak, felmutatható eredménytelenségnek a két ország viszonyában. A csíkszeredai magyar képviselet elõször talán a Medgyessy–Nastase-találkozón merült fel realitásként, ám a megnyitáshoz már a jelenlegi feltételek voltak szükségesek: Tariceanu liberális, európai szemlélete, Markó államminiszteri tisztsége, Gyurcsány felismerése, hogy ezúttal meggyõzhetõ a román fél, a közös kormányülés, valamint az uniós csatlakozás közelisége.
Végül is ma már nem az a fontos, hogyan lett a konzulátus, hanem az, hogy lekerült a napirendrõl még egy, a romániai magyarság számára fontos kérdés. Van a Székelyföldön konzulátus. Marad persze erre az évre is téma: a kisebbségi törvény egyelõre nehezebb falatnak ígérkezik a konzulátusalapításnál. Pedig a fenti feltételsor ez esetben is adott, legfeljebb nem elégséges.