Căutare

Az EU-tól sokat nem várhatunk, nekünk kell lépni sorsunk javítása érdekében, ám erre egyelőre otthon – kormányváltás nélkül – nincs esély, itthon pedig a kisebbségi törvényt és az autonómia ügyét kómába juttató RMDSZ-nek köszönhetően toporgunk – vonható le a tizenkilencedik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyes politikai előadásainak következtetéseként. Mégis, a meghívott vezető magyar politikusok kivétel nélkül az RMDSZ-szel való kiegyezést szorgalmazták, mely a jelen állás szerint akár az MPP-nek RMDSZ-platformmá való alakulását is jelentheti.

Regionalizmusból autonómia?

Mind a román, mind a magyar résztvevők a Romániában – és így Erdélyben is – 2013-ig bekövetkező regionalizációt tartották a székelyföldi területi autonómiához (vagy legalábbis valami ahhoz hasonlóhoz) vezető útnak a csütörtöki Román–magyar párbeszéd a székelyföldi autonómiáról című beszélgetésen.

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke úgy vélte: az EU-ban legitimek az autonómiakövetelések, s az adminisztratív térkép hazai újrarajzolása révén a székelység közelebb jut céljához. Hasonló módon vélekedett Gabriel Andreescu bukaresti egyetemi tanár, aki mellesleg a Bakk Miklós politológus által kidolgozott tervezetet venné az egyeztetések alapjául. Dinu Zamfirescu közíró a decentralizációban rejlő lehetőségekről beszélt. Daniel Barbu bukaresti egyetemi tanár vár a legkevesebbet a regionalizációtól ilyen téren, attól tart ugyanis, hogy mivel nincs előkészítve, a döntéseket elhamarkodottan, körültekintés nélkül hozzák majd meg.

Az alapvető egyetértésben zajló beszélgetés során Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az kerekasztal-beszélgetés résztvevői tisztában vannak ugyan azzal, miről van szó, de ők sajnos nem a román társadalmat jelenítik meg, az ugyanis nem érti ebben a mélységében, mit akar a székelység, és bár úgy érezzük, eleget beszélünk róla magunk között, ez román–magyar szinten nem így van, ezért folyamatosan felszínen kellene tartani a témát. Kiderült, hogy az SZNT rendelkezik is megnyugtató válaszokkal a Székelyföldre betelepült románság számára, Izsák Balázs elnök ugyanis arról is beszélt, statútumuk biztosítja a teljes egyenlőséget, mi több, sajátos jogállású önkormányzati autonómiát kapnának a székelyföldi kisebbségek. Kolumbán Gábor egyetemi tanár álláspontja szerint még csak nem is kellene a Székelyföld etnikai jellegét hangsúlyozni, szerinte például gazdasági-környezetvédelmi kérdésként kellene megközelíteni, de mindenképpen a területiség kellene hogy legyen a jelszó. Jelen volt politikus is, Csinta Samu, a Magyar Polgári Párt háromszéki ügyvezető elnöke személyében, aki egy önkormányzati kampány tapasztalata után az RMDSZ felelősségét is hangsúlyozta a kérdés takaréklángon való tartása miatt, csatlakozva több előtte szóló kritikájához.

Az EU-tól pedig nincs mit várni

Az EU-nak nincs hatalma arra, hogy betartassa a tagállamokkal az azok által vállalt kötelezettségeket, lévén egy önkéntes társulás – próbálta kijózanítani a hazai és belső-magyarországi politikusok által „az EU majd mindent megold” jelmondattal elkábított erdélyieket Schöpflin György fideszes EP-képviselő azon a pénteki beszélgetésen, melynek témája az európai emberi jogok és kisebbségvédelem volt.

Az előadók közül immár senki nem mutatta be az erdélyi magyarság megváltójaként az Európai Uniót – Martonyi János egykori külügyér megjegyezte, hogy még az október 23-i brutális rendőri támadás miatt sem szóltak le –, nekünk kell megoldani a gondjainkat, vélték a hozzászólók. Különös hangsúllyal vetődött fel az elszakított területeken élő magyarok állampolgársága visszaadásának szükségessége, és a nap meglepetése volt, amikor Szabó Vilmos, az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának alelnöke azt találta kijelenteni, el tud képzelni olyan javaslatot, melyet pártja, az MSZP megszavazna – ha előtte nem megy le ezzel kapcsolatban pár kör a sajtóban. Hozzátette: addig is vízummentességre van szükség Szerbia irányába. Szabó szavait később több előadó – köztük Orbán Viktor – is felemlegette, így próbálva ráirányítani a figyelmet. Martonyi egyébként alapvető humanitárius szükségnek nevezte az állampolgárság megadását – igaz, csak a délvidéki és a kárpátaljai magyarok részére.

Schöpflin György és Szabó Vilmos is utalt arra, hogy Európában egyre kedvezőtlenebbé válik a légkör a nemzeti kisebbségek számára – szögesen ellentmondva azon előadóknak, akik ennek ellenkezőjéről értekeztek –, mert míg évekkel ezelőtt mindenki demokratának vallotta magát, lassan kezdenek visszavágyni az emberek az autoriter nemzetállam kötelékébe, ráadásul veszélyes irányzatként tekintenek az autonómiákra, mert elszakadási törekvésként elemzik azokat. A hazai helyzetről egyébként Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor egyebek mellett azt mondta, olyan kómába került pártja kisebbségi törvénytervezete, mint Ariel Saron: nincs gyógyszer a felélesztésére. A Fidesz EP-képviselője továbbá ráirányította arra a figyelmet, hogy különleges helyzet a magyarságé, hiszen az elszakított nemzetrészek tagjaitól soha nem kérdezték meg, hogy akarnak-e román, szlovák, stb. állampolgárok lenni, az új többség soha nem kérte ehhez a beleegyezésüket. Ez továbbra is megoldatlan probléma, melyet demokráciában orvosolni kell – mutatott rá Schöpflin György.

Egy kérdező felvetette, hogy többet az európai autonómiák közül fegyverrel vívtak ki, nekünk nem kellene-e tehát ennyi idő után ezt a lehetőséget is fontolóra venni. Valamennyi hozzászóló ellenezte ezt, Eckstein-Kovács szerint még a felvetése is veszélyes, Martonyi pedig egyenesen azt nyilatkozta, a békés fellépések inkább vezettek eredményre. Schöpflin viszont elismerte, eddig ez bizony működött, és „ha erőszakkal fenyegetőzik valaki, akkor mindenki megijed”, ám ő is a béke pártján áll.

Románia Tibetje lehetne Erdély

Tőkés László lát lehetőséget az EU-ban, Csáky Pál kevésbé, Délvidék és Kárpátalja esetében pedig nem is téma ez; amiben szinte egyetértés volt, az, hogy össze kell fogni a minden magyarnak, olyan, amilyen, de felvetődött az a kérdés is, milyen lehet a kecske és a káposzta együttműködése. Ami itt is kiderült: rendet kellene tenni a fejekben.

Az elcsatolt területeinkről érkezett magyar politikai szereplők részvételével megtartott pénteki beszélgetést Tőkés László indította, aki nyitóelőadásában a ‘89-ben megvalósult példás összefogástól a mai belpolitikai helyzetig és a mélypontra jutott összmagyar nemzetpolitikáig elemezte a helyzetet. Egyedüliként derűlátó volt sorsunk alakulásának tekintetében, ezt részben az európai integrációra alapozta. Szavai szerint ez új fejezet, új rendszerváltozás lehet, melynek keretében megvalósulhat az új összefogás. Az EU felülírja kisebbségi korlátainkat és keretet képez a magyar nemzeti integráció számára – vélte az Európai Parlamenti képviselő, meggyőződésének adva hangot, hogy még idén fordulat kedvező következhet be a nemzetpolitika szintjén. Bizakodása másik alapját az általa vezetett Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács tusnádi ülése képezte, melyben még az RMDSZ is képviselteti magát (bár ezúttal nem jöttek el). A politikus sajnálatát fejezte ki, amiért „az RMDSZ távolmaradásával sújtja a tábort”, mert velük is meg kell találni a szót, anélkül nem könyvelhetünk el eredményt. Azt, hogy érik az összefogás, Tőkés szerint azt is bizonyítja, hogy Szili Katalin MSZP-s házelnök egy úgynevezett nemzetpolitikai törvénytervezet benyújtására készül, akárcsak Fodor Gábor SZDSZ-elnök erdélyi „autonomista kiállása.”

Felszólalása végén Tőkés László meghirdette a magyar ügy európai szintre emelésének szükségességét. A magyarkérdés nem egy kisebbségi kérdés a sok közül, hiszen e problémakör elsúlytalanítása felerősödött. A magyarkérdés nem keverhető össze a cigánykérdéssel vagy a homoszexuálisok problémájával. El kell érni, hogy ügyünk ne egy legyen a sok közül, hanem A Magyarkérdés, akárcsak Koszovó vagy Tibet ügye. Helyzetünk hasonló Tibetéhez, hiszen ők is saját hazájukban lettek kisebbség – el kell tehát érnünk, hogy Erdély legyen Románia Tibetje – fogalmazott a püspök, Koszovó kapcsán pedig azt jegyezte meg: az erdélyi magyarságnak is Ahtisaari-tervre lenne szüksége.

Kevésbé volt derűlátó az EU által biztosított lehetőségek terén Csáky Pál, a Magyar Koalíció elnöke a már négy éve EU-tag Felvidékről. Felidézte egy 1993-as beszélgetését az EP akkori alelnökével, aki azt mondta neki, hogy az EU nagyon védi az emberi és kisebbségi jogokat – az EU-n kívül. Elsősorban mégis leginkább saját magunkat hibáztathatjuk a jelenlegi helyzetért, mert nem voltunk felkészülve, rossz döntéseket hoztunk vagy nem használtuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Továbbá a mentális állapotunkat kell javítani, jövőképet kell adni a magyaroknak, akik nem tudnak szellemben felnőni, rabszolga-gondolkodás jellemzi őket, hiszen továbbra is ott van a fejükben a piros határ, konszolidálódott a nemzetállami izoláció, például a magyar gyermekek 16%-a szlovák iskolába jár – sorolta a felvidéki politikus.

Pásztor István, az RMDSZ-nek megfelelő Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és a délvidéki koalíció vezetője beszámolt arról, hogy ott végre sikerült felszámolni a belső egymásnak feszülést és konszolidálni a helyzetet, de elmondta azt is, hogy – ellentétben a többi nemzetrésszel – a délvidékiek helyzete folyamatosan romlott, lehetőségeik szűkültek.

Az elszakított magyarság lesújtó szellemi állapotáról szólt Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke is. Olyan beteghez hasonlította magunkat, akinek izmai kómában heverésének ideje alatt elgyöngültek, de nem tornászt kér, hogy kínkeservvel megtanuljon járni és visszatérjen belé az élet, hanem nyugtatót és ágytálat. Kitért egy másik veszedelmes jelenségre is: arra, hogy nem vagyunk már képesek beazonosítani a nemzet ellenségeit. Még a fogalom is kiveszett a közbeszédből, mert attól tartunk, hogy kirekesztőnek vagy xenofóbnak neveznek bennünket. Pedig a nemzet ellenségei nagyon is léteznek, ők azok, akik a mi érdekeink ellen dolgoznak. Fene nagy békességről és egységről beszélnek, de hogyan tudjon együttműködni a kecske és a káposzta? – tette fel a költői kérdést a hallgatóság hangos tetszésnyilvánítása közepette a politikus.

Tőkés Lászlóhoz hasonlóan új fajta összefogást szorgalmazott az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke is. Szász Jenő a délvidék részleges kiegyezést hozta fel példának, megjegyezve: ott sem tudott az létrejönni, míg a nagyobbik párt be nem látta, hogy a kisebbiknek igaza van. Eljött Erdélyben is a magyar koalíció ideje, hiszen magyar-román volt már épp elég – szögezte le Szász.

Új egység és egyezség – Markóékkal

Mind Tőkés László, mind Orbán Viktor (akárcsak korábban Szász Jenő) az RMDSZ-szel való kiegyezést szorgalmazta szombati előadásában. A Fidesz-elnök a belső-magyarországi szociális egyensúly helyreállításától várja a nemzet lelkének gyógyulását.

Tusványos utolsó napján Tőkés László egyebek mellett megismételte az egy nappal korábban tett kijelentéseit: úgy egységre van szükség, mely körvonalazódik a KMAT-on belül, ugyanakkor szükség van az RMDSZ-re is, „még a Markó Béla kezét sem engedhetjük el”, továbbá újból hangot adott azon reményének, hogy még az idén nemzetpolitikai fordulat következik be, melynek része lehet, hogy kérni fogják az Európai Parlamenttől, nyújtson nemzetközi segédletet a székely autonómia megvalósításához, váljék az európai üggyé, akárcsak Tibet. Az EP-képviselő elmondta, imádkozik, hogy aznap sorra kerülő találkozón születhessen megegyezés, de úgy látja, az RMDSZ-en belüli kemény mag szembehelyezkedik Markóval és azzal a néhány társával, akik megegyezéspártiak, ezért már nem annyira derűlátó, mint júniusban volt. Kérdésre válaszolva úgy foglalt állást: nem is akar gondolni arra, hogy annyira ostoba legyen az RMDSZ, hogy hagyja külön indulni az MPP-t, ugyanakkor nyitottságot kért a Szász Jenő által vezetett párttól is, „legalább akkorát, amilyent az elvár az RMDSZ-től”.

Orbán Viktor előadását – a tavalyihoz hasonlóan – jórészt szintén belső-magyarországi témák és kampányígéretek képezték (meg is kérdezte egy Bukarestbe elszármazott testvérünk, miért ígér neki egymillió munkahelyet Magyarországon), viszont ő is kitért arra, ami több előadásban felmerült: hogy beteg a nemzet lelke. A kormány gazdasági versenyképességet célzott, de közben a társadalom versenyképességét rombolta le az elmúlt hat évben, holott az első éppen a másodikra alapul. Nem a szabályokkal, a sportfelszereléssel vagy a stadionnal van a baj, hanem a nemzettel, mely alól kicsúszott a talaj, mert felborult a versenyképesség társadalmi alapja. Helyre kell állítani a szociális egyensúlyt, ez versenyképes társadalmat eredményez, mely versenyképes nemzethez vezet. A társadalmat nem javítani kell, hanem önbizalmat, reményt adni és távlatot nyitni neki – mondta a Fidesz elnöke.

Kérdésre válaszolva Orbán Viktor az erdélyi magyarság politikai súlyának megerősödéseként értékelte a hallgató által az erdélyi magyarság politikai megosztottságaként megnevezett jelenséget. Utalt arra, hogy az EP-választásokkal is erősödött a képviselet, majd számszerűsítette: az önkormányzati választáson való kettős indulás eredményeképpen kétszázzal több önkormányzati képviselője és tízzel több polgármestere van az itteni magyarságnak. A Fidesz viszonyulását az erdélyi magyar politikai erőkhöz olyannak nevezte, amilyen azok hozzáállása az autonómiához: akiknek változékony, azzal az ő viszonyuk is az, akiknek szilárd, azokkal az ő kapcsolatuk is az. Mikor a megegyezés esélyéről és szükségességéről kérdezték, úgy vélekedett, hogy ha egy közösséget már nem köti össze egy korábbi egyezség, akkor vagy le kell mondani arról, vagy újat kötni. Az RMDSZ-ben szétporladtak a régi megállapodások, de újak nem jöttek létre, ahhoz kíván sok sikert, hogy ez megtörténhessen. Koszovó kapcsán a pártelnök sem az elszakadás forgatókönyvét látja tanulmányozandónak, hanem az ottani szerbek autonómiáját, mert az erdélyiek is ugyanolyan joggal követelhetnek hasonló megoldást. Az állampolgársági kérdés rendezésével kapcsolatban úgy fogalmazott: ha nem is mentek el elegen szavazni, a többség igent mondott, ezért tehát erkölcsi kötelesség a kormánynak lépni az ügyben de nem teszi. A következő választások után viszont „kellő komolysággal” vizsgálják majd meg a kérdést.