Căutare

Articolul:

1989 előtt a röghözkötöttség keserítette meg (egyebek között) a román állampolgárok életét, most a szabad mozgás okoz gondot, nem csak Romániának, de csaknem az egész EU-nak.

Bár a nyugaton élő román állampolgárok bűncselekményeiről korábban is folyamatosan érkeztek a hírek, és a román útlevél láttán már régebben is lehervadt a mosoly a nyugati határőrök szájáról, a már-már tömeghisztériává fajuló románellenesség azt követően lett úrrá Olaszországon, hogy egy román állampolgár kirabolt és bestiálisan meggyilkolt egy olasz nőt. A korábbi „mínuszos hírek” kolumnás rémtörténetekké dagadtak, és a román állampolgár lassan amolyan persona non gratává válik az EU-ban.

A kíméletlenség jegyében

A jobboldali olasz hatóságok radikális intézkedéseket terveznek a bevándorlók ellen, ahogyan politikai megfigyelők fogalmaznak: „Csizmaország” csizmával tiporná el a bűnözést. A spanyolcsizma kíméletlenségével. A szélsőbaloldali Democrazia Proletaria mozgalom tagjából lett szélsőjobboldali belügyminiszter, Roberto Maroni újratárgyalná Brüsszellel a szabad közlekedést szabályozó törvénykezést, szigorú korlátozásokat vezetve be „a nemzetbiztonság védelmében”.

Törvénycsomagja, az EU-n kívüli polgárok esetében beiktatná az illegális bevándorlás börtönnel sújtható bűntényének fogalmát; kiterjesztené a tengeri járőrözést az olasz felségvizeken túlra, csupán azok számára engedélyezné a letelepedést, akik bizonyos összegű, rendszeres havi jövedelemben részesülnek, a bevándorlók családtagjainak csak DNS-vizsgálat után adna tartózkodási jogot, keményebben büntetné az erőszakos cselekedeteket.

Róma szélsőjobboldali polgármestere, Gianni Alemanno – aki éppen a romániai bevándorlókkal szembeni kíméletlen fellépést ígérő programjával nyerte meg a választásokat – már beindította a keresztes hadjáratot, amelyet a városban található nyolcvanöt roma-táborral kezdenék el. „Könyörtelenül kiszivattyúzzuk a vizet a bűnözés gyomját éltető tavakból” – így szól a városatya hangzatos ígérete.

Brüsszel kényszerhelyzetben

Bár az intézkedésekben sokan az uniós normák megsértését látják, politikai megfigyelők szerint a bevándorlókkal szembeni növekvő uniós ellenszenv közepette nehéz lesz a jövő évi választások előtt rendkívül óvatossá váló Brüsszelt meggyőzni arról, hogy helytelen lenne például a megélhetési forrást számon kérni a letelepedőktől.

A szigorítások hívei jogosan hivatkozhatnak arra, hogy az EU-n belüli szabad mozgást szavatoló törvénykezés politikai szándékként nemes ugyan, ám hiányzik belőle a minimális gazdasági feltételszabás is. Brüsszel alighanem engedni kényszerül, nem csak az olasz, de a francia és spanyol, sőt, a Benelux-, újabban pedig az északi államok hatóságainak és közvéleményének nem kis megelégedésére.

Mindenki veszít?

A romániai bevándorlókkal együtt „járulékosan” megjelent bűnözési hullámot nem csak jogi, de gazdasági okok miatt is nehéz lesz kitoloncolásokkal, beutazási tilalmakkal megfékezni. A román vendégmunkások nem csak évi 6–8 milliárd eurót küldenek haza, ami a PIB szempontjából sem elhanyagolható összeg, de a nyugati munka- és életmódot elsajátítva a román társadalom civilizálódásához, a munkamorál javításához is hozzájárulnak.

Az Olaszországban hivatalosan nyilvántartott 324 ezer (a Caritas katolikus szervezet szerint 556 ezer) román vendégmunkás az olasz PIB több mint 1 százalékát termeli meg. Romániában 23 ezer olasz tőkével működő céget jegyeztek be, a nyugati megyékben, a Bánságban a termőföldek nagy részén olasz befektetők gazdálkodnak. Az államközi kapcsolatok korlátozások miatti esetleges megromlását így mindkét gazdaság megérezné.

Románia vádol

Minderre most Călin Popescu-Tăriceanu kormányfő figyelmeztetett, nem minden fenyegető él nélkül. Miután telefonbeszélgetést folytatott régi-új olasz kollégájával, Silvio Berlusconival, hétfőn a román illetékesekkel elemezte a helyzetet.

Operatív tanácskozásról lévén szó, döntés is született: Cristian David belügyminiszter Rómába utazik, hogy felajánlja: Bukarest a román rendőrség és ügyészség szakértőiből álló csoporttal támogatná az olasz hatóságokat a romániai bűnözők elleni küzdelemben. (Persze, az olasz partner akár azt is válaszolhatná, hogy előbb otthon tegyenek eleget feladatuknak.)

Tăriceanu az erőtlenül fellépő olasz rendfenntartókat is felelőssé tette, felrótta, hogy az olasz helyhatósági választások során kampánytémának használták fel a „román kérdést”, és fontosnak mondotta azt, hogy az olaszországi románok, akik már nem mernek anyanyelvükön megszólalni az utcán, „igazi európai polgárnak” érezhessék magukat.

Leonard Orban, román európai biztos korábban arról beszélt, hogy az olasz fél a romaintegrációra kapott uniós alapok alig felét használta fel, 2000–2005 között csupán 3,2 millió dollárt költött, miközben Spanyolország például 7,5 millió eurót fordított e célra.

A román útlevél „átka”

A románok olaszországi megítélése elszomorító. Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 64 százaléka nem rokonszenvez a románokkal, akik így a 61 és 49 százalékot összesítő araboknál és kínaiaknál is népszerűtlenebbek. Az nem segít, hogy a bűncselekményeket jórészt romániai romák követik el. A nyugati közvélemény nem érzékeli az ilyenszerű „finom különbségeket”; szerinte akinek román útlevele van, az román. Még akkor is, ha roma. Vagy magyar...