– Milyen esélyét látja Románia európai integrációs tárgyalásai alatt a székelyföldi autonómiát törvényesítõ jogszabály parlament általi elfogadásának?
      – Azáltal, hogy az Európa Unió a Románia országjelentéséhez benyújtott módosító indítványokkal gyakorla-tilag felülvizsgálja az egész integrációs folyamatot, és hangsúlyozottan a politikai kritériumok betartására akarja rávenni a román kormányt, új helyzetet teremt. Egyrészt esélyt ad az ország demokratikus mûködését valóban akaró politikai erõk számára, és ezen belül az erdélyi magyar közösség autonómiatörekvéseihez is támogatást nyújthat. Sajnálatos, de az európai fórumon csak nagyon halványan sikerült napirendre tûzetni az erdélyi mag-yarság autonómiaigényeit, a kisebbségi kérdés általában a roma-ügyre vagy egyéb típusú kisebbségek problé-máira vonatkozott. A fokozott figyelem esélyt ad arra, hogy az utolsó utáni pillanatban nekünk is sikerül az in-tegrálódási kritériumok közé visszaillesztenünk a kisebbségi kérdés általános ügyét és azon belül a magyar autonómiaigényeket.
      – Az aquis communiterben, az európai közösség által jogi normaként állított feltételrendszerben tételesen a kisebbségi kérdés azonban nem szerepel. Ezt illetõen nincs követelmény?
      – Az unió belsõ problémái miatt ez tényleg így van. Több uniós ország a saját kisebbségeinek helyzetét nem mindig úgy rendezi, amiként ezek szeretnék, az Európa Unióban nincs is konszenzus abban, hogy miként kell a kisebbségi kérdést kezelni, de azt különbözõ határozatokban többször kimondták, hogy a kisebbségi kérdés fon-tos probléma, kezelése, megoldása súlyos politikai tényezõ. A helsinki feltételek között fõ helyen szerepel, amelyre most ismételten hivatkoztak Brüsszelben, amikor Románia integrációs folyamatának átütemezését vetették fel. Ebbe kell kapaszkodnunk, ha a politikai kritériumok fontosabbá válnak, mint a gazdasági vagy jogi kritériumok. A korrupció, az igazságszolgáltatás körüli gondok, a közigazgatás reformja, a sajtószabadság prob-lematikája mellé oda kell tennünk a nagyon határozott autonómiaigényünket is. Ehhez azonban az erdélyi mag-yar politikai képviseletben konszenzust kell teremteni a programunkban lévõ autonómiaköveteléseket illetõen, és mindannyiunknak ki kell jelentenünk, hogy az autonómia a nemzeti közösségünk számára életbevágóan fon-tos dolog. Jelenleg, sajnos, azt lehet megállapítani – s ennek szélsõséges eseteivel is találkozhatunk –, hogy a hivatalos RMDSZ-vezetés gesztusaiban, hangsúlyaiban és konkrét megnyilatkozásaiban is azt az üzenetet küldi Európába és a román közösség felé, hogy igazából nem akarja az autonómiát. Azt kellene elérnünk, félretéve minden erdélyi magyar belpolitikai ellentétet és a választásokon való megmérettetésnek különbözõ vonat-kozásait, hogy legalább ebben a stratégiai kérdésben mondjuk ugyanazt. Vagyis azt, hogy autonómiát akarunk, és ennek létrehozása lehetséges úgy, hogy ez teljesen európai legyen, összecsengjen a helsinki feltételekkel. Jelenleg azonban úgy látom, hogy egyes politikusok esetében fontosabbnak látszik az egyéni érdek vagy a lo-jalitás a kormánypárttal szemben, mint a saját közösségük ügye. Bár az autonómiaretorikát még nem vetkõzte le teljesen az RMDSZ-vezetés, hiszen többször kijelentették, hogy õk is autonómiapártiak, de amikor nem öt-hat képviselõ kitalálta konkrét ajánlat születik, hanem mögötte egy intézményes akarat van, a Székely Nemzeti Tanács, több tíz-, netán százezer ember akarata áll, akkor még úgy is kötelességünk lenne képviselni e kívánal-mat, ha bizonyos jogi, jogtechnikai vagy nyelvi tételeivel nem értenek egyet.
      – Az RMDSZ és a kormánypárt között az idénre aláírt együttmûködési szerzõdésben az autonómiáról semmi sincs, sõt, elítélik az úgynevezett radikális szélsõségeseket. Hogy ezeken kiket értenek, nem tudni, de azt igen, hogy az elkövetkezendõ hetekben a szövetség hivatalos vezetõségének nincs szándékában az autonómia követelése. Az EMNT-nek melyek az autonómiát illetõen a következõ lépései?
      – Ez nem egy újdonság, hiszen az elmúlt nyolc év egyezségeiben – legyen az kormányprogram, vagy a kor-mánypárttal kötött együttmûködési protokollum – nem szerepelt az autonómia se egészében, sem részleteiben. Az új protokollumot letárgyaló és aláíró vezetõség az autonómia nem akarásában következetes önmagához. A közösségünknek kell a megfelelõ pillanatban majd ítéletet mondani azok felett, akik az autonómia ügyét cser-benhagyták. Ha pedig más a gondolatuk, akkor legyen errõl vita, és gyõzzék meg a közösségünket arról, hogy a politikai program, amely tíz esztendõvel ezelõtt konszenzushoz vezetett, és amelynek a gyakorlatba ültetését el is indítottuk, hiszen akkoriban – 1993 decemberében – együtt tettünk le egy kisebbségi kerettörvény-tervezetet, amelynek néhány cikkelye a regionális és a személyi autonómiára vonatkozott. Az EMNT tervezetei tula-jdonképpen ezt próbálják gyakorlatba ültetni. Azt a bátorságot még nem vette senki, hogy nyíltan kijelentse: nem kell autonómia. Talán csak Székely Ervin bihari képviselõ az egyedüli kivétel, aki szerint az autonómiap-rogram divatjamúlt dolog. Bihari képviselõnk áttételesen és eufemisztikusan lefasisztázta azokat, akik ki mertek állni az SZNT autonómiatörekvései mellett. De egyelõre csak õ mondta ezt. Ha a szövetség vezetõsége is ezt gondolja, akkor álljon a közösség elé, és mondja ki, hogy ez nem kínál jövõképet és megoldást, és létezik egy másik ötlet, amely a közösségünknek jó lenne. Egyelõre azonban csak azt láttam, hogy ilyen nincs, ha nem tekintjük annak azt, hogy áruba bocsátjuk a közösség jogait és jövõjét. Ezt folyamatosan politikai alku tárgyává tették. Ez nem alternatíva, hanem az önfeladási politika, amely felerõsítette a nemzetközösségünket érintõ problémákat. Ugyanakkor a népszámlálási adatok drámaian és brutálisan figyelmeztetnek, hogy az asszimiláció, a kivándorlás és a demográfiai csökkenés hármasában elvesztettünk 200 000 erdélyi magyart.
      – Az Európai Unió és a román közvélemény elõtt is adu lenne, ha népszavazás döntené el az autonómia követelését. Erre gondolt-e az EMNT?
      – Az jó kezdeményezés lenne, hogy magához a közösséghez forduljunk: mondjon véleményt errõl a tervezetrõl, azonban a jelenlegi törvényes keretek között igen nehéz népszavazást kérni, fõleg úgy, hogy csak bizonyos közösség szavazzon valamely kérdésben. Ezt a jelenlegi jogszabályok nem engedik meg. Népsza-vazást egy vagy több közigazgatási egység keretei között szervezhetnek, a mi esetünkben a székelyföldi területi autonómia esetében lebonyolítható, hiszen ebben a régióban nyolcvan százalékos a magyar többség. Tehát a voks így releváns lenne. Kívánatos lenne az is: a Székelyföld teljes lakossága, etnikai hovatartozástól füg-getlenül, mondjon véleményt, hogy akarja vagy nem akarja ezt az autonómiát. A személyi elvû autonómiáról, illetve az egész autonómiacsomagról azonban igen nehéz a magyar közösség akaratát kifejezõ, releváns népsza-vazást tartani. Persze, azért valamilyen visszajelzést a közösségünktõl kapnunk kell arról, hogy az autonómiát akarja-e vagy nem akarja, mögöttünk áll-e vagy nem. Olyan helyzetet kellene teremtenünk a közösségünkön belül, hogy ez lehetséges legyen. Eddig azonban a közösség összes népszavazási jellegû megkérdezési kísérlete kudarcot vallott. Egy szûk csoport akaratán akadt el, akik saját politikájukat nem merték felmutatni és erre a nemzeti közösségtõl megerõsítést kérni. Az RMDSZ a különbözõ választásokon olyan “legitimációt” kapott, amikor is igazából az erdélyi magyarságnak az urna elõtt nem volt választási lehetõsége. Az idei helyhatósági választás azonban új helyzetet eredményezhet, hiszen amennyiben az RMDSZ-szel szembeni polgári alternatíva megméretkezhet az urnáknál, közösségünk kétharmada lehetõséget kaphat a választásra.
      – Ha megméretkezhet?
      – Igen, mert ennek az egyik feltétele, hogy a választási törvény ezt illetõen megengedõ legyen, és ne olyan legyen, mint a jelenlegi tervezet, amely ellehetetleníti az alternatív kisebbségi szervezeteket, amelyek a válasz-táson szeretnék a programjukat és a személyességüket megjeleníteni. Amennyiben sikerül a tervezetet így módosítani, akkor indulhat a Polgári Szövetség is. Ez a szervezet több ízben kinyilatkoztatta, hogy az autonómiaprogramban látja a nemzeti közösségünk jövõjét, és ezt látja egyetlen garanciának a megmaradásra és gyarapodásra. Tehát az erdélyi magyar közösség reális választás elé kerülne. Amennyiben Romániában mégisc-sak van jogállam, és nem tiltják ki adminisztratív eszközökkel az alternatívát, akkor júniusban a mainál világosabb képünk lesz. De szerintem létrejön a komoly alapja annak, hogy a választásokra együtt készüljünk. Mert az természetes, hogy az erdélyi magyarság egységes képviselettel kell jelentkezzen a parlamenti válasz-tásokon. És remélhetõleg egy ilyen egységes politikai képviselet nem taktikai kérdésnek tekinti majd az autonómiát. És nem elégednek meg egy-egy ingatlan visszaszolgáltatásával vagy bizonyos pozíciók megsz-erzésével, hanem az autonómiát az erdélyi magyarság megmaradását illetõ hosszú távú garanciájának tekintik, s ennek az elfogadási esélyei is hathatósan növekednének.