Căutare

      Köszönettel vettük november 14-iki keltezésű levelét, mellyel az októberben kirobbant tüntetéssorozat okairól tájékoztató levelünkre válaszolt. Mi akkor arra kértük Önt, hogy a történtekről feljebbvalóit is tájékoztassa. Mivel válaszlevelében számos olyan utalás szerepel, amely tapasztalatunk szerint szögesen ellentétes a kulturális sokszínűség megőrzésének európai gyakorlatával, a levelében foglaltakra adott válaszunkat célszerűnek tartjuk a szélesebb nyilvánosság elé tárni. Levelében azt írja, hogy Európában nincs általánosan elfogadott gyakorlat a kisebbségi jogok biztosítására. Engedje meg, hogy figyelmébe ajánljuk azon megoldásokat, melyeket a történelmi kisebbségekkel rendelkező európai országok honosítottak meg. Ezen konkrét, működő autonómiaformák közös elemeként említhető, hogy a többség hajlandó volt a nemzeti közösségek fennmaradásához szükséges feltételek megteremtésére azáltal, hogy önálló intézményeket, önálló döntési jogkört és saját pénzügyi alapokat biztosított számukra. Az alább említésre kerülő példák közös elemekkel rendelkező európai gyakorlat létét mutatják.
      A finnországi svédek területi és kulturális autonómiája, Finnország tényleges kétnyelvűsége és a samik autonómiája, az Egyesült Királyság kebelében megvalósult skót devolúció és Wales autonómiája, a spanyolországi baszkok és katalánok széleskörű regionális és kulturális önigazgatáshoz fűződő jogai, a dél-tiroli területi és kulturális önigazgatás, a korzikai nép különleges jogállása mind az európai autonómiák létjogosultságát mutatják. Ön is láthatja, hogy ezen jogok sokkal szélesebbek az önálló oktatási rendszerért, a kulturális autonómiáért, valamint a Székelyföld területi autonómiájáért harcoló erdélyi magyarság létező jogainál. Ezek után úgy gondoljuk, hogy az integráció folyamata a Romániában élő nemzeti közösségek számára is a stabilitást megerősítő európai autonómiaformák meghonosításának ígéretét hordozza.
      Fölhívnánk a figyelmét arra a sajnálatos tényre, hogy az RMDSZ minden igyekezete ellenére sem képes keresztülvinni akaratát olyan kérdésekben sem, melyek rendezése létfontosságú lenne az erdélyi magyarság számára. Itt elsősorban a kisebbségi törvény körüli hercehurcára utalunk: a koalíciós partnerek kirakatpolitikát folytatnak, az Európai Parlamentnek kulturális autonómiát ígérnek, miközben épp a kulturális autonómia intézményeire vonatkozó törvényes garanciákat akarják kiiktatni a törvényből. Megemlítjük továbbá a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindításának kérdését, mely idestova 15 éve szerepel az erdélyi magyar szervezetek programjában, mégsem sikerült ennek a követelésnek érvényt szerezni. Különösen súlyosnak tartjuk, hogy a polgári engedetlenség demokratikus eszközét sokan az európai szellemmel ellentétesnek ítélik, és nekünk, kisebbségieknek tesznek szemrehányást, miközben az elmúlt tizenöt év tárgyalásain sorra megtagadták tőlünk azokat a jogokat, melyek jól bevált gyakorlatnak számítanak a fentebb fölsorolt európai országokban. Meggyőződésünk, hogy a kisebbség véleményének mellőzése ellentétes az európai demokráciák gyakorlatával. Engedje meg, hogy figyelmeztessük: ez a szűklátókörű szemlélet már mérhetetlenül sok szenvedést okozott kontinensünknek. Úgy gondoljuk, amennyiben a polgári engedetlenség módszereihez kell nyúlnunk, a felelősség azokat terheli, akik megtagadják tőlünk kisebbségi jogaink elismerését. Szeretnénk biztosítani Önt arról, hogy emberi és kisebbségi jogainkért folytatott harcunkat a jövőben folytatni, fokozni kívánjuk. Amennyiben pozitív elbírálást nyernek kéréseink, Románia stabilitást és biztos megoldásokat nyújtó országként válhat az Unió tagjává, ellenkező esetben számos nyitott problémát fog magával vinni. Bízunk benne, hogy Románia a pozitív példák sorát fogja gyarapítani.
      
      Munkájához sok sikert kívánva, üdvözlettel, Hantz Péter egyetemi adjunktus,Babeş–Bolyai Tudományegyetem
Kovács Lehel egyetemi adjunktus,Babeş–Bolyai Tudományegyetem