– A romániai kisebbségi egyházak püspökeinek brüsszeli látogatása bebizonyította, hogy egy állandó brüsszeli iroda megindítására, a lobbytevékenységre nagyon nagy szükség van. Teljességében kell látni a kárpát-medencei magyarok helyzetét: nemcsak nekünk, erdélyi magyaroknak vannak félelmeink, nemcsak bennünket sújt a diszkrimináció, hanem a Vajdaságban és Kárpátalján is hasonló gondokkal küszködnek a magyarok. Ez az iroda hozzá tud járulni az európai integrációhoz azáltal, hogy bemutatja a problémákat és megoldási javaslatokat próbál kieszközölni az Unió döntéshozóitól a szomszédságpolitikára nézve. Az Európai Uniónak is érdeke, hogy a magyar kérdés rendeződjék. Ebben a megvilágításban a székely autonómia, az erdélyi, a határon túli magyarok autonómiakövetelései már nem tekinthetők regionális vagy helyi ügynek: európai ügy a magyar ügy. A brüsszeli iroda megindítása elengedhetetlen, fontos lépés.
      – Többen is megerősítették, hogy sikeres volt az erdélyi kisebbségi történelmi egyházak püspökeinek brüsszeli látogatása. A magas rangú európai illetékesek mit szólnak az egyházakat érő diszkriminációhoz?
      – A püspökök érvelése szerint Romániában a tulajdonhoz való jog megsértésével egy másik alapvető szabadságjogot, a vallásszabadságot is gátolják. A delegáció részéről több ízben elhangzott, hogy a vallásszabadság nemcsak az imádkozás szabadságát jelenti, hanem azoknak az eszközöknek a birtoklását is, amelyek az egyház működéséhez, a vallásszabadság gyakorlásához szükségesek. A brüsszeli delegáció tagjai azt is szóvá tették, hogy a román állam nem semleges az egyházak közötti viszonyban. Köztudott, hogy az ortodox egyház kiemelt támogatást élvez immár 15 éve: nemcsak pénzt, hanem területeket, erdőket, gyárakat, épületeket kap soron kívül. A készülő kultusztörvény kapcsán az egyházfők üdvözölték, hogy a kultusz államtitkárság idén tavasszal egyeztetést kezdeményezett a romániai egyházakkal. Miután azonban a görög katolikusok és a baptisták kivételével a többi egyház megegyezett, majd aláírta a szövegtervezetet, az egyezség ellenére a vallásügyi államtitkárság egyetlen szócskát megváltoztatva, felrúgta az egyezséget az egyházakkal. Ez az „apró” változtatás a vallási oktatás finanszírozásának kötelezettségére vonatkozik: „az egyház finanszírozza az egyházi oktatást” kitétel helyett „az állam finanszírozhatja az egyházi oktatást” megfogalmazás került a szövegbe. Ez újból a kiszolgáltatottságot és az államtól való függőséget állandósítja. Az egyházfők azt is jelezték, hogy a 2003-ban módosított alkotmány ellenére – amely az állami és a magánoktatással egyenrangúként ismeri el az egyházi oktatást is – az idevágó törvényeket és a tanügyi gyakorlatot nem módosították. Következésképpen az egyházi oktatás a különböző oktatási formák között továbbra is fekete bárány maradt. Az egyházfők azt kérték, hogy az Európai Unió intézményei naprakészen ellenőrizzék a vallásfelekezeti szabadság megtartását. Megígérték, hogy naprakész tájékoztatást fognak küldeni a diszkriminációs ügyekről. A brüsszeli látogatás valóban sikerként könyvelhető el. Találkoztunk Michael Weningerrel, az Európai Bizottság elnökének egyházügyi főtanácsadójával, Elmar Brokkal, az Európai Parlament külügyi Bizottságának elnökével (az egyik legbefolyásosabb EU-s külpolitikussal), természetesen fogadott bennünket a magyar delegáció, az európai Néppárt magyar delegációja, látogatást tettünk a Brüsszelben működő egyházi központokban, a katolikus képviseleten, ahol a pápai nunciuson kívül a Brüsszelbe akkreditált katolikus egyházi diplomaták fogadtak. Meglátogattuk a Keresztény Egyházak brüsszeli képviseletét és a Német Evangélikus Egyház brüsszeli irodáját. Találkoztunk az erdélyi magyarok által jól ismert Nelly Maesszal, az Európai Szabad Szövetség (EFA) elnökével, aki messzemenő támogatásáról biztosított. Végül nemzetközi sajtótájékoztatón mutattuk be ügyeinket Brüsszelben. Látni kell, hogy ennyi év halogatás után nehéz Brüsszelben átlépni az ingerküszöböt, és azt bemutatni, hogy valóban diszkrimináció folyik. Olyan kérdés is elhangzott beszélgetőpartnereink részéről, hogy miért nem voltunk eddig keményebbek? Miért nem voltunk hangosabbak? Jelenlétünket miért nem érezték erősebben a brüsszeli döntéshozók? Erre azt válaszoltuk, hogy már 2001-ben, négy évvel ezelőtt, a kolozsvári egyházügyi konferencián kérték az erdélyi történelmi egyházak, hogy az Unió intézményei tekintsék a csatlakozás feltételének az egyházügyi restitúciót. Sajnos nem így történt. Hazatértekor a delegáció levelet intézett Hozze Manuel Barroso bizottsági elnök úrnak. Ebben azt kérjük, hogy tartsák megfigyelés alatt a romániai kisebbségi történelmi egyházak és a nemzeti kisebbségek sorsának alakulását, illetve hogy a Romániáról szóló országjelentésben tegyenek említést az egyházainkat sújtó diszkriminációról. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az egyház és a kisebbségi közösség sorsa nem választható el egymástól. Ha az egyház visszanyeri az őt megillető státust, visszaszerzi ingatlanait, egyházi iskolákat működtet, intézményileg megerősödik, akkor a közösségnek is jobban megy. Ha a közösségnek rosszul megy, az egyház is sínylődik. Esetünkben nem lehet elválasztani a nemzeti, nyelvi, etnikai identitást a vallási identitástól. Azt kértük brüsszeli tárgyalópartnereinktől, hogy tekintsék egységes csomagnak az általunk felsorolt kéréseket.
      – Milyen előzményei vannak Brüsszelben az állami szintű, hivatalos tájékoztatástól eltérő lobbytevékenységeknek? Hogyan tekintenek az erdélyi magyarok próbálkozására?
      – Az európai fórumok előtt tulajdonképpen már megtörtént a történelmi egyházak közös fellépése a strasbourgi látogatáskor, 2002-ben. Nem tekinthető újdonságnak, hogy közösen adnak hangot sérelmeiknek. Az tudatosult bennünk, hogy erősebb jelenlétre, élesebb hangra van szükség. Egyébként Brüsszelben nem szokatlan az, hogy kisebbségek vagy akármilyen más érdekcsoport megpróbálja megjeleníteni sérelmeit, érdekeit. Szomorú, hogy a csatlakozási tárgyalások során a román kormány nem kérte ki az erdélyi történelmi egyházak véleményét. Az emberjogi, az igazságszolgáltatási, a tulajdonjogot is érintő fejezetek, passzusok tárgyalásánál a román kormány széles társadalmi konzultáció hiányában szűk politikai csoportérdeket képviselt.
      – A romániai magyar közélet több jeles képviselője éppen azt kifogásolja, hogy a csatlakozási tárgyalásokon a román kormányok tagjaként vagy azok külső támogatójaként részt vevő RMDSZ nem tett semmit az európai illetékesek objektív tájékoztatása érdekében. Köztudott, hogy Frunda György többször megfordult és felszólalt az európai fórumokon, de nem a romániai magyarság érdekében… Pótolható-e ez az óriási mulasztás?
      – A mi delegációnk nem valami ellen szólalt fel Brüsszelben, hanem éppen saját érdekében. Érzésem szerint sikerült úgy bemutatnunk a sérelmeket, hogy közben nem támadtunk politikusokat. Sajnálatosnak tartom azt, hogy az erdélyi magyar külpolitika nem elég erőteljes. Az erdélyi magyarok abban érdekeltek, hogy a román valóság váljon európaivá, ne Románia külszínén toldozzunk-foldozzunk. Ne a létező valóságot mutassuk be szebbnek, hanem próbáljuk meg az országot jobbá, demokratikusabbá, európaibbá tenni. Ehhez az európai demokraták segítsége elengedhetetlen. A román kormány mulasztásáról beszélek, hogy nem vonta be olyan jelentős társadalmi intézmények képviselőit a tárgyalási konzultációba, mint például a történelmi egyházak. Nem kapott hangot az erdélyi magyarok és azok történelmi egyházainak a véleménye. Nincs belpolitikai konszenzus az autonómiáról, az egyházi javakról, a csángó kérdésről stb. Románia politikailag és gazdaságilag is a zsákmányrendszer sajátos jegyeit hordozza magán: a győztes visz mindent, a győztesnek, az aktuális kormánytöbbségnek mindenhez joga van…
      – A Romániáról szóló jelentésekben a magyar kisebbség helyzetének szépítő bemutatásáért mennyire tehető felelőssé a magyarországi külpolitika? Egyáltalán hogyan történhetett meg, hogy az Európai Unió, amely a jogegyenlőség elvét hirdeti, a jól látható kisebbségi diszkrimináció ellenére sem foglalkozott behatóan a különféle csatornákon hozzá eljutó információkkal, amelyek ellentmondanak a román állam kirakatpolitikájának?
      – Ennek az egyik fő oka az erdélyi magyar külpolitika hiánya. Nem jelenik meg odakint az erdélyi magyar autonómiaigény, ennek egyik oka a belső egyetértés hiánya. Míg nagyon számottevő erők, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a történelmi egyházak, a civil szféra az önálló intézményrendszer kiépítésében, a saját vagyon visszaszerzésében, a saját lábukon való fejlődés lehetőségében látják az erdélyi megmaradást, addig vannak olyan magyar politikusok Erdélyben és Bukarestben, akik szerint Románia integrációjának a feltételek nélküli támogatása vezet közelebb a mi jólétünkhöz. Érdekeltek vagyunk abban, hogy Románia bekerüljön az Európai Unióba, de ugyanolyan fontos számunkra, hogy ebben a folyamatban saját érdekeinket érvényesítsük. Ne legyünk az integráció vesztesei. Az a tény, hogy az országjelentés nem foglalkozik mélyrehatóan az erdélyi magyarok gondjaival, követeléseivel, hogy nem foglalkozik az egyházak ügyeivel, az etnikai, vallási diszkriminációval, az vesztes voltunkat vetíti előre. Beszélgetőpartnereink közül többen is mondták, hogy nem késtünk el: az a problémacsomag, amellyel Románia belép az Unióba, jó ideig megmarad. Ha viszont ebbe a csomagba nem sikerül belefoglalni a kisebbségi kérdést, akkor az európai bürokraták, az európai döntéshozók egyszerűen kipipálják az ügyet azzal, hogy a kérdés meg van oldva. Meggyőződésem, hogy hibás az RMDSZ feltétel nélküli hozzájárulása Románia integrációjához. Brüsszelben nagyon egyszerű a képlet: a romániai magyarok kormányon vannak, tehát meg vannak oldva a problémáik. Vajon aki itt él Erdélyben, úgy érzi-e, hogy azzal a néhány erdélyi magyar kormánytaggal megoldódik az erdélyi magyar tudományegyetem ügye, az erdélyi autópálya, az egyházi javak visszaszolgáltatása, és józan tárgyalást lehet folytatni az autonómiakérdésekről, a csángókérdésről? És tovább sorolhatnám. Nem igaz az, hogy a kormányzati részvétel automatikusan megoldaná problémáinkat. Másrészt legyünk őszinték: konszenzust kell kialakítani autonómiaügyben a különböző erdélyi magyar politikai áramlatok között. Ebben viszont a mindenkori román kormány nem érdekelt. Sőt számítani lehet arra, hogy az összes lehetséges befolyásolási eszközzel megpróbál éket ütni, megpróbálja meghiúsítani az egységes magyar fellépést.
      – Eljutottunk a konszenzus hiányához… A választási törvény tavalyi módosítása az RMDSZ-nek és a román hatalomnak egyformán érdeke volt. Ez a törvény a tavalyi országjelentésben még tételesen szerepelt kirívóan diszkriminatív hatása miatt, újabban már nem esett szó róla. Közben több nemzetközi szervezet, fórum is elítélte. Lát-e esély ennek megváltoztatására?
      – Egy Európa irányába forduló kormánytól azt vártam volna, hogy a helyhatósági és a parlamenti választásokat szabályozó törvény demokráciadeficitjét, amit a kisebbségi szervezetek közötti pluralizmus megcsonkításával okozott, kiküszöböli. Nem így történt, sőt ami ennél is rosszabb: a kisebbségi törvény átveszi ezt a választási rendszert. Ahelyett, hogy kiküszöbölték volna, tágítani próbálják azon törvények körét, amelyek ezt a diszkriminatív gyakorlatot szentesítik. Aggasztónak tartom, hogy az újabb országjelentésben már nincs utalás e törvényre: az európai döntéshozókat sikerült félretájékoztatni… Aggasztó, hogy a kritika elhangzása után a román vezetés von egyet a vállán, és megy tovább, mint a szovjet hadsereg. Ez azt jelenti, hogy Románia nem működő piacgazdaságként, a tulajdonjog megszegésével, az egyházak közti diszkrimináció gyakorlásával, a magyarok autonómiajogának megsértésével kerülhet be az Unióba, amit nem szabad tétlenül szemlélni!
      – A Magyar Polgári Szövetség pártként való megmérettetése ezek szerint továbbra is kérdéses marad…
      – A kisebbségi törvény helyzete megér egy kis kitérőt… Miután a magyar Országgyűlés Gyurcsány Ferenc javaslatára feltétel nélkül elfogadja, rögtön a szlovák ratifikáció után, Románia csatlakozását, miután az RMDSZ feltétel nélkül támogatja Románia EU-integrációját, miután Gyurcsány Ferenc Bukarestben a román politikának, a román külpolitikai érdeknek mindenben kedvére tesz, mindent elfogad, azután jön a szenátusi szavazás. Még ezt a látszatautonómiát, egy leszegényített, demokráciadeficittel megsilányított törvényt sem hajlandó elfogadni a román koalíciós többség. Ez az apró lépések, a kis lépések politikájának a kudarca. Ha ez nem gondolkodtatja el az RMDSZ vezetését, nem tudom, milyen érdek húzódik meg a mögött, hogy feltétel nélkül, továbbra is tolja a kormánykoalíció szekerét. A szenátusi szavazás ismét bebizonyította, hogy az a szemlélet, amely 15 éve meghatározza az erdélyi magyarság politizálását, csődöt mondott. Ezen változtatni kell! Remélem, hogy ezt az RMDSZ vezetősége felismeri. Az MPSZ a továbbra is monopolhelyzetet szentesítő törvények teremtette helyzetben próbál építkezni. Úgy érzem, elengedhetetlen az életképes alternatíva felépítése. Egymást kiegészítő, komplementer stratégiák kidolgozására van szükség a Székelyföld és Erdély tekintetében. Kétségtelen, hogy Székelyföld autonómiája az egész erdélyi magyarság érdeke. Székely autonómia nélkül nincs erdélyi magyar megmaradás, és az erdélyi magyarok kulturális autonómiája nélkül a székelyeknek sincs lehetőségük a megmaradásra. Az MPSZ, az erdélyi nemzeti alternatíva kiépülése, úgy érzem, nemzetstratégiai fontosságú.
      – Csakhogy belső nézeteltérések feszítik a Magyar Polgári Szövetséget is, ami a további építkezések sikerét megkérdőjelezi. Lehet-e konszenzust kialakítani a székelyudvarhelyi elnökség és a partiumi szervezetek között?
      – Súlyos válságot okozott a Bihar megyei és a nagyváradi elnök szabálytalan kizárása. Ők a belső szabályosság útját választották: fellebbezési kérelmet nyújtottak be. A választmány elnökségének állásfoglalásáról, szabályzat-felügyelő bizottság híján, megállapítottam, hogy szabályellenes volt. Szándékosan nem hegyeztem ki a személyi felelősséget valakire. Úgy érzem, ennek alapján lehetőség van a továbblépésre, lehetőség van a közös munkára. Elsősorban a befogadásra, a szövetség szélesítésére összpontosítanék. Minél több az autonómiának elkötelezett ember, annál erősebbek leszünk. Világos, hogy a Székelyföldön az építkezés más típusú eszközökre, lehetőségekre támaszkodik, mint Erdély más részein, éppen ezért kiegészítő stratégiákat kell kidolgoznunk. Minél több erős vára van a Polgári Szövetségnek Erdély-szerte, annál erősebb a szövetség. Remélem, hogy ezt székely barátaink is így látják.
      – Lát-e arra lehetőséget, hogy az MPSZ teljes erőbedobással hozzáfogjon bejegyeztetéséhez?
      – Sepsiszentgyörgyi és más székelyföldi szervezetek is egyetértenek a Bihar megyei szervezet javaslatával a teljes tisztújításra és a kongresszus összehívására. Elodázhatatlan a Magyar Polgári Szövetség új alapokra helyezése!