Numele cotidianului   
Megnéztük, ki “vitt” a magyarság számarányánál   nagyobb arányú szavazatot Székelyföldön. Az eredmény lesújtó.
 
   A parlamenti választásokat követően a média a választásokat megnyerő   jelöltek neveitől volt hangos; különféle statisztikák és rangsorok láttak   napvilágot, a győztesek pezsgőfürdőztek, a vesztesek – akik   amúgy sokszor több szavazatot gyűjtöttek össze, mint azok, akiket a   választási rendszer győztesként hozott ki – csendben a háttérbe húzódtak. 
   
   A Transindex azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a győztesek és   vesztesek felsorolása helyett kiderítse: melyik magyar jelölt gyűjtött   több szavazatot, mint a magyar lakosság számaránya választókörzetében? Másképp:   ki volt az, akire még a magyarok sem igen szavaztak, és ki volt az, aki a   magyarok mellett a román választókat is meggyőzte? Illetve ki volt az, aki   a magyarokat a románságnál nagyobb arányban tudta mozgósítani? Erre bevezettünk   egy terminust is: ez lesz a meggyőzőerő. 
   
   
   Magyarázzuk, hogyan számoltunk 
   
   A feladat összetettsége miatt néhány dolgot egyszerűsítenünk kellett:   számításaink egyik alapfeltételezése az volt, hogy a magyar – mind RMDSZ-es,   mind független – jelöltekre elsősorban a magyar lakosság szavaz; a másik   feltételezés az volt, hogy az egyes választókerületekben a magyar és román   szavazók részvétele nem különbözött számottevően. 
         | 
 |                     | 
 |             | Kovászna megye, szenátori               körzetek |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   A magyar, illetve a román részvételről egyébként a Központi Választási   Iroda (BEC) honlapján sem találtunk részletes statisztikát. Meg kell   említeni, hogy az alábbi adatoknak létezik egy olyan értelmezési   lehetősége is, miszerint a magyar jelöltek nem román szavazatokat kaptak,   hanem jobban mozgósították a magyar szavazókat, és így jött ki a magyar   lakosság számarányán felüli szavazati arány. 
   
   Továbbá – frissebb adatok híján – el kellett fogadnunk, hogy a 2002-es   népszámlálás eredményei többé-kevésbé híven tükrözik a valóságot, és meg   kellett barátkoznunk azzal is, hogy a nagyvárosokban kialakított   választókerületek etnikai szempontból kevésbé tükrözik a népszámlálás   adatsorát. 
         | 
 |                     | 
 |             | Kovászna megye,               képviselői körzetek |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   Például tudjuk hogy Marosvásárhelyen az 1-es számú képviselői kerület,   ahol Borbély László indult, a “magyar” negyedeket foglalta magába –   azonban a népszámlálás csak városi szintű adatokat közöl a marosvásárhelyi   etnikai arányokról. Valószínű tehát, hogy Borbély választókerületében több   magyar él, mint azt a népszámlálási statisztika mutatja. A viszonylag pontatlan   városi számításokért azonban kárpótolnak a vidéki választókörzetek, ahol a   népszámlálási adatokra támaszkodva elég pontosan ki lehet deríteni a magyar   lakosság arányát. 
   
   Az egyes jelöltek meggyőzőerejének a kiszámításakor az eljárás a   következő volt: tudni lehet, hogy az egyes választókerületek mely   településeket foglalják magukba, a népszámlálás alapján tehát könnyen   kiszámolható a magyarság számaránya a választókerületekben. Megnéztük aztán,   hogy a jelöltek az érvényesen leadott szavazatszám hány százalékát “vitték el”,   és a kettő különbsége adta azt, amit mi meggyőzőerőnek   neveztünk. 
   
   A meggyőzőerő egy negatív szám, amennyiben a jelölt nem kapta   meg a magyarság számarányának megfelelő szavazatarányt; és akkor lesz   pozitív, ha a magyarság számaránya fölötti szavazatarányt kapott. Tehát ha egy   jelölt a szavazatok 43%-át “vitte”, az 25%-os magyar aránnyal kiváló   eredménynek számít és +18-as meggyőzőerőt jelent; ha viszont a   szavazókerületben 64%-nyi magyar él, akkor 43% nem nagy hőstett: a   meggyőzőerő –21 lesz. 
         | 
 |                     | 
 |             | Hargita megye, szenátori               körzetek |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   Számításainkat az RMDSZ-es, valamint a főbb független jelöltekre   korlátoztuk abból a megfontolásból, hogy a román jelöltek amúgy sem szoktak   számottevő magyar szavazatot kapni. 
   
   
   Tehát mennyire voltak meggyőzőek a jelöltek? 
   
   A rövid válasz: nem igazán. A Hargita, Kovászna és Maros megyei jelöltek   túlnyomó része kevesebb szavazatarányt kapott a választókerület magyar   népességarányánál. Leginkább a független jelöltek égtek, számításaink szerint   ők voltak a legkevésbé meggyőzőek. Ugyanakkor azt is el kell mondani,   hogy az RMDSZ-jelöltek többsége negatív előjellel szerepel a   statisztikánkban, és a maroknyi “pozitív” jelölt sem tudta néhány százaléknál   többel túlszárnyalni a magyarság számarányát. 
   
   Az RMDSZ-es jelöltek közül Márton Árpád sereghajtó (–25), őt szorosan   követi Antal István, Pál Árpád és Albert Álmos (–22).   Albert Álmos teljesítménye kapcsán megjegyzendő, hogy az ő ismeretlen   ellenjelöltje, Szilágyi Sándor a leadott szavazatok 35%-át kapta. Ezzel   Szilágyi a legmeggyőzőbb független jelölt (–43), messze maga mögött   hagyva az amúgy sokkal ismertebb Kincses Elődöt (–63). 
   
   A háromszéki képviselőjelöltek közül Molnár Gábor fiatal RMDSZ-es   politikus volt még a legmeggyőzőbb (–2), őt Olosz Gergely követi, nem túl fényes eredménnyel (–15). Az Olosz ellen induló Rákosi János végképp nem győzte meg a választókat (–83). Az egyedüli “pozitív”   háromszéki jelölt Bokor Tibor, ő +2-es eredményt ért el. 
         | 
 |                     | 
 |             | Hargita megye,               képviselői körzetek |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   Hargita megyében a szenátorjelöltek közül Gyerkó László kapott   több szavazatot a magyarság számarányánál (+2), Verestóy Attila (–10) és   ellenjelöltje, a Zöld Párt színeiben induló Dósa Barna (–54) nem volt   meggyőző. 
   
   A Hargita megyei képviselőjelöltek közül Kelemen Hunor volt a   legmeggyőzőbb (+3); a mezőnyhöz képest egész jól szerepelt még Korodi   Attila (–1) valamint a kevésbé ismert Bende Sándor (–3). Antal   István és Pál Árpád például –22-vel végeztek, a mezőnyt a   függetlenek, Becsek-Garda (–75) és Sebestyén Csaba (–77) zárják. 
         | 
 |                     | 
 |             | Maros megye, szenátori               körzetek |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   Maros megyében a szenátorjelöltek közül egyedül Frunda György jött ki pozitívan (+4), Markó Béla RMDSZ-elnök szavazataránya például   kevesebb (–3), mint a magyar lakosság számaránya. Egyébként az elnök ellen   induló Kincses Előd a szavazatok 7%-át vitte el – ez –63-as   meggyőzőerőt jelentene számításaink szerint. A két másik   szenátorjelölt, Szakács János és Dávid Csaba is “mínuszban” vannak. 
   
   Képviselőjelöltek közül Borbély László kapott pozitív osztályzatot (+10),   igaz, neki előnyére vált az, hogy a választókörzetében nagyobb a magyar   lakosság aránya, mint a népszámlálási adatok által tükrözött városi átlag. Kelemen   Atilla szintén +5-ös eredményt ért el, a többi jelölt azonban mind   “mínuszban” mozog. 
         | 
 |                     | 
 |             | Maros megye, képviselői               körzetek |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megbecsülni, hogy az RMDSZ-es   jelöltek ellen induló függetlenek tőlük vittek-e el szavazatokat. Ezzel   meg lehetne magyarázni egyes ismert RMDSZ-politikusok gyenge teljesítményét, de   ott van a másik lehetséges verzió is, az, hogy ezekben a körzetekben nagyobb   volt a mozgósítás, vagy pedig a két egymás ellen induló jelölt a románságtól is   “elvitt” némi voksot. 
         | 
 |                     | 
 |             | A Hargita, Kovászna és Maros               megyei jelöltek meggyőzőerő-indexe, összesítve. Csillaggal               jeleztük, mely RMDSZ-jelöltek ellenében indult független |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   Következő anyagunkban a Szatmár, Bihar, Kolozs és Szilágy megyékben   indulók teljesítményét elemezzük, hasonló eljárással.