Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 14.02.2008
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Szűcs László
Titlul articolului: Németh Csaba szenátor - Megúszni az elszigetelõdést
Numărul fotografiilor: 2
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=342&menu=
Követi-e a Székelyföld jövõjérõl elsõsorban a sajtóban mostanság zajló vitát? Egyáltalán hogyan vélekedik errõl a témáról?
Hasznosnak és szükségesnek tartom a Székelyföld-jövõkép alakításával kapcsolatos nézetek, elképzelések ismertetését, bemutatását, ütköztetését. Az Európai Unió a régiók Európáját hozza. Olvasom, hogy a régiófogalom kialakulásának elõfeltétele a saját regionális identitás, a sajátos szellemiség. Elõfeltétel, és nem mondhatjuk, hogy ez teljesen hiányzik a Székelyföldön, a székelyföldieknél. Csupán elmélyíteni, kiterjeszteni, „társadalmiasítani” kell. Ezen kell munkálkodniuk az önkormányzatoknak, a különbözõ szintû politikai képviseleteknek, a civil szervezeteknek, egyházaknak, a székelyföldi értelmiségnek. A székelyföldi identitás, a székelyföldi sajátos szellemiség kapcsán megjegyzem, hogy ezt az erdélyi magyar identitás, szellemiség részének tartom, a székelyek lelkivilágukban olyanok is és mások is, mint a közép-erdélyiek vagy a partiumiak. Köztudott, hogy ez a terület sohasem volt gazdaságilag átlagon felül fejlett régió. Lakóinak egy része mindig e vidéken kívül kereste meg vagy egészítette ki a létfenntartáshoz szükségeseket. Mondják, hogy a Székelyföld egészében véve ma is le van maradva, s fel kell zárkóznia, mert vagy felzárkózik, vagy lemarad. Egy vélemény szerint, ha a felzárkózási folyamat 2009-ig nem indul be, a Székelyföld csak kivételes szerencsével úszhatja meg az elszigetelõdést és a nagyon gyors beolvadást. Ha ideje nincs is sok erre, de vannak (ki nem használt vagy csak részben kihasznált) tartalékai, mint a vadászat, a vendéglátás, a gasztronómia területe, az erdõgazdálkodás, az ásványvízforrások, új lehetõségek a mezõgazdaságban és nem utolsósorban a szorgalmas, munkaszeretõ emberek. A Gyulafehérvár székhelyû 7-es fejlesztési régió, amelynek Kovászna, Hargita és Maros megye is tagja, az egyik leggazdagabb régiónak számít az országban. Ezen belül Brassó és Szeben megye nagyon elhagyta a többieket, és a tõke általában oda megy, ahol pénz van. Ezért a megoldás az lenne, ha kisebb régiókat hoznának létre, amelyeket hozzávetõlegesen hasonló kaliberû megyék alkotnának, mert ezáltal versenyhelyzet is teremtõdne. Innen az újravonalazás szükségessége, illetve hogy a székelyföldi régiót Maros, Hargita és Kovászna megye alkossa. Ugyanakkor az RMDSZ-vezetõk ismételten hangsúlyozzák, hogy érdekvédelmi szervezetünk nemcsak Székelyföld kulturális, hanem területi autonómiájának ügyében is fellép.
Hol a helye a gyakran egymás rovására vetélkedni látszó székelyföldi városok, illetve székek versenyében szûkebb pátriájának, Kézdivásárhelynek, ahol szenátori irodája is van?
A Székelyföldön széknek nevezett, földrajzilag külön kis entitások, térségek léteznek. De a széki felépítést nem az elmúlt 18 év termelte ki. A szék mint közigazgatási, katonai és igazságszolgáltatási területi egység Erdélyben, az Alföldön és a Felvidéken a középkortól az 1876-os vármegyei rendezésig létezett. Mint ismeretes, hét székely szék, hét szász szék és két szász vidék, hat kun és egy jász szék volt. A szepességi (szász) lándzsások széke 14 faluból állt. 1876-ban különben Marosszékbõl, Aranyosszékbõl és Torda vármegyébõl két megye alakult: Maros-Torda és Torda-Aranyos. Innen kezdve szorult a volt Aranyosszék egyre inkább a Székelyföldön kívülre. De vissza a közelmúltba és a mába: 132 év telt el azóta és sok minden megváltozott. Csak a közigazgatási felosztásban voltak megyék, tartományok és rajonok, s újra megyék, ha ezek nem is a régieknek felelnek meg teljes egészében. A széki berendezkedés szervesen összefonódott a székely életével, s lelkivilágában jelen van ma is. Hogy a Székelyföld minden problémája a közéletnek székek szerinti szervezõdésére vezethetõ-e viszsza? A mindenféle (személyes) kötõdés – cimbora, koma, rokon stb. s ennek olykor döntõ szerepe – és a széki berendezkedés között nincs egyértelmû ok-okozati kapcsolat. Máshol, másoknál is kialakulhatnak, kialakultak azok, s mint visszahúzó erõk mûködhetnek, mûködnek. Igaz, a „falumbeli – nem falumbeli”, „földim – nem földim” kötõdés és viszonyulás a Székelyföldön erõsebb, mint más vidékeken. Ha nyugat-európai szinten akarunk élni, a nyílt és tisztább versenyre, versengésre alakuló életformát, a „gyõzzön a jobbik” életmódot fel kell vállalnunk és meg kell tanulnunk. Amit tudsz teljesíteni, aszerint fogsz boldogulni – olvasom. De ez az éremnek csak az egyik oldala. Az ember nemcsak értelem, hanem érzelem is. Az emberek közötti kapcsolatok elszemélytelenedése, a totális individualizmus, az eltömegesedés szinte társadalmi betegségként jelentkezik számos piacorientált, modern gazdaságú országban. Nemcsak a teljesítmény és annak hozadéka, hanem az emberek közötti személyes kapcsolatok is az életminõséghez tartoznak, s ahhoz fognak tartozni egyre rohanóbb világunkban is.
Kézdivásárhelynek, az egykori céhes városnak, Kézdiszék vagy Felsõ-Háromszék központjának önálló arcéle van az élet számos területén. Vonzáskörébe több mint 30 település tartozik. Természetesen egyfajta rivalizálás mindig volt, és most is van a megyeközponttal, Sepsiszentgyörggyel. Ez így volt és van Csíkszereda és Székelyudvarhely között, és volt – s talán ma is van – Maros megyében Marosvásárhely és Szászrégen között. De ez már verseny, versengés. S ha egészséges és értékteremtõ, miért ne legyen így?
Kovászna megye, Háromszék az RMDSZ számára az utóbbi idõben (lásd a múlt novemberi választás eredménye) finoman szólva nehéz terep. Mi az oka e népszerûségvesztésnek, illetve lát-e lehetõséget arra, hogy a Szövetség újra megtalálja a hangot választóival?
Egyetértek azokkal, akik szerint különbség van a székelyföldi és Erdély más vidékein élõ magyarok problémái, közérzete, gondolkodásmódja között. Az RMDSZ által elért, megvalósított számos dolgot utóbbiak eredménynek, vívmánynak érzik, elõbbiek viszont nem tulajdonítanak nekik különösebb jelentõséget, szinte magától értetõdõnek tartják. Ugyanazon dologhoz számos esetben másképpen viszonyul, másképpen éli át azt a szórványban, kisebbségben és a tömbben élõ erdélyi magyar. Talán ezt a jelenséget nem tudta és nem tudja kezelni mindenki számára megnyugtató módon az RMDSZ. Erre a kihívásra nem adott megfelelõ választ. Nyilvánvaló, hogy a novemberi választási eredmények esetében közrejátszott a független jelölt személye is. 2008 választási év, helyhatósági és parlamenti választások következnek. A jó választási eredmény több tényezõtõl függ, hármat említek: a választási program, amely a magyar választópolgárok széles tömegeit képes megszólítani, tekintettel az elõbbiekben említett különbségekre is, a következetes politikai cselekvés és a jelöltek minõsége.
Mit gondol a Magyar Polgári Párt bejegyzésének várható hatásairól? A késõbbi együttmûködés kapcsán kit látna szívesen az MPP elnöki székében?
Kétségtelenül versenyhelyzet áll elõ. A megmérettetés sem késik, az önkormányzati választásokon meg fog történni. S itt újra a korábban említett különbségekre utalok: hatása ennek a versengésnek nem éppen ugyanaz (bár a megosztottság számunkra sehol sem jó) a tömbmagyarság körében és azon kívül. Az együttmûködés a parlamenti választások esetében elkerülhetetlen. Ezt akarja a közvélemény, a hazai magyarok túlnyomó többsége. Bárki lesz az MPP elnöke, elõreláthatóan szem elõtt kell tartania ezt az elvárást is.
Milyen mértékben magyarázható az elégedetlenség szociális okokkal? Kérdezzük ezt már csak azért is, mert Ön ennek a területnek a szakértõje, a minap még a Háromszékben is dicsérõleg írtak Önrõl a nyugdíjasok ügyének támogatása miatt.
Az elégedetlenség, a rossz közérzet nem magyarázható pusztán szociális okokkal, bár azok érezhetõen közrejátszanak benne. Nem véletlen ez, csak egymás mellé kell tenni, például, néhány országos és Kovászna megyei adatot. Az országos munkanélküliségi ráta 4,1%, Háromszéken 7,1%, az országos átlagfizetés 1100 új lej, a megyében 800 új lej, az országos állami átlagnyugdíj január 1-jén 525 új lej volt, a megyei 518 új lej. Csupán a mezõgazdasági nyugdíjak összege egyezik meg, ami 233 új lej volt az év elején. A munkahelyek és a beruházások hiánya, a mezõgazdasági termékek értékesítésének nehézségei tovább rontottak a szociális állapotokon. A Székelyföld vonatkozásában sem sokkal jobb a helyzet, hisz egy felmérés szerint – a rossz anyagi viszonyok következtében – a régió lakóinak 85%-a részesül a szociális segély valamelyik formájából. A felemelkedést csakis a tõkeberuházás, a munkahelyteremtés biztosíthatja. De az elégedetlenségnek más forrásai is vannak, amit nagyobb odafigyeléssel, a választópolgárokkal való közvetlen kapcsolat erõsítésével mérsékelni lehet.
Ön szakcikket ír világpolitikai jelenségekrõl. Könnyebb dolga lenne-e, ha szociális, nyugdíjügyek helyett külpolitikával foglalkozna?
Filozófia szakot végeztem Kolozsváron 1974-ben. A világpolitikai fejleményeket elemista korom óta követem. Szerintem innen eredeztethetõ az, hogy viszonylag tájékozott vagyok ezen a területen. Szociális kérdésekkel 1999 óta foglalkozom. Kiemelném két törvényjavaslatomat, amelyekbõl törvény lett, ezek: a 2002/ 309. számú, ún. munkaszolgálatos-törvény és az özvegyi segélyre vonatkozó 2004/578. számú törvény. A jogosult személyek száma az elõbbi esetében közel félmillió, az utóbbi esetében pedig – a szakminisztérium elõrejelzése szerint – 700.000 körül lesz. (Ez a törvény csak 2008. január 1-jén lépett hatályba.) A külpolitikai publicisztika terén az utóbbi két és fél évben, a hazai román és magyar lapokban – többek között – a kettõs szuverenitással kapcsolatos elképzelésemrõl cikkeztem. Ez egyes konfliktushelyzetek – Észak-Írország, Gibraltár, Ciprus, Hegyi Karabah, Kasmír, Kuril-szigetek stb. (Koszovó esetében már késõ) – rendezésére vonatkozó sajátos elképzelés.
Apropó, Koszovó. Számít-e a napokban Koszovó függetlenségének kikiáltására? Mit gondol e tény romániai fogadtatásáról, várható hatásairól az erdélyi magyarság helyzetére?
Koszovó függetlenségének kikiáltása idén februárban reálisnak tûnik. A volt jugoszláv térség újjászervezése nyomán Koszovó vált a legkényesebb problémává, amellyel a kelet-európai kommunizmus összeomlása után szembe kell nézni. Az Egyesült Államok és az EU tagállamainak túlnyomó többsége független és albán Koszovót akar, miközben Oroszország (és Kína is) Szerbia területi épségét támogatja, szembeszegül a határmódosítás bármely precedensével. Az EU tagállamai közül Spanyolországnak, Görögországnak, Ciprusnak, Szlovákiának és Romániának fenntartásai vannak Koszovó függetlenségét illetõen. Egyes politikai elemzõk Koszovó kapcsán Pandora szelencéjérõl beszélnek, arról, hogy a dél-szerbiai tartomány elszakadása láncreakciót indíthat el, további konfliktusokat, válsághelyzeteket teremtve. Precedensként szolgálhat Baszkföld, Katalónia, Skócia, Belgium, Korzika, a boszniai szerbek, a macedóniai albánok, a ciprusi törökök, Hegyi Karabah, a Srí Lanka-i tamilok, a thaiföldi és Fülöp-szigeteki muzulmánok stb. esetében is. Hogy mire teremthet precedenst, szolgáltathat modellt Koszovó esete? Értelmezés kérdése, ami a követett célok függvénye. Baszkföld és Abházia kizárólag az albánokra gondol, akik rövidesen megkapják függetlenségüket. Számukra ilyen értelemben teremt precedenst a Nyugat-Balkánon bekövetkezõ esemény: mindkettõ bejelentette, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása esetén õk is kikiáltják függetlenségüket. Tágabb értelemben az is precedens értékû, hogy a nemzetközi közösség beleszól Koszovó helyzetének rendezésébe és megoldást próbál találni egy ilyen jellegû kérdésben. Modellnek számít majd mások számára is, hogy miként rendezik a Koszovóban élõ szerbek helyzetét. Ha a nemzetközi közösség valamilyen autonómiát biztosít a koszovói szerbeknek, akkor az az Európai Unió által elfogadott modellnek tekinthetõ, és precedenst jelenthet más etnikai közösségek, köztük a kisebbségben élõ magyarok számára is.
Szenátorként milyen törvényalkotási tervei vannak erre az esztendõre?
Elsõsorban a szociális területtel kapcsolatosak, hiszen fõleg ezzel foglalkozom, mivel a szenátus szociális, munka- és családügyi bizottságának vagyok a tagja. Mindenekelõtt a nyugdíjasokra, kiskorúakra, családra, háborús veteránokra, volt munkaszolgálatosokra, fogyatékkal élõkre stb. vonatkozó jogszabályok tökéletesítését tartom legfontosabb törvényalkotási feladatomnak. Kivételes jelentõségû továbbá az oktatási törvénytervezet-csomag – amely tartalmazza a közoktatási és a felsõoktatási, illetve a pedagógusok jogállásáról szóló törvénytervezetet –, valamint a kisebbségi törvény számunkra kedvezõ formában való elfogadása. Utóbbira nem sok remény van ebben a törvényhozási ciklusban.
Miként vélekedik a helyhatósági választásokra való felkészülésrõl, az RMDSZ esélyeirõl, az SZKT-n ezzel kapcsolatban elfogadott javaslatokról?
A 2008-as helyhatósági választások elõkészítésérõl szóló január 26-i SZKT-határozat alapvetõ gondolata, hogy olyan programok, elképzelések és azokat képviselõ jelöltek kerüljenek a választópolgárok elé, amelyeket/akiket a széles tömegek elfogadnak, magukénak tartanak és támogatnak.
A jelöltek kiválasztásában és rangsorolásában az állóurnás (de csak állóurnás) elõválasztást tartom a legcélravezetõbbnek. A tömbmagyarság körében ennek megszervezése különösebb nehézséget nem okoz. Szórványban, a településükön kisebbségben élõk magyarok esetében viszonylag könnyebben megszervezhetõ az elektoros választás. Az utóbbi idõben egyre gyakrabban hallunk a jelölteknek közvélemény-kutatás útján való kiválasztásáról és rangsorolásáról. Fenntartásaim vannak ezzel a módszerrel kapcsolatban. Ki vagy kik bízzák meg a kérdezõbiztosokat, hogyan történik a minta kiválasztása, hová kopognak be és hová nem ezek a biztosok? Egyes választópolgárok véleményét kikérik, de a szomszédét vagy az egy-két utcával arrébb lakókét már nem. Ez a módszer – szerintem – a legalkalmasabb a korábban eldöntöttek igazolására. Lehetõleg ne alkalmazzuk.
|
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
