Căutare

Vendégszövegek. Kevesebb protokollal, kormányfõ-vendégek nélkül kezdõdött Aradon a januári csatlakozás okán európainak mondott kongresszus, de a váradi református püspök valószínûleg sokat csuklott a hétvégén, hiszen mind a köszöntõkben, mind a késõbbi felszólalásokban gyakran elhangzott a neve, illetve azok az utalások, amelyek EP-képviselõi indulását érintették. Pró és kontra. „Akinek nincs más programja, csak a védekezés és a bezárkózás, annak elõbb-utóbb nem lesz mit megvédenie” – utalt a helyzetre nevek említése nélkül Gyurcsány Ferenc, akinek levelét Gémesi Ferenc szakállamtitkár tolmácsolta. Nyíltabban szólt az Aradon ma is igen népszerû Dávid Ibolya, tragikusnak és komikusnak nevezve a sértõdötten viselkedõ, folyton a múltba révedõ politizálást, súlyos kockázatnak az erdélyi magyar EP-képviselet lehetséges elvesztését.
Mégis liberális politikus szavai aratták a leghangosabb sikert: Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke szerint „az RMDSZ-nél soha nem voltak korrektebb és biztosabb szövetségesei a romániai liberálisoknak”. Vajon mit gondolnak ugyanerrõl a 2004 decemberében hoppon maradt, hoppon hagyott szocdemek? Spongyát reá… Nem is jöttek el Aradra, hogy ezt elmondják, viszont többek meglepetésére személyesen tette tiszteletét a szomszédvár, Nagyvárad polgármestere, a PD-alelnök Petru Filip, azzal az üzenettel, hogy a demokraták továbbra is nyitott és hiteles partnerek maradnak. Kérdés, mennyit ér nekünk ez a nyitottság, ez a hitelesség. Maga Basescu elnök üdvözlõ soraiban ama meggyõzõdésérõl ír, hogy az RMDSZ továbbra is a megértés és a mérsékeltség példáját kínálja a román politikai osztálynak. Többek közt ez rá is férne.
Amúgy az üdvözletek sorába illeszkedik a tanácskozás egy érdekes mozzanata. Németh Zsolt, a Magyar Országgyûlés külügyi bizottságának fideszes elnöke a nyitónap kora délutánján hívta össze az újságírókat, hogy megossza velük azokat a gondolatokat, melyeket Orbán Viktor nevében mondott volna el a plénum elõtt. Merthogy alelnökként pártja nevében nem szólalhatott fel a munkálatok kezdetén, estig pedig nincs ideje maradni Aradon. Délelõtti felszólalására a szervezõk nem adtak lehetõséget, mondván, elsõ körben csak a pártelnökök szólalhatnak fel. Holott a román liberálisok és demokraták üzenetét is alelnökök tolmácsolták.
A Riport megtudta, hogy a pártelnök megkötés csak a külföldi pártokra vonatkozott, de ha a fideszes politikus idejében jelezte volna, hogy nem tud estig maradni, akkor szót kapott volna. De nem jelezte – erõsítették meg forrásaink.
Németh Zsolt igazából a médiával kívánta közölni: fontosnak tartja, hogy az erdélyi magyarságnak képviselete legyen az Európai Parlamentben. „Az EP-ben el lehet mondani, hogy van magyar ügy Romániában. Márpedig ügy mindaddig van, míg az erdélyi magyarok meg nem valósítják az autonómiát” – hangsúlyozta, és hozzáfûzte: ennek a programnak a képviseletére kevés alkalmasabb személyt ismer, mint Tõkés László.
A Fidesz Tõkés püspököt támogatja az EP-választásokon? – hangzott az újságírói kérdés, amire Németh válasza: „Örülünk, hogy a püspök úr vállalta az indulást, s természetesen sok sikert kívánunk az RMDSZ-nek.” Az ellenzéki politikus szerint ahhoz, hogy élni lehessen az uniós csatlakozás nyújtotta lehetõségekkel, szükséges „az erdélyi magyar egység”. Ezt próbálja demonstrálni azáltal, hogy eljött az RMDSZ kongresszusára, mert a Fidesz szerint is párbeszédre és együttmûködésre van szükség Erdélyben. Ám – hangoztatta – az EP-választási lista immár biztosan nem változik, ebben az ügyben nem jött létre az egység. „Az egység helyreállítására nyíló alkalmakat meg kell ragadni, a Fidesz ezt szeretné, ezt támogatja” – mondta Németh.
A rögtönzött sajtótájékoztatón arra is fény derült, hogy a magyarországi politikus tárgyalt Markó Béla szövetségi elnökkel, akinek szintén elmondta, hogy az erdélyi egység helyreállításában számíthat a Fidesz támogatására. Õszintén szólva, nem úgy néz ki, mint aki számít erre.
A teljesebb képhez tartozik, hogy a kongresszushoz levélben forduló Joseph Daul EPP-szóvivõ, illetve Jacques Santer, a Robert Schuman Alapítvány elnöke a közeledõ választás kapcsán teljes támogatásáról biztosította a tanácskozókat. Elõbbi szerint meg kell mutatni az európaiaknak a kölcsönös elismerés és a kultúrák közti párbeszéd elõnyeit, míg Santer egyenesen arra buzdítja a választókat, hogy szavazzanak az RMDSZ-re. Közben egy másik, Tõkést az RMDSZ európai parlamenti képviselõjelölt-listájának befutó helyére tenni kívánó próbálkozásnak is tanúi lehettünk, azt próbálta kieszközölni Toró T. Tibor temesi küldött, RMDSZ-es képviselõ, EMNT-alelnök, hogy a kongresszus vonja saját hatáskörébe a jelöltállítást. Miután csak 24-en gondolták ezt ugyanígy, az indítvány elesett.
Kovács Kálmán, az SZDSZ ügyvivõje is tartott sajtótájékoztatót arról, hogy ne az anyaország akarja eldönteni a teljes magyarság jövõjét. Az SZDSZ-ügyvivõ kalandorpolitikának nevezte „Orbán Viktor Tõkés László indulásával kapcsolatos magatartását”. Arra az úságírói kérdésre, hogy az SZDSZ támogatta-e az RMDSZ kampányát, azt válaszolta, hogy az SZDSZ nem szokott közvetlenül támogatni kampányokat, de szívesen megosztják EP-kampány-tapasztalataikat.
Amúgy a vendégek vegyes salátáját gazdagította még a felvidéki Bugár Béla, aki szerint „ha kormányon vagyunk, akkor mindig kevés az, amit teszünk”, illetve a VMSZ-elnök Kasza József, aki borúlátóan jegyezte meg: „A mi térségünk még a múltban kapirgál, keresi a hátra vezetõ utat.”

Sajtóbarát verzió. Ez a kongresszus sajtóbarát – állapították meg az újságírók, miután megették az elsõ ingyen szendvicset és leöblítették a sajtószobában közprédára tett ásványvízzel és kávéval. Meg maga a sajtószoba is hasznosan volt berendezve, a kivetítõn látni-hallani lehetett a teremben elhangzó szövegeket, méghozzá egész jó minõségben. A vásárhelyi rádiósok alkalmi stúdiót is berendeztek. Kéttucatnyi számítógép sorakozott az asztalokon, Internet-kapcsolattal, továbbá asztalok a laptopok számára, és elég szék, hogy mindenki elférjen, aki innen és nem a karzatról akarta figyelemmel kísérni a munkálatokat.
Volt szinkronfordítás is, a román kollégák szerint ezúttal az is jobb, mint korábban. Hiába, a szórványlét már csak ilyen, Aradon jól beszélnek románul a magyarok.
A sajtósok nagyjából borítékolták a lehetséges viták lehetséges eredményeit, ami nem volt nagy kunszt, hiszen mindenki tudott az elõzetes egyeztetésekrõl, arról, hogy mit javasol és mit nem a program- és alapszabályzat-módosító bizottság.
S minden jónak a tetejébe kaptunk egy szépen összehajtogatott, kis kofferre emlékeztetõ kartondobozt, amely a beszámolókat, program- és alapszabály-módosítások tervezetét tartalmazta, szépen bekötve, áttekinthetõen és jól megszerkesztve.
Már csak dolgozni kellett, azaz figyelni, mi történik a teremben és mi az elõterekben, no meg politikusokra vadászni interjúk végett. És láttunk csodát: a politikusok nem menekültek az újságírók elõl, megálltak, nyilatkoztak, válaszoltak a kérdésekre, és még akkor sem ráncolták szemöldöküket, ha kellemetlen kérdést kaptak. Bent a teremben pedig annyira simán mentek a dolgok, hogy az újságírók kicsit unatkoztak is.
A kollégák közül a hírügynökségiek, a rádiósok és az online-osok hajtottak ezerrel, mi többiek ráértünk enni és politizálni. Megbeszélni azt, mi következik a kongresszus után, mi lesz az EP-választáson májusban.
Takács Csaba felszólalása keltett némi izgalmat azzal, hogy elmondta: önmagával kezdi a fiatalítást. Kapós lett az ügyvezetõ elnök az újságírók számára, de kivételt képezve, õ nem nyilatkozott. Fiatal kolléga szegõdött mellém, együtt kerestük Takácsot.
– Nem, nem nyilatkozom – jött a kérésre a válasz, és az összevont szemöldökbõl arra lehetett következtetni, hogy kicsit haragszik az ügyvezetõ elnök.
Mindenki a füleseit kereste, sok mindent nem tudtunk meg, de annyit igen, hogy vélhetõen késõ õsszel már más vezeti az ügyeket és untatja a számokkal a társaságot.
Eckstein-Kovács Péter jól érezte magát az újságírók között, gyakran jött a bagózónkba a szenátor, ahogy Nagy Zsolt sem kerülte el nagy ívben a médiamunkásokat.
Azt is megállapították még az újságírók, hogy Frunda György a beköszöntõ két bakija után (Újhelyi Istvánt MSZP-elnökként, Kovács Kálmánt ügyvivõ helyett ügynökként köszöntve) zökkenõmentesen és határozottan, elegánsan, lazán és a humort sem mellõzve vezette a kétnapos ülést. Nem volt kis teljesítmény – jegyeztük meg, azt is megfigyelve, hogy csak akkor hagyta el a termet, ha hívta a természet, vagy már olyan éhes volt, hogy ellenzéket látott a teremben.

Fékezett habzású reform. A szokványos belharcnál érdekesebb témákat érintõ, élénk reformszelek elõzték meg a tavaly nyári Félsziget fesztivál óta az aradi kongresszust. Nem ideológiai töltet munkált igazán a változásokat sürgetõkben, s nem is az anyaországi ellentétek importjáról van szó: generációs kritikákat fogalmaztak meg jobbára blogjaikban a Szövetség fiataljai. Akik nem klasszikus ellenzékiek, hiszen a nemzedéki reformerek majd mind a Szövetség vezetõ tisztségviselõi, kormányzati, önkormányzati vezetõk, akik hatékonyabb szervezetet, pártos fegyelmet, régiócentrikusságot, számonkérhetõséget sürgetnek. Ugyan több elõzetes javaslatuk is átment, élénk reformvita Aradon nem bontakozott ki, Takács Csaba ügyvezetõ elnök visszavonulásra utaló szavai mellett nem voltak drámai bejelentések, elmaradtak a szópárbajok. Mintha a generációs reformtörekvéseket ezúttal nem sikerült volna kellõ eréllyel artikulálni, netán úgy érezték a kezdeményezõk, ennek még nem jött el az ideje, a kampány napjaiban az egység hangsúlya a fontosabb.
A viták egy másik része pedig fölöslegesen zajlott, például a parlamenti lista összeállításánál, a beleszólási jogok körüli nézeteltérésekrõl folytatott szóváltások inkább elméletiek voltak, hiszen mindenki tisztában van azzal: ezt a vitát akkor érdemes majd lefolytatni, amikor elkészül a választási törvény módosítása. Abban az általunk megkérdezett szakértõk majd mindegyike egyetértett, hogy ha nem lesz is a Basescu-féle elképzelések szerinti egyéni kerületes rendszer, maga a változtatás biztos. Egyik forrásunk nem tartotta kizártnak, hogy a kellõ pillanatban az RMDSZ a magyarországihoz hasonlatos választási rendszer ötletével áll elõ.
Ama kérdésünkre, hogy mi kell ahhoz, hogy a választáson a Szövetség átlépje a küszöböt, Lakatos Péter bihari képviselõ azt válaszolta: „Egy rövid, mindenki számára érthetõ kivonatot kell készíteni a programunkból. Ma sajnos kevesen tudják, mit jelent az európai parlamenti képviselet. Sokan hiszik azt, hogy az EP-képviselõ egyféle ombudsman, egy panasziroda vezetõje. Holott ennél sokrétûbb a feladata. Azt kell megértetni az emberekkel, hogy mindez miben érinti mindennapi életüket.” Kell-e a kampányt ahhoz igazítani, hogy megszerzi Tõkés püspök az indulás jogát? – kérdeztük még. „Attól a pillanattól kezdve, hogy összegyûjti a szükséges aláírásokat, és jelölteti magát, Tõkés László ugyanolyan képviselõjelölt lesz, mint bárki más. Ugyanúgy vagyonnyilatkozatot kell tennie, ugyanúgy kell kiállnia a politikai porondra, s nem mondhatja azt, hogy õ mindenek felett áll. Ez olyan, mintha egy ideggyógyász azt mondaná: neki nem kell sebészi szakvizsgát letennie ahhoz, hogy mûtsön.”
Küldöttenként 22 másodpercnyi beszédidõ állt rendelkezésre, s ugyan a kongresszus jócskán idõ elõtt véget ért, nem lett volna indokolt a beszédek idõtartamának a növelése. Talán az idõkorlát is okozhatta viszont, hogy az elsõ nap hozzászólóira mintha átragadt volna az üdvözlõszavak helyenkénti ünnepélyessége. Ekkor kevés hírértékû beszéd hangzott el, illetve akadt, aki inkább különbözõ dokumentumokat darált el, akár gyógyszerreklámok végén felgyorsított figyelmeztetéseket. Tény, hogy az EP-választás kimenetelének bizonytalansága több felszólalásra rányomta a bélyegét. Voltak határozott hangok, mint a Borbély Lászlóé, aki azt mondta: „Nagyon jól tudja a független jelölt, hogy nem éri el a háromszázezer szavazatot. Nem is ezért csinálja.” Nem kertelt Tempfli József megyés püspök sem, aki arról beszélt, hogy a forradalom után fejet hajtott Tõkés László elõtt, s arra kéri, „emelje ismét magasra az õ megsüllyedt piedesztálját azáltal, hogy feláldozza az összefogás érdekében a maga egyéni ambícióit”. „Ez történelmi tett lenne” – mondta végül Várad katolikus püspöke.

Lobbiszegény elõcsarnok. Ez a kongresszus abban is rendhagyó volt, hogy jobbára nyugalom honolt az elõtérben, a folyosókon. A négy égtáj felõl (pontosabban nyugatról kevésbé) érkezett küldöttek elsõ körben örültek egymásnak. Hogy vagy? Hogy van a család? Mi újság nálatok? Ezek voltak a leggyakoribb kérdések.
Furcsamód a munkálatok alatt a termen kívül alig volt szó nagypolitikáról, a küldöttek zöme azon töprengett, hogy helyben mi újat lehet tenni, hogyan lehetne még egy kis pénzt, pár paripát és némi fegyvert kieszközölni a Bukarestben dolgozóktól, hogy a városban, a faluban megépítsenek ezt-azt, fejlesszék amazt. Szó volt még az EP-rõl és az Unióról, pályázatokról.
A második napon már a kongresszusról is csevegtek a gyûléstermen kívül. Pillanatok alatt megegyeztek: nem engedik beleszólni a csúcsvezetést a parlamenti képviselõi jelölésekbe. Mégis csak õk tudják jobban, kit érdemes elküldeni a parlamentbe, hogy képviselje az érdekeiket.
A folyosón lehetett arról is beszerezni némi információmorzsát, hogy néhány belsõ ellenzéki közös platformban gondolkodik, õsszel hozzák majd létre.
Azt is latolgatták a küldöttek és az újságírók, hogy Tõkésnek az EP-választáson való indulásával összejöhet-e az úgynevezett alternatíva, azaz egy erõs, új magyar párt Erdélyben. A többség szerint ez lehetetlen, akkora a széthúzás a „polgáriak” között.
Néhányan azon morgolódtak, hogy a szövetségi elnöknek nincs hiteles ellenfele, mások azt bizonygatták, most nem is kellene.
Mindenki elégedett volt a munkaritmussal, és a kongresszus végén szempillantás alatt elértek a patinás vendéglõben tartott fogadásra, ahol nemcsak sokan voltak, de elegen is ahhoz, hogy letakarítsák a szemrevaló, hatalmas hidegtálakat. Az aradiak a Park szállóban tartott fogadáson is kitettek magukért.

Szemlélõdõ diplomácia. Terényi János nagykövet, Cseh Áron és Szabó Béla fõkonzulok a kongresszus pulzusán tartották a kezüket. Türelemmel ülték végig nemcsak a beszámolókat, de a program- és az alapszabályzat-módosítás vitáját is. A három úr szívesen csevegett mindenkivel, aki odament hozzájuk, beleértve az újságírókat is.
Szemmel láthatóan elégedettek voltak azért, hogy nem zajlottak nagy összecsapások a kongresszuson, de véleményüket nem osztották meg a sajtóval. Õk diplomaták, nem avatkozhatnak bele a Szövetség dolgaiba. Igazuk van, bár más se tenné.

Markó szót kér. Aradon három nagyobb beszédet mondott Markó Béla, aki a brassói kongresszus óta vezeti a szövetséget. Elõbb beszámolója, másnap újraválasztását megelõzõ programbeszéde hangzott el, végül a küldöttek 90 százalékának támogatását maga mögött tudva egy rögtönzött összegzés. Erdélyi politikai ellenfeleinél több kritikus mondatot szánt bukaresti szövetségeseire, Basescu elnökhöz és elvbarátaihoz szólva: „Mi hatalomra segítettünk egy koalíciót, amely meg sem nyerte a választásokat. Mi hittünk egy államelnök szavának, aki elfogadta a kisebbségi törvény alapgondolatát, és most úgy tesz, mintha soha nem hallott volna róla. (…) Nekünk sokszor mondták a szüleink, hogy a román politika szószegõ. Mi ezt nem akartuk elhinni, és ma sem akarjuk elfogadni. De akkor tisztelt elnök úr, tisztelt román politikusok, tessék ezt bizonyítani.” Ha bizonyítékkal nem is, indulatos válaszokkal máris szolgáltak Bukarestbõl.
A szövetségi elnök némi önkritikával arról is beszélt, hogy nem lett sokszínûbb a Szövetség, van mit tenni pluralizmus dolgában. Hangsúlyozta, továbbra sem pártra, hanem szövetségre van szükség, s nem csalhatatlan vezérekre, hanem a közös döntéseket tiszteletben tartó vezetõkre.
Másnap a célokat összegezte: Erdély legyen a keleti Svájc, amihez immár adott a feltételek többsége. Ígéri, ezen dolgozik majd. Viszont nem ígéri politikai krédójának megváltoztatását. A titkosan szavazó 479 küldött közül 436-an döntöttek úgy, hogy Markóval folytassák, 42-en szavaztak ellene, egy voks érvénytelen volt.

Az alapító alaphangja. Szavazatszámlálás idejére szót kap az alapító elnök, Domokos Géza. S hamar kiderül: ez nem csak a holtidõ kitöltése! Fordulópontról, egy új politika kezdetérõl beszél, a szervezettõl, politikustársaitól búcsúzóban. Köszöni, hogy itt lehet, majd önmagunk egykori s mostani revízióját említi, az értelmes életet és szerepet az Unióban. Arra int, hogy a tájékozatlanságot, a tudatlanságot, a manipulálhatóság veszélyeit azonnal eltüntetni nem lehet, ahogy ez az EU régi tagállamaiban sem sikerült. A régi kliséktõl, elõítéletektõl nehéz megválni. Végezetül úgy fogalmaz: „Kívánom teljes valómmal, hogy az itt elfogadott tervek megvalósuljanak, egyben azoknak is köszönetet mondok, akik ellene szavaznak az elfogadott dokumentumoknak.” Vita nincs: ez volt a két nap legöszszefogottabb, ha szabad ezt mondani, legbölcsebb szónoklata. Az alapító elnök után – akitõl felállva tapsolva köszön el a kongreszszus – az újraválasztott beszélt arról, hogy kétféle mércét mutattak fel elõtte: egyfelõl azt, honnan indultak el 1989 decemberében, akkor, amikor még olyan egységet mutatott az erdélyi magyarság, mint még soha, másfelõl azokat a fiatal nõket és férfiakat említi, akik Európában képviselhetik majd a közösséget.
Innen formailag is kampányindítóra emlékeztet a kongresszus, az Örömóda hangjaira a színpadra masíroznak az RMDSZ-lista befutó jelöltjei és kispadosai. Elkelne pár száz lufi is, meg némi tulipánesõ. Rövid megszólalásaik közül figyelmet érdemlõ a Sógor Csabáé, aki református lelkészként s eddigi politikusi szereplése okán is egyfajta kompromisszum-emberként áll ott a jelöltek sorában. „A konfrontatív politika helyett az együttmûködését támogatom – mondja, hozzátéve: – remélem, nem az ilyen emberek fejét fogják majd leszelni a politikai küzdelemben.”
Szabályzatmódosítás kipipálva, a választási programra rábólintottak, a szerkezeti változtatásokat a kampány utáni idõszakra tolták ki, leszavazták a nõk kötelezõ képviseletét, s döntöttek a kongresszusok kétévesre sûrítésérõl. Rendhagyó módon, idõ elõtt, mintegy másfél-két órát megspórolva végeztek közös dolgaikkal Aradon a romániai magyarok. A kevesebb pártos vitát s több szakpolitikát kínáló együttlét tanulságainak s következményeinek levonását a politikai elemzõk után maguk a választók végzik majd el, amikor kiderül, elég erõs-e a politikai akarat mellett a társadalmi szándék, hogy a romániai magyarság képviselõi is jelen legyenek Strasbourgban és Brüsszelben, a kontinens e két politikai centrumában, nem megfigyelõként, hanem a döntéshozatal részeseiként.