Numele cotidianului: Erdélyi Napló
Anul şi data apariţiei: 10.05.2005
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Román Győző
Titlul articolului: Kónya-Hamar Sándor képviselő szerint: Csonka az RMDSZ (is)
Numărul fotografiilor: 0
Acces online: https://www.hhrf.org/erdelyinaplo/archivum.php?id_lapszam=125
– Szövetség-e az RMDSZ, vagy már csak nevében az?
– A kliensrendszer gyakorlata ma már annyira elterjedt, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Elmondhatjuk, hogy az RMDSZ egyfajta trendpárt lett, amely olyan szintre jutott, ahonnan csak leszédülni lehet. A szatmári kongresszuson már elég jól látszott, hogy ki akar továbbra is az RMDSZ-ben politizálni, bár az egykori lendületből és áhítatból majdnem semmi sem maradt. A Láncos templomban azonban már gyülekeztek azok, akik nem kívántak ringbe állni, megméretkezni a múlt évi szavazáson az RMDSZ színeiben. A választási törvényből, de más megnyilatkozásokból ugyanis már érződött, hogy a pluralizmus az RMDSZ-ben már nem lehetséges, mi több, újabb erdélyi magyar politikai alakulatot sem engedtek a szavazáson megméretkezni. A parlamenti választások alatt azonban felfigyelhettünk egy érdekes jelenségre, és ezen érdemes elgondolkodni. A polgári erők nagy-nagy ostobaságot követtek el, amikor román pártok listáin próbáltak bejutni a parlamentbe. Az erdélyi magyarság egyszerűen zárt a román pártok irányában. Ez tette lehetővé az RMDSZ bejutását a törvényhozásba. Így kerülhetett az RMDSZ a hatalom berkeibe. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hatalom csak átmeneti elmebaj, amelyet törvényes választásokkal vagy véres forradalommal szoktak orvosolni. A szövetség jelenleg román belpolitikai tényezővé vált, de a hatalomban való részvétel mértékében csökkent előtte a nemzetiségi ügyek rendezésének, a nemzet egyesülésének fontossága.
– Pedig az EU-ba való felvétel egyik követelménye, hogy az erdélyi magyarság gondjait is rendezzék.
– A Moscovici-jelentés egyik mellékletébe foglalták bele, hogy a szubszidiaritást, az önkormányzati lehetőséget biztosítani kell. A nagy önámítás ott van, hogy a szövetség vezetői a törvény tárgyáról beszélnek, nem a jogszabály tartalmáról. Ha a kisebbségi törvénytervezetet összehasonlítjuk az 1945-ben kihozott ilyen típusú törvénnyel, akkor joggal mondhatjuk, hogy ez a kerettörvény-elgondolás tartalmatlan. Főleg ha arra gondolunk, hogy az európai alkotmány kimondja: a közösségek közösségének társadalmi szerződése kíván lenni. Ha ez így van, akkor nekünk eleve el kell vetnünk a kisebbségi státus fogalmát és gyakorlatát. Kisebbségi sorba azok jutottak, akiket egykor legyőztek, megaláztak és alattvalókká tettek. Ha mi továbbra is kisebbségi státusról beszélünk, akkor ebben benne van az elnyomatás elfogadása is. Egyébként, ha egy normatív szabály mögött nincs megfelelő hatalom és erő, amely végrehajtatja és ellenőrzi, akkor abból valós jog soha nem lesz. Ilyenből részt vállalni annyi, mint beletörődni az egész erdélyi magyar társadalom alárendelt állapotába. Akkor pedig minden eddigi cselekvés hiábavaló volt, a szabad piac szabályai érvényesülnek, és minden demokratikus megvalósítás elhalványul, eltörpül, szétporlik.
– Az elgondolások megvalósításához pénz kell. Az Unió pillanatnyilag mintha éppen pénzt nem akarna adni a felvételre váró tagországoknak.
– Úgy tűnik, hogy bizonyos szociális kiadások miatt nemcsak a latin országok, hanem már Németország sem hajlandó pénzügyi teherviselésre. Az új pápa nehezményezte, hogy a keresztény értékrendet nem építették be az EU alkotmányába, a franciák például nemmel szavaztak. Szerintem a lényeg az, hogy az Uniónak nincs elég pénze. Európa beállt az óriási versenybe az Egyesült Államokkal és Kínával, és még nem beszéltünk az orosz eshetőségről, amelynek a közeljövőben politikai és katonai megnyilvánulásai lehetnek. Mindezek tudatában nem maradhat el annak a vizsgálata sem, hogy a trianoni, illetve a párizsi békeszerződések következtében létrejött utódállamok politikai és történelmi értelemben hol is állnak. Népük belső akaratából ezek szinte mindannyian felbomlottak, egyedül Románia maradt egyben. Milyen megfontolás vagy összefogás eredményeként? Amerikától Távol-Keletig már eltűnődnek Európa, Románia és Erdély távoli jövőjén. És ilyenkor az RMDSZ-nek elfogadni azt, hogy mi itt kisebbségi sorban élünk, sarkalatos hiba. Ma már nem azon kell töprengnünk, hogy az RMDSZ mivé lett, hanem azon, hogy mi lehetett volna, esetleg mivé lehet még. Egy bizonyos: a magyarok lakta vidékeken mindinkább hallatják szavukat a fiatal generációs tömörülések – az Erdélyi Magyar Ifjakról beszélek és a felvidéki mozgalomról, esetleg a nemzeti tanácsról, amelynek fogalmát azonban lejáratták a Vajdaságban –, ezek egy újabb nemzeti gondolat kikristályosodását hozhatják. Nem határmódosításról van szó, hiszen ez az unióban nem lehetséges, hanem a nemzetek határok fölötti egyesítéséről. Nézzük csak a monarchia széthullása utáni Ausztriát. Mindvégig a határain kívülre került nemzetközösségekkel foglalkozott, és ezért kétoldali szerződéseket kötött. Magyarország azonban állandóan a határaival törődött, nemigen gondolt arra a közösségre, amely valamikor népességének egyharmadát tette ki.
– Jelenleg van esély az integrációs szándék fölerősödésére.
– Sajnos a jelenlegi budapesti hatalom ádáz és konok magatartása miatt megint elvész egy lehetőség. A nemzetállamokban pedig folytatódik a nemzetiségek beolvasztása, és ez elkeseredést szül. Mindezt az RMDSZ ölbe tett kezekkel nézi. Az RMDSZ éppen olyan szépen csonkul, mint egykor a történelmi Magyarország. Csonka politikai alakulatként lesz egy a román pártok között. A szövetség közérzetét egy vicc példázza a legjobban. A valahai május 1-jéről mindenki tudta, hogy a kikelet és a hazaszeretet ünnepe. Mindenkinek ki kellett vonulnia, de mindenki minél előbb haza szeretett volna menni. A szövetségből is sokan ki akarnak már vonulni, és egy új, a jelenleginél jobb – nem egypártrendszerű – „hazában”, társadalomban szeretnének élni. Lemondással, hátrálással nem lehet előbbre lépni. Szakadékba esni, azt lehet. Ennek jelenleg nagy a veszélye. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
