Numele cotidianului   
Az RMDSZ-nek nem áll érdekében többet kínálni,   és az MPP-nek kevesebbet követelni.
 – Van-e koalíciós   kényszer az RMDSZ és az MPP között az őszi választásokra, vagy nincs? A   kényszer az én értelmezésemben elsősorban azt jelenti, hogy az RMDSZ   átlépi-e a választási küszöböt és bekerül-e a parlamentbe, amennyiben nem köt   megállapodást az MPP-vel. Ilyen értelemben véve koalíciós kényszer nincs 
   
   – ismételte és válaszolta meg a tusnádi szabadegyetem egyik fő kérdését Székely   István politológus, a Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke A megegyezés kényszere.   Mi lesz ősszel? című vitadélutánon. 
         | 
 |                     | 
 |             | A résztvevő elemzők               (balról jobbra): Szász Alpár Zoltán, Kovács Csaba, Székely István Gergő (moderátor) és Székely István
 |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   A beszélgetés egy nappal azelőtt hangzott el, hogy a szabadegyetem eredeti   helyszínén, Bálványosfürdőn leült egymással tárgyalni Markó Béla, az RMDSZ   elnöke és Tőkés László, aki az EMNT elnökeként közvetít a két fél között. 
   
   A megbeszélésen Markó gyakorlatilag a korábbi ajánlatot ismételte meg: vagyis   az RMDSZ bejutó helyeket   biztosít saját jelöltjei között az MPP-nek. Ezt az egyenlő felek   koalíciója mellett érvelő Szász Jenő továbbra is elfogadhatatlannak tartja. A   patthelyzet tehát tovább tart – az MPP-nek egy hete van átgondolni az ajánlatot   –, így érdemes áttekinteni, az RMDSZ-nek miért nem áll érdekében többet   kínálni, és az MPP-nek kevesebbet követelni. 
   
   *** 
   
   – Van-e értelme egyébként koalíciót kötni vagy nincs? Tegyük a mérleg két   serpenyőjébe azt, hogy ki mit nyer és ki mit veszít a megállapodással –   indította ezirányú elemzését Székely István a már hivatkozott tusnádi   kerekasztalon. 
   
   – A koalíció azt a 15%-nyi szavazatot hozhatja a konyhára, amit az   önkormányzati választásokon az MPP szerzett. Mandátumok tekintetében a hozadék   kettő, usque három képviselői és maximum egy szenátori hely. Ez van   az egyik serpenyőben. 
   
   És még egy nagyon fontos dolog: ugyan nem eredményez közvetlenül mérhető   nyereséget, de nem szabad negligálni, hogy a választók 99%-ának világos és   egyértelmű akarata a következő: ott fent ne marakodjanak, fejezzék be   ezt a folyamatos évek óta tartó cirkuszt és fogjanak össze. 
   
   Mi van a mérleg másik tányérjában? Az RMDSZ szempontját nézve miért gondolom   úgy, hogy a két-három plusz egy mandátum ellentételezése a szervezet   szempontjából eléggé nagy csomag? A Magyar Polgári Párt a koalícióval bejutva   parlamenti párttá válik, közjogi legitimást szerez, s ennek a birtokában pedig   valószínűleg stabilizálni tudja helyzetét a politikai palettán, és legitim   alternatívává válik. A koalíciókötésnek ez az első számú hozadéka az MPP   számára. 
   
   
   Éppen ez az a dolog, amit az RMDSZ mindenképpen el akar   kerülni. 
  
   
   Ha az önkormányzati választások olyan eredményt hoztak volna, ami valóban a meg   nem egyezés alternatívájaként a parlamentből való kiesést mutatták volna,   akkor feltételezem, hogy a koalíciónak ezt az árát az RMDSZ bevállalta volna. 
   
   Ilyen típusú kényszerhelyzet viszont nincs, tekintettel arra, hogy az   alternatív parlamenti küszöb bevezetése – melyet én simán lex RMDSZ-nek nevezek, mert teljesen elképzelhetetlen, hogy valamelyik román párt olyan   területi koncentrációt mutasson fel, hogy egyéni választókerületben hat   képviselője és három szenátora befutó helyet érjen el, de országosan a   párt ne teljesítse az 5%-ot. Az MPP-nek az önkormányzati választásokon elért   eredményei is azt mondatják velem, hogy megegyezési kényszer nincs – fejtette   ki Székely. 
   
   – Ha az MPP helyzetét gondoljuk végig, több olyan jel van, ami arra mutat: nem   biztos, hogy meg kell egyezni, hiszen ez az indentitás sérülésével, vagy akár a   feloldásával lehetséges. Innentől kezdve valószínűleg a médiában   tettenérhető bizonyítvány-magyarázás lesz a legfontosabb, vagyis az, hogy   ki a hibás amiatt, hogy nem sikerült koalíciót kötni. Én is úgy gondolom, hogy   a megegyezés elmaradását a választók valamilyen mértékben szankcionálni fogják   – fejtette ki Székely István. 
   
   *** 
   
   A túlzott optimizmustól óvott válaszul Kovács Csaba, székelyudvarhelyi   politikai szakértő. – Egy picit fetisizáljuk azt a szavazatarányt, ami   most a helyhatósági választásokon kialakult az RMDSZ és az MPP között. 
   
   Ha megengedhető, intő példaként mondanám az európai parlamenti   választások eredményét, ahol a Tőkés László által megszerzett szavazatok   bűvöletében a Magyar Polgári Párt olyan felhorgadt várakozást produkált a   választások előtt, hogy a júniusban elért eredményei kudarcnak   tűnnek. 
   
   Nem feltétlenül tartom mérvadónak, hogy a helyhatósági választásokon elért   eredményeket egy-az-egyben vetítsük rá a parlamenti választásokra, és egyfajta   zárt halmazként kezelve így osszuk le, hogy ki hogyan jut be. 
   
   Valószínű, hogy novemberben nem lesz arányaiban nagyobb az eltérés a két   oldal eredményei között, viszont ha a pártok választásokon nyújtott   teljesítményét mérjük, akkor az RMDSZ 25, az MPP pedig 15%-on teljesített. 
   
   Ezt úgy számolom, hogy az előbbi 9800 jelöltből bejuttatott több mint   2450-et, az utóbbi pedig a valamivel több mint 3000 jelöltből bejuttatott   500-at. Egy kampány mércéje az önmagához mért eredmény. Mennyi volt a   demonstatív politikai szándék, és abból mennyi valósult meg? Ebben a mutatóban   nem olyan nagy az eltérés az RMDSZ és az MPP között. 
   
   A bejutási küszöb elérése véleményem szerint sem kétséges az RMDSZ számára. De   nem hiszem, hogy a szervezet számára elégséges politikai cél lenne az   alternatív bejutási lehetőség hasznosítása. A parlamenti képviselet   nagysága és minősége is döntő. 
   
   A vészforgatókönyvek közül nem zárható ki, hogy kamikaze akciókat fontolgat a   Magyar Polgári Párt. Tehát többesélyes a játszma, és a 85/15%-os   szavazataránynál sokkal több tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy   reális legyen az elemzés. A megegyezés nem élet-halál, hanem sokkal inkább a   minőség kérdése – mondta el Kovács Csaba. 
   
   *** 
   
   Nem az alternatív bejutási küszöb az új, egyéni választókerületes választási   törvény egyetlen újdonsága – magyarázta a kerekasztalon Szász Alpár Zoltán politológus, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára. 
   
   – Az első szempont az, hogy a választási rendszerekről szóló romániai   szakterminológia meglehetősen pontatlan, mert egy amúgy is pontatlan   francia terminológiát vesz át. Nálunk mod de scrutinról, a választás   módjáról beszélünk, nem választási rendszerről. A választás egyéni   kerületekben történik, de az arányosság elve alapján – a többségi elvet az   arányossággal úgy egyezteti, hogy az összes párt javaslata ötvöződjék   benne. 
         | 
 |                     | 
 |             | Bognár Zoltán politológus,               mint a hallgatóság egy tagja |             | 
 |  | 
 | 
        | 
 | 
 
 
   
   Az újszerű a választási rendszerben az, hogy a 43 megye megmarad   másodlagos választókerületeknek, azon belül alakítják ki az egyéni kerületeket.   A szavazatszámlálás első lépése itt kezdődik, és ha egy jelölt   abszolút többséget ért el, akkor a mandátumosztás is. A második elosztási szint   a megye, és a harmadik az országos – mondta Szász Alpár Zoltán. 
   
   Megyei szinten az egyéni kerületekben elért eredményeket pártokra bontva   összesítik, majd ezt adják össze országosan. Ebből kiindulva állapítják   meg, hogy mely párt vagy választási szövetség érte el a képviselőházi,   illetve a szenátusi bejutás 5%-át, vagy szerzett meg egyszerre hat   képviselői és három szenátori mandátumot. A két küszöböt elért pártok   részesülnek a töredékszavazatok elosztásában. 
   
   
   Hogy lehetne mindkét romániai magyar politikai erőt   bejuttatni a parlamentbe? 
   
   Az képtelenség, hogy mind a kettő teljesíti a két küszöb valamelyikét, így   marad a lakosság és a sajtó által elvárt koalíciókötés. Ez lehet olyan   választási szövetség, mely az eredményhirdetés után meg is szűnik, vagy   az, hogy az MPP politikusai az RMDSZ listáján vesznek részt. 
   
   Az alternatív bejutási lehetőség felülírja a választási törvénynek azt a   kitételét, hogy pártszövetségeknek minimum 8%-ot kell elérniük. Az   erről szóló kitétel, a jogszabály 47. paragrafusának 2c pontja amolyan féregnyúlvány. 
   
   Az alternatív küszöb valószínűleg az RMDSZ indítványára került be a   törvénybe, s ebből a szempontból a szervezet – amennyiben ez a hipotézis   igaz – okosan manőverezett. Nyilván a román politikai erőknek érdeke   a parlamentben tartani az RMDSZ-t, mert ismert, megbízható, stabil partner –   tette hozzá a politológus. 
   
   *** 
   
   – A 2000-res és a 2004-es választások trendje az volt, hogy a szövetség   általában 0,5%-kal több szavazatot szerzett a parlamenti választásokon   ősszel, mint pár hónappal azelőtt az önkormányzati megmérettetésen. 
   
   A 2008-as önkormányzati választásokon az RMDSZ megyei listán 5,14%-ot ért el.   Az eddigi trendek alapján azt vélelmezem, hogy az RMDSZ őszi eredménye   valahol 5,5-5,6% környékén lesz keresendő, ha külön indul, és amennyiben   az MPP is külön politikai entitásként részt vesz a választásokon. Tehát az   RMDSZ külön is teljesíteni tudja az 5%-os választási küszöböt – állított fel   forgatókönyvet a novemberi választásokra Székely István. 
   
   – Mára a választókerületek döntő többségét meghúzták, pontosan látjuk azt,   hogy az egyes körzetekben mi a magyarok aránya, és modellezni lehet az   önkormányzati választások eredményei alapján azt, hogy mi fog ősszel   történni. Számításaink alapján, ha az RMDSZ kizárólag Szatmár és Maros megyében   állítana listát a parlamenti választásokra, ebben az esetben is teljesíteni   tudja az alternatív küszöböt. 
   
   Egy 2004-es kutatás azt mutatta, hogy a legfontosabb mobilizációs erő az   RMDSZ-re való szavazás esetében a félelem attól, hogy a magyar képviselet   kiesik a parlamentből. Egészen egyszerűen a felmérésekben az köszön   vissza, hogy az emberek azt gondolják: van mit veszíteni. 
   
   Nem gondolják azt, hogy az RMDSZ megoldja a mindennapi problémáikat, és azt   sem, hogy az RMDSZ meghatározóan befolyásolni tudja egyéni boldogulásukat,   családjuk helyzetét. De úgy tűnik, különböző régiókban különböző   okok miatt úgy gondolják, rossz lenne, ha nem lenne magyar képviselet. Ez   felhajtó erő az RMDSZ számára – mondta Székely István. 
   
   *** 
   
   – A koalíció akadálya főleg az, hogy a két párt nem ugyanazt érti és   gondolja megegyezésen – ez Kovács Csaba véleménye. Az RMDSZ számára a   megegyezés az erdélyi magyar képviselet monopóliumának visszaszerzését jelenti   – legalábbis erre törekszik. Üzeneteinek lényege úgy fogalmazható meg, hogy   szégyellje magát az MPP amiatt, hogy létezik. Az RMDSZ számára maximum egy   platformként fogadható el az MPP: a belső koalíciós ajánlatot nem is lehet   másképp értelmezni. 
   
   Az MPP számára – saját politikai nézetein túl – szintén szükségszerű lenne   többletüzenetként megfogalmazni az összefogás és az egység szándékát. A párt   politikai aktorként lépéskényszerben van, mert ahhoz, hogy a pályán maradjon,   jelölteket kell állítania, és a helyhatósági eredmények alapján eléggé   kétséges, hogy sikerül-e elérnie a 6/3-as alternatív küszöböt, nemhogy az   5%-ot. Tehát nyitnia kéne valamilyen megállapodás fele, és konszolidációs   időre is szüksége van. 
   
   Az RMDSZ elvesztette a magyar szavazatok 15%-át, annak ellenére, hogy az MPP   kampánya csak nagy jóindulattal volt nevezhető annak, országos szinten   alig jelenlevő, koordinálatlan akciósorozat volt, és balul sikerült. Ez   egy fontos jelzés, még akkor is, ha az RMDSZ győzelemként értékeli a   választást – magyarázta Kovács Csaba. 
   
   – A két szempont, ami a két szervezetet rákényszeríthetné az egyezségre ütközik   egymással; ellentét van az RMDSZ megközelítésmódja, és aközött, hogy mit   szeretne az MPP – parlamenti helyeket szeretne anélkül, hogy az identitását   feladja. Nem látom, hol az a pont, ahol ez az ellenéthalmaz eljuthat egy   koalíciós megállapodáshoz – tette hozzá Kovács.