Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 2005
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Szűcs László
Titlul articolului: Interjú Markó Béla miniszterelnök-helyettessel - Nem szoktam zsákbamacskát árulni
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=207&menu=
Azt ismételném meg, amit az idén mondtam már néhányszor: az RMDSZ az idén erős volt egy gyenge koalícióban. A befolyásunk viszonylag nagy volt, fontos tisztségeket töltöttünk be, tudtunk fontos eredményeket elérni. De amit mi tettünk, vagy a kormány a maga egészében, annak a hatásfokát rendkívüli módon lecsökkentette a koalíció szervezetlensége, az állandó viták, az ideiglenesség állandó érzete. Lehetett volna sokkal többet is tenni, bár még így is sokkal jobb volt a kormány teljesítménye, mint amilyen képet önmagáról a közvélemény előtt sikerült kialakítania. Továbbra is úgy látom, hogy ezt a koalíciót egyesek a mai napig valamiféle ideiglenes állapotnak tekintik. S még mindig azt forgatják a fejükben, hátha előrehozott választás segítségével más helyzetet lehet teremteni. Szerintem ez nem így lesz, legalábbis nagyobb az esély arra, hogy végigvigyük ezt a mandátumot. Hiszen a dolgok tehetetlenségi ereje is erre taszít minket. Az igazi alternatíva továbbra is az, hogy vagy jól fog dolgozni ez a koalíció, vagy továbbra is állandóan döcög, veszekszenek egymással a pártok.
Értsem úgy, utólag sem gondolja azt, hogy mégis érdemes lett volna még az idén kezdeményezni új választások kiírását?
Nézze, nekem is sokszor eszembe jut, akkor, amikor tényleges patthelyzet áll elő, hogy az előrehozott választások megoldást jelenthettek volna, de rögtön utána az is felötlik: mivel lenne jobb, ha a PD és a PNL most erősebbek lennének. Nyilvánvaló, s a közvélemény-kutatások is azt igazolják, hogy egy előrehozott választás azt hozta volna, hogy a két nagy kormánypárt a korábbinál nagyobb arányú szavazatot kapna, esetleg kiesik a Konzervatív Párt. Sokáig úgy tűnt, hogy a probléma a Konzervatív Párt, de ma már úgy látom, a probléma mindegyik párt. Ez nem százalék-probléma, hanem szemléleti probléma.
Melyik volt az év legnehezebb, politikusként megélt pillanata?
A szenátusi szavazás októberben.
Kevésbé tartozik a kormányzati munkához, mégis összefügg azzal: milyen állapotban van az RMDSZ egy évvel a választások után? Jut-e a Szövetségre elegendő figyelem?
Nem jut elegendő, s én szeretnék is ezen változtatni. Év elejétől fogva tudom, nem szabad megengednünk, hogy a kormányzati munka felszívja minden figyelmünket. Nem szabad arccal a kormányzás felé fordulva hátat fordítani a közösségünknek. Végül is arról van szó, hogy a közösség érdekében kormányzunk. Tudtunk is tenni, de keveset foglalkoztunk magával a Szövetséggel, s ez nem jó. Nagyon sokan átjöttek a kormányzati szférába, fiatalok is, akik az RMDSZ-en belül az utánpótlást jelenthetik. Velük is kell dolgoznunk, rájuk is kell figyelnünk, hogy ne szakadjanak el az RMDSZ-től, hanem éppen a Szövetséget erősítsék szervezetileg is.
Különös tapasztalat, hogy az év során, amikor a kisebbségi törvény ügye biztatóbbnak látszott, akkor állt le a sztrádaprojekt, s mire a törvény elfogadtatása tűnt egyre bajosabbnak, akkorra a sztrádaberuházás folytatása kap zöldutat. Van-e bármi összefüggés a két dolog között?
Olyan értelemben van, hogy ha az év elején nem dolgozunk azon, hogy az autópálya-építés ne akadjon el; ha nem vitatjuk végig, nem egyszer, nem kétszer, a miniszterelnökkel, az államfővel; egyáltalán ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt meg kell oldani, akkor lehet, hogy ez a terv már rég dugába dőlt volna.
Ugyanakkor számomra keserű tapasztalat, hogy egy már eldöntött kérdést, amely prioritása volt az RMDSZ-nek, amely Románia számára fontos, Erdély számára különösen fontos, így le lehetett lassítani, s egy éven át csak üres vita folyt róla. Ugyanakkor van ennek egy pozitív oldala is. Ha az RMDSZ kitartóan dolgozik valamin, annak meglehet az eredménye. Persze nem azt állítom, hogy ez mindig így van, hogy mindig megvan, mindig adódik az eredmény. Az elmondottaknak pedig annyiban van közük a kisebbségi törvényhez, hogy az erdélyi sztrádához hasonlóan arról sem szabad lemondani, hanem végig kell küzdeni minden lépést az elfogadtatásáért.
Voltak olyan vélekedések is az év során, hogy a benyújtott tervezet túlságosan feszes, abból szükség esetén nem lehet engedni, nem teszi könnyűvé kompromisszumok kötését. Egyetért-e ezzel?
Ez néhány botcsinálta erdélyi politikus butasága. A kisebbségi törvény mostani formájában már maga is egy kompromisszum eredménye. Tehát nem arról van szó, hogy már megint engedni kellene. Arról van szó, hogy a partnereink nem tartották magukat a szavukhoz. Ilyen alapon, ha most engednénk, akkor három hónap múlva megint arról beszélhetnénk, hogy nincs miből engedni.
Egyre inkább egyértelmű, a törvény legőszintébb támogatója maga Tăriceanu miniszterelnök. Mennyire múlik ez a kérdés személyeken, a román politika meghatározó alakjain?
Én úgy látom, a Nemzeti Liberális Párt általában tisztességesen viszonyult ehhez a kérdéshez...
…de már ott is egyre többen…
…igen, ott is voltak, vannak ellenzők. Az előző művelődési miniszter asszonnyal voltak rendkívül éles vitáink. Érdekes, akkoriban a Demokrata Párttal nem voltak különösebb problémáink. Viszont maga a miniszterelnök – akivel nekem más kérdésekben amúgy igenis voltak vitáim – e témában nagyon becsületesen betartotta azt, amiben megegyeztünk. Ez annál fontosabb, mert vele alaposan végigvitattuk a törvényt, jól ismeri a tervezet különböző rendelkezéseit.
Érdekes, hogy a minden lében kanál államfő, Traian Băsescu ebben a kérdésben ugyancsak visszafogott, szűkszavú. A kisebbségi törvényről nem szokott véleményt nyilvánítani a közvélemény előtt. Jó-e ez nekünk?
Én nem szoktam zsákbamacskát árulni, amikor megegyezem valakivel. Az előfordulhat, hogy menet közben előállnak új szempontok, s akkor mi is előállunk új megoldásokkal. De amikor ezt a koalíciót megbeszéltük, akkor én világosan megtárgyaltam a miniszterelnökkel is, aki akkor még nem is volt miniszterelnök, és az államfővel is, aki akkor már államelnök volt, hogy kisebbségi törvénytervezetet akarunk elfogadtatni, s ebben a kulturális autonómiának milyen formáját kívánjuk viszontlátni. Ebben is megegyeztünk. Nem csupán általában beszéltünk a törvényről, hiszen abban sok minden benne lehet, és sok minden nem.
Akkoriban Băsescu mit mondott e felvetésekre?
Mit mondott? Hát megegyeztünk ezekben. Egyébként az államfő részéről mostanáig nem is tapasztaltam ellenállást.
Köztudott, hogy Băsescunak mind a mai napig igen erős a befolyása a Demokrata Pártra, amelyet ő maga is vezetett. Ha ő nem ellenzi a kisebbségi törvényt, nem élhetne a befolyásával párttársaira? Nem ez lenne az első eset.
Én azt mondom, várjuk meg, hogy a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt mire jut, milyen álláspontot alakítanak ki.
Váltsunk témát. Ugyancsak egy éve volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás.
Hogyan tekint vissza december 5-re, illetve ennek fényében a nemzetpolitika idei fejleményeire?
Legelőször is egyetértek azokkal, akik azt mondják, megint sikerült kreálnunk magunknak egy gyászévfordulót. Nagy tehetséggel próbáljuk mi azokat a napokat kiemelni közelibb vagy távolibb történelmünkben, amelyek vereséghez kapcsolódnak. Nem hiszem, hogy erre nekünk szükségünk lenne.
Ami az azóta eltelt egy évet illeti, a népszavazásnak mégiscsak volt egy pozitív hatása. Az, hogy manapság már mindenki azon gondolkodik, miképpen lehetne egymáshoz közelebb hozni a magyarországi és a határokon túli magyarokat. Legalább mindenki keresi a megoldást. Ez pozitív fejlemény, akármi váltotta is ki.
Patrubányék jövőre szeretnék megismételtetni a referendumot. Érdemes-e a dolognak nekifutni még egyszer?
Nem referendummal kell ezt megoldani, hanem a politikai pártoknak kell egyetértésre jutniuk. Amíg ez nem sikerül, a referendummal csak azt kockáztatják, hogy megint megosztják a nemzetet.
Néhány napja egyperces néma felállással tisztelegtek a határon túl élő magyarok előtt, Orbán Viktor váratlan javaslatára, az Országgyűlésben. Miként vélekedik erről az inkább elhunytaknak kijáró gesztusról?
Szép minden tiszteletadás, de inkább a támogatásban megnyilvánuló együttérzés hasznában hiszek. Akár politikai segítségről van szó, akár az intézményeink fenntartásához szükséges támogatásokról.
Az év eleje óta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több nemzetpolitikai javaslattal állt elő. Legutóbb az alkotmány módosítását kezdeményezte, hogy abban fejeződjön ki az anyaország felelősségvállalása a határon túli magyar közösségek iránt. Utóbbi ötlet kapcsán Budapesten várják a határon túli vezetők véleményét. Kialakult-e már a hivatalos RMDSZ-álláspont?
Kaptunk egy meghívót Szabó Vilmos politikai államtitkár úrtól egy szakértői egyeztetésre, amelyet még most decemberben megtartanak. Ott fogjuk kifejteni az álláspontunkat.
Értem. Jövőre választásokat tartanak Magyarországon. Határon túli megközelítésből milyen kampányra számít, illetve milyen magatartást tart követendőnek a határon túli magyar szervezetek részéről?
Elsősorban azt, hogy ne avatkozzanak bele a választásokba, a kampányba, mi pedig azt várjuk el a magyarországi pártoktól, hogy ne próbálják kampánytémává tenni a határon túli magyarság helyzetét, az e témában létező nézetkülönbségeket.
Románia vonatkozásában várakozásai szerint 2006-ban melyek lesznek a legfontosabb közéleti történések, s ha nem is a reményekből, hanem inkább a realitásokból kiindulunk, mi az, amire az ország s ezen belül a romániai magyarság számíthat?
Döntő év lehet 2006. Nekünk 2007. január elsejétől bent kellene lennünk az Európai Unióban. Ez nemcsak anynyit jelent, hogy 2006 végén meg kell szervezni az európai parlamenti képviselők megválasztását , hanem azt is, hogy az új esztendőben nagy esélyünk van, amivel lehet élni, vagy amit el lehet játszani. Országjelentés készül majd tavasszal, s elképzelhető, hogy még akkor sem mondják majd ki a végső szót. Ne feledjük: a romániai magyarság közvetlen problémája is a csatlakozás, ami majd Magyarországgal is lényegesen megváltoztatja a viszonyunkat. Érdemes megkérdezni erről a felvidéki magyarokat, mennyire más minőségű a kapcsolatuk, amióta mindkét ország tagja az Uniónak.
Akkor mi 2007-ben kettős állampolgárok leszünk, vagy uniós állampolgárok?
Az a fontos, hogy együtt leszünk az Unión belül. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
