Căutare

Articolul:

Nemcsak dolgozni vándoroltak ki a román állampolgárok Olaszországba A rendszerváltás óta folyamatosan tart a „népvándorlás” Romániából Nyugat-Európába, főleg Olaszországba és Spanyolországba. A jelenség Rómában is tapasztalható, hiszen az Örök Város szinte minden egyes utcasarkán belebotolhatunk egy Romániából érkezett emigránsba.

Románok az Örök Városban

Fotó: Krónika

Akad közöttük, aki napi tíz–tizenkét órás, kemény, de becsületes munkával keresi meg azt az 1000–1500 eurót, amelynek a felét hazaküldi a hónapok óta nem látott családtagoknak. Van, aki festői vagy zenei tálentumát szabadúszóként próbálja kamatoztatni a Tevere partján. Más a metró szerelvényén vagy Róma valamelyik forgalmas terén csalogatja ki az arra járók zsebéből az aprópénzt. Olyannal is találkoztunk, aki szinte a rendőrök szeme előtt lopta ki a Trevi-kútba bedobált eurócenteket. De rettegettebb bűnözők is jöttek ide Romániából: prostituálthálózatot működtetnek, autókat és lakásokat fosztogatnak, sőt idén már több gyilkosságot is elkövettek román bűnözők.

Feneketlen kút
Az olasz főváros egyik büszkeségének számító Trevi-kutat a késődélutáni kánikulában szinte meg se lehet közelíteni, oly sok turista veszi körül. Legtöbbjüket nemcsak a látványosság vagy hűsölni vágyás vonzza ide. A legenda szerint a Rómába való visszatérést jelentő aprópénzbedobás szüntelenül folyik, az eurócentek szinte záporesőként hullnak a kristálytiszta vízbe. A kutat az önkormányzat tisztítja, de a városházi alkalmazottakat „önkéntes” takarítók szokták megelőzni, akikre azonban a kút fölötti téren szüntelenül járőröző rendőrök árgus szemekkel figyelnek. Egy Romániából érkezett huszonéves srác azonban megelőzi őket. Hol a rendőröket figyeli, hol a pénznemek nagyságát fürkészi, kinyújtja a halászbotként használt rádióantennáját, melynek mágnessel ellátott végével becélozza a legértékesebbnek vélt pénzérmét, mely pillanatok alatt a zsebében lapul. Aztán felnéz a korlátnál lapuló társaira, akik intik: mehet a következő! Mint mondja napi 30-50 euró közötti összeget sikerül kihalászni a vízből, de ez nem a bedobott érmék nagyságától, hanem az állandóan akadékoskodó rendőrök éberségétől függ. Alighogy ezt kimondja, egy fiatal rendőrnő máris mellettünk terem, de emberünknek azonnal nyoma veszett. Egy másodperccel korábban kereket oldott, és elvegyült a tömegben. Két-három perc múlva a kút túlsó oldalán tűnik fel. Felnéz társaira, kinyújtja az antennáját, és máris tömi a zsebét.

Művészet és tragédia
Az Angyalvár vagy olasz nevén Castel Sant’ Angelo előtti teret koratavasztól késő őszig festők veszik birtokukba. Közöttük több román származású is található. Andreea kolozsvári származású képzőművész, aki Olaszországban végzi tanulmányait. Mint mondja, három éve nem járt otthon, de minden vágya az, hogy az egyetem elvégzése után egy szép napon hazaköltözzön. Másfél napja egyetlen festményt sem adott el, de vannak napok, amikor öt-hat vagy akár tíz alkotása is gazdára talál. A Piazza Navona már oltyán cigányok zenéjétől hangos. „Tizenhét éve vagyunk együtt, és azóta szinte szüntelen itt, Olaszországban játszunk. Zenéltünk már az itteni román futballsztároknak, Mutunak is, Chivunak is. De amikor itt járt, Dinu mesternek is elhúztuk a nótáit” – dicsekszik Isac Marin Tănăsache.
A világ minden templomának anyjaként számon tartott San Giovanni in Laterano-katedrális előtt román férfi tűnik fel: néhány centért koldul. „Ahány koldus, az mind román!” – fakad ki néhány méterrel odébb szuveníres standja mögül egy indiai férfi. Amikor meghallja, hogy néhány szót váltunk a Brassó mellől érkező kéregetővel, szépíteni próbál. Esküszik, hogy senkinek semmi baja a románokkal, csakhogy a számos tolvaj, betörő és újabban gyilkos nagyon sokat árt az ország képének és az idelátogató romániai turistáknak.
Az indiai férfi úgy tudja az azóta is minden hírcsatornán ömlő metróállomási tragédiáról, hogy a román lányok pénzért öltek. A Termini csomópontnál, a pirosról a kék metróra váltva, az állomás egy sarkát a mai napig virágok, gyertyák, fényképek és üzenetek borítják. A sok olasz levél közül egyik kézzel írott, román nyelvű szöveg is: „Szerencsétlenek, miért kellett nektek egy ártatlan lány vére?! Olyanok vagytok, mint Júdás, aki az ezüstért elárulta Krisztust. Fájdalmat okoztatok mindenkinek, nekünk, itt élő románoknak is!” A levél annak a két román prostituáltnak szól, akik ez év április 29-én a Termini megállóban egy esernyő hegyét szúrták a 23 éves Vanessa Russo szemébe. A két merénylő otthagyta az összeeső olasz lányt, aki a bevérzés miatt a kórházban még aznap életét vesztette. Alig egy hétre a római gyilkosság után Cosenzaban egy román férfit tartoztattak le, akit két idős asszony baltával való meggyilkolásával vádolnak.