Numele cotidianului: Új Magyar Szó Anul şi data apariţiei: 11/5/2007 Tematica: problema emigranţilor români din Italia Categoria articolului: reportaje Autorul articolului: Bíró Béla Titlul articolului: Romulusok Rómában Numărul fotografiilor: 1 Acces online: https://umsz.manna.ro/index.php?menu_id=2107&cikk=55420
Numele cotidianului
Articolul:
A román vendégmunkások is úgy érkezhetnek
Itáliába és főként Rómába, ahogyan mi mentünk (kezdetben) Magyarországra
és főként Budapestre.
A római és általában az itáliai román
bűnözés mélyebb okairól már akkor elkezdtem töprengeni, amikor megtudtam,
hogy (az egykor talán magyar) Nicolae Mailatot (ahogyan a román tévéadók
újabban emlegetik) Romulusnak is hívják.
Az persze, hogy Róma hírhedt rablógyilkosa éppen egy Romulus, lehet véletlen
egybeesés, az azonban hogy az itáliai bevándorlók által elkövetett
bűnesetek háromnegyedét annak a román közösségnek a tagjai követik el,
amely olaszországi tapasztalataim szerint a másfél millióra becsült lélekszám
ellenére sem közelítheti meg az összes bevándorlók háromnegyedét sem (az arány
a legjobb esetben is fordított), korántsem lehet véletlen.
Az a kérdés persze, hogy miért épp Rómában és Itáliában vetemednek román
honfitársaink törvényellenes cselekedetekre, indokolt. Az a feltevés azonban,
miszerint az ok pusztán az olasz hatóságok (gyakran kétségtelenül megalázó)
magatartásában rejlik, aligha tartható.
Ez a magatartás ugyanis nem kizárólag a román bevándorlókat sújtja. A
kínaiakat, a hindukat, az arabokat, az ukránokat is sújtania kell. Hogy miért
mégis mi, román állampolgárok vagyunk azok, akik megszegjük a törvényeket, nos
ez az, ami tényleg magyarázatra vár. És alapos okkal feltételezhető, hogy
az okok kulturálisak.
A nyár óta nyomaszt egy firenzei emlékem. Éppen a San Lorenzo-templomot
kerestük a feleségemmel, amikor az egyik utcasarkon egy jól öltözött, jó arcú,
harmincöt év körüli fiatalemberre lettem figyelmes, aki éktelen román dühvel
szidta az olaszokat. Lehordta őket cigányoknak, tekergőknek,
rabszolgatartóknak, mindennek.
Magam is megrémültem tőle. Félrébb húzódtam, nehogy a közelben álló
karabinierik a végén a mi román útlevelünket is elkérjék. Egyszerűen nem
értettem, honnan lehet bátorsága egy román állampolgárnak egy idegen országban
úgy viselkedni, mint mondjuk, Marosvásárhely vagy Kolozsvár főterén.
S aztán eszembe jutott egy másik eset is, a feleségem egyetemista koromban
elvitt egyszer a Csucsa körüli hegyekbe. Valahol az egyik csúcs körül
összeakadtunk egy rokonszenves fiatal csobánnal. A feleségem (született
nagyváradi lévén) kíváncsi volt: mióta élnek ott, mármint a hegyek tetején? A
fiatalember kihúzta magát és büszkén kivágta: Traianus óta.
S rögtön utána egykori egyetemi tanárom is eszembe jutott, aki a hetvenes évek
végén halálos komolyan magyarázta nekünk (román–magyar szakot végeztem), hogy a
klasszikus latin későbbi, mint a román nyelv, mert hogy abból a
népnyelvből alakult ki, melyet a román képvisel. Belegondoltam, hogyan
érezheti magát Traianus büszke utóda, aki ráadásul még ama város névadójának a
nevét is viseli, amelybe hazatér, ha ősei szülőhelyén mindenféle
őshonosok úgy bánnak vele, mint egykor a rabszolgáikkal, azaz emberszámba
sem veszik őket.
Nem volt nehéz elképzelnem, hiszen egyszer már engem is szállított le magyar
határőr a nemzetközi gyorsról, mert azt mertem állítani, hogy nincs joga
úti céljaimról érdeklődni. Utólag rá kellett ugyan ébrednem, hogy volt,
ő azonban nem erről próbált meggyőzni, hanem azt akarta
bemutatni, hogy nem vagyunk egyenlőek, Magyarországon ő az úr, én – a
román – egyszerűen nem is számítok. Úgyhogy szépen a határállomáson
éjszakáztam, s csak a reggeli gyorssal folytathattam utamat.
A kisebbségi ember önfegyelme talán akkor sem hagyhatott volna végképp cserben,
de rágondolni is rossz, mire lettem volna képes, ha van bennem három deci.
Romulusban a hírek szerint volt.
A román vendégmunkások is úgy érkezhetnek Itáliába és főként Rómába,
ahogyan mi mentünk (kezdetben) Magyarországra és főként Budapestre. Azt
már önmagában is vérlázítónak érezhetik, hogy az olaszok úgy bánnak velük, mint
az arabokkal például. Arról nem is beszélve, hogy a diktatúra éveiben
megszokhatták, hogy igenis ők azok, akiknek joguk van úgy bánni az
„idegenekkel”, mint alacsonyabb rendű hazátlanokkal.
Übermensch aggyal elviselhetetlen lehet egyszerre alacsonyabb rendűvé
lefokozott testben vegetálni. A kilencvenes évek fordulóján már akadtak,
akik azt jósolták, hogy a kontinuitáselmélet levét nem mi, magyarok fogjuk
meginni. Úgy tűnik, nem tévedtek.
|
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|